Szolnok Megyei Néplap, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-10 / 7. szám
1062. Janáur 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s IhUlíÚ A ESm~'.r..l 9 n kl|lll|rOSSa| — Mondja kedves mester — fordultunk először a borbélyhoz —, elégedett-e vendégeivel? — Már amelyikkel. Nem is tudom megérteni, miért olyan smueig némelyik. Nem értékeli, hogy potom háromhatvanért megborotváljuk. Ha ad is borravalót — sörre is- kevés. Hiába jegyzem meg! borotválás közben tapintatosan, hogy „az előző vendégnek sajnos csak hármas találata volt a lottón” — nem ad többet két forintnál. — Némelyik vendég szé- gyenli is, hogy csak annyit ad, ezért nem a tenyerembe teszi, hanem sokatmondóan, bizalmasan mosolyogva a zsebembe csúsztatja. Ismerem már őket. Ki is vágtam a zseb alját, hadd essen az apró a földre. Aztán nem ugróm utána, nehogy azt gondolják, hogy kapkodok két forint után. — S ha valaki — mondjuk — ad öt forint borravalót, annak felsegíti a kabátját? — Nem, az már sértené önérzetemet. Meg esetleg félreértené a vendég. Nem mondom, ha nők volnának a vendégek, akkor felsegíteném a kabátot. Még be is gombolnám, le is kefélném. — Hm! — Uhum. A házmester így fogadott: — Mit zavar? Már kint van a lakók névjegyzéke, eligazodhat arról. — De én magával akarok interjút készíteni. — Na, akkor jöjjön be. Üljön oda a szemétládára. Félméteres konyhakést vesz elő, s élesíti. Kutató pillantással néz rám. — Megint az erkélyen szárított fehérneműkről akar. írni? ' — Nem kérem, az a Bor- zák reszortja. — Azért, mert én egyszer szóvá tettem. Mondta is utána Szaniszlóné, hogy „de bántja a szemét a nadrágom. Bezzeg, ha máshol látná, nem lármázna”. Azóta nem szólok. — Engem ez nem érdekel, én a hívatásszeretetről akarok írni. Mert ugyebár maga ha újjászületne, akkor is házmester..., illetve bocsánat, házfelügyelő lenne. — Természetesen, mivel hogy másképpen nem kapnék ilyen kétszoba-összkom- fortos lakást. Ilyent azok kapnak, akik nagycsaládosak. Nekem meg csak egy fiam van, az is a javítóban. Lakbért se fizetek, s jutalmat is kapok. — De sok vesződséggel is jár ez a munka. Például a sze- métlehordással... — Mit képzel? Még hogy én hordjam a szemetet? Az a régi rendszerben volt. De akkor volt vice is. Tudja mi az? Segédházfelügyelő. — De csak a nagy bérházakban volt. — Na és? Volt, az a lényeg. — A lakók milyen emberek? — Van köztük néhány hangoskodó. Amikor például a fiam kiverte a lépcsőház ablakait, meg összekente az ajtókat, csak úgy ordított Sza- bóné. Mondtam is neki, mit kiabál, az enyém legalább nem lop, mint a magáé. — Az mit lopott? — Dinnyét a nyáron. — A gyerekek csapatban szokták az ilyesmit csinálni. A magáé nem volt ott? — Ott volt, de ő csak a deszkát szakította le. A dinnyéket a többiek gurították ki. — S nem is evett belőle? — Elnézte volna, hogy a többiek zabálják azt a jó, finom dinnyét? — Na, de térjünk vissza a munkára. A járdát minden nap söpri? — Nem hinném, hogy az én dolgom lenne. Nem vagyok én utcaseprő. — Mondja, minek kell akkor egy ilyen épületbe ház- felügyelő? — Maga naív! Ki szedné akkor a kapupénzt? Valódi kacsalábon forgó kultúrpalota. Akárki láthatja, itt aztán sokat tesznek a kultúra térhódításáért. S az igazgató is bizonyára jólkép- zett, a környék művelődését szívén viselő ember. Hellyel kínál, s kezdjük az interjút. — Régóta foglalkozik kulturális kérdésekkel? — Én? Régóta? Haha... hahaha ... hahahahaha ... Ilyen jót csak akkor nevettem, amikor a katonacimborám azt mesélte, hogy megcsókolt három vaddisznót. — Eszerint új ember a szakmában. Bizonyára sokat olvas? — Nézze, tízezer kötetes az üzemi könyvtár, hiába Függetlenített művelődési otthon-igazgatók A Művelődésügyi Minisztérium Közművelődési Főosztálya javaslatot állított ösz- sze kétéves könyvtáros- és népművelőképző iskola felállítására. A kétéves nappali tagozattal egyidejűleg két és féléves levelező tanfolyamot is indítanak. A következő évek egyik megvalósítandó feladata ugyanis, hogy a háromezer lakoson, felüli községekben függetlenített művelődési otthonigazgatók irányíthassák a falvak kulturális életét — (MTI) strapálnám magam, nem tudnám kiolvasni. Félmunkát meg minek végezzen az ember? — Iskolai végzettsége? — Két elemi. — S milyen rendezvények vannak a művelődési házban? — Szellemi fejtörőket tartok. Látná csak, milyen sikerrel... Bizony! Nézem robosztus termetét, alacsony homlokát erősen kiugró állát, s rosszat sejtve megkérdem: — Mondja, maga nem azért kapta ezt az állást, mert futballista? — Mi az? — lóbálja meg az orrom előtt félmázsás öklét —, maga nem tudja, hogy ökölvívó vagyok? Méghozzá nehézsúlyú. Feláll, támadó állásba helyezkedik, megcélozza az orrom. Mondják, önök ilyen helyzetben megjegyeznék, hogy ideje volna már, ha mindenki képzettségének, tudásszomjának, s érdeklődési körének megfelelő helyre kerülne? Simon Béla Az ördög nem alszik f Nincsenek véletlen balesetek! A megyei kórház belgyógyászati osztályán vártunk rá. Amikor megérkezett, máris bocsánatot kért és elsietett. Negyedóra múlva jött vissza, de már az első mondatait félbeszakította egy telefonbeszélgetés. A papírgyárból keresték. — Rendben van, műszakváltásra ott vagyok — mondta és letette a kagylót Dr. Antal Imre ugyanis üzemi orvosa a Szolnoki Papírgyárnak. És tulajdonképpen azért is kerestük fel, hogy beszéljen feladatáról, gyáron belüli munjcájáról. Nehéz erről röviden szólni, Inkább csak mozaikokban számolhatok be a munkált sokaságáról. Kvarclámpa is .J Bevezetőül egy rövid történeti ismertetést hallottunk. 1955-ben egy felvonulási épületben, ideiglenes helyen kezdte a munkát, ötvenhét- ben aztán új rendelőt kapott a gyár. A három szobát (vá- iró, rendelő ás pihenő) ketten r r c-----LE VELEZŐINK Élelmes asszonyok — Lámpaüveg óhI minőség — Terveznek a cserkeszöliőiek — Ifjúság a szocializmusért Jászszentandráson az asz- nyok és lányok a termelőszövetkezetben végzett munkájuk mellett fü-ge ujjakkal kézimunkáznak esténként. Kezük nyomán sok szép hímzett terítő készül el, amit a Jászárokszállási Háziipari Szövetkezet juttat el a vásárlókhoz. így az élelmes asszonyok havonta 5—600 forinttal növelik a család bevételét — írja Barna József levelezőnk. * Vagyunk még szépszámmal olyanok — különösen a tanyavilágban —, akik az esti világítást petróleumlámpával oldjuk meg. Lehet, hogy még sok évig így lesz és ez érthető is, hiszen minden tanyába máról holnapra nem vezethetik be a villanyt. Azt viszont nehéz megérteni, hogy az üveggyárakban, ahol a lámpaüveget készítik, nem sokat törődnek a minőséggel. Nem hogy világítás közben, de még hideg állapotban is szétpattannak az üvegek. Iskolásgyermekeink nagy hiányát érzik a világításnak. Ha azt akarjuk, hogy lakásunk világos legyen, tízesével vásároljuk a lámpaüveget. Felül kellene vizsgálni a lámpaüveg minőségét — írja Kuna Jánosné Kunszentmár- tonbóL — Szokott ön elöadásofMt is tartani? — Természetesen. Tavaly több balesetvédelmi és nő- gyógyászati és üzemtisztasági előadásom volt, amelyeken igen sokan megjelentek. Az ilyen ankétok a vezetők számára is hasznosak, mert a hozzászólásokból sok mindent megtanulhatnak. — Milyen feladatni vannak még egy üzemorvosnak? — kérdeztük. — Ügyelnük kell arra, hogy a dolgozók rendszeresen résztvegyenek a tüdő- és rákszűréseken. Betegeinket segítjük a kórházi beutalásoknál, a gyógyszerbeszerzésben; De amit a magam részéről- a legfontosabbnak tartok, az az egyéni beszélgetés. Hogy miről szoktunk egy-egy ilyen „pótrendelésen” beszélgetni? Ä családról, a gyerekek tanulásáról, a lakáskérdésről és még ki tudja megmondani, ' hány emberi problémáról. Pótrendelés — De szeretnék még valamit elmondani — folytatta dr. Antal Imre. — Az. előbbiekben már szóvátettem, hogy véleményünk szerint nincsenek véletlen balesetek. • Ez ugyanúgy vonatkozik a gyárra (ne legyen síkos a betonpadló, használják a védő- rácsokat, ne nyúljanak a dolgozók a mozgó géphez stb.l, ahogy vonatkozik magára a munkásokra' is. Évek tapasztalatai igazolták, hogy hétfőn, munkaszüneti napok után — vagy ha az e'őző estét italozással töltötte a munkás — vagy a családi veszekedéseket követően, ugrásszerűen több a baleset, mint egyébkor. És ezeken a „pótrendeléseken” sohasem mulasztom el, hogy- erről ne beszéljek. Befejezésül szeretnénk egy mondatot idézni, amely a papírszakma üzemi orvosainak értekezletén hangzott el: „A jövő embertípusának ki- • alakításában döntő szerepük van az üzemi orvosoknak is’1 — valóban így van —- mondotta dr. Antal Imre. Egészséges életet élő munkáskollektíva jobban tud ügyelni a gépre, önmagára, és ha végiglapozzuk az elmúlt öt esztendő statisztikai ■ jelentését, egyértelműen és örömmel állapíthatjuk meg, . az első döntő lépéseket már a papírgyárban is megtettük. (bis) Jzgalmas telefonbeszélgetés — Meglesz? — Kivel beszélek? — Az most nem fontos! Meglesz, vagy nem lesz meg? — Miről van szó tulajdonképpen? — Hát, ha maguk nem tudják, én elárulom, az újságíróbálról. A múlt évben már nem kaptam meghívót, gondoltam, most jóelőre megkérdezem. — Tessék tartani a vonalat, mindjárt utánanézünk. Ezzel elrohantam a különböző szobákba. Ki tud róla? Végül egyik kollégám megkönyörült rajtam: — De hiszen te vagy az egyik szervezője! Ja, az más! Akkor meglesz! Elszánt léptekkel visszamentem a telefonhoz, de hiába hallóztam, az ismeretlen kíváncsiskodó úgy látszik megunta a várakozást. Ezúton közlöm hát vele, hogy február harmadikén este nyolc órakor a Tisza Szálló összes helyiségeiben (fürdőszobákat kivéve) megtartjuk az immár hagyományossá váló újságíró bálát. Fellépnek a Szigligeti Színház művészei, lesz tombola, báli újság, továbbá korlátlan mennyiségű étel- és italfogyasztás. A meghívók igénylésére viszont csak később kerül majd sor; ha újra felhív az ismeretlen, majd megsú- oom neki- — h. t. — Bíckapaptnkás A tél beálltával sem szuny- nyad az élet a cserkeszöllői Magyar—Román Barátság Termelőszövetkezetben. A nagy hideg előtt sikerült betakarni a szőlőt. Ebben a munkában a Molnár- ás Dancsó-brigád szorgoskodott. Most azon törik a fejüket a cserkeszöllői tsz-gazdák, miként növelhetik a termelés hozamát, javíthatják minőségét 1962-re célul tűzték ki, hogy a szőlő és gyümölcs minőségének javítását végzik el, korszerű 'tarráelési *»tapasztalatok és módszerek alkalmazásával — írja Pinczés Pál levelezőnk. * A Szolnoki Fűtőház KISZ fiataljai eredményesen zárták az óévet. Mintegy száz- hatan vetélkedtek az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalomban. Hatvanötén 100 százalékra teljesítették a követelményedet. A többiek is csupán egy-két feltétellel maradtak el, amit még az újév elején pótolnak. Jelenleg azon fáradoznak, hogy rendezzék soraikat és minden fiatalt csatasorba állítsanak a második ötéves terv sikeres megvalósításáért. Közösen dolgozzák ki a munkafeladatokat, sport- és kulturális célkitűzéseket — írja Szombati László levelezőnk. siettek berendezni: maga i gyár és az SZTK. Felszerelő sük megegyezik egy körzet rendelőével s még egy kvarclámpájuk is van. — A minap statisztikát állítottam össze a papírgyái ötévi baleseteiről, önmagam- nak is jóleső érzés voit amikor a tavalyi számoki: néztem. Ha a kiesett munka napokat vesszük figyelembe 60 százalékkal kevesebb balesetünk volt! Olvasóinkat, más gyárai munkásait és az üzemek or vosait is bizonyára érdekelné, hogyan érték el ezt c kitűnő eredményt a papírgyárban? Dr. Antal Imre így válaszolt: — Nincsenek véletlen balesetek. Csak hanyagság éí figyelmetlenség létezik. Ezeket pedig gondos előkészíti és felvilágosító munkává meg lehet előzni. Havont! egyszer a gyár igazgatójával a szakszervezet titkárával éí az üzemrész vezetőjével alaposan végigjárjuk a gyárat Minden brigádból megkérdő zünk valakit s az észlelt hibákra, mulasztásokra azonna. felhívjuk a felelősök, vagy maguk a dolgozók figyelmét Természetesen mindez kevés Számos csoport eseménynaplót vezet, amelyet naponta elolvas az üzemvezető. A naplóba bárki beírhatja az észrevételeit, amelyet — ha valóban helytálló — azonnal orvosolnak. Különösen érdekes s kazánháziak eseménynaplója Ilyen tehát a megelőzés módszere. De hallottunk másról is. Negyedévenként az üzemrészek dolgozói általában átesnek valamilyen orvosi vizsgálaton. De sokan minden panasz nélkül, egyszerűen csak beszélgetni keresik fel az üzemi orvost. És Antal^Imre sohasem mulasztja el, hogy ne szól jon a munkakör esetleges veszélyeiről. Segítőim a művezetők — A balesetelhárításban kitűnő segítőim a művezetők, ök is rendszeresen figyelmeztetik a munkásokat és — nagyon helyesen —: „az ördög nem alszik!” jelszóval kezdik az ilyen „maszek” oktatásokat. A gyárban a vöröskereszt segítségével nemrégiben tizenkét helyen elsősegély- nyújtó fiókot állítottak feL A. kis ládák kulcsai a kiképzett művezetőknél találhatók, s így a kisebb sérüléseket, karcolásokat a helyszínen kötözhetik be. i ► — Hát.., eljöttem Róza.., 1 Az öreg megállt a küszö- >bön, köhintett egyet és várta ’hogy beljebb szólítsák. í — Eljött, Bálint? Jól tét- \te... Na, jöjjön hát be... 'iKedves, hogy eszébe jutót- ham. Jöjjön mán! ! Kötényével letörölte a sárigára súrolt széket és az asz- halhoz húzta. Fehér kontyán [is igazított egyet zavarában [és csendesen mosolygott. I — Gondoltam, megnézem :hogy van, mit csinál... Nekem is rossz egyedül, maga \is únhatja. Együtt csak jobiban eltelik az ünnep... Hogy ’■viselkedik a reumája? ; — Hol jól, hol meg rosz- •szül, Bálint... Nehéz a magamfajta öregasszonynak. Ha ágynak dönt a csúf betegség, biz’ nincs az se, aki egy pohár vizet odahozna. ; — Én meg mindig azt : gondolom, az asszonynép mégis csak könnyebben boldogul magában. De hát a férfiember... Magam mosok, takarítok vagy tíz esztendeje, hogy megboldogult szegény Mariska. Megszoktam mán, igaz. Az ünnepi ebédet is magam főztem. Jóféle bir- kapaprikást. Tudja, borral öntöttem föl. íav szokta 6 ■ is. Ügyes asszony volt, ked ■ vem szerint főzött... Az eszem mán harmadik napja ■ de csak nem fogy. Gondol • tam, Rózácska, ha nem be tegeskedik, most szép idi 1 van, elsétálhatna, megkínál nám véle. — Jaj, hogy én is milyet ■ feledékeny vagyok! — per- , dűlt fel a zsámolyról fiatalosan, hatvannyolcéves sajg( i derekával Róza. Fehér da- maszttal letakart tálat rákot az asztalra. — Kóstolja meg, Bálint Nem tudom minek sütöttem ennyit, csak rám szárad. Foszlósbélü kalács barnárt sült héja incselkedve búji elő a szalvéta mögül. — Vegyen mán, ne kínáltassa magát! Az öreg jóízűen falatozni kezdett. Csipegetett egy-kéi falatot az asszony is, de jobban csak az öreget nézte. — Hát tegnap mit csinált kend? — Asszonykéznek való az... fódoztam. Ott az a sok rój- tcmnuakú ina. azokat is rendbe kéne hozni. Kiszolgálnak, míg élek, minek nekem mán az új? — Mondtam magának, hozza el, megfódom én, telik az időből. — Megtenné? Tudja, nem akarom terhelni véle... Meg aztán nem válaszolt még arra, amit kérdeztem. Pedig magának is jobb lenne... — Megszoktam mán magam, Bálint, huszonegy esztendeje... — Kevés a nyugdíja, lelkem. Én meg eladnám azt a kis házat, meg dógozgatok is, amíg bírom, jól jönne magának az a kis pénz. Mér ne oszthatnánk meg az árvaságot? — Há... á... át... igaz... — gyűrögette köténye csücskét zavarában Róza. — Most csak nem számit az a három esztendő? Annak idején azért kapott kosarat a sudárnövésű, szép fekete Kocsis Rózsikétól, mert hogy fiatalabb volt tála. Inkább a magánál tíz évvel öregebb Avar Mátyást választotta a lányka. Aztán csak elköltözött az öreg Avar az élők sorából, s magára hagyta a menyecskét. Az meg egyedül küszködik huszonegy éve. — Elkísér-e hát, lelkem? Róza asszony befordult a szobába, leoldotta kötényét, kabátba bújt, s kendőért kotorászott a szekrényben. A fekete selyemnél tétován megállt a keze. Nem, ezt nem! És a felső polcról előszedett egy halványlila selyemsálat. Tavaly kapta egy volt albérlőjétől, még tréfálkoztak is akkor. — Ügy fest benne Róza néném, akár egy fiatal menyecske! — Menyasszonyt akartál tán inkább mondani, Juci? — kérdezte akkor. Ezt a sálat kötötte a fejére, mielőtt kilépett a konyhába. — Akkor hát indulhatunk — fordult az öreg felé és karjába kapaszkodva elindult a hótól szikrázó úton, hogy borral felöntött birkapaprikást egyen jövendőbelije legénylakásán. RÓNAI ERZSÉBET
