Szolnok Megyei Néplap, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-07 / 31. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. február 7. Afrikai értekezlet a gyarmatosítók szája íze szerint Nemhogy összafrikai egységet szolgáló politika, de még részegyetértés sem. Röviden így lehetne megvonni a lagosi értekezlet mérlegét. A konferenciát eredetileg 28 államfő, vagyis a kontinens valamennyi országa legmagasabb szintű tanácskozásának szánták. Meghirdetett célja pedig az lett volna, hogy legalább is körvonalaiban kialakítsa, meghatározza az egységes afrikai politikát. Az egyes államcsoportokat megosztó ellentétek, a tagországok politikájának különbsége, az értekezlet szervezőinek eljárása miatt azonban a lagosi National hall korántsem teljes, hanem csupán nagyon is csonka csúcsértekezlet színhelye volt. S még azok is, akik ez alkalommal a tárgyalóasztalhoz ültek, több lényeges kérdésben nem jutottak azonos álláspontra. Az ellentétek a napi afrikai politika, a fekete földrész további fejlődésének megítélésében meglehetősen mélyek. Ez a magyarázata annak, hogy a lagosi csúcsértekezlet összehívását hosszas huza-vona után januárra tolták. A közben lefolyt „közvetítő megbeszélések” nem tudták áthidalni a nézeteltéréseket. Nem sikerült ez, a közvetlenül az államfői értekezlet előtt tartott külügyminiszteri megbeszélés sem, mert a csúcsértkezletet a ca- sab’tncai országok bevonása nélkül készítették elő, s ezzel megfosztották őket attól a lehetőségtől, hogy a napirend meghatározásában résztve- gyenek. Távolmaradásuknak még ennél is döntőbb, legfontosabb oka pedig az volt, hogy a lagosi értekezletre nem hívták meg az algériai ideiglenes kormány képviselőit Azok, akik az értekezletről távoltartották az algériai ideiglenes kormányt akarva- akaratlan nem Afrika népeinek, hanem sokkal inkább az imperializmus — ebben az esetben Párizs — törekvéseit szolgálták. Emiatt nemcsak a Casablancái hatalmak államfői maradtak távol a lagosi National hall tárgyalótermétől. Hiányzott Tunisz és Szomáliák képviselője is. (Tanganyika pedig — a hivatalos Indokolás szerint —■ az értekezlet Idején kirobbanó kormányválság miatt nem jelent meg.) •— A kép teljességéhez tartozik az is, hogy az előkészítő külügyminiszteri konferencián Etiópia, Nigéria, Libéria és Sierra Leone ugyaxcsak az algériai ideiglenes kormány meghívását pártolta. Sőt Etiópia császára, aki talán a legkonstruktívabb beszédet tartotta az államfői értekezleten, a tanácskozások befejezése előtt váratlanul haza utazott. Igaz, távozását felesége betegségével indokolták, de minden bizonnyal az etiópiai külügyi államminiszter adta meg a valódi magvarázatot, amikor kijelenetette, hogy a lagosi értekezlet Algériával kapcsolatos állásfoglalása ellentétes országa nézetével. Algéria ugyanis, bár képviselőjét nem engedték be az államfői konferenciára, a realitások kényszerítő ereje folytán itt is napirenden szerepelt. Az ezzel összefüggésben hozott határozat azonban csak méginkább megmutatja a konferencia igazi jellegét. a mögötte álló idegen erőket. A határozat támogatást Ígér ugyan Algériának, de nem most, amikor erre a legnagyobb szükség lenne, hanem maid — függetlensége után. Ennek siettetését azonban — nehogy szembe kerüljenek a francia kormánnyal — a Lagosban ösz- szegyűltek nem tartották fontosnak. Nem. mert a maguk részéről nem akarták gyengíteni a gyarmatosítást, az idegen befolyás pozícióit Afrikában. Fzért javasolták többen, hogy a gyarmati rendszert csak 1970-re számolják fel. Vagy mi mással magyarázható az a másik határozat, amely ellenezte, hogy a kongói kérdést — Gizenga miniszterelnökhelyettes letartóztatásával kialakult súlyos helyzetet — a Biztonsági Tanács megvitassa? Ha a lagosi értekezletnek nem is valamennyi résztvevője akarta, ez a határozat a kongói válság okozóit, elmélyítőit bátorítja. Már mindezek fényében sokat veszít értékéből mindaz, amit a lagosi tanácskozás az afrikai egységről, ennek megvalósulási formáiról, így a vámunióról, a kontinens országainak technikai, egészségügyi, nevelésügyi, hírszolgálati együttműködéséről mond. A nemzetközi politikát illetően a lagosi konferencia szerint az ENSZ-ben külön afrikai csoportot kellene létrehozni new-worki állandó székhellyel. Nyilvánvaló, hogy ennek megvalósulása gyengítené, megbontaná a világszervezetben már kialakult többé-kevésbé egységesnek mondható afrikaiázsiai tömböt, amely különösen a gyarmatosítás kérdéseiben is egységes befolyást gyakorol. Kinek használna ennek a folyamatnak a megváltoztatása, visszafordítása? Semmiképpen sem Afrika, a még gyarmati sorban élő országok népeinek. Az események viszont méginkább sürgetik, hogy Afrika országai találják meg azt a közös irányvonalat, amely biztosítja kontinensük igazi szabadságát, függetlenségét, — államainak testvéri, gyümölcsöző együttműködését. Figyelemre méltó ezzel kapcsolatban, hogy már az értekezlet napjaiban felvetődött a javaslat: Tuniszban még ebbn az évben, áprilisban tartsanak újabb csúcs- konferenciát. Lagos viszont bizonyítja, hogy az újabb értekezlet csak akkor lehet sikeres, ha valóban összafrikai lesz és a fékét földrész tényleges érdekeinek megfelelő megoldást keres. A személyi kultuszról és a vezetői tekintélyről Moszkva (MTI). A szovjet államban és a kommunista pártban megbízható garanciák születtek mindenféle hatalmi visszaélés éllen — írja F. Petrenko, a Moszkovszka- ja Pravda keddi számának „Személyi kultusz és vezetői tekintély” című cikkében. A cikk írója rámutat, hogy a személyi kultusz felszámolása óta minden fontos kérdést kollektív módon old meg a párt Központi Bizottsága, annak elnöksége, a Szovjetunió Legfelső Taná- jCsa, és a kormány. A legfon- I tosabb és legéletbevágóbb kérdéseket széleskörű megvitatás végett a nép elé terjesztik. Minden vezető pártmunkás és állami funkcionárius rendszeresen beszámol tevékenységéről az illetékes szerveknek és közvetlenül a dolgozóknak. A szovjet embereket idejekorán és bőségesen tájékoztatják a párt legfelső szerveinek határozatairól Egyes elvtársak felvetik a kérdést: vajon miért tért vissza a XXII. kongresszuson a párt a Sztálin-kultusz elítéléséhez és a frakcióé csoport felelősségéhez a XX. kongresszus, illetve az 1957- es plénum után? — folytatódik a cikk. — Hiszen a személyi kultusz nincs többé, a pártellenes csport tagjai pedig régesrég elveszítették politikai jelentőségüket. Erre a kérdésre kettős választ kell adni: egyfelől a Központi Bizottságnak a XXII. kongresz- szuson be kellett számolnia a XX. kongresszus óta történt eseményekről, köztük a pártellenes csoport szétzúzásáról másfelől le kellett vonnia a tanulságokat, meg kellett mutatni a pártnak és a Újságíró gyakornokot felveszünk. Mindazok Jelentkezését várjuk, akik közép, vagy főiskolát, illetve egyetemet végeztek és az újságiról pálya iránt hivatást éreznek. (Korhatárt nem kötünk ki.) Felvételnél előnyben részesül az, aki termelőmunkát is végzett. A jelentkezők kérelmüket és életrajzukat a Szolnok megyei Néplap Szerkesztőségébe küldjék el. (Szolnok, Kossuth tér, Irodaház.) népnék a személyi kultusz káros következményeit, hogy ezek a jelenségek soha többé meg ne ismétlődhessenek. A lap megállapítja, hogy az igazi vezetői tekintély, amelynek fontosságára Lenin is többször rámutatott, nem tévesztendő össze a személyi kultusszal „A tekintélyt nem mellékelik a kinevezéshez, hanem tettekkel, becsületes és tevékeny munkával érdemlik ki” — írja. — Semmilyen magas hivatali állás sem védheti meg a kritikától azokat a funkcionáriusokat, akik nem vívják ki a nép bizalmát. A néphez, a párthoz hű vezető életéből és munkájából jó példát mutat Hruscsov, aki szüntelenül a néptömegek körében mozog, jól ismeri a nép igényeit, — mélyrehatóan elemzi az ipar, a mezőgazdaság munkáját, a tudomány és a kultúra fejlődését. Hruscsov a kollektív vezetésnek élharcosa, tekintélyének semmi köze a személyi kultuszhoz — írja a Moszkovszkaja Pravda. telkesen ünnepit Gagarim Ghana ♦ fővárosa Accra, (TASZSZ) Az Egyesült Arab Köztársaságból útban Libéria felé Jurij Gagarin szovjet űrhajós-pilóta repülőgépe leszállt a ghanai főváros repülőterén, ahol a lakosság lelkes fogadtatásban részesítette. A repülőtéren több tízezer ember volt jelen Gagarin érkezésekor, köztük miniszterek, a fegyveres erők vezetői, a különböző pártok, szakszervezetek. ifjúsági és tömegszervezetek képviselői. !De Gaulle rádióbeszéde Külföldi hírek A Partyirnaja Zsizny című folyóiratban közzétették a Szovjetunió Kommunista Pártjának fejlődéséről tanúskodó legújabb adatokat. Ezek szerint 1961. október 1-én 9 716 005 tagja és tagjelöltje volt a pártnak, tehát — (140 milliós felnőtt lakosságot számítva) minden 14. szovjet ember kommunista. (MTI) A február 4-én és 5-én megtartott finnországi red- kivüli parlamenti választások eredményeként pontosabb adatok szerint a parlamenti mandátumok a következőképpen oszlanak meg: Agrárpárt 54, Finn Népi Demokratikus Unió 47, Szociáldemokrata Párt 39, Koalíciós Párt és Liberális Szövetség összesen 30, Svéd Néppárt 14, Finn Néppárt 12 Szociáldemokrata Ellenzék 3, Kisparaszt Párt 1 mandátum. (MTI) • Kwarne Nkrumah Ghanai Köztársasági elnök beszédet mondott a ghanai—guineai —mali nőszövetség értekezletének megnyitó ülésén. Kijelentette, hogy minden olyan kísérlet, amely Afrika arab és néger részére való felosztását célozza, gyarmatosító mesterkedés. (MTI) Párizs (MTI). Hétfőn este, magyar idő szerint 8.00 órakor hangzott cl a francia rádióban és televízióban De Gaulle államfő napokkal ezelőtt bejelentett beszéde. Nyugati hírügynökségek első jelentései szerint, mint várható volt, De Gaulle mindenekelőtt Algériáról szólott. „A gyarmatosítás megszüntetésére — mondotta — több megoldás kínálkozik. Franciaország a maga részéről nem az egyetlen, de a legjobbnak tartott megoldást választja és reméli, hogy célját, a békét rövidesen eléri.” Közeli az időpont — mondotta —, amikor Francia- ország részletesen nyilvánosságra hozhatja mindazt, amit az algériai probléma megoldására javasol. A francia nép, Algéria lakossága és a világ minden országa lemérheti majd — hangoztatta —, hogy milyen nagyvonalú, reális és konstruktív az a szándéka, hogy e megoldás hasznos legyen „az algériai Algériának”. De Gaulle ezután Francia- ország és az új Algéria közötti együttműködés ragyogta kilátásait ecsetelte, hozzáfűzte azonban, hogy ennek az a feltétele, hogy Francia- ország elsőrangú érdekeit — nevezetesen Szaharában — tiszteletben tartsák, éppúgy, mint az európai származású kisebbség jogait. A francia államfő beszélt az OAS terrorjáról. A „bűnös" és „felforgató” tevékenység mögött álló ultrákat megfenyegette, hogy mint már a múltban, ezúttal is „kivételes intézkedésekkel” hiúsítja meg a kormány erőfeszítéseit aláaknázó kísérleteiket. De Gaulle ígéretet tett arra, hogy még az év vége előtt a hadsereg ismét Európában fog állomásozni és e hadsereget átszervezik. Arra hivatkozva, hogy Franciaországnak éppúgy,mint más nemzetnek, védekeznie kell mindenfajta veszéllyel szemben, hangsúlyozta, hogy meg fogja teremteni Franciaország atom-erejét, hogy Franciaország hatékony szövetségese lehessen európai szomszédainak és elősegítse a nagy nyugat-európai egység kialakulását. (MTI) Plasztikbombák, fazék-hangverseny és kalózrádió Párizs, (MTI) De Gaulle hétfő esti beszéde alatt Algír európai negyedeiben és más városokban „fazék-hangversenyt” rendeztek az OAS utasításárai Oránban egy órával a beszéd előtt merénylők felrobbantották a rádió-adóállomást, miután előzőleg elrabolták a műszaki igazgatót és a személyzet két tagját Bone-ban 16, Mostaganemben 25 plasztikbomba robbant a beszéd ideje alatti Több hullámhosz- szon az OAS kalózrádiója szólalt meg. Újfajta „látványos” merényletet követtek el a fegyveres fasiszták keddre virradó éjszaka Oránban. Behatoltak Választások az EflX-ban Hétfőn az EAK-ban megkezdődött a nemzeti kongresszus megválasztásának első szakasza. Az első szakaszban az állami vállalatok, gyárak, társaságok, mező- gazdasági szövetségek dolgozói 250 képviselőt választanak. A közélet többi rétegének tagjai: a nemzeti burzsoázia képviselői a közalkalmazottak, az egyetemi tanárok, a diákok, a nőszervezetek tagjai a választások további szakaszaiban fogják leadni szavazatukat^ A kongresszus fog dönteni az új állandó alkotmánytervezetről (MTI) a L, Echo D, Órán című lap nyomdájába és a készülő kiadás helyett újat nyomtattak saját kézirataik alapján. Hétfőn egyébként valamennyi városban tovább folytak a fegyveres merényletek. A hivatalos jelentés 16 halottról és 25 sebesültről szól Egy alglriai villában holtan találták Jen Bianconl századost, az OAS elleni harc egyik irányítóját A gyilkosok hátrakötötték a kezét és fejbelőtték. Elnökválasztás Costa Ricában New York* (TASZSZ) Costa Ricában február 4-én elnökválasztást tartottak, amelyen Francisco J. Orlich, a Nemzeti Felszabadulás Pártja jelöltje aratott győzelmet Orlich gazdag földbirtokos, akit úgy ismernek az országban, mint a Kennedy kormány új amerikai kormány új segélyprogramjának hlvét. (MTI) AZ ALAGÚT Félreértések elkerülése végett meg kell mondanom, hogy nem Kellermann nevezetes regényét akarom újra- félfedezni vagy méltatni. Egy valóságos alagútról kell szólnom arról, — amellyel rosszakaratú politikai kalandorok a két Berlin határán a minap oly csúfosan felsültek. A színhely a demokratikus Berlin északi része, a magasvasút Wollank Strasse-i állomása. Az épület nyugati fala egyébként a két Berlin határa. S ime a cselekmény: január 27-én az utazóközönség arra lett figyelmes, hogy a peronon egyszerre repedés támad, amely egyre szélesedik, majd a peron közepe süllyedni kezd. Nyomban megindult a vizsgálat, s néhány nappal később az NDK hatóságai a világsajtó képviselőinek jelenlétében bemutatták azt az alagútrendszert, amelyet Nyugat-Berlin francia szektorából kiindulva építettek ki a demokratikus Berlin irányába. A cél félreérthetetlen és világos. Tavaly augusztus 13-án az NDK területi sérthetetlenségének biztosítása végett a két Berlin közti határt valóságos államhatárrá tették és olyan intézkedéseket foganatosítottak, hogy a kémek, ügynökök és más efféle kártékony elemek többé nem csúszhattak be az NDK-ba: a nyitott kapuk bezárultak előttük. A Wollank Strasse-i „patkány- lyuk” — így nevezi a demokratikus sajtó a kémalag- utat — arra szolgált volna, hogy rést nyisson a berlini falon, pontosabban a fal alatt a rombolás, az ártás erői számára a behatoláshoz. Az NDK elleni alagút-pro- vokáció néhány fontos tanulságot kínál. Mindenekelőtt megint bebizonyosodott, hogy kitervelői nemcsak a békés, demokratikus Németországnak esküdt ellenségei, hanem valamennyi német embernek, sőt általában az embereknek. Miközben az aknát építették az állom is alatt, a sínek alól is kiemelték a földet. A hivatalos vizsgálat megállapította, hogy emiatt könnyen súlyos katasztrófa történhetett volna. A vonal ugyanis eléggé forgalmas, órán!.ént átlag hat szerelvény robog át ezen az állomáson, munkásokkal te- lemúfolva. Az állomást érintő sínpáron bonyolódik le Nyugat-Berlin északi kerületeinek és a francia megszállócsapatoknak az ellátása is. A provokátorok a forgalom zavartalanságát, a lakosság ellátását, az r nberek életét tették ki halálos veszélynek. De tévednénk, ha azt hin- nők, hogy ezekről a körülményekről megfeledkeztek. A Neues Deutschland hívja fel a figyelmet arra. hogy az említett veszélyek felidézése mögött tudatos politikai számítás rejlett. Hadd történjék katasztrófa, legalább lesz kellő ürügy az NDK elleni megtorláshoz, ugyanis a berlini magasvasút Kelet-Berlin tulajdonában van — gondolták. A lap emlékeztet arra, hogy a német militaristáknak nagy prakszisuk van az efféle „ürügy-teremtésben”. Érdekes felfigyelni arra is. hogy ez a provokáció Nyugat-Berlin francia szektorából indult ki. Ennek kapcsán két körülményre kell utalni. Az egyik, hogy a nyugatberlini francia csapatok tisztikarában minden negyedik tiszt nyíltan az OAS tagjának vallja magát. A másik, hogy a hivatalos Bonn kitűnő kapcsolatokat tart fenn mind a francia, mind az amerikai „ultrákkal”. Elegendő csak arra emlékeztetni, hogy Nyu- gat-Németországban tárt kapukat talált az a Sálán, akit az algíri puccsban való részvétele miatt Párizsban elítéltek. Az alagútprovokácíó megmutatta a nyugatnémet politika igazi arcát. Miközben a? NDK fáradhatatlanul azon igyekszik, hogy a német kérdés rendezését a tárgyaló sok vágányára állítsa, az NSZK-ban egyre csak azon törik a fejüket, hogyan lehetne aláaknázni ezket a vágányokat. Az ”gy leglényegesebb tanulságát a Neues Deutschland eképp summázza: „Fokozp’ kell a harcot Nyugat-Berlin demilitarizálr várossá alakításáért, a béke- szerződés megkötéséért, a békés együttélés politikájának győzelméért és köztársaságunk biztonságáért”. Ez valamennyi békeszerető ember egyöntetű véleménye. (—öt—)
