Szolnok Megyei Néplap, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-02 / 27. szám

1962. február 2. SZOLNOK MEGYEI NEPLAt 3 Az időszerű és a gazdaságpolitikai o tanfolyamok a legélénkebbek A pár to kiutas tapasztalat aibót Több mint két hónap tapasztalatai alapján alkot­hatunk véleményt a pártok­tatásról. A kezdet jó volt, valamennyi oktatási formán megkezdődött a tanulás. Jó volt az a módszerünk is, hogy oktatás előtt a szemi­náriumok hallgatóit össze­hívtuk, s a propagandisták­kal együtt végérvényesen tisztázzuk: mindenki a neki legmegfelelőbb oktatási for­mát választotta-e. A szerve­zési hibákon itt még mó­dunkban volt helyesbíteni. Eddigi eredményeinkhez hozzájárult az is, hogy az előkészítés már nem csak néhány emberé volt, hanem részt vettek ebben a járási pártbizottság ágit prop. tár­sadalmi aktívái is. A sikeres kezdet után azt tűztük ki célul, hogy az oktatási évet legalább a hallgatók 90—95 százalékával be is fejezzük. Megállapításaink sze. rint az idei oktatási évben tovább javult a propagan­disták felelősségérzete. A foglalkozásokra jobban fel­készülnek, több helyen az azonos tanfolyamot vezetők együtt készülnek, segítenek egymásnak. Nem kielégítő azonban még most sem a szemléltetés. Javulás van ugyan, mert több helyen használják a térképet, a Kossuth Könyvkiadó színes tablóit, grafikonjait, de még mindig nem élnek minden lehetőséggel. Propagandistáinknak vol­tak és vannak olyan gond­jaik is, amelyeket jó szer­vezéssel orvosolni lehet. — Ugyanis több helyen bevon­tunk tsz-vezetőket, párttit­károkat gazdaságpolitikai tan­folyamok vezetésére. Ez hasz­nos volt, mert ezek az elv­társak jól értik az anyagot, jól is magyarázzák, s a hall­gatók szívesen látogatják a foglalkozásokat. Hiba azon­ban, hogy ezek a propagan­disták igen elfoglalt embe­rek, különböző tanfolyamok­ra járnak, s az ottani fog­lalkozás gyakran egybeesik a felkészülésükkel, nem egy­szer a szemináriummal. A Népszabadságban olvastuk, hogy az egyik megyében vándorszemináriumokat tar­tanak. Gondolkodunk azon, hogy ezt a módszert módo­sításokkal nálunk is lehetne alkalmazni. A falusi téli tan­folyamok tapasztalatai is azt mutatják, hogy a rövidebb! I idő alatt lezajló oktatásra szívesebben eljárnak. Goildunk az jS) hogy a falusi értelmiségiek közül a politikai oktatásra leginkább csak a pedagógusok jelent­keztek, kevés orvos, állat­orvos és gyógyszerész tanul politikai anyagot. A termelő­szövetkezeti agronómusok, könyvelők és más adminiszt­ratív munkakörben dolgo­zóknál is hasonló a helyzet Ezen azonban már csak a jövő évben tudunk változ­tatni. A téli tanfolyamok, ame­lyeket eddig tartottunk, na­gyon hasznosak voltak. Az anyagok ismertetésén túl a vezetés gyakorlati módsze­reihez is jelentős segítséget adtak. A különböző terüle­ten dolgozó emberek más­más nézőpontból mondják el véleményüket, mégis min­denki hasznos következteté­seket vonhat le a vitákból. A feladatok sikeres megol­dása érdekében pedig min­dig új módszereken kell gon­dolkoznunk. Ezért tartjuk nagyon fontosnak a XXII. kongresszus anyagának szé­leskörű ismertetését is. A vezetőségválasztó taggyűlések lezajlása után összehívtuk a vezetőségekben ágit. prop. munkával megbízott elvtár­sakat. Ismertettük körükben azokat a határozatokat is, amelyek alapján dolgozniuk, s mindannyiunknak dolgoz­nunk kell. Itt sok javaslat hangzott el. Többek között az, hogy községi szinten is növeljék a propaganda mun­kával megbízott aktívák szá­mát. Van olyan alapszerve­zet, ahol külön felelősöket, vagy felelőst bíztak meg. A HALLGATÓK körében legfontosabb törekvésünk, hogy emeljük a vitakészsé­get, segítsünk megtalálni és megérteni a tanult anyagok lényegét. Az az általános ta­pasztalat, hogy az időszerű és gazdaságpolitikai tanfo­lyamok a legélénkebbek. A marxizmus—leninizmus és a szakosított tanfolyamokról ezt már nem mondhatjuk el. A jövő évi oktatást előké­szítő munkánkban erre már figyelemmel kell lennünk. Tapasztalható volt itt-ott az is, hogy egy-egy propa gandista túlzott követelmé­nyeket állított hallgatói elé. Ezekkel az elvtársakkal be­széltünk, s ők igyekeznek is változtatni módszereiken. Ügy gondoljuk, hogy ebben a pártoktatási évben sok új, a további munkához is hasz­nosítható tapasztalattal le­szünk gazdagabbak. KOVÁCS SÁNDOR a törökszentmiklósi járási pártbizottság munkatársa. Mire ébredünk február 5-én? Fűrésztelepi gondok A Budapesti Fűrészek szol­noki telepén a napokban párt- és szakszervezeti akti­visták tanácskoztak. Rövid vitaindító beszámoló után — a fatelepi munkásokhoz hí­ven — bátor, őszinte, gátlás­nélküli hozzászólások soroza­ta következett. Hiányolták a bizalmiak, hogy a már több értekezleten elhangzott ja­vaslatokat a vezetőség nem vette figyelembe. Ennek kö­vetkeztében akadályok töme­ge nehezíti munkájukat. Többek között elmondták, hogy 1961-re Ígérték a csörlő üzembe helyezését. A gépala­pok meg is vannak, a gépe­ket pedig ott eszi a rozsda. Ha egy vagont akarunk ar­rébb tolni — mondották —, harmincán rugaszkodunk ne­ki. Megemlítették a fordító­korong süllyedését is. Beszéltek a telep tisztán­tartásáról korábban is a ve­zetőknek. Jelenleg egy idős ember és egy gyerek takarít. Prsze ez olyan, kevés mint tengerben a cseppj A továbbiakban bírálták a dolgozókkal való helytelen bánásmódot Mint mondot­ták: néhány művezető úgy tesz, hogy „akinek nem tet­szik a beosztása, vagy a munka, vegye ki a munka­könyvét. minden további nélkül élmehet az üzemből. Az ilyen módszerekkel nem értenek egyet. Joggal nehez­telnek i s érte. Változtatnak majd ezen, mint azt Hart­mann elvtárs, a telep új ve­zetője Ígérte. Természetesen a hibákat orvosolni csak akkor tudja az új vezető is, ha a dolgo­zók egyetértésben munkál­kodnak azon, hogy megszi­lárdítsák a munkafegyelmet. Ha mostanában két ember találkozik egymással, néhány mondat után bizonyo­san a világ végére terelődik a szó. A leg­több esetben tréfás hangon: „Igen, majd február 5-e után, ha túléljük a világ végét.” Azok, akik tréfának veszik a dolgot, nyilván nem is hisznek ilyesmi­ben. Vannak azonban szép számmal, akik komolyan veszik a babonás rém­híreket. Az emberi fantázia és a hiszékeny­ség bámulatos dolgokat produkál. Koz­mikus katasztrófáról suttognak baljós­latú híreket: „ketté válik a Föld”, „üstö­kössel találkozunk”, mely magával ra­gadja légkörünket, „tüzet fog okádni a Nap” és felperzseli a földi életet, „kon­tinensek süllyednék el” — még szerencse, hogy a kis Magyarország megmarad, mert távol van a tengerektől, amelyeknek vize elárasztja a parti országokat. De vannak olyan rémhírek is, hogy újra ki­tör a Gellérthegy — amely tudvalévőén soha nem volt vulkán. És ki tudná el­sorolni, mi minden rémületet tudnak ki­találni még az emberek. Mondják, hogy háromnapos sötétség lesz, de hogy miért lenne sötétség, arra senki nem tud vá- választ adni. A felvilágosultak és azok a józan embereik, akik hallgatnak a tudósokra, csak mosolyognak mindezen. Mosolyog­nak és csodálkoznak, hoa- ezek a közép­kori babonák még mindig rettegésben tudnak tartani embereket a XX. század­ban is. Ha megkérdezzük a megfélemlített embereket, miért kellene jönni a ka­tasztrófának, azt mondják: „a rádió is beszélt róla és az újságok is megírták, meg a csillagászok is kiszámították”. A Magyar Rádió e tekintetben soha nem mondott mást, mint ennek az el­lenkezőjét, az újságok is csak azt írták, hogy a hiszékeny emberek felülnek az ostoba babonáknak. A csillagászok pedig határozottan azt állítják, hogy semmijeit égitest nem jön a Föld közelébe, nem ütközünk össze sem bolygóval, sem me­teorrajjal, sem pedig üstökössel. Egysze­resül az történik, hogy amint az út men­tén haladva, a sürgönypóznákat nagyjá­ból egy vonalban látjuk, ugyanúgy a Földről nézve most több égitestet látunk egyvonalban. De amint a sürgönypóznák nem mennek közelebb egymáshoz, úgy a bolygók sem. Ezer évekre visszamenőleg ki tudjuk számítani, hányszor volt már ilyen és hasonló helyzet a bolygókkal és mikor lesznek ilyen helyzetek a jövőben, mert azokat semmiféle erő nem téríti el sza­bályos pályájukról és a Föld tengelye sem ferdülhet el. Tudjuk azt is, hogy a történelem folyamán hányszor terjedtek el már ilyen rémületkeltő hírek és azt ®s tudjuk, hogy a titokzatos jósok mindig szégyent vallottak. Nem vagyunk próféták, de azt még­sem lesz nehéz megmondani, hogy mire ébredünk február ötödikén. Ugyanolyan nap lesz ez, mint más években. A ma még mindentudó jósok és a rémületkeltő hírek terjesztői pedig egy ideig nem hallatják szavukat. Hivatkoz­nak majd arra, hogy ők maguk sem gon­dolták komolyan, csak másoktól hallot­ták. De azok, akik egyébként jószándé- kúak, csupán hiszékenyek, szégyellni fog­ják magukat, hogy felülték a híreknek. Legyen ez a nap valóban világ vége. Annák a világnak vége, amelyben a sö­tétség és az irányított babona uralkodott. Ébredjünk február ötödikén egy szebb és tisztább világba, amely nem dédel­geti tovább a tudatlanság talaján táplált sötét babonákat: A babonás jósok csak rémítgetnek, de maguk sem tudják, mit várnak. Mi tudjuk, hogy szavuk tévelygés és hazug­ság. Nem sokat kell várni és kitűnik, ki­nek volt igaza. §aitótá’ékozlató a MÉSZÖV négy éves munkáiéról és a további feladatokról Szerdán délután Targa Illés elvtárs, a MÉSZÖV me­gyei elnöke sajtótájékoztatón ismertette a MÉSZÖV négy éves munkájának, valamint a földművesszövetkezetek vezetőség újjáválasztó köz­gyűlésének eredményeit, ta­pasztalatait. A tájékoztatón megjelent Árvái István elv­társ, a megyei pártbizottság agitációs-propaganda osztá­lyának vezetője is. Varga Illés elvtárs beszá­molójának első felében is­mertette a földművesszövet­kezetek általános feladatait, s azokat az eredményeket, amelyek egyúttal fémjelzik az fmsz-ek munkáját mind a kereskedelmi, mind az ipa­ri tevékenység, valamint a szolgáltatási tevékenység szempontjából. Az fmsz-ek gazdasági fej­lődésén túlmenően Varga elvtárs ismertette a földmű­vesszövetkezetek munkájá­nak jótékony hatását, a fal­vak kultúrális és politikai fejlődésére. Bizonyítja ezt az a közel 7 millió forintos könyvforgalom is, melyet az fmsz-boltok bonyolítottak le. Az ipari szolgáltató tevé­kenységről szólva hangsú­lyozta az előadó, hogy eze­ket az akciókat is bővíteni, tökéletesíteni kell a jövőben, akár csak a különféle szer­Az ember tartsa a szavát U icó Nagy Gáspár, bár templomos ember soha nem volt, de rátétté ujját a falon függő feszületre és úgy esküdött meg, hogy in­kább krumplihéjon él, de egy kapavágást nem csinál nekik... A „nekik" alatt a termelőszövetkezetet kell ér­teni, amelybe fogcsikorgatva lépett be, mert éppen tizen­ötször jöttek el hozzá a nép­nevelők, megpakolva brosú­rával, papírral, ceruzával, érvekkel, nevekkel, tervek­kel... — Az én nyakamra ne járjanak... Aláírom. Nem sok örömük lesz belőle... Ne jaj­gass már — ez utóbbi az asszonynak szólt, aki keser­ves sírásra fakadt, amikor meglátta Bicó Nagy Gáspár nevét a nyilatkozat alatt... — Végünk van, Gáspár... Végünk... Én elemésztem magam... Bicó Nagy Gáspár kezé­ben most pohár van, s égre- földre esküdözik, hogy neki még lesz két fia... De az is lehet, hogy három... — Ember kell oda. Gás­pár bátyám — évelődik ve­le asztalszomszédja... — Na, hát én talán nem volnék ember... Megiszom ezt a bort. s nincs az a me­nyecske, aki nekem ellent tudna mondani... Azért, mert 64 éves vagyok, bírom még — hencegett az öreg, aétán gyorsan körülnézett, hogy élete párja nem hallotta-e meg hősködését? Bicó a zárszámadási köz­gyűlésre úgy készült, mint a lagzijára. Izgatottan, re­ménykedve és most hősnek érzi magát. Ö tartotta meg az ellenőrző bizottság beszá­molóját, lévén ő annak az elnöke... Beszámolót tartani! Hogy a fene ott ette volna meg, aki ezt kitalálta... Nem beszélt 6 soha annyi ember előtt. A kapát, kaszát most is bírja, de a szavakat soha­sem. Igaz, legépelték rende­sen, elolvasta otthon tán öt­ször is, nehogy szégyent hoz­zon magára, meg a tagságra, de amikor odaült az emel­vényre, szembe a háromszáz taggal, menten úgy érezte — szégyen ne essék —, hogy neki ki kell mennie, mint kölyökkorában, ha a tanító csúnyán nézett rá... /§ z elnökség nagy meg- rőkönyödésére fel is ugrott, loholt kifelé, aztán elszégyellte magát. — Ejnye no, hát olvasni csak tudok... — biztatta ma­gát, de valahogy a lába nem akart engedni a nagy bizta­tásnak. Lódult hát gyorsan, át a kocsmába, be két fél­decit... Aztán még egyet... így aztán, amikor felszólí­tották, hogy „felkérem az ellenőrző bizottság elnökét, Bicó Nagy Gáspár tagtársat, tartsa meg a...” úgy ugrott fel, s rúgta hátra maga alól a széket, mintha riadót hal­lana és menten indulni kel­lene ütni az ellenséget... Nyúlt a zsebébe a szem­üveg után... Nincs. Azt a nemjóját! — Várjanak, tagtársak, rögvest — intett le az elnöki emelvényről és kezdte for­gatni a zsebét. Nincs szem­üveg. Apró kis verítékcsep- pek gyöngyöztek a homlo­kán, nem volt mit tenni, kezdte olvasni az apró betű­ket, amelyekről csak sejtette, hogy az egyik b, de az is lehet, hogy d... — Nézd-e, nem tud olvas­ni — suttogta valaki a nyö­gést hallva. — Adjon már valaki egy szemüveget — könyörgölt hangosan a felvidámodott terem előtt Bicó... Aztán va­laki szemüvegeit adott és Bicó bátran, hangosan olvas­ni kezdett... — Mégiscsak tud olvasni — jegyezte meg az iménti hang, s valóban, Bicó Nagy Gáspár fennakadás nélkül harsogta el az ellenőrző bi­zottság jelentését. És meg­tapsolták. Ot. Háromszázan, egyedül őt... Hát most ezért a nagy hencegés, hogy már gyere­ket is vállalna, nemhogy az ellenőrző bizottság vezetését az új esztendőben is. — Mert tudja, Gacsal szom­széd — fordult most a má­sikhoz, egy nagy darab hall­gatag emberhez, aki még mindig tömte magába a hur­kát, s a megszólításra gépie­sen emelte szabad kezével a poharat. — Mert tudja, nagy dm a felelőssége az embernek... — Bizony nagy — hiim- mögte Gacsal, mert tele volt a szája. — Háromszáz tagról van itt szó... Meg, hogy úgy menjen a munka, mint a karikacsapás... Maga most az én munkámat is eszi... hencegett tovább Bicó Nagy. — Bizony, azt eszem — egyezett bele Gacsal és ádám­csutkája egyetlen mozdula­tával küldte a bort a hurka után, aztán megtörülte a száját. — De, Bicó szomszéd, én egyet azért nem értek — fordult most Bicóhoz, fel­függesztve égy pillanatra a hurkával szembeni viadalt... — Ki vele... Azért va­gyunk emberek, hogy meg­mondjuk, amit akarunk . Nem igaz? — biztatta Bicó és kihúzta magát, merthogy tanácsért fordulnak hozzá, az ellenőrző bizottság elnö­kéhez. — Na, hát én csak azt nem értem, miért lett ma­gának majd négyszáz az egy­sége? — Miért, szomszéd? Mert én dolgoztam. Semmi má­sért, mert dolgoztam. — De hát maga azt mond­ta egy évvel ezelőtt, hogy inkább krumplihéjat eszik, nemhogy hurkát a tzövetke- zetben, de egy kapavágást nem tesz nekünk... Ezt nem értem én! Mi icóban egy pillanatra meghűlt a vér, aztán megforrósodott a feje a mé­regtől, aztán a méreg hevét a szégyenkezés melege vál­totta fel. Nézte egy pillana­tig az üres poharat, felemel­te, majd visszakoppintotta az aszalra. Valaki rögtön töltött. — Hogy én azt mondtamn nektek nem dolgozom? — Azt — makacskodott Gacsal... — Hát én jól mondtam... Nektek nem. De magamnak igen... Na, ehhez mit szólsz? Magamnak és nem nektek — vidámodott fel Bicó, hogy így megtalálta a hel/yes vá­laszt, amelyben benne fog­laltatik a négyszáz egység, meg a fogadalom is... Mert az ember, ugye, az­ért is ember, hogy tartsa n szavát. wurkó Géza ződési akciókat a termelő- szövetkezetekkel. A MÉ­SZÖV 1961-ben jelentős ered­ményeket ért el a zöldség­es gyümölcsfed vásárlásbán: 1983 vagon árut vásárolt a termelőktől, de még mindig van tennivaló a helyi szük­ségletek még jobb kielégíté­sénél, különösen az ipartele­pek körzeteiben. Nagyjelentőségű volt, kü­lönösen 1961-ben, az fmsz- ek kiskereskedelmi tevékeny­sége. Kíiencszázharminc kis­kereskedelmi egység több, mint egymilliárd forint for­galmat bonyolított le. Ezzel kapcsolatban az italmérések cukrászdává, étteremmé való átalakításának igénye is fel­vetődött az fmsz-ek közgyű­lésein, és a vendéglátóipari egységek fejlesztésénél ezt a szempontot a jövőben foko­zottan érvényesítik. Számot­tevő az eredmény a kiskeres­kedelmi egységék szakosítá­sának fejlesztésénél. Az ilyen jellegű forgalom 80 százalé­ka szaküzletekben bonyoló­dott le, vagyis az iparcikk ,közel került” a falusi lakos­sághoz, amiben a négy év alatt megnyílt 181 önkivá­lasztó egységnek is n^gy sze­repe van. További . Cél az úgynevezett „perifériákon” lévő boltok kereskedelmi és technikai kultúrájának ma­gasabbra emel őse, A részletes, sokoldalú saj­tótájékoztató végén az fmsz- ek ipari és szolgáltató tevé­kenységéről, majd a vezető­ség újjáválasztó közgyűlések tapasztalatairól beszélt Var­ga elvtárs. Egy hónap alatt 800 szövetkezeti taggyűlés zaj­lott le megyénkben, melyen 70 000-en (vagyis a tagság mintegy 60 százaléka) vettek részt. A gyűléseken bizako­dó, elégedett volt a hangu­lat. A mintegy négyezer hoz­zászólás tapasztalata azonban bizonyította az ellenőrzés itt- ott mutatkozó hiányosságait, a kollektív ellenőrzés foko­zásának szükségességét, s azokat a feladatokat is, me­lyeket a kereskedelmi és szolgáltató tevékenység javí­tásában meg kell oldani. A sajtótájékoztató elhang­zása után Varga Illés elv- társ válaszolt a résztvevők kérdéseire. )

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents