Szolnok Megyei Néplap, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-29 / 74. szám

1962. március 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Véletlen szerencse Megszokott, mindennapi a hangulat a szolnoki lottózó­ban, a Ságvári úton. Fejken­dős nénike, overálos fiatal­ember, csinos asszonyka me­rül el a komoly műveletben: lottószelvényt állítanak ki. így van ez máskor is. Jönnek- mennek az emberek, egymás­nak adják a kilincset. És most nyílik az ajtó. Né­gyen lépnek be. Egyikü/k — mint kiderül, Orosz Sándor- né, az Épületkarbantartó Ktsz dolgozója — arcán iz­galompírral, lottószelvényt vesz elő táskájából és be­nyújtja a pénztárablakon. — Kérem a személyi iga­zolványt — hangzik az üveg mögött, s a toll megáll a tip­pelők kezében. A pénztár fe­lé fordulnak, ahol éppen most számolják a pultra Oroszné- nak és három munkatársá­nak a 152 058 forintot, mit a 11. játékhéten, a szolnoki lot- tósoirsoláskor nyertek. Sóhajok röppennek, miköz­ben a pénzhalom a táskába vándorol. Aztán becsukódik az ajtó a boldog emberek mögött­— Kérek még három lot­tót — nyújtja a pénzt a fia­talember. — Állítson ki, lelkem, ne­kem is egyet — kéri egy idő­közben érkezett néni a pénz­tárosnőt és már diktálja a számokat. ..: Orosz Sán dóméval, Ba- ranyi Jánosnéval, Pélyi Fe­renccel és Juhász Gézával az OTP-nél találkozunk újra. A pénz még meg sem mele­gedett náluk, egyenesen ide hozták; A betétkönyvekre várnak; s közben beszedet­nek. — Véletlen volt.. i Ha nem itt sorsolnak akkor, nem is vettünk volna negyedik szel­vényt .. i — Mikor az utolsó pilla­natban kiállítottuk, még nem is álmodtunk ekkora szeren­cséről! Mesélik, most már öt szel­vénnyel játszanak, mert a kollektíva is ötre szaporo­dott, — Azt hiszik, velük ma­rad a szerencse .. i Bár úgy lenne! T. A Tisza Bútorgyár Szolnok elfekvő készleteiből eladásra felajánl különféle fúrókat, villa­mos szerelési cikkeket, kézi szerszámokat. Felvilágosítást ad: Balázs Géza Telefon: 16—60. a .. ?<' Ot együttes jutott tovább A kulturális szemle eseményeiből Négy színjátszócsoport, négy irodalmi színpad és egy úttörő színjátszócsoport mu­tatkozott be a kulturális szemle keretében vasárnap Szolnokon, a Malinovszki úti művelődési házban. A zsűri véleménye szerint mind da­rabválasztás, mind előadás­mód szempontjából csak di­csérhető lelkes munkájuk. Tavaly csak három ilyen jel­legű csoport lépett jel a szemlén. A bemutató alapján a zsűri öt együttest javasolt a me­gyei bemutatóra. A Ságvári Endre Művelődési Ház iro­dalmi színpada — o lapunk­ban már ismertetett — Né- j met körhinta című műsor egy részletének bemutatásá­val érdemelt elismerést. A Kilián György repülőtiszti iskola és a közgazdasági technikum diákjainak iro­dalmi színpada Európa vi­gyázz címen mutatott be magas színvonalú, forradalmi mondanivalójú összeállítást. A megyei bemutatóig azon­ban még bőven akad csiszol­ni való, különösen a tiszta szövegmondásnál. A színjátszócsoportok kö­zül a munkás irodalmi stú­dió Gyurkó László: Ember­ség című darabjának, a köz- gazdasági technikum és a Kilián György repülőtiszti iskola színjátszói Barta La­jos: Sötét ház-áriak bemuta­tójával arattak