Szolnok Megyei Néplap, 1961. december (12. évfolyam, 283-308. szám)
1961-12-05 / 286. szám
1961. december 5. SZOLNOK MEGVEI NÉPLAP 5 Húsz éves a Grúz Tndományos Akadémia Ezekben a napokban ünnepli alapításának 20. évfordulóját a Grúz Tudományos Akadémia, amelynek kebelében körülbelül 200 nagy tudományos kutató intézet, ön álló szerkesztő-iroda és laboratórium működik. Nyikolaj Muszhelisvili, az Akadémia elnöke, elmondotta, hogy a tudományos dolgozzak nagy kollektívája a szovjet hatalom éveiben nőtt fel. A köztársaság tudósai a legutóbbi években egész sor fontos kutatást végezte!: a kémia, a geológia, a matematika, a fizika, a biológia területén. Két évvel ezelőtt üzembe helyezték a kutatási célokat szolgáló atomreaktort. A világ legjobbjai közé tartozik i kozmikus sugarakat megfigyelő grúziai állomás. A társadalomtudományok 'erületén dolgozó tudósok a egutóbbi években a népgazdaság és a kultúra további felvirágoztatásával, a kommunista építés gyakorlati kérdéseinek megoldásával kapcsolatos legidőszerűbb problémák megoldására összpontosították figyelmüket. Az Akadémia fejlődésének távlatairól szólva Muszhelisvili közölte, hogy a következő két évtizedben az Akadémia tudományos intézeteinek száma 26-tal szaporodik, a tudományos dolgozók száma pedig 5000-re emelkedik. A grúz tudósok a modern tudomány 90 fő ágazatában fognak dolgozni. „PARRIKAS“ EMBEREK Éppen a fő „paprikást” nem találtam otthon. Ügy mondták, elment Hatvanba a teherautóval. Egy fuvar zellert vittek a földművesszövetkezetnek. Így hát nem beszélhettem R. Nagy Imrével, a jászfényszarui Zöld Mező Termelőszövetkezet híres paprikatermesztő kertészével. Ott volt azonban a központi irodában Juhász Sándor, a gazdaság elnöke, Sápi István, az állattenyésztési brigád vezetője, Kiss Sándor főkönyvelő és Dugonics Karcsi bácsi, aki a szövetkezet kovácsmestere, s emellett társadalmi munkában a közös gazdaság párttitkára is. Év végén miről is beszélhetnének legtöbbet a termelőszövetkezetekben ? — A zárszámadásról. Így hát nem is csoda, ha rövid bevezető után mi is az évvégi számvetésről beszélgettünk. — Nem volt könnyű esztendőnk! — így Juhász Sándor. — Pedig egész éven át becsülettel dolgoztunk. Négyszázhatvan tagunk van, s mindegyik kivette részét a közös gondból. Sőt, a munkák dandárjában még az öregek is rendszeresen kijártak a földekre. — Kellett is a szorgos kéz — fűzi tovább a megkezdett beszélgetést Dugonics Karcsi bácsi, az öreg „veterán”. (19-es vöröskatona volt az öreg, s a szövetkezetben is egyik alapítótagja a kommunisták pártjának.) — Több mint kétezer hold szántó- területünk van. Háromszázhetvenhét hold pedig a kertészet. Sokat kell ám ott hajlongani, hogy meglegyen a betervezett kereset... S valóban meglesz a tervük? A főkönyvelő — aki mindenkor a számok atyja — pontos adatokkal bizonyítja: lényeges kiesés nem lesz. A kalászosok kenyérgabonából a tervezettnél 200 mázsával fizettek többet. Viszont az is igaz hogy a takarmány- gabonából loo métermázsa a kiesésük. S hogy mégsem lesz jelentős anyagi kiesésük, ezt főképpen a kertészetüknek, mindenekelőtt a paprikának köszönhetik. Szinte izgalommal figyelik a hatást, amit szavuk kivált bennem: — Hatezer métermázsa paprikát terveztünk, ezzel szemben majd kilencezer lett. Mennyi ez pénzben, Sándor? — kérdezte tettetett nyugalommal az elnök. — Az egymillió-hatvanötezer forintos tervvel szemben, kétmillió-száztizennégy- ezer forint — válaszolt a főkönyvelő. Valóban nem állhattam meg dicsérő szó nélkül: — Ez valóban nagyszerű KI ÖLTE MEG Irodalmi „remekek" között az ócskapiacon Egy könyv, egy sárgafedelű ^ponyva fekszik előttem a szerkesztőségi asztalon; A Friss Újság színes regénytára sorozatban jelent meg. Címe: A hamis nyom. Belelapozok. Olvasom: „— Bevallja, hogy részes Mándi Tusi meggyilkolásában? — Nem. Ártatlan vagyok. — Mit tud felhozni ártat lansága mellett? — A szobalány tanúsíthatja, hogy délután jártam a villában. A gyilkosság időpontjában pedig irodámban tartózkodtam, ami ugyancsak bizonyítható. Nem gyűlöltem és nem szerettem a primadonnát. Semmiféle anyagi előnyöm nem származott a halálából; sőt károsodtam, mert azon a megbízáson, amellyel hozzámfordult, szépen kereshettem volna.. És így tovább, és így tovább. Mivel nem akarom a nyájas olvasó türelmét sokáig igénybe venni ezzel a Mándi Tusi üggyel, bevallom, én sem tudom mi lett a vége. A könyv csak a 76. oldalig tart, itt már valami Habarcsák János beszél, aki „megtört”, és mindent bevallott: — Igen, ebben a szőlőpermetezőben oldottam fel a ciánt és permeteztem Mándi Tusi arcába. Ki akartam próbálni, azért belelőttem .. ■ Ennyit „A hamis nyom”- ról, meg a „Beteljesült jóslat” című „műremekről”, aminek elejét, végét tényleg salátává olvasta, aki olvasta .;. És most elmondom, hogy hol lehet hozzájutni ilyen „remekművekhez”. A szolnoki ócskapiacon. Én is ott vettem 6 forintért, miközben az eladó lelkemre kötötte: — Ha kiolvasta, hozza vissza, mert sokan érdeklődnek. A 6 forintból pedig visszakap ötöt.. -. Megjegyezte még: — Csütörtökön kap Friss Újságot is. darabja 6 forint ... Előre megköszöntem a „könyves ember” jóságát, hogy ennyire szívén viseli szellemem pallérozását. Hát méz amikor az egyik CoursMahrer-remeket is felfedeztem. Mielőtt azonban ezt is megvásároltam, vagy „kikölcsönöztem” volna az ócska- piaci-könyvárustól, gyorsan odébb álltam. Mert engem nemcsak az ócskapiac irodalma, hanem az ócskapiaci képző és textilművészet is nagyon érdekelt. És nem is hiába. Az egyik középkorú asszonyság így „agitált” egy vízfestménynek titulált pemzli-szörny megvásárlására: — Kicsi vagy nagy szobája van? Mindegy. Van választék! Hogy milyen választék? Szarvasünők ugornak át a zuhogó patakon, a vízesésben, mögöttük fenyves, erdészlak, felettük kék ég, csillagok és a Hold, és így tovább: >. Én közöltem, a szobám, se kicsi se nagy, olyan közepes, és megvárom, amíg olyan képpel tud szolgálni, ami közepes szobába is jó. Mostmár bevallom, gyáva voltam, amikor ezt mondtam, mert közben arra gondoltam, hogy utálom a giccset... Akkor, amikor találkoztam a párnákra horgolt hájfejű macskákkal, a hatalmas ágy- terítőn a két szálldogáló angyallal, „akik” így valahogy vigasztalták a leendő tulajdonost, ha jól emlékszem: „Isten vigyáz tereád — életed útján”: Meglepetéssel tapasztaltam, hogy a divatos slágerek js betörtek a konyhai falvédők „háziáldás irodalmába" is, hogyaszongya: „Ne hagyd el soha azt ki téged szívből imád”, stb. Egy másik falvédőn egy szerencsétlenül megrajzolt, rettenetesen csúnya menyecske azt hozta tudomásomra. hogy az 6 konyhája azért rendes, mert nem járnak hozzá pletykálni a szomszédasszonyok. Ez is mutatja, hogy a szolnoki ócskapiacon megindult a nletyka elleni harc. Én azonban pletykálok még egy kicsit. Nem arról, amit láttam, ízelítőnek úgyvélem elég a bemutatott „termés”. Másról. Hogy miről, azt hiszem, könnyű kitalálni. Igen, arról, hogy miért tűrik az illetékesek a szennyirodalom és a giccs teljes elburjánzását a szolnoki ócskapiacon? Mikor lesz már az ellenőrzés any- nyira hatásos, hogy a ponyva, a hájfejű macska, az optimista angyal, az összkomfortos tájkép ne merészkedjék be még véletlenül sem a szolnoki csarnok-közbe? Végül még egy kérdés: mikor lesz valóság a városi tanács vezetőinek ígéretéből, hogy a szolnoki ócskapiacot a város szívéből megfelelő helyre kell kitelepíteni? Bubor Gyula eredmény! Hogyan csinálták? — Dolgoztunk! Péter-Pál előtt már szedtük a paprikát, s amíg a fagy be nem jött, mindig szállítottuk. Még most is szedhetnénk, de sajnos, mégis csak itt a tél.. — Képzelheti, mennyi mun kája volt a kertészeti brigádnak. A 43 csőkutunk szinte szünet nélkül adta vizet... — Minden terméknél hasonló az eredmény? — No, nem... Borsóból főzőtökből, sárgadinnyéből van nagyobb túlteljesítésünk. S ezek után már arról folyt a szó, hogy az állat- tenyésztés is becsülettel leteszi a szövetkezet asztalára a maga egymillió-négyszázezer forintos jövedelmét. Természetes, hogy itt is van sok probléma: nincs a csirkéknek megfelelő férőhely, a lovakat is vagy tíz helyen helyezték el, s ez megint sok kiadással jár. De jövőre, ha minden sikerül, megoldódnak a gondok. Négyezer férőhelyes csibenevelőt, 80 ló befogadására alkalmas istállót akarnak építeni... s a jövő esztendei tervek között szerepel még egy műhely építése, egy DT és egy esőz- tető berendezés vásárlása. Mert kell ám az a paprikának. Jövőre még többet akarnak belőle termelni... hiába, a paprika a fényszarui specialitás. — Egész évben tizenhárom forintos előleget fizettük... év végén pedig meglesz a harminc forintos munkaegységérték... — mondják, fényszarui „paprikás” emberek egész éven át. S munkájuknak im, meg is van a gyümölcse... Varga Viktória Társadalmi munkások ajándéka a kisújszállási Dózsa tsz-nek A Hazafias Népfront Országos Tanácsának székházában, hétfőn ünnepélyesen átadták a kisújszállási Dózsa Termelőszövetkezet vezetőinek. a zuglói társadalmi munkások ajándékát, hatszáz hold öntözésének terveit. * A Szolnok megyeiek és a zuglóiak baráti kapcsolata akkor kezdődött, amikor a XIV. kerületi pártbizottság védnökséget vállalt a Szolnok megyei termelőszövetkezetek megszilárdítása felett. Az első lépést hamarosan követte a második, amikor a két népfront bizottság együttműködési szerződést kötött. A kisújszállási Dózsa tsz segítséget kért hatszáz hold öntözési terveinek kidolgozásához, s a baráti elvtársi segítségnyújtás programjában a népfront zuglói segítőtársai vállalták. Társadalmi munkával készítik el a teljes dokumentációt. Elvégezték a terület geodéziai felmérését, majd ennek alapján hozzákezdtek a tervek részletes kidolgozásához. A zuglóiak ajándéka aranyat ér a kisújszállásiak számára. A hatszáz holdon meghonosításra kerülő öntözéses gazdálkodás jóvoltából évente 600 000 forinttal növekedhet a termelőszövetkezet bevétele, s a hozzávetőleges számítások szerint legalább ezer forinttal emelkedik egy-egy tsz tag jövedelme. — (MTI) Takarékossági mozgalom az iskolákban Néhány nappal ezelőtt arra hívta fel az iskolák vezetőinek figyelmét a Megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztálya: — minden tanintézetben rendezzenek takarékossági napokat A pedagógusok, a tanulók megértették a takarékossági napok jelentőségét, s nem egy iskolában e téren kimagasló eredményeket értek el. Szolnok Eresztő-halomi általános iskolában az egy tanulóra eső megtakarítás ösz- szege 94 forint 70 fillér. A Tiszavárkony-szöllői általános iskolában 37, a jászjákó- halmai tanintézetekben 36, a cserkeszöllői Korhány iskolában 35 forint a tanulók átlagos takarékbetéte. A bánhalmai, a göröngyösi és a jásziványi belterületi iskolákban még ezt az összeget is meghaladták. Negyvenhat forint 60 fillér, 41.20, illetve 54.60 forint a takarékossági átlag. Talicskakészítők Magára talált a kút túrcsoport Pár évvel ezelőtt Nagykörűben gyenge volt a kulturális élet. Örömmel állapítottuk meg, hogy azóta jelentősen javult a helyzet. Fiatalok és a kultúrcsoport idősebb tagjai ma már lelkesen készülnek egy-egy előadásra. Legutóbb „Valahol délen” című operettet adták elő. A lakosság hálásan fogadta a kultúrcsoport törekvését és mind a négy előadáson megtöltötték a színháztermet Szarnák Béláné levelező. A daraboló-műhelyben élesen felzúg a fűrészgép és pillanatok alatt kettévágja az előzetesen kikerekített elemeket. — Ezek a talicskák oldalai — tájékoztat Soós Gyula, a jászárokszállási Játékkészítő Ktsz művezetője. — A KISZŰV minket jelölt ki a játéktalicskák sorozatgyártására. Tovább figyeljük a félkész termékek útját. A fülsiketítő zajban Nagy P. László marógépén tovább munkálja a kis talicskák oldalait. — Újabb kezek újabb műveletekkel pedig teljesen simára csiszolják. Nagy P. László a talicskakészítő brigád vezetője. Ügyes kezeik alól 1200 —1300 munkadarab kerül ki naponként. — Most még többet készítünk — mondja. — Vállaltuk, hogy háromezerrel túlteljesítsük negyedéves tervünket. Sok játékot szállítanak? — Húszezret negyedévenként. A kereskedelem igénye azonban ennél is nagyobb. Nehezen tudjuk kielégíteni. A játékok festése is gyorsan történik. A dukkózóban Szabó István piros és kék mintákat fúvat az oldalakra. Ezután márcsak a szerelés marad hátra. A szomszéd teremben hárman is foglalatoskodnak az összeállítással. Szinte percek alatt elkészül egy-egy játék. A szülők örömére — rendkívül erősek, s emellett olcsók is: a festettek 13.90, a natúr-színűek 8.50 forintért kerülnek forgalomba. Az idő ilyenkor télen nem alkalmas a homokvárak építésére, s így a kis talicskákat sem lehet megfelelően kihasználni. Ennek ellenére sok-sok kis szállítóeszköz lesz a karácsonyfák alatt. Többezer gyermek tologatja majd a duruzsoló kályhák körül a meglepetésnek szánt jászárokszállási talicskákat. — m. 1. — Hogyan keletkezeti a Szolnok név val, mely a boudug alakból keletkezett. A Szolnok szó nem lehet sem honfoglala előtti, sem honfoglalás utáni szláv jövevényszó. A Szolnok szó két elembő áll: szou (eredetileg szau) alapszóból (később szó) és a ni' kicsinyítő képzőből, melybó szabályosan fejlődött nők, a2 „e” hang az ou u-ja kiesésekor keletkezett. Röviden tehát a szó fejlődése: Szaunik, Sounuk, Szolnok. Szou személy- és helységneveink is megtalálhatók Tégi okleveleinkben, ezek vo’ taképp a Szolnok szó első tagjával azonos alakok. Vo. o Bihar megyei Szód helynévvel! (Ad kicsinyítőképzö!) A törökben a Szau szó tisztát, egészségest jelen*. A honfoglalás előtt igen sok személynevet átvettünk a törökből. A török nyelvben azonban a szau szóból személynél nincsen, onnan át sem vehettük, így tehát a Szolnok sza vünk csak eredeti magyai személynév lehet. Nyelvterületünkön gyakori példa, hogy i személynevet minden ösz- szetétel nélkül helységelneve- tésre is használják. Ezek szerint Szolnoknak 5srégi magyar neve van. Cs. V. Szolnok viros és környéke területe a honfoglalás idején Salán vagy Mén-Marót birodalmához tartozhatott. I. István király idejében már megyeközpont volt. Az erdélyi Belső és Közép-Szolnok, később Szolnok-Doboka megyéről csak a XII. század óta tesznek említést. Ezek a megyék valamikor a mai Szolnok megyével egy vármegyeterületet alkottak és nevük tapadás útján keletkezett. Szolnok elnevezésű helyek másutt is vannak, illetve voltak, így Abauj-Torna, Zemplén, Szabolcs, Moson és Sze- rém megyében. A tiszaparti Szolnokot Anonymus nem említi. Csak a XI. századtól kezdve vannak okleveleinkben Szolnok helynévről adatok. Említsünk néhány példát: 1075: Zaunuk 1213: Zou- nuc, 1429: Zolnok. Ezekben az oklevelekben Szolnok csak helynévként szerepel, de személynévként is előfordul; 1046 Szaunik (egy hajós Csákjával megölte a Dunánál), 1213-ban Géza hercegnek (Belső és Közép-Szolnok megyéhez tartoztak) csak a XIII. századtól kezdve bányászták és az ottani sót a Szamos melletti királyi kikötőbe vitték és innen szállították vizen a Tiszán, vagy szekereken tovább. Csak a XV. századból van feljegyzésünk arról, hogy désaknai sót hajóval Szatmáron, Tokajon, Poroszlón keresztül Szolnokra hozták■ Szolnok neve viszont már régebben megvolt és eredete semmiképp sem függ össze a sószállítással. Sókamarahelyek is csak a XII. század után keletkeztek Magyarországon. El kell utasítanunk tehát Safárik 1837- es, Hunfalvy Pál 1876-os és mások magyarázatát, akik szerint a Szolnok szó ószláv eredetű. Szolnok neve a Szaunik, Szaunuk, Szounuk fejlődéseken keresztül jutott el a mai Szolnok alakjáig, a közbeve- , tett Szónuk, Szónok alakokon keresztül. Az „e” betol- ‘ dós természetes, hasonlítsuk ( össze a magyar boldog szóZounuc nevű tanácsadója volt, 1281-ből való adat szerint Zonuk nemzetségnév is volt. A Szolnok név főrendi és közrendi személyeket egy- ará .t jelölt. Hosszú ideig a Szolnok nevet a szláv Szolnik szóból (sókikötö, sószállító, sótiszt) szóból eredeztették téliesen és ehhez a szószármaztatáshoz hamis történetet kerekítettek, míg végül Melich János kiváló nyelvészünk tudomá- r yosan bebizonyította a Szolnok szó magyar eredetét 1926- ban. A szó szláv eredetének lövés elméletében a múlt századi nyelvészeket az zavarta meg, hogy Szolnokon valóban királyi sókamra hely volt és azt hitték, hogy Szolnok neve még a honfoglalás előtti vagy ho. foglaláskor! időből ered, szláv elnevezésből. A sót a IX. századtól kezdve Erdélyből hozták Magyar- országra, de sem a tordai, sem a kolozs-dobokai sót nem. hozták Szolnokra, mint sórakodó helyre. Az erdélyi sót Désakna és Dés környékén