Szolnok Megyei Néplap, 1961. december (12. évfolyam, 283-308. szám)

1961-12-24 / 303. szám

1961. december 24. S70LN0K MEGYEI NÉPLAP » NÉPLAP ünnepi meueKLeie A KARCAGI FAZEKASMÜHELYTŐL A MUMKÁCSY DÍJIG Makarenko utódai Az óbudai hegyek más­kor csendes világában már ottjártamkor is hó fedte a dombokat, s nagy robajjal zúdult a szél egyik domboldaltól a másikig. A huszonkilen- ces autóbusz hörögve i küszködte fel magát a Zöldmái csúcsára, ahol első pillanatra is rokon­szenves fiatalember várt rám. Mire a kis villához ér­tünk, szinte meg is is­mertem a mikádó-kabát- ban fagyoskodó, har­mincöt éves vendéglátó gazdát. A beburkolózott emberből először a te­kintete keltett benyo­mást bennem. Van vala­mi meleg tűz a szemé­ben. A műteremben a mo­numentális szobrok, a kis plasztikáig az előre készített gyurma, a nép­művészet! gyűjtemény, * a meleget adó kályha varázsos világában fed­tem fel a különös tekin­tetű, a baráti, a kutató szempár titkár. Művész­szem a Somogyi Árpádé A művészé, akit nem egészen töretlen életűt- ján (megkér: erről ne beszéljünk), fiatalsága teljében legyintett meg a vi’ághlr. Gaszparjan rövid magyarországi tar­tózkodásából szakított — Ennék kedves története van. Egy ülő lány kőmonstrumá- ra mutat Veszprémben az egyetem épülete előtt állítot­ták fel a szobrot. A művész ezt a címet adta: Ülő lány. Nemsokára rá a Veszprém megyei lap, a Napló munka­társa megkereste. Az új szob­rot az egész város Katinak hívja, mit szól hozzá« nem sértik-e meg? Dehogy sértették. Ha a né a szobrot keresztel, a művet megérti, megérzi, akkor még­is történik valami ebben az országban a népművelésben. Diploma-munkáját a Föld­művelésügyi Minisztérium előtt állították fel. Ide ke­rült az „Agronómuslány” és a „Kaszás fiú" bronzalakja A kisújszállási Móricz Zsig- mond-szobor, a gyalogló nagy író ihletett megelevenítése a művésznek is kedvenc alkotá­sa. A Gábor Áron-portiéra de szívesen emlékszik vissza. Gábor Áronról m rajz, se fénykép nem maradt fenn, csak szájhagyomány. Eszerint Gábor Áron szép székely fér­fi. Sokat olvasott hozzá, for­rásanyagokat kefesett és meg­álmodta, megmintázta. Számos budapesti kiállítás, a moszkvai magyar tárlat si­kere után most a kilencedik országos képzőművészed kiál­lításra készül. Ariéi tárgyai, hogy Európa egyik fővárosá­ban önálló kiállítást nyit e jövő ér elején. Sikeres úi a hírnév, talán a halhatatlanság felé halad. De Szolnokon még és egyetlen kiállítása sem volt időt meglátogatására. Szimonov első budapesti á korsós lány útjai Somogyi Árpád ia- Somogyi Árpád szobra, kásáhoa vezettek. Moszkva megörökítésével. Erre, művészi közvélemény« meg- disznótort rajzain figyelt tel Szolnokon még egyetlen szob becsüléssel szól róla. Mun- fel Tőkés Sándor rajztanára, ra sincs megyénk szülött] é- káit méltatta a Pravda, a a nagy Medgyessy Ferenc is- nek. Nagy újságolvasó, s örül Szovjetszkoje Iszkusztvo. A merőse. A rajzok, az első a megyei híradásnak. Oly- világifjúsági találkozók gya- munkák Medgyessyhez kerül- kor egy-egy újságpéldányt kori vendége. VIT-díjas és a bek. A mester pedig a Száza- félre tesz. Ott van műtermé- Munkácsy nívó-ösztöndíj ta- dós úti művésztelep alkotó ben Gsuhraj művészeti eUné- iajdonosa. Budapesten négy, zugában fogadta egész vakár létének leírása. Erdei Ferenc Miskolcon három (a negyed!- dó Idejére 1 rcag város há- külföldi útjairól albumokkal két most mintázza) szobra romszáz pengős ösztöndíjára, lepi meg. Ismeri a francia áll, de nálunk, Szolnok me- Csodavilág várta itt Med- formabontókat, a szovjet ói gyében ugyan hányán tudják, gyessy Ferenchez Kodály hullámot, s ars poeticául azt hogy egy karcagi parasztéra- Zoltán, Veres Péter, Szabó vallja: nem hangosan «Bri­ber fia? Lőrinc voltak bejáratosak. gálni az újat, a haladást Bizony, Karcagról Indult Hogy Idáig jutottunk élete Túlnőtt azon, hogy reklám­sajátságos módon. A sógora pörgetésében, el is ejt egy ra lenne szüksége, s rám ta- Kántor Balázs népművésznél anekdótát Kodály-mintázásá- Ián meg is neheztel ezért, de fazekasinaskodott Vele ju- róL Mulatságos történet, ne- leírom. Nagyobb megbecsű tett be a kisdiák a gyúrható vetek rajta, de szemem s agyag műhelyébe, e kacérfco- műterem „népeire” kalandon dott a mozdulatok, figurák Eszrs veszi. lést érdemelne jétűL ezülő-megyé­Kedves Barátom! Régen találkoztunk — írod —, ezért levélben for­dulsz hozzám néhány olyan kérdéssel, amelyen mosta­nában sokat vitatkoztok. Azt kérdezed leveled elején, hogyan kell érteni Ká­dár elvtárs Csepelen elmondott beszédének alábbi részét: „Ma már nincs ugyan személyi kultusz, de vannak még dogmatikus, szektás módon gondolkodó emberek. Har­colunk ezeknek az embereknek a szemlélete eOen, mert az igen nagy kárt okozhat". Lehet, hogy szőrszálhasogatónak tartasz majd, de én a Te kérésed boncolgatásával kezdem. Ugyanis a kérdés feltevésének módja is bizonyítja, hogy „vannak még..." Van a kérdésednek egy kis mellékíze. Azokban a bizo­nyos szektás időkben volt szokás, hogy beszédeket mond­tak, s valaki azt is közölte, hogy a beszéd egyik vagy másik kitételét hogyan kell érteni. Ma nem szükséges a beszédekhez ilyen fajta magyarázat. Ügy kell érteni azo­kat, ahogy mondják. Ennyivel el is intézhetném a dolgot, de azt hiszem Te többre vagy kíváncsi. Ha nem is valami általános sémára, hivatalos állásfoglalásra, de talán arra, hogy én hogyan értem Kádár elvtárs szavait. Ezt nagyon szí­vesen elmondom neked, előrebocsájtva, hogy nem így kell érteni, hanem mindenkinek a saját fejével gondol­kodva kell megérteni. A csepeli beszéd szavait ugyan­úgy, mint ahogyan pártunk politikáját, határozatait, a pörtvezetők beszédeit általában. Kádár elvtárs azt mondja, vannak még dogmatikus, szektás módon gondolkodó emberek. Kiket lehetne ide sorolni? Nehéz erre kategóriát felállítani, sőt maga az is dogmatizmus lenne. Ehelyett elmondok néhány meg­történ» esetet, s Ígérem, utána arra is választ adok, ..ogy az általad említett példa szereplőit szektásnak mondjuk, vagy sem. Az alapszervezetekben most voltak a vezetőség- választó taggyűlések. A felsőbb pártszervek javasolták, hogy hívják meg erre mindenütt az Illetékes munkaterü­let néhány kiváló pártonkívüll dolgozóját Is. Egyik nagy­üzemi alapszervezetünkben mégsem hívtak meg senkit. Ez eddig lehet tévedés vagv feledékenység. De megkér­dezték a titkárt, s ő azt válaszolta, azért nem hívtak meg senkit, mert az alapszervezet belső ügyét nem kí­vánják pártonkívüliek előtt tárgyalni. Ezt a véleményt szerintem a szektás, dogmatikus gondolkodáshoz lehet sorolni. De hadd mondjak el egy másik példát is. Ugyancsak az egyik alapszervezet vezetőségválasztó taggyűlésén tör­tént. A vezetőség beszámolójában egy dolog elméleti he­lyességének igazolására Sztálintól vett Idézetet használt. Most ne bocsátkozzunk afelett vitába, bocy a* idézett sztálini mondás helytálló vagy sem. Ha hely« a sztálini tétel, akkor is feltételezhetjük, hogy azok az elvtársak, akik néhány nappal a XXIL kongresszus után így jár­nak el, nem értették meg a kongresszus lényegét. Vagy ha megértették, még rosszabb. Akkor azt kell gondol­nunk, hogy a beszámolóban elhelyezett Sztálin idézet dacot Jelent, azt, hogy nem fogadják el a XXIX kong­resszuson Sztálinról elhangzott értékelést Ha Így van, bi- *ony ez Is szektás hiba. Felmerül a kérdés: azok, akik a fenti hibákat elkö­vették, feltétlenül a Kádár elvtárs említette, szektás, dogmatikus módon gondolkodó emberek közé tartoznak? Nem biztos. Ehhez jobban kellene Ismerni őket Baját alapszervezetükben ezt jobban meg tudnák ítélni, de as semmi esetre sem ártana, ha ezekkel az elvtársa Irka! alaposan beszélgetne valaki pártunk politikájáról, a XXII kongresszusról. Leveled második felében arról írsz, hogy sokat be­szélgettél közös barátainkkal a XXII. kongresszusról. Azt írod, valami szorongás, rossz érzés van bennük. A régi, harcos szellemet féltik, amit — s ezt nem is tagadják — előttük Sztálin személyesített meg. Hát most már min­den rossz volt, amit azelőtt csináltunkT — teszik fel a kérdést. Vitapartnereid közös ismerőseink. Én is nagyon tisz­telem őket — ha nem így lenne, válaszra sem méltat­nám ezt a dolgot A válasz előtt és a válasz helyett hadd mondjak el valamit A nyugati sajtó egyik nagy szenzációja most a XXIX. kongresszus. Gondolhatod, nem a kommunizmus építé­séről cikkeznek. A France Soir című milliós párizsi esti lap például folytatásokban közli egy volt hitlerista kém vallomásait. Többek között elmondja az Illető, hogyan használta ki az imperialista ellenség a sztálini kultusz nyomán keletkezett gyanakvás légkörét arra, hogy Tu- chacsevszkij ellen koholt bizonyítékokat gyártson és jut­tasson el a szovjet kormányhoz. Most mindegy, mennyi ebből a kém fantáziájának szüleménye. A lényeg Igaz. Tucbacsevszkijt, majd ayóméban a katonai veaetókáde­rek ezreit elítélték, közvetlenül a második világháború előtt. Ha ez nem Így történik, bizonyára ütőképesebb szovjet hadsereg fogadja már a háború elején a német fasisztákat. Talán már soha nem lehet pontosan felmér­ni, mennyivel kevesebb veszteség érte volna a Szovjet­uniót ezesetben. Ez csak egy példája a személyi kultusz szülte rém­ségeknek és azok következményeinek. Bizonyára tudod hogy nem véletlenül szúrtam közbe ezt az esetet és csak utána válaszolok arra, hogy tulajdonképpen igazuk van-e elvtársainknak, akik most a régi harcos szellemet féltik. Ha valaki az ilyenfajta — a sztálini Időkre Jellem nő — módszereket értené harcos szellem alatt, ebből nem kérünk. Ax egész kommunista mozgalom, a ml pártunk is, kemény és keserves leckét kapott, amelyből meg kel lett tanulni, hogy az ilyen módszerek milyen károsak és mennyire távol állnak tőlünk. Elvtársainkat talán megtéveszti az a tény, hogy az elmúlt másfél évtized valóban teli volt nagy tettekkel amelyeket csak olyan kommunisták vihettek végbe, aki’ mindig készen álltak a párt, a nép ügye érdekében, aki' nem riadtak vissza a nehézség élttől, megpróbáltatások! ‘' sem — akik harcosszellemü katonái voltak a párinak Ma még zavarja egyesek tisztánlátását, hogy ugyanebbe az időszakban — illetve ennek egy részében — a Rákos' féle szektás pártvezetés nagy hibákat követett el és sú lyos károkat okozott ök ia harcos szelleműnek mondta magukat. De ahogyan a búzát meg lehet tisztítani » ocsutól, úgy pártunknak a magyar nép boldogulásáé’ vívott történelmi harcát is el lehet különíteni a szem ' lvi kultuszból származó néhány káros következményt ő Ügy, ahogyan azt pártunk meg is tette már. De úgylát szik, ezen az öntisztogatáson külön-kűlön át kell esr még néhányunknak, akik e harc részesei voltunk magun is. Nyilván akad olyan harcos a párt soraiban, akin6 ez még hátra van. Nem is olyan könnyű dolog ez. D. sürgős, mert amíg egyes elvtársakat ilyenfajta régi tér hek nyomnak, amíg nem képesek bátran ledobni az' magukról, addig nem tudják megérteni pártunk égés mai politikáját. Nincs arra szükség, hogy valaki kiálljon és ham ' szórjon a fejére hat-nyolc év előtti dolgokért. De a igen is jó lenne, hogy akinek még szüksége van errr határolja el magában a tiszta búzát az ocsutól. Azzal a kérdéssel fejezed be a levelet, hogy vajor az ilyen elvtársak — akikről eddig szó volt — odasorol hatók-e a szektásokhoz? Nem tudom. De ha a XX?’ kongresszus anyagainak kellő tanulmányozása, kellő meg emésztése után. alapos viták után is féltik még a rég' idők harcos szellemét — azt hiszem igen. ■*' c .Varga Hemet örömében, s mint a Kende­resre kihelyezett Vad Mária esetében is látjuk, annyira megszeretik községüket, hogy oda kívánnak végleg vissza­menni Igen, ez az élet „sű­rűje”. S egyben jő szakem­berré képzésüknek egyik fon­tos eszköze. Andrássi Béla, az intézet igazgatója beszélte el egy al­kalommal, hogy azelőtt a ta­nítót kiküldték egy évi gya­korló tanításra, egyedül. Bol­doguljon, ahogy tud. Mennyi bajt, nehézséget, elkedvetle- nedést, a munka- és hivatás- szeretet elvesztését idézte elő ez a módszer! S a most ki­helyezetteket annyi gonddal, alapossággal oktatják a mes­terség apró titkaira, hogy az egyenesen megható. így kell, így lehet jó szakembert ne­velni Kenderesen, Török- azentmlklóson, Jászdózsán és a többi helyeken ezért szeret dolgoz! az ifjú tanítójelölt, ezért szeretik meg a falu em­berei, akikkel együtt éL A* elméleti szakképzés olyan sokoldalú, hogy szinte alig lehet felsorolni a sok­féle tárgyat, könyvet, jegyze­tet. Három félév gyermeklé­lektan, ez az eddig elhanya­golt tantárgy segíti őket, hogy eligazodjanak a rájuk bízott kisdiákok bonyolult problémái között Az eddig eléggé elhanyagolt módszer­tant Itt nagy óraszámban, heti hat órában tanulják, ki­sebb csoportokra oszolva. Két féléven át foglalkoznak az ifjúsági és gyermekirodalom­mal, hogy közelebb tudják hozni a szép szót a gyerekek­hez. Ez sem szerepelt azelőtt a tanítóképzők tanrendjén. (Folytatása a 19. oldalon^ működését 1960-ban, a re­form évében tizenötös csopor­tokban vettek részt a diákok termelési gyakorlaton. Ezév- ben szintén. Kikerültek a fal­vakba, a tez-ekbe, a helyi nagyüzemekbe. Együtt dol­goztak két hétig azokkal, akiknek gyermekeit tanítani fogják. Kemény fizikai mun­kán csiszolódjak össze a két­kezi dolgozó emberekkel és a számtalan dicsérő, köszönő le­vélből ítélve, nem dolgozta* rosszuk Sokat is tanultak. Nyitott szemmel jártak s visszatértükkor két nagy té­telt dolgoztak ki. Az első év­ben az ifjúmunkások erkölcsi arculatának szocialista voná­sairól, a másodikban a nők politikai társadalmi helyzeté­ről kellett írniuk. Dolgozataik ** finom megfigyelésről, szerzett él­ményről tanúskodnak. S ezek a vélemények visszakerültek a tsz-ekbe, üzemekbe. A sze­retetteljes észrevételek sokat segítettek odakint a párt- szervezeteknek, gazdasági ve­zetőknek is. Tér. -készetesen nem ebben merül ki, nemcsak ebben tük­röződik az iskola és az élet kapcsolata. A főiskolásokat ott lehet látni a herényi isko­lák szülői értekezletein, a nevelőtestületi gyűléseken, a kisdobos foglalkozásokon. Ez is az élet, ez is a ta­pasztalatok gazdag tárháza, az elméletben tanultak ellen­őrzése. S kapcsolatba kerül­nek az élettel azok a harmad­évesek, akik félévre kimen­nek egy-egy falusi iskolába, ott tanítanak, eljárnak a KISZ-be, a nőtanácsba, részt- vesznek a falu gondjában» Három évvel ezelőtt még csak halványan körvona­lazott tervként élt egyes lel­kes vezetők, pedagógia szak­emberek fejében az azóta törvénnyé kristályosodott ok­tatási reform. S ennek a terv­nek első lépéseként születtek meg a felsőfokú tanítóképző és óvónőképző intézetek. Két és fél évvel ezelőtt egy derűs szeptemberi napon kezdte meg működését Jász­berényben a Felsőfokú Taní­tóképző Intézet 1962 nyarán, féJ év múlva, pedig szárnyra bocséjtja az akkori első év­folyam hallgatóit Falura, ta­nyára kerül ld több mint félszáz tanító, hogy újtípusú nevelőkként kezdjék meg ön­álló munkájukat a nyiladozó értelmű ki-fiúk, kislányok bevezetését az ábécébe, a „való anyag", • reália világ ismeretébe. Űjtípusú nevelők, űjtípusú nevelés. Érdemes megnézni azt hogyan teljesíti rájarótt feladatát a jászberényi inté­zet, milyen pedagógusokat várhat tőlük a fejlődő magyar falu. Hogyan tesz eleget az őt életrehívó 1959. 26-os tör­vényerejű rendeletnek, amely előírja, hogy falai között „művelt hivatásukat értő és szeretó, kommunista világné­zetű embereket képezzenek'* Erre a kérdésre a választ az iskolareform céljainak tük­rében találhatjuk meg. Az a bizonyos három célkitűzés vá­laszt is ad egyben a „28-os- ra” is. Az első követelmény: köze­lebb az iskolát az élethez. Ebben a kérdésben egyértel­műen igenlő, pozitív választ kapunk, akármilyen oldalról Is vizsgálgatjuk az iskola tltlinillllllIlUillllillllllllliltlllilllllllilllllllliljlllllilillUllUUU IETÉ1 a harcos szellemről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents