Szolnok Megyei Néplap, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-11 / 8. szám

Í961 Januar 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 48 ÓRÁVAL 0 A PREMIER ELŐTT A Szigligeti Színház ilyen­kor egy támadásban lévő egy­ség főhadiszállásához hason­lít. Végső ostrom alá veszik a szabótárat, félórával a fő­próba előtt a rendező még részpróbát tart egy eléggé át nem élt jelenetből. A fényképész már előkészítette készülékét, a hangszeré fi­gyelmezteti az első jelenet színészeit: készüljenek Két próba között sikerült beszélnünk Both Bélával, a Stuart Mária vendégrendező­jével, aki „civilben” a buda­pesti Madách "'zínház igaz­gatója. Kerek, nagyon átgon­dolt mondatokban beszél ren­dezői elképzeléseiről. cA rendező — Bevezetőben azt szeret­ném hangsúlyozni, hogy a darabban az örök emberi ér­tékeket igyekszem aláhúzni. A szenvedélyességet, a schil- leri rajongást a szabadságért, azt a különleges izzást, amely a legtöbb jelenetet áthatja. — Egyébként közismert dolog, hogy Schiller eszmé- nyesíti Stuart Máriát. Néma történelem retrográd ural­kodóját ábrázolja, amint­hogy Erzsébet sem a haladást képviseli a darabban, pedig a történelemben 6 volt a jövő egyengetője. Mi alárendeltük magunkat a schillert elkép­zelésnek. — Hogyan alakult tehát rendezői elképzelése? — A mi előadásunk színpa­da puritán. Mellőztük a ro­mantika sallangjait. Mintegy pódiummá változtattuk a színpadot, amelyen ezeket az izzó szavakat értelemre és érzelemrehatóan lehet elmon­dani. Emellett az egyes figu­rák által képviselt emberi magatartás indítékait igyek­szünk meggyőzően kifejezés­re juttatni. — Egyébként nagy oda­adással dolgozik az egész tár- su’at a darab sikerén és kü­lön szeretném kiemelni áldo­zatos munkájáért a két fősze­replőt, Győri Ilonát és Hege­dűs Ágnest — fejezte be Both Béla és máris sietett a szín­padra. JHária Az első jelenet befejeztével összecsapódott a bársonyfüg­göny. A jogaiban és önérze­tében sértett skót királynő kisuhogott a színpadról, s fá­radt mozdulattal foglalt he­lyet az öltöző egyik karosszé­kében. — Hogyan alakította ki szerep-elképzelését, kedves Győrt nona*­— Október vége óta fog­lalkozom a szereppel és no­vember közepe óta próbáljuk. Nem volt könnyű munka a bonyolult, s- ’’•nyaló szöveget teljesen magamévá tenni. És utána következett még a do­log neheze, a gondolatok ki­alakítása, a szituáció kifor­málódása. El kellett kerül­nöm a teatralitást és éreztet­nem kellett a feltétlen hitet a skót királynő igazságában. Ezt az alakot belülről, és jó­formán csak belülről lehet megformálni és ábrázolni. ziehet Angliai Erzsébetet, azaz Hegedűs Ágnest az első fel­vonás után, a fényképezés szünetében sikerül „tollhegy­re” kapnunk. —- Alapvető dolognak tar­tottam, hogy megkeressem azokat az emberi vonásokat, amelyektől olyan lett ez az asszony, amilyen. Azaz, a go­noszság, a kétszínűség pán­célja alatt megkeressem a szerencsétlenség, a magányos­ság vonásait. Ezzel próbálom mai emberközelségbe hozni Angliai Erzsébetet Hiszen igen sok olyan érzést ábrázol Schiller mélységes szenve­déllyel, amely a mai ember­re is jellemző. Vajon nincs olyan, aki karrierizmusból, vagy féltékenységből szeretné eltenni vetélytársát útjából? Vajon nincs-e olyan ember, aki szereti, ha hatalom van a kezében? Ezért tartom idő­szerűnek a Stuart Máriát, ezért szeretném Erzsébet alakját sokrétűvé, érdekessé, izgalmassá tenni. Az ügyelő a fülkébe lép, mikrofon elé áll és a folyosó­kon, az öltözőkben megszó­lalnak a hangszórók: „összes szereplők a színpadra. Figye- gyelem! összes szereplők a színpadra!” A főpróba folytatódik. S a premier bizonyítja majd, ki mennyit tudott megvalósítani imponáló és szép elképzelé­seiből. Túri* evei »70 vetkezeti ^aidák kuiiö’doti A tízezer holdnál nagyobb túrkevei Vörös Csillag Ter­melőszövetkezetben gyakor­lattá vált a tagok külföldi utazása. A termelő' munkában becsületesen helytállt gazdák közül, kevés híján százan jár­tak az ország határain túl. A közös gazdaság harminckét tagja például a Szovjetunióba tett hatnapos tanulmányutat. Jártak Moszkvában, Lent re­pródban, Kijevben és tanul­mányozták több híres kolhoz, növénytermelési és állatte­nyésztési munkáját. A legjobb KISZ-fiatalok közül tizen a szomszédos Csehszlovákiában fordultak meg. A külföldön jártakon kívül, mintegy kétszázra te­hető azoknak a száma, akik első lépésként hazánk neve­zetes helyeivel ismerkedtek meg. 1962-ben másfélszer annyi tsz-tag számára teszik lehetővé a hazai és külföldi kirándulást, mint tavaly. — hernádi —* A lovakig eljutottunk... ... telefoninterjú közben a szolnoki Vágóhíd Vállalat egyik dolgozójával, amikor megjelent a főkönyvelő, s lakatot tett mindenkinek a szájára. Azt még az utó1 só pillanatban megtudtuk, hogy : hagyományos lóexportunkból az idén sem maradunk ki. Egy vagonravalót már eljuttattunk a külkeresjce- ; delmi vállalathoz, hadd egyenek a nyugateurópaiak is... Nem sajnáljuk tőlük, van nekünk bőven. De még mennyire! Hiába van friss áru, nem akad elég vevő — panaszolta informátorunk. Hogy miből mennyi van, s tartogatnak-e valami­lyen meglepetést a vásárlóközönségnek, azt már a főkönyvelő tilalma miatt nem tudtuk meg. „Titőkza- tos” gyártmányaikat így kénytelenék leszünk az üzle­tekben megszemlélni. Sebaj! Az a lényeg, hogy tele a raktár, vásárol­hatnak az emberek. S ha tele a'has, kiszorulnak a fej­ből a zavaros gondolatok. Ha netán kivétel akadna, az csak erősíti a sza­bályt. «— sibé — arcsiról tizenhatan írták lrM a névtelen iskolai dol­gozatban, hogy őt szeretik a legjobban. Tizenhárom éves és olyan magas, hogy a leg­több húszéves lány is ala­csonynak számít mellette. Kicsit félénk a tekintete, mint az őzeké. Állandóan félszeg mosoly remeg a szá­ja szögletén, s ha ritkán ne­vet, hangtalanul mutatja gyönyörű fogát. Nem is tud­ja, hogy milyen szép. Elsős korától Zolosnak hívják. Marcsi ül, figyel és hal­kan, szabatosan felel, ha fel­hívják. Egyébként jelentkez­ni soha nem szokott. Magá­tól egyetlen alkalommal állt csak fel, egy osztályfőnöki órán, kipirulva, izgatottan. Szokatlanul hangosan kezd­te el mondókáját, aztán meg­akadt, elsírta magát és le­borult a padra. Egy évvel ezelőtt történt. Azon a bizo­nyos osztályfőnökin egy pil­lanatra fellebbent a fátyol Marcsi titkáról. suzsa néni, az osztály- " főnök azt igyekezett megmagyarázni: bár a verés elavult nevelési módszer, de meg kell érteni azt a szülőt is, akinek néha eljár a keze, hiszen fáradtan ment haza munkából, lehet, hogy sok a gondja, elvárja hát a gye­rekétől a tiszteletet és gyön­gédséget, még akkor is, ha pillanatnyilag úgy tűnik, éppen a szülő igazságtalan. A lányok — délelőtt lévén, s talán viharos otthoni előz­mények után hallgatták az osztályfőnököt — úgy érez­ték, estére megtisztult lé­lekkel várják haza majd a szülőket, s akkor is fejet hajtanak előtte, ha véletle­nül nem lesz igazuk. Envedül Marcsi kék szemében csil­logott sokkal több fényi s szempillája türelmetlenül le­lecsapódott, szája szögletéből eltűnt a mosoly, olykor ide­gesen megrándult. Meg sem várva, hogy engedélyt kap­jon az osztály a hozzászó­lásokra, kiugrott a pádból és erélyesen, keményen hoz­zákezdett: — Ne tessék haragudni, de ezzel én nem tudok egyet­érteni! Engem az anyukám soha nem ver meg, és én is úgy szeretem, vele min­dig ki tudok jönni, mert megért és én is megértem, de apuka megver. — De kislányom, nem gon­dolsz arra, hogy hibás le­hetsz valamiért? — kérdezte az osztályfőnök, mire Mar­csi: — Hibás? Mindig? És min­denért? Engem mindenért megver apukám... Nem tet­szik tudni, milyen... milyen kegyetlen... Ekkor zokogva leborult a padra. /# z osztály döbbenten ** hallgatott. Senki sem kérdezett tőle semmit, de las­san sok mindent megtudtak. Azt, hogy Marcsi mamája ugyanilyen szép és kedves, mint a lánya, s hogy a pa­pa mérnök, sokat utazik, többet van vidéken, mint idehaza: Ha megjön, mind a ketten félnek tőle, noha szereti őket, csak az a véle­ménye, hogy a mama nem ért a neveléshez, gyönge és hajlítható, soha nem verte meg a gyereket, pedig sze­rinte anélkül nevelés nincs. /§ lányoknak már fejlett *■* kritikai érzékük van, a dolgok között megkeresik és gyakran fel is fedezik az összefüggéseket. Egymásközt sokat beszéltek Marcsi ti­tokzatos, gonosz papájáról és tiszta szívből segítettek gyűlölni. Marcsit viszont úgy kezelték, mint a beteget, aki előtt nem szabad sajnálkoz­ni a betegsége miatt. Később megtudták, hogy Marcsi azért nem lehet úttörő, mert a papája nem engedi. Ezen viszont már annyira c :dál- koztak, hogy meg is kér­dezték tőle, csakugyan igaz- e? Egy osztály néma gyűlö­lete áradt a titokzatos és kegyetlen apa felé. Ugyan­akkor sértve érezték magu­kat, hiszen Marcsi kivételé­vel valamennyien úttörök voltak. Az osztályfőnök több­ször beszélt Marcsi mamá­jával, aki mindannyiszor sírt és tehetetlenül mondogatta: — Hiába próbálok beszél­ni vele, nem engedi... Ha erőltetném, tönkremenne a házasságom... Azt mondja: vigyázni kell a lányra, ne­hogy elvadítsák... Mert tet­szik tudni, 6 nagyon vallá­sos és szigorú... Én nem bánnám az úttörőt, hiszen látom, mennyire szeretne belépni a gyerek, de mit csi­náljak...? Talán, ha egyszer fel tetszene jönni hozzánk, olyankor, amikor 6 is ott­hon van... Zsuzsa néni felment egy­szer. Eredmény nélkül tá­vozott és végtelenül sajnálta Marcsit. Ettől kezdve külö­nös szeretettel törődött a kislánnyal, s óra után néha sokáig le-föl sétálgatott ve­le, de soha nem hozta szóba sem az úttörő-tagságot, sem az édesapát. Könyvekről, moziról beszélgettek és né­ha csak annyit kérdezett: — Hogy vagy Marcsi? — Köszönöm szépen, jól — mondta a kislány és el­pirult. Ilyenkor az osztályfőnök megfogta Marcsi varkocsát, és anyásán megráncigálta: — No jó, majd máskor beszélgetünk, most sietek. Aztán a természetjáró raj első nagy őszi kirándulásá­ra ő is jelentkezett. Senki nem kifogásolta, hogy nem úttörő. Amikor harmadszor mentek kirándulni, kilépve a kapun, összetalálkozott az osztályfőnökkel. Együtt men­tek a gyülekezőhelyre. Amint elhagyták Marcsiék utcáját, a kislány hátrafordult, kö­rülnézett, majd mosolygósán, utána nevetéssel titokzatosan odasúgta: — Tessék várni egy ki­csit. IL gy piros nyakkendői *■* húzott ki zsebéből és átadta. — Ugye, fel tetszik ezt ne­kem kötni...? Itt már nem látja az apu... A nyakkendő két hegyes csücske, mint huncut terde felkiáltójel rezzent meg a langyos szélben. tgy lett Marcsi titkos út­törő. SZEMES PIROSKA TITOKBAN-= SZÜLÖK ISKOLÁJA =­^ A gyermek kettős arculata AZ EGYIK leánytanuló tanulmányi eredménye egyre romlott. Képességeinél fogva sokkal többre lett volna ké­pes, amit az előző időkben igazolt is. A tanulandó anyag sem lett nehezebb, ugyan­azon nevelők, ugyanolyan mérvű követelménnyel fog­lalkoztak vele. így a hanyat­lás oka a szorgalom csökke­nésében és gondolatainak, fi­gyelmének más irányba te­relődésében keresendő. Hosz- szabb megfigyelés és kutatás után rájöttem arra, hogy a fejlődésben lévő leányt meg­érintette a szerelem szele. Ezek ismeretében szükséges­nek találtam, hogy bizalma­san beszéljek az édesanyjá­val és közösen alakítsuk ki a legmegfelelőbb módszert a leány érzelmeinek lebecslése nélkül, a szorgalmának foko­zódásához nélkülözhetetlen — lelki kiegyensúlyozottság visszaállítása érdekében. AZ ANYA bejött az isko­lába. Én ismertettem előtte véleményemet leánya ügyé­ben. A hallottakon felhábo­rodott. Ez fel sem tételezhe­tő leányomról — mondta. Nagyon helyesen, nem a sze­relmi viszony kibontakozását kifogásolta, hanem tiltako­zott a leányára vonatkozó sejtés ellen, mondva: teljes őszinteség van ő és a leánya közt, leánya mindent el­mond neki. Ügy éreztem, té­vedtem és közel álltam ah­hoz, hogy elismerjem a sej­tésemben mutatkozó téve­dést. De segítségemre jött egy tőlem független, utólagos mérlegelésben elégtételt je­lentő esemény. Az anya a jó modorú társalgás feltételét erősen túllépte indulatos hanghordozásával. De mi tör­tént? Leteszik asztalomra az akkor érkezett napi postát. Az egyik levelezőlap a leány részére érkezett. Leveszem a lazán ragasztott bélyeget. — Alatta a következő közlés volt: „Hétfőn 5-kor a szokott helyen". — Megmutatom az anyának, tiltakozása elné­mult és csak annyit mon­dott: „Nem ismerem saját gyermekemet”. Egyik tanulóm magatar­tásában példás, nevelőivel szemben tisztelettudó. Neve­lői szeretik és gyakran pél­daként állítják a többiek elé. Ilyen ismefet és tapasztalat birtokában nagy meglepetést jelentett számomra, midőn egyszer az anya felkeresett és közölte, hogy leánya ott­hon ideges, minden csekély­ségre indulatosan reagál. — Goromba magatartásával nem egyszer a testi fenyítést is kiérdemli, meg is kapja, de ennek vajmi kevés az eredménye, sőt úgy érzi a szülő, hogy ez a rossz modor és szemtelen magatartás te­kintetében csak fokozódó ha­tású. Tanácsot jött kérni. Hogy milyen tanácsot ad­tam, és hogy ez a szülő hol vétett nevelési módszerében, nem ismertetem. Tény az, hoev a leány kettős arcula­tával mást mutatott az isko­lában és mást otthon, a csa­ládi környezetben. Egyik tanulónk anyja és apja külön keresett fel. Leá­nyukra vonatkozó vélemény­nyilvánításuk egyáltalán nem volt összhangban. Bizonnyal ezért jöttek kü'ön-külön. A két közlésből összetevődött és kialakult a véleményem. Az otthoni nevelés eredmé­nyeként a leány nagy tiszte­lettel es egvüttérzéssel visel­tetett 9Z anva irányában, míg az apiával szemben gorom­ba. makacs. Az anyának óha­ját lesi, az ana utasításait nem veszi tudomásul. Az anva intő szavára hallgat, az apával szemhen csak ..azért sem” magatartást tanúsít. Ennek a kettősségnek meg­van az oka. flT/WonTvnt, az is. hogy Ugyanerről a tanulóról egvik nevelőnek íven kedvező a vélem én ve szelíd. jomndn- -ú vvernVvek í+őli a másik­nak pedig ellenkező a ta- marmő-ea+eeen en­nek is megvan az oka, és ez esetben az a nevelőben kere­sendő. A GYERMEK kettős arcu­latát nem ok nélkül érvénye­síti itt vagy ott, ilyen vagy olyan körülmények között. Kettős és hatalmában eltérő nevelési hatás eredménye mutatkozik meg. Vannak ta­nulók, kik kiegyensúlyozott állapotuk biztosítása érdeké­ben össze tudják egyeztetni a kettőt, megnyugvással veszik értéküket vagy hiányosságai­kat, elismerő vagy elnéző rá­hatásokat. De befolyásoló té­nyező az is, hogy ilyen, vagy olyan magatartásával kerül-e kedvezőbb helyzetbe. A ket­tős arculat megnyilvánul a szülők, illetve a nevelők kö­vetelésével szemben. A csa­ládi házban a követelmény sokszor anyagi jellegű, annak teljesítése ilyen értelmű kö­vetkezményekkel járhat. Az iskolában a követelmény el­vi jellegű. Otthon a szülő biztosítja a megélhetési, szó­rakozási stb. feltételeket, mert ez kötelessége gyerme­kével szemben — az iskola nem ad mindenkinek ötös osztályzatot csak azért, hogy a tanuló jobban érvényesül­hessen. A szülő érzi, hogy gyermekének hibái többsé­gükben az ő mulasztásai is, ezért igyekszik szépíteni, té­nyeket elhallgatni, ezt a gyermek megérzi, sőt ponto­san tudja. Vannak tények, me­lyeket az iskola megkövetel, de a szülő kicsinyesnek tekint. Ez fordítva is feltehető. Az iskola a nevelés elméletével nyúl hozzá egy-egy kérdés megoldásához, a szülő eset­leg kézlegyintéssel intézi el, vagy erélyes módszerekhez folyamodik. Máskor az iskola mulasztja el fontos problé­mák megoldását, a seit gye­rek közül eggyel való foglal­kozás nehézségeiből eredően. A KETTŐS , arculat - más vonatkozásban is megnyilvá­nul'. Az érdeklődési körétől függően is. Az üzemekbe já­ró tanulók közül többeknél tapasztalható, hogy amíg az iskolában visszahúzódó, nincs kezdeményező készsége, •— ugyanakkor a munkahelyen eleven, az eredményes mun­ka érdekében feloldódik zárt hangulata, vidám és élvezet­tel tesz eleget a feladatok­nak. A gyermek igazi egyé­niségének megismerésére — kedvező alkalom a csoportos tanulmányi vagy szórakoz­tató jellegű kirándulás, — együttlét. A FENTEBB ismertetett tényekből következik az, hogy egy gyermek egyénisé­gének megismeréséhez nél­külözhetetlen a különböző körülmények között tapasz­talható megnyilvánulásainak ismerete és így szerzett ta­pasztalatok összeegyeztetése. Ha ez nem történik meg, úgy a szülő kénytelen nélkülözni gyermeke neveléséhez fontos mozzanatokat, melyeket szá­mára az iskola adhat. A pon­tos megismerésben szerepe van a nevelő ellenőrző mun­kájának és annak, hogy a gyermek 30—40 társa állan­dó ellenőrzése, befolyása alatt áll. De ugyanígy az is­kola nevelői részére is nagy hiányt jelent az, ha nem áll módjukban megismerni a ta­nulók otthoni viselkedését. A gyermek kettős arcula­tának pontos ismerete érvé­nyesüljön mind a szülő,. — mind a pedagógus munkájá­ban. Ennek pedig elsőrendű feltétele az, hogy a családi ház, és az iskola kapcsolata legyen termékeny valóság, egymás támogatása és annak elismerése, hogy mindketten egyre törekednek. Arra, hogy a gyermekeink jő tulajdonsá­gai gvarapod innak, a maga­tartásbeli hiányosságok pe­dig csökkenjenek. Legyünk őszinték, ez eevüttműködés- ben ismerjék fel a jó szán­dékot. Ha ez így van. úgy a gvermek kettős arculata egy közös, va'ódí effvséeben fog élni bennünk, a szülőkben és nevelőkben eevaránt. Kiss Karoly gimnáziumi Igazgató Hódmezővásárhely

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents