Szolnok Megyei Néplap, 1961. december (12. évfolyam, 283-308. szám)

1961-12-10 / 291. szám

870LN0K MEGYEI NÉPLAP A szocializmust csak az egész nép építheti fel megfontoltsággal haladjunk. Valójában nincs is világ­nézetük, nem is harcoltak o- ha. Ez amolyan politikai ar­culat, nélküli társaság, amely­nek igazi elnevezésére a ma­gyar szókincs már évszáza­dokkal ezelőtt megtalálta a megfelelő kifejezést. Ezek a naplopók, tolvajok, szélhá­mosok. Farizeusok, akik a közéletben néhol mégis szó­hoz jutnak, fellépnek és szentbeszédeket tartanak, a valóságban csak a pozíciójú-. kát és a zsebüket nézik. Ezek­nek a száma elenyésző, de az ilyenek ellen is harcolnunk kell. Aki részt kér a közélet­ből, a társadalom életéből legyen valóban olyan ember, aki akar és tud dolgozni, fe­lelősséget vállalni és csele­kedni a köz javára, terveink megvalósításáért Kádár János elvtárs beszé­dének következő részében a közélet, a nemzeti egység to­vábbi erősítéséről beszélt. Erősítenünk kell a párttagok és pártonkívüliek összefogását — mondotta —. erősíteni keli a népfront-gondolatot, befolyá­sát a tömegekre, a különböző bizottságokat és azok munká­ját. Ez alapjában azt jelenti, hogy tovább kell mélyíte­nünk a tömegek iránti bizal­mat, mert ez a mi politikánk alapja. Enélkül, a tömegek iránti bizalom nélkül nem létezhetünk. És erősítenünk kell az egyes emberek iránti bizalmat is. Itt volt például a kormány Gjjáalakítása. Ennek, mint tudják, olyan vonása is volt, fiatalabb korosztályhoz tar­tozó néhány kommunista v zetöt nagyobb feladattal bíz­tunk meg. Ez természetesen az illető iránti bizalom jele és annak következménye is, hogy megint csak felnőnek az emberek közül többen olyanok, akiknél ezt észre sem vesszük. Az egyik mi­niszterelnökhelyettesről pél­dául nem is tudtuk, csak ép­pen a kinevezése és az eskü­tétele napján, hogy már 40 éves lett. Mondtam: üdvöz­löm magát, mert egy kicsit jobban hangzik egy állam­férfinál, hogy negyven éves. Nemrég haláleset követ­keztében megüresedett az or­szággyűlés egyik alelnöki tisztsége. Ahogy önök is tud­ják, Beresztóczy Miklós bará­tunkat javasoltuk erre; a párt Központi Bizottsága és a Ha­zafias Népfront közös javas­lata volt ez, amelyet az Or­szággyűlés egyetértéssel elfo­gadott. Nem a személyről be­szélek, hiszen mindnyájan tudjuk Beresztőczyról, hogy nem kommunista, de olyan ember, aki a szocializmusért és a békéért harcol. Ezért ja­vasoltuk e megtisztelő tiszt­ségre. Voltak, akik a javas­lat hallatán azt mondták: j,Jó lesz ez?” „Miért ne len­ne jó? — kérdeztem. „Hát mégis, most pap lesz az Or­szággyűlés alelnöke” — tet­ték hozzá. „Lesznek olyan >k, akik ezt majd félremagyaráz- eálc, s lehet, he—- a templom­ba járás most egy kissé erő­södni fog.” (Derültség.) Nem tudom, több ember jár-e most templomba vagy sem, de egészen másról van szó: politikánk lényegéről. Ha mi tudtunk tíz esztendőn át együtt dolgozni jó harcos­társként emberekkel az or­szág szocialista jövőjéért, a nép békéjéért, akkor miért ne lennének jók bármiféle közéleti tisztségre? Megmondom őszintén: — hogy ha az Országgyűlés ülé­sén néhány órára a csengő egy pap kezében van, én et­től nem féltem a magyar proletárdiktatúrát. (Derült­ség.) S aki ettől félti, az mondhat akármit, nem hisz abban az elvben, amelyet — úgy mondja — mindennap szolgál. Azt hiszem világos, mit akarok ezzel a példával mon­dani. Önök nagyon jól tud­ják, hogy én kommunista va­gyok, azért harcolok, hogy a párt befolyása érvényesüljön az egész társadalom életé­ben. De tudom, ez nem attól függ, vajon egy nyolctagú testületben nyolc párttag ül-e vagy csak négy. Emlékszem rá, amikor az összes bizott­ságokban valamennyi rész­vevő formálisan párttag volt ugyan, de a kommunista be­folyás annyi sem volt, mint­ha csak a fele létt volna párttag. Azokat, akik nem meggyőződéses kommunis­ták, mi az ördögnek kellene behuzigálni a pártba? Attól pártunk nem lesz erősebb, és ők sem lesznek kommu­nisták. Meg kell végre érte­nünk, hogy a kommunista párt befolyása nem ilyen külsődleges tényezőktől függ hanem attól, hogy eszméink tisztaságát megóvjuk, politi­kai vonalunk, gazdasági és kulturális politikánk legyen 16. s akkor a kommunizmus híveinek a tábora hazánk­ban milliószámra növekszik, s telmezhetjük, hogy a mar­xista—leninista elmélet, a párt, a Hazafias Népfront külön-külön és együtt csak harci eszköz. A pártnak, to­vábbá bizonyos értelemben a Népfrontnak is fő feladata a vezetés, a mozgósítás, a szervezés. Éppen az MSZMP VII. kongresszusa nagy gon­dot fordított arra, hogy ezt világossá tegye: ezek nem önmagukért való dolgok, ha­nem alá vannak rendelve a nagy célnak, népünk jobb' élete, szocialista jövője biz- ] tosítósának. Nem azért épí­tünk szocialista társadalmat, mert van marxizmus—leni- nizmus, amely azt előírja, vagy mert van párt, s annak valahová vezetnie kell a né­pet, van Hazafias Népfront, amely segít valamilyen irány­ba elvezetni a néptömegeket, hanem fordítva: azért kell a jó elmélet, a jó párt és a jó népfront, szívvel-lélekkel dolgoznak a szocializmusért a nem párttagok is Ez az egészséges fejlődés. De ehhez szükség van a kommunizmus ügyébe vetett rendíthetetlen hitre, a mun­kásosztály. az egész magyar nép iránti bizalomra. Mégis­csak a2 a normális, ha úgy tartjuk, hosv száz ember kö- fül 95—9f5 jóra törekszik, en- pek az irányába halad szíve­sen, nem pedig fordítva, hogy száz közül csak kettő­ben hízhatunk meg. Azt mondják a nyugati publicisták — mert ők is böködnek minket, s ez nem is bai, mert mi úgy vesz- szük őket, mint ingyen mun­katársakat, akiket az impe­rializmus fizet (derültség!, hogy folyton keresgéljék a kommunisták hibáit — nos, most ők azt mondják: ezek a kádárék rendkívül rava­szak, mindenkit be akarnak csapni. Mert rákosiék azt mondták régen: aki nincs velük, az ellenük van (de­rültség). Ilyen „hibákat” em­lítenek mostanában a nyu­gati publicisták. Mi ezt tel­jes nyugalommal vállalhat­juk. Igenis, úgy vesszük: aki nincs a Magyar Népköztár­saság ellen, az ve'e van: gk; nincs az MSZMP ellen, az vele van; és aki nincs a Népfront ellen, az vele van. Persze az egyetértőknek egy része öntudatosabb, s a távoli célokban is egyetért velünk, egy másik része pe­dig az egyszerű, mindennapi dolgokban van velünk. Pél­dául van sok százezer olyan ember, aki nem marxista, de becsüli pártunkat, kormá­nyunkat azért, mert törvé­nyes rendet és normális lég­kört teremtett az országban ök velünk vannak, és ilyen szellemben kell politikánkat továbbfejlesztenünk. Kádár elvtárs ezután a vezetés jellegéről, »a nép ügyének szolgálatáról beszélt. — A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresz- szusán nagyon fontos elvi megállapítások hangzottak el erről — folvtatta —• s ott kimondtuk, hogy a marxiz­mus—leninizmus tisztaságára vigyáznunk kell. mert az a ml iránytűnk. Vigyáznunk kell pártunkra, a munkás­osztály forradalmi nártiára mely a magyar nén társa­dalmi életének vezető ereie z® a szocialista lövő egvik fő biztosítéka. Kimondat *”*f is. hngv a Ha-ofiqs Nőn- '’"onf *1 mi t ^ re r> rí •-< 1 T-r * -'i«-1 ! " *n Vrr*lr f örol'^róoní — 1- n-o ’-Ánpvpi teának fontos rrsvo Ezt helyesen csak úgy ér­azért kell nekiink felépítenünk a szocialista társadalmat, mert ez biztosítja az emberek jobb életét a haza és a nemzet virágzá­sát. Ha ez a szemlélet érvé­nyesül százezrekben, akik munkálkodnak, s a párt vagy a népfront nevében az em­berek előtt fellépnek, akkor erősödni fog munkánknak ez a vonása és növekszik tö­megereje, erősödik a nép tö­mörülése és az a nemzeti egy­ség, amelynek fejlesztését szorgalmazzuk. — A vezetés nem uralkodás, és az a mun­ka, amelyet mi végzünk, olyas valaminek a szolgála­ta, aminél szentebb számunk­ra nincs: a szocialista haza, a Magyar Népköztársaság és népünk szolgálata. Mindig tudatában kell lennnük, hogy mi nem uralkodásra elhiva­tott új kiválasztottak, hanem a nép szolgálatára rendelt emberek vagyunk. Kádár elvtárs rámutatott, hogy a közélet minden fóru­mán minden tanácskozásán ezt a célt, a nép ügyének legjobb szolgálatát kell szem előtt tartani, s a tanácskozá­sok eredményességét ehhez kell mérni. — Mindenféle tanácskozásnak, amint az életnek is, nem a szép szó az értelme — folytatta —, ha­nem az, amit el tudunk érni általa. Annak az érzésnek kell áthatnia az effajta ta­nácskozásokat, hogy segítsé­gével egy kicsit több búza, talán több kukorica, több hús, tej vagy egy pár jobb könyv vagy — uram bocsá, — néhány közérthető és he­lyes irányzatú vers lesz. Ak­kor a tanácskozásnak van értelme. A mi egész politikánk tö­megbázisának növekedése ezekben az években elsősor­ban azon dől el, hogyan tud­juk megoldani a gazdasági és kulturális építés felada­tait. A nép annak alapján ítél, hogyan fejlődik a népgazdaság és a kultúra mert ez érinti legközveÜei' nebbiil az életét. Kádár elvtárs ezután hang­súlyozta, hogy a mérték az: ki mennyire törekszik, mit és mennyit alkot, akármilyen foglalkozási ághoz tartozik is. — Én például nagyra be­csülöm a szocialista brigádok tagjait — folytatta. — Nem is csak azért, amit ma csi­nálnak, hanem azért is, ami­nek az útját egyengetik, hogy tömegméretekben termeljünk jobban, kultúráltabban és ne­veljünk szocialista embere­ket. A szocialista brigádmoz­galmat a munkások kezde­ményezték, de örvendetes, hogy már nemcsak a munká­sok mozgalma ez, hanem fa­lun is, sőt az értelmiség so­raiban is követőkre talál. A narasztok között sokan tulaj­donképpen már szocialista brigádvezetők vagy tagok, bár még nem is tudják, s nem is nevezik magukat an­nak, mert nem szerveztek ilyen brigádot. Itt találkoztam a szünet­ben barátommal, Kelemen elvtárssal, aki termelőszövet­kezeti elnök. Csak pár szót tudtunk egymással váltani. Két évvel ezelőtt teremtet­ték meg termelőszövetkeze­tüket. és így nevezték el: Pa­rasztbecsület. Nekem ez a név nagyon rokonszenves. De hallom, hogy otthon, a tsz- ben ők is mondogatják: — úgy dolgozzanak, hogy a névnek ne csak az el­ső fele maradjon meg, a pa­raszt. s közben elvesszen a becsület. (Derültség.) Ez a szövetkezet még nem tarto­zik a legerősebbek közé, de az a nézet, amelyet vallanak, már előrevetíti a szocialista parasztot, segít kialakítani .gondolkodását. Kétségtelen, hogy ugyanez n folyamat megy végbp az értelmiség soraiban is. Nem­rég levelet kaptam egy pe- a-.r.A—.MZ.i <5 azt írta: ők Isi ‘Kr'ik a felüket, bogvan a)a- 1* f+V <;7r\r*‘í»‘í’‘3tp> hri­S7í‘'r’?n + 't; TProí-^nr r»évr*r> loVítnrtápnfc szocialista iel- legű brigádot az oktatói kar­ban. hogy megmutassák, mi­lyen az igazi szocialista köz­oktatás, pedagógia. Azért említem mindezt, mert szerintem ez az áram­lat, a szocialista brigádmoz­galom, nagyszerű dolog, s még inkább azzá lesz, ha majd áthatja a várost és a falut, a munkásokat, a pa­rasztokat és az értelmiségie­ket. Ebben kovácsolódik az új ember, aki megteremti az új társadalmat. A Központi Bizottság a legutóbbi határozatában fel­vetette azt a gondolatot, jó lenne, ha a szocialista brigád­mozgalom továbbfejlődnék, s a brigádok arra törekedné­nek, hogy egy-egy műhely vagy gyár, akár egész falvak, termelőszövetkezetek, állami gazdaságok ilyen jellegűvé váljanak. Nem tudom, lesz-e ilyen forma és mikor, de az biztos, hogy ha majd kiala­kul, a szocialista munka mű­helye, gyára vagy gazdasága, bel- és külpolitikai vonalunk, gazdasági, politikai, kulturális politikai, közművelődési célkitűzéseink helyesek olyanok, amelyek a nép érde­keinek megfelelnek, és a Szo­cialista fejlődést, a szocialista jövőt szolgálják. Ez nagyon fontos feltétele annak, hogy az ember szíwel-lélekkti tudjon dolgozni. Ha világos célt és olyan irányvonalat lát, amely kiállta a gyakorlati próbát és helyesnek bizo­nyult, teljes odaadással dol­gozik érte. Kik a hívei ennek a politi­kának? Először is a szocializ­mus tudatos, igaz, őszinte, szilárd hívei. Azonkívül ren­geteg olyan ember, aki nem marxista gondolkodású, de aki közeledik a szocializmus­hoz. Politikánk azért lenini politika, mert mi is úgy dol­gozunk, s úgy kell dolgoz­nunk, hogy az összes dolgozó osztályokat tömöríteni tudjuk a szocialista társadalom épí­tésére. ötesztendős hazai gya­korlatunk feltétlenül azt mu­tatja mindenkinek, hogy igenis kezdjük megtanulni ezt a politikát, ezt a munkát; s hogy nemcsak a meggyőző­déses kommunisták támogat­ják a pártot, vagy a népfron­tot, hanem a pártonkívüliek nagy tömegei is. ök is értik hogy mi az egész nép javát akarjuk, az övékét is. Akik pedig megértik, hogy politi­kánk az egész népé, az egész népnek szól, akkor azt is megértik, hogy ezt a politi­kát csak az egész nép valósít­hatja meg a gyakorlatban, e szocializmust csak az egész nép építheti fel. (Taps.) Nálunk sok éven át vita­tott probléma volt, hogy mi is a Hazafias Népfront. Most már mindenki kezdi látni, hogy újjáalakulása óta a Nép­front mindennap létezett, te­vékenykedett, alkotott, s a szocialista építés javára sok újat hozott létre, segítette és segíti a falu szocialista át­alakításának nagy ügyét. Nyugodt lelkiismerettel áll­hat a nép űé mindenki, aki az elmúlt években a Nép­front-mozgalomban tevékeny­kedett. Egész fejlődési sza­kasz van mögöttünk, nagy és fontos dolgok történtek ha­zánkban ezekben az eszten­dőkben. Tevékenységünkről a nép mindenekelőtt az eredmények alapján alkot véleményt; de nemcsak az eredmények alapján, hanem megítéli a szándékot, a törekvést js. Mert az emberek megértik, hogy ha egyszer aszály volt, nem tudtak vizet húzni az égből, és emiatt kevesebb lett a kukorica. De hogy az adott körülmények között és az adott lehetőségekhez mérten megvolt-e mindenkiben a szándék és a törekvés, hogy a lehető legtöbbet és legjobbat hozza létre, ami csak lehetsé­ges — ez is mértéke a mi munkánkról alkotott véle­ménynek. Amikor olyan idők jártak nálunk, hogy egyesek azt mondták: „Mi általában olyanok vagyunk, mint a fél­istenek”, az emberek akkor is tudták, hogy bizony földön járó emberek vagyunk, és most is tudják ezt. Velünk szemben csak olyan követelményeket támaszta­nak, amilyeneket emberekkel szemben támasztani lehet és kell. Olyant, hogy elég lelki- ismeretesek vagyunk-e, ami­kor elhatározásokat kell meg­fontolnunk, s eléggé vállal­juk-e azt a felelősséget, amely elől nem térhetünk ki. Az emberek e szerint ítélnek meg minden vezetőt, az or­szággyűlés elnökét, a minisz­tert, a termelőszövetkezet el­nökét, a műhely főnökét és másokat. Ügy dolgozzunk, hogy ha lehet, az eredményei: is dicsérjenek bennünket, de a szándékot, a törekvést ille­tően akkor se legyen semmi hiba. ha eredményeink né­melykor szerényebbek. Ezéit kevésbé haragudnak az em­berek. De ha a szándékban és a törekvésben van a hiba, azt nehezen bocsátják meg. Azt hiszem, ilyen módon, kell gondolkodni mindnyá­junknak, együtt és egyenként is, hogy nyugodt lelkiismeret­tel állíthassuk: amit ránkbfz- tak, azt igyekeztünk becsüle­tesen elvégezni. És ismétlem, soha ne feledjük, hogy amit úgy nevezünk: vezetés, azt úgy is számon kell tartani, mint kötelességet és szolgá­latot. Azt hiszem, a Hazafias Népfrontnak nem rossz a számvetése. Dolgozzunk úgy valamennyien, hogy még jobb legyen ez a számvetés — fe­jezte be hosszantartó tapssal fogadott beszédét Kádár Já­nos elvtárs. (MTI) Losonczi Pál földművelésügyi miniszter adta át a cibakház?, a fegyTerneki, a kunhegyesi a jász- felsőszenígyorgyi tsz-eknek, a Surjáni Állami Gazdaságnak, a nemzetközi kertészeti díjakat Az erfurti Nemzetközi Ker­tészeti Kiállításon, amelyet ez év április 29-től szeptem­ber 15-ig rendeztek meg a Német Demokratikus Köztár­saságban, szép sikerrel szere­peltek a Szolnok megyei termelőszövetkezetek. A ren­dező Német Demokratikus Köztársaság. Bulgária, Cseh­szlovákia, Románia, a Szov­jetunió és Magyarország ker­tészeti versenyét több mint három millióan tekintették meg. A magyar pavilon 600 négyzetméternyi területet roglalt el, s két és félmillió ’átngatóval dicsekedhet. A kiállításon .iól szerénélt a zöldségtermesztésünk, K; 'melkédő sikert ért el a ci­bakház! Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet. A cibakhá zi közös gazdaság a kiállítás 7 aranyérmét hozta magával Erfurtból. S a hét aranyér­men kívül még négy ezüst, három bronzérmet és egy oklevelet szerzett meg. Dí­jazták a cibakháziak zeller, paprika, zöldbab, uborka, dughagyma, karfiol, petre­zselyem, karalábé, göröediny- nye és fejeskáposzta mintáit. Kiemelkedő, teljesítmény­iek vehetjük, hogy a jász- feísőszentgvörgyi Űj Hajnal Termelőszövetkezet a szőlő­szaporító anyagok versenyé­ben nvert aranyérmet. A megyei siker részese a '-nnhegyesi Lenin Termelő- -v-70 vet keret két arany, egv =-»üst és egv bronz érmével A kunbegvesíek paprika, pa­radicsom és szőlőtermeszté­sük eredményeinek köszön hetik az érmeket, A fegv- verneki Vörös Csillag Ts? almatermesztése most mái nemcsak az országban, a vi­lágban is híres. A fegvver- nekiek almáját ugyancsak aranyéremmel díjazták. Megyénk állami gazdasá­gai közül a Surjáni Állami Gazdaság szerepelt, szépen Erfurtban. Két aranyérem­mel. egy bronzéremmel tér­tek haza a surjániak az er­furti kertészeti kiállítás gyü­mölcstermesztés! versenyé­ről. A Nemzetközi Kertészeti Kiállítás díjait Losonczi Pál földművelésügyi miniszter adta át december 9-én a n vertes termelőszövetkeze­teknek. [ Tisztelt Országos Tanács! Legjobb meggyőződésünk és lelkiismeretünk szerint úgy I hisszük és tudjuk: olyan cím lesz, amely né-l pünk szemléletében a legna­gyobb társadalmi rangot vív­ja ki. I

Next

/
Thumbnails
Contents