nagy sikert. Külön figyelmet érdemel a Sipos téri általános iskola színjátszócsoportjának Bíbor- madár című mesejátéka. A gyerekek maguk festették a díszleteket. Fesztelen, köny­nyed, kedves előadás alapján a zsűri a megyei bemutatóra javasolta őket, de szó lehet az országos úttörőfesztiválon való részvételükről is. , • — ht — A Ságvári Endre Művelődési Ház irodalmi színpadának tehetséges tagja, Horváth Judit részletet ad elő Anna Frank naplójából 1 A szavalók közül Szűcs Edit, a leánygimnázium ta­nulója érdemelte a legna­gyobb elismerést mély át­éléssel, tiszta szövegmondás­sal előadott szavalatáért. Rajta kívül Köszler Éva és Juhász János versmondását tartotta kiemelkedőnek a bírálóbizottság. itiiiimiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiin y Előzetes jelentés __ Karcagon nagyban készü­lődnek a kulturális szemle helyi bemutatóira. Március 31-én, április 4-én és 7-én ad számot eddigi munkájá­ról mintegy harmincöt mű­vészeti csoport és számos szólista. Elkészült a bemutatók for­gatókönyve. A műsorokból látható, hogy a bemutatásra kerülő művek eszmei, tartal­mi mondanivalója a békét, a népek barátságát szolgálja. A meghirdetett feltételeket betartották, a csoportok — egy kivételével jelenetekkel, egyfelvonásosokkal lépnek fel. Először mutatkozik be Karcagon egy fiatal művé­szeti ág első három hajtása: három irodalmi színpad. — im — Tanácstagok fogadóórái Szolnokon Pénteken délután négytől ha­tig Pomázi Fétemé (116. sz. vá­lasztókörzet) az Alcsiszigetl Állami Gazdaságban; hat órától Rátfai Jólzsef (87. sz. választókörzet) Lomb utca lo­ben; Zsidó pétemé hattól hétig a Csarnok utcai iskolában; szombaton délután kettőtől Bagl Pálné (109. sz. választókör­zet) Napsugár utca 2-ben; öttől hatig dr. Dunst Jánosné (91. sz. választókörzet)) az MSZMP Vö­röshadsereg úti helyiségében; Hangodi István (83. sz. választó- körzet) öttől hatig a Csallóköz utcai orvosi rendelőben; Tor­nyos Vilmos (76. sz. választó- körzet) kettőtől négyig József Attila u. 24-ben; Vlgh Bálint (108. sz. választókörzet) hattól Kertvárosban, Szellő utcában; vasárnap délelőtt nyolctól ti­zenkettőig Abel Józsefné (48. sz. választókörzet) Berzsenyi Dániel utca 9-ben; Mezei István (71. sz. választókörzet) nyolctól tízig a Rákóczi úti iskolában; ugyan­akkor Rigó József (88. sz. vá­lasztókörzet) Körösi út 26-ban; nyolctól tizenkettőig Szabó Fe­renc (79. sz. választókörzet) Sas utca 2-ben; Hegedűs Lajos (90. sz. választókörzet) kilenctől tízig Vörös Hadsereg út 31-ben; dél­után négytől hatig Tóth László- né (101. sz. választókörzet) Felhő utca 4-ben: ugyanakkor D. Écse- kl István (112. sz. választókörzet) Ugar 89-ben tart tanácstagi fo­gadóórát. Három amerikai állam, Maine, New Jersey és Flo­rida partvidékén a napok­ban egy 121 tagú önkéntes csoport — köztük kilenc nő — buváröltözékben halszám­lálást végzett a parti vi­zekben. A búvárok 93 fajtához tar­tozó 23 ezer halat számláltak meg. A különös „halszámlá­lást" ezentúl évente három­szór akarják megvalósítani és később a Mexikói öbölben és a Csendes-óceánban is rendszeresíteni fogják. Az eredményeket kiértékelik, összesítik és párhuzamba állítják az amerikai ornito­lógusok kutatásaival, akik már évtizedek óta minden évben karácsony táján rend­szeres „madárszámlálást” végeznek. t f Őrségben, váltás nélkül Amikor Vxrga Józsi bácsi reggel kiment a szövetkezeti majorba, még nem tudott semmit a nyugdíjáról. Mint oly sokszor, az utóbbi évek­ben, fájt a dereka s azzal volt elfoglalva. Kicsit meg­hajolva, gömyedten körül­járta az istállót, az ólakat és amikor mindent rendben ta­lált, csak -lekor ült le a ta- karmányos ' fészerbe egy ki­csit pihenni. Elővette az ütött-kopotf bádog-dóznit és nagyokat sóhajtva cigarettát sodort. Éppen az öngyújtóval bajlódott amikor hirtelen ki­vágódott a takarmányos aj­taja és Vaskó Lajos fogatos perdült be rajta. Egy vasvil­láért jött. Az öreget meglát­va, azonban megtorpant egy pillanatra., — őrködik, Józsi bátyám? — fordult az idős nappali őr­höz. — Muszáj — bólintott az öreg. — Ez a beosztásom. — Aztán hirtelen megállította a távozni készülő fogatost és megkérdezte. — Itt leszel az istálló kö­rűit — Itt. De miért kérdi, Jó­zsi bátyám? — Mert az egyik előhási üsző valószínű délelőtt lebor- jadzik. Segítség kellene, mert fáj a derekam. — Szóljon csak, majd se­gítünk — Ígérte Vaskó és már ment is tovább. Megint egyedül maradt az öreg Varga, de hamar elunta az üldögélést. Átment a má­sik helyiségbe a jószág közé. A legtöbb tehén feküdt és csendesen kérődzőit. Mozdu­latlanul pihent a szép vörös­tarka üsző is, amelyiktől Jó­zsi bácsi a kisborjút várta. Megállt a háta mögött, aztán elébe ment és a jászol szé­lére ült. Ma megint bábás­kodhatok — gondolta és el­mosolyodott. Hej, de sokat bábáskodott az utóbbi négy esztendőben! Talán abba is fájdult bele a dereka. A sok kisborjú pesztrálásába. Vala­hogy azonban nem bánta a sok fáradságot. így, délelő - tönként, amikor egye ül volt az istállóban, mindig különös nyugodtságot, biztonságot ér­zett. Se cselédkorában, se amikor a maga gazdája volt, nem ismerte ezt' aZ érzést. Igaz, nem nagy beosztás az övé, csak nappali őr, de egy­re jobban tudja, hogy 6 is fontos ember, szükség van rá és annyi hányódtatás és meg­próbáltatás után ez a munka már biztos rév az ő életé­ben. Innen akár már nyug­díjba is mehet. Az ám, a nyugdíj! Említette is már többször az elnöknek, sőt, amikor a télen nagyon fájt a dereka, még veszekedett i* vele, meg az orvosokkal, hogy nyugdíjazzák. Intézkedés he­lyett azonban csak ígéreteket kapott s ö az ígéretekben meg a hivatalok intézkedésében nem hitt. Nem is számított hát egyelőre a nyugdíjra. Sőt ilyenkor, amikor csak kicsit fájt a dereka, nem is bánta. Egye fene a nyugdíjat ott, ahol van. Majd eljön az ide­je, siettetés nélkül is. Egye­lőre az a fontos, hogy ez a szép gömbölyű üsző világra hozza magzatát. Arra figyelt fel az öreg csendes tűnődéséből, hogy nyílt az ajtó és valaki belé­pett. Lassan, kicammogott a jószágok közül és az elnök­kel találta szembe magát. — Éppen magát keresem. Józsi bácsi — üdvözölte az jókedvűen. —1 A ma reggeli postával megjött a felülvizs­gáló orvosi bizottság jóváha­hagyása. Megkapta a nyug­díjat. Holnap már ki se kell jönnie. Küldöm a váltást a hosszú őrség után. Na, nem is örül? Varga Józsi bácsi tényleg nem örült. Csak állt meggör­nyedve az elnök előtt és vég­telen szomorúságot érzett, mert mi lesz az ő élete ez­után? A jószágok, meg a ma­jor nélkül?! Mire hivatkozik otthon az asszony előtt, ha menekülni akar a csip-csup munkák elől? Végre megszólalt, lassan, fáradtan. — A nyugdíj az rendben van, Mihály. Az ellen nem apellálok. De az őrséget nem szeretném átadni. Bírom én még. Már nem fáj a dere­kam se. Nézdd csak! Kihúzta magát az öreg és peckesen lépett néhányat a tisztára söpört betonpadlón. Az elnök nézte és meg­sejthetett valamit az öreg lel­kének rezdüléseiből, mert nem kérette magát tovább. — Jól van, Józsi bácsi, én nem bánom. Maradhat, csak nehogy megint veszekedjen, ha fáj a dereka. Elértette az öreg a tréfát és mosolyogva válaszolt. — Nem veszekszem, Mi­hály, ne félj. Az ilyen elnök­kel nem érdemes veszekedni. Megérti anélkül is az embert Ballagó László T Szülök Lókcláia fcV'V? "•:> ' a Iinii riiiiimi iiii ií iiiiiiiiiiiiiiiiiiiii iimiiii'Hír^ i. iMtl 11111;innurnllmtúli:11.!. miii.imii Kalandot keres a gyermek Gyermekeink serdülőkorba lépése többnyire dühös olva­sószenvedéllyel párosul. Ol­vasmányaikkal próbálnak maguknak nagy élményeket szerezni. A kellő válogatással és mértéktartással olvasott könyvek rendkívül haszno­sak, a telhetetlen olvasókedv irányítás nélküli kielégítése azonban annál több bajjal járhat. A serdülőkori olvasó- éhség ugyanis szoros kapcso­latban van a kalandvággyal, ezzel az ártatlan, nemegyszer mégis annyira veszélyessé váló élmónyszomjjal. A serdülő kalandvágya olyan lelki törekvés, amely izgalmas élményeket vesz célba. Vágy, amely ismeret­len, sőt néha félelmetes hely­zeteket teremt a képzelet út­ján, hogy saját erejét, esetleg élete kockáztatása árán is, próbára tegye A kalandvágy legtöbbször egy-egy izgalmas kalandos olvasmány utánélé- séből származik. A gyermek — a regény hőséhez hason­lóan — elpusztíthatatlan erőt érez magában, ő is le akar győzni minden akadályt, akárcsak a messze északon élő prémvadász, a merész re­pülő vagy a nagyvárosi de­tektív. Az efféle utánélés — a romantikus képzelődésen alapuló kalandvágy — azon­ban tévútra is ragadhatja a serdülőt, különösen akkor, ha az író nem a bűntettest üldöző detektívet, hanem a bűnöző alakját teszi vonzóvá a regényben, ha a bűnöző vakmerő kalandjai jelentik az olvasó számára az izgal­mas élményt. Ez a regényes helyzeteket képzeletben újra élő, romantikus kalandvágy mégis általában ártalmatlan, múló jelensége a serdülő­kornak. Több figyelmet érdemel a szülők részéről is a kaland­vágynak az a fajtája, ame­lyik nem elégszik meg a kép­zeletbeli utánéléssel, hanem meg is akarja valósítani ka- maszos kalandvágyát, igazi valóságos élménnyé kívánja tenni, amit olvasott. Ez a fajta kalandvágy nem csupán képzeletbeli expedí­ciókat bonyolít le. A serdü­lőnek általában örömet je­lent tilalmas dolgot elkövet­ni, mert ehhez merészség, bátorság kell. Enyhébb dolog bár nem mindig veszélytelen a hetyke játék egy riasztó­pisztollyal, vagy felnőttek bosszantása durrogtatással. De kitalálnak ennél veszélye­sebb „kalandokat” is: épülő ház állványain kergetőznek, leereszkednék az esőcsator­nán, fogadásból átúsznak egy örvényes folyón, iskolai ki­ránduláson a vezető tanár ti­lalma ellenére megmásznak egy sziklát, vagy egyéb nyak­törő vállalkozással tűnnek ki. Könnyen megesik, hogy a kalandvágy odáig fajul, hogy a gyermek összeütközésbeke­rül a fennálló társadalmi sza­bályokkal, sőt egyenesen tör­vénysértésre vetemedik, ki­sebbfajta vétséget követ eU E kérdésről a gyermekbíró­ságokon működő jogászok csaknem egyöntetű álláspont­ja az, hogy a serdülőkorú gyermekek bűnözése legtöbb­ször nem egyéb, mint a jó- útról lesiklott tevékenykedés. Az ilyen gyermeket nem sza­bad büntetéssel elnyomnunk, hanem a pedagógia eszközei­nek igénybevételével helyes- irányú tevékenységre kell serkentenünk. A gyermekkorban elköve­tett „haszontalanságok” te­hát csak akkor válnak er­kölcsi problémává, ha a gyermek rossz családi kör­nyezetben él, és nem kap irányítást, vagy társadalom­ellenes kalandokba bonyoló­dik. Ebben az esetben sok­kal inkább a szülőt kellene büntetni, a gyermeket pedig elvonni a kártékony környe­zet hatalmi köréből. — Szü­lőknek, pedagógusoknak és gyermekbíráknak elsősorban mindig azt kell megállapíta­niuk, hogy milyen forrásból fakadt a serdülő kamaszkori kalandja, csavargása, vétsé­ge. Lehetetlen dolog volna a tunyákat, a semmittevőket egyformán kezelni a nyugta­lanokkal, a fáradhatatlan tervezőkkel. Az előbbieket, ha egyébként egészségesek, serkenteni, ha fáradékonyak, kímélni kell. Az utóbbi tí­pust viszont olyan mérték­ben kell fárasztanunk, ami­lyen mértékben csak lehetsé­ges, életkorának és testi erejének megfelelően; Lehet, hogy a kalandvágy nem egyéb, mint a szabadság szeretetének kifejeződése, az újszerűnek, a szokatlannak a kívánása. De a környezet tűr­hetetlen légköre, az állandó családi perpatvar, a szülők botrányos életmódja is hoz­zájárulhat a kalandkeresés­hez és a csavargáshoz. Az elmondottakból követ­kezik, hogy a serdülőkorban fellépő kalandvágyat meg kell értenünk, sőt gondos­kodnunk kell ésszerű leveze­téséről is. Erről gondoskodik az Űttörő- és a KlSZ-szerve- zet, különösen az ügyesen szervezett nyári táborok ré­vén, amelyek kielégíthetik a serdülők romantikus vágyait. De a mozgékonyabb, játékra, túrára kész szülők lg sokat tehetnek, mert mellettük a serdülők kalandozó vágya sokkal jobban felszabadul, mint az olyan gyermekeké, akiket a már koruknál fogva is nehézkesebb nagyszülők gondjaira bíznak. Nagy sze­rencse, ha az apában józan és mégis kedélyes társat kap a serdülő fiú, mert ezzel le­hetőséget teremt ahhoz, hogy a serdülő valóságos és ne elképzelt, meseszerű körül­mények között tehesse pró­bára önmagát. Az ilyen fiú később szokatlan; nehéz hely­zetekben is jobban megállja majd a helyét, mint a szél­től is óvott, gyámoltalannak nevelt táreai; Dobos László T er melőszövetkezetek, r Állami gazdaságok, Közületek FIGYELEM! Favázas 50, 100, 200 kg-os tizedes mér­legek — fémvázas 50, 100, 500 k-os toló­súlyos mérlegek, súlyok, súlygamiturák azonnali leszállítását vállaljuk. SZOLNOK MEGYEI VAS- ÉS MŰSZAKI NAGYKERESKEDELMI VÄLLALAT Szolnok, Vöröshadsereg útja á. Telefon: 31—31. fczámls az Atlanti Óceánban

Next

/
Thumbnails
Contents