Szolnok Megyei Néplap, 1961. december (12. évfolyam, 283-308. szám)

1961-12-10 / 291. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI S201N0K megyei A/éftU$f% A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANACS LAPJA XII. évfolyam, 891. szám. Ára 60 fillér 1961. december 10, vasárnap. Összeül az országgyűlés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 12. paragrafusa^ (2) bekezdésének alapján az országgyűlést 1961. december 15-én, pénteken délelőtt 11 órára össze­írta, — (MTI) Az országgyűlési képviselők megyei csoportjának ülése Tegnap délelőtt a Hazafias Népfront Megy ebi zottságá n a k tanácstermében ülést tartott az országgyűlési képviselők Szolnok megyei csoportja. Váczi Sándor elvtárs, a kép­viselőcsoport elnökének meg­nyitó szavai után Hodos Já­nos' országgyűlési képviselő adott tájékoztatót a következő országgyűlés előkészítésével kapcsolatos feladatokról. Ez­után az 1961. évi munkát ér­tékelte és a további feladato­kat határozta meg a képvi­selő csoport. A második napirend elő­adója dr. Bene Zoltán, a me­gyei képviselőcsoport titkára volt Beszámolt arról, milyen eredménnyel végezték 1961- ben parlamentenkívüli mun­kájukat Szolnok megye kép­viselői. Fő célkitűzésük volt, hogy eredményesen segítsék megyénk termelőszövetkeze­teinek , megszilárdulását, fej­lődését, valamint a megye második ötéves tervének elő­készítését A továbbiakban arról adott értékelést a beszámoló: mi­lyen napirendek szerepeltek a megyei képviselőcsoport ta­nácskozásain. Kiemelte az 1961. június 14-én tartott cso­portülést, amelyen a megye öntözését, az addigi tapaszta­latokat tárgyalták. E tanács­kozás eredményeként jelentős előrehaladás várható ezen a területen. Segítették a képviselők töb­bek között Szolnok város gáz­zal való ellátását, a Vegyi­műveknél épülő új üzemrész elkészítését, a Tisza balpart­ján létesülő gyermekváros építését, az ottani védőgátak elkészítését. Tovább szilárdult a képvi­selők kapcsolata a megye dolgozóival is. Ezt ilyen té­nyek bizonyítják: 1961-ben 97 beszámolót tartottak, amelye­ken mintegy 30 000 választó vett részt A 70 fogadóórán kb. 850 emberrel beszélget­tek, A választók egyéni és közérdekű problémákkal is bizalommal fordulnak a kép­viselőkhöz. Az októberi or­szággyűlés után tartott képvi­selő beszámolókon — s ebben az időben volt a legtöbb — az SZKP XXII. kongresszusá­nak anyagát, Valamint máso­dik ötéves tervünk célkitűzé­seit és az oktatási reform jelentőségét ismertették a képviselők. Ez évben is rend­szeresen látogatták a terüle­tükön lévő termelőszövetkeze­teket, üzemeket, kulturális és egészségügyi intézményeket. Az értékelés után megtár­gyalta a képviselőcsoport az 1962-es első félévi munkater­vet. A képviselőcsoport ülé­sein ilyen napirendi pontok szerepelnek: A termelőszövet­kezetek zárszámadásának ta­pasztaltai.; a termelőszöyetke- zetek szakosítása; a termő­föld védelme; ipari vonatko­zásban a műszaki fejlesztés és a takarékosság; a politech­nikai oktatás. A beszámolót élénk vita kö­vette, melynek során Bajtai Károly, Z. Nagy Ferenc, Ti­sza József , Juhász Imréné dr. és Ragó Antal képviselők a féléves munkatervben szerep­lő feladatokkal foglalkoztak. Többen javasolták, így Oláh János, Nánási László és Kiss Árpád képviselők, hogy az eddigieknél nagyobb mérték­ben ismertessék a tájékozta­tási szervek a képviselők te­vékenységét, munkájuk ered­ményét. Felvetődött az a gon­dolat is, hogy egy-egy fonto­sabb kérdésről maguk az or­szággyűlési képviselők írja­nak cikket a sajtóban. A vitában felvetett kérdé­sekre, észrevételekre Váczi Sándor elvtárs adott választ A szocializmust csak az egész nép építheti fel Kádár elvtárs beszéde a Hazafias Népfront Országos Tanácsának kibővített ülésén a személyi kultusz fáját gyökerestül kiemeltük és ledöntöttük. A személyi kultusz idején a társadalmi tényezők tíz- és százezrei felmentve érezték magukat a gondolkodás kö­telezettsége és a felelősség alól. Ha ugyanis olyan hely­zet van, hogy azt mondják: van az országban öt ember vagy egy ember, aki mindent tud, mindent lát és minden­re gondol, akkor ez azt Je­11 Minisztertanács határozata egyes fogyasztási cikkek árának felemelésére, illetve leszállítására A kormány Tájékoztatási Hivatala, közli: A Minisztertanács a belkereskedelmi miniszter és az Országos Árhivatal elnöke előterjesztése alapján határo­zatot hozott több fogyasztási cikk árának leszállítására é3 egyes fogyasztási cikkek árának felemelésére. Az árváltozások december 10-én vasárnap lépnek életbe, A kormány határozata ér­telmében mától olcsóbb a ká­vé, a, tea, a kakaó, a csoko­ládé és cukorka, a narancs, citrom és fnás déli-gyümölcs, bors és más fűszerféle, a vendéglátóiparban kiszolgá­lásra kerülő étel, továbbá a iegtöbb cukrászsütemény, va­lamint néhány iparcikk, vi­szont drágább lett a sör és a cigaretta. Az áremelés, il­letve az árleszállítás kihatá­sa kölcsönösen kiegyenlíti egymást A kormány az árváltozta­tás elrendelésénél alapvetően abból Indult ki, hogy az árak alakításával is kedvező irány­ba befolyásolja a lakosság fogyasztását. A mától kezd­ve olcsóbban vásárolható cikkek jelentős részénél a várható megnövekvő fogyasz­tás kívánatos az egészsége­sebb táplálkozás szempontjá­ból. A sör és a cigaretta árának emelése fedezi az egészsége­sebb táplálkozás céljából na­gyobb mennyiségben eladás­ra kerülő élelmicikkek árá­nak leszállítását. Az áremelés a dohányipari termékeknél átlagosan 17 százalékos. A Terv cigaretta ára 16 fillér, a Kossuth ci­garettáé 14 fillér, a Munkás cigarettáé 12 fillér lett. A szivarok ára darabonként át­lag 30 fillérrel emelkedett. A pikoló világos sör ára 20 fillérrel, a pohár söré 30 fillérrel, a korsó söré pedig 50 fillérrel lett magasabb. Valamelyest nagyobb mérté­kű a palackozott sörök árá­nak emelkedése, A déligyümölcsök közül a citrom ára 21 forint helyett 19, az I. osztályú narancs 36 forint helyett 25, a banán 40 forint helyett 25 forint lett. 31 százalékkal csökkent a fü­ge, 37 százalékkal a dato­lya, 20—22 százalékkal a ma­zsola ára. Jelentősen olcsóbb lett a kakaó és a csokoládéáru. A 130 forintos kakaópor ára ezután 100 forint, a 18 fo­rintos csokoládéé pedig 11 forint. Egyidejűleg csökkent a különböző táblás nougát áruk, valamint a kimért és előrecsomagolt cukorkák ára. A 400 forintos pörköltkávé ára 200 forint, a 360 forin­tosé 160 forint, a 320 forinto­sé pedig 130 forint lett. A vendéglátóiparban (eszpresz- szókban) kiszolgált dupla fe­kete új ára 3 forint, a szimp­la adagé pedig 1,50 forint A bors ára 500 forintról 300 forintra, a tea ára pedig 300 forintról 200 forintra csökkent 22—33 százalékkal lett olcsóbb a szegfűszeg, a szegfűbors és a fahéj. Az osztályon felüli étter­mek kivételével a ’vendéglá­tóiparban kiszolgálásra kerü­lő ételek ára átlagosan tíz százalékkal lett alacsonyabb. A cukrászsütemények ára átlagosan 5 százalékkal csök­kent. Az árleszállítás kiterjedt néhány iparcikkre — közöt­tük importált fér-vképezőgé- pekre — is, — (MTI) lenti, hogy nekünk tulajdon­képpen nem is nagyon kell tömünk a fejünket. A sze­mélyi kultusz idején az ilyen gondolkodás nem volt vélet­len, hiszen ha nincs szé­leskörű tanácskozás a dön­tésekről, ha az embereknek semmilyen beleszólásuk sincs abba, hogy mi a teendő, ak­kor azért a teendőért sem­miféle felelősséget nem érez­nek. Most, a személyi kultusz megszűnte után, új helyzet van: az embereknek valóban gondolkozniuk kell, hogy ki­alakítsák helyes véleményü­ket, döntéseket kell hozniuk a maguk munkaterületén és ezekért viselniük is kell a felelősséget. Végbement nálunk három esztendő alatt egy nagy hord­erejű, az egész társadalmat érintő folyamat: a falu szo­cialista átszervezése. Ennek egy vonását a tanulság mi­att érdemes felidézni. Mi­után megértek a feltételek, központi bizottságunk dön­tötte el, hogy hozzá kell lát­ni a tömegek szervezéséhez. A Központi Bizottság azon­ban ezúttal egyetlen alka­lommal sem mondta ki, hogy hány százalékkal kell előremenni az egyes me­gyékben és az országban. Rájöttünk, hogy hiába mondjuk el az összes követel­ményeket — ne alkalmazza­nak nyomást, csakis a meg­győzés eszközével dolgozza­nak stb. —, ha előírjuk a szá­zalékot. Mindenféle százalé­kos előírás országos méretben csak sablonra vezetett volna, holott ahány megye, járás, község van az országban, mindegyikben más-más az élet, a feltétel. Ezért minden megye maga készítette el a fejlesztési tervét, figyelem be- véve az ottani adottságokat, a járások közti különbsége­ket is. A három év alatt a fejlődés egyenetlen volt, né­melyik megye rendkívül gyorsan ment előre, mások lasabban, de egyetlen megye sem kapott emiati szemrehá­nyást. Az idén jártam Zala me­gyében, s erről beszélgettem Darabos Iván elvtárssal, a megyei pártbizottság titkárá­val. Két dolgot mondott Bé­kém. Először azt, hogy na­gyon hálásait a Központi Bi­zottságnak, mert ők jóidéig le voltak maradva, s senki nem szégyenítette meg, senki sem ütötte őket menet közben. To­vábbá azt mondta: „Tudja, Kádár elvtárs, milyen terhet raktak maguk reánk, amikor nem mondták meg, mennyi­vel kell előremenni?” (De­rültség.) Mondtam:. tudjuk, mert ez bizony nem véletle­nül történt így. Higgyék el; százszor nyű­göd tabbak lehetünk az ország sorsa felől, ha tudjuk, hogy lelkiismeretes emberek száz­ezrei vagy — nyugodtan mondhatom — milliói foglal­koznak az ország sorsával, mintha csak tizenöt, öt, sót esetleg csupán egy ember foglalkozik vele. A szocialista törekvés, amely az egész föl­szabadult nép energiáit moz­gásba tudja hozni, óriási erő­ket szabadít fel, ha nem köti gúzsba a személyi kultusz Politikánkat illetően még mindig sokszor hallani, hogy azt mondják: ha mindenhol az lenne, amit a Központi Bizottság, az Országgyűlés meg a kormány mond, szív- vel-lélekkel mellette volnánk, de nem mindenhol történik az. Vagyis még mindig van­nak olyanok, akik nem pon­tosan azt a politikát valósít­ják meg, amelyet a párt hir­det, amelyet a kormány reali­zálni akar, amelyet a Haza­fias Népfront a párttal egyet­értésben sajátjának tart Az ilyenek ellen is harcolunk. S harcolni ■ fogunk azok ellen is, akikben még mindig olyan nézetek vannak, amelyek gá­tolják a fejlődést, akik lusták gondolkozni és nem akarnak felelősséget vállalni, Természetesen tovább fogunk harcolni a jobboldali nézetek ellen is. Az ilyen nézetek képvise­lői között mostanában vala­mi kis élénkülésfélét tapasz­talhatunk. Persze azért ők is tudják nagyjából, mihez tart­sák magukat. (Derültség.) De mégis valahogy tüsszögnek- itt-ott köhintgetnek, mert azt hiszik, hogy miután a XXII. kongresszus ismét igen szigorúan és helyesen megbírálta Sztálin hibá­it. most előállhatnak, s azt mondják: „Hiszen mi is ugyanezt bíráltuk, tehát tu­lajdonképpen nekünk is iga­zunk volt. Ezért adjatok ne­künk most már nagyobb he­lyet, meg teret a működésre.” Azonban ők a hibák ellen: harc örve alatt a munk^ha- talmat támadták, a szocializ­mus ellenségeinek uszályába kerültek. Mi két fronton harcolunk a balról 4a jobbról táma­dó böglyök, legyek, meg mindenfélék ellen. De egy harmadik féle ilyen raj is lé­tezik. Kikből áll ez? Olyanok­ból, akik sem jobboldaliak, sem baloldaliak akiknek voltaképpen nincs is semmiféle oldaluk, csak vala­hol ott vannak közéletünk különböző polcain, azokon he­lyet foglalnak, és harácsol,ás­sál, gazemberséggel foglal­koznak. Időnként magukra öl­tenek valamiféle politikai kö­penyeget is. Néha úgy, hogy mindenkinél radikálisabbak, másszor pedig ők mondják: csak vigyázzunk, hogy kellő (Folytatás a 3. oldalon) — Tisztelt Országos Ta­nács, Kedves Elvtársak! Ba­rátaim! Meghallgattam a beszámolót és elolvastam a felhívás tervezetet. Mind a kettővel egyetértek. Néhány kérdéshez szeretnék hozzá­szólni — kezdte beszédét Ká­dár János, s bevezetőben az időszerű külpolitikai kérdé­sekről szólt. Hangsúlyozta: — megyőződésünk, hogy kül­politikai irányvonalunk he­lyes, s olyan irányvonal, amelyet nagy erő támaszt alá. Célja: megőrizni népe­ink számára a békét, féken- tartani az imperializmus ag­resszív erőit, s állandóan harcolni az általános és tel­jes leszerelésért. Külpolitikánk erejét első­sorban azzal növelhetjük, ha erősítjük belső egységün­ket, tovább szirádítjuk rend­szerünket. S azzal, ha azt i nemzetközi frontot, amely­ig,-tartozunk, tovább szilár- lítjuk. Mindenekelőtt tovább ■nélyítjük a barátságot a Szovjetunióval, hűen a Var­sói Szerződéshez, erősítjük a szocialista tábor egységét, úgyszintén közösségünket a nemzetközi munkásmozga- .ommal és általában az im­perializmus ellen harcoló ninden erővel. Meggyőződé­sünk, hogy külpolitikai cél­jaink megvalósulnak, az ösz- szes népekkel együtt végül is sikerül kivívni az általános is teljes leszerelést, s sike­rül megszabadítani a háború itkától az emberiséget Kádár elvtárs elmondotta, hogy legközvetlenebb kül­politikai célunk a német bé­keszerződés megkötése, az abnormális nyugat-berlini helyzet megszüntetése, és ál­talában a nyugatnémetorszá­gi militarizmus visszaszorí­tása. Ez világos törekvés — mondotta —, és olyan, ame­lyet népünk helyesel, szük­ségszerűnek, igazságosnak talál és támogat. Érti és ér­zi, hogy külpolitikánk védi hazánk érdekeit, szocialista vívmányainkat, függetlensé­günket, békénket. Belpolitikai kérdésekről szólva Kádár János elvtárs [gy folytatta: \ Belpolitikai irányvonalun­kat, a párt politikai harcát úgy nevezzük, hogy két fron­ts harc. Azon az úton me­gyünk előre, amelyet nekünk a marxista—leninista elmé­ét, pártunk, kormányunk, lépünk poltikai tapasztalata >.ugall- .Közben — .úgy o'dal- 'ól — a2ért kísérgetnek ben- lünket az ilyen nagy „me­getet” rendszerint követő löglyök, s jobbról is, balról s csipkednek bennünket, ízek ellen harcolni fogunk nvábbra is. Mert meg kell nondani: bár felszámoltuk i személyi kultuszt, még nem végeztünk teljesen a dogma- ikus gondolkodásmóddal, a izektás magatartással és a revizionizmussal sem. Van i személyi kultusznak egy >lyan tapasztalata, amelyet ovábbra is számon kell tar- anunk most is, miután Ma: Utazás a kommunizmusban GYEREKZSAROLÓK Épül, szépül Törökszentmiklf HÍVATLAN vendég

Next

/
Thumbnails
Contents