Szolnok Megyei Néplap, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-23 / 45. szám

1962. február 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP « Egy vasas sxakaxevvexet A köszönet és hála Ä szovjet hadsereg születésnapi óra választási gondjai MÁRCIUS 14-E fontos nap lesz a jászberényi* Fémnyo­mó és Lemezárugjrarban. Ek­kor választják, meg az üzemi bizottság reszortosait, veze­tőségét. Azolcat az embere­ket, akik a munkások bizal­mából éveken ót képviselik majd dolgozótársaikat az üzem irányításában, szerve­zik az eredményesebb mun­kát. gondoskodnak a megfe­lelő munkakörülményekről, a dolgozók érdekvédelméről. A választás napja még messze van ugyan, azonban az előkészítéshez idő kell és a muijka dandárja most van. Az év eleje óta megélénkült a szakszervezet élete. Január közepéig a bizalmiakat, a szervezet legkisebb, de leg­fontosabb funkcionáriusait választották újjá. Kilencven új, illetve a dolgozók bizal­mában megerősített ember kapcsolódott ezzel a további munkába, a műhelybizottsá­gok megválasztásába. Az ő érdemük, is hogy a szakszervezeti demokrácia ez alkalommal jobban kibonta­kozott, mint az előző válasz­tások némelyikén. Kevesebb véleménynélküli beleegyezés, több építő bírálat, hasznos vita jellemezte a kisgyűlése- ket. Egy-két jelöltet — bár ala­pos körültekintéssel javasol­ta a jelölőbizottság, nem tar­tottak alkalmasnak funkció­jára. Helyesen, mert például kétségbevonható annak az embernek a lelkesedése, aki három hónapos tagdíjhátra­lékkal állt választói elé. Ha­sonlóan viták alakultak ki annak a jelöltnek személye körül is, aki rendszeresen hiányzott a szervezeti és vál­lalati rendezvényekről, fon­toskodó és goromba munka­társaival szemben. Persze előfordult jogtalan bírálat is. A* egyik bizalmi szemére vetették, hogy nem tudta sikeresen „kijárni” az üzem vezetőségénél a mun­karuhajuttatást. — Valóban nem, mert a fennálló rendel­kezések szerint nem volt egészen jogos ez a követelés. A JUTTATÁSOK ügye majd minden üzemben nehéz probléma és a szakszervezet sem követelhet jogtalant — sőt fel kell lépnie az ilyen követelések ellen. Sokkal reálisabb volt a szállítási osztály dolgozóinak állás­pontja, akik azzal bízták meg az újjáválasztott műhelybi­zottságot, hogy tűzze napi­rendre a munkaruha juttatás felülvizsgálatát. Jogosan bírálták a dolgo­zók a szerszámüzem műhely­bizottságát azért, mert a munkaverseny mutatószámait csak késedelmesen hozza nyilvánosságra. Tavaly az el­ső félévi eredményeket csak októberben értékelték. Az őszinte véleményből, hasznos javaslatokból tehát nincs hiány a műhelybízott- sági választásoknál. És ez azért fontos szakasza a „csúcs” választás előkészíté­sének, mert az üzemi bizott­ságnak alapot ad új célok kitűzéséhez, olyan reális ter­vekhez, amelyek valóban a dolgozók széles rétegének kívánságát tükrözik és meg­valósítása is kollektiv ügy lesz, a tagság teljes támoga­tására számíthat a vezetőség. Milyen programmal „in­duljon” majd az újjáválasz­tott üzemi bizottság? Fábián Géza az elnök, Szabados Im­re a termelés reszortosa és a bizottság többi tagjai sok időt töltenek ezekben a hó­napokban a műhelyekben — beszélgetéssel, vélemény-ja- vaslatkéréssel, ezenkívül té­nyeket, statisztikai adato­kat dolgoznak fel, hogy tiszta képet kapjanak... És ennek alapján Zajlanak le a beszá­molók, születnek az újabb tervek.­Néhány, ebből amit Fábián elvtárs előre elmond: Javí­tani kell a bizalmi csoport­értekezleten való megjelenés eddigi 60—70 százalékos ará­nyát. Nagyobb gondot fordí­tanak a munkaverseny szer­vezésére, a reszortfelelősök­kel való rendszeres foglal­kozásra. S EZEKEN KÍVÜL, ami­nek döntőnek kell lennie a szakszervezet elkövetkező munkájában: a kultúrális nevelés. Az üzemnek ugyan­is különleges helyzete van. Néhány éve felépült a város­ban az új gyár — dolgozói­nak zöme parasztfiatalokból lett betanított ipari munkás­sá. S hogy ők műveltségben, J tájékozottságban elérjék az I ipari munkások színvonalát, ez döntően a szakszervezet 1 kultúrális nevelőmunkájától függ. S e tekintetben bizony többet kell tenni, mint eddig. Az általános műveltséget nyújtó iskolák elvégzése, színház, mozilátogatás, olva­sómozgalom szervezése nagy és körültekintő munkát kí­ván a szakszervezet helyi vezetőitől. S a tapasztalatok azt mutatják legjobb keret erre a szocialista brigádmoz­galom, melynek továbbfej­lesztése szintén a sorpnkö- vetkező legfontosabb feladat A fémnyomóban nem töl­tik hiába az időt a választá­sok előtt. Reméljük, hogy utána is ez az elevenség, pezsgés jellemzi majd a szakszervezet munkáját, mint most; P. L Az idén négyezer hold terméketlen területen építenek új tógazdaságokat Néhány év óta erőteljes fejlődés tapasztalható a ma­gyar halászatban, mind a halászati termelőszövetke­zetek által használt szabad­vizeken, mind pedig az álla­mi és szövetkezeti tógazda­ságokban. A halgazdálkodás bővítését elsősorban a növe­kedő belső fogyasztási igé­nyek indokolják, de ugyan­így az export-lehetőségek is sürgetik a fejlesztést. Ha­zánkban a halhúsfogyasztás aránya ugyanis még mindig rendkívül alacsony: a sta­tisztika szerint évente 1,4 kiló halfogyasztás jut min­den lakosra. A továbbfejlesztés iránya a tógazdasági halászat bőví­tése és korszerűsítése. A fel­mérések szerint — elsősor­ban Szabol cs-Szat már me­gyében, továbbá a Hortobá­gyon és a Duna-T'«zn közén <■» körülbelül 10 000 holdnyi olyan terméketlen szikes, vagy savanyúfüves és homo­kos terület van, amelyet leg­jobban tógazdasági terme­léssel lehet kihasználni. Ezekre a területekre a közel­jövőben el is készítik a tó­gazdaság-telepítési terveket. 1962-ben körülbelül 4000 holdnyi . területen építenek új halastavakat a különbö­ző halgazdaságok. A most épülő új tavak közül a leg­korszerűbbek egyike lesz a Bánhalmi Állami Gazdaságé, amelyet csaknem kétezer holdasra terveztek. A máso­dik ötéves terv halászatfej­lesztési előirányzatai szerint az új halastavak építésére, va­lamint a mee'évők korsze­rűsítésére 1965. év végéig 715 millió forintot fordíta­nak. Ebben az időszakban 80—82 százalékkal növelik az egv főre jutó évi „halter­mék”. (MTIl szavai sorakoznak abban a le­vélben, melyet a Szov­jetunió Budapesti Nagy- követségének küldött a szolnoki Verseghy Fe­renc Általános Gimnázi­um tanári kara és tanuló- ifjúsága, hogy üdvözölje az ideiglenesen hazánk­ban állomásozó szovjet katonai alakulatokat a Vörös Hadsereg születé­sének 44. évfordulóján. „Azokban a negyven­négy év előtti napokban született meg a világ el­ső munkás-paraszt had­serege és mutatta meg az egész világnak, hogy a burzsoázia és a cáriz­mus nélkül is megvéd­heti hazáját a dolgozó nép. Büszkék vagyunk ar­ra, hogy a magyar nép legjobbjai is utat talál­tak Lenin igazságához és már a polgárháború alatt vérrel pecsételték meg a szovjet-magyar barátságot. Köszöntjük a szovjet hadsereg minden tagját. Kérjük, hogy még oda- adóbban őrködjenek kincse, a béke fölött.” — fejezték be levelüket. A szolnoki Rákóczi úti iskola úttörőcsapata a hős Szemjonov kapi­tánynak, a csapat név­adójának szüleit kereste fel levelével: Csodaszámba ment annak­idején, hogy a háború bor­zalmaitól megcsömörlött em­berek százezrei önként fog­tak fegyvert, s éhezve-fázva, ezernyi megpróbáltatás el­lenére is visszavetették ti­zennyolc államnak a szovjet hatalomra törő seregeit. A belőlük verbuválódott szovjet hadsereg elévülhetet­len érdemeket szerzett a vi­lágtörténelem egyik leggalá- dabb rendszere; a fasizmus szétverésében. Nagy áldoza­tok árán sok ország népének tette ezzel lehetővé, hogy megszabaduljon a nemzeti elnyomás bilincsei mellett a kapitalizmus igájától is. Először fordult elő a történe­lemben, hogy egy — hadse­reget — a hazájában beto- Egy korszerű fegyvernem képviselői: az ejtőernyősök. A legkorszerűbb fegyvernem: a rakétaegység díszeleg a moszkvai Vörös Téren. „Fiuk hős élete örök példa lesz számunkra arra: hogyan kell igazán szeretni a hazát. ígér­jük, hogy Anatolij Szem­jonov emlékét megőriz­zük, a szolnoki temető­ben lévő sírját gondoz­zuk. A Vörös Hadsereg napján koszorút helye­zünk sírjára. Hisszük, hogy hős áldozata nem volt hiábavaló. Mi, szol­noki úttörők példája nyomán akarunk élni és megőrizni azt, amiért életét áldozta: a szabad­ságot." lakodott ellenséget űzve — ne hódító, hanem felszaba­dító célok vezessék. Ezért vívta ki a szovjet hadsereg a világ dolgozóinak osztatlan roko.nszenvét. A fasiamus elleni harcban, a a magyarországi ellenforra­dalom leverésében egyaránt tanúj elét adta: katonái nem­csalt vallják a kommunista párt tanait, hanem aszerint is teljesítik hazájuk védelme mellett iríternacionalista kö­telességüket. A szovjet hadsereg a szo­cialista tábor haderőivel együtt leküzdhetetlen erő» Fellendült a dolgozók újítási kedve Néhány üzem újítási fele­lősénél érdeklődve azt ta­pasztaltuk, hogy 1962 elején fellendült, a dolgozók újítási kedve. A JÁRMŰJAVÍTÓBAN Február 15-ig összesen öt­Mire beköszönt a nyár Találgatjuk, honnan ismer­jük egymást, de nem tudunk rájönni. — A mi szakmánk csavar­gó mesterség, sok helyen megfordulunk — mondom —, maga viszont jobban helyhezkötött. — Ahogy vesszük. Jóné- hány városban megfordulunk mi is. Lakihegyen és Ferihe­gyen a rádióadók szerelésé­nél, Diósgyőrben, Ózdon — többek között az ország első hétszáz köbméteres kohójá­nak üzembehelyezésénél dol­goztam. — Nem jártam ott. — Akkor a dunai hidak újjáépítésénél találkoztunk Baján, Dunaföliváron, Ko­márom ban? . Vagy talán va­lahol a Tiszánál? A szolnoki vasúti, a tiszafüredi, az al­győi, vagy a kiskörei hídépí­tésnél? — Az ám! Kiskörén. Egyszerre megelevenedik előttem a táj. A gátmenti fü­zesben, árnyas fák alatt van egy kisvendéglő. Isten háta- mögötti, csendes hely. Mű­szák után ott ittunk meg egy pohár sört, aztán meg a leg­öregebb hidász élményeit hallgattuk. Egyik történetére még ma is emlékszem: Törökországban építettek hidat — helybéli segédmun­kásokkal. Egyikük — Sükri névíe hallgatott — gúnyo­lódva mondogatta a család­juktól távol élő magyarok­nak: — „Műszak után mind a három feleségem megölel­getem”. — „Jól van Sükri, de húzzunk rá. az idő pénz” — hangzott a válasz. Műszak után azt mondja Sükri bú­csúzóul: — „Nem nézek az asszonyokra, alig várom, hogy lefeküdjek. Megerőlte­tő volt számára a magyarok tempója. Lakatos József is ott volt akkor Kiskörén, ő mutogatta az épülő híd tervrajzát. Mostmár határozottan em­lékszem rá. Csak mintha a haja sötétebb lett volna ak­kor. — Aki korán kezdi a ne­héz munkát, hamar őszül. — Hány éves? — Negyven. Friss mozgása, feszülő iz- mú termete ellensúlyozza haja derességét. Utóvégre fiatal ember még, s a „Jó­zsi bácsi” megszólítás nem korának szól, a beosztásának dukáló tisztelet családias kifejezése. Ö ugyanis a MÁVAG szolnoki hídépítő részlegének a művezetője. — S nem unalmas ez az örökös vándorélet? — Tudja, az a szép a mi munkánkban, hogy mindig újat csinálunk. Nagyon szép feladat volt például a tisza- löki duzzasztó szerelése. S az algyői híd építése is. A vasszerkezetet a parton sze­reltük össze, úgy úsztattuk a helyére, a régi szerkezetet meg a partra. Most a leg­modernebb tervezési és ki­vitelezési eljárás szerint orthotrop pályalemezes, he­gesztett kivitelű- hidat épí­tünk Szolnokon. Az itteni tapasztalatokat hasznosítjuk majd Pesten, az. Erzsébet hídnál. — Család van-e? — Pesten. De ha bekö­szönt a nyár, akkor a vaká­ció idejére lejönnek. Nem tudom, van-e jó úszómester az uszodában? Szeretném, ha jól úszna a fiam. A szolnoki strand az épü­lő híd mellet van. így hát szem előtt lesz a fiú. S az sem árt. ha ő is látja az ap­ja munkáját. Legalább nem szólamokból, hanem apja példájából tanul embersé­get, munkaszeretetet, s ót is elkapja az alkotóvágy. (Simon) ven újítást nyújtottak be a dolgozók. Az újítások közül hatot megvalósításra, kettőt pedig kísérletre fogadott el a bizottság. A javaslatok kö­zül kilencet függőben tarta­nak, mivel a gyártmányok szerkezeti változását idézi eló az újítás, s így azokat fel­sőbb szervek bírálják el. A legjobb újítók közé tartozik Földi Kálmán, mozdonyosz­tály dolgozója, Baranya Sán­dor, Konka Ottó és Szántó József. Az eddig beadott újí­tások között legjelentősebb Földi Kálmáné. A mozdony­fenék és légcsappantyú ke­retek villanyhegesztéssel való megoldását javasolta. A papírgyár dolgozói sem tétlenkedtek. Negyvenhét újítást nyújtot­tak be, melyből tizenegyet fogadtak el. Az előzetes számvetés alapján körülbe­lül kilenc—tízezer forint megtakarítását eredménye­zik a javaslatok. A papír­gyári dolgozók döntő mér­tékben az általános munka- védelemre és munkaköny- nyítésre tettek javaslatokat. Bagyula György nyolc, Ka- nyó István, Szilágyi Lajos hat-hat újítást nyújtott be 1962-ben. A TITÄSZ újítási előadója szerint igen örvendetes, hogy a dolgozók az idén huszonhat újítást, adtak be, míg 1961 azonos időszakában csak tizenhetet. A vállalatnál kevés lehe­tőség van a gázdasági ered­ményekkel bővelkedő újítá­sokra, mivel a vállalat kész­termékekkel végzi a szerelé­si munkálatokat. A VEGYIMŰVEK újításainak tág teret bizto­sítanak az új beruházások­ban rejlő lehetőségek. A ve­gyiművek dolgozói ki is használják azokat. Tizen­négy újítást adtak be, s ezek döntő többsége a beruházá­sokkal függ össze. Ez érthető is, hiszen a Tiszamenti Ve­gyiművek fejlődésben lévő üzem. A. B. J \ r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents