Szolnok Megyei Néplap, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-12 / 9. szám

1962. Január 12. B/OLXOK MEGYEI NÉPLAP 3 Pocakos aktatáskájából most minden az aszt-.lra ke­rül: menetrend, árjegyzék-fü­zetek, vállalati bélyegző, csekkek és bizonylatok. Az­tán leül, kifújja magát. — Lótási-futás kérem az életem. Hetente ezer kilomé­tereket is beutazom, s van úgy, hogy Szolnokon reggeli­zem, Dunaújvárosban ebéde­lek és Pesten vacsorázom. — És a szakma? — Imádom, kérem, ötven­kilenc éves vagyok, de tíz évet öregednék, ha abba kel­lene hagyni. Mert azért re­mek dolog Szolnokon ebédel­ni és Pesten vacsorázni... Ez az életelemem. A foglalkozása: anyagbe­szerző. Gazda Istvánnak hív­ják és a Szolnoki Tisza Bú­torgyár alkalmazottja. Tizen­egy éve járja az országot, s ahogy mondja, háromszor is körülutazhatta volna a Föl­det, ha a bejárt kilométere két egymás mellé ráírná. So­hasem ér rá. Állandóan úton van. A gyárban hiába keres­tük, s így hát két tárgyalása között „felugrott” a szerkesz­tőségbe. — Meséljen a feladatairól — kértük elöljáróban. — Hát kérem. Először is is­merni kell a bútorokhoz fel­használandó anyagokat. Fe- nyőfűrészáru, bükkfa-lemez, pozdorja, zárak, szegek satöb­bi. Másodszor: tudni kell, hogy hol lehet ezeket besze­rezni. Lekopogom, egyikkel sincs baj. Az anyagbeszerzőnek na­gyon jó segítőtársa van: szabadjegy az ország összes vasútvonalaira. Valamilyen árucikkre hirtelenjében szük­ség van? Rohan az állomásra, felül a pesti vonatra, a Déli­ben átszáll Kaposvár felé és háromkor már a tárgyalóasz­talnál ül. Mindenhol ismerik, mindenütt kitűnő kapcsolatai vannak. — Az utóbbi időben ez volt a legérdekesebb esetem: ter­A Fehérje-üzem beváltotta a hozzáfűzött reményeket A szolnoki Fehérje-üzemet tavaly adták át rendelteté­sének. Különböző okok mi­att csak határidő után kezd­hette meg termelését, s aztán is voltak kezdeti nehézsé­gek. Az üzem kollektívája azonban úrrá lett a nehézsé­geken, s a negyedik negyed­évben már jénéhány tonná­val túlteljesítette tervéit. E-szerint az új gyár bevál­totta a hozzáfűzött reménye­ket.­Az üzem vezetője most arra törekszik, hogy néhány újítást valósítson meg. Az ilyen irányú munkákra most kerül sor, s remélhetőleg magasabb termelés» szintet érnek el velük* Nyáron is szeretjük a húst Napok óta hasztalanul keresik az állatforgalmi vállalat embereit a tiszaőrsi gazdák. Tíz-tizenkét em­ber érdeklődött a községi tanácsházán: mikor lehet sertéshizlalásra szerződést kötni. Fáradozásuk azon­ban nem jár sikerrel, mert Csabai “István; a vállalat körzeti felvásárlója szabadságon van. Hiába telefonál­ták ez ügybén az állátforgalmi vállalat kirendeltség­vezetőjének is Kunhegyesre. Azt a választ kapták: nincs emberük. A téli hónapokban örvendetesen megjavult a hús­ellátás. Lehet, hogy ez megnyugtatóan hatott az állat- forgalmi járási vezetőjére. A lakosság azonban nyáron is szereti a húst. A júniusi—júliusi sertésszállításokat ezekben a napokban kell megkötni. Nem árt, ha a vál­lalat emberei — a nyár helyett — most is foglalkoznak a sertéshizlalási szerződések megkötésével. — máíhé — ven felül megrendelést kap­tunk az egyik közülettől, s a legyártáshoz enyvezett lemez­re lett volna szükségünk. Ko­rán reggel telefonáltam a Szegedi Falemezgyárba. Áru van — mondták, csak hozzak az ERDÉRT-től diszpozíciót Még elértem a délelőtti gyor­sot. Pesten kiverekedtem a kiutalást, repülőre ültem, s nagyot csodálkoztak Szege­den, amikor megérkeztem. Két nap múlva megjött a szállítmány. — Tehát gyors áttekintőké­pesség és fürgeség a szakma legfőbb kelléke. — Meg az ismeretség Énéi- kül félkezű emberek va­gyunk. — Milyen problémája van jelenleg? — Egy újítás kapcsán rúdzárakról áttértünk nem­rég a beeresztő zárak haszná­latára. Évente tizenötezer konyhabútorgamitúra készül és ezek egyrészéhez szeret­ném biztosítani most az anya­got — Nagy tételben nem tud­nak rendelni például az El- zett-gyártól? — Dehogynem. Csak a megrendelést nyolc hónappal korábban kell feladni, mi pe­dig már most is termelni aka­runk. — Az anyagbeszerző fele­lősségérzetén bizonyára sok múlik. — Hát igen. Ha nem tud­juk időre előteremteni a szükséges árucikket, akkor már veszélyben van a terv­teljesítés is. De eddig még nem volt baj. Öráiára néz. — Pardon. Várnak a Buda­pesti Fűrészek szolnoki tele­pén. Sietnem kell, időre va­gyok bejelentkezve. Csomagol. De közben be­szél •— Fontos az udvariasság is. Nem lerohanni, nem becsap­ni senkit, mint azt a régi vi- géeek tették: fgaZ, isok így is a bosszúság de örömmel csi­nálom. Szépen keresek, ám, higyje el, a fizetésemnél sok­kal jobban örülök a kollégák megbecsülésének. Ügy búcsúzik: Viszontlá­tásra. Igen, de hol — és mi­kor? Mert Szolnokon nagyon kevés időt tölt. Benedek István A VEZETÉSRŐL, A VEZETÉS SZÍNVONALÁRÓL ötéves tervünk egyik fő célkitűzése a termelőszövet­kezetek politikai és gazdasági megszilárdítása. Ennek egyik legfőbb útja és feltétele, a vezetés megjavítása. Járá­sunkban húsz termelőszövet­kezet van. Van tehát tapasz­talatom ahhoz, hogy mond­hassam: ahol a vezetés jó, ott a gazdasági sikerek is. Egyet­len példát említek, az abád- szalóki Lenin Tsz-t, ahol a vezetők soha sem felejtik el. mi a jó szövetkezeti gazdál­kodás legfőbb záloga. Min­dig meghallgatják a tagokat, s aszerint tesznek mindent. S mindig meg is valósítják azt, amit javaslataikból jónak lát­nak. Ebben a szövetkezetben soha sem zökkennek ki ebből a gyakorlatból. Vannak azonban olyan ve­zetők, akik míg rosszul áll a közös szénája, addig együtt dolgoznak az emberekkel, ad­dig meghallgatják a tagságot. Amikor viszont kicsit is fel­lendül a gazdaság megfeled­keznek arról, tulajdonképpen kinek a segítségével értek el eredményeket, arról, hogy a közösség segítése nélkül nem sokra mentek volna És ennek mindig szomorú vé­ge van. Hadd mondjam meg nyiltan: a tiszaburai Lenin Termelőszövetkezet vezetőire gondolok. Amíg rá voltak utalva a tagok támogatására, szerényen, jól dolgoztak. Amikor egy kicsit erőre kap­tak, már másként gondolkod­tak. Erre utal az a helyzet, ami jelenleg a tsz-ben van. Szerintem, amikor szövet­kezeti vezetésről beszélünk, soha sem elég csak az elnök­re gondolni. A közös gazdasá­gokban nagyon nagy szere­pük van a szakembereknek. Attól is sok függ, hogy ők milyenek a tagokhoz. Hogy ezt mire értem? A járásban most sok tanfolyamot tartot­tunk. Többek között a ter­melőszövetkezetek öntözés­ben dolgozó tagjainak is. A befejezéskor azt mondta ne­kem egyik tiszagyendai tsz- tag: — Sok hasznosat tanultunk itt, csak mi ezt nem tudjuk a munkánkban felhasználni. A „miértre” ez volt a válasz: az agronómusok nekünk úgy­is azt mondják, hogy ne akarjunk többet tudni, mint ők. Ügy csináljuk, ahogy ők mondják. A szövetkezeti vezetők mindegyikének mondanám, hogy á hátározóttság, a kö­vetkezetesség sohasem jelent­heti azt, hogy ne hallgassuk meg az egyszerűbb tagokat. A vezetés egyik igen fon­tos mozzanatának tartom a mindennapi munka ellenőrzését Osztályunk a közelmúltban néhányszor megszervezett egy-egy ellenőrzést, hogy úgymondjam, szokatlan idő­pontban. Hajnali etetéseket látogattunk ott, ahol vala­milyen hiányosságot tapasz­taltunk az állattenyésztésben. A dolgozók először nem tud­ták. mire vélni látogatásun­kat. Aztán mikor látták a se­gítő szándékot, egyáltalán nem zárkóztak el, hanem el­mondták gondjaikat, kérték segítségünket, véleményűn' két Azt gondolom, hogy jó lenne, ha az ilyen ellenőrzé­seket mindenhol, elsősorban a helyi vezetők végeznék. Különösen akkor van erre szükség, amikor egy-egy munka megkezdődik. Egy múlt nyári példát mondok el, mely erre az évre is tanulsá­gul szolgál. A kenderesi Vö­rös Csepel Tsz-ben a kukori­cát kultivátorozták. A zeto- ros nagylelkűsködött a kulti- vátorkezelővel és felvette ma­ga mellé az ülésre. A kultivá- tor pedig ment, ahogy sike­rült. A végén az ötven holdas táblán a 16—18 ezres tőállo­mány helyett csal: fele ma­radt meg a növénynek. Mond­jam-e. hogy ez termést is csak így hozott?! Ha viszont a vezetők közül csak valaki is meglátja ezt, megelőzhet tó1! volna a veszteséget. Még valamit elmondanék. Azt, hogy a fiatalokkal való törődést ■ ■ ■ \ * • nagyon fontos feladatnak tar­tom minden tsz-ben. Hisz ve­lük nagyon sok mindent meg lehet oldani, s ha megbízunk bennük, nagyon sok minden­re vállalkoznak. Sajnos, ezt sok helyen nem értik a veze­tők. A tiszaroffi Kossuth Tsz-ben voltam egyszer a ta­vasszal. Nagy gondban vol­tak, nem tudtak idejében ka­pálni, nem volt munkaerő. A szomszédos erdőgazdaságból jött segítség, közel nyolcvan fiatal. A kisegítés után tud­tam meg, hogy ők is mind­annyian a tsz tagjai voltak. Csak „elszivárogtak” onnan. Kár. Akár fiatalok, akár koro­sabbak. a szövetkezeti tagok nagy többségével lehet boldo­gulni, mert döntően dóig.*, becsületes emberek. Csak bíz­ni kell bennük, úgy viselked­ni velük, ahogyan azt Kádár elvtárs is mondta: Mi, veze­tők vagyunk a dolgozókért nem ők értünk. S mindenkor megfelelő tisztelettel, megbe­csüléssel viseltessünk irán­tuk. Ez egyik legfontosabb feladat járásunkban is. Csak így érhetjük el legbecsesebb célkitűzésünk megvalósulá­sát, azt hogy a közös gazda­ságokban eljérük az átlag 30 —32 forintos munkaegységré­szesedést. Elmondta: KOVÁCS PÁL a kunhegyesi járási tanács mg. o. vez. E löljáróban említettük* hogy a múlt évben a „Szabadság” tagságának több­sége nem szívesen dolgozott a szövetkezet földjein. A tsz új elnöke, Kalmár elvtárs, a helyi viszonyok tanulmányo­zása után megtalálta azt a formát — az érdekkapcsolást —, amellyel náluk jó szö­vetkezeti tagokká nevelhetők az egykori egyéni gazdálko­dók. Ezen a jászsági tanyavidé­ken nagy a háztáji állatállo­mány, különösen a sertés. Minden házban tartanak leg­alább egy anyakocát és tehe­net. A malacok felnevelésé­hez a tagnak lucernára van szüksége, a szövetkezetnek pedig kell a munkaerő. Az elnök felismerte, hogy a tag­ságot itt a lucernával lehet „mozgatni”. így a két szük­ségletet — a tagét és a szö­vetkezetét — az elnök a lu­cernával kapcsolta össze. A vezetőség határozatot hozott, amelyet a közgyűlés is elfogadott, hogy a tagok a lucerna kaszálásért és be­takarításért — egyharmadot kapnak természetben. A lu­cerna kaszálásra megjelent minden tag családostul. Ám­de a részes kaszálásba csak azokat a tagokat vonták be, akiknek az első negyedévben megvolt a minimálisan meg­kívánt 40 munkaegységük. Amidőn a többi tag látta, — hogy a jól dolgozók szekere- zik haza a lucernát, majd­nem mind jelentkeztek mun­kára. A lucerna második kaszá­lása előtt a 364 tag közül már csak hét volt ol 'an, aki nem iárt a szövetkezetbe dolgozni. A vezetőség ezúttal nemcsak a munkaegység-teljesítést kö­vetelte, de azt is megnézte, ki hogyan kapálta meg a vállalt k 'koricaföldet iAki rosszul kapált, az nem kaszálhatott lucernát. Volt olyan tag is, aki erre gyorsan három nap­számost is fogadott és egy nap alatt megkapáltatta a családjára kiadott kukorica­földet, mert nem akart a lucemakaszálásból és osztás­ból kimaradni. Két nap alatt végeztek is a kaszálással. A hét munkakerülőről sem feledkeztek meg. A szakértők megállapították, mennyi kárt okoztak a tsz- nek azzal, hogy kötelességük­nek nem tettek eleget. Ugyan­is a nekik kiosztott kukori­cát elnyomta a gyom. Volt akit emiatt figyelmeztetett a fegyelmi bizottság, de volt olyan is, akire 500, megint másra 2000 forint kártérítést szabott ki a közgyűlés. Uj tanácstag Q a Ságvári utcában Kalmár András, a Szabadság Tsz elnöke. A kártérítést törvényes útra terelték — mert mint mondottuk, Kalmár el­nök törvénytisztelő ember—, és a végrehajtó fogja rajtuk behajtani. így jártak Jász- iványban a szövetkezet ellen „huncutkodók”... Természetesen nincs olyan elnök, aki egymaga vagy — akár a végrehajtó segítségé­vel „megnevelhetné” az eszü­ket a szövetkezet éllen hasz­náló tagakat. Más azonban az eredmény, ha a falu legoko­sabb és legtekintélyesebb em­berei döntenek arról, hogy mi legyen a tsz ellen „hun- cutkodókkal”. E tekintélyes közvélemény létrehozására a „Szabadság” Tsz-ben meg­alakították a 60—70 éves — bölcs és jó gazdákból a szö­vetkezeti tanácsadó bizottsá­got. Tagjai: Tajti Sándor, Demeter Béla és Bállá István. Az ilyen tanácsadó bizottsá­got nevezhetnénk a „vének tanácsának” is. Nincs ember a határban, aki lelkesebb és lelkiismeretesebb híve volna a közös nagyüzemi és gépesí­tett gazdálkodásnak, mint ez a három, munkában megő­szült parasztember. Az elnök minden javaslatát először ezekkel az öregekkel beszéli meg, és miután a közvéle­ményt is magamögött érzi, teszi meg indítványát. A köz­véleménnyel együtt nem ne­héz vezetni. „Fegyelmezni az embereket csak úgy lehet — mondja Kalmár elvtárs —, ha előző­leg megmagyaráztuk minden­kinek, hogy mit akarunk, fel­világosítottuk és megnyer­tük őket az ügyünknek. Az­tán szervezhetünk bátran, és ha kell, büntethetünk is ..!í (Folytatjuk.) |a JELÖLÖGYCLES I után négy választó kereste fel a leendő tanácstagot, hogy az utcabeliek nevében segítsé­gét kérjék. A Ságvári Endre utca lakói bíztak a jelöltben, ,mert személyes ismerősük és • tudták róla, hogy korábban ;is példamutatóan munkálko­dott a közösség ügyében. ; Ezért javasolták tanácstag- Inak és nem csalódtak benne. ; Vámosi István, a közúti ! igazgatóság tiszafüredi tech­nikusa meghallgatta a lakók 'kérését és gyorsan intézke- ; dett. ; Néhány nap alatt lefolyót I csináltak Agócs Jenőné háza ;elé, szívességből, emberbará- ; ti kötelességből. Nem áll |meg többé az esővíz az öz- ! vegyasszomy portájánál. Vi­rág Márton és a többiek kö­zösségi ügyben mentek. Ta­valy betonjárdát kapott a Ságvári utca egyik oldala. Az útca másik fele azonban földes maradt és tengernyi pocsolyán kellett átkelniük, ha haza igyekeztek. Arra kérték Vámosi Istvánt, hogy átjárót építsenek részükre, ök sem mentek hiába: Két nap alatt megépült az átjáró a Ságvári utcában. Az útépítő technikus elfekvő követ adott az építés céljára és megszervezte a munkát. Az utcában lakó sofőr a fu­varozást, Agócs Ferenc nyugdíjas kövező pedig a szakmunkát vállalta. A ta­nács készségesen szállított homokot az átjáróhoz. Azóta lucskos időben is száraz láb­bal kelnek át az utcabeliek a másik oldara. • A 33-as körzetben jól vá­lasztottak Tiszafüreden. Olyan :’tanácstagot küldtek képvise­lőjüknek, aki szívén viseli megbízói sorsát. Nem csoda, ha december 3-án egységesen — ellenszavazat nélkül — ad­ták rá szavazatukat Azóta tanácsülés is volt Ti­szafüreden. Vámosi István sorra kopogtatott választói portáján, javaslatokat kért é- meghallgatta panaszukat A községi tanácsülésen első íz­ben szólalt fel. Szerényen de magabiztosan tolmácsolta a? egyéni kéréseket. Tudja, hogj bíznak benne és támogatják körzetének lakói. A tavasszal nagyobb, meré­szebb terv megvalósítását kezdi meg. Feltölteti a rend­kívül mély talajú Ságvár Endre utcát. Esős időbér szinte lehetetlen ide a behaj­tás, nincs lefolyó és megáll í víz. A közutak javításakoi sok földet és hordalékot ter­melnek ki az útmenti árkok bél és útpadkákról. Eddig ud vartöltésre adták el ezt a föl­det a fuvarosok. Most a Ság­vári Endre utca feltöltéséi f akarja az új tanácstag fel használni. Mintegy 700—80' köbméter földdel bogárhátú ra alakítják ki az úttestei Ügy számít, hogy két é- alatt megvalósíthatja tervéi Az utca másik oldalán pe dig salakjárdát szeretne épít tetni. Csupán a fuvar kéri' pénzbe, a többi társadalm munkával megoldható. | A HATVAN FELÉ TARTÓ tanácstag tele van lendüle tel, tettvággyal. Három fe1 nőtt családján kívül legna­gyobb öröme a közösség szó - gálata. Megtisztelőnek tartir a bizalmat és minden tettévé igyekszik rászolgálni. Máthé László Foglalkozása: C 1 anyagbeszerző

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents