Szolnok Megyei Néplap, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-11 / 8. szám
\ 1962. január U. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 * II kommunisták nem hunyhatják be szemüket igazságtalanságok láttán A hozzászólóknak volt igaza MÉG A MÚLT ÉVBEN sor került a gépek elosztására Szolnok megye egyik járásában. S a gépek nagyrésze abba a szövetkezetbe vándorolt, ahol a szövetkezet neve országosan is ismert. Jóllehet ez a közös gazdaság koránt sem szorult úgy rá a gépekre, mint még jónéhány ugyanebben a körzetben. S az történt, hogy az igazságtalan gépelosztás nagyban közrejátszott a járás egyik termelőszövetkezetének aggasztó mérleghiányos zárszámadásában. S az a néhány ember, aki egy évvel ezelőtt is tudott a dologról, most azt mondja: — Én már ezt akkor tudtam. Ezt előre sejteni lehetett. De akkor egy szót sem szóltak. Csak lemondóan legyintettek: —■ Szél ellen úgy se lehet... Nem egynek ugyan párttagsági könyve van közülük. És jónéhány hasonló esetet tudnánk felsorolni. Hogy csak néhányat említsünk. Alig pár hete tért vissza külföldi turnéjáról a Szolnok megyei parasztok csoportja. Az út költségeit az Állami Biztosító fizette. Létezik ugyanis egy termelőszövetkezeti csoportbiztosítás, havi tiz forint taksa ellenében. Mindenki havi tíz forintot fizet, s ezért üdülni, külföldet járni is mehet minden tsz-ből egy bizonyos létszám. Nos a jásztelki Tol- buchin Termelőszövetkezetben igen sok egyszerű tsz- tag részt vesz a biztosításban. Miért hát, hogy a tsz küldöttsége a tsz vezetőiből került ki, holott ebben a szövetkezetben is biztosan többen vannak, az egyszerű tagok, mint a vezetők. És szólt-e valaki, amikor a külföldi utat megszavazták? Pedig biztosan érezték: igazságtalan az arány. Vagy. Nemrégen kapott pártfegyelmit a cibakházi gépállomás igazgatója. Az igazgató kukoricát fogadott el a körzetébe tartozó termelőszövetkezettől. Milyen igaztátok, hát a kárt tőletek vonjuk le. Mennyi is a kár. — Kér..: Kár..: hát nemigen van — dadogta a csikós —, mert idejében kizavartam a kukoricából a csikókat... Ismerkedjünk meg egy olyan szövetkezeti gazdával is, aki eszét és tapasztalatát a szövetkezet javára kamatoztatja, s e-közben a saját háztáji gazdaságáról sem feledkezett meg: IT almár elvtárs egy név- jegyzéket mutatott. Juhász K. András, Demeter Béla, Tóth K. János, Nagy P. József, Tajti Gábor, Tajti Balázs, Bagi Béla, Nagy László, Adám Zsigmond, id. Bállá István, Farkas L. Sándor neve áll rajta, és a nevek után 5—15 000 forintos összegek. Ezek a szövetkezeti tagok együttesen több mint 150 ezer forintot ajánlottak fel kamatmentes kölcsönként szövetkezetüknek— 65 ezer forinttal többet, mint amennyire szükség volt... A pénz beszél, a kutya ugat — mondja a közmondás. Ez a felajánlott pénz is beszél. Az a szövetkezeti tag, aki kamatmentesen pénzt kölcsönöz szövetkezetének, az tettel bizonyítja, hogy segíti a közös gazdaságot. Ez vitathatatlan. A névsorból kiválasztunk egy nevet, Tajti Gáborét — aki 14 500 forintot kölcsönzött —, hogy közelebbről megnézzük, mint találja meg számítását az olyan gazda, aki nem a szövetkezet ellen, hanem a szövetkezet érdekében „huncutkodik’V Tajti Gábor a múltban is és most is bebizonyította, hogy őrt a Gazdálkodáshoz. El válság alapján? Ha a traktorosnak nem jár ajándék-kukorica, hogyan kaphat az igazgató? Az ügyre két év után derült fény. Pedig korábban is tudtak róla jóné- hányan. Ugyancsak a megye más gépállomásán a célpremizálást úgy oldották meg: a brigádvezetőknek jelentős összegű prémiumot tűztek ki, a traktorosoknak semmit. S erről tudtak a párttagok, sőt tudott a párttitkár. ÉS HÁNYSZOR és hányszor ismeretségből, összeköttetésből, protekcióból szereznek és kapnak ilyen vagy olyan előnyt emberek, akik különben semmivel sem érdemelték ki jobban, mint mások. De szinte egyetlen olyan eset sem fordult elő, hogy arról ne tudnának az ott dolgozó kommunisták. Mert akadnak még a pártban is, akik úgy vélik: jobb hallgatni, inkább behunyom a szemem, abból semmi kellemetlenségem sem lehet. Ha szólók, mit tudom, milyen kellemetlenséget okozhat nekem az illető. Az efajta szemlélet tápta* Iáját a személyi kultuszból származó törvénysértések és kivételezések időszakát felszámolta pártunk. Ebben az országban ma egyformán vonatkoznak a törvények mindenkire. S hogy mégis akad a fentiekhez hasonló eset, az a közömbösségnek tudható be. Néhányan talán még nem hiszik el, hogy örökre elvágtuk a lehetőségét annak: valakit azért érjen bántódás, mert. szót emelt a. munkahelyén, a környezetében lejátszódó igazságtalanság miatt! Sőt! A Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresz- szusán elfogadott kommunista erkölcsi kódex egyik tétele így szól: A kommunistának erkölcsi kötelessége kérlelhetetlennek lenni az lalta a szövetkezet 20 holdas száraz kertészetének a vezetését — kertészeti brigádvezető —•, és aki megnézi ezt a kertészetet, csak elismeréssel beszél munkájukról. Úgyszólván csak családtagok dolgoznak itt —- tavaly a családtagok keveset dolgoztak a szövetkezetben — gyom a földeken nincs. A termés jó. Tajti Gábor tehát megszervezte a kertészetet; gondoskodik a szakmai és gyakorlati vezetésről és a kertészet jövedelmező árutermeléséről, és még pénzt is kölcsönzött szövetkezetének. Tizenkilenc éves fia fogatosként dolgozik a közös gazdaságban. Ezt adja a Tajti-család a szövetkezetnek. Nos. és mit kapnak Tajti Gáborék munkájukért a szövetkezettől? A kertészeti brigádvezető havonta több mint 40, évente mintegy 500 munkaegységet keres. A fia ugyáncsák megkeresi a 400. munkaegységet. S ha meglesz az idén a 30 forint a munkaegységre — a jelek arra mutatnak hogy meglesz —, akkor ketten a 900 munkaegységre 27 ezer forintot kannak. Ezenkívül egy hold háztáji földjük van, tavaly 30 mázsa szemes kukorica termett rajta, májusi morzsoltban. Egy hold legelőt is használnak, és részes kaszálással (kettesben a fiával) a munkaegységen kívül eddig 25 mázsa lucernaszénát szereztek. Még két kaszálásra számítanak. A család a szövetkezettől megkaDja a búza- fejadagot. a 900 munkaegységre 8 mázsa árpát, ezenkívül valószínűleg prémiumot is kannak a közös kukorica igazságtalansággal szemben. És ez nemcsak a Szovjetunió kommunistáira, a világ minden kommunistájára vonatkozik. Nekünk, a Magyar Szocialista Munkáspárt tagjainak is erkölcsi törvényünk kell hogy legyen. EBBEN AZ ORSZÁGBAN mindenkinek joga van ahhoz, hogy szóljon a túlkapásból eredő igazságtalanságok ellen. A kommunistáknak, a párt tagjainak pedig kötelességük. A kommunisták nem lehetnek megalkuvók, nem hunyhatják be szemüket még akkor sem, ha ez pillanatnyi kellemetlenségekkel jár, vagy kényelmetlen számukra. Borzák Lajos Az évek során egyre nagyobb eltolódás mutatkozott a kereseti arányokban. Míg egy tehenész, — ha 12 tehenet gondozott — 120 munkaegységet keresett egy hónapban, addig a növénytermesztésben, — ha valaki becsülettel végig dolgozta az egész hónapot — nem keresett többet 30—35 munkaegységnél. Ehhez természetesen az is hozzájárult, hogy változtak a munkakörülmények, több folyamatot gépesítettünk, — így a. fejést is. Azonkívül a csúcsmunkák idején (aratás, cséplés) sokan kihasználták a szövetkezet szorult helyzetét —, hisz olyankor mindig több munkáskézre van szükség — több munkaegységet követeltek, mint ami járt... aztán lassan kevésnek bizonyult a 10 forintos munkaegységelőleg is. Ezért határoztuk el, hogy áttérünk a műveléséért, mert az is gyommentes, szép... E rövid és nem teljes felsorolásból is látható, hogy Tajtiék tanyája tekintélyes mennyiségű takarmányt kap a szövetkezetétől háztáji állatai részére. A háztáji gazdaságot felesége — és iskolai szünidőben lánya is vele együtt — gondozza. Tajti Gábor 80 leghom tyúkot tart a tanyáján. Szerződést kötött 10 ezer darab tojás szállítására, amiért nyolc mázsa kukoricát kapott állami áron. Az év első felében már mind a tízezer darab tojást leszállította. A tojástermelés tisztán 10 ezer forint jövedelmet hozott neki. Szerződést kötött még az állammal egy másfél éves hízott bika, és egy hízott sertés leszállítására. A tehene napi 20 liter tejet ad — a tejfölt és a túrót a piacon értékesíti, a fölözött tejet és a savót a malacoknak adja; Két fehér hússertés anyakocája van, és a szaporulatot ‘—18 db-ot évente süldőként a szövetkezetben vagy a piacon értékesíti. A szerződött sertésen kívül még hármat hizlal a család szükségletére. Eladnak még tyúkot, csirkét, libát, mézet... Kezdtem összeszámolni a háztáji gazdaságból származó évi pénzjövedelmet. — Sose fáradjon — szakított félbe Tajti elvtárs. — Én számon tartom. A múlt évben 38 ezer forintot hozott a háztáji... ITét megjegyzés kívánko- zik ehhez a tekintélyes összeghez. Az egyik . az, hogy a háztájiból befolyt pénz jelentékeny részét, legalábbis a felét — közvetve — Összevont párttaggyűlést tartottak a napokban Ti- szaburán. Napirendként az SZKP XXII. kongresszusának főkérdéseit jelölték meg. A községben ez volt az első alkalom, ahol a kommunisták kicserélték véleményüket a kongreszus egyes kérdéseiről. Az érdeklődést a tagság pontos megjelenése is tükrözte. A községi párttitkár előadását mégis hosszú csend követte. Nem beszólt senki. Egyszer mégis felállt az egyik elvtárs és keresetlen szavakkal kezdte: — Igaz, hogy az SZKP XXII. kongresszusán sok szó esett a személyikultuszról és az albán kérdésről. Annak idején engem is elsősorban özeik foglalkoztattak. Ezek teljes forintos elszámolásra, a forintosított normákra. — Mi a forintosított norma lényege? — Minden munkára megállapítottuk az érte járó munkabért. Például: a tehenészetben egy gondozóra 16 állat jut most. Minden megtermelt liter tej után 30 fillért kap, ugyanakkor egy- egy tehén gondozásáért havonta 70 forint illeti meg. Másik példa: A cukorrépa termesztésben egy hold répa egyeléséért 600 forintot írtunk jóvá. Aratásnál egy hold gabona kaszával történő aratásáért 89, marokszedéséért 72, bekötéséért pe* dig 89 forintot fizetünk. A normától eltérően a kukorica termesztésénél egy mázsa kukorica előállításáért adunk 30 forintot. A szövetkezet gazdái a havi keresetük 80 százalékát kapták meg minden hónapban pontosan előa közösben végzett munkáért kapta. Résziben kaszálta például a szövetkezet lucernáját. A kapott részből ta- karmányozzák a tehenet, a növendékmarhát, még a süldők takarmányozásában is szerepet játszik. A háztáji állatállományát nagy részben a szövetkezettől a kaszáláskor, aratáskor, csép- léskor és< a munkaegységre kapott takarmánnyal tartják fenn. Ha tehát pontosan akarunk számolni, akkor a háztáji jövedelmének tekintélyes részét is a közösből eredő jövedelemhez kell számítani. A másik rheg jegyzés az, hogy a háztájiban termelt árúk nagy részét az állami felvásárló szervek útján értékesítette Tijti Gábor. Er számára jól kifizetődött. Az állami felvásárlás mai rendszere lehetővé teszi tehát, hogy a háztáji gazdaságokban jövedelmezően termeljék és értékesítsék az olyan árúkat, mint a baromfi, a tojás, a növendékmarha, sertés, stb. Ugyanakkor Tajti elvtárs háztáji gazdasága 38 ezer forint értékű árúval járult hozzá a városi lakosok élelmiszerellátásához részben az állami kereskedelem, részben a szabad piac útján. Ez is érdem. A háztáji gazdaságban folytatott ilyen árutermelés nem ütközik a szövetkezetben folyó nagyüzemi közös árutermeléssel, hanem kölcsönösen kiegészítik egymást. Ez olyan tény, amelyet a jásziványi „Szabadság” megerősödése is bizonyít. (Folytatjuk) kötötték le a figyelmemet. De csak az első időben. Azóta látom, sok másról is beszéltek és hoztak ott határozatokat. A mai előadáson mégis csak erről a két kérdésről esett szó. Hiányolom, hogy a párttitkár elvtárs a szerintem sokkal fontosabb kérdésekről nem beszélt. A hozzászólónak igaza volt. A személyi kultusz felszámolása, az albán kérdés vitája beletartozik ugyan a XXII. kongresszus anyagába, de csak része a kongresszus egészének. Tehát csak ezeket emlegetni, csak ezekről beszélni egy taggyűlésen, az a kongresszus egészének leszűkítése, — eltorzítása, a sok más kérdésben hozott határozat figyelmen kívül hagyása. légként, a fennmaradó 20 százalékot most a zárszámadáskor fizetjük ki. — Ennek alapján, hogyan alakultak az átlagkeresetek? — Egy napra az állattenyésztők 65, a növénytermesztők 50—55, a fogatosok 60, a segédüzemágaknak dolgozói 70 forintot kerestek. Tehát az évi átlagkereset állattenyésztőknél, segédüzemágasoknál, traktorosoknál 18 —20 ezer forint. A növény- termesztőknél — mivel Ők kevesebbet dolgoztak egy évben — 11—12 ezer forint az átlagkereset. Hogy ezt a forintosított munkanormákat bevezethették, a szövetkezetnek szilárd alapokkal kellett rendelkeznie. Bár forint tartalékunk nem volt, fejlett állattenyésztésünk, az állam iránti kötelezettségek teljesítése volt a biztosíték. — Ugyanis az államtól a leszerződött termékek után 80 százalékos hitelt kaptunk. Ez biztosította a rendszeres előlegfizetést. Áruértékesítési tervünket 1961. évben 15 millió forintra teljesítettük. A tagok ebből majd 8 millió forintot kapnak. — A szövetkezeti tagok ezek szerint nem is kapnak természetbeni fizetést? — A háztáji jövedelmén kívül nem. A családok a szükségletükhöz mérten a szövetkezéttől vásárolták meg a búzát 230, az árpát 220 forintos áron. — Mi a tagok véleménye erről az új jövedelemelosztási rendszerről? — Azok, akik rendszeresen dolgoztak egész éven át, megelégedettek. Természetesen, most hogy értékelhetjük egy év tapasztalatát, rájöttünk hol követtünk el hibát, s azon most 1962-ben javítunk. Például mi a múlt évben aratás után egyszerre adtuk el a tagoknak a szükséglet szerinti gabonát. Volt olyan család is, ahol 10—12 fő részére 30—35 mázsa búzát vettek meg. Azonban ehhez nem volt elég pénzük. A megszabott nyolcvan százalékon felül tehát több előleget kellett adnunk, hogy a gabonát megvásárolhassák, így túlzott előlegfizetés lépett fel. Az új esztendőben már úgy javítunk ezen, hogy a gabona felét augusztusban, a másik felét zárszámadáskor vásárolhatják meg szövetkezetünk tagjai. Ugyanakkor az idén a keresetnek 70 százalékát fizetjük ki előlegként minden hónapban. — Tehát véleményük szerint itt Abádszalókon helyes volt a forintos normaelszámolás bevezetése? — Igen. Ennek köszönhetjük, hogy egyre több fiatal dolgozik nálunk, hogy biztosítani tudjuk tagjaink részére az évi 12 nap fizetéses szabadságot, s nem utolsósorban, hogy most már nincs nálunk nagy különbség a keresetben az állattenyésztők és a növénytermesztők között, V, V. Az előadás hibáit súlyosbította, hogy a személyi kultuszról szólva minden áron összefüggést keresett a Szovjetunióban előfordult esetek és a községben lévő mai, — egyes vezetők munkamódszeréből adódó hibák között. A bizonyításul szánt példák, amiket az előadó felhozott, tagadhatatlanul a vezetők hibáiból adódhatnak, s elítélendők. De nem lehet mindent a személyi kultuszra visszavezetni. Ez erőszakos és felesleges belemagyarázás. Ha Tiszaburán a termelőszövetkezeti vezetők megsértik a szövetkezeti demokráciát, — nem támaszkodnak megfelelően az emberek véleményére, ez nagy hiba, amin feltétlenül változtatni kell. Mégsem kell ezt azonosítani s személyi kultusszal, hisz annak szálai sokkal szerteágazóbbak, sokkal mélyebbre nyúlnak vissza. A vita egésze azt igazolta, hogy a község kommunistái reálisan értelmezik a XXII. kongresszust és korántsem csak a személyi kérdések kötik le figyelmüket. A taggyűlés további vitájában a felszólalók a mindennapi feladatokkal kötötték össze a kongresszus tanulságait. Helyesen mondták - hozzuk közelebb a md életünkhöz az SZKP kongresszusának tanulságait, sokat tanulhatunk belőle. Mindenekelőtt a békés egymás mellett élés lehetőségeiről beszéltek. Elmondták — mennyivel fontosabb most nekünk arról szólni, hogyan akarja és hogyan tudja a Szovjetunió a termelésber megelőzni és túlszárnyald az Egyesült Államokat, mint például a személyi kultuszról. Azt is vitatták: az ő községükben mit lehet tenni azért, hogy .ebben a .nagy, világot átfogó termelési versenyben a maguk módján ők is részt vegyenek. A láncolatot itt sem szakították meg. Minden erőltetettség nélkül mondták el, hogyan látják, — hogyan akarják összekapcsolni sajál gyakorlatukkal azt, amit a kongresszusból megtanultak: „Nekünk többek között arra kell törekedni - mondta egyi! alapszervezeti titkár —, hogy meghonosítsuk a nagyhozamú búzafajtákat Ezzel is gyorsabban érhetünk el jó ered menyeket. Nekünk is nagyobb jövedelmet jelent,'s az orszá gos célkitűzést, a kenyérga bona termesztés kérdésének megoldását is segíti, hisz öt éves tervünk a mezőgazda Ságban a növénytermeszt é fejlesztését jelöli meg elsőd leges feladatként.”Egyik hozzászóló :2t mond ta el, hogy a feladatok meg oldásának is nagyon sok módja van. A nagyhozamú búzafajtákkal való megbarátko- zás mellett, a termelésre alkalmas minden talpalatnyi földterület kihasználásától, a termésfokozó vegyszerek hozzárétő használatáig sok mindent meglehet és meg kell tenni. Véfiil nem szabatos me.- fogalmazással ugyan, de árra a következtetésre jutottak: helyi feladatok precíz elvégzésével segíthetik legjobbar annak a nagy elméleti tétéi nek gyakorlati valóraváltn sát, hogy a szocialista országok történelmileg egy időbei jutnak el a kommunizmushoz. t A taggyűés vitája képe adott arról hogyan lehet a: SZKP kongresszusának tanításait, határozatait a mi munkánkban hasznosítani. Egyetlen taggyűlés tapasztalatából nem általárosíth. tunk. Ez a példa mégis arr int, hogy a helyi vezető) mindenekelőtt a dolgozók, párttagság érdeklődésén, megfelelő kérdésekre adjanak választ, azokat vitassák, arra irányítsák a figyelmei A viták és tanácskozások — csak így lehetnek eredményesek. Borsi Eszter FORINT DÍJAZÁS az abadszalóki Lenin Termelőszövetkezetben Az elmúlt évben új jövedelemelosztási rendszert ve* zetett be az abadszalóki Lenin Termelőszövetkezet. A közismert és közhasználatú munkaegység elszámolás helyett kidolgozták az úgynevezett forintosított munkanormákat, — forint díjazást. Mi tette ezt szükségessé? E kérdésre a következőképpen válaszolt Varjú Sándor, a gazdaság elnöke, \
