Szolnok Megyei Néplap, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-09 / 33. szám

1962. február 9. cí/OLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Bogrács-brigád volt a csúinevük Irigylík a sok munkaegységet — A jászsági asszonyok képviselője Tegnap kezdődött, <s ma ’olytatúdik a termelőszö­vetkezeti asszonyok orszá­gos tanácskozása. A száz­ötven dolgoskezü asszony között ott vannak a Szol­nok megyeiek Is, akik egy-egy járás termelőszö­vetkezetének nőtagjait kép­viselik. A tanácskozást me­sénkben is sokezer falu­si nő kíséri figyelemmel, liármöjukat megkérdez­tük, mit mondanának el, a szövetkezeti asszonyok országos fórumán. A Gagarin brigá dról beszélnék Pethő Istvánná, a jánoshi- dai Vörös Hajnal Tsz tagja mondta ezt, majd így foly­tatta: — Nem azért említem a Gagarin-brigádot, mert én vagyok a vezetője. Azért be­szélnék róla, hogy érzékel­tessem: hogyan találják meg helyüket az asszonyok a kö­zösben, s miként vívhatják ki maguknak az elismerést. — Jó példa erre a mi bri­gádunk, ámelyet egy évvel ezelőtt csúfolódva bogrács­brigádnak hívtak. Most már senkisem csúfolódik, a veze­tőség pedig többször megdi­csérte a tíztagú női brigádot. Hogy mi ennek a titka? Csu­pán az, hogy tavaly még szorgalmasabban dolgoztunk. Területet vállaltunk. Tíz hold cykorrépát, húsz hold kukoricát és személyenként 400 négyszögöl mákot művel­tünk meg. Emellett „pontoz­tunk” is. Vagyis, ha a terü­letünkön nem volt munka, egységre dolgoztunk. A nap­raforgó kapálásából, betaka­rításából éppúgy kivettük részünket, mint a széna gyűj­téséből, behortíásából vagy a nyári munkákból. — Még csak annyit: az asszonyok megbecsülését mu­tatja az is, hogy a tanulásra serkentenek bennünket. Né­hány asszonytársammal most végezzük az ezüstkalászos tanfolyamot. Nem becsülnek bennünket úgy, ahogy kellene Péter Lászlóné, a jász- t'ényszarui Zöld Mező Tsz munkacsapatvezetője e sza­vakkal kezdte. Aztán példá­kat sorolt: •— Tavaly a nőnap előtt el­határoztuk a tsz nőbizottsá­gában, hogy csekély értékű ajándékkal szerzünk örömet az asszonyoknak. A pénzt a tsz-től kértük, s már én ma­gam szégyelltem, annyit kel­lett kilincselni, amíg nagyne- hezen megkaptuk a kért ösz­— De említhetem azt is, hogy még mindig nem kap­nak megfelélő helyet a veze­tésben a nők. Én ugyan tag­ja vagyok a tsz vezetőségé­nek, de ez édeskevés, hiszen tavaly is mintegy százhatvan nő dolgozott a közösben. Itt volt a négyszáz holdas kerté­szet, ahol a munka zömét az asszonyok és lányok végez­ték el. A kapálásra, vagy ön­tözésre még csak a férfiak is jobban vállalkoztak, de a pa- lán faültetésnél vagy a pap­rika és paradicsom szedésé­nél nagyon hamar megfáj­dult a derekuk. Most mégis vannak, akik irigykednek, hogy milyen sok egységük van az asszonyoknak. Mert az igaz, hogy aki rendszere­sen dolgozott, 240—250 vagy még ennél több munkaegysé­get is teljesített. A jövede­lemmel is elégedettek va­Javul + a szolgáltatás Korszerűsítik a fodrászüzleteket Tiszafüreden „kiválón címért küzdenek Nem olyan ismert me­gyénkben a tiszafüredi Ve­gyesipari Ktsz neve, mint a karcagi Általános Szerelő Ktsz, vagy a jászjákóhalmi Asztalos, a jászárokszállási Cipész Ktsz, de ha olyan szép eredménnyel dolgozik, mint az elmúlt évben, bizony rövidesen felzárkózik ezek mellé. Erről beszélgettünk Bíró Károllyal, a ktsz elnökével, aki korábban az asztalos részleg vezetője volt. El­mondta, hogy a 95 fős szö­vetkezet keretében 19 részleg van. Javító-szolgáltató tervün­ket 1961-ben 177 százalékra teljesítettük,- de nem rosz- szabb a lakásépítő ipari munkánk . eredménye sem mert 350 000 forintos tervün­ket 610 000 forintra telje­sítettük, *— újságolja Bíró elvtárs. — Kiemelt termelést végeztünk a bútorasztalos szakmábam Szerződésünk volt a Bútorértékesítő Vál­lalattal lakásbútorra: ágya­kat. kétajtós szekrényeket szállítottunk nekik, negyed­évenként 220 000 forint ér­tékben. Ugyancsak szerző­désre dolgoztunk a Sport- Hangszer- Játék Nagykeres­kedelmi Vállalatnak is. — Játékot? — Futball külsőket készí­tett a szíjjártó részlegünk. Tavaly 1500 külsőt szállítot­tunk; A termelőszövetkeze­teknek lószerszámokat javí­tottunk, s a környékbeli gép­állomásoknak aratóponyvá­kat gyártottunk, javítottunk — Úgy tudom, kötélgyártó részlegük is van? — Van, hogyne. A Szolnok megyei AGROKER-nek dol­gozott egész évben. — Anyagprobléma? — Szerencsére nem volt. A KISZÖV ellátási osztálya minden anyagot időben biz­— Mik az idei terveik? — Javítani akarjuk szol­gáltató tevékenységünket. Elő akarjuk segíteni a kis­lakás építés sikerét azzal, hogy az építtetni szándéko­zók részére díjmentesen ké­szítjük el az építési terveket, s ugyancsak díjmentesen megszerezzük az építési en­gedélyt is:.. Aminek a la­kosság örülni fog: korszerű­sítjük a férfi- és női fodrász üzleteket. Minden egységet vízvezetékkel látunk el, s biztosítunk minden olyan feltételt, amely alkalmassá teszi a II; osztályú szolgál­tatást... A második negyed­évben a Somogyi Béla úton — a lakosság régi kívánsá­gának megfelelően — műsze­rész részleget létesítünk elektromos háztartási gépek, rádió, televízió javítások el­végzésére. És bevallom: idei tervünk a „Kiváló Kisipari Szövetkezet” megtisztelő cím elnyerése isi Magyar! Kálmán tudósító evünk. Eey munkaegység ér­téke több, mint harminc fo­rint Baloghnéval együtt örültünk amikor megtudtuk, hogy résztvesz a budapesti tanács­kozáson — mondta Molnár Eszti néni, a jászki séri Tán­csics Tsz tagja. S még hoz­zátette: — Beszélgettünk az asszo­nyok problémáiról, munká­járól mielőtt elutazott, s ab­ban is megegyeztünk, hogy a tanácskozásról nőgyűlésen számol be. Mit mondhat el Baloghné Budapesten? Minden dicsekvés nélkül elmondhatja, hogy a tavalyi esztendő változást hozott a termelőszövetkezetben, ami nemcsak a vezetés megszi­lárdulásában, a munkaegy­ségre jutó jövedelem növeke­désében, hanem a nők mun­kájának megbecsülésében is lemérhető. Megemlítheti Ra­dies József né, Virágh János- né, Cs. Molnár Józsefné, s még nagyon sok asszony nevét, olyanokét, akik egész évben szorgalmasan dolgoztak. A tsz vezetői említették, hogy Balogh Lászlóné, aki a Jászság asszonyait képviseli az országos tanácskozáson, nyolcszáznál több munkaegy­séget teljesített az elmúlt esz­tendőben. A többiek igyeke­zetére sincs panasz, a munka dandárján mintegy százhar­minc nő szorgoskodott a ha­tárban. Az ő érdemük is, hogy a tsz életében először sikerült minden munkát ide­jében elvégezni. Nagy Katalin Halfogási mérleg Az ország folyóvizein, ter­mészetes tavain gazdálkodó 24 halászati termelőszövet­kezet elkészítette az 1961. évi halfogási mérleget. Eszerint a halászati termelőszövetke­zetek kereken 18 720 mázsa halat fogtak ki, ami 103,2 százalékos tervteljesítést je­lent, és 11,7 százalékos emel­kedést az előző év eredmé­nyeihez képest. A zsákmány­nak nagyobb része — meg­közelítőleg 60 százaléka — a legértékesebb halfajokból (ponty, süllő, harcsa és csu­ka) került ki, a keszeg, a kárász és a törpeharcsa ará­nya 40 százalék körül volt. A mennyiségileg és minősé­gileg egyaránt kiváló 1961. évi >, haltermés” elsősorban az évről évre nagyobbarányú ivadék-kihelyezésnek, vala­mint az ívatást segítő esz­közök alkalmazásának kö­szönhető. Az elmúlt évben 1074 mázsa ivadékot helyez­tek ki a szövetkezetek, az ívatásra legalkalmasabb vi­zekbe pedig 600, mestersége­sen épített süllőfészket tele­pítettek. (MTI) Restaurálták a Morgó­csárdát Karcag város szélén áll a Nagykunság egyik legértéke­sebb népi, építészeti műem­léke, a Morgó-csárda. A két és félévs’ázados négy helyi­ségből álló épület kedvenc tanyázó helye volt a kunsági és a hajdúsági réti legelők pásztorainak, halászainak, pákászainak, madarászainak, akik a nagykiterjedésű ná­das világ természetadta ja­vait gyűjtögették. Az épület falai között gyakran megfor­dult Rózsa Sándor, Nyéki Pista, a híres sárréti, Sós Pista, a neves hajdúsági be­tyár is. A csárdát a városi tanács restauráltatta, helyi­ségeit, tornácát és érdekes kiképzésű pincéjét eredeti formájába állíttatta vissza. A tervek szerint az épület­ben a Győrfi István Nagy­kun Múzeum állandó jellegű tájtörténeti kiállítását helye­zik majd el. EZER NYELV Az UNESCO statisztikai adatai szerint a világon több mint ezer olyan nyelv léte­zik, mely még nyomtatásban sohasem jelent meg. E szám­ban a különböző törzsi nyelv­járások nem foglaltatnak benne. Mi volt előbb: a tyúk, vagy a - kár? A mezőtúri Alkotmány Tsz ezerötszáz, átlagosan kétkilogramm súlyú tyú­kot értékesített — kilo­grammonként tizenkilenc forintért — a törökszent­miklósi Baromfifeldolgozó Vállalatnál. Ez a bővített mondat látszólag — csupán egy hír, mely nem is túlságosan érdekes. Akkor azonban tanulságossá válik, ha is­merjük megszületésének előzményeit A másfélezer tyúk ugyan­is príma, vérvizsgált, ba­romfipestistől mentes jó­szág volt. A terület, hon­nan utolsó útjukra szállí­tották őket — kijelölt te­nyésztő jás-telep volt. A tyúkok termelőkedvük tel­jében kerültek vágóra; Tö- rökszentmiklóson a ketre­cekben egy nap alatt nyolcszáz tojást szedtek ki alóluk. Az értékes baromfiak halálos ítéletét — a köz­gyűlés, sőt a vezetőség, egyben a városi tanács mezőgazdasági osztályának tudta nélkül — Mikes Já­nos főagronómus mondot­ta ki. Szerinte azért, mert nem tudott számukra ta­karmányt biztosítani. Hol próbálta, hol sem — nem tudjuk. Azt azonban tudjuk, hogy a valóban legilletékesebb szervnél, a megyei takarmánygazdál­kodási tanácsnál meg sem próbálta. Pedig kapott vol­na! Mezőtúron nemcsak az Alkotmány Tsz gazdáit há­borította fel a főagronó­mus intézkedése, de a Magyar—Mongol Barát­ság, a Sallai és a Petőfi Tsz parasztjait is. ők va­lamennyien megvették vol­na az értékes baromfiakat — kilogrammonként hu­szonhárom forintért. Azért csak „volna”, mert barom- fiértékesítési szándékáról nékik sem szólt Mikes Já­nos. A Népi Ellenőrzési Bi­zottság megkezdte vizsgá­latát a szövetkezetei sú­lyosan károsító ügyben. Kíváncsiak vagyunk, hogy az Alkotmány Tsz ellenőr­ző bizottságának vizsgála­ta eredményeként hány ezer forintos kártérítésre kötelezi majd a közgyűlés a jogtalan „önállósággal” intézkedő főagronómust. — borváró —■ A művelődési otthontól az italboltig C Besenyszögi helyzetkép NÉHÁNY ORAT \ töltöttem Besenyszögön. Ez bizony ke­vés arra, hogy egy községről kulturális helyzetképet al­kothassunk. De néhány kö­vetkeztetést azért le lehet vonni. A dolgok úgy alakultak, hogy az egyik kulturmunkás- sal a helyi cukrászdában jöt­tünk össze egy kis beszélge­tésre. Amíg várakoztam és amíg. beszélgettünk, az ízlé­sesen berendezett kis helyi­ségbe kettőnkön kívül egy lélek sem ült be. A pultnál néha megjelent egy-egy idő­sebb asszony, gyerek, cukor­kát, a szülőknek cigarettát vásároltak. — Minden hétköznap így megy. — Hiába van vége a munkaidőnek, nálunk keve­sen vannak. Bezzeg az ital­boltban .., —- sóhajtja a ki­szolgáló. A művelődési házzal szem­ben található italboltban a kijelentés után öt perccel hu szónkét embert számoltat! meg, javarészt idősebbeket de néhány fiatal és asszonj is volt köztük. — Azért nem olyan sötét : helyzet — mondotta Katón: István iskolaigazgató, a mű' velődési állandó bizottság elnöke. Az emberek egyr< jobban érdeklődnek a kultú­ra iránt. Általában 35—4( asszony vesz részt a nők aka­démiáján, van kézimunka- szakkörünk,- ezüstkalászos tanfolyamunk, ifjúsági aka­démiánk. Megindult a Józsei Attila olvasómozgalom is. — Hány fő vesz részt a: olvasómozgalomban? — Húsz. EZ bizony I elég kevés. M a helyzet a besenyszögi fia­talsággal? Azt a szomorú vá­laszt kaptuk mind Katona elvtárstól, mind Jász János községi párttitkártól, hogy a fiatalok nagy része elment, vagy elmenőben van a köz­ségből a termelőszövetkeze­tek gyenge eredménye miatt. Jelenleg a fiatalok 60—70 százaléka jár el a községből dolgozni. Ezek csak hét vé­gén kerülnek haza. Katona István elmondot­ta, nagyon sokat várnak at­tól, hogy függetlenítsék a művelődési otthon igazgató­ját Sípos Mária tanárnő, aki jelenleg tiszteletdíjas igaz­gató, ezen a funkcióján kívül úttörővezető, osztályfőnök, tagja és tanítója a tánccso­portnak, és mint színjátszó is működik. Ez bizony igen sok elfoglaltságot jelent és alig hihető, hogy emellett teljes lendülettel tudná in­tézni a község kulturális ügyeit. A kulturális élet fellendü­lését nem éppen segíti elő az a tény, hogy két tsz-KISZ szervezet van a községben. Ez az erők szétforgácsolását jelenti, mind erkölcsi, mind anyagi téren. a könyvtarat | lényegesen többen veszik igénybe, mint tavaly. A jelenlegi könyvtá­ros, aki termelőszövetkezeti tag, ács, nagyon lelkesen dol­gozik, de az olvasókkal való foglalkozásra — kellő kép­zettség híján — nem a legal­kalmasabb. Felkerestük a művelődési házat is. Van egy nagyterme, egy előcsarnoka, két öltözője, egy TV szobája, egy könyv­tárhelyisége. Véleményünk szerint a beosztása nem jó, mert nincsenek klubfoglal­kozásra, szakköri életre al­kalmas helyiségei. A TV szo­bában semmit nem lehet ren­dezni, mert a televízió iránt nagy az érdeklődés. A könyv­tár részben szabad polcokon egy kis helyiségben találha­tó, ami eredetileg az igazgató irodája lenne. Nem alkalmas könyvtárnak, még kevésbé olvasóteremnek. A nagyte­rem elég nehezen fűthető. Valamelyest segítene, ha egy összecsukható harmonikafal­lal leválasztanák egy részét. Erre már Ígéretet is kaptak. Nem csodálható, hogy ke­vés a szakkör. Legjobban ta­lán a színjátszók dolgoznak. A művelődési ház és a szak­maközi bizottság csoportja bemutatta Moliére: Dandin György-ét. (Boros Piroska nedaeógus. aki a megyei ren­dezői szaktanfolyamra járj vezeti a kis együttest.) Egyl KORAI MŰTRÁGYÁZÁS. A surjáni Állami Gazdaságban a traktorosok megkezdték a hó tetejére a műtrágya szórását. Napo ':ént hat-hét géppel 80—90 holdat sikerült műtrágyázniok. Képűnkön: Pásztor Márton, Papp János és Nagy Sándor Maulwurf és Zetor traktorra szerelt műtrágyaszóróból hinti a műtrágyát héttel a Moliére darab előtt mutatták be az önkéntes tűz­oltóság színjátszói a Két úr szolgáját. Mindkét előadás­nak sikere volt. Szemüveges fiatal maga­biztos nő Sípos Mária, a mű­velődési otthon vezetője. — Ősszel vette át munkakörét és azóta igyekszik eleget ten­ni sokoldalú kötelezettségé­nek. t- Higyje el nincs magán­életem — kezdi nem is pa- naszlóan, inkább józanul le­szögezve a tényeket. — Azo­kon a funkcióimon kívül, amelyeket már korábban megtudott az igazgatómtól, még az esti iskolában is ta­nítok. — Nagyon szeretnék függetlenített művelődési ott­hon vezető lenni, sokkal töb­bet tehetnék. De nem hiszem, hogy elengednek, mert kevés a pedagógus így is. ekdekes | dolgokat mesél el Sípos Mária. Kevés a ren­dezvény, mert minden tö­megszervezet bált akar csi­nálni, ha pénzre vah szük­sége. így a művelődési ott­honnak kevés rendezvényre jut lehetősége. Aztán arról értesülünk, hogy a Szigligeti Színház sem járt kinn jórégen. (Igaz, hogy egyszer-kétszer megjárták, mert alig volt közönségük. De az elszakadt fonalat még­is fel kellene venniük. — Klubélet nincs? — Hol lenne? a klubgarni­túra jelenleg a művelődési ház előcsarnokában van fel­halmozva. Nem csoda, hogy így nem tudjuk vonzani a fiatalságot. Meg aztán nálunk még igen nagy az alkohol szeretete. A bálokon nincs italfogyasztás, előadás után mégis üres üvegeket szedek össze. Hozzák az italboltból. Mit tehetünk? Azért mosta­nában nagyobb botrány nem volt, vannak önkéntes segí­tőim, vigyáznak a rendre. •— Készülnek a szemlére? — Igen. Az FMSZ egy leánytánccal, az iskolai ének­karunk és egy bábcsoport. Ez minden. NEM SOK. | Bár Bajtai Mik­lós fiatal tanár, KISZ csúcs­titkár nagyon derűlátó a KISZ munkát illetően, nem tudjuk teljesen osztani a vé­leményét. Legalább is kultu­rális vonatkozásban nem. Beszélgetés közben beeste­ledik. Motorzúgás, befut két autóbusz, hazatérő munká­sok szállnak le. Ketten-hár- man betérnek az italboltba, a többiek hazafelé indulnak. Csend lesz Besenyszögön. Meddig? — hernádi —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents