Szolnok Megyei Néplap, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-17 / 13. szám

1962. Január 17. SZOLNOK MEGYEI NfiPLAP 2.5 míSlió látogató A Vajdahumyad-várban 65 évvel ezelőtt alapított Magyar Mezőgazdasági Múzeum már a második világiháború előtt világviszonylatban is tekin télyes intézmény volt, s szin­te teljes mezőgazdasági gyűjteménnyel rendelkezett, a félszabadulás óta pedig — amellett, hogy a gyűjtemé­nye tovább bővült — a me­zőgazdaság szerkezeti átala­kulásának megfelelően új, az eddiginél fontosabb szere­pet kapott. Az állandó jelle­gű kiállításnak felújításával most fokozatosan a korszerű nagyüzemi mezőgazdaság is­kolájává, a legjobb termesz­tési és tenyésztési módsze­rek, eljárások példatárává fejlesztik. Érdekes a múzeum látoga­tottságáról és a külföldi kap­csolatairól szóló statisztika. A századforduló utáni évek­ben az orosz kormány, ké­sőbb az egyiptomi kormány kért segítséget a Magyar Mezőgazdasági Múzeumtól, a felszabadulás óta pedig Spanyolországból, Szíriából és Japánból érkeztek muze­ológusok a kiállítások és az Qgrármúzeológia különböző kérdéseinek tanulmányozá­sára. A múzeum látogatott­sága 20 év alatt csaknem két és félszeresére nőtt. 1951—1961 között kereken 2 300 000-en tekintették meg a Mezőgazdasági Múzeum kiállításait, s az 1961. évi S23 000-es látogató-létszám­mal a főváros leglátogatot­tabb múzeuma lett. (MTI) c Józsa bácsi, meg a többiek Egészségügyi felelősöket képez ki a Vöröskereszt tsz tagokból Szakszervezeti kulturális terv készül A SZOT Kulturális Osztá­lya elkészítette a szakszerve­zetek művelődési programjá­nak tervezetét a második öt­éves terv időszakára. A mun­katerv a legteljesebb mérték­ben összhangban van a nép­művelésirányító más szervek elgondolásaival. A program­nak, amelyet különböző szak- szervezeti fórumokon részle­tesen megvitatnak, legfőbb célja: meggyorsítani a szo­cialista gondolkodású, mű­velt, s a szakmájukat jól is­merő emberek kiformálását. A kitűzött feladatok között szerepel néhány sajátos szak- szervezeti tevékenység is: a j kulturálisan kevésbé ellátott1 településeken lakók, a bejáró munkások, valamint a mun­kásszállásokon lakók művelő­dése. A szakszervezetek a szálláshelyi kulturális munka szélesítésével, színvonalának emelésével országos viszony­latban is jelentős munkástö­megekre — több mint két­százezer szálláslakóra kíván­ják kiterjeszteni a kulturális tevékenységeket. A távlati művelődési terv —... tehát a köldökzsinórt két helyen elkötjük és a két kötés között nyírjuk el. Ezzel megakadályozzuk mind1 az anya, mind a csecsemő elvér­zését, s remélhetőleg addigra megérkeznek a mentők is ... Csendesen vonultunk be a Szolnok városi és járási vö­röskereszt kis szobájába, hogy ne zavarjuk az egész­ségügyi felelősök kiképzését. Ám az előadó egy gondolat­kör végére ért és szünetet rendel el. A hallgatók kis csoportjá­ban férfiak is vannak. Vajon nem furcsa, hogy ilyesmit ta­nulnak? — Soha nem lehet tudni, mikor vesszük hasznát — jegyzi meg egyikük. A kétnapos tanfolyam résztvevői két szolnoki ter­melőszövetkezet, a Lenin és a Kossuth tagjai. Lőkös Mi­hály öt éve vöröskeresztes ak­tíva, többszörös véradó, szí­vesen hallgatja az előadáso­kat, mert „még több okos do­log gyűlik meg a tarisznyá­ban”. Jószággondozó a Le­ninben. — Szeptemberben vettem át a sőréket — magyarázza —, aztán bizony jólesett, mi­kor megdicsértek az egészség- ügyi szemlén, mert nem ta­láltak hibát. Rend, tisztaság volt... Az állatok körüli hi­giénia lesz majd az én hatás­köröm. Németh Mihály gépkocsive­zető a KISZ fiatalokkal az udvart tartja majd rendben. Szépen felosztják egymás kö­zött a tennivalókat. Rigó Fe- rencné baromfigondozó. — Sokat tanultunk most — állapítja meg. — S amint visszamegyünk, beszámolunk a hallottakról. — Feltárjuk a hiányosságo­kat, s kérjük a vezetőséget, szüntessék meg azokat. Ná­lunk, a Leninben például nincs tisztálkodási lehetőség — mondja Lévai János trak­toros. — A műhelyben, ahol ősz óta dolgozom a lakatosok­kal, kovácsokkal, már VIM- et kértünk, hogy legalább a kezünket lesúrolhassuk... — Pedig az nem jó — veti közbe Sápi Éva, a Kossuth növénytermelési brigádjából — felcsikarja a bőrfelületet és könnyen fertőződik! — Lám csak, ezt is itt ta­nulta — mosolyognak a töb­biek. — Én meg arra gondoltam — kapcsolódik a beszélgetés­be Józsa bácsi, a Kossuth Tsz tehenészetéből — gyönyörű kultúrhelyiségünk van, de la­kat alatt tartják. Csak a TV­műsor idején van nyitva. Miért keli nekünk az istálló­ban ebédelni? Mi lenne, ha oda bemehetnénk? Letelt a szünet. Az egész­ségügyi felelősök elfoglalják i helyüket az asztal mellett. Az j elméleti résszel már megis- I merkedtek, most jön a gya­korlat. Hogyan kötözzünk fej­sérülést? Tört kart hogy he­lyezzünk sínbe? Előkerül a fehér pólya és követik a gyakorlott bemuta­tó mozdulatait. Előbb csak szemmel, később már maguk is megpróbálják. — rónai —> ■Airs® . Gyakorlat közben. GONDOK ES OROMOK egy tsz szinjátszócsopor tban Jászapáti legerősebb ter­melőszövetkezete az Alkot­mány. Most már bőségesen telik kulturális célokra is. Elnök, párttitkár, agronó- mus egyaránt szívügyének tekinti a színjátszócsoport ügyét. Velük szerettünk vol­na beszélni erről a kis szín­játszógárdáról, de a közelgő zárszámadás miatt igen-igen el voltak foglalva. Így Bagi Icával, egy fiatal tanítónő­vel, a csoport rendezőjével tárgyaltunk. — Karcagon résztvettem nyáron kéthetes rendezőkép­ző tanfolyamon. Hát... meg­mondom őszintén, annyi min­den szépet és megvalósítan- dót tanultam, hogy kicsit el is vesztettem az önbizalmat, mert nálunk bizony a kezdeti nehézségeivel is küzd, nem­hogy a szerep megtanulása símán menne. A tsz-fiatalok dicséretére válik, hogy még így is jó teljesítményt érnek el. A múlt esztendőben si­kerrel adták elő a Ludas Matyi-t. Bagl Ica elmondotta, hogy olyan probléma is akad, ami városban talán fel sem me­rülhetne. Barta Lajos Zsuzsi­jának bemutatója azért ma­radt el, mert a főszereplő­ként kiszemelt fiatal lány nem volt hajlandó együtt játszani egy 40 éves elvált férfivel. Mindemellett csak dicsérni lehet a lelkes fiatalokat, Miklós Máriát, Miklós Julit, Solymosi Ferencet, Gulyás Ferencet, akik szorgalmasan vesznek részt a csoport pró­éppen Marikával történt meg az a bizonyos eset, hogy nem vállalta a főszerepet — Szorgalmas lányok ezek kérem — szól közbe édes­anyjuk. — Mindegyiknek megvan a háromszáz munka­egysége, és ha egy kis sza­badidejük van, akkor a szín­játszással foglalkoznak. Juli már a következő da­rabról beszél, a Két úr szol­gájáról. Reméli, sikerük lesz vele. Mi is reméljük, hogy a kis csoport a kulturális szem­le bemutatóin lelkesedéséhez mért szép sikert ér majd el. — ht — TÍSZM0FF1 VlLTOZáSOK f______________________________i_ Elszomorító érzést keltenek a 30-as évek adatai Tiszaroff- ról. Munkanélküliség, nyo­mor és analfabétizmus ter­peszkedett a háromezer lel­ket számláló falura. Az alis- páni hivatal — nyílván szé­pített — jelentése szerint 1930-ban a lakosság 14 szá­zaléka analfabéta volt. A Horthy retye-rutyának a ki­sebb gondja is nagyobb volt annál, hogy változtasson e helyzeten. I Ök bitorolták a 7000 holdas i határ túlnyomó részét. A I kis- és törpebirtokos parasz­tok mindössze ezer holdat ! mondhattak magukénak. _ A j többiek gróf waldekek, báró 1 sillingek, bárcziak cselédei és summásai voltak. Meg- hunnyászkodva jártak a föl­desurak hét kastélya előtt. S oda legfeljebb mint cse­lédek tehették be a lábukat. Keserű emlékeket idéznek a Horthy-kor „hagyományai” és nem szívesen emlékszünk rá vissza. De önkéntelenül is eszünkbe jutnak, amikor Tiszaroff megváltozott kö­rülményeiről hallunk. Az analfabétizmus lénye­gében felszámolódott a fa­luban. Mindössze egy-kétidős cigány ember nem tud ími- olvasni. De a gyermekeik már szorgalmas iskola-láto­gatók. A harmincas években öt szétszórt tanterem és hat ' tanító volt a községben, most j tíz működik, tizenhat neve- ! lőveL 1959-ben új, négytan- | termes iskolát avattak. Az egykori cselédek gyermekei eljutottak a közép- és fő­iskolákba. Jelenleg nyolc fia­tal végzi tanulmányait a kü­lönböző egyetemeken. Valamikor csak a földes­úri kastélyok előtt volt be­tonjárda. Most behállózza az egész községet. Az utóbbi években hatezer négyzetmé­ter járdát építettek. Csu­pán a boszorai rész mellék­utcáiban kell ezt a hiányt pótolni. Tiszaroffon 160 család épí­tett korszerű lakóházat. Köz­ismert — gyakran a rossz előítéletek miatt — a cigá­nyok elmaradottsága. Roffon 250 cigánycsalád éL De ők sem a régiek már. Hozzá­szoktak a munkához és kul­turáltabb lett a kömyeze- j tűk. Néhány csellengő kivé­telével az állami gazdasá- ! gokban és a helyi tsz-ekben dolgoznak. És semmivel sem rosszabbul, mint a többiek. Sorra tűnnek el ócska kuli- pintyóik. Csupán tavaly hat cigánycsalád épített új há­zat. A tanácselnöktől hal­lottam, hogy lakásaikban új bútor és rádió van. Per­sze kísért még a múlt, a tu­nyaság. Akad bőven tenni­való a nevelésükben. A falubeliek joggal büsz­kélkednek az egy hónappal ezelőtt avatott művelődési otthonukra. Joggal, mert szebbet és Korszerűbbet a környéken sem láthatunk. És nem állami erőből, hanem községfejlesztési alapból épí­tették. Igaz, a megyei tanács méltányolta a lakosság áldo­zatkészségét, és 150 ezer fo­rinttal hozzájárult az épít­kezés befejezéséhez. Az egy millió 200 ezer forint költ­séggel emelt létesítmény színháztermében egyszerre 300 személy művelődhet és szórakozhat. Termeit légfű­téssel látták el. Az új intéz­ményt klubhelyiség és olva­sóterem egészíti ki. A falu­beliek sokat segítettek az építkezésnél. Csépán József például három hónapon át szombati és vasárnapi sza­badidejét a villany szerelé­sével töltötte. A művelődési otthonnak a fejlődés, kulturálódás és szó­rakozás bázisává kell válnia. Sajnos, most még nem az. Az avatás óta volt néhány rendezvényük ismeretterjesz­tő előadás, gyűlés — s időn­ként a színjátszók és tánc- csoport tagjai is próbálnak. De ez kevés. Gazdagabb program illene az új intéz­ményhez, hogy a téli estéken mindig világítsanak az épü­let ablakai. És azért, hogy végleg eltüntessék a Wal- dech grófok szellemi örök­ségét, az elmaradottságot. Máthé László Mibe kerül a múzeum? Egy argentin földbirtokos, aki családjával körutazást tesz Európában, nemrég lá­togatást tett az ausztriai Det­mold múzeumban, ahol a környék történetére vonat­kozó emlékeket őrzik. Az argentin földbirtokosnak a múzeum annyira megtet­szett, hogy az igazgatóhoz fordult azzal a meglepő kér­déssel : „Mibe kerül ez az egész ? Megvenném”. Nagy csodálkozással vette tudo­másul, hogy a múzeum semmi pénzért sem eladó« Portalauítják a tiszafüredi utcákat A Debreceni Közúti Igaz­gatóság a füredi körzetveze­tőség javaslatára az idén portalanítja a járási szék­hely utcáit. Bitumenezik és kőzuzalékkal szórják le a Tiszaigar, Tiszaszöllős és Tiszaörvény felé vezető út­vonalakat a község belterü­letén. A 3,5 kilométernyi út portalanítása 40—50 ezer fo­rintot igényel. Ugyancsak az idén bitu­men ezik a Tiszaszentimrén áthaladó közutat is. jelentős szerepet szán a több mint háromszáz szakszerve­zeti kulturális otthonnak, mű­velődési háznak, amelyekhez jelentős számú művelődési terem és klubhelyiség is já­rul. A könyvtári vonalon a há­lózat teljes kiépítésén kívül a fontosabb feladatok: évente 20—25 ezer új olvasó tobor­zása, az összes szakszervezeti könyvállomány évi 400 ezer kötettel való gyarapítása, az egy olvasóra jutó kikölcsön­zés mennyiségének évi 12 kö­tetről 17-re emelése. A javaslat szerint a.z 1965-ig terjedő időszakra központilag kidolgozzák a szakszervezeti fesztiválok programját, to­vábbá valamennyi területileg működő szakszervezeti műve­lődési otthonban bevezetik a gyermekfoglalkozlatást, s a tehetőség szerint szaporítják a gyermekklubok számát. CMTI1 lépéseknél tartunk csak, annak ellené­re, hogy a csoport tizenegy éves múlttal rendelkezik. Kicsit csodálkozunk ezen a látszólagos ellentmondá­son, de Bagi Ilona hamar megmagyarázza, hogy a cso­portnak öt-hat állandó tagja van csak. Olyan meg, aki a kezdettől kitartott — talán, ha kettő. A most kiválasztott darabhoz is újonnan toboroz­ták a szereplőket. Igen he­lyesen, a Kossuth színját­szóival együtt valósítják majd meg a darabot. Ked­ves, hangulatos és úgy gon­doljuk, a csoport képessé­geihez mért vígjátékkal, — Goldoni: Két úr szolgája cí­mű darabjával szándékoznak néhány hónapon belül a tsz-ek tagsága elé állni. Milyen nehézségei vannak egy tsz színjátszócsoportnak? Bizony, nem is egy akad. A legfontosabbat, a vezetőség támogatását — mint már fen­tebb írtuk — teljes mérték­ben élvezik. Inkább az a probléma, hogy néhány lel­kes fiatal még az olvasás báin. Az idősebbek közül Nagypál Béla és Molnár Fe­renc bácsi segítenek, ahol csak tudnak. — A hibák nem súlyosak, viszont a támogatás és a lel­kesedés olyan, hogy ezzel a csoporttal — úgy érzem — jelentős eredményeket érünk majd el — búcsúzik az ifjú rendezőnő. Ezután a régi malom mel­letti kis tanyába tértünk. Itt lakik a két Miklós-lány, a színjátszócsoport „törzsgár­dájának” tagjai. Csak Júlia van otthon édesanyjával. El­mondja, hogy három éve súgó a kis együttesben és szereti ezt az érdekes mun­kát. Marika, a testvére 22 éves és érdekes módon eddig mindig öregasszonyokat ját­szott. Például legutóbb Lu­das Matyi anyját. Egyébként Az ellenszenves Fekete Gyakran van dol­gom a Pehelygyárban és ilyenkor ott szok­tam étkezni. Rend­szerint Balázs Barna­bással, régi ismerő­sömmel étkezem együtt. — Figyeld meg ezt a Feketét — mutatott az üzemi étkezdében Balázs egy hórihor- gas fiatalemberre. — Ennél undorítóbb fráter nincs az egész vállalatnál. Mint elő­add, három beosztot­tal dolgozik, azokat kínozza. Semmi se jó neki, mindenben hi­bát talál, kiabál, go- rombáskodik, túlter­heli őket munkával, egyszóval ronda egy alak. Elviselhetetlen... Megkérdeztem: — És felfelé? — Gondolhatod. Az ilyen típus undorító­an hízeleg felettesei­nek. Fekete ezen a vonalon állandóan vi­lágrekordot javít. Az embernek kavarog a gyomra, amikor látja és hallja, hogy ez a Fekete milyen szol­gálatkész, milyen fér- fiatlanul dicséri hiva­tali felettesének min. den szavát, minden cselekedetét. Ahogy Fekete tüzet ad, ami­kor főnöke cigarettát vesz elő, ahogy a ka­bátját feladja, ahogy a felettes legbutább viccén kacag, az a szervilizmus csúcstel­jesítménye. Persze, a felettesek szeretik az ilyesmit. — Mások is úgy utálják, mint te? — Hát lehet őt ki­bírni? Akinek kisebb, vagy vele egyenlő a beosztása, azt észre sem veszi, annak alig, vagy sehogyan sem köszön vissza. Borzalmas alak. Ha meglátom, elmegy az étvágyam. Néhány héttel ké­sőbb ismét a „Pe- helyben" volt dolgom és újra együtt ebé­deltem Balázzsal. A levesnél tartottunk, amikor Fekete belé­pett az ebédlőbe. Egyenesen kettőnk asztalához tartott és megkérdezte: — Szabadna itt meg­ebédelnem? Kicsit csodálkoztam azon, hogy az ellen­szenves Fekete ilyen tisztelettel kér helyet az asztalnál, hiszen Balázs is előadó volt. Fekete pedig a vele egyenlő beosztásún­kat észre se szokta venni. — Hogyne. Fekete kartárs. Tartson ve­lünk — válaszolta Balázs. Hangja szívé­lyes volt. Ezt is fur- csállottam. Ebéd közben barát­ságosan elbeszélget­tünk Feketével. Ami­kor Balázs cigarettá­ra akart gyújtani, Fe­kete kezében már csattogott az ön­gyújtó. Mi előbb tá­voztunk. Fekete ro­hant a fogashoz Ba­lázs kabátjáért és fel. adta rá. Egyre jobban cso­dálkoztam, de nem alcartam kérdéssel za­varba hozni Balázst. Mástól tudtam meg, hogy Ba ázs hét nap óta Fekete főosztály- vezetője .., Most már ő is felettes volt és így neki is jólesett az ellenszenves Fekete hajbókolása. P. U

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents