Szolnok Megyei Néplap, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-14 / 11. szám
1962, január 14, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Belépeti; 127, kilépeti: 130 ' mimkcás Miért panaszkodnak a Gépjavító dolgozói — Ki a felelős a hidegért — Egy éve nem volt termelési értekezlet L szamennek falura, néhányan pedig a nagyobb kereset reményében állnak tovább. És sok a vándormadár-típus. Egyszerűen nem tudnak egyhelyben maradni. A vezetők más indokot nem fogadnak el. Végezetül arról szeretnénk szólni, hogy a vállalatnál számos jó és említésreméltő dologgal is találkoztunk. A munkások a mostoha körülmények ellenére is derekasan helytállnak, éves tervüket maradéktalanul teljesítették. Javult a minőség és sokkal kevesebb a reklamáció. Ám most, csak a dolgozók panaszaival foglalkoztunk, de egyszersmind Ígéretet teszünk: hamarosan újra meghallgatjuk és lejegyezzük mind a munkások, mind a vezetők észrevételeit BENEDEK ISTVÁN Ássák ki a tudatlanság fáját TV éhány hónappal ez1 ” előtt megírtuk, hogy Tisziaszöllős lakóinak nyugalmát felkorbácsolta a község református papjának és feleségének hisztériázása. Azt is megírtuk, hogy sem a járásiak — akiknek ehhez meg volna a lehetőségük — nem tettek meg mindent a nyugalom helyreállításáért A cikk megjelenése után csend lett a papi portán, nem beszéltek szellemekről és kísértet járásról, Egy utcával odébb azonban újabb riadalom szövődött. A kísértet járás hírével egy másik családot tartottak nyugtalanságban. Űgyannyira, hogy a ház lakói saját gyerekükben is kételkedtek. A hetedik osztályos kislányt azzal a kéréssel vitték be a karcagi kórházba, vizsgálják meg, nem foggal született-e, s nem az rontotta-e meg a házat. A községi tanács elnökének egyik erélyes intézkedésére ez a „kísértetjárás” is megszűnt, s miután az intézkedés következetes volt, Kövér sarat dagasztunk s szolnoki Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat udvarán; egyelőre az irodák megkerülésével szeretnénk felkeresni a forgácsoló műhely és az SZ—80-as üzemrész dolgozóit. Amiért így teszünk (és nem hívjuk kísérőül a vezetők egyikét), annak csupán ez az oka: bízunk a munkások szókimondásában. Füjesi Béla művezetőt kerestük fel elsőnek. Irányítása alatt régi törzsgárda dolgozik. — Akár pontokba is foglalhatnám a kifogásainkat. Nincs fűtés. Sokszor hidegebb van az üzemben, mint kint az udvaron. Dolgozóink panaszkodnak: nem kapnak védőruhát. Aztán. Rosszak a köszörűkövek- Az anyag- oszítály nem tud lépést tartani a fogyóeszközök pótlásával... A7. apróhirdetések nyomában Ha valaki figyelmesen olvassa a Néplap apróhirdetési rovatát, gyakran találkozhat a Gépjavító Vállalat nevével. „Segédmunkást, szakmunkást felveszünk” — így a szöveg. Mögötte a keserű tény: 1961 három negyedévében a vállalathoz belépett 127 munkás, kilépett 130. Riasztó számok ezek! Átmegyünk az Sz—80-as üzembe és találomra kérdezzük meg a munkásokat. „Miért?” — ez az egyetlen kérdésünk. Juhász Gyula motorszerelő: Hideg van. Senkinek sincs kedve ilyen körülmények között dolgozni. Nemrégiben is a gépnél összeesett egy társunk: influenzás volt. Gulyás Mihály, műszaki ellenőr: Kevés a segédmunkás. Igen gyakran maguknak a szakmunkásoknak kell az udvarról behordani az alkatrészeket, nekik kell áépre- getniök. Órákat veszítenek ezáltal a produktív termelésből. Gulyás Pál szerelő: Igazságtalanul állapították meg a helyi normákat. Egy rész- összeszerelésért régen 316 forintot kaptunk, most csak 149 forintot. Kaiser József szerelő: Nagy a rendetlenség. Nemrégiben is volt egy balesetünk. A vezetők sokszor elmulasztják az ellenőrzést. Egy szakmunkás uérte, „ne Írjuk ki” a nevét. Nem szeretné, ha utána „betörne a feje”.): A művezetők durván beszélnek velünk. Kis- kírályoskodnak. És ez bizony sérti az önérzetünket. „Túlzott óvatosságból” íme néhány súlyos panasz. A magunk véleménye szerint a szervezetlenség a legfeltűnőbb. Alkatrészek hevernek szanaszét, jóformán alig ügyelnek a félkész termékekre. A meósok azt panaszolják, hogy sorozatosan tűnnek el a legyártott, de a raktárhiány miatt a gép mellett maradt munkadarabok. Az asztalos üzemben az is előfordult már, hogy a leellenőrzött és átvett faanyaggal befűtöttek. Igaz, sokszor a munkások sem angyalok. Karácsony előtt is eltűntek a villanykörték az Sz. 80-as üzemből. De az sem megoldás, hogy a túlzott óvatosság miatt még máig sem csavartak be új égőket. De a munkások nevelésével sem foglalkoznak. A TMK-ban szőváteszik, hogy a vezetőség gondatlanságából, figyelmetlenségéből adódnak a szervezési nehézségek. A vállalatnál például nincs gondnok. A hegesztők csak a minap költöztek be az udvarról fedett helyre. Eddig esőben is hegesztettek. Kövér Emő művezető ezt a levelet kapta néhány napim «Miután sorozatosan előazóta nem is „jelentkezett” sehol. W ha már a rémek szel- lerne elmenekült, keressük a szellemek rémét. Csak azért is, hogy a tudatlanság szülötte vissza ne térhessen többet a faluba. Az évi kultúrális programról beszélünk a tanácsházán Tóth Imre elvtárssal, Prisz- tolka Ferenccel, a kultúrotthon igazgatójával, s a tanácstitkárral. Gazdag program, színes, változatos, amely egy járási kultúrháznak is dicséretére válnék. Feltéve, ha — legalább időarányosan meg is valósítják azt. Csakhogy ha már ezt az oldalát nézzük, nem is olyan szép ez a terv. Pedig ahol ilyen Könyves Kálmán korabeli események fordultak elő, azt hinné az ember, hogy aki egy kicsit is ért a kultúrához, arra törekszik; kivezesse a község lakosságát a sötétségből, a homálybóL Mégis. A községben 14 pedagógus dolgozik, s közülük mindössze négyen tevékenykednek a kultúrotthon kötelékében, társadalmi munkáÉrdekes tablókat láthatnak ... a tiszaroffi kultúrotthonban, pártszervezetben és termelőszövetkezetek helyiségeiben. A tablók a két tiszaroffi termelőszövetkezet gazdasági eredményeit mu- tátják be grafikonokon, rajzokon. A tablókat — dicséretükre legyen mondva — a tiszaroffi MSZMP szervezet tagjai készítették. Kései yálasz némi tanulsággal Most kaptuk a következő tartalmú levelet a TITÁSZ szolnoki üzletigazgatóságától: Válasz „A Szolnok megyei néplapban megjelent” Miért hallgatnak a TITÁSZ gyűlésén című cikkre. tagfordult, hogy az Irodákbai ] a fűtés nincs kellőképpel I biztosítva, ezúton figyelmez tetem, hogy a jövőben reg ! gél 7 órára az irodák mele gek legyenek...” A levél tulajdonosánál megjegyzése: Azon lehet vitatkozni, hogy a fűtés i TMK-hoz tartozik-e vag5 sem. Mindenesetre örülök amiért a vezetőségnek olyannyira fáj az irodák fűtésgondja. Csak az a baj, hogj a munkások is fáznak aj üzemekben. De mi sajnos nem írhatunk figyelmezteti feljegyzést a vezetőségnek.., A párt- és a szakszervezet feladata Valaki azt kérdezte: Ha elmondjuk a panaszainkat vajon lesz-e foganatja? Vágj ez, is csak olyan, mint amikor a vezetőknek beszélünk? Egyelőre nem tudtuk megnyugtatni a kérdezőt. De vele együtt hisszük: hamarosan megváltoznak a dolgok a Gépjavító Vállalatnál. A munkások bíznak aj újonnan megválasztott pártvezetőség hasznos tevékenységében. Az újraválasztó taggyűlésen sokan szólaltak fel és őszinte, elvtársi bírálatot gyakoroltak. Határozat is született: a vezetők havonta kötelesek beszámolni a párttagoknak az elvégzett munkáról. És a szakszervezet? Eddig bizony nem sokat tettek. Harcosabban és bátrabban kell bírálniok a jövőben a bizalmiaknak Is, hogy érvényt szerezzenek a dolgozók véleményének. Sokan panaszolták, hogy nincs rendes mosdó, öltöző, mellékhelyiség. Az éltaraj- festők keserűen jegyezték meg, hogy még a legnagyobb hidegekben is az udvaron kell dolgozniok — kötény, védőruha nélkül, a saját cipőjükben. És a feljegyzett panaszokkal a kezünkben bekopogtattunk az igazgatói irodába. Éles hangon kezdődik a beszélgetés. Nagy Károly igazgató, a vállalat főmérnöke és Müller elvtárs félreértették jövetelünk célját. Nem „fúrni” jöttünk, hanem segíteni. Később pontokba foglaltuk válaszaikat. S mert a vállalatnál több, mint egy esztendeje nem volt termelési értekezlet és a dolgozók nem ismerik a vezetők véleményét, most ezúton közöljük. A fűtésről. Két éve ígérgetik a gázt (Hogy addig mi lesz? Ügy látszik marad a hideg, ha fagy.) A szociális létesítményekről. Közel két millió forintért új irodaházat építenek, itt kapnak helyet az öltözők, mosdók. A tervdokumentáció március közepéig talán elkészül. (Hogy addig mi lesz? Maradnak a mostani állapotok.) Az anyagbeszerzésről. Már létrejött az anyaggazdálkodási csoport és bíznak abban, hogy hamarosan sikerül létszámot kapniok a gondnokságra is. Az utakról és az udvar saráról. Év végére másfél milliós beruházással megoldják ezt a problémát. (De néhány dolgozó arról is beszélt, hogy ők szívesen vállalták volna társadalmi munkában az üzemek közötti utak megcsinálását, de soha, senki nem próbálta megszervezni ezt. A védőruhákról. Állítólag mindenkinek adnak, aki kér. A bérezésről. 1961-ben a vállalatnál 1524 forint volt az átlagkereset Decemberben pedig 1577 forint. Valóban, a dolgozók — átlagban számolva — szépen keresnek. Legutoljára hagytuk a vándorlások kérdését. Az igazgató elvtárs így válaszolt: — Sdkan a gyermektartás elől menekülnek. Sokan viszS a melléklet szerint: „ A sajtóban felvetett bírálatok lényegében indokoltak és ezek megoldása folyamatban van”. E szerint a gépkocsi és javítóműhely dolgozói is helyt kapnak az új székház öltözőjében és fürdőjében. örömmel olvasunk ilyen intézkedésekről, melyeket a munkások érdekében tesznek. Korántsem helyeseljük azonban a levélnek azt a részét, melyben így ír az igazgató : „Nem fogadjuk el azonban a felvetett bírálatnak azt az állítását, hogy ebben a helyiségben — (mármint a munkások öltözőjében — o szerk.) — pohár hiányzik és ezzel szembe állítják a sajtón keresztül azt, hogy az irodákban van kancsó és hozzá poharak. Nem egy alkalommal történt meg az, hogy nemcsak poharakat, hanem tükröt és egyéb szociális célokat szolgáló berendezési tárgyakat juttatott el az illetékes gazdaságvezetésünk a fentebb említett helyre, ezekre azonban az ott lévő dolgozók egyáltalán nem vigyáztak, összetördelték őket és lassan eltűntek. A fekvőhellyel kapcsolatban, miután pihenőhelyek kialakítása tervünkben nem szerepel, így a jövő években sem kívánjuk azt megvalósítani,” Ezekkel a kitételekkel nem értünk egyet. Nem hisszük, hogy a munkások csupán szórakozásként tördelik - a poharakat S ha véletlenül el is törik egy-két pohár, — fogyóeszközről van szó. Annak idején panaszolták a gépkocsivezetők, hogy sokszor éjfél után térnek haza, ezért jó volna egy pihenő helyiség. Igazuk is van. Nem tudjuk, miért mondja ki az üzletigazgatóság vezetője ilyen kereken, hogy a kővetkező években sem kívánnak adni pihenőhelyet S mit szóljunk a levélnek arra a pontjára, mely szerint j „A felvetett panaszokra gaz- ‘ daságvezetésünk minden alkalommal reagálni igyekszik olyan mértékben, amilyen mértékben a beruházási keretek és a fennálló rendelkezések ennek megoldását lehetővé teszik.” Nézzük csak ezt a reagálást e tények alapján: kormányhatározat szerint a vállalatoknak reagálni kell a sajtóban megjelent bíráló cikkekre. Ennék ellenére az üzletigazgatóság vezetője csak a Nehézipari Minisztérium utasításéra válaszolt a cikkben felvetett hibákra, — s akkor sem a Néplap szerkesztőségének, hanem a minisztériumnak. Hozzánk csak most — hosszú hetek után — került el a levél másolata, mert ,,felsőbb szervünk is felhívta erre a figyelmet.” Azt hisszük, tanulságul szolgál az eset más vállalatoknak is, úgy annyira, hogy legközelebb a felsőbb szervek felszólítása nélkül is reagálnak a lap cikkeire. Simon Béla A tizedik országos kiállításra készül a Nagykunság legnevesebb juhásza A túrkevei Táncsics Termelő- szövetkezet kunságszerte ismert Juhásza, — Retter György — az idén tizedik alkalommal készül az országos mező gazdasági kiállításra. Retter Gyuri bácsi az általa tenyésztett fésűs metánéi Juhokat viszi fel Budapestre. Kiállításra kerülő anyajuhai az elmúlt esztendőben is közei hét kilogramm gyapjút adtak. Növendék kosaival, — amelyeket tenyészállatoknak nevelt — ismét szeretné elérni a kiváló tenyésztő címet. Retter György eddig minden kiállításon első helyezést ért el és aranyérmet nyert. Az idén szeretné tovább öregbíteni a kunsági Juhtenyésztés jő hírét. A mostani kiállításra elkíséri két fia: István és Mátyás is, akik apjukkal együtt dolgoznak a termelőszövetkezet Juhteny eszeiében. ban. Ez kevés. Pedig csak meg kellene beszélni velük, s minden bizonnyal több segítséget adának. Ez az elgondolás benne is van, a tervben, csak éppen még semmit nem tettek újabb pedagógusok bevonásáért Sőt a mezőgazdasági szakemberek aktivizálását is tervezték, . . Írásban annak, rendje és módja szerint megszervezték például a tsz akadémiát. Mag Károly, a Petőfi Tsz agro- nómusa érte a felelős. Az első előadásra összejött harminc ember. Csak éppen az előadó maradt el. Hogy mi lett a vége? — Másodszorra egyetlen hallgató jelent meg. Harmadszorra ismét összejöttek tizennyolcán. Az idő közben viszont telt, s így mindössze egy előadás volt még. ' I izennyolc természettudo- x mányos előadást terveztek ezen a télen. Eddig hatot tartottak meg. Terveztek tanyázó esteket is. Elkelne a tanyasiak közt a felvilágosító szó, hisz vannak a tanyákon emberek, akik senki isten fiát be nem engednek az istállójukba, mondván, meg ne rontsák a jószágot. Mégsem tartottak még sehol tanyázó estet. Miért? Nem volt film, nem volt ag- regátor. S tegyük hozzá nem volt felelősséget érző ember sem, aki film és agregát nélkül azt mondja a tanyasiaknak: üljünk össze egy estére és beszéljünk a világ dolgairól. A szép tervet, a kultúra terjesztéséről szóló döntést a községi tanács hivatalosan dolgozta ki, fogadta el. Miért hát a közömbösség; a nemtörődömség a megvalósításkor? Hol vannak a tanácstagok, a kommunisták, a község értelmisége, akik felelősséggel tartoznak a lakosság felvilágosításáért, a község rendjéért, előrehaladásáért, s az elfogadott kulturális terv végrehajtásáért? TV éhány hét múlva már 1 ’ .újabb gond vár rájuk, a tavaszi készülődés köti le az erőket. Most, a téíidőben tegyenek meg mindent, hogy mielőbb kiűzzék az emberek fejéből a régit, a sötétet és újjal, világossal cseréljék fel azt. De a vezetőknek, a község értelmiségének, pedagógusoknak és mezőgazdászoknak, minden értelmes embernek meg kell mozdulnia azért, hogy gyökerestől kiássák a tudatlanság fáját és helyébe a tudás és tudásszomj cserjéjét ültessék. Segítsenek ebben az eddigieknél sokkal jobban, kézzelfoghatóbban a járási szervek is, mert ha valahol, akkor Szöllősön kell a segítség. a a Zárszámadási felülvizsgálat Tiszaugon A zárszámadást felülvizsgáló bizottság már megkezdte munkáját a tiszaugi Tisza- gyöngye Termelőszövetkezetben. Megállapítják, hogyan gazdálkodott a közös, megkapják-e a tagok a betervezett munkaegység értéket. A felülvizsgálat tehát most folyik, de előzetesen néhány számot már közölhetünk. A szövetkezet két legeredményesebben dolgozó üzemága 1961-ben a kertészet és az állattenyésztés volt. Ivanov Pál kertészeti munkacsapaté 9 ezer munkaegység fel- használásával 530 ezer forintot keresett a termelőszövetkezetnek. Az állattenyésztők pedig 2 millió forinttal járultak hozzá a közös jövedelemhez. A terv szerint 25 forintot ér egy munkaegység a Tisza- gyöngye Termelőszövetkezetben. Azonban az előre megállapított 3,92 forint prémium helyett 4,20-at kapnak egységenként a tagok. Tehát sikerült az 1961-es gazdasági év, s a zárszámadási közgyűlésen bizonyára megelégedettek lesznek a szövetkezet gazdái. KÖSSÖN V TOLL ÉRTÉKESÍTÉS SZERZŐDÉST LIBÁRA, KACSÁRA W , A ' % FÖLDMÜVESSZÓVETKEZErNÉim Az elmúlt év november hó 25-én megjelent a fenti tárgyú ciikk a Szolnok megyei Néplapban. Közöljük az eivtársakkal, hogy a cikkre válaszunkat még azon a hé- í ten, tehát 1961, november 25.-én a Nehézipari Miniszté- i riumnak közvetlenül küldtük meg, annak utasításara. ! Intézkedtünk is az ügyben. Tekintettel azonban arra, hogy felsőbb szervünk is felhívta erre a figyelmet, mellékelten megküldjük a Szolnok megyei Néplap részére a minisztérium felé küldött jelentésünk másolati példányát
