Szolnok Megyei Néplap, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-25 / 47. szám

1962. február 25, •SZOLNOK MEOXEI NEl-Lní' <­zy Újszülöttünk: az átlagember i Szolnoki Járműjavító *■ egy munkásáról érdek- ödtem nemrég; iaformáto- ' om gondóikod«C? egy piciny ; dót, mielőtt választ adott. S aztán nyomatékos hangsúly­ba!, határozottan vágta rá: itlagember. Meglepődtem, mert elő­zőén sók jót hallottam embe­rinkről. Hogyan? — csodál- oiztam — hiszen nem iszá- os, szenvedélymentes, a csa­ládjáról példásan gondosko- lik. Munkaidő után hány­kor láttam, amint üsztán öl- ézötten sétál a két kislányá- al, vagy szórakozni indul a ’leségével. Szomszédaitól tű- lom: az. egész házban egy ■ossz szóval senkit meg nem bántana, ellenben mindenki­nek segít Részt vesz a lakó- erület társadalmi munkái­ban. A családja a mindene és a munkája. Becsülettel dolgozik, s csak azért nehez­telnek rá feljebbvalói, mert elég sokszor kinyitja a szá­ját Igazságtalanságot nem tűr meg. ál ondolkodtam, sokat morfondíroztam a vá­laszon. Tényleg ilyen egy át­lagember? és kiket sorolha­tunk az átlagemberek kate­góriájába? S ahogy telt az idő, ügy mült el kételyem. A Kőzép- tiszavidékí Vízügy Igazgató­ság vezetői előszeretettél di­csekszenek a Tisza-parü mű­hely munkásaival. Lassan egy éve, hogy fizetésüket önma­guk veszik feL Vagyis a bér­osztály számfejti az egész műhely bérét, s fizetés nap­ján a2 egész összeget egy nagy halomban a műhelybe viszik, s ki-ki — amikor ép­pen ideje van rá — megnézi mennyi a járandósága, alá­írja a kifizetési jegyzéket, s kiszámolja magának a pénzt. Tanúk nélkül, idegenek, ba­rátok, brigádtagok jelenléte nélkül. Lassan egy éve ennek a munkások által javasolt fi­zetési rendszernek és egy fil­lér még el nem tűnt soha. Pedig hát ki tudná meg, ha egyik vagy másik munkás egy százassal többet vágna magának zsebre. De nem te­szik. A becsületük nem en­gedi Amikor kérdeztem, mi le­het e nemes s mégis termé­szetes magatartás rugója, az igazgató megvonta vállát. Nem rendkívüli emberek ezek — válaszolta. — Egy­szerű mun kásemberek, átlag­emberek. Egy honvédtiszttel hozott össas a sorsom Kiképzési időszakonként 350—400 em­ber tartozik parancsnoksága alá. Azt mesélte: érdekes dolgot figyelt meg az utóbbi időben. A zászlóaljban min­denféle ember kerül. Még olyan is, aki már bíróság előtt állt. Bevonulás idején ő mindig felhívja a katonák figyelmét: vigyázzanak sze­mélyi tárgyaikra, nehogy el­tűnjön valami. És maga sem érti, hogyan, de két éve nem fordult elő lopás. A kato­nák, egyszerű harcosok, min­den rendfokozat nélkül, ha tíz fillért találna a körzet­ben, ha elhagyott szappan- tartót, borotvaecsetet lelnek, viszik a századnaposokhoz, hogy majd jelentben- a gazdája érte. 1? hhez hasonló példáit hallottam a tíszapüs- pöki termelőszövetkezetben is, ahol igen sok cigány dol­gozik. A szövetkezeti tagok annakidején, amikor egy-egy eigány tagfelvételéről döntöt­tek, sokat vitáztak. A jelent­kezők nem egyszer kéteshírü emberek voltak. S nem egy esetben az egykori hírhedt múltú cigányok ma a szövet­kezet szorgalmas, becsületes munkásai, akikre mindenkor számíthatnak. Olyanokká let­tek, mint a szövetkezet átla­ga. Eleinte kiríttak az átlag­ból, de aztán hozzánevelőd- íek, felnőttek, az átlagember sziníjé ___ Az átlagember szó jelenté­se fogalmi fejlődésen ment át. Valamikor, nem is ré­gen az átlagember annyit je­lentett, mint szürke életet élő lény, akiről alig lehet va­lamit mondani, akinek tán élete célja sincs a munkán kívüL De mert a munka hi­vatássá lett a md társadal­munkban és szükségletté is már igen sok emberben, a munka nemesítő hatása új erényeket fejlesztett ki azok­ban, akiknek tényleg nincs különösebb életcéljuk, mint hogy dolgozzanak, családot alapítsanak. S mert az ilyen emberek tábora a társada­lom összefogott nevelőmun­kája által számszerűen is gyarapodott és már olyan sokan vannak, hogy nem rendkívüli emberek többé, hanem a társadalom átlagát adják, így ma ők az átlag­emberek. Az átlagember jelző ran­'CK got jelent. Majdnem észrevétlenül született meg. de nem véletlenül. Alapja új társadalmi rendünk, amely­ben a munkának, a munkás­nak van a legnagyobb be­csülete. És számuk egyre nő. Mert nálunk a példaképek nem valami rendkívüli ké­pességekkel felruházott em­berek lehetnek csupán. Pél­daképek az átlagemberek is. És a példa vonzó. Az átlag­emberek tábora egyre gya­rapodik. S nincs rajta csodáinivaló. A bölcsőben mindenki be­csületes embernek születik, nem tolvajnak, munkakerü­lőnek, bűnözőnek. S az, hogy a becsületes újszülött rendes emberré lesz-é, a s2ülői-, a társadalmi környezeten mú­lik. A társadalmi környezet célja pedig nálunk becsüle­tes generációt felnevelni. Nem kis munka, nem máról holnapra születő siker. Szívós, ideológiai, felvilágosító, poli­tikai nevelőmunka következ­ménye az átlagemberek új típusának kinevelése. S hogy megéri-e? A Jár­műjavító munkásának, s a sok-sok százezer hozzá ha­sonló átlagembernek a pél­dája, az élete mondja rá az igen-4. Borz ük Lajos Elkészüli a megye ötéves egészségügyi program?a (Folytatás az 1. oldalról.) getnek a város lakóival. En­nek nyomán idáig 285 000 fo­rint értékű társadalmi mun­kát ajánlottak fel Dr. Kuti György, a vb. tit­kára az ötéves községpoliti­kai feladatokról beszélt Hangsúlyozta, hogy a terve­zésnél törekedni kell a kom­munális igények kielégítésé­re. Javasolta, hogy a község­fejlesztési alapból egészség- ügyi. létesítményeket is hoz­zanak létre. A tervek elké­szítésénél a tanácsok vegyék figyelembe a megye ötéves népművelési prograi. ;át, s el kell érni, hogy az éven­ként tervezett 15 tanterem felépüljön. Helyes, ha a köz­ségi tanácsok fejlesztik a könyvtáraikat és az új köny­vek beszerzésére lakosonként 2 forintot biztosítanak. Több megbecsülést kell adni _ a társadalmi munkásoknak. Ja­vasolta, hogy a tanácsok időnként hívják össze a leg­kiválóbb társadalmi munká­sokat és enüéklappai jutal­mazzák őket lobbmiltió holdra terjesszük hi a takajvédd agrotechnikai módszereket A talajvédelmi törvény végrehajtása során most te­remtik meg hazánkban a szervezett talajvédelmi mun­kák alapjait. A Földműve­lésügyi Minisztérium Nö­vénytermesztési Főigazgató­ságának szakemberei tájé­koztatásul elmondották, hogy országosan körülbelül három és félmillió hold lejtős szán­tóterületen kell majd alkal­mazni a talajvédő művelési módszereket. Kétmilliónyolc­százezer holdon már a közeli években elvégzik a szükséges felméréseket, illetve a réteg­vonalak kijelölését. A Lókos­50 tniSEió éves legelek Dr. Elmyn Simons, a Yale egyetem és dr. J. S. Muszta- fa, a kairói egyetem tanára 50 millió év előtt élt tengeti tehén csontvázát fedezte fel Fayd környékén, Egyiptom­ban, mintegy 200 kilométer­nyire a Földközi tenger part­jától Dr. Simons az újságírók­nak adott nyilatkozatában elmondotta, hogy találtak 45 millió év előtt élt ősele­fánt csontvázat is. Ez az ál­lat nem volt nagyobb egy mai sertésnél, s az ormánya is sokkal rövidebb volt, mint a mai elefántoké. (Az J3umardté”-ből) patak mentén, továbbá a Koppány völgyében és még több kisebb patak vízgyűjtő területén — minegy félmillió holdra — máris elkészítet­ték a talajvédő gazdálkodás konkrét terveit. (MTI) Az állandó bizottság javas­latára a megyei tanács hatá­rozatot hozott a földműves­szövetkezetek, a kisipari és háziipari szövetkezetek köz­ségfejlesztési hozzájárulásá­ról. Eszerint a földmfivesszö- vetkezetek az idén a tavalyi jövedelemadó köteles nyere­ségük bruttó összegének 5 százalékát, a kisipari és há­ziipari szövetkezetek pedig 2 százalékát kötelesek befizetni községfej iesztési hozzájárulás címén. A megyei tanács ezután megvitatta Szolnok megye öt­éves egészségügyi és szociál­politikai tervét. E napirend tárgyalásában résztvett dr. Vilmon Gyula egészségügyi miniszter helyettes is. E nagyszabású program ismer­tetésére visszatérünk. A többi szak“ osztályok helyett a labdarúgásra költik a pénzt Végezetül Závoászki/ Sán­dor, a Megyei TST elnöke tájékoztatta a tanácsot a me­gye ötéves testnevelési és sportprogramjának végrehaj­tásáról. Az ötéves program előírta, hogy a sportmozga­lomban az üzemi, hivatali és iskolai Ifjúság számát 30 szá­zalékkal, a falusi lakosság számát pedig 35 százalékkal kell növelni. Ennek végrehaj­tásánál számottevő eredmé­nyeket értek el. Tavaly 13 új sportkör, és 71 úttörő sportcsapat alakult. A ter­vezett 10 000 helyett 25 000 tagot szerveztek be a sport­egyesületek. A/különböző tö­megmozgalmakban . résztve­vők száma elérte az 50 ez­ret. Gyenge eredményt sike­rült elérni a Kilián-mozga- iomban. Ebbe a megye la­kosságának mindössze 2,8 százaléka kapcsolódott be. A sportegyesületek munká­járól szólva hangsúlyozta, hogy tavaly -210 új szakosz­tály alakult A szakosztályok bővítését azonban gátolja a sportvezetők helytelen szem­lélete. Figyelmüket túlságo­san a minőségi sport felé irányítják, sőt a legtöbb eset­ben csak a labdarúgással tö­rődnék. A sportkörök többször nem tartják be a kölíségvetéssze- rinti gazdálkodást. Elvonják a többi sportágaktól a támo­gatást és a JLabdarúgásra használják fel. Ilyen hibák a Szolnoki MÁV-nái, az MTE- nél, a Vegyiműveknél, a Jászberényi Lehelnél és a Vasasnál is előfordultak. A beszámoló részletesen foglalkozott a sportvezetők, edzők képzésével. Több aiap- és középfokú sportvezetői versenybírói ég edzői tanfo­lyamat indítottak. A megyei tanács vita nél­kül tudomásul vette Závcd- szky eivtáns beszámolóját A megyei tanács kétnapos ülése Szabari István záraaevávai ért véget. ii jászberényi tanácstagok és a szabálysértők A szabálysértési főelőadó kisebb-nagyobb emberi bot­lásokkal foglalkozik, olya­nokkal, melyeket meggondo­latlan emberek követtek el. Bagatell jellegüknél fogva ezek nem tartoznak a bíró­ság ügykörébe, de elhara- pódzásuk mégis veszélyes lehet a társadalomra. Épp ezért nem szabad szó nélkül hagyni és eltűrni a kisebb szabálysértéseket sem. A tárgyalásokon gondosan mérlegelik a szabálysértések okát, s elkövetőik megbáná­sát, valamint a családi kö­rülményeket. Mint Tamus István, a Jászberényi Városi Tanács főelőadója mondotta: — Ezek ismeretében dön­tünk a különböző ügyekben. Nem célunk a mindenáron való büntetés. Nevelő szán­dékkal foglalkozunk az em­berekkel Rádöbbentjük őket bűnük súlyosságára, ennek esetleges következményeire. Többször büntetést sem sza­bunk ki, megelégszünk a fi­gyelmeztetéssel... Nem néhány forintot ér a becsület Egy huszonhat éves fiatal- asszony bocsánatkérő leve­lét mutatja a főelőadó. Min den bizonnyal könnyesek voltak a szemei, amikor le­velét írta. Megbánta és el­ítéli saját tettét. Megígéri, hogy nem nyúl többé a tár­sadalmi tulajdonhoz az ön- kiszolgáló boltban Az idén hatvan szabálysér­tési feljelentés érkezett a jászberényi városi tanácshoz. Nagytöbbségükben bolti lo­pások. Elkövetőik néhány fo­rintos érték miatt tették koc­kára becsületüket. Persze mások, súlyosabbak is akad­nak. K. F.-né és S. L. Buda- ^ pesten, a Teleki téri piacon | „buktak le”. Mindketten — % drága pénzen — baromfi- {hullákat akartak eladni a I pestieknek — de tetten érték i őket. Ügyüket a Vili. kerü- í leti szabálysértési előadó I tárgyalja, de véleményt á herényi tanácstól is kért | Nem f én ette ■f | a bSrét ■ ő $ N. F. már másodszor állt J a szabálysértési előadó előtt, I ugyanazzal az üggyel. Ipar- i engedély nélkül folytatott f szűcs mesterséget, tehát kon- ’$ tárkodott. Először kisebb J büntetéssel „megúszta” az t ügyet és a bőröket is visz­* szakapta. De nem tanult az Z esetből. Most 80 bőrruhát j elkoboztak tőle és ezer fo­♦ rint bírságra ítélték. | Három hét óta, a városi * tanács határozata alapján fo- ■2 kozottabban bevonják a ta- ,< nácstagokat a közügyek in- .$ tézésébe. j — Mivel a körzetük lakői­• ről van szó, nálam sokkal ■« jobban ismerik a bűn elkö- | vetőit — mondja Tamus elv- « társ. — Az igazságos döntés | kialakításához sok segítséget | nyújt a tanácstagok tárgyi- í lagos véleménye. | Ifjú A. M. 16 éves ipari- J tanuló kisebb értékű éöes- | séget lopott a csemegebolt- 1 bóL Munkahelyén szorgal-, másán dolgozik, de az isko­lában nagyon rossz tanuló. Dudás Elek tanácstag javas­latára úgy döntöttek: a mun­kahely vezetőivel nem köz­ük a lopás ügyét, nehogy elbocsássák a gyereket A tanácstag felkereste az is­kola igazgatóját, hogy szigo­rúbban bánjanak a gyerek- kelL Harsány! Imréné, Nagy Lajosné, Lajkó Kálmán és Galvácsi János tanácstagok is lelkiismeretesen felkészül­tek a tárgyalásokra. Véle­ményük nyomán igazságo­sabb döntés születhetett és a botladozókat a helyes útra vezették. A tartási szerződések el­lenőrzése fontos feladatát képezi a városi tanácsnak. A munkában elaggott embe­rek sorsa szívügye a tanács­tagoknak. Negyven tartási szerződést ellenőriznek e városban. Ilyen „gyermekek“ is vannak Varga Antalné tanácstag keserűen jegyzi meg: — Sajnos, jónéhányan meg­feledkeznek eltartottaik irán­ti kötelezettségükről. Egye­sek családi ház fejében vál­lalták egy-egy öreg eltar­tását, de nem törődnek ve­lük. Az igazgatási osztály elő­adói és a tanácstagok időn­ként meglátogatják a város öregeit, figyelemmel kísérik, hogy élnek. Ahol kötelezett­ség elmulasztásával talál • koznak, figyelmeztetik erre az illetőt, s ha nincs javu­lás, átadják az ügyet a bí­róságnak. Esetenként a ta­nácsnak kell megszabni a tartásdíj összegét a lelkiis meretlen gyermekeknek. A város öregeinek jól esifc a róluk való gondoskodás, özvegy Puskás Menyhértné meghatoítan köszönte meg a látogatóknak: — Örülök, hogy nem fe­ledkeztek meg rólam. Hálás vagyok érte a tanácsnak. Jól érzem magam, mert gyer­mekeim gondoskodnak' ró­lam... A jászberényi tanács kez­deményezése hasznosnak bi­zonyult. A tanácstagok be­vonása gyorsabbá és igazsá­gosabbá tette az ügyintézésit — m. I <•? oldalűság. Emberséggel, meg­értéssel, tisztelettel bánni egymással, erre van égetően szükség az Ezüstkalászban. A meggyőző, okos, felvilágo­sító munkát, a baráti szót, a parancsolás módszere elé kell helyezni, mert az min­denkor tartósabb eredmé­nyeket hoz. Legyen kölcsö­nös a bizalom. A tagok véle­ményét a vezetőnek legyen türelme meghallgatni. Ugyan­akkor legyen bátorsága, ere­je — ha úgy szükséges — meg is cáfolni azt. Ehhez viszont ismerni is kell eze­ket a véleményeket. Higy- j ék el a kőtelki Ezüstkalász Tsz vezetői, a hibák elleni harcban sokkal több küzdő­társ szegődik melléjük, mint az emberek csitításában, el­hallgattatásában. A sok dicséretes esztendő után, tavaly egy kevésbé eredményes év köszöntött az Ezüstkalász Tsz-re. Ez átme­neti állapot, amiből kilábol- hatnak. Rajtuk, mindannyiu- kon múlik, hogy a nehézsé­geket, a jelenlegi hibákat a legegyenesebb úton, vagy cs«k nehéz és hosszú kité­rőkkel küzdik-o le Borsi Eszter föld művelésére. Ugyanakkor bebizonyította az igazgató­ság azt is, hogy a jövő évet kedvezőbb körülmények közt kezdhetik. S a helyzet ilyen őszinte, nyűt feltárása a leg­biztosabb alapja lehet a ve­zetők és a tagok egyetérté­sének. A hangulat mégsem enge­dett fel egész idő alatt. Redai eivtárs, a termelő- szövetkezet főagronómusa a közgyűlésen is méltatlanko­dott Ulviczki Ferenc levele miatt. Hetvenkedve vágott vissza a bírálatért, hivatkoz­va arra, hogy őt eddig még minden munkahelyen szeret­ték. Pedig nem elég, ha ezt Ő mondja el magáról. Legyen olyan a magatartása, hogy ebben a szövetkezetben is szeressék. De azt a munká­ban tanúsított szigorúság, következetesség mellett is csak szerénységgel, a tagok iránti tisztelettel lehet el­érni. Nagyon igaza van a levélírónak abban, hogy szép szóval sokkal többre lehet az emberekkel haladni. Éppen ezért nem lehet egyetérteni azzal sem, amit TörŐcsik Sándor, a községi párttitkár tanácsolt a tsz vezetőknek: Ha úgy adódik, parancsoljanak. Csak ezt, csak ennyit mondani, egy­tunfc. Hogy miből? Nem kér­dezik. Azt hiszik, ez már nem is ránk tartozik. A beszélgetésből kiderül, hogy alapjaiban igaza van a levélírónak. Felfedte a ta­gok gondolatának egyrészét. Igaz, még nagyobb körülte- kintésssel azt is észrevette volna: a tsz vezetői is nyug­talanok a nehézségek miatt, ők is érzik a felelősséget a közösért, a tagokért, ha ezt nem is 'mutatják kifelé min­denkor. Ulviczki elvtárs levele bi­zonyára többet segített vol­na, ha mint kommunista na­gyobb körültekintéssel, ala­posabb elemzéssel írja. De a vezetők nagy hibát követ­nek el, ha nem a tagság ré­széről megnyilvánuló bírála­tot és segíteniakarást látják benne és ezért visszautasít­ják. Résztvettünk a tsz zárszá­madó közgyűlésén is. A gyű­lés eléggé nyomott hangulat­ban zajlott le. Az igazgató­ság beszámolója tárgyilago­san mérte fel a helyzetet. Nem takargatta a hibákat, nem Is túlozta el. Kereken kimondta, hol követtek el mulasztásokat. Többek között ott. hogy a járásban átlag szokásos 45 —50 helyett itt 68 munka­egységet fordítanak egy eh — Kötekedő, konok vagy f — mondja Egyed. Ahelyett, < hogy nekünk mondanád el i a véleményed, cikket irkálsz. — írtam is — vág vissza I Ulviczki. i — Pont te, akire egyéb- \ ként annyi panasz van? — j Hányszor Jönnek hozzánk az I emberek, hogy nem bírnak ' veled együtt dolgozni? 1 — Kik? — képed el Ül- , viczki. ‘ j — Ezek, akik itt vannak i — vágja oda Egyed kímélet- i énül. Néma csend támad.-Z ott dolgozók közül Ko- ; ács József töri meg: ; — Az igaz, hogy Feri ke- I Tiér.y, konok ember. Nem i ■agyon látja be, ha ő hibá- i dk. De sok mindenben iga- : >a van. Abban például, hogy i vezetők félnek közénk jön­ni Pedig kár azt gondolni- ok, hogy ml nem értjük meg . őket. Nem akarjuk mi, hogy minden gondot ők viselje- : nek. Osszuk meg. Tudjuk, hogy az évek nem mindig egyformák, de ha bizalom­mal vannak irántunk, mi a nehéz időket is megértjük. Ungvári József, aki ed­dig hallgatott: A2 is baj, hogy a tag­ság 60 százaléka nem törő­dik a közös gon diával, csak aci Tárja, hogy mit oaztha-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents