Szolnok Megyei Néplap, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-12 / 9. szám

1952. Január 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A munkadíjazás és jövedelemrészesedés kérdései a tsz-ekben Irta: DR. SlElSCZilSGER LÁSZLÓ a mezőgazdasági tudományok kandidátusa A termelőszövetkezeti ta­gok egész évi munkája hoz­za létre a közös gazdaság jö­vedelmét, amelynek legna­gyobb részét végzett munká­juk arányában osztják fel maguk között. Sok ember munkájának mérése és nyil­vántartása, főként pedig egy­mással arányos értékelése nem egyszerű dolog és tulaj­donképpen ebben rejlik a termelőszövetkezetben — a munkadíjazás és jövedelem­részesedés igazságos módjá­nak problémája. A mi termelőszövetkeze­teink — hasonlóan a többi népi demokratikus ország szövetkezeti mozgalmához — a mezőgazdaság szocialista átszervezése időszakában a Szovjetunióban sok év során kialakult munkaegység-rend­szer elvét fogadták el és al­kalmazták. A munkaegység-rendszer jelentőségét nehéz lenne túlértékelni a közös gazdálkodás kialaku­lásának a viszonyai között, amikor a termelőszövetkezet­ben tömörülök még csak is­merkedtek a nagyüzemi gaz­dálkodás megszervezésével, vezetésével, a nagyüzemi ter­melés és a jövedelem megter­vezésével. Ilyen körülmények között kiváló eszköz volt a munkaegység, mert mérni le­hetett vele a tagok részvéte­lét a közös munkában, mun­kaegységei arányában pedig minden tag jogot szerzett a pontosan még nem ismert nagyságú jövedelemből való részesedésre. A gyarapodó ta­pasztalatok alapján azonban a termelőszövetkezetek egyre pontosabban képesek megter­vezni termelésüket, jövedel­müket és ezzel tagjaik része­sedését is. így nemcsak a gazdálkodásnak, hanem a munkaegység-rendszer alkal­mazásának is tökéletesebb feltételei alakulnak ki. Az elmúlt 10—12 esztendő­ben a munkaegység-rendszer alkalmazásában sok jó és számos rossz tapasztalatot is szereztünk. Joggal merült fel tehát a kérdés: j,Mai viszo­nyaink között alkalmazzuk-e még, és ha igen, hogyan alkalmazzuk helyesen a munkaegység­rendszert? Az első kérdésre röviden vá­laszolhatunk: mindadig helye van a munkaegység-rendszer, illetve fejlettebb változatai alkalmazásának, amíg a ter­melőszövetkezet nem rendel­kezik a garantált munkadíja­zás és jövedelemrészesedés igényesebb feltételeivel. A munkaegység-rendszert akkor alkalmazzák helye­sen, ha azt minden részle­tében hozzáigazítják a ter­melőszövetkezet helyi adottságaihoz. Köztudomású, például, hogy a munkaegység-könyvben ajánlott munkanomrák elég tág határok közötti országos áttlagviszonyokat tükröznek. Mégis gyakori, hogy a terme­lőszövetkezetek ezeknek az iránynormáknak egyformán a kézépértékét, nem egyszer pedig az alsó határértékét al­kalmazzák. — Nyilvánvaló, hogy az ilyen munkanorma- szint nem lehet minden mun­kában egyaránt helyes. A ter­melőszövetkezet akkor jár el helyesen, ha a munkaegység­könyv ajánlott (határértékes) iránynormáit egyenként meg­vizsgálja és a közös gazda­ságában előforduló munkák­ra a helyi sajátságok figye­lembevételével saját munkanormákat állapít meg. Ez nélkülözhe­tetlen a munkaegység-rend­szer helyes alkalmazásához. Ennek a munká ik az elvég­zésére a legalkalmasabb a mostani téli időszak, amely egyébként is a jövő évi ter­vek kidolgozásának az ideje. A termelőszövetkezetekben a vezetőség tagjai, a brigádve­zetők, a munkacsapatveze­tők, az egyes munkákhoz kü­lönösen jól értő tagok részvé­telével szervezzenek bizott­ságot az igazságos és arányos helyi munkanormák megál­lapítására. A munkaegység-rendszer helyes alkalmazásának to­vábbi fontos feltétele, hogy a tervezéskor megállapított és az éves terv alapjául elfoga­dott munkanormákat és jó­váírható munkaegységeket az egész év folyamán szigorúan betartsák. A terv e részének indokolatlan „túlteljesítése” munkaegység-hígítást ered­ményez, amely ha elharapód- zik, kritikussá teheti a közös jövedelem igazságos elosztá­sát és megrendítheti a tagok bizalmát. Mi a munkaegység-hígítás lényege? Munkaegység-hígítás a tsz éves tervéhez képest minden fedezetlen munkaegységfel­használás, függetlenül attól, hogy annak mi a közvetlen oka. — Munkaegység-hígítás származhat a normák lazítá­sából, a munkaegység jóvá­írások emeléséből, a munka­egységgel elkövetett csalá­sokból. A termelőszövetkezetekben gyakran csak a munkaegység­csalást tekintik munkaegy­ség-hígításnak, pedig az ilyen munkaegység-hígítás — rit­ka kivételtől eltekintve — nem szokott nagyméreteket ölteni. Sokkal nagyobb ará­nyú és ennélfogva veszedel­mesebb is lehet a normala­zításból és a munkaegység jóváírások emeléséből szár­mazó munkaegység-hígítás. Ezt pedig többnyire a terme­lőszövetkezet vezetői köve­tik el, nem egyszer a tagok vagy azok egyes csoportjai­nak indokolatlan követelé­sére. Mi a tervhez képest fede­zetlen munkaegység fel- használás? Az, ha a tervben elő nem irányzott munkát végeznek (okkal vagy ok nélkül) és er­re meg nem tervezett mun­kaegységet hsználnak fel, vagy pedig a munkát meg­tervezték ugyan, de a végre­hajtáskor arra a tervezettnél több munkaegvséget használ­nak fel, s mindez nem jár együtt a tervhez képest meg­felelő többleteredménnyel. — Például munkaegység-hígítás, ha a kukoricakapálás normá­ját leszállítják és emiatt ar­ra több munkaegységet hasz­nálnak fel, függetlenül attól, hogy a normalazítás indokolt volt-e vagy sem. — Viszont nem munkaegység-hígítás, ha például a termést növelő több­szöri kapálásra, vagy a na­gyobb termés betakarítására használnak fel több munka­egységet és a munkaegység­terv túllépésének a nagyobb termés biztosítja fedezetét. A munkaegységgel való he­lyes gazdálkodás, a munka­egység-hígítás megelőzése, a munkaegység-rendszer helyes alkalmazásának alapvető feltétele. A munkaegység-rendszer­ben a tagok anyagi érdekelt­ségét az egész évi jövedelem nagysága szolgálja: minél na­gyobb a közös jövedelem, an­nál több a tagok jövedelem-, részesedése is. Ez azonban. csak közvetett érdekeltség,' ezért a tagok szemében ezt j gyakran háttérbe szorítja aj több munkaegységért való j törekvés, s eközben sokaknál - elsikkad a munka lelkiisme-j retességének és minőségének ; követelménye. E hiányosság kiküszöbölésének legfonto-1 sabb eszköze a premizálás. A premizálás célja, hogy a munkaegységben ki­fejeződő közvetett érdekelt­ség mellett megvalósítsa a tagok közvetlen anyagi érde­keltségét a jobb, a nagyobb eredményre törő munkában. A premizálás akkor éri el e célját, ha előre meghatáro­zott mennyiségi, minőségi, vagy időbeli teljesítménye­ket jutalmaz. Ezek egyaránt lehetnek egész évre, vagy egy-egy munkára vonatkozó célkitűzések. Mennyiségi telesítménye- ket általában a terv túltelje­sítése esetén premizálnak. — Termelőszövetkezeteinkben ez a legelterjedtebb premizá­lási forma, bár a nyári aszá­lyos időjárás miatt helyen­ként csalódást keltett. Egy év időjárási szeszélye miatt azonban nem szabad róla le­mondani, hanem újra, még több körültekintéssel lássunk hozzá a célok és premizálá­suk kidolgozásához és kitűzé­séhez. Alkalmazása szinte feltétlenül szükséges a terü­letfelosztással művelt kapás­növényeknél, de ösztönző le­het a brigádok és munkacsa­patok kollektív munkájában is. Minőségi teljesítmények premizálására főként a ker­tészetben, az állattenyésztés­ben, vagy a növénytermelés egyes munkafolyamataiban kerülhet sor. így előre meg­határozott mértékben premi­zálható például az első osztá­lyú kertészeti áru, az extrém minőségű hízott állat, az elő­írt tőszámú és minőségű egyelés, stb. A korai zölség termelésben az áruértékesí­tés premizálása már nem­csak minőségi, hanem idő­beli teljesítményt is jutal­maz. De lehetséges időbeli teljesítményt premizálni a szántóföldi növénytermesz­tésben is például egy-egy fontos munka gyors elvég­zését (pl. szénabetakarítás), vagy az állattenyésztésben például a hizlalási idő lerö­vidítését. A premizálásnak igen sok más kihasználható lehetősége is van az anyag­takarékosság, a gazdaságo­sabb takarmányozás, a gépek jobb kihasználása, stb. terén. A helyes premizálás alap­vető feltétele, hogy egy termelőszövetkeze­ten belül egységes rendszert alkosson és minden tag szá­mára erőfeszítésével arányos többletjövedelem elérését te­gye lehetővé. Ezért már a prémiumok kialakításakor — abból helyes kiindulni, hogy a különböző üzemágakban a célul tűzött feladatok milyen erőfeszítéssel, milyen reali­tással és milyen mértékben teljesíthetők, vagy teljesíthe­tők túl. Ez kétségkívül gon­dos felmérést és számítgatást igényel, de az igazságos pre­mizálás haszna megéri ezt a fáradtságot. Nagyjelentőségű termelő- szövetkezeteink jövedelemré­szesedésének fejlődésében • a rendszeres készpénzelőle­gezés. Az elmúlt két-három évben a korábbi időszakos és bi­zonytalan nagyságú előleget Kilencven gyűlés tapasztalataiból Megyénk területén december­ben nyolcvannégy földmüvesszü- veücezeti taggyűlést, továbbá há­rom fmsz és három takarékszö­vetkezeti küldöttgyűlést tartot­tak meg. Mind a járási közpon­tok, mind az fmsz ek többsége helyesen készítette elő a gyűlése­ket, ami azok népességében, ak­tivitásában nyilvánult meg. Leg­nagyobb érdeklődés Tiszabön, Tiszapüspökiben, Szajolban, XJi- szászon és Besenyszögön mutat­kozott. Számos fmsz-vezető nem volt rest, hogy a tagságot szemé­lyesen kérje fel a megjelenésre és őszinte véleménynyilvánításra. Szokatlan — ám remélhetőleg nevelőhatású — jelenet zajlott le Nagykörűben. Ott a beszámoló a felügyelő bizottság jó munkájá­ról szólott —, a küldöttek azon­ban joggal érdeklődtek a kétezer forintos hiány eredete felől. Nem egy helységben az fmsz- vezetök megelégedtek azzal, hogy klküldjék a meghívókat. Ennek tudatában nem csodálkozhatunk azon, hogy Kunmadaras hat fmsz-taggyűlésén 1994 tagból csak £04; Tiszagyendán pedig 800 tag­ból csupán 204 jelent meg. Borbély Kálmán MÉSZÖV * Három közepesből eg? ípí'ss szüve'tot alul Feipielen Fegyvemeken karácsonytájt népes közgyűlést tartot­tak a Kossuth, a Búzakalász és az Úttörő Tsz parasztjai. Ezen váltották valóra — o járási vezetők helyeslése mel­lett — hosszabb ideje fontolgatott tervüket: a három közös gazdaság egyesítését. Finom jogi megkülönbözte­téssel élve, talán inkább csatlakozásról beszélhetnénk, hiszen a két utóbbi tsz gazdái a Kossuth Tsz tagsága mellé sorakoztak fel. Ily módon a nagymultú Kossuth Tsz kereken 5500 kh-ra növekedett. Elnökül Donkó Józsefet, helyetteséül Huber Berta­lant, főagronómusnak Hornyok Sándort választották. A párttagság a titkári teendőket változatlanul Ficsor Lász­lóra bízta. Az egyes, illetőleg kettes növénytermesztési üzemegység élére Erkel Ferne és Branstetter János; a hármas, azaz állattenyésztési üzemegységére Angyal Já­nos került. A három szövetkezet körülbelül azonos sikereket ért el a most zárult gazdasági évben. Az összefogást elsősorban természeti adottságok tet­ték kívánatossá. Míg a Kossuth-ban nem kellett keresni a húsz aranykoronás földet, addig a Búzakalász-ban a tizenkét koronás is jónak számított. Ebben az évben már könnyebben irányítható, jobban kihasználható lesz a meg­nagyobbodott tsz gépparkja. Korábban számos kisebb-nagyobb különbség mutat­kozott a tsz-ek jövedelemelosztási rendjében. Az egyik többet előlegezett év közben, a másik többet osztott zár­számadáskor — és fordítva. Az emiatt nem ritkán hall­ható volt összehasorüítgatás nem serkentette a munjta- kedvet. Tavaly kerek tízmillió forintra volt tehető a három tsz áruértékesítése. A most összehangolás alatt álló ter­melési tervek erre az évre mintegy tizennégymiUic forintról szólnak. Mindez és az egymillió forintos biz­tonsági alap képzése azzal kecsegtet, hogy az idén har­minckét forint lehet a munkaegység értéke. Száznyolcvan féie növényt károsít x a megyénkben is feltűnt narancslégy A narancslégy — más né­ven Földközi-tengeri gyü­mölcslégy — a trópusi Afri­kában őshonos. A közelmúlt­ban megjelent néhány euró­pai országban: Svájcban, Né­metországban, Ausztriában, sőt hazánkban is. Szapora- sága, kártékony volta, az el­lene való védekezés nehéz­sége miatt majdnem vala­mennyi ország zárszolgálati — karantén — kártevőnek minősíti. Behurcolását, el­terjedését mi magyarok is szigorú rendszabályokkal ki" vánjuk megelőzni. Noha a déli országokból hozzánk érkező déligyümölcs szállítmányok alapos növény­egészségügyi ellenőrzésen es­nek át, múlt év decemberé­ben Szolnokon és Jászbe­rényben is találtak a na­rancslégy nyüvével fertőzött mandarint, narancsot. A Nö­vényvédő Állomás vizsgáló közegei valószínűnek tart­ják, hogy a Spina Catania termőhelyről hazánkba im­portált áruból megyénk más helységeibe is került. Ez az­zal fenyeget, hogy a kárte­vő ebben az évben megyénk­ben is pusztít. A narancslégy majdnem akkora mint a házilégy, szokatlanul színpompás foltokkal sárga keresztcsíkokkal tar- 5 kázott. A kártevő a gyümölcs héja alá rakja tojásait, me­lyekből akár húsz nyü is ki­kelhet. A nyü belülről káro­sít; maga a légy nem. A nyü- vek a cseresznyelégy nyüvé- re — népiesen kukacára em­lékeztetnek. A „kukacok” te­vékenysége folytán a narancs héján kívülről ötfilléres nagyságú, barna színű foltot látunk, mely később megpu­hul, mad később behorpad. Ez jelzi a fertőzést. A felbontott narancs belse­je lágy, elpépesedett, barnán rothadónak induló. Benne általában öt-tíz nyüzsgő, fe- hé’% vagy sárgás-fehér lárva található. Ha a „kukacot” szobahőmérsékleten meg­piszkáljuk, vagy az asztalra tesszük: patkóalakűan meggörbül, ugrálni kezd. A kifejlett mintegy kilenc] nak tíz-hússzorosára is el- mm nagyságú nyű testhosszá- ■ pattanhat A nyüvekből lett báb 3—4,5 milliméter hosszú, 1,2—2 milliméter átmérőjű, barna színű fényes tonnabáb. A narancslégy rettegett kártevő a Fölközi-tenger gyü­mölcstermesztő vidékein. Ha­zánkban — s Közép-Európa többi országában — csak a számára kedvező ökológiai években lép fel tömegesen, főleg őszibarackon, kajszin és körtén, dinnyén, paprikán, paradicsomon. Természetes, hogy ezeknek az áruknak fertőzöttsége meg­akadályozza tárolásukat, sőt gúzsba kötné exportszállításukat is. Köny- nyű belátni, miért tiltják nemzetközi egyezmények a narancsléggyel fertőzött áru szállítását... A Növényvédő Állomás szakemberei — folyamatosan végzik ellenőrzéseiket. Egy­ben munkatársaikul felkérik a raktári dolgozókat, az el­adókat, a vásárlókat: ha fer­tőzött narancsot, mandarint találnak, azt küldjék be az állomásra. Ha ez nem volna megoldható: a Növényvédő Állomás dolgozói írásbeli ér­tesítésre szívesen elmennek a fertőzött gyümölcsért. Csörgő Albin megyei zárszolgálati felügyelő széles körben a rendszeres, általában a havi és előre meghatározott nagyságú — pénzelőleg váltotta fel. Kívá­natos, hogy ez a bevált, a közös munkára és főleg a fia­taloknak a közös gazdálko­dásba való bekapcsolódására rendkívül jó hatású módszer minden termelőszövetkezet­ben általánossá váljék. Nem szabad azonban megfeledkez­ni arról, hogy a rendszeres készpénzelőlegezés zökkenő- mentes megvalósítása némi szervezési és gazdálkodási előkészítést kíván. Célszerű az éves termelési terv és bevétel-kiadási költ­ségvetés elkészítésével egy- időben előzetes számítást vé­gezni a bevételek és kiadá­sok, valamint a munkaegy­ség-felhasználás várható ha­vonkénti alakulására, s így kellő előrelátással gondos­kodni a rendszeres készpénz­előlegezés mindenkori fede­zetéről. Ennek elmulasztása a vezetésben bizonytalanságot, s akár egyetlen előlegfizetés elmaradása a tagok nehezen kiküszöbölhető bizalmatlan­ságát eredményezheti. Ennek nem is sok fáradsággal elejét lehet venni, s minden terme­lőszövetkezetben megterem- teni a ren^Q7Pres e1ö!p'>ezés biztonságos felté­teleit. Ä rendszeres készpénz­előlegezés nemcsak közvetlen hatásaiban kedvező, hanem egyben előiskolája a legkorszerűbb, a garan­tált pénzben! munkadíjazás és jövcdelemrészesedés megvalósításának. Amelyik termelőszövetkezet jártasságot szerez a fejlet­tebb pénzgazdálkodásban, fo­kozza árutermelését és pénz­bevételeit, időről-időre növe­li a tagoknak rendszeresen kifizetett készpénzelőleg ará­nyát, s ennek megfelelően fejleszti gazdaságát, tagjai­nak nemcsak magas jövedel­met juttathat, hanem azt megfelelő szinten garantál­hatja is. Ezzel lehetővé válik a munkaegység-rendszer fel­váltása a közvetlen pénzel­számolással, amely világo­sabbá teszi a tagok munkájá­nak értékelését, egyszerűsíti a megnövekedett jövedelem­részesedés, az igénybe vett termények és szolgáltatások elszámolását. Tavaly ország­szerte számos termelőszövet­kezet próbálta meg a pénz- beni munkadílazás és jőve- delemrészesedés módját, s a nehéz esztendő ellenére sem kíván egyik sem visszatérni korábbi módszereihez. Szol­nok megyében az abádszaló­ki Lenin Tsz volt az úttörő, amelynek tapasztalatait most tanulmányozzák a fejlődés hasonló útját kereső más ter­melőszövetkezetek is. — A termelőszövetkezeti munkadíjazás és jövedelem­részesedés kérdéseinek e rö­vid áttekintése során nem térhettem ki minden problé­ma tanulságos megoldására s inkább a fejlődés fő irá­nyait tartottam szem előtt, é tudomány és a gyakoris megannyi eredménye mellet is hangsúlyozni kívánom, — hogy t az alapvető kérdés az el osztható jövedelem nagy­sága, s ennek elérésében csak egy — bár fontos — tényező e részesedés módja. A közös jövedelem nagysága — amely az elosztás alapját képezi — más fontos tényezőknek is függvénye. A nagy jövede­lem, a jó vezetés, szakérte­lem, gondos tervezés, éber pénzgazdálkodás, takarékos­ság, a gazdasági erőforrások célszerű és legteljesebb ki­használása. nem utolsósorban a termelőszövetkezeti tagok gazda-öntudata, a közös gaz­dálkodáshoz való hozzáállá­sa, kollektív szelleme, s az ezt szolgáló politikai munka eredménye is. E TM *■ 6

Next

/
Thumbnails
Contents