Szolnok Megyei Néplap, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-27 / 72. szám

1962. március 27. SZOLNOK MEGVET NÉPLAP El J<5 munkával több árut a népgazdaságnak, nagyobb jövedelmet a szövetkezeti gazdáknak! A% örményest Új élet a versenysöh hozott Március elsején jelent meg a szövetkezeti híradó első száma: hírül adva a szövet­kezet tagjainak, hogy a ser­téstelepen dolgozók versenyt indítottak. Fehér Mihály — aki állítólag a kezdeménye­zés elindítója — 48 berk­shiri kocától 560 malac levá­lasztását vállaltai Fazekas Pál viszont 53 előhasi ke­resztezett kocától 600 malacot akar leválasztani. Subic Fe­renc és K. Kovács István is hasonló felajánlásokat tettek. A gazdaság vezetői és párt­vezetősége ekkor határozta el, hogy a szövetkezet vala­mennyi üzemágában szocia­lista munkaversenyre szólít­ják a tagoltat. S az eredmé­nyek hírélésére, ők maguk, verseny híradót szerkesztenek minden hónapban. Bordács István, a szövet­kezet párttitkára azóta es­téit versenytáblák rajzolásá­val tölti. Minden munkahely­hez kifüggesztik ezeket az öt­letes — különféle ábrákkal díszített — táblácskákat s a híradón kívül, grafikonok is mutatják majd rendszeresen a vetélkedés állását. Mások, a szövetkezet tagjai közül — fényképet és tabló­kat készítenek. Egyszóval tel­jes volt a készülődés, amikor megjelent a Néplapban a tö­rökszentmiklósi járás négy közös gazdaságának verseny­szerződése. — No, megelőztek bennün­ket mi — csóválták fejüket az örményesiek. «— A verseny a fontos, az. hogy ki adja közre a felhí­vást, másodrendű dolog — mondogatták aztán. — Csatlakoznunk kellene — adott hangos szóval véle­ményének kifejezést a szö­vetkezet tagjainak többsége. Másnap már ülésezett a gazdaság pártszervezete, s három nap múlva közgyűlé­sen vitatták meg, milyen fel­ajánlásokkal csatlakozhat az örményesi Űj Élet Termelő- szövetkezet e kezdeménye­zéshez. — Először is számba kell venni, mit dolgoztunk a múlt évben, mennyi árut adtunk a népgazdaságnak — mon­dotta a közgyűlésen Murányi István elnök. — Csak így tudjuk eldönteni, mennyivei tudjuk túlteljesíteni becsüle­tes munkával az idei elő­irányzatot. Érdeklődésre számot tartó adatok kerültek újólag nap­világra. A falu egyetlen ter­melőszövetkezete 1961-ben 400 000 forinttal teljesítette túl áruértékesítési tervét. Je­lentős mennyiségű húst, te­jet, tojást adtak az ország el­látására. Ebben az évben a gazdaság áruértékesítési mu­tatója 5 millió 200 ezer fo­rint. Ezzel szemben már a tervben 7 millió 300 ezer fo­rint teljesítése szerepel. Töb­bek között 50 vagon kenyér- gabonát, 210 vagon cukorré­pát, 278 métermázsa cukrot, nagymennyiségű dohányt, napraforgót, olajlent, borsót kívánnak értékesíteni. Hús­termelésük keretében 1080 métermázsa hízómarhát, 1050 métermázsa sertést, 218 mé­termázsa baromfihúst adnak át a felvásárló szerveknek. Számottevő az eladásra szánt tej és tojás mennyisége is. Most, hogy .ilyen, nagyje­lentőségű verseny indult a megye gazdaságai között, az örményesiek közgyűlésen ha­tározták el, amellett, hogy csatlakoznak a vetélkedés­hez, ismét felmérik még mindazokat a lehetőségeket amelyekkel növelni tudják az áruértékesítésüket így már a közgyűlésen ki­derült, hogy a háztáji gazda­ságok közel 300—400 ezer fo­rint értékű sertést adhatnak. A múlt évben sikerrel nevel­ték a háztáji gazdaságokba kiadott baromfit — mintegy öt és félezret. Ezt a módszert ebben az évben ismét köve­tik. A szövetkezet vezetősége is méricskélni kezdett a kö­zös portán, s rövidesen ki­derült, hogy a tervben elő­irányzott sertéseken kívül újabb százat tudnak szállí­tani. A jó munka ösztönzésé­re különféle jutalmaikat tűz­tek ki a legjobban teljesítők­nek. A lehetőségek teljes felmé­rése még nem fejeződött be az Üj Életben. Egy azonban bizonyos: ör­ményesen valóban mindenki szívügyének tekinti a ver­seny célkitűzéseit: „jó munká­val több árut a népgazdaság­nak, nagyobb jövedelmet a szövetkezeti gazdáknak!” Je­len esetben az örményesi Űj Élet Tsz — a község 348 szö­vetkezeti tagjának. V. V. A szocialista műhely C és akiknek kitalálták — Bíró Antal? Vele most nem tudnak beszélni, mert nincs bent — mondta a por­tás, amikor látogatásunk cél­ját bejelentettük. — Szólok Lakatos elvtársnak, a ver­senyfelelősnek — és máris telefonált Lakatos Lajossal indultunk a cukorgyár kazánházába. A kazánok szomorúi képet mu­tattak. A négyhónapos folya­matos tüzelés után kiégtek a tűztér samöttbélései. Egyik- másik már új samott-tég'lák- kal „büszkélkedik”, de lát­szik. hogy a karbantartási munkák csak nemrégen kez­dődtek. A kazánház karban­tartó műhelyében is hasonló kép fogadott. Sűrű por szállt a levegőben, mert az ajtó­val szemben levő falat bon­tották, ajtót vágtak. — A szocialista megőrzés­re átvett szerszámokat- tá­roljuk majd itt, — mondotta Pélyi István, az egyik szo­cialista brigádvezető. — A kőművesek egy ki­csit finomabban is dolgoz­hatnának — viccelünk a bon­táson dolgozókkal. A mester, kezében kőműves kalapács­csal, hátrafordul és így vá­laszol: Biztató változás _ A pártélet C hírei A szolnoki járásban 1600 aktivista vesz részt a terme­lőszövetkezeti családok láto­gatásában. Eddig több mint ötezer családdal beszélgettek a termelőszövetkezetek hely­zetéről, a tavaszi munkákra való felkészülésről, s a csa­ládok, tagok személyes gond­jairól. * Néhány nappal ezelőtt ta­nácskoztak Túrkevén a párt vb. mellett működő társa­dalmi osztályok tagjai; Meg­vitatták feladataikat, vala­mint a második negyedévi munkatervük főbb pontjait. * Szolnokon, a Járműjavító­ban a II. sz. pártalapszerve­7.et legutóbbi taggyűlésén az első negyedéves tervteljesítés tapasztalatait vitatták, vala­mint az április 4-i és a kong­resszusi munkaverseny nép­szerűsítésével kapcsolatos tennivalókat. * A Járműjavító pártbizott­sága néhány nappal ezelőtt napirendre tyzte az 1961. évi tervteljesítés tapasztalatainak értékelését, valamint az 1962. évi tervfeladatok megvitatá­sát. A pértbizottsági ülésen a műszaki fejlesztés, a ter­melékenység önköltségcsök kentés és anyagtakarékosság fontosságát hangsúlyozták. történt a mezőtúri Petőfi Tsz KISZ szervezetének életében. Ez jórészt annak az eredmé­nye, hogy a pártalapszervezet a korábbinál jobban törődik a fiatalok nevelésével, a KISZ patronálásával. Tapasztalt párttagokat bíztak meg az­zal, hogy segítsenek a fiata­loknak s a KISZ munkáját tervszerűbbé, hatékonyabbá tenni. A kezdeti eredményeik bi­zonyítják, hogy nem vész kárba a fiatalokkal foglalko­zó kommunisták munkája. Amellett, hogy a KISZ alap­szervezetben javul a kulturá­miiiiiiiiiiiiiiiiiiriiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiHiif Hatvanöt mázsa hal A szolnoki Felszabadulás Halászati Termelőszövetkezet brigádjai január óta küzde­nek a természet erőivel a Ti­szán. Jelenleg húsz motoros­sal szelik a folyó vizét és ed­dig már hatvanöt mázsa pon­tyot és sütnivaló keszeget szállítottak a szövetkezet el­árusító üzletébe. lis és sporttevékenység, a munkában is példamutatóan helytállnak az ifjak és lá­nyok. Elhatározták, hogy ez- évben 50 holdas területtel csatlakoznak a kukoricater­mesztők versenyéhez. Bene­veztek a fejőgulyások orszá­gos versenyébe, és ifjúsági traktoros brigádot alakítot­tak! — A SZOLNOKI Ságvári Endre művelődési Házban a jelenlegi 30 szakkör és mű­vészeti csoport mellett újab­bak is alakulnak. A vezető­ség tervei szerint létrehozzák a mezőgazdasági és a műsza­ki szakkört is. A mezőgazda- sági szakkör érdekessége, hogy azt a város egyik ter­melőszövetkezetébe helyezik ki. Folynak már a tavaszi keltetések — fiú. vagy lány? ~ ' (Fülöp György rajza.) — — Azok vigyáztak is. Oly­annyira, hogy nem szívesen vállalták a munkát. így magunk fogtunk neki Engedjék meg hogy bemu­tatkozzam, Kelemen János vagyok. — Ejha! Többet nem is szóltunk. Mit mondhattunk volna. Magunkban azonban elismertük: ez igen. Közben beviharzott az aj­tón Bíró elvtárs, a műveze­tő. Látta, hogy a kazánfűtő­kőművesekkel beszélgetünk, így ő is odasietett hozzánk: — Megsemmisítettük az egyéni szerszámok karton­jait. Most egyetlenen szere­pel minden szerszám. Ahol azelőtt a kartonon egy-egy dolgozó neve állt, ott most az van, hogy kazánház. A szocialista munkaverseny- mozgalomban ez lényeges. — Hogyan jutottak el idáig? — Hogyan? Nem könnyen. Sok küzdelem, nehéz mun­ka és megnem értés nehezí­tette az utat, mit megtet­tünk. A kazánház hosszú évekig a gyár legelhanya­goltabb üzemrésze volt. — A gépi felszerelés és a kazánok elavultak — foly­tatja a művezető. —• Talán már egy olyan gondolattal is megbarátkoztak egyesek, hogy ha véglegesen „lerob­ban” a kazánház, az illeté­kesek egy új erőmű felépí­tését engedélyezik. 1957 után elhatároztuk, hogy nem en gedjük tönkremenni. Nagy munkába fogtunk, felújítot­tuk a BW kazánokat. Olyan állapotba hoztuk a gépeket, hogy a megnövekedett gőz­igényt kielégítsék. Az 5 ton­na tervezett gőz helyett 5,5 és 6 tonna gőzt termeltünk. Itt kezdődött. önbizalmat szereztünk. Mikor az ember egy-egy munkát jól végez él, érzi. hogy még többre is képes Ezután végre sikerült kéré­seinknek is érvényt szerez­ni. Kaptunk egy régi eszter­gapadot, ez is meggyorsította a munkát. Kiharcoltunk egy Sz—80-as dózert, egy gömb­lapátot és egy motoros von­tató mozdonyt. Ezek a nehéz fizikai munkát nagyon meg­könnyítették. E gépek keze­lésére azokat az embereket oktattuk ki, akik eddig meg­erőltető munkával lapátolták a szenet. El nem tudják képzelni, hogy ezek az em­berek hogyan szeretik és gondozzák gépeiket. Megvál­toztak a munkakörülmé­nyeink és sokat változtak az emberek is. Most is tizen­kettőn jelentkeztek különbö­ző tanfolyamokra. Naponta „rágják a fülemet”, hogy mikor kezdődnek az oktatá­sok. A műhelyből nyolcán tanulmányozzák az SzKP XXII. kongresszusának anya­gát. Olyan emberek, akiket eddig erőszakkal sem lehe­tett egy-egy értekezletre el­vinni. Nagyot léptünk előre. Mi próbáltuk meg először a szocialista bérfizetést is. Sikerült. Ezenkívül érdekes viták zajlanak le. Egyszer a vállalat gazdaságosságáról vitatkoztunk. Nem értettünk sok mindent, lehívtuk a főkönyelőt, hogy magyaráz­za el. Volt úgy, hogy válla­latunk új Igazgatóját hívtuk le ismerkedésre. beszéljük meg a problémákat. Mit kell nekünk csinálni ahhoz, hogy a vállalat még jobb eredmé­nyeket érjen el. Mikor tudomásunkra ju­tott, hogy a szocialista mun­kaverseny magasabb fokra ért, úgy gondoltuk, hogy a „Szocialista munka műhelye” mozgalmat nekünk találták ki — mondta, a brigádtagok helyeslése közben. — Bíró elvtárs, úgy gon­dolják, hogy eleget tudnak tenni a követelményeknek? — kérdeztük. — Az egész műhely ne­vében beszélek és azt mond­hatom csak, hogy a mi szán­dékunk világos és tiszta. Fel­ismertük. hogy az üzem gazdái vagyunk Ügy érezzük, hogy jó úton járunk. Nézzék meg a vál­lalásainkat, — invitál az író­asztalhoz és nyújtja a géppel írt jegyzőkönyvet. A „szocialista üzemrész” cím elnyerése érdekében az alábbi feladatok megvalósí­tását tűzzük magunk elé: Egyetemes felelősség vál­lalása a kazánház karban­tartási munkáinak végzésé­ben. Munkaköri beosztások sze­rint szocialista megőrzésre átvesszük a kazánházban ta­lálható összes állóeszközt. A dolgozóknál kintlevő ké­ziszerszámokat közös szek­rényben tartjuk. onnan a szükségeseket mindenki ki­veheti, és használat után köteles oda visszatenni. Munkavédelmi és munka­egészségügyi előadások meg­tartására szakelőadókat ké­rünk a kazánház sajátságos körülményeivel kapcsolatos teendők ismertetésére. A jegyzőkönyv olvasása után, búcsúzás közben kissé bizonytalan hangon megszó­lal a művezető: — Tudja, elárulok vala­mit. A cukorgyári szocialista brigádok nagyon főnek a március elején alakult Csin- ger-féle szigetelő brigádtól. Nagy terveik vannak és aho­gyan én ismerem őket, va­lóra is váltják azokat. >— bognár — Malipiero 80 éves Olaszország legkiválóbb ze­neszerzője, Gian Francesco Malipiero március 18-án ün­nepelte 80. születésnapját, ö volt az első olasz komponis­ta, aki eltért Verdi és Puc­cini kantátáiig stílusától és az olasz barokkzene hagyo­mányaira építette zenéjét« A velencei születésű Mali­piero számos szimfónia és más szimfonikus mű mellett 14. operát is írt, amelyekben a szimbólikug dráma és a commedia delParte szintézi­sére törekedett. MINDENFELE építőipari MUNKÁT, új családi lakóházak építését kedvezmé­nyes áron vállal a JÁSZAPÁTI ÉPÍTŐIPARI KTSZ, Kossuth Lajos utca 5. Telefon: 48. Jászalsószentgyörgyi Vegyesipari KTSZ TELEFON: — 10. VÁLLAL: kislakásépítést, javítást, tatarozást, villanyszerelést, szobafestést és mázolást, bá­dogozást. ASZTALOS RÉSZLEGE: •— fényezett bútorok, konyha bútorok, ajtók és ablakok készítését és javítását anyaghozzáadással, vagy hozott anyagból. LAKATOS RÉSZLEGE: megrendelésre vaska­pukat, vasajtókat, festett és zománcozott fű­részporos kályhákat, egyéb vasszerkezeti munkák készítését és javítávSát vállalja. SZABÓ és FODRÁSZ részlegei a lakosság szolgálatában. Csattanós pedagógia Sok a mulatság mostanában. Hol a kultúrházban, hol va­lamelyik szövetkezeti székházban ömlik szét a jókedv, amiben ez a Paska Ferke na- gyón szeret fürödni. Több cipőt nyű el a táncban, mint a mun­kában. Fiatal, hajlé­kony, nyugodni sose biró legény. Jó lesz, ha jövőre katonamun­dért húznajc na, mivel nehéz vele bírni. Ivás után minden semmi­ségért verekedik, sőt bicska után is kapa- dozik. Ezt pedig o mai faluban már nem szeretik. Ezért csípte öt fülön egy este az apja. — Beszédem van veled, gyerek —* ereszkedett le a tisz­telettel megreccsenő székre az idősebb Paska, aki naqyerejü ember lévén, a gyer­meknevelés közna­pibb módszereit min­dig feleségére bízta. — Sok a panasz rád, hát üljünk Je> fiam, az asztalhoz, az­tán beszélgessünk- Azt mondják, hogy vere­kedsz, még bicska után is szoktál kapa- dozni. Van neked bicskád? • ■ — Van — tapogatta zsebét a megszeppent legény —, de nem ar­ra, hogy én talán... — Ide vele! Az idősebb Paska nézi a bicskát, hüm- mög, aztán inti a Fer­két, hogy ne hazud­jon, a szín tiszta igaz­ságot mondja. Ülnek egymással szemben. — Tudja, apám, ha én iszom két pohár bort, úgy a fejembe megy, hogy nekem akkor verekedni kell rögtön.,. — Tényleg? — hi­tetlenkedik az öreg Paska. — Az ember el se hinné! Teréz! — kiált ki a feleségének az udvarra — hozzál nekem azonnal egy kancsó bort! Megint ülnek csend­ben, a gyerek fészks- lődik, sehogyan se érti az apja észjárá­sát. Mit forgat a fe­jében? Minek a bor? Ami különben perce­ken belül (készült már a beszélgetésre az idősebb Paska) ott piroslott az asztalon. Az apa töltött magá­nak, meg a fiának is. Koccintottak. A gye­rek csak félig itta fct a poharat, Paska le- hörpintette a magáét és újra töltött mind­kettőjüknek. — Na, fiam, igyál — biztatta Ferkét. — Mire jó ez, apám? — gyanako­dott szorongva a le­gény. — Ne kérdezd, ha­nem igyál — ezzel az idősebb Paska ismét lehajtott egy pohár bort. Egy pillanatig tassú mozdulatokkal ingatta a fejét, mint aki valamin nagyon csodálkozik, aztán megszólalt. — Fiam, ’ ezdek hinni abban, hogy ne­ked igazad van. A bor tényleg megkeveri az ember vérét. Ugyan azt érzem, amit te mondtál — s látva a gyerek bamba arcát felállt és odalépett hozzá — már a ve­rekedés indulatra gondoltam.., Meg se várta, mit mond a fiú, olyan po­font kevert le a cso- I dalaitól megmeredő ■ ábrázatára, hogy az ■ már ágyúdörrenésnek . is beillett volna. •— Jaj! — ordított fel a gyerek. — Mit akar? — Semmit, fiam, csak úgy lát szik, én se bírok magammal. A második pohár bor felmegy az fejem­be is. No, igyál velem tovább, ne hagyd, hogy rám maradjon az egész ital, mert hí két pohár után ilyen nagy verekedhetné- kem támad, mi lesz veled, ha megiszom az egész kancsó bort... Mire az idősebb Paska a fejtegetés vé­géhez ért, a legény már kivágódott a konyhaajtón, nekiru­gaszkodott a falunak az ő fájdalmas képé­vel. A lecke óta állí­tólag nincs'rá panasz azt mondják, igen csendes, átlag fiatal­ember lett. Griff Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents