Szolnok Megyei Néplap, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-22 / 68. szám

1962. március 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Látogatás a verseny egyik kezdeményezőjénél Lapunk március 11-i szá­mában jelent meg a kisúj­szállási Búzakalász, a kun- csorbai Vörös Október, a túrkevei Vörös Csillag és a törökszentmiklósi Dózsa Tsz versenyszerződése. Az említett tsz-ek pártunk VIII. kongresszusának tisz­teletére vállalták, — hogy meghatározott időben . vég­zik el az adott mezőgazda- sági munkákat, s emelik a növénytermelés és az állat- tenyésztés hozamát. A na­pokban felkerestük az egyik szerződő felet, a tö­rökszentmiklósi Dózsa Tsz-t és érdeklődtünk; hogyan készülnek vállalt feladataik teljesítésére? — Sajnos, a kedvezőtlen időjárás kitolta a tavaszi munkákat — tájékoztat Cse- mány Béla, a tsz elnöke. — Még a hóvihar előtt hozzá­fogtunk a mák és a borsó vetéséhez, de nem fejezhet­tük be. Reméljük, a mele­gebb idő nem sokat várat magára... — És addig? — Most dolgozzuk ki a tsz-en belüli versenyfeltéte­leket és a premizálás módsze­reit. A brigádok és a mun­kacsapatok már jelezték, hogy egymás között is vetél­kedni akarnak. Az I.-es és Il-es sertéstelep gondozói egymással versenyeznek. A gépcsoportunk traktoristái az idén is jobb eredményt akarnak elérni, mint a gép­állomásiak. Tavaly nagyobb volt nálunk az egy gépre eső normálholdnyi munka. — A tehenészek sem akar­nak kimaradni a versenyből — kapcsolódik a beszélge­tésbe Gyányi László párttit­kár. A Dózsa tehenész-brigád­ját épp megbeszélés közben találjuk. A napi munkát osztják el egymás között. A januárban átszervezett bri­gád jobban dolgozik, mint elődje. Ezt az eredményei is mutatják. ^ Dögéi Károly, a fiatal brigádvezető büszkén említi: — Két hónap alatt 9.7 li­terről 14.7 literre emeltük a fejési átlagot. — Hogyan sikerült ezt el­érni? — Gondosabban készítjük elő a takarmányt. Áztatjuk a száraz répaszeletet és me- laszos vízzel locsoljuk. A tej­hozam szerint adagolunk. — Tíz naponként ellenőrizzük a tejhozamot, s ennek meg­felelően adunk abrakot. A versenyre terelődik a szó. A héttagú brigád nem akar lemaradni. — Mindig az győz, aki jobban igyekszik — mondja Nagy Ferenc. — Bevezetjük a házi törzs­könyvezést — -kapcsolódik a beszélgetésbe Asztalos Pál. Mindannyian egyetértenek azzal, ha zöldtakarmányuk lesz, tovább növelhetik a tejhozamot. A prémiumfeltétel alapja a napi tejtermelés — 750 li­ter — túlteljesítése. Öröm­mel állapítják meg, hogy már 800 liter körül tartanak. Búcsúzóul még elmond­ják: a Dózsa Tsz tehenész­brigádját a legjobbak közt találhatjuk majd az értéke­lésnél. — máthé — Sztár-nézőben Tiszafüreden f­Amit a svédek is megirigyelnének Két esztendeje 450 hízót értékesített a tiszafüredi Hámán Kató Tsz, tavaly nem egészen hétszázat; ebben az évben majd legalább nyolc­százat, jövőre pedig ezerkét­százat. A mindehhez szüksé­ges takarmány előállítása Tóth László, főagronómus gondja. A felfelé ívelő ser­tésterv teljesítésének letéte­ményese Anker Alfonz, fő­állattenyésztő. Tsz-beli szobájában renge­teg feljegyzést őriz. Azok­ban valamennyi sertéséről oly pontos „személy” leírás, hogy útlevélben sem különb. A küllem ismertetését az egyéb tulajdonságok felso­rolása egészíti ki; így a pa­pírok elmondják, melyik sertés milyen malacnevelő, mennyire kedvezően hasz­nosítja a takarmányt, milyen a tejelőképessége, stb, stb, stb. A tavalyi esztendő a ser­tésállomány megalapozásának éve volt. A szövetkezetiek Keszthelyre, Felsőbabádra, Csordakútra utaztak alap­anyagért. Aprólékosságukra jellemző, hogy harminc meg­vásárolt kocájukat négyszáz közül — százhúsz oldalnyi feljegyzés alapján — válo­gatták ki. A tsz főállatte­nyésztője elmondotta, hogy a szövetkezeti árutermelés bázisának a tenyésztői mun­kát tekinti; — Uj mangalica-típust kí­vánunk kitenyészteni, — szó­lott, — a régi rövid törzsű és lábú mangalicák helyett húsosabb, nagyobb rámájú állatokra van szükségünk. Mivel a törzshossz növekedé­sével gyorsul az egyedek fej­lődése, javul szaporasága és tejelékenysége, takarmány­hasznosító képessége, hús- zsir aránya és karajszázaléka nem túlságosan fehérjeigé­nyes. tehát a hazai viszo­nyoknak minden tekintetben megfelelő változatra tehe­tünk szert. A fehér hússerté­sek tekintetében hasonló­képp a korszerű típus: nagy­testű fehér hússertés kite­nyésztésére törekszünk. Eb­ben a munkában legdöntőbb­nek az apaállatok helyes megválasztását tekintjük. Ugyanakkor alaposan meg­fontoljuk: melyik kocát me­lyik apaállatunkkal páro­sítjuk. A tenyészanvag jobb kihasználása érdekében al­kalmazzuk a mesterséges megtermékenvítést. A páro­sítást — további tapasztalat- gyűjtés céliából — nyolc-tíz soros jegyzetben indokoljuk Persze, ezzel összefüggően az utódok birálata sem ma­rad el. A Hámán Kató Tsz főállat tenyésztője különös büszke­séggel emlékezett meg a gaz­daság 'Íztár nevű apaállatá­ról. A sok ezer forint értékű sertés Felsőba­bádról származott Füredre. Alig érkezett meg új ottho­nába, alomtestvérei a hizé- konyságban országos elsők lettek. Ezek az állatok i73 napos korban érték el a 92 centiméter. hátszalonnájuk 20 milliméter vastag volt. Ilyen adottságokkal a fehér hússertés tenyésztésben első Svédországban a második he­lyet érték volna eh „Sztár*’, fehér hússertés apaállat, a tiszafüredi Hámán Ka­tó Tsz sertéstenyészetének sztárja. kg-s súlyt. Napi súlygyara­podásuk 733 gramm volt: egy kilogramm súlygyarapo­dást 1,99 kilogramm kemé- nyitőérték felhasználásával érték el. Átlaghosszuk 102 A Hámán Kató Tsz ser­téstenyészete máris igen jó hírnevet érdemelt ki. Ez az állomány megingathatatlan alapot nyújt a következő évek fejlődéséhez. Jáno meg a reprezentáció Boros János, a Dúskalász Tsz elnöke a kukorica vető- magszükségetet számítgatta: „A Laposban 176 hold lesz, a Diós-féle táblában pedig 24 hold. Átlagosan 18 ezer tőt számítunk,” — morogta gépiesen s közben arra gon­dolt, hogy meg kellene ön­tözni a xeggeli tojásos son­kát. — Te, Sándor! Innék va­lamit — szólt át a szomszéd íróasztalhoz az elnökhelyet­tesnek. — Ki kéne előbb számolni ezt a kukoricát. Jani, mert könnyen úgy járunk, mint az egyszeri tsz: vessünk, de nincs mit! — Persze, hogr. ki. dehát megérdemelnénk közben egy pohárral, nem? — Szó se róla. Ugorjunk át ide a fmsz vendéglőbe. — Én bort akarok inni, Sándor. Bort! — Olyat iszunk amilyen van. Hol inna jobbat? A Sánta Kovács pincéiében volna valamire váló dehát az meg áron felül adja. — Azt most nem bírja az én zsebem se! Szombaton odavertem a komjssi&nak. többet meg nem ad az asz- szony, ha letérdelek se. Ha­nem, volna itt jó bor köze­lebb is Sándor, ha jól meg­nézzük. — Volna? Aztán hol? — Nem látod te a fától az erdőt, koma. Hát alattad. Pontosan alattad. A pincé­ben. — Az közös! Nem mehe­tünk le csak úgy uk-muk- fuk! — Nem, mert abból baj lenne, az biztos. Mondjad már. legfeljebb nem iszunk, hanem kiszámoljuk ezt a nyavalya kukoricát. Hogy is csak: húsz kilogrammot szá­míthatunk holdanként, ak­kor 200 szorozva 20-szál. Nul­lával nem szorzunk... Sán­dor! Ha jönne valaki, akkor másképp nézne ki. — Hogyhogy, ha jönne va­laki? — Na. ha idetévedne va­laki, mindjárt más lenne. — Nem jönnek azok ilyen időben; meg különben is mindig itt vannak esőstől, csak akkor nem mozognak, amikor kellenének. Boros, az elnök gondter­helten nézett maga elé, majd felállt és olyan pózban, mint mikor valami nagy hordere­jű javaslatot terjeszt elő a tagságnak, megszólalt: *— Hát azért is iszunk, meglásd, hogy iszunk. Mire való a telefon ... Halló, köz- séai tanács! Itt Boros János. Erőt. egészséget! Arra kér­(y Ünnepségek, koszorúzások, megemlékezések a Magyar Tanács- köztársaság kikiáltásának 43. évfordulóján Megyeszierte megemlékez­tek a városok és községek la­kói a dicsőséges Magyar Ta­nácsköztársaság kikiáltásá­nak 43. évfordulójáról. Szolnokon, a Nemzeti Ét­terem mellett lévő emléktáb­lát koszorúzták meg a városi tanács képviselőivel az élen. Az emléktábla azon az épü­leten van, melyből 1919-ben irányították a magyar vörös hadsereg vezérkari főnöksé­gének vezetői a szolnoki és a tiszántúli harcokat. A Be­loiannisz úton a TITÁSZ vplt épületében, ahol megalakult 1919-ben a Magyar Kommu­nista Párt szolnoki szerveze­te, a városi pártbizottság kép­viselője helyezett el koszorút. Ugyancsak Szolnokon, az F. Bede László utcában az utca névadójának, F. Bede Lászlónak, a munkásmozga­lom kiemelkedő harcosának emléktáblájára helyezett ko­szorút Dobos István, a szol­noki Járműjavító Ü. V. párt­ái apszervezetének titkára az üzem munkásainak nevében. Mezőtúron este 6 órai kez­dettel a városi tanács nagy­termében műsorral egybekö­tött ünnepi gyűlésen emlé­keztek meg az évfordulóról. Bene Lajos, a városi pártbi­zottság titkára tartott ünne­pi beszédét, majd az emlék­ünnepség résztvevői meg­hallgatták a helyi kultúrott­hon énekkarának és a helyi irodalmi színpad tagjainak műsorát. Karcagon este 7 órai kez­dettel került sor a város ve­teránjainak és KlSZ-fiatal- jainak találkozójára a helyi KISZ székházban. A fiatalok és a város felnőtt lakói el­beszélgették a régmúlt idők­ről, a Tanácsköztársaság ide­jén vívott harcokról a város veteránjaival, köztük Lakatos István, Vajó Sándor és Sza­bó Lőrinc elvtársakkal. Délután 4 órakor a helyi honvéd1 laktanyában a tisz­tekkel és katonákkal talál­koztak a város veteránjai, idős kommunistái; Kisújszálláson a városi kultúrházban Farikas Kál­mán, a városi pártbizottság munkatársa tartott ünnepi beszédet. Az emlékbeszéd után kultúrműsor követke­zett. Hazánk felszabadulásának évfordulója alkalmából a külföldi magyar intézetek és baráti társaságok rendezésé­Jászber enyhe n délelőtt 10 órakor a rendőregyesület és a városi tanács épületén lé­vő emléktáblára a járási, vá­rosi párt- és KISZ bizottság és tanács képviselői helyez­tek el koszorút. Ünnepi párt­napokat tartottak a város ipari üzemeiben, a Kossuth Tsz-ben, melyeken a város iskolásai ünnepi műsort ad­tak. JászárokszállásOn este 6 órakor az úttörők és a KISZ- tegok találkoztak a község veteránjaival, miután meg­hallgatták az évforduló al­kalmából elmondott ünnepi beszédet. Túrkevén közel száz idős kommunista találkozott kb. negyven meghívott vendég­gel este 7 órakor a városi KISZ-székházban. Az ünnepi megemlékezést a városi párt- bizottság titkára, Kelemen elvtáns tartotta. ben számos kiállítás mutatja be a felszabadulásunk óta el­telt 17 év , eredményeit A szófiai közönség a magyar grafikával, majd Domancv- szky Endre festőművész vá­logatott műveivel ismerked­Magyar kiállítások és tárlatok külföldön C A pártélet hírei Pedagógus pártaktívát tar­tott a közelmúltban a' jász­berényi járási pártbizottság. Értékelték a pedagógusok mozgalmi munkáját, s meg­határozták a kommunista nevelők soron levő felada­tait. | * I A ’ Tisza Cipőgyárban a pártalapszervezetek és a szakszervezeti bizottságok vezetői, aktivistái üzemré­szenként tanácskoztak a munkásokkal a kongresszusi verseny feladatairól. A ta­nácskozások tapasztalatainak összegezése után készítik el az üzem versenyfelajánlását. • Százhúszan vettek részt a Törökszentmiklóson tartóit mezőgazdasági aktíván. A város vezetői, termelőszö­vetkezeti elnökök, párttitká­rok, szakemberek és a pat­ronáló üzemek képviselői megvitatták a tavaszi mun­ka megkezdésével kapcsola­tos tennivalókat. A vitában tizennégyen vettek részt, s hozzászólásaikban hasznos javaslatokat tettek. • A kisújszállási Ady Tsz pártszervezete rendszeresen foglalkozik az asszonyok po­litikai nevelésével. segíti eb­ben a nőbizottságot. Időn­ként tanácskozásra hívják meg az asszonyokat, legutóbb á zárszámadás tapasztalatait beszélték meg velük. Az Ady Tsz-ben dolgozó asszonyok és lányok tavaly szorgalmas munkájukkal 5280 munka­egységet szereztek. ném titkár elvtárs, hogyha a járástól vagy a megyétől jönne ki valami mezőgaz­dász, akkor küldjék már át hozzánk is. Nem jönnek? Az nagy baj. Milyen elvtárs? Gebei? Az meg kicsoda? Ahaá, nem is tudtam. Eljön hozzánk is? Nagyon jó lesz... Hát tulajdonképpen a kuko- ricatőszámmal. akarom mon­dani a vetőmaggal van egy kis ... hogy is mondjam... Segít? Előre is köszönjük. Viszonthallásra. Boros János olyan büsz­kén tette le a telefonkagylói, hogy talán még a negyven forintos munkaegységet se jelentette be ilyen nagv mel­lel a tagságnak. A válla fe­lett odaszólt helyettesének.: — Tudod te mit össze le­het reprezentálni egy új já­rási elnök első látogatásakor? Nem árt az, ha jó emberünk lesz! — dörzsölgette a kezét. — Akkor leszünk bajban, ha bornemissza. — Nem hiszem, hogy az lenne... „ — Na hallgasd már: jön egy autó! Talán már ő lesz? — Azaz, mert befordult. Gebei Ferenc, az új járási elnök hosszasan parolázott a két tsz-vezetővel. Beszélget­tek erről is, arról is, majd a vetőmagszükségletre terel­te a szót. A Dúskalász elnö-' ke egyik lábáról a másikra állt: — Hát végső soron nem is annyira probléma ... meg- hát csak azon morfondíroz­tunk ... nincs is itt tulaj­donképpen komoly fennaka­dás, mert ugye 200 hold ku­koricát vetünk, aztán csak be kell szorozni, végsősoron... Hanem, kerüljön már egy ki­csit lejebb nálunk az elnök elvtárs, ha nem -értenénk meg, a pincébe, egy kis kós­tolóra. A járási főemb - rögtön felállt az asztal mellől: — Ha nincs számolni való, akkor gyerünk. Merre van a pincéjük? A Dúskalász elnöke. a kulcscsomót csörgetve mutat­ta az utat é. kitárta a pince ajtót a vendég előtt. Először az idei homokit kóstolták meg, azután a rizlingből szív­ták teli a Vopót, majd a há­roméves kadar is sorra ke­rült. A járási elnök mindből megivott egy-egy pohárral. Boros csapra ütötte a tízéves muskotályt is. Az elnök ezt is megkóstolta, de amikor újra teli akarták tölteni * poharát, leintette a lelkes vendéglátókat: — Egy korttyal se többet hanem most már gyer "nk fel­számolni. — Szárnyai? Hát már ki­számoltuk, elnök elvtárs; 40 mázsa vetőmagot teszünk a kiikoricaföldbe. Mit akar még számolni ? A járási elnök huncutul feltolta a kalapját a feje búbjára, majd megjegyezte: — Azt, hogy mew yit it­tunk meg a körösből és mennyit fizessünk be a pénz­tárba. Tiszai Lajos I hetik meg. Könyvkiadásunk fejlődésé­ről ad számot a prágai Fu- cik-parkban rendezendő ki­állítás, a magyar szobrász- művészetről pedig ugyancsak a csehszloV ók fővárosban, Somogyi Árpád művei ad­nak majci ízelítőt. Nagy érdeklődésre tart számot a 19. és 20. század magyar művészetét bemuta­tó szobor- és képanyag a világhírű leffingfádi Ermi- tázsban. A távoli Ulan-Ba- torban ma élő grafikusmű­vészeink alkotásaiból ren­deznek tárlatot. Átfogóbb jellegű lesz a magyar iparművészeti kiállí­tás, a stockholmi Hordiska Múzeumban. Itt kerámiai, textil- és ötvösmunkákat; valamint művészi bútorké­szítményeket mutatunk be. Májusban a lausannei sző- nyeg-biennalen Bán István Busójárás című, Brüsszelben nagydíjat nyert művével ve­szünk részt. Népművészeink Iránban egy nemzetköz) ki­állításon szerepelnek, a leg­jobb fotóművészek pedig áp­rilis elején Pakisztánban a 4. nemzetközi fotóversenyen öregbítik majd a szakma hírnevét. Helsinkiben már­cius végén rendezünk kiál­lítást a legjobb magyar plakátok és dokumentum- fényképek mutatják be ifjú- : Ságunk életét. (MTI) Rendezik a tsz újítók jogi és anyagi helyzetét Az újítók lapjának javas­latára a Hazafias Népfront elnöksége az érdekeit szer­vekkel, így az Országos Ta­lálmányi Hivatallal, n Föld­művelésügyi Minisztérium­mal, a MEDOSZ-szal meg­tárgyalta a termelőszövetke­zetekben dolgozó újítók helyzetét. A megbeszélésen elhatározták, hogy a közös gazdaságokra is kiterjesztik a szervezett újító mozgalmat.. Felmérik a közös gazdasá­gokban már szép számmal levő újítók eredményeit és a találmányi hivatal, vala­mint a Földművelésügyi Minisztérium jogászainak bevonásával kidolgozzák azo­kat a javaslatokat, amelyek szükségesek a termelőszö­vetkezeti újítók jogi és anya­gi helyzetének rendezéséhez. A javaslatok kidolgozásánál figyelembe veszik a gépállo­másokon és elsősorban az állami gazdaságokban szer­zett tapasztalatokat.

Next

/
Thumbnails
Contents