Szolnok Megyei Néplap, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-06 / 4. szám

w 1962. Január 6. SZOLNOK MEG El NÉPLAP Kinek is jutna eszébe? Éltes asszony ácsorog az épülő szolnoki járási U nács- háza előtt. A szépen ívelő oszlopokat, a gyorsan emel­kedő falakat nézi. Nem fi­gyel senkire, inkább csak magának mondja: — Ebben a szomszédos épületben sok malter és tégla pihen, amit én hord­tam a tetthelyre. Mindig futva jártunk. Mégis há­rom év alatt lettünk ké­szen vele. Elnézem ezt az újat, egy év se kell neki. Pedig mennyivel na­gyobb! ... Kinek is jutna eszébe, hogy ilyen különb­ség is van két épület kö­zött? ... ... Sóhajt és lassan ío- vább indul. — bo — Jässfelsöszenig?örgyl ' „vagyonvédelem" Különös takarmány gazdálkodás az Ű/ Hajnal Tsz-ben Disznótor minden vezsenyi családnál Vezsenyen is, mint a többi tiszamenti faluban most ér­ték el csúcspontját a disznó­torok. A községben lakó szö­vetkezeti gazdák talán még sohasem vágtak ennyi hízott jószágot, mint az idei télen. A legutóbbi felmérések sze­rint a háztáji gazdaságokból eddig, mintegy 300 — 320 hízó került böllérkés alá, ami azt jelenti, hogy minden családnál tartottak már egy- vagy két disznótort. A köz­ség vezetőinek véleménye szerint emberemlékezet óta nem fordult még elő, hogy minden családnál terítékre kerüljön egy-egy hízó. —« f- Befejeződött a nötanács háromnapos tanfolyama — Azt gondoltam, hogy nem köti le a figyelmemet ez az előadás, de még most is szívesen hallgatnám — vélekedett Rónyalné, amikor tódultak kifelé Szolnokon a megyei pártiskola előadóter­méből az asszonyok. Kovács Istvánná, a nőtanács kun­szentmártoni községi titkára így válaszolt: most is meg­telt a füzetemben vagy tíz oldal. De minden mondatát szerettem volna leírni Kö­kény elvtársnak, olyan ér­dekesen beszélt második öt­éves tervünkről, arról, mi­ként fejlődik ebben az idő­ben Szolnok megye. — A korábbi előadások is tetszettek? — Nem lenne könnyű ki­választani, hogy melyik tet­szett legjobban. Harmati Sándor elvtárs, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak titkára a XXII. párt- kongresszusról tartott igen értékes előadást Erdei Lász- lóné pedig a nőmozgalom feladatairól, az időszerű ten­nivalókról adott tájékozta­tást — válaszolták az asz- szonyok. Kovács Sándomé, a karca­gi asszonyoknak mondja majd el az itt hallottakat. Turóczi Jánosne pedig Nagy­körűre viszi magával az új ismereteket, a tanfolyamon tanultakat. Elmondják majd azt is, hogy a megyei párt­iskola vezetői, gazdasági és technikai személyzete mesz- szemenően gondoskodott a tanulás feltételeiről, a jó el­látásról. Hatvannyolc asszony vett részt a háromnapos tanfo­lyamon, amelynek záróak­kordjaként a legjobban ta­nulók, s jó munkát végzők közül tízen könyvjutalmat kaptak. N. K. Minden szövetkezeti veze­tő részéről helyes áz a tö­rekvés, hogy a közös vagyon gyarapítása mellett minél nagyobbra igyekezzék növel­ni a munkaegység értékét. Számtalan, jól bevált mód­szere ismeretes ennek: ön­tözés, expresshízlalás, szerző­déses növények termesztése — hogy csak a legfontosab­bakat említsük. A munka­egység értékének ilyen esz­közökkel történő növelése tö­kéletes összhangban áll a népgazdaság érdekeivel. A jászfelsőszentgyörgyi Űj Hajnal Tsz-ben a múlt év utolsó heteiben döbbentek rá, hogy elég messze járnak — mínuszban — a 23 forint­ra tervezett munkaegység­értéktől. (Most nem keres­sük e felismerés kései vol­tának okát; pedig talán ez sem lenne egészen tanulság nélkül való.) A veszett fej­sze nyelének pótlására ek­kor a vezetőségnek hihetet­len ötlete támadt: értékesít­senek húsz vagon kukoricát — szabadpiacon. A községi tanács vb- elnöke, a járási pártbizott­ság több munkatársa figyel­meztette Bene László tsz- elnököt ennek a tervnek ab­szurd voltára. Elmondották: ha a tsz kukoricafelesleggel bír, azt vagy más közös gaz­daság megsegítésére illenék felajánlani, vagy az állam­nak eladni, esetleg tartalé­kolni, vagy a háztájiból fel- vásárlandó alapanyag meg- hízlalásával értékesíteni. — Mindebből semmi sem lett Helyette (?) tíz vagon kuko­ricát a tagság között osztot­tak kL Egy aláírás hiányzik Ä szövetkezet főkönyvelő­je — igen helyesen — nem járult hozzá a nyakló nél­küli osztogatáshoz; ellenezte azt Patrik Mihály pérttitkár is. A kukorica csak kikerült a közösbőL Ki az, jóllehet a 168 kö­zös szarvasmarha és 300 kö­zös sertés számára csak ti­zennyolc vagon kukorica ma­radt. Ugyanakkor a tagság összesen 13,65 vagon kuko­ricát vitt haza — nem szá­mítva a háztáji gazdaságok bő termését. A háztájikban az előző esztendőről is jócs­kán maradt kukorica; így az ott található tengerimennyi­ség megbízható becslés sze­rint tízszeresen haladja meg a termelőszövetkezetét. Gyulai József elnökhelyet­tes és főagronómus abban bízik, hogy a töméntelen ku­koricával bíró gazdák majd (!) sok sertés meghízlalására kötnek szerződést. A biza­lom valóban szép; de nem lenne-e szebb — egyben biz­tonságosabb, kifizetőbb, ha a termelőszövetkezet hivatásá­nak megfelelően saját ma­ga törekedett volna több hízó előállítására? Jogos kérdés, miért nem akadályozta meg a pártszer­vezet és a párttitkár tekin­télyének teljes súlyával a helytelen osztogatást. Két ok­ból. A kukorica széthordá- sának idején a tsz párttit­kára, Petrik Mihály elvtárs, éppen pártiskolán volt. A másik ok ennél sokkal el­gondolkodtatóbb: Az Űj Hajnal Tsz-ben a a párttitkár nem tag/a a termelő­szövetkezet vezető­ségének Ha akar: javasolhat úgy, mint bármelyik szövetkezeti gazda. Ilyen körülmények között részben érthető, hogy a tsz ebben az évben nem ment kettőről a háromra. (Tizenöt forintnál többet — például — aligha oszthatnak majd a tervezett huszonhárom he­lyett.) A másutt annyira fél­tett abraktakarmány nincs zár alatt; novemberben a sertéseket „feledékenység- ből” nyolcvan métermázsa takarmánnyal rövidítették meg. A közös gazdaság „irá­nyítására’' az is jellemző, hogy a nyáron tíz hold bor- só-másodvetést jelentettek a községi tanácsnak, A bor­sóból egy kilogramm sem került a földbe. Mit szól ezekhez a tagság? Azt, hogy mi a reálisan gondolkodók, jobbérzésűek véleménye, könnyű elkép­zelni. Arról azonban, hogy mi a kollektíváé — nem tu­dunk. Nem, mert az Új Haj­nal Tsz-ben öt hónapja nem tartottak közgyűlést Már ebből a tényből is következ­tethetünk arra, hogy ott igen furcsán értelmezik né- hányan a termelőszövetke­zeti demokráciát Az alacsony színvonalú vezetés mellett magától ér­tetődő, hogy akadozik a munka. Petrik elvtárs — például — a közös féltése miatt beállt a birkahodály- ba. hogy az Augias istálló­jához hasonló állapotú épü­letből kihányja a trágyát Erőfeszítése dicséretes; — de hát a függetlenített ter­melőszövetkezeti párttitkár­nak csak nem ez a feladata? Egészen más, ha sürgető kampánymunkák idején min­den épkézláb szövetkezeti ember — beosztásától füg­getlenül — beáll a táblába, s kapálja a kukoricát, vágja a rendet. A trágyahordás olyan, s akkor elvégzendő munka, hogy annak lebonyo­lítását szinte észre se len­ne szabad venni. A vezetőségbe be nem vá­lasztott párttitkár valóban nincs könnyű helyzetben. Nézetünk szerint sürgető, hogy felelősségteljes megbí­zatásának megfelelő — az eddiginél sokkal nagyobb — eréllyel lépne fel a pártszervezet tekintélyének megszilárdításáért. Alig vi­tatható, ha ez a tekintély a kívánatos szintű lenne — egészen más képet mutatna a termelőszövetkezet gazdál­kodása, élete. Ki a hibás? A jászfelsőszentgyörgyi Üj Hajnal Tsz-hez szinte kísér­tetiesen hasonló adottságok­kal, de összehasonlíthatatla­nul jobb eredményekkel — például negyven forintos munkaegység... — dolgozik a közeli, szentlőrinckátai Oj Világ Tsz. Kézenfekvő, hogy a bajok eredete a vezetésben keresendő. Arról, hogy az Űj Hajnal Tsz-ben vajmi gyenge lábon áll a szövetkezeti demokrá­cia, már szóltunk. Megemlí­tettük, hogy az elnökhelyet­tes nem tartja elítélendőnek a könnyelmű kukoricaoszto­gatást, hogy a párttitkár ed­dig nem mutatkozott eléggé határozottnak. Bene László tsz-elnök magatartása is szót érdemel. Róla — túl a kukorica­histórián — egyebet is el kell mondanunk. Tény, hogy korábbi — és nyugalmasabb — beosztását önként cserél­te fel, a 3004-es kormány- határozat alapján, a tsz-el- nöki tiszttel. A gazdák bizalommal, szeretettel fogadták Munkájának segítésére hin- tót, kerek harmincezer fo­rintba kerülő motorkerék­párt adtak alá. Az év első felében hetvenkét napot biz­tosítottak részére tanulmá­nyi szabadságként. A hozzá fűzött reményeket gazdasági tekintetben is alig-alig vál­totta valóra. Tekintélyes elvtársak vé­leménye, hogy Bene László még nem elveszett ember. Helytelen magatartásán az utóbbi időben már javított; úgy véljük, munkáját is job­bítania kellene. Ám mond­juk ki: ebbeli szándéka csak akkor lehet eredményes, ha a jószándékú gazdákra, kü­lönösképpen pedig a kom­munisták együttműködésére támaszkodik. — b. t. — OSzakszervezeti vájsztásokra készülnek a cukergyériian Tóth Józseftől, a Szolnoki Cukorgyár szakszervezeti tit­kárától kérdeztük meg, ho­gyan készítették elő a már-] ciusi választásokat. — A márciusi választás fontos állomása lesz a ma- j gyár szakszervezeti mozga-, lomnak — mondotta Tóth • elvtárs. — Maga a szervezet demokratikusabb lesz, hiszen a vezetők közelebb kerülnek a munkásokhoz. Ez az új jel­legű kapcsolat lehetővé teszi, hogy hatékonyabban küzd- hessünk az élet- és a mun­kakörülmények javításáért, a törvényesség megtartásá­ért. — Mi már az 1958-as vá­lasztáson is alkalmaztuk az, új rendszer néhány formáját — folytatta Tóth elvtárs. — De most már sokkal sikere­sebben tudjuk ezt az alapel­vet megvalósítani. Az új választásokra vonat­kozóan a Szolnoki Cukorgyár legutóbbi taggyűlésén már megválasztották a jelölőbi­zottság kilenc tagját. A jelö­lő aktívák az üzem minden rnunkaágát képviselik és a beterjesztésüket is hasonló elvek szerint végzik. — A bizalmiak és a szak- szervezeti tagok véleményé­nek kikérése után a jelölő- bizottság tíz nappal a válasz­tás előtt a dolgozók tudomá­sára hozza a jelöltek neveit. A több helyen kifüggesztett névsorból mindenki megtud­hatja, hogy kik lesznek a szakszervezeti és a számvizs­gáló bizottság, valamint a társadalombiztosítási tanács javasolt tagjai. — A bizottság javaslata felett a vezetőségválaszi taggyűlésen vitát fogunk nyitni — mondotta a cukor­gyár szakszervezeti titkára. A választóknak joguk van kérdéseket feltenni a jelöl­tekhez és észrevételeket te­hetnek mellettük vagy elle­nük. Tóth József ezután arról beszélt, hogy a múltévi kam­pányidőszakban jelentősen megerősödött a szakszervezet vezető szerepe a gyáron be­lül és jelentősége a munkák minden területén. Munkavédelmi őrjáratod szerveztek, amelynek 20 r tagja — egymást hetenként váltva — jelentéseket készí­tett, rögzítve az észlelt hi­bákat, amelyeket azonnal orvosoltak. Sokat javult az üzemi konyha kosztja és a higiénia. Megszigorították a kötelező és rendszeres orvo­si vizsgálatot. A bizottság kezdeményezésére megnöve­kedtek a munkavédelmi újí­tások, s ezekre több mint öt­ezer forintot fizettek ki. A szakszervezet buzdítására a hiányos iskolai végzettségű dolgozók ismét tanuláshoz láttak, de sokan jelentkeztek gimnáziumba és technikum­ba is... — A választások után a szakszervezeti bizottság mun­kája még tevékenyebb lesz, s biztosak vagyunk abban is, hogy sok olyan feladatot tu­dunk majd végrehajtani, — amelyekre eddig nem volt módunk — fejezte be nyilat­kozatát Tóth József, a l e Készül a zárszámadás 70 millió forintot költenek as idén építkezésre megyénk termelőszö vetkezetei Megyénk mezőgazdasági termelőszövetkezetei az idén ismét nagy összeget, mintegy 70 millió forintot költenek építkezésre. A specializálási terveknek megfelelően első­sorban a sertéstenyésztés to­vábbi javítását szolgáló óla­kat hoznak tető alá. Fiazta- tók, hizlaldák, süldő- és ko­caszállások összesen 21 ezer férőhellyel épülnek. A beruházás másik jelen­tős részét úi öntözőtelecek építésére fordítják. Mintegy 6500 hold árasztásos és esőz- tető öntözésre berendezett terület kialakítási költségei­re 25 millió forintot tartalé­kolnak. Az öntözőtelepek ki­vételével minden létesítményt a termelőszövetkezetek kö­zös építőbrigádjai hoznak te­tő alá. A múlt esztendőben kialakított közös építőbrigá­dok a legtöbb helyen már ja­nuár első felében megkezdik a munkát. A leltározó bizottság befe­jezte munkáját. Ezekben a napokban már ase egyeztetés folyik. A könyvelők pedig reggeltől késő estig apró té­telek összeadásával számítják ki: az összes kiosztásra ke­rülő munkaegység ériék 3 millió 300 ezer forint. Ebből a tagok kézhez kaptak két­millió forintot A zárszám­adási közgyűlés után tehát egy miliő 300 ezer horint ke­rül kifizetésre... egy tagra eső átlagjövedelem így ii ezer forint, a háztáji hasz­nán kívül... A HÁROM MILLIÓ 300 EZER FORINT TÖRTÉNETÉRŐL ültünk le beszélgetni a jász­apáti Velemi Endre Terme­lőszövetkezet vezetőségével: ífj. Horváth István elnökkel, Luzsi József főagronómucsal és ifj. Mudri Mihállyal, a gaz­daság fiatal, de annál igyek­vőbb állattenyésztőjével. Eredményes volt-e a Vele­mi Endre Tsz gazdáinak az 1961-es esztendő? Lényeges kiesésük nem lesz! Ezt elöljáróban kijelent­hetjük. Bár a lucerna és a cukorrépa próbára tette a tagságot Lucernából ugyanis 80 métermázsával termett ke­vesebb a tervezettnél. Cukor­répából pedig kereken 300 ezer forinttal lett kevesebb bevételük az előirányzottnál. Szerencsére azroban a kalá­szosok, a kukorica és az álla­tok hizlalása BŐVEN FIZETETT a gazdáknak fáradozásaikért. Búzából 14 m'lermázsa volt a holdankénti átlagter­mésük. Őszi árpából majd t 6 métermázsát, tavaszi árpából közel 11 métermázsát takarí­tottak be holdanként. Ennek köszönhették, hog; terven fe­lül 250 métermázsa gabonát értékesítettek. Kukoricájuk 19 métermázsás átlagtermés­sel fizetett. Tizenháromhol­das dohányföldjükről a ter­vezettnél másfél métermázsá­val szedtek le többet átlago­san. Szőlészetükkel sem vallot­tak szégyent: 5 holdas szőlő- területük terméséből 140 heK- tó must lett. Ezenkívül 23 ezer forint értékű vesszőt ad­tak el gyökereztetésre. Néhány szót a hizlalás! ter­vük 1961. évi eredményeiről. Hízott sertés leadási ter­vüket több mint 10 százalék­kal teljesítették tül. (Százezer forintnál többet kap' k érte.) Ugyanakkor hízómarhából hattal szállítottak el többet az előirányzottnál. S ami szintén figyelemreméltó ered­mény: az 1962 é”i hízóalap- anyagot már biztosították. Az újesztendő első felében 357 hízott sertést adnak át az Ál­latforgalmi "állalatnak. Ez azt jelenti, hogy ezévi hízott­sertés leadási kötelezettsé­güknek, túlnyomórészben már AZ EV ELSŐ FELEBEN eleget tesznek. Mivel gyarapodott a közös vagyonuk 1961-ben? Csak a nagyobb létesítményeket so­roljuk fel. Negyven férőhe­lyes sertésfiaztatót építettek. Harmincas mesterséges bor­júnevelőt, harmincezres csi­benevelőt, tfzvagonos ikergó- rét, százférőhelyes szarv s- marhaistállét, kétszázötven férőhelyes hizlaldát 1 tesítet- tek saját erőből az elmúlt esztendőben. A vezetőség véleménye sze­rint előreláthatólag január 15-én adnak számot a tagság­nak az 1961-es gazdasági év­ről. Elmondják majd, hogy a tervezett munkaegységet — a 30 forintot — kevés híján mindenki kézhez kapja. El­mondják majd azt is, hogy többet osztottak volna, ha a tervezettnél nem végeznek több munkát. Többet építet­tek az előirányzottnál, s az őszi rendkívüli időjárás több munkát követelt, több mun­kaegységet emésztett feL Vi­szont az egész járásban első­ként fejezték be az őszi mun­kákat, a vetést, a szántást. & ezek az idejében elvég­zett munkák biztosítékai az 1962-es esztendő sikerének. A szolnoki üipJüo 'nűsopA Zenés őrjárat Szolnokon. — Szombat esti jegyzet. — Népdalok. — Hétvégi króni­ka. — Yves Montand énekel. — Műsorismertetés. Me&bí%ható munkaerő — Nem sieti el a véleményét, előbb mindig alszik rá egyek

Next

/
Thumbnails
Contents