Szolnok Megyei Néplap, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-04 / 2. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. január 4. Indonézia nem utasítja el a tárgyalást Hollandiával Djakarta (MTI). A holland kormánynak a nyugat-iriáni kérdés vitája előtt kedden elhangzott nyilatkozatára dr. Subandrio indonéz külügyminiszter szerdán válaszolt. A külügyminiszter kijelentette, a kormánynyilatkozatról érkezett első jelentésekből nem vonhatja le azt a következtetést, hogy e nyilatkozat alapul szolgálhat az indonéz—holland vita megoldásához. A feltételekhez nem kötött tárgyalásokra való készség, amint ezt a holland kormányfő hangoztatta, formalitásnak tűnik — hangsúlyozta Subandrio —, mert a holland miniszterelnök ugyanakkor kiemelte, hogy Hollandia politikájának alapja továbbra is az úgynevezett nyugat-iriáni önrendelkezés. Az indonéz politika világos — mutatott rá Subandrio. — Nyugat-Iriánnak az indonéz közigazgatásba való bekapcsolása, Sukamo elnök de-| cember 19-én tett ünnepélyes felhívása alapján történhet meg. Eszerint Indonézia nem szegül szembe a kétoldali tár- j gyalásokkal, de csak a szuve-: rénitás átadása alapján haj- j landó erre. Indonézia számára fontos az alapelv és vilá-j gosan látnia kell mindenfaj- ta tárgyalás előtt, hogy Hollandia valóban őszintén akarja-e tárgyalásokkal rendezni Indonéziával fennálló vitáját. Az indonéz kormány — szerdai hírügynökségi jelentések szerint — előkészületeket tesz az indonéz légierő rendelkezésére álló valamennyi repülőgép mozgósítására. Az általános mozgósítási terveket Sukamo már a múlt hónapban bejelentette, most azok végrehajtásáról van szó. Kedden ülésezett a nemzetvédelmi tanács és Sukamo a felszabadítási hadműveletek vezérkarával is tanácskozást folytatott. A megbeszélések után bejelentették a polgári védelmi szervezet felállítását és a légierők mozgósításának ellenőrzését végrehajtó bizottság felá’lítását. A Reuter szerda reggeli híre a továbbiakban arról számol be, hogy Sukarno korábbi bejelentésének megfelelően Nyugat-Iriánt hivatalosan is indonéz tartománnyá proklamálták. Az új tartomány neve Nyugat-Irián. Fővárosa Hollandia marad, melyet ezentúl azonban Kota Baru-nak, új-városnak neveznek. Az elnöki szabályzat előírja a kormányzó kinevezését és hatáskörének megszabását. Derűlátó Jelentések Párizs (MTI). Ben Khedda és az algériai kormány több miniszterének rabati látogatását feszült érdeklődés kíséri Franciaországban. Ez az első eset, hogy az algériai kormányfő hivatalosan Marokkóba látogat. II. Hasszán király és Ben Khedda megbeszélésének főtémája párizsi diplomáciai megfigyelők szerint a francia—algériai tárgyalások kérdése lesz. A lapok ezzel kapcsolatban rámutatnak, hogy Rabat ma az egyetlen afrikai arab főváros, ahol francia nagykövet van. Az ideiglenes algériai kormány rabati tartózkodásának pontos időtartamát még nem közölték, Tuniszból származó hírek szerint azonban az algériai miniszterek legalább egy hetet töltenek a marokSukarno elnök beszéde Djakarta (MTI). Mint nyugati hírügynökségek jelentik, Sukamo indonéz köztársasági elnök kedden este egy muzulmán ünnepségen beszédet mondott magasrangú kormány- tisztviselők, vallási vezetők és külföldi diplomaták jelenlétében. Sukarno elutasította az Indonéziához múlt héten intézett ausztráliai jegyzéket. Az elnök kifejtette, hogy amikor Menzies ausztráliai miniszterelnök legutóbb Indonéziában járt, ő (Sukarno) megígérte, hogy Indonézia békés eszközökkel törekszik a nyugat-iráni kérdés megoldására. Ez azonban — tette hozzá — nemcsak az egyik féltől függ és Indonézia egymagában nem képes békésen rendezni a problémát. Az elnök rámutatott, hogy a hollandok erőszakot alkal. maznak Nyugat-Iriánban és ' pápua bábállamot akarnak ! létrehozni. Ez a válaszuk Indonézia békepolitikájára — jelentette ki Sukarno és felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy a hollandok legutóbb is fegyvereket és egy repülőgépanyahajót küldtek Nyugat-Iriánba. Az indonéz elnök hivatkozott India példájára Goa esetében és hangsúlyozta: „India rájött, hogy a gyarmatosítók csak az erőszak nyelvét értik”. Nyugat-Irián- ban mi is eleget teszünk nemzeti kötelességünknek. Ha egy országnak kihívással kell szembenéznie, akkor kötelessége, hogy cselekedjék. ! Ha a holland gyarmatosítók | továbbra is Nyugat-Iriánban I maradnak és az ENSZ jóváhagyja a holland kormány álláspontját, harcolni fogunk — fejezte be nyilatkozatát Sukarno. (MTI) A veszély még nem múlt el Beirut (MTI). Nyugati hírügynökségek jelentése szerint a libanoni parlament kedd esti ülésén határozatban foglalt állást az államcsíny meghiúsítása után tett kormányintézkedések mellett. A határozat felhívja a kormány hatóságokat, hogy a legszigorúbb büntetésben részesítsék a bűnösöket. Az ülésen elhangzott kormánynyilatkozat szerint a hatóságok eddig összesen 1195 személyt tartóztattak le. A DP A és az AN A arab hírügynökség jelentése alapján közli, Im^y Hamoun volt libanoni köztársasági elnököt a meghiúsított államcsíny egyik fő értelmi szerzőjének tekintik. Moszkva Gyemcsenko, a Pravda beiA szolnoki jRÄDlO'niÄ Hangos újság. — Zenés ifjúsági műsor. — Műsorismertetés. ruti tudósítója ismerteti a libanoni fejleményeket, majd hírmagyarázatában többek között ezeket írja: Az összeesküvést csírájában elfojtották, miután az sem Beirutban, sem vidéken nem kapott támogatást. A külföldi parancsra fegyvert fogott összeesküvők alig néhány óra alatt abbahagyták az ellenállást. Az An Nida című lap különkiadásában kiemeli, hogy az összeesküvést az angol imperializmus szervezte, de nem az amerikai és a nyugatnémet imperialisták tudta nélkül. A felkelés szervezői azt hitték, hogy Arab-Keleten jelenleg kialakult feszült helyzetben köny- nyen hatalomra juttathatnak Libanonban reakciós kormányrendszert. amely az országot imperialista haditámaszponttá változtatná. A puccskísérletet meghiúsították, de a veszély teljesen még nem múlt el. mert az imperialisták újabb összeesküvéseket próbálnak szőni más arab országokban. A libanoni lan ezért összefogásra szólítja fel a nemzet erőit. kői fővárosban, ahol kormányülést is tartanak. Párizsban valószínűnek tartják, hogy Ben Khedda fontos bejelentéseket tesz Rabatban a francia—algériai tárgyalásokat illetően. A mai francia iapok ezzel kapcsolatos jelentései főleg a UPI amerikai hírügynökségnek a közeli fegyverszünetről, Ben Bella szabadonbo- csátásáról és a hivatalos francia—algériai tárgyalások megkezdéséről kiadott „jóltájékozott körökre” hivatkozó jelentésére támaszkodnak. — Ezt a hírt a Tuniszban megjelenő Jeune Afrique című lap legutóbbi száma is megerősíti. Ben Yahmed főszerkesztő „A béke” című vezércikkében hangoztatja, igen sok jelből arra lehet következtetni, hogy rövidesen sor kerül a hivatalos francia— algériai tárgyalásokra, amelyeken már Ben Bella is részt vesz. Az algériai probléma megoldásához vezető következő lépés az ideiglenes algériai végrehajtó hatalom létrehozása lesz. Ezzel egyidejűén a francia és az algériai kormány is amnesztiában részesíti a politikai foglyokat-—-írja a lap. Hivatalosan ezzel szemben sem francia, sem algériai részről nem nyilatkoztak a két kormány között folyó megbeszélések eredményeiről és a fegyverszünet közeli lehetőségéről. A derűlátó lapjelentések ezt az előzetes megbeszélések titkos jellegével magyarázzák és úgy vélik, az első francia és algériai hivatalos bejelentésekre egyidejeűn kerül sor az algériai vezetők marokkói látogatása idején. (MTI). Elhalasztották a laoszi értekezlet ülésé! Genf (MTI). A tizennégyhatalmi laoszi értekezlet szerda délelőttre kitűzött teljes ülését elhalasztották. Puskin az értekezlet szovjet társelnöke villámlátogatásra Prágába utazott, s onnan a hóviharok miatt csak szerda délelőtt érkezett visz- sza Genfbe. A teljes ülés helyett a két társelnök, Puskin és az angol Macdonald tartott előzetes ! megbeszélést. — Hivatalosan ! nem jelentették be, hogy az értekezlet mikor ül össze. Tájékozott források szerint csak egy hét múlva, és időközben újabb erőfeszítéseket tesznek a három laoszi herceg találkozásának megszerevezésére. Souvanna Phouma herceg laoszi miniszterelnök és Szu- fanuvong a Laoszi Hazafias Front Pártjának elnöke felhívta a Laosszal foglalkozó genfi értekezlet elnökeit és résztvevőit, hogy ..keressék a laoszi kérdés békés rendezésének hatékony eszközeit”. A két hrceg a genfi értekezlet ' társelnökeihez intézett üze- J cetében Boun Oumot teszi I felelőssé azért, hogy tovább- I ra is szohntáVia a láncai kérdés békés ''-ndezéstít célzó i tárgyalásokat. Népszavazással ? Párizs (MTI). A francia sajtót élénken foglalkoztatják az elnöki palotából kiszivárgó hírek, amelyek szerint a kormány De Gaulle kezdeményezésére még ebben az évben megakarja változtatni az elnök- választásra vonatkozó alkotmány-törvényt. De Gaulle- nak az az elképzelése, hogy az elnököt a jövőben népszavazással válasszák meg. Az indok: ez a választási módszer „megszilárdítaná az elnök tekintélyét”. Lényegében arról van szó, hogy a rendszer tekintélyuralmi jellegét növelnék, a személyi hatalom még függetlenebbé válnék a parlamenttől. (MTI) 4IIIIIIIIIIIMI1III1IIIIIIIIIUIIIIUII1IIIIIIIIIIIIII* a Portugália' haverül Lisszabon (MTI). Az AP jelentéséből kitűnik, hogy a portugál hatóságok hamis jelentést közöltek, amikor azt állították, hogy elfogták a a délportugáliai Beja város gyalogsági laktanyája ellen intézett támadás valamennyi résztvevőjét. Még mindig tart ugyanis a hajtóvadászat 16 felkelő után. Nyugati tudósítók körében feltűnést keltett, hogy a hadügyminisztérium közleménye legújabban „kommunista szervezkedést” emleget Megfigyelők arra következtetnek, hogy újabb terror-hullám bontakozik ki. A portugál hadügyminisztérium egyébként a támadással összefüggésben öt katonatisztet megfosztott rangjától. Az erről szóló közlemény utal rá, hogy ezt a lépést az érintettekkel szemben bírósági eljárás is követi majd. Galvao kapitány braziliai száműzetésében elismeréssel adózott a bejai támadás részvevőinek és kijelentette, hogy a felkelés a diktatúra-ellenes szabadságmozgalom része volt Büszkék vagyunk mindazokra, akik harcolnak a diktatúra megdöntéséért — jelentett ki. Salazar szerdán beszédet mond a parlamentben. Első ízben hallatja nyilvánosan hangját azóta, am.óta India felszabadította Goát és ez lesz első hivatalos megnyilatkozása a bejai támadás után is. K Undon-pet? Napjaink Franciaországában a plasztikbombák már betörnek az irodalomba is. Az irodalom pedig — a maga eszközeivel — harcba indul a bombák ellen, a háború ellen. A szó belevész a robbanások zajába — vagy éppen a merényletek teszik még inkább hallhatóvá. Erről tanúskodik a francia irodalmi és politikai élet legújabb ügye, a Lindon-per. Tanúság arról a Franciaországról, ahol a gyarmati háborúban a kínvallatás a hétköznapok rutinja lett, s ahol a lelkiismeret szavára elkobzás, bírói ítélet és bomba a válasz. Jerome Lindon egyike a francia könyvkiadóknak. „Bűnét” még 1960-ban követte el, amikor kiadta „A dezer- tőr” című regényt. A műnek nem lehetett közönségsikere: azonnal elkobozták. A vád: parancsmegtagadásra izgatta a katonáidat. Miről szól a regény? Egy fiatal tanítót algériai katonai szolgálatra hívnak be. ‘ Amikor megismerkedik a i hadviselés embertelen mód- : szereivel, kételkedni kezd: igazságos ügyet védelmez-e. ! A kaszárnya hálótermében ] hosszú vitákat folytat bajtársaival, végül pedig megszöknek. A tárgyaláson a bíróság elnöke így értékelte a művet: | „Mindez nem lenne nagyon súlyos, talán nem lenne fontos, mivel nem túlságosan árnyalt... Azonban fennáll az a veszély, hogy ez a mű nemcsak értelmiségiek, hanem faragatlanabb emberek keze- be is kerülhet, és hatást gyakorolhat rájuk...”Ez hát a vád. Mint az Exd- ress című francia polgári lap írja, a tanúk emelvényén olyan világhírű párizsi Kiadók jelentek meg, mint Gal- limard, valamint Julliard. Arról beszéltek: milyen elvek szabályozzák egy mű megjelenését Gallimard elmondotta, hogy cége 1936-ban megjelentetett egy regényt, amelynek hőse 1914-ben röpcédulákat szór a francia és német katonák állásaiba s arra szólítja fel a katonákat, hogy ne harcoljanak egymás ellen. A szerző ellen nem indítottak eljárást A szerző: Roger Martin du Gard. A regény: a Thibauit- család. A művet 1937-ben No- bel-díjjal jutalmazták. Ezekután Jerome Lindon választhatta volna azt az utat a bíróság előtt, hogy egyszerűen a szólásszabadság jogáról beszél és az alkotmányra hivatkozik, megjegyezhette volna, hogy soha könyvkiadót nem állítottak még bíróság elé olyan nézetek miatt, amelyeket valamely kiadott regény hőse hangoztat. Lindon azonbar nem ezt tette. ,,Négy éve az látom, hogy porrá hullna1 azok a célok, amelyekért a világháborúban harcoltunk Ezek közül a legvilágosabb, < legnyilvánvalóbb a kínvallatás visszautasítása volt” — mondotta a bíróság előtt. „A kínvallatás elítélésében mindenki egyetért önnel - válaszolt a bíróság elnöke — A probléma az, hogy <• könyv a fiatalokat parancs- megtagadásra biztatta.” A könyvkiadó válasza: >,Lehetséges, hogy ön egyetért velem a kínzás elítélésében, azonban minden könyv amelyben a kínvallatás ellen tiltakoztak a szerzők, az elkobzás sorsára jutott. Nem azok uszítanak parancsmegtagadásra, akik elítélik a kínvallatást, hanem akik elkövetik, fedezik, vagy elrendelik végrehajtását.” És ekkor következett az irodalmi per legmegdöbbentőbb fordulata. Lindon kilenc tanút vonultatott fel a tárgyalóteremben: kilenc tanú beszélt az algériai kínzókamrákról és arról, hogy ha jelentést tettek feletteseiknek, jó esetben nem történt semmi, legtöbbször azonban őket magukat büntették meg A kiadói jogvita olyan perré változott, amelyben a vádlottak padjára kerültek a francia hadsereg algériai terror- intézkedései, s azok a bűnösök, akik a legmagasabb kormányposztokon jóváhagyták a kínvallatás politikáját. A Lindon-perből országos ügy lett. A bíróság december 20-án kétezer új frank pénzbüntetésre ítélte a vádlottat — az OAS, az ultrák fegyveres terrorszervezete pedig felrobbantotta a lakását. — baracs — ÜGYNÖKÖK AFRIKÁBAN Az úgynevezett Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége állandóan jogellenesen beavatkozik az afrikai szakszervezetek ügyeibe. Tudott dolog, hogy az afrikai országok nemzeti mozgalmainak haladó szárnyát majdnem mindenütt támogatják a szakszervezetek, sőt közvetve, vagy közvetlenül, a szakszervezeteken alapulnak. Az afrikai szakszervezetek, kislétszámú tagságuk ellenére — az afrikai kontinensnek nincs fejlett ipara — erős politikai központot képezne-c, melynek hatalmas befolyása nincs arányban a tagság létszámával. Az afrikai szakszervezetek egyre inkább függetlenítik magukat, sorra szabadulnak meg a polgári- és polgári áramlatokat támogató — pártokhoz fűződő kötelékeiktől. A nemzeti mozgalmak bal szárnyát képviselő aktív szak- szervezeti tagok körében egyre mélyebb visszhangra találnak a szocialista oszmék. Egyre nagyobb tért hódi* az a gondolat, hogy a tömegek részvétele a gazdasági és politikai harcban, valamint a szervezettségért folyó küzdelemben, döntően befolyásolhatja Afrika eredményes átalakulását. Ugyanakkor a jobboldali szakszervezeti vezetők, Kenyában Tom Mhoya, Tanganyiká- ban M. Kamaliza, Nigériában Borha és néhám- ál-szakszervezeti vezér a volt francia gyarmatokon — egyre szorosabban együttműködnek az európai és az amerikai imperializmus által az afrikai szakszervezeti mozgalomba csempészett ügynökökkel. A nyugat-európai és az amerikai szakszervezetek vezetőinek azonban nem sikerült megfosztani az afrikai szakszervezeteket egyre terjedő politikai befolyásuktól. Most, hogy e szakszervezetek láthatóan komoly erővé fejlődtek Afrikában, az IBFG tagjai közé tartozó amerikai szakszervezeti szövetség, a CIO—AFL, erőfeszítéseket tesz e szakszervezetek vezetésének közvetett megkapa- rjvfása érdekében. Az afrikai szakszervezeti mozgalomban tevékenykedő amerikai ügynökök egyike. Irving Brown, Párizsban tart fenn irodát és egészen nyíltan vesztegeti meg az afrika szakszervezeti vezetőket, hogy ellenőrzésüket ilyen módon biztosíthassa. A Nyugatnémet Szakszervezeti Szövetség, a DGB ve- vezetői, az amerikaiakhoz hasonló politikát folytatnak. Áldatlan tevékenységüket Willy Richter vezeti. A DGB a heidelbergi egyetemen rendez tanfolyamokat az afrikaiak számára; a tanerők Szövetségi Alkotmány vélő Hivatal vezetése alatt ál’ó Friedrich Ebert alapítvány ideológusaiból kerülnek ki. Willy Richter hatalmas összegeket költ az afrikai szakszervezeti vezetők nyugatberlini látogatására, ahol egy hónapon keresztül a kommunistaellenes propagandaanyagok tömegével árasztják el őket. Nyugat-Berlinben számtalan tanganyikai. Kányái, nigériai, dél-afrikai, a volt francia gyarmatokról származó, valamint japán és más ázsiai országok szakszervezeti vezetőivel találkoztam; a DGB a „Hotel Gebrhaus” nevet viselő kémközpontban tart számukra szocialista-ellenes propaganda tanfolyamokat.
