Szolnok Megyei Néplap, 1961. december (12. évfolyam, 283-308. szám)

1961-12-09 / 290. szám

1961. 'december 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A szakszerű takarmányozás kialakítása állattenyésztésünk soronkövetkező feladata Hozzászólások a megyei takarmánygazdálkodási ankéton Több alkalommal hírt ad­tunk már a Szolnok megyei takarmányozási ankétről. Kö­zöltük, hogy igen sok hozzá­szólás követte a vitaindító előadást. Azokat a hozzászó­lásokat, amelyek közérdek­lődésre tarthatnak számot ki­vonatosan közöljük. FRIEDRICH FERDINAND, 1 szolnoki Lenin Tsz elnöke Szövetkezeti gazdaságunk részletesen elkészítette állat- ajokra vonatkozóan — a ta- .armánykészlet ismeretében — a takarmányfelhasználási érvét. Szövetkezetünk veze­tősége igyekszik is betartani i tervet, hiszen szűkében va­gyunk az abraknak. A csök­kentésre hozott intézkedést izony nehezen értették meg \z állatgondozók. Eddig ugyanis az volt a gyakorlat, imikor elfogyott a lucerna, a széna, s más takarmány, vittek egy-egy szekérre va­lót, míg futotta. Most ada­goljuk a takarmányt. Meg­határozzuk. hogy tíz napra mennyi takarmányt fogyaszt­hatunk el. Előfordult, hogy az állatgondozók hét-nyolc nap alatt feletették a tíz napi mennyiséget. Ezt nem engedhetjük meg, s megszer­veztük az ellenőrzést. Vi­gyázunk arra, hogy a kiutalt takarmánymennyiség — a keretutalvány szerint — va­lóban az állatok elé kerül­jön. Rájöttünk, hogy a takar­mány előkészítése nélkülöz­hetetlen az állattenyésztésben. A takarmánykeverést pilla­natnyilag olyan szükségmeg­oldással végezzük, hogy a garatban keverjük össze mechanikai előkészítés előtt a takarmányféléket. Ez per­sze nem tökéletes, s nagyon jó lenne a szövetkezetekben is meghonosítani az állami gaz­daságokban elterjedt mód­szert, a központi üzemben történő takarmánykeverést. DR. OROSZ SÁNDOR, megyei szakállatorvos Az állati megbetegedések gyakori okozója a szaksze­rűtlen takarmányozás. Erről pár gondolatot: Tanácsként fogadják el, hogy a lovakkal nem célsze­rű vermelt répafejet etetni, mert attól megbetegszenek. Sokszor látom, hogy az is­tállók ablakaiban drót, szeg hányódik, s az könnyen bele­kerül a takarmányba. Külö­nösen akkor veszélyes, ha szarvasmarha eszi meg, mert nem tudja megemészteni és hashártya-gyúlladást kap. Sokszor következik be kény­szervágás, elhullás amiatt, mert az állatokat rászabadít­ják a lucernaföldre. Tapasztalom, hogy nem fordítanak kellő gondot né­hány szövetkezetben a bor­jak takarmányozására és ita­tására. A növendékállat ké­nyes jószág. Még az is baj, ha a tejet nem megfelelő hő­mérsékleten kapja, vagy ke­vesebbet, vagy többet kap belőle, mint amennyit a szer­vezete megkíván. Ezt köny- nyen elvétik, s már kész is a bélgyúlladás. Az etetést órarendszerűen kell végezni, s mindig tiszta edényből. Sokan nem gondolnak ar­ra, hogy az almozás is okoz­hat megbetegedést. Ha a szarvasmarha alá korhadó, penészes alom vagy széna kerül, könnyen előáll a tar- lósömör, ami azért is veszé­lyes, mert átragad a gondo­zókra. A sertések fertőző gyomor- hélgyúlladását vírus okozza, de elősegíti a durva takar­mányozás. Különösen a szú­rós. száraz takarmányok, ár­padara. héias magok sértik a sertés bélrendszerét, s az elhullást nagyon sok esetben ez okozza. Romlott, sáros, fagyos ta­karmányt ne etessünk. Gon­doljunk arra. hogy a sertés­állomány takarmányát, dará­ját melegvízzel népesítsük. A diétát tartsuk be. A diéta után legalább két hétig kop- laltassuk az állatot, mert a rendes adag takarmány, a kezdeti diétázás sikerét le­rontja. Ez történt tavaly Sza- jolban is. Január, február közeledik, s ilyenkor tömeges a bárány­elhullás. Azért, mert a bárá­nyok hozzájutnak az anyaju­hok szúrós takarmányához. A baromfi főleg a naposcsibe nagyon érzékeny a szúrós héjanyagra. A kiszitálatlan árpadarától bélgyulladás, tö­megek elhullás az eredmény. Bélgyulladás oka lehet a ka­vicshiány is. Megfelelő mi­nőségű apró kavics kell a ba­romfinak és nem terméskő, mint néhány helyen láttam. A takarmány összetételére nagyon érzékenyek az álla­tok. A takarmányból nem hiányozhat a só, a mész, a fehérje. Fertőzés lép fel, ha az állatot kátránypapírról vagy földről etetik. Az állategészségügy nem gyógyászati tényező elsősor­ban, s nem a gyógyszerek ha­tása a döntő. A megelőzés sokkal nagyobb jelentőségű. KOSZNA MIHÁLY, a jászberényi pártbizottság osztályvezetője — Szerencsének tartom, hogy idejében foglalkoztunk a takarmányproblémával. A mi tervünk az, hogy közsé­genként az állatgondozókkal, állattenyésztőkkel tanácsko­zunk a takarmányellátásról, a takarmánygazdálkodásról. Járási ankéton ezt már meg is tettük, ahol jelen voltak a termelőszövetkezeti elnökök. De az a tapasztalatunk, ha a községben tartjuk a tanács­kozást, bátrabban elmondják az állatgondozók, milyen ta- karmány-pocsékolás történik szövetkezetükben. Meglepő, hogy éppen a gyengébben gazdálkodó és a takarmányszűkében lévő ter­melőszövetkezetekben gon­dolnak keveset a takarmányo­zásra. Nincs elegendő takar­mányuk, de nincs a takar­mánygazdálkodásért felelős gazda sem náluk. Járási ve­zetésünk éppen ezért a leg­gyengébb termelőszövetkeze­tekre gondol majd a legtöb­bet és tartja rajtuk a szemét. fodor s Andor, a Jászsági Állami Gazdaság főagronómusa A takarmánygazdálkodás­hoz tartozik az istállórend kialakítása. Az etetési rend­re, a szabványok betartására, nagy gondunk legyen. Ha nem írjuk elő, hogy mikor és mennyit egyenek az álla­tok, bajba jutunk a takar­mánygazdálkodást illetően. Állandó vitát képez, hogy száraz vagy nedves darát etessünk az állatokkal. Takarmánygazdálkodási gondhoz tartozik a legelte­tés, a legelőhozam. Van egy előfeltétele. Az, hogy öntöz­zük és műtrágyázzuk a le­gelőt. Ez nagyban elősegíti a takarmányszükséglet kielé­gítését. konkoly béla; a jászboídogházi Aranykalász Tsz elnöke Az a kérésünk: az állami takarmánykiegészítést takar­mánykeverék formájában kapjuk. A termelőszövetke­zetek ezt sokkal gazdaságo­sabban hasznosíthatják. Érdekes elképzelésünk van. Szeretnénk elérni a teljes zöldfutószalagot. Mi úgy lát­juk, a silókukorica termesz­tésben ez a megoldás nyit­ja.' A silókukoricát szaka­szosan vetjük, tehát mindig olyan időközökben, hogy ak­korra érjen be az egyik táb­la, amikor a másik elfogyott. S ezzel a módszerrel a ne­héz takarmányozási idősza­kokat könnyen átvészelnénk. Az Aranykalász Termelő- szövetkezetben az istállókat szétosztottuk a brigádvezetők között, s minden istállóban egy brigádvezető felelős az­ért, hogy a takarmány fel­használása a keretutalvány szerint történjen. Ugyanígy anyagi felelősséggel tartozik minden raktárosunk azért, hogy a keretutalvány szerin­ti mennyiséget mérje ki. MAGAS LÁSZLÓ, megyei főállattcnyésztő Évek óta visszatérő gond az állatok takarmányellátása. Ez semmi esetre sem abból adódik, hogy kevés a takar­mánytermő terület, mert a szántóföld 53—55 százalékán termesztjük. Ennél tovább nem mehetünk. A takar­mánygond, a takarmány szakszerűtlen felhasználásá­ból ered. Megkezdődik már a növényápolás és a betaka­rítás idején. Az idén is több ezer vagon fehérje maradt kint a lucernaföldeken a szakszerűtlen szénabegyűjtés miatt. A késel vetés okozza, hogy alacsony a takarmány- növények termésátlaga. Szűkös takarmányalapunk növelése még mindig lehet­séges. A jó időt kihasználva a juhok legeltetésével és még silókészítéssel is sok ta­karmányt takaríthatunk meg. A takarmánypazarlás pe­dig megnehezíti a takarmány­ellátást. Elmondok néhány példát. A jászberényi Vörös Csillag Termelőszövetkezet­ben több napra elegendő takarmány tönkrement, mert egyszerre adták az állatok elé. A nagykörűi Kossuth Tsz-ben, Tiszaderzsen lucer­naszénát etetnek a lovakkal, anélkül, hogy megmérnék a mennyiséget. Több helyen a tehenek abraktakarmánya ocsudara. A jánoshidai Vö­rös Hajnal Tsz-ben tapasz­taltuk, hogy az előkészítés nem megfelelő. Egy-két órás pácot etetnek az állatokkal. Nem mindegy, hogy mi­lyen állatfajnak milyen ta­karmányt adunk. Száz mázsa keményítő értékből például a szarvasmarha 17—18 má­zsa húst gyarapít. A sertés már 23—25 mázsát, a ba­romfi pedig 30-at. 1960-ban Kisújszálláson a Búzakalász Termelőszövetke­zetben bemutattuk a barom­fisiló készítésének új mód­szerét. Az állatok téli vita­min ellátását, a téli tojás­termelést ebben látom. Kis­újszálláson a téli tojásterme­lés 50—60 százalékkal növe­kedett, s négy-öt százalékkal nőtt a tojások keltethetősége. GÖNCZI LAJOS, a kunmadaras! Űj Barázda Tsz elnöke A kunsági ember a legszí­vesebben a lovával etetne fel mindent. Sokat kellett vi­tatkozni, míg megértették gazdatársaim, hogy nem a ló takarmányozása az elsőd­leges. Egyébként a takar­mánykérdés végleges megol­dását én is az öntözésben látom. Öntözéssel megdup­lázhatjuk a takarmány ter­mést. Állandó a fehérjetakar­mányhiány. Felvetődik a szeparált tej takarmányozá­sa. De a tej is kell. S éppen ezért mi most azt vizsgáljuk, a rizsföldeken érdemes len­ne-e halat tenyészteni fehér­je takarmányozási célra. NAGY LÁSZLÓ, a jászberényi Kossuth Tsz agronőmusa Termelőszövetkezetünk fi­gyelembe veszi a szövetke­zeti gazdák anyagi érdekelt­ségét. Jó is. Mióta premizál-1 juk az állati termékek elő­állítását és az állattenyész­tés eredményeit, szép sike­reink vannak. Csakhogy a premizálásnál a húsárú, csi­be, sertés és egyéb állatfaj­ták előállításánál nem vet­tük figyelembe a takarmány felhasználását. Javaslom, hogy a prémiumrendszerbe vegyük bele a takarmány­felhasználást is. Az állatgondozók szívesen használják most a jobb ta­karmányt, s majd tavasszal azt, ami jut. Mi ezért azt Katona vendégek ' " , ■: _ ; -7 Csütörtök este öt óra előtt néhány perccel Majoros Já­nos, a Középtiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóság KISZ szer­vezetének titkára s még né­hány KISZ-tag állandóan az ajtót figyelte. Lukács László a kapuhoz is kiment, ott vár­ta a vendégeiket. A vízügyi igazgatóság kiszesei a ma­gyar néphadsereg 7587. szá­mú alakulatának tisztjeit, az alakulat párt- és KXSZ-bizotc- ságának titkárát, a honvéd KISZ-fiatalok képviselőit hívták meg baráti beszélge­tésre. A vendégek pontosan ér­keztek. S a bemutatkozások után az ízlésesen megterített fehér asztal mellett megkez­dődött az eszmecsere. A víz­ügyi igazgatóság vezetői, párt- és KISZ-szervezete ne­vében Vasad! János igazgató üdvözölte a tiszt elvtársakat, majd Majoros János mondta el, milyen kapcsolatot kíván­nak teremteni a két KISZ- alapszervezet között. Néhány szót a terveikről. A vízügyi igazgatóság fiataljai­nak munkája az ISZM négy követelményének teljesítésé­re épül fe£ de a fiatalok a honvédelmi nevelésben is előbbre kívánnak lépni. Ezért igyekeznek szoros baráti kap­csolatot teremteni a katona- fiatalokkaL Természetesen nemcsak politikai előadások tartása, vagy közös munka, hanem szórakozás, kirándu­lás, klubestek rendezése, kü­lönböző sportkörök alakítása, versenyek rendezése is szere­pel az előzetes programban. Az őszinte baráti hangú be­szélgetés során sok minden­ről szóesett. Például, hogy a vízügyi igazgatóság több hon­véd fiatal számára leszerelé­sük után munkaalkalmat tud­na biztosítani. A háziasszony tisztét két csinos KISZ-tag, Bendó Mar­git és Győri Juli látta eL Jó falatokkal, teával, sütemény­nyel és fektekávéval kínálták a vendégeket. Nemsokára ki­sebb csoportok alakultak az asztal körül, s tovább folyt a tervezgetés. Az egyik cso­portnál Molnár Ferenc tisza­gyendai fiatal, az egyik hon­védségi KISZ alapszervezet titkára adott ízelítőt abból, hogyan él, dolgozik KISZ alapszervezetük. Balogh Ist­ván, az alakulat pártbizottsá­gának titkára és Hajdú La­jos, a vízügyi igazgatóság párttitkára is elmélyülten be­szélgetett. Az első lépésekről, amellyel a kapcsolat kiépítését meg­kezdték Kávás István, a hon­védségi KISZ-bizottság titká­ra tájékoztatott Elújságolta azt is, hogy megállapodtak, az első közös rendezvény idő­pontjában. December 16-án közös klubestet rendeznek, amely módot nyújt arra, hogy mind az alakulat mind a vízügyi igazgatóság KISZ- tagjainak népesebb csoportja megismerkedjen egymással. A csütörtök esti találkozó biz­tató kezdet, s egyben köve­tendő példa a honvédségi és polgári KISZ szervezeteknek abban, hogyan teremtsenek egymással szaros, baráti kap­csolatot N. K. A kirakat függönye mögött Ä vevő bemegy a boltba, s kér abból az álomszép tür- kiszkék szövetből, melyet a kirakatban látott. Vagy éppen püspöklila mohair pulóverre vágyik, esetleg azt az édes kis piros papucscipőt szemelte ki magának, talán egy nyloo- stólát ... Az elárusító készségesen eléje rakja. Kedves mosoly kíséretében mellé tesz muta­tóba még öt-hat-tízféle árut. — Ez jobban illik az ön arcszínéhez, asszonyom, — Tessék talán ezt meg­nézni, éppen tegnap kaptuk. Gyönyörű darab ... A vevő megállapodik en­nél, vagy annál, blokkot kér és fizet. Az eladási terv ja­vára ismét felírnak száz, kétszáz, vagy ötszáz forintot Aztán a többit. Letelik a ne­gyedév, s az Iparcikk Kiske­reskedelmi Vállalat teljesítet­te árueladásd tervét. De vajon ez csak az eláru­sítók érdeme? Csak az árube­szerzők érdeme? No, nem. Gondoljunk azok­ra, akik a kirakatok függö­nyei mögött azon fáradoznak, hogy csábítóan tárják elénk virágzó ágak, érett gyümöl­csök, hulló levelek, vagy ép­pen hókristályok között azo­kat a divatcikkeket, melyek láttán nekünk, vásárlóknak bizseregni kezd: a... pénztár-: cánk tájéka. A kirakatok művészei, vagy? ha úgy tetszik, mesterei bi-j zony sokat tesznek azért,♦ hogy kedvet kapjunk a vásár-? láshoz. Tessék csak kicsit* körülnézni! Szolnokon, vágyj akár Jászberényben, Török-} szentmiklóson, Kisújszáliá-} son, s nyomban bizonyítékul} szolgál a sok ízléses, csinos,! itt-ott már káprázatosán szép} kirakat ? Sokan mondják: jó a fövi-} rosi embernek, hiszen ha vé-? gigsétál a Körúton, nem} győz betelni a sok látvánnyal} — remek szórakozás Pesten a} kirakatnézós. No, nem azért,* hogy mindig Szolnokot di-? csérjem, de valljuk be, a mi? kirakatainkban is lehet gyö-| nyőrködni. Olyan szépen sí-? került például a 33-as bolt? ünnepi kirakatsora, hogy ké-|------------------------------------} tesszük, hogy a takarmány-? kazlak mellé cövekeket ver-} tünk, s megjelöltük meddig} szabad a kazlat etetni bizo-í nyos időközökben. } Az egyoldalú etetés unottá* teheti a takarmányt. Vi-Í gyázzunk arra, hogy az álla-J tok étrendjén több fajta} takarmány szerepeljen. Na-* gyón sokat segítene a takar-* mánypépesítőgép, de nem} tudom mi okból, ilyet az* egész országban nem tudunk? beszerezni. ? (Folytatjuk) ? szftői Pesten is elismerést vívnának ki. Ám nem csak kerülgetni akarom a kását, ugyanis fel­kerestem ezeket a „varázs­kezű” mestereket „barlang­jukban”, a Hősök terén. Szí­nes papírforgácsok, kartonok művészi összevisszasága kö­zött találtam őket, éppen nagy munkában. Az egész kollektívát — a tizennégy ta­gú dekorációs csoportot — most a karácsonyi ajándék- kiállítás előkészületei foglal­koztatják, amely 14-én lesz. a Ságvári Művelődési Házban. ■w Hetedikén Jászberény­ben volt hasonló — újságol­ták. — Jól sikerült, de a szol­noki még szebb lesz! Műsor­ral, divatbemutatóval. — íme az egyik maneken! — mutatnak egyetlen nő-kol­légájukra, a csinos, fekete Kovács Ágira. 0 azonban le­inti őket: *— Ez nem tartozik a kira­katrendezéshez! De azért szívesen csinálja ezt is, azt is. Nagyon szereti a szakmáját. Két éve dolgo­zik itt, mióta a szakiskolát elvégezte. Az ő kezét dicséri az említett 33-as holt dpő- és kötöttáru kirakata. A töb­bi meg ugyancsak ifjú szak­ember, Palotai Ferenc mű­ve Persze Hubai Gyula gra­fikus is közrejátszott Itt is ott is, meg asztalos is dolgo­zott a kezük alá* A tervek? *— Azokat mindig kótlekth munka szüli Rendszerint soö vitával jár, míg eldöntjük, miként, melyik javaslat sze­rint lesz a legjobb. S az ötletek? ■— Az évszakok adják. Meg a jó szaklapok is segíte­nek. Ne gondolják, kérem, hogy ez játék és nem munka. Na­gyon is komoly dolog. Tesse­nek elképzelni, hogy 153 kira­kat várja őket, a megyében ami negyedévenként kétszáz­ötvenet jelent, hiszen Vidé­ken is öt-hathetenként sorra kerül egy-egy kirakat. Az ünnepi munkával már csaknem teljesen elkészültek Hogy mennyire sikerült? Azt döntsék el a nézők. — R. — Kísérleti tankönyv, óh...! Valamikor magam is a gimnázium egyik „kísérleti” osztályába jártam, s amit azóta töröltek a tantárgyak közül —! a csillagászati földrajzot, meg a részletes szerves kémiát — nekem még tanulnom kellett. Elég sok bajunk volt vele, de jó tanáraink megnyugtattak: — Türelem, fiúk, ez csak kísérleti tankönyv. Azóta eltelt tízegynéhány esztendő, de a tankönyvek­kel való kísérletezés úgylátszik ma sem szűnt meg. A kis- húgom ugyanis, aki most végzi a Közgazdasági Techni­kum első osztályát, egy este a következő szöveggel lepett meg: „A szövetkezeti szektorba tartozó gazdaságokban r termelőeszközök a mezőgazdasági földterület kivételével i meghatározott cél közös megvalósítására önkéntesen tár­sult tagok közösségének tulajdonában vannak." — Tessék? — kérdeztem. — A tankönyv szerint ez a szövetkezeti szektor meg­határozása. De én nem értem, magyarázd meg, légyszíves. — Olvasd csak fel mégegyszer. „A szövetkezeti szektorba tartozó gazdaságokban o termelőeszközök a mezőgazdasági földterület kivételével a meghatározott cél közös megvalósítására önkéntesen tár­sult tagok közösségének tulajdonában vannak." — Aha! Nos hát figyelj ide. Egyszerű ez. Tudod, a szövetkezeti szektor olyan egysége a... illetve az önkén­tesen társult termelőeszközök a közös szektornak megha­tározását ... azaz, hogy izé... Várj csak, rögtön. Egy­szóval a társult tagok tulajdonát a mezőgazdaság meg­határozott megvalósítására történtek a termelőeszközök a terület céljainak közösségében... a szektorba tartozó célok tulajdonához... a föld tartozik, követel, ad, nem an (egyre dühösebben) kivív, eltöröl, letipor, megdönt, aus- radieren és a kísérleti tankönyvet átdolgozta, nem dol­gozta, bele se nézett dr. Benkő Istvánná a Művelődés- ügyi Minixzt 'rium irányításával. — Phű! Na, érted már, kishúgom? — kós —

Next

/
Thumbnails
Contents