Szolnok Megyei Néplap, 1961. december (12. évfolyam, 283-308. szám)
1961-12-03 / 285. szám
1901. december 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Javul az alapszervezeiek munkája a vezetősógválasziásak után Pártmunkások nyilatkozatai Pártalapszervezeteinkben hamarosan befejeződnek a vezetőségeket újjáválasztó taggyűlések. Munkatársunk felkeresett több vezető pártmunkást és választ kért ezzel kapcsolatban néhány kérdésre szervezetek tömegikapcsolata. A bírálat és az önbírálat a termelőüzemekben volt a legegészségesebb. Elsősorban a gazdasági munkákat illetően hangzott el sok, jogos kritika. Elég sok bírálat illette a vezetőket, a szövetkezeti tagokkal való bánásmód, a munkába való hiányos irányítás miatt, s a politikai tájékoztatás elhanyagolása miatt is. A szövetkezeti tagok kifejezték véleményüket többek között arról is, hogy az illetékesek jobban törődjenek egyes feladatokkal. így például az állategészségügy megjavításával. Igazuk van azoknak, akik ezt sérelmezik, mert a járás területén az idén is több- százezer forintot érő jószág elhullott. Remélem, az idők során majd sikerül összefognunk azért, hogy ezen javíthassunk. Jogos felvetések azok is, amelyek arra utalnak, hogy a gazdasági vezetők nem mindig veszik figyelembe a dolgozók javaslatait, vagy ha meghallgatják is, sokszor elmarad a megvalósításuk. Abádszalókon az Ezüstkalász és a Rákóczi Tsz-ben kereken megmondták a tagok, hogy ha a vezetőség hallgat a tagságra, nem maradt volna kapálatlanul a közös kukorica, a répa. Sokáig azt tartottuk, hogy bírálni könnyebb, de az önbírálat még nehéz dió nálunk. A mostani taggyűlések azt mutatták, hogy a vezetők eléggé önkritikusan nézik saját munkájukat. Egyetlen alapszervezetben sem hárították el magukról a felelősséget Nem fordult elő az sem, hogy a vezetők a tagsággal közösen elért eredményeket saját érdemeiknek könyvelték volna el. Ha visszatekintünk arra a két esztendőre, amelyről most alapszervezeteinkben beszámoltak, elmondhatjuk, nagyon sokat javult alapszervezeteink tevékenysége. A párttagság politikai érettségéről a vezetők megválasztása alapján is bizonyságot szereztünk. Valóban azokat jelölték és választották meg, akik legtöbbet tettek az emberek neveléséért, akik szakmai hozzáértésük, politikai képzettségük, s az emberek iránt tanúsított magatartásuk alapján valóban alkalmasak erre Volt néhány alapszervezet, ahol még a javasolt jóknál is jobbakat talált a tagság s azokra szavazott Bár befejeződnek a választások, a járási pártbizottság mégsem tek-'nti elintézettnek ezt a munkát. A jövő év első negyedében feldolgozzuk a legfontosabb tapasztalatokat — Megmutatták-e a taggyűlések világosan az alapszervezetek további feladatait? E kérdésre Kovács István elvtárs, a karcagi városi párt- bizottság titkára így válaszolt: — Megítélésem szerint a taggyűlések a várakozásunknak megfelelően jól sikerültek. Helyesen értékelték a jelenlegi helyzetet. Nem egy lezárt egésznek tekintették a vitatott időszakot, hanem mintegy megkezdett út bizonyos szakaszát, amelyet nekik kell majd tovább építeni. Hadd mondjam el azt az egy példát, hogy a Május 1 Tsz- nél a termelési feladatokat igen alaposan elemezték. Elmondták, hogy a közös gazdaság a pénzügyi tervet hiánytalanul teljesítette, de a termelési tervet már nem. Minőségben kiváló árut termeltek, ugyanakkor nem érték el azt a mennyiséget, melyet a tagság és a népgazdaság várt volna. A tagság sok vonatkozásban boncolta ennek az okát, ugyanakkor javaslatot tett újabb termelőterületek bevonására. A szövetkezetnek ugyanis legalább 3—400 hold földje van, amelyet néhány évvel ezelőtt még műveltek, s amelyben ezentúl is lehetne termelni. E néhány példával talán érzékeltethettem, hogy a taggyűlések többsége milyen konkrét feladatokat adott a kommunistáknak. Más vonatkozásban is hasonlóak a tapasztalatok. A pártépítésre is sok javaslat született. Utána néztek például sok alapszervezetben annak, mi lett az utóbbi években felvett tagjelöltek sorsa, értékelték a politikai nevelőmunkát, a pártcsoportok tevékenységét. Az eredmények mellett azonban vannak olyan pontok, amelyekben nem értük el a várt változást most sem. Különösen a tömegszervezetekkel való foglalkozás az, amelyen nekünk is javítani kell. Tarthatatlan helyzet, hogy sok alapszervezet vezetőségében évek óta nincsenek nők. A November 7 Tsz-ben például nemhogy a vezetőségben volna, de az alapszervezetben sincs, pedig az elég nagylétszámú. Hasonló a helyzet a fiatalokkal. Sok pártszervezetben ma is olyan határozatokat hoznak az if- jakról, mint ezelőtt két-há- rom évvel. Ez nem megoldás Nem új határozatok kellenek, a régieket kell következetesen végrehajtanunk. Egészében mégis úgy érzem, elérték céljukat ezek a taggyűlések, mert megmutatták a tennivalókat. A legfontosabb feladatokat határozatok foglalják sorrendbe. Gondunk lesz arra, hogy ezekből a tagok javaslatait is megvalósítsák. Érezze majd mindenki, hogy szükség van véleményére, s törjék a párttagok is a fejüket azon, mit, hogyan csináljunk. — Milyen eredmények várhatók a választások után? Emelkedik-e az alap- szervezetekben a vezetés színvonala? Kóczián Mátyás, a törökszentmiklósi járási pártbizottság -titkára válaszol: — Bár még nem fejeződtek be a választások, az eddigi tapasztalatok alapján úgy látjuk, hogy célkitűzéseink megvalósításához sok segítséget várhatunk az alapszervezetektől. Mondhatom, a pártdemokrácia fogalma sok-sok emberben tisztázódott ez alkalommal is. Ez azt is jelenti, hogy a gyakorlatban jobban fog majd ez az elv érvényesülni. Ha pedig az újonnan választott vezetőségek összetételét vesszük figyelembe, akkor is joggal várunk javulást. A jelenleg választott vezetőségek képzettsége felülmúlja az előzőek felkészültségét mind politikai, mind szakmai képzettségben. A vezetés színvonalának emelkedésére enged következtetni az is, hogy az alapszervezetekben szinte mindenütt nagy gondot fordítottak a pártcsoportok munkájára. Ügy szervezik majd, hogy mindenütt dolgozzanak kommunisták, s azok megfelelően képviseljék az alapszervezetet, a párt álláspontját. A járási bizottság legfontosabb tennivalója, hogy következetes legyen a határozatok végrehajtásában. Ugyanakkor gondot fordítunk arra is, hogy mindenhol megismerjék a XXII. kongresszus anyagát, országunk ötéves tervét, a fontosabb országos és megyei határozatokat. Ami pedig még a pártmunka javulásának jelentős feltétele, úgy látom, szintén megvan: a tagság bizalma a vezetők iránt. A választók bíznak azokban, akikre szavaztak. így feltétlenül számíthatunk arra is, hogy mindenkor segítik őket ► Oláh János elvtárstól, a Í * kunhegyesi járási pártbizottság titkárától kérdeztük: ► — Miyen volt a párttagság {aktivitása a taggyűlésen? Bí- {rálták-e egymást és önmagunkat a kommunisták? { — Taggyűléseink többsége ♦ már lezajlott — hangsúlyoznia Oláh elvtárs —, így már j általános következtetéseket Í tudunk levonni. Mindenekelőtt azt állapíthatjuk meg, {hogy a tagság érdeklődése {nagy volt. Mondhatjuk, csak ♦ a betegek hiányoztak, vagy ♦ azok akiknek valóban na- {gyón fontos, halaszthatatlan {munkájuk volt. Hozzáfűzhettem, hogy nemcsak a pártta- ♦ gok érdeklődtek, hanem a {meghívott pártonkívüliek is. {Közel ötszáz pártonkívülit {hívtak meg az alapszerveze- ftek. Mindenki el is ment. SoÍ kan fel is szólaltak, s mondhatom. hogy szinte egyértel- {műén arról tettek tanúságot, {hogy helyeslik és segítik a {pártszervezetek kezdeménye- { zéseit. ♦ A pártonkívüliek aktivitása talapján úgy vélem, meg van ♦az egyetértés a kommunisták {és a pártonkívüliek között {Mindez végsősoron azt mu- {tatja, hogy egészséges a párt- * ' munkaegység... egy órával később dr. Petko- vics Tamásnak „Az emberi test felépítése” cimű előadását végighallgassák. A Sallai-telep 2 és fél kilométernyire van a város központjától, ezen a területen a Búzakalász Termelőszövetkezet tagjai laknak, s nagyrészt az akadémia hallgatói. Lázár Gyula népművelési ügyvezető elmondta, hogy a tantestületen kívül a tsz párttitkára, Bíró elvtárs volt a legaktívabb az előadássorozat megszervezésében. Persze a nőtanács, a szülői munkaközösség tagjai és a tanácstagok is sokat segítettek ebben. Pedig ezért nem jár munkaegység, s még iskolai bizonyítványt sem kapnak róla a résztvevők. Ügy hallottuk, a Sallai-te- lepiek akadémiája a kisújszállási művelődési csoport kedvenc „gyermeke” lesz. adta ki kurtán az utasítást az elnök. — Ez az eső nem csendesedik egyhamar. — Be kell húzatni. De hogyan? — csóválták fejüket a traktorosok, amikor az öreg Fajka bivalyaival méltóságteljesen elhajtott a gépszín előtt. A két fekete ördög nyögött, szuszogott, a tábláskocsi recsegett, ropogott a teher alatt, de haladtak. A traktorosok zsebre- tett kézzel nézték s az egyik kurtán megjegyezte. — Az öreg behúzathatná a gépeket! KI em ment könnyen. Fél*’■ óráig kérette magát Kialkudott minden húzatásért egy deci pálinkát. De kisüstit! Délután aztán sor került a húzatásra. Öt óra lehetett amikor az utolsó erőgép is bekerült a fedett helyre. Fajka bácsi lassan, komótosan lekapcsolta a láncot a traktor elejéről, majd ostorával a bivalyok felé suhintott és hogy minden traktoros jól meghallja elkiáltotta magát. — Cselő, Jámbor! Hojsz, Kondor, Jámbor! — A hosszú- nyelű ostort a vállára vetette és a csizmaszárig érő sárban büszkén, peckesen ballagott a bivalyok után. hogy ne legyen munkánál küliség! — mondtam hatá rozottan. Láttam, hogy e: egy kicsit felvillanyozta. — Tehát mi tulajdonképpen t te érdekeidért is harcoltunk — Felesleges volt! — Mondta szinte ingerült han Bon. — Miért? — Hát ért az egész valamit! Egy csomó melósl megkardlapoztak, egy csomót meg lekapcsoltak. — Ezért ugyan harcolhattatok! — felelte hangosan és gúnyosan. — Nem megy minden egyszerre! — keltem ki magamból. — De megmutattuk, hogy van erőnk, hogy velünk nem lehet csak kitolni! — Nekem nem lett jobb! És neked ugyan mit használt! Bujkálhatsz, mint egy kutya! Addig, míg akad egy gazemberebb nálam és felad a rendőrségen. Velem jól jártál! Felemelkedett a pádról, a cigarettacsikket messzire lőtte, kezeit nadrágja zsebébe mélyesztette és szótlanul elindult. Három lépés után visszafordult, kis fáradt mosoly jelent meg a száján: — Ezt megúsztad szárazon, Svenson! De vigyázz, mert mások nem lesznek ilyen jószívűek! Azzal hátat fordított és imbolygó léptekkel elindult a park kavicsos útján. Sokáig néztem utána. Elveszett ember! — gondoltam. — Legalábbis ma még az. Azután körülkémleltem a vidéket. Rendőrt nem láttam a közelben. így hát a kaland után folytattam utamat az illegális találkahely felé. Fordította: Donkó László Amiért nem jái Még fél hét sem volt, s a terem zsúfolásig megtelt. A megyei ismeretterjesztési felügyelő, Szabó Ernő elismerően bólogatott: ez igen! Határtalan lelkesedéssel jöttek el a kisújszállási Sallai-telep lakói a felnőtt akadémia megnyitójára. Huszonnyolc előadásból áll ez a sorozat, minden pénteken két témakörből kapnak ismertetőt a hallgatók: földrajzból, történelemből, lélektani, neveléstan! ismeretekből, irodalomból. Az első este pisszenés nélkül hallgatták végig Kiss Kálmán gimnáziumi tanár előadását a Földről, a földrészek felfedezéséről, s a második héten, december 1-én este épp olyan fegyelmezetten ott ültek a teremben valamennyien, jóval a kezdési idő előtt, hogy a gyarmatosítások történetével ismerkedjenek, s legfájdalmasabb volt azonban a traktorosok csipkelő- lése. — Tata! Van magának tulajdonképpen KRESZ vizsgája? — Mi a nehézség az? — Hát csak annyi, hogy maga bemegy a rendőrségre. Ott megkérdezik magától, hogy hány kilométeres sebességgel hajt a közúti forgalomban. Megmagyarázza, hogy fogatával hol lehet parkírozni, megkapja a hajtási engedélyét, aztán mehet akár százkilométeres sebességgel. Hogy az öreg az ilyen komiszkodásra mit felelt, az más lapra tartozik, de a múlt hét gyönyörűen helyreállította tekintélyét. A rettenetes szárazság után, a múlt héten hirtelen összeszaladt egy nagy csapat felhő. Az ég meglöty- tyent, lett belőle háromnapos olyan eső, hogy az utak mind víz alatt állottak. De sz még csak hagyján. A traktorok azzal rekedtek kinn a mélyszántáson, hogy másnapra úgy is kiderül. Egész éccaka paskolt az ..só. Minden jármű beszorult a fedél alá, egyedül a négy traktor maradt kinn a feketén. — Be kell húzatni! — tüntetőket az utcára. Azt is tudom, hogy emiatt keres a rendőrség. így van?! — így! — vágtam rá szinte gondolkodás nélkül, csak aztán döbbentem rá, hogy elárultam magam. Dühös lettem. „Mit faggat itt engem egy csavargó! Hogy jön egyáltalán ahhoz, hogy felelősségre vonjon!” De mintha csak megint kiolvasta volna gondolataimat, még erősebben megmarkolta a jobb karomat. — Nem szeretek sokat mesélni! Nekem pénzre van szükségem! Vagy leguberálsz 200 frankot, vagy feladlak a rendőrségen! Ne hidd, hogy eltudsz menekülni előlem, sokkal jobb a szimatom mint a kópéknak! Szóval ide lyukadtunk ki! Zsarolni akar a jómadár! Csaknem elnevettem magamat. Hidegvérrel szólaltam meg: — Nem gondolja, kedves uram, hogy más módon is hozzá lehetne jutni a pénzhez? Ezt úgy nevezik, hogy piszkos út! A szemét figyeltem. Szavaimra pupillái összeszűkültek. Azt hittem, hogy a kivetkező pillanatban az arcomba csap, de tévedtem. Minden átmenet nélkül elengedte a karomat. Aztán egészen hosszan hallgatott. Egészen másként, szinte szomorúan csengett a hangja, amikor ismét megszólalt: — Másfél éve élek munka nélkül, azóta csavargók az országban. Valamikor jobb napokat láttam. Liegeben > melóztam, mint vasmunkás.{ Kitettek az utcára, azóta! nem kaptam munkát. Meg-! próbáltam mindent. Koldul-I tam Brüsszel templomai { előtt. Előzékenyen ajtót{ nyitottam az autótulajdono-« soknak. Vetettek valamit.« Aztán háromhéttel ezelőtt? megláttalak a sztrájkolok« élén, akkor született meg a? gondolat, hogy megzsarol-? lak. ♦ Abbahagyta. Már nemi féltem tőle. Hiszen pillana-| tok alatt úgy megváltozott.« Beszédközben kiskabátja gal-J lérját fázósan felhajtotta és* egy félig elszívott cigarettá-t ra gyújtott „Hiszen közül-; lünk való, melós, akárcsak; én! Csak ő még itt tart!; Megpróbálok vele okosan be-; szélni”. ; — Szóval te láttál, amikor! sztrájkoltunk? í Csak bólintott. I — Talán azt is tudod, mi-; ért .sztrájkoltunk? { Ismét megbiccentette a{ fejét. { Többek között azért is,* MÁS gyerek a gazdaságban. A srácok szótlanul mentek el a traktorok, Sztalinyecek mellett. A szemük se rebbent, amikor elcsattogott mellettük a hatalmas SZK-3-as kombájn. .. De eltátották a szájukat, amikor Fajka bácsi elhúzott mellettük a két bivallyal. — Mi ez, bácsi? — mutogattak újjal a két szörnyetegre és bátortalanul húzódtak félre. — Mi lenne? Nem látjátok? Bivaly! — Benzinnel üzemelnek, vagy gázolajjal? — csúfolód- tak a gyerekek és az öreg néma undorral válaszolt a csúfolódásra. P ersze a gyerekek ötlete ■ végigsuhant az egész gazdaságon. Többen megkérdezték az öregtől, hogy kurblival indít-e vagy önindítóval. Az üzemanyag raktáros pedig hivatalos papíron közölte a bivalyossal, hogy üzemanyag felvétel minden reggel hat órától nyolc óráig eszközölhető. A Valaki hátba vágott Mintha áram ütött volna tarkón, úgy torpantam meg, „Felismertek! Lebuktam! Mit tegyek, meneküljek? Hátha fegyver van nála és lelő, mint egy kutyát! Nem akarok még elpusztulni! Fiatal vagyok, előttem az élet! Inkább szembenézek vele és a veszéllyel!” — követték egymást villámgyorsan agyamban a gondolatok. Megfordultam. Szakálas, gyűröttarcú, gyűrött ruhájú férfi állt velem szemben. Kezét mélyen a zsebébe süllyesztette, de kicsit megrogyasztott térdekkel állt, hogy könnyen félrehajolhasson, ha öklömmel felé sújtanék. Megnyugodtam. „Hiszen ez egy közönséges csavargó. Mit akarhat tőlem? Ismerne valahonnan?” Mintha csak kitalálta volna gondolataimat, megszólalt: Tudok a viselt dolgairól, Svenson elvtárs! — mondta nem kis gúnnyal a hangjában. A gúnyos mondat idegesíteni kezdett. „Mit tudhat rólam? Igaz két héttel ezelőtt sokan láttak! Ah, de egy rongyos alaktól csak nem rezelek be!” — Aztán ha nekem is szabadna tudnom, mit tud rólam, tisztelt uraságod? — kérdeztem magabiztosan. Nem válaszolt Zsebéből hirtelen kihúzta nagy mancsát, vaskos és repedezett újjain egy boxer villant meg tompa fénnyel. Hátraléptem. Csak szemeimet mozdítottam körbe, de úgy is láttam, hogy teljesen kihalt, néptelen az utca. „Mit tegyek most? Csapjak az arcába, aztán futás?!” ö megelőzött. Egy erélyes mozdulattal belém karolt, keményen njegmarkolta erős markával a karomat és a fülembe sziszegte: — Viselkedj okoson, Svenson. Ne próbálj meglógni! Ott az a pad, ott majd nyugodtan elbeszélgetünk egy- ről-másróiJ A pádig karonfogva mentünk, mintha a legjobb barátok lennénk. Erélyesen lenyomott a padra és továbbra is szorosan karolt. — Idefigyelj, Svenson, — kezdte a mondókáját szinte hadarva — én tudom, hogy B. gyárban három héttel ezelőtt te szervezted meg a sztrájkot és te vezetted a • D. I.enhardt, a fiatal belga írónemzedék egyik Igen tehetséges tagja. írásai antológiákban, folyóiratokban jelentek meg. — 1935-ben született. ROSSI KÁROLY: HÚZ/ A z öreg Fajka sosem szerette a gépeket. Pedig a Vörös Csillagban napról- napra több a gép. A szántás-vetés, betakarítást, növényápolást már régen a gépek végzik a gazdaságban. Sőt újabban felszereltek egy gabonafúvó masinát, amelyről az öregnek a következő a véleménye. — Kutya ész volt, aki kitalálta. Hát már nem kell zsákolni a gabonát. Az a nehézség elkezd zakatolni, zörögni, aztán felfújja a gabonát, fel egészen a magtár tetejére. Pedig hallja-e, két emeletes. No, most jön az egészen természetes kérdés, hogy miért nem szereti az öreg a gépeket. Egyszerű dolog. Az öreg Fajka bivalyos. A tsz két bivalyát hajtja. Reggel- től-estig, télen-nyáron a trágyát hordja és ha valaki szóvá teszi, az öreg bogyósén kivágja, hogy a határban nincsen töb bivaly, csak ez a kettő. De annál nagyobb a bosz- szúsága egyébért. Borsószedésen volt kinn egy csapat O. LENHARDT :* Zsarolás
