Szolnok Megyei Néplap, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-31 / 25. szám
2 SZOLNOK MFGTET NÍFLAF 1962. január 31. Hol tart most Franciaország? A plasztikbombák robbanásairól, az OAS gyilkosságairól szóló híradósok kissé túlságosan is előtérbe tolultak a világsajtó hasábjain. A gaztettekről érkezett beszámolók mögött nem mindig rajzolódnak ki az igazi erőviszonyok, s az olvasó gyakran nem kap választ a kérdésre: hol tart most valójában Franciaország? Kétségtelen tény, hogy a fasiszták és az ultrák „titkos fegyveres szervezete” mindjobban vérszemet kap, egyre több merényletet követ el mind Franciaországban, mind Algéria városaiban. Pusztán ebből azonban mégsem lehet arra következtetni, hogy a bombarobbanások számának emelkedése arányában növekednék az országot fenyegető veszély. A plasztikbomba csak felületi jelenségnek tekinthető. A merényletót hatását ellensúlyozza az a jelenség, hogy mennél gyalázatosabb bűntetteket követ el az OAS, annál inkább növekszik az antifasiszták tábora! A népi nyomás kezdi éreztetni hatását. Toulouse városa szolgáltatja a példát: az OAS helyi gaztettei után olyan elemi erővel tört fel a népharag, hogy a rendőrség Is kénytelen volt akcióba lépni. Le is tartóztattak Toulouse-ban kilenc OAS-banditát. Közöttük volt a város alpolgármestere is! Hogy mégis fasiszta veszélyről kell beszélni Franciaországban, az három tényezőből adódik: 1. a munkásosztály megosztottsága, 2. a degaulleista hatalomnak eddigi — a cinkosságig él- menő —- tétlensége, 3. az OAS embereinek jelenléte az államapparátus felelős posztjain. A munkásosztály egységes fellépésének elmaradása volt az oka már 1958-ban is, hogy a degaulleisták hatalomra kerülhettek. Az akkori algíri puccs után, a kommunistákkal az élen a francia nép harcot kezdett a jobbra tolódást jelentő degaulleista kaland meghiúsítására — az áruló jobboldali szocialista vezetők azonban a döntő pillanatban megalkudtak De Gaulle tábornokkal... Guy Mollet, a szocialista párt főtitkára négy év alatt sem változott meg: ma is kerékkötője a munkásegység megvalósításának. Vak koitunu- nisrtaellen ességében méltó társa Bothereau, a Force Ouvriere szakszervezet főtitkára, aid a napokban így mert nyilatkozni: még a fasiszták ellen sem hajlandó közös akcióra „nem demokratikus” szervezetekkel! „Nem demokratikus” neki a CGT, a munkásosztály legharcosabb szakszervezete... A szocialista dolgozók, a Force Ouvriere vagy a kereszr tény CFTC szakszervezet tagjai sok esetben túlteszik magukat a kommunistaellenes határozatokon, de vitathatatlan tény, hogy a pártfegyelem ürügyén a munkásáruló szocialista vezérek éket tudnak verni a kommunista és a nemkommunista dolgozók közé! |yl egosztottságuk ellenére ■ ■ is a francia dolgozó tömegek megtalálnák az egység útját — nyílt, fasiszta puccs esetén. Ha például Párizs ellen ejtőernyősök indulnának el, a munkásság általános sztrájkkal válaszolna s megbénítaná az ország életét. De ... a jobboldali szocialistákat ismerve, valószínű, hogy Guy Mollet és társai nyomban ezután újra elkezdenék a bomlasztást és — az ellenséggel való alkudozást! Biztos előjele ennek az a tény, hogy a napokban Guy Mollet, a szocialista főtitkár, több polgári politikus társaságában azzal az Antoine Pinay-vel tárgyalt egy „politikai vacsorán”, akit az OAS hatalomra jutása esetén lehetséges kormányfőnek, vagy köztársasági elnöknek emlegetnek. Az igazi veszély éppen abban rejlik, hogy a francia lapok szóhasználata szerint „hideg puccs” következhetni, azaz az OAS nem erőszakos úton kísérelné meg a hatalom megszerzését, hanem De Gaulle lemondatása és a jobboldali többségű parlament beleegyezése révén. De az Elysée-palota mai ura, De Gaulle tábornok, egykönnyen leköszönne-e a hatalomról? Aligha hihető, hiszen olyan terveket forgat a fejében, hogy a közeljövőben alkotmánymódosítást hajtat végre, amelynek révén megkönnyítené a maga újraválasztását. Másfelől igaz az, hogy a degaulleista államapparátus mindeddig tétlenül nézte az OAS garázdálkodását. Mi lehet e mögött? Mindenekelőtt az a tény, hogy a degaulleista rendszer „a maga eredetének foglya”. A z akarat hibádzik, a lehetőség is. Az OAS toborozni tudott tagokat az államapparátus, a rendőrség, a hadsereg felelős posztjain levők közül is — illetve egyes titkos vagy nyűt fasiszták éppen 1958-beli „szolgálataik” miatt kerültek oda... Nem véletlen, hegy a rendőrség „nyomozása eredménytelen” — ha a merénylők, gyilkosok nyomára is( jutottak a detektívek, valaki éppen a rendőrségről figyelmezteti az elfogás előtt álló fasisztát s az egérutat nyerhet, összejátszás műve az is, hogy a hadsereg fegyverraktáraiban napirenden vannak a fegyver- és robbanóanyaglopások — a fogházakból, rabkórházakból pedig kisétálnak a történetesen lakat alá került fasiszták. Végül pedig a hadbíróságok mentik fel őket, ha mégis odáig jutnak ... A franciaországi helyzet alakulása mindenek fölött attól függ, létre jön-e s mikor, milyen feltételekkel a francia—algériai megegyezés? Ha Algériában meghirdetnék a fegyverszünetet, olyan új helyzet állna elő, amelyben az OAS előbb-utóbb elszigetelődnék — bár a fegyvernyugvás bejelentésének éppen az orgyilkosok, plasztikőrök új terrorhulláma lenne a várható közvetlen következménye. | Pálfy József Bonn szubvencionálni akarja a légi folyosókat Kedden lélelőtt három légitársaság vezetői tarifakérdésekről tárgyalásokat kezdtek a nyugat-berlini közlekedés ügyeivel megbízott Theu- ner szenátorral. A Nyugat- Berlin és Nyugat-Németor- szág közötti három légi folyosón tudvalevőleg az amerikai Paa, az angol Bea és a francia Air-France légiforgalmi társaságok gépei bonyolítják le az utasforgalmat. A légi társaságok megállapították. hogy 1961. augusztus 13-a. az NDK kormán vénák berlini határbiztosító intézkedései óta meglehetősen megcsappant a légi folyosó kon az utasforgalom, olyany- nyira, hogy ez asj üzlet már nem rentábilis. Nyugat-Berlin szenátusa és Lemmer össznémetügyi miniszter azonbai\ fontosnak tartja, hogy az idén növekedjék az utasforgalom. — Lemmer közbenjárására a Német Szövetségi Köztársaság gazdasági minisztériuma még január 6-án megígérte, hogy ebben az évben húsz millió márkával szubvencionálja a három légi folyosón lebonyolítandó utasszállítást. Az amerikai holdraaéta sikertelenségéről Moszkva (MTI). Konsztantyin Mihajlov, a fizikai és matematikai tudományok kandidátusa, — a TASZSZ tudományos szemleírója az amerikai holdrakéta kudarcát kommentálva rámutat: — Egyesek azzal próbálják most megnyugtatni a közvéleményt, hogy a Szovjetuniót is érik minden bizonnyal hasonló kudarcok, de azokat „titokban tartják”. Ez azonban nem tekinthető komoly érvnek, hiszen egy szputnyik vagy egy űrrakéta sikeres, vagy sikertelen felbocsátását könnyen ellenőrizhetik más országok megfigyelő állomásai. Példákért nem kell mesz- sze menni. Lovell professzor, az ismert angol csillagász, aki a napokban megállapította, — hogy a „Ranger” útja „csalódást kelt”, annak idején angol megfigyelési adatokkal bizonyította, hogy a második szovjet kozmikus rakéta elérte a Holdat, holott Nyugaton egyesek megpróbálták ezt kétségbevonni. A Holdhoz vezető utat szovjet rakéták építették ki több mint két évvel ezelőtt és az amerikai kutatók nemcsak hogy nem múlták felül, hanem még megismételni sem tudták ezt az eredményt, ök jobban tudják, hogy a Kozmoszban még a járt út sem könnyű. A nyugati sajtó az amerikai kísérletet lármás reklámozással harangozta be, pedig, amint sajtójelentésekből kiderül, maguk az amerikai tudósok sem minősítették a kísérletet túlzottan esélyesnek. Aggodalmuk indokolt volt. Az amerikai sikertelenséEjtőernyős demokrácia... get azonban nem menti, hogy azt előre látták, ugyanúgy nem indokolt az a lázas sietség sem, amellyel ezeket a munkálatokat az Egyesült Államokban végzik. Az űrkutatásban a siker nem „statisztikai úton” születik, vagyis nem úgy, hogy egy véletlen sikerre rengeteg kudarc esik. Természetesen a sikertelenséget is fel lehet használni a rakétaprogramok fejlesztését célzó még nagyobb kiutalások kicsikarására. De mint potenciális tudományos veszteség és hiábavaló anyagi pazarlás — mégis csak sajnálatra méltók. Leküzdhetetlen nehézségek nincsenek. Egyszer majd az Egyesült Államok is eléri rakétájával a Holdat és földkörüli pályára vezérei olyan űrhajót, amelyben ember is lesz. A francia gyarmati hadsereg tisztje volt Sanghajban, Indokinában, majd Algériában. Algériában ragyogott fel a csillaga, csatlakozott az 1958-i májusi puccshoz és ejtőernyős ezredparancsnok lett. Két évvel később váratlanul Csomóénak ajánlotta fel szolgálatait, s Roger Trinquien ejtőernyős ezredes neve ekkor bejárta a világsajtót. Elisabethville-ben minden a legnagyobb rendben ment volna, ha nincs egy gyenge oldala, a pénzimádat. Tekintve, hogy ura és parancsoló ja Csőmbe is ugyanebben a gyengeségben szenved, csakhamar megbomlott „őszinte barátságuk”, s hősünk visszarepült Francia- országba. Ezután jó ideig nem hallottunk róla. Most azonban hír érkezett Párizsból: Trin- quier új pártot alapít, és pártprogram-tervezetében kifejti, hogy a degaulleista rendszer és az UNR bukása elkerülhetetlen, s helyébe egy „néppárt” életrehívását javasolja. „Közvetlen népakaraton nyugvó alkotmány” életbeléptetéséről az „1848-as francia hagyományokból fakadó parlament összehívásáról” szaval. Végül bújik ki a szög a zsákból. „A legfontosabb, hogy ez a demokrácia elismerje: Algériának franciának kell lennie.” S még néhány eredeti ötlet, köztük az állami tervgazdálkodás elvetése, a „népi kapitalizmus korszakának hajnala” és más ezekhez hasonló. Népi kapitalizmus és francia Algéria. Valódi ejtőernyős demokrácia. A nyugati hatalmak mesterkedése folytán befejeződött a nukleáris kísérletek megszüntetéséről tárgyaló ülés Wright angol megbízott elnöklésével hétfőn tartotta 353. ülését a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetése ügyében összehívott genfi háromhatalmi értekezlet. Ez volt az utolsó ülés. Két és félórás vita után kiderült, hogy a nyugati hatalmak, mindenekelőtt az Egyesült Államok hibájából meghiúsultak a nukleáris fegyver- kísérletek megszüntetéséről A ttyugat-irfáni kérdésről Djakarta (MTI). Az Indonéz Rádió kommentárban foglalkozott Stevenson amerikai ENSZ-főde- legátus beszédével, amelyben az közvetve megfenyegette Indonéziát. Ámbár Stevenson az angolai kérdéssel kapcsolatban jelentette ki, hogy minden olyan ország! szemben találhatja magát az Egyesült Államokkal, amelyik erőszakot kíván alkalmazni a gyarmati uralom felszámolása érdekében — ez közvetve Indonézia ellen irányuló fenyegetésnek is tekinthető — mutat rá a kommentár. „Vajon az Egyesült Államok nem tudná, hogy Hollandia már alkalmazott erőszakot a gyarmatosításnak Inodnéziában való fenntartása érdekében? A gyarmatosítás az oka a nemzetközi bűnöknek és háborúknak. A világbéke fenntartása érdekében parancsolóan szükséges, hogy a kolonia- lizmust minden megnyilvánulási formájában eltöröljék a föld színéről.” (MTI) majdnem három évig folytatott tárgyalások. Stelle amerikai megbízott saját kormánya és az angol kormány utasítása alapján kijelentette, hogy nincs közös alap a tárgyalások folytatásához és így az amerikai és angol kormány a tárgyalások azonnali beszüntetését ajánlja. A Szovjetunió képviselője leleplezte a nyugat durva és ügyetlen trükkjét. A javasolt közlemény kiadásával az Egyesült Államok és Anglia leplezni akarta visszataszító eljárását és enyhíteni próbálta azt a hatást, amelyet a világ közvéleményére gyakorolhat a nyugati hatalmaknak a háromhatalmi tanácskozás „félbeszakítására” vonatkozó javaslata. A szovjet küldöttség határozottan fellépett ezen angol—merikai javaslat ellen és kijelentette, hogy nem a tanácskozás félbeszakításáról, hanem felborításáról van szó. Mint Carapkin, a Szovjetunió képviselője felszólalásában hangsúlyozta, a nyugati hatalmak fenti céljukat olymódon palástolják, hogy úgynevezett nemzetközi ellenőrzést követelnek, vagyis tulajdonképpen jogot követelnek arra, hogy elküldhes- sék ügynökeiket a Szovjeté unió területére. A szovjet küldöttség még- egyszer alá akarja húzni — mondotta Carapkin —, hogy kész tovább folytatni a genfi tárgyalásokat. Mély sajnálatára azonban az Egyesült Államok és Anglia kijelentette, hogy nem hajlandó folytatni a tárgyalásokat, egyoldalú eljárással felborította a tanácskozásokat és ilymódon vállalta a teljes felelősséget annak meghiúsításáért, hogy megegyezésre próbáljanak jutni a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetéséről. Ötvenhat ország vesz részt a tavaszi vásáron Lipcsében Lipcse (ADN). Több mint kilencezer kiállító ösz- szesen ötvenhat országból vesz részt a március 4-től 13-ig megrendezendő tavaszi lipcsei nemzetközi vásáron. (MTI) KONZULTÁCIÓ Leszerelés és gazdasági fejlődés Az emberiség előtt álló égető politikai problémák közül egyik legdöntőbb, az általános és teljes leszerelés megvalósítása, melynek politikai fontossága mellett igen nagy gazdasági jelentősége is lenne. Hozzásegítené korunkat számos, fontos gazdasági problémának megoldásához, óriási erőforrásokat szabadítana fel az emberiség számára, hatalmas távlatokat nyitna a világ fejlődésében. Évente százmilhárd dollár Napjainkban, haladó közgazdászok számításai szerint, évente 100—200 milliárd dollárt fordítanak a világ országai fegyverkezésre. Óriási összeg ez, akkora, mint a csaknem egy milliárd embert tömörítő gazdaságilag gyengén fejlett világ egész évi termelésének értéke, s több mint kétszerese Anglia egy évi nemzeti jövedelmének. Ez a hatalmas összeg óriási emeri és anyagi források elfecsérlését jelenti s a modern fegyverek egyre drágábbak, a fegyverkezés egyre nagyobb összegeket igényel. Állandóan nő azoknak a száma, akiket a fegyverkezés elvon a békés termelésből. A XVII. és XVIII. században még a legnagyobb háborúk idején sem mozgósítottak néhány százezernél több embert. A XIX. század nagy háborúiban pedig 1—2 millió embert mozgósítottak csak összesen. Az első világháború már 70 millió embert, a második világháború pedig már 110 millió embert mozgósított. Igen magas maradt a fegyveres erők létszáma a második világháború után is. S csupán 1960- ban a NATO-országokban hivatalos adatok szerint csaknem 6 millió ember állt fegyverben. Emellett az ipari dolgozóknak kb. 20°/p-a dolgozik közvetve, vagy közvetlenül hadiipari célokra Ez a vezető tőkés országokban szintén kb. 6 millió embert jelent. Ezekben az országokban tehát. 12 millió ember, a lakosság legértékesebb rétege, dolgozik improduktív célokra, a pusztítás céljaira. Viszonylag nagy összegeket fordítanak fegyverkezésre a gazdaságilag gyengén fejlett országok is. Ez különösen azokban az országokban égető kérdés, amelyek részt- vesznek az imperialista hatalmak katonai szövetségeiben. A latin-amerikai országokban kb. 1 millió embert tartanak fegyverben és katonai költségvetésük meghaladja az évi 2 milliárd dollárt. Pakisztán költségvetésének 60%-át fordítja fegyverkezésre. Nagyok azonban a fegyverkezési kiadások a semleges országokban is. Az Egyesült Arab Köztársaságban évente 70 millió egyiptomi fontot fordítanak fegyverkezésre, amely az asszuá- ni duzzasztó felépítési költségei egyötödének felel meg. Burma mintegy 400 millió kyat-ot költ hadi célokra, több mint négyszeresét annak. amit az ország évenként beruházásra fordít. A fegv vp”,-'v'és "szetesen itt sem csupán a hadsereg fenntartását célozza, hanem a haditermelés fejlesztését is. A fegyvergyártás súlya több gazdaságilag gyengén fejlett országban jelentős az össztermelésben. A hadiipar — mint ismeretes — megköveteli a legmodernebb berendezések felhasználását, a legképzettebb műszaki személyzet alkalmazását, valamint az import fokozását. Az indiai hadügyminiszter szerint India haditermelésének értéke 270 millió rúpia. Ez elegendő lenne India egy évi gabona-importjának fedezésére. A gazdaságilag gyengén fejlett országokban összesen kb. 30 millió embert foglalkoztatnak a hadseregben, vagy a haditermelésben. A katonai kiadások összesen 5—6 milliárd dollárra rúgnak évente. Nyilvánvaló, hogy a szocialista országok is kénytelenek ebben a helyzetben jelentős erőfeszítéseket tenni honvédelmük fokozása érdekében. Az imperialisták által országainkra kénysze- rített fegyverkezési verseny nálunk is jelentős emberi és anyagi erőforrásokat köt le, s ezek felszabadítása, az általános és teljes leszerelés megvalósulása esetén ugrás(
