Szolnok Megyei Néplap, 1961. december (12. évfolyam, 283-308. szám)
1961-12-08 / 289. szám
1961. december g. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Mint már hírüladtuk, a napokban takarmánygazdálkodás! ankétot tartottak Szolnok megyében. Az ankét vitaindító előadását Bereczki Lajos elvtárs tartotta. Kivonatosan közöljük Bereczki elvtárs előadását. Szolnok megyének a második ötéves tervben — a mostanihoz mérve — legalább 2500 hízott szarvas- marhával többet kell adni a népgazdaságnak, hízottsertésből pedig mintegy 60 ezer hízóval többet juttat a megye a közellátás asztalára. Az országos tervszámok előírják a tejtermelés 25—27 százalékos növelését; Szolnok megyében pedig 38 százalékkal növekszik a tejtermelés. Tojásból 87 százalékkal adunk többet az országnak. S nézzük tovább a számokat. 1955-ben 104 ezer mázsa vágósertést adott a megye, 1957-ben 134 ezer mázsát, ebben az évben előreláthatólag 215 ezer mázsát, jövőre 230 ezer mázsa hízottsertés leadását tervezzük, a második ötéves terv utolsó évében, 1965-ben már 250 ezer mázsa sertéshús felvásárlása a tervünk. Amíg 1955- ben 25 ezer mázsa baromfit vásároltunk fogyasztásra, ez évben már 42 ezer mázsa a várható felvásárolt mennyiség, jövőre 48 ezer és 1965- ben 66 ezer mázsa baromfihússal járulunk az ország közellátási gondjainak csökkentéséhez. Nehéz megjegyezni, felsorolni Is a számadatok végtelenjét, amelyek bizonyítják, milyen tartalékokat rejt a nagyüzemi gazdálkodás. Fejlődésünk biztató, s a megyei vezetés megítélése szerint a második ötéves terv célszámait is teljesíteni tadjuk, e számok benne vanak megyék mezőgazdaságában, csiak élnünk kell az adottsággal. Az állatlétszám szépen felfutott ebben az évben is. Minden állami gazdaságnak és termelőszövetkezetnek megfelelő állatállománya és állatférőhelye van. Igen sok gazdaságunk minőségi állattenyészettel rendelkezik. Sőt a háztáji gazdaságok állat- állományának minősége is javult. A közös és a háztáji kocaállomány úgy megszaporodott, hogy 1962-ben saját tenyésztésből tudjuk ellátni hízóalapanyaggal magunkat, sőt megnövekedett hízlalási tervünk megvalósítása után még az állami hizlaldák és más megyék termelőszövetkezeteinek is tudunk értékesíteni hízó-alapanyagot. Állami gazdaságaink és termelőszövetkezeteink törzsbaromfi állománya biztosíték arra, hogy a jövő évben tolás- és baromfiértékesítési ‘érvünkét is teljesíteni tudjuk. Az állattenyésztés minőségi fejlesztése szorosan összefügg az állatgondozók szak- képzettségével. Az állattenyésztésben dolgozókat voltaképpen sikerült állandósítani megyénkben, égtöbb állatgondozó elvégzett valamilyen tanfolyamot, őt egyrészük szakmunkás- vizsgát tett. Az állami gazdaságok annak ellenére, hogy a száz holdra eső hústermelés 85 mázsa, 1961-ben jelentős mennyiségben tenyészállatokat adnak el, takarmányból önellátóak. A termelőszövetkezetekben is régen túl vagyunk azon az időszakon, amikor tavasszal emelgetni kellett az állatokat, annyira leromlottak takarmányhiány miatt. Eljutottunk odáig, hogy a tenyészállatállományt némi állami segítséggel biztonságosan átteleltetjük. Nagy szó, hogy a megye dolgozó parasztsága háztáji állatállományát elláttuk takarmánnyal. A tenyészállatállomány átteleltetésén kívül azonban az ez évi szűkös takarmánytermésből — bizonyos állami támogatással — mintegy 20 —85 ezer sertést, 12—14 ezer szarvas- marhát hizlalunk meg és adunk át az államnak a jövő év első felében. Az állatlétszám felkutatásával és a nagyüzemi állattenyésztés más feltételeinek megteremtésével nem emelkedett párhuzamosan a takarmány termesztés és ilyen mértékben különösen nem fejlődött a takarmánygazdálkodás. Célunk éppen az, hogy megvitassuk, milyen feladataink vannak a tudományos takarmánygazdálkodás megteremtésében, hogyan tudjuk szűkös takarmánykészletünket ésszerűbben felhasználni. Miért indokolt ez a vita? Az országban sem a legjobb a takarmányellátottság, s a megyében több termelőszövetkezeti gazdaságban ugyancsak állandó gond a takarmányellátás. E pillanatban a megye 84 termelőszövetkezetében nincs elegendő abraktakarmány, és 80 szövetkezeti gazdaságban nem elegendő a széna. Ennek ellenére a szövetkezetek többsége s az állami gazdaságok egyrésze nem takarékoskodik a takarmánnyal, pocsékolják az abrakot, a szálastakarmányt. S a takarmány- gazdálkodás javítását nem is tekintik elsőragú teendőnek. Ezért most kell ezzel foglalkoznunk, amikor még nem késő, amikor még a telelte- tés kezdetén vagyunk, s amikor a teleltetés minőségét még befolyásolhatjuk. Hogyan? A takarmányménnyiségef még gyarapítani , tudjuk, legalább is a kész takarmány megkezdését még eltolhatjuk. A cukorgyártás melléktermékeinek egyrészét szállítottuk még le. Ebben az időszakban jól teszik az állattenyésztő gazdaságok, ha a répaszeletből silótakarmányt készítenek más, kevésbé értékes takarmányféleségek: takarmányszalma, kukoricaszár keverésével. Használjuk fel silótakarmány készítéséhez a cukorrépafejet, a zöld- ség-gyümölcshulladékokat is. Menthetjük a takarmányt azzal, ha a juhállományt addig legeltetjük, míg az erős fagyok meg nem jönnek, a havazás meg nem kezdődik. Semmi esetre sem követendő azonban azoknak a szövetkezeteknek a példája, amelyek az őszi vetést, az évelő pillangós táblákat járatják a juhokkal. Éveken át nagy kárt okoz a takarmány szakszerű téli tárolása. Szocialista nagyüzemeink büszkeségei a majorok körül sorakozó szakszerűen, szépen összerakott széna, szalmakazlak, silótárolók. Ajánljuk is minden mező- gazdasági üzemnek, mégegy- szer nézzenek körül a portán, s gondoskodjanak róla a további esőzések, télvégi hóié ne okozhasson penésze- sedést, rotthadást a takarmánykazlakban. Jó, ha a kazlakat napraforgószárral vagy egyéb védősánccal ellátják, hogy a vadak, a jár- tatásra kiengedett állatok s illetéktelen emberek ne nyúlhassanak hozzá. Az őszi nagymunkák idején csak hevenyészve rakták össze a kukoricaszár-kazlakat. Most már van rá idő, hogy rendbehozzák, ha kell átrakják, hogy a kukoricaszár is jó minőségben kerülhessen az állatok elé. Tartsuk szemmel a silókészlet állapotát, s ha rendellenességet tapasztalunk, azonnal mentsük az értékes j takarmányt. Ugyanez vonat- j kozik a répaprizmákra. Több i helyen prizmákban tárolják a kukoricát. Ha így van, biztosítsuk a penészedés, a rothadás távolmaradását, s óvjuk attól a kukoricaprizmát, hogy az állatok vagy arra nem hivatott, sőt illetéktelen emberek kárt tegyenek benne. A szövetkezeti gazdaságokban 7400 vagon széna, 12 500 vagon takarmányszalma és 42 ezer vagon lédús takarmány képezi a készletet. Tárolási veszteségre 8—10 százalékot számíthatunk. Ha e veszteséget csak 2 százalékkal csökkentjük ebben az évben (és ennyivel feltétlen tudjuk csökkenteni), akkor is 150 vagon szénát, 250 vagon takarmányszalmát és 850 ' vagon lédústakarmányt nyerünk. Pillanatnyilag még ezer vagon kukoricát tárolnak ideiglenes helyen a mező- gazdasági üzemek. Ebből nagy mennyiséget tudunk megmenteni, vigyázva és nagy gonddal a közös állat- állománynak. Az ideiglenes tárolásból adódható penészedésen, rothadáson kívül különös gonddal legyünk a féregkárok ‘elleni védelemre. Minden termelőszövetkezet, állami gazdaság pontos és szigorúan ellenőrzött takarmányozási tervet készítsen. Minden gazdaságunkban kész a takarmánymérleg. Azt viszont tegyük vizsgálat tárgyává, hogy a mérleg minden tényezője rendeltetésének megfelelő-e, s ha nem, módosítsuk. Ide tartozik a havonkénti takarmányfelhasználási terv elkészítése. Meg kell határozni, mennyi takarmányt használhatunk fel decemberben, az ezt követő hónapokban egészen áprilisig, májusig. Nagyon fontos, hogy a takarmánygazdálkodási terv a takarmánykészlet ismeretében állatfajokra, korcsoportokra vonatkozóan és a hasznosítási jellegnek megfelelően készüljön el. S hogy a terv valóság is legyen, ne csak a vezetők ismerjék, hanem az állat- gondozó, az állattenyésztés valamennyi dolgozója is. Jelöljék meg a szénakazalban, a silótárolóban hány méterig etethetnek a tárgyhónapig és ennek betartásáért a brigád- és a mukacsapatveze- tők anyagi felelősséggel tartozzanak. Az állatállomány takarmnáyozása tervszerű és egyenletes legyen a tél kezdetétől az új takarmányter- mési^ A takarmánykészlet felhasználási tervben gondos, célszerű elosztásban legyünk tekintettel az állatfajokra. Különösen azokban a gazdaságokban, ahol abrakhiány van. Figyelembe kell venni az állatfajok anatómiai és élettani felépítését, a nép- gazdasági érdeket. A ló, a juh, a szarvasmarha tenyésztésben elsősorban a tömeg- takarmányozásra törekedjünk, minimális abraktakarmány felhasználásával. Az abraktakarmány nagyrészét a sertés és a baromfi- tenyésztésben hasznosítsuk. Határozzuk meg, mennyi tömeg- és abraktakarmány jut egy gazdaságban bizonyos állatfajnak és ennek szellemében készüljön a havonkénti takarmányfelhasználási terv. A takarmánykészlet állatfajon belüli elosztására legyünk figyelemmel. A szarvasmarhaállomány teleltetését nagyrészt szálas- és silótakarmánnyal biztosítsuk. A követelményeknek megfelelően s jobb takarmányokkal vegyítve a kukoricaszárat, a takarmányszalmákat Jól értékesítettük a szarvasmarhaten vészt ésben. Vrra azért gondoljunk, hogy a növo^^óiíáilomány részére a jobbminőségű szénát és minimális abrakot biztosítsunk, súlygyarapodásukhoz. Arra ügyelve, hogy a megfe- i lelő kondíció megmaradjon, j az idősebb növendékállományt elsősorban csökkentett szénaadaggal, megfelelően előkészített takarmányszalmával és silótakarmány- nyal teleltessük át. A tehénállományban az érdemszerinti takarmányozás a mérvadó. Abraktakarmányt a gazdaságosságra törekedve a legjobban tejelő tehenekkel etessük meg. A tömegtakarmányokat — a szarvasmara hizlalásában hasznosítjuk nagyobb mértékben. Azt azonban jól gondoljuk meg, mennyi állatot állítunk hízóba. — Annyit, amennyinek hizlalásához a takarmány biztosított. Csökkentett takarmányadagokkal ugyanis gazdaságosan hizlalni nem lehet. A hizlalásban ne a faggyútermelés vezessen bennünket, a hústermelés legyen célunk. A juhállomány áttelelteté- sét (különösen a takarmánygonddal küzdő termelőszövetkezetek) a takarmányszalmára, a kukoricaszárra, a gyenge minőségű szénára és a juhoknak alkalmas lédús- takarmányra alapozzuk. A szénát, takarmányrépát elsősorban a vemhes és szoptatós anyáknak juttassuk. A magasszínvonalú juhtenyésztés ugyan megköveteli a bőséges és jő takarmányozást. Javaslatunk tehát nem az, hogy a jövőben is az előbb mondottak legyenek mérvadók a juhtenyésztésben. Ebben az évben a szükségmegoldás diktálja e szempontokat. Az, hogy a takarmányhiányt enyhítsük s mégis elegendő húsárut adjunk a népgazdaságnak. A lóállomány takarmányozásában szintén a tömegtakarmányok kerülnek fő helyre. Értékes szénát csak a vemhes kancákkal s a fiatal növendékállat állománnyal etessünk. A géppark alkalmazásával és jobb kihasználásával a lovak terhelését csökkenthetjük, s ezzel már más állatfajoknak takarmányt mentünk meg. Az anyakocákkal és a te- nyészsüldőkkel a lehetőségekhez mérten minél több tömegtakarmányt etessünk, s csak minimális mennyiségű abrakot. A takarékos takarmányozás azonban nem jelentheti a szoptatóskocák, a választott malacok kondícióiéra, fejlődésére károsan szűkös takarmányozást. A sertéshizlalás első szakaszában nagyszerűen felhasználhatjuk a jóminőségű kukoricasilót, a lunernalisztet, a takarmány- és cukorrépát. A baromfiállományt szakszerűen és bőségesen takar- mányozzuk. A _ baromfi abraktakarmányt azonban pótolhatjuk lucernaliszttel, zöldséghulladékkal, takarmány- és cukorrépával és így a takarír >nyhasznosítás még javul is, A szakszerű takarmány- gazdálkodás egyik alapvető feltétele a takarmány helyes előkészítése. Minden gazdaságban megoldható (és meg is kell, hogy legyen) a ballaszt-takarmányok mechanikai elkészítése. A kukoricaszárat, a takarmányszalmát, a szénát a felaprózással — (szecská'zással stb.) hozzáférhetőbbé tesszük az állatok számára és zúzott állapotban könnyebben keverhetjük, szi- lázzsal, répaszelettel köny- nyebben vegyíthetjük. Az előkészített tömegtakarmányokat, a pácot jobb étvágynál fogyasztja az állat, jót ■szik rá és az emAs7+Asj folyamat, a takarmányhasznosítás tökéletesebb lesz; Annak ellenére, hogy majdmin- den üzemben lehetséges a takarmány mechanikai előkészítése, elmulasztják e takarmányelőkészítési műveletet. Ezzel a hanyag gesztussal maguknak és a népgazdaságnak okoznak kárt. Az abraktakarmányt jobban hasznosítják az állatok, ha dara alakjában kapják meg. Ahol eddig nem így etették az abrakot az állatokkal, feltétlenül vezessék be ezt a módszert. Megyénkben nagy lehetőségeink vannak a keverék abraktakarmányozás- ra. Az abrakkeverést minden üzemben minden jó gazda elvégzi már eleve. Ám ezen felül a takarmánykeverő üzemnek a jövő évben már 4500 vagon keveréktakarmányt biztosítanak. Keveréktakarmányok használata azért nagyjelentőségű mert e keveréket egy-egy állatfaj élettani, szükségleteinek és a várt termékek figyelembe vételével állítják ösz- sze. Több a lehetőség e vonatkozásban, mint amennyit kihasználunk. S el kell érnünk azt is, hogy a lucerna- készítés általánossá, megszokottá legyen. Ezen a télen minden termelőszövetkezetben, minden állami gazdaságban takarmányszabvány szerint etessék az állatokat. Vizsgálják meg a takarmányok béltartalmát, hiszen a technikai analízis elvégzésére megfelelő berendezéseink vannak az állami gazdaságokban. A termelő- szövetkezetek pedig rendezkedjenek be vagy a szomszédos gazdaságok segítségét kérjék az analízis elvégzésére. A mezőgazdászoknak legyen vérükben a takarmányszabvány gyakorlati összeállítása és erre tanítsák meg azokat a brigádvezetőket, akik még nem ismernék a szabvány szerinti takarmányozást A takarmányokat osszuk el, hogy az egész te- leltetési időszakban változatos, az állatok igényeinek leginkább megfelélő legyen a takarmány összetétel. Néhány gondolatban a takarmányozás technikájáról. Az állatállomány egészségi állapotát étvágyát s az elfogyasztott takarmány hasznosítását befolyásolja a takarmányozási idő helyes meghatározása és betartása. A nap 24 óráját arányosan osszák meg, hogy az elfogyasztott takarmányt az állatok tökéletesen megemészthessék. A megszokott időben történő etetésnek élettani és ebből eredően gyakorlati jelentősége van. Az etetővályúk, jászlak tisztaságára, karbantartására, takarmányhulladék eltávolítására nagy gondjuk legyen az állattenyésztésben dolgozóknak. A takarmányadagolásnál is kár történhet, ha nem vigyázunk arra, hogy ne szóródjon szét a széna, szalma vagy egyéb takarmány, A jó etetővályú nagyon fontos a sertés- és baromfitenyésztésben. Igen sok függ az állatgondozók felelősségérzetétől. Meg kell szüntetni, hogy a takarmányt a tárolóhelytől szállítsák a felhasználás helyére. Útközben ugyanis a takarmány szóródik, s így veszteséget okoz ez a módszer. Az állatállomány jó ivóvízellátása azért döntő, mert etetés után az itatástól is függ a takarmányértékesítés. Az adagolás jó módszer, arra vigyázzunk, hogy minden állat és állatcsoport megkapja a neki szánt mennyiséget. A takarmánygazdálkodás! elvek érvényesítéséért ne sajnáljunk időt fordítani az ellenőrzésre. A gazdaságvezetők, szakvezetők rendszeresen a nap különböző szakában ellenőrizzék a takarmányozási terv végrehajtását, a, kidolgozott napirend és istállórend, a technológia betartását, a takarékosságot. A keretutalványt kapják meg az állattenyésztésben dolgozók és a keretutalvány szerinti takarmányozást kérjék számon a gazdaságvezetők. Az állattenyésztésben dolgozók egymás munkáját iß kísérjék szemmel s a rendet, a fegyelmet megsértőket a közös takarmány. felelőtlen, hanyag kezelőit vonják felelősségre. Az állatenyésztés végcélja, hogy állati termékeket, húst, tejet, tojást nyerjünk. Alapvető tehát a helyes hízlalási és állattenyésztési technológiai A takarmány értékesülése attól is függ, hogy állatfajonként és állatfajon belül milyen korban, keresztezve vagy tiszta vérben kezdjük-e a hizlalást. Jelenlegi takarmányellátottságunk indokolté teszi, (különösen a sertéstenyésztésben), hogy kisebb súlyú hizlalásra törekedjünk; Hússertés előállításánál elégedjünk meg a 100 kilogrammos súllyal, zsírjellegű sertéshizlalásnál 120 kilogrammos súlyban értékesítsük az állományt. A nagyüzem! állattenyésztésben megvalósítandó takarmányozási élvek természetszerűen vonatkoznak a háztáji gazdaságokra« és egyéb falusi állattartókra A háztáji gazdaságokban és egyéb; sem a termelőszövetkezethez, sem az állami gazdasághoz nem tartozó területen ez évben is 864 ezer mázsa kukorica termett A termelőszövetkezetek 68 ezer mázsa abraktakarmányt osztottak ki a szövetkezeti gazdák között. A felsorolt számok indokolják, hogy a nagymennyiségű takarmán y hasznosítását is befolyásol- juk. ' Miképpen? A szövetkezeti gazdaságokban és állami gazdaságokban dolgozó szakemberek adjanak szaktanácsot dolgozóiknak a háztáji takarmányozáshoz. Gondoljunk a háztáji állatállomány minőség javítására, állategészségügy szabályok betartására. A képzettebb háztáji állattenyésztők masuk is adjanak tanácsot, módszert társaiknak. Az állam nagy segítséget ad takarmányozási gondjaink csökkentéséhez. Csak Szolnok megye több mint ezer vagon takarmányt ka- állatállományának telelte tésére és hizlalására. Ezt a takarmánymennyisége a leggazdaságosabban ha«- náljuk felt A takarmánygazdálkod ' színvonalán van mit javítani. Az állattartás gazdaságé sabbá tételében van mé teendőnk szép számmal. D ha a takarmánygazdálkodás' legfőbb követelményeit be tartjuk, ha a takarmányhasznosí tásban legalább 10 száz3 lékos javulást elérünk csak sertéshúsból 47 50' mázsával többet állíth? tunk elő 1962-ben. Ez pedig 100 ezer embe- egész évi húsfogyasztását fedezi. Ha a takarmányértéke sülést 2,5 százalékkal javítjuk, ez 16 500 mázsa marhahúst jelenthet. A borjunevelésben indoké latlan a nagymennyiség’ téife'hasznr'lás. Ha borjaidként 100 liter tejjel csökkentjük a borjúnevelésre használt tej mennyiségét, ez Szolnok megyében 45 ezer Hter teitöbhletet jelent. M-’ndezt betartva át tudjuk teleltetni állatállományunka’ és valóraválthatluk éllatte- evésztési terveinket. Bereczki elvtárs előadását szakszerű Vita követte, melynek ismertetésére legközelebbi lapszámunkban folytatólagosan visszatérünk. Takarmánj gazdálkodási teendők megyénkben Elmondta Bereczki Lajos, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője
