Szolnok Megyei Néplap, 1961. december (12. évfolyam, 283-308. szám)

1961-12-20 / 299. szám

1981/ december 20.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

KÖSZÖNET HELYET

T

A

leomlott falak, gőzölgő, füstölgő romjai között ’botorkáltak, amikor rájuk köszöntött a tsz párttitkára, Rácz Lajos és a főkönyvelő. Nem szóltak, csak sírtak az öregek. Amazok se mondtak sokat. Hisz ilyenkor egy rettenetes tűzeset után még a vigasztalás is félszeg módon hat.

Csak amikor Ráczék visszamentek a tsz-be, ott mondták el a cukorrépát szállító embereknek:

— A szövetkezet alapító tagjának. Cs. Kiss Istvánnak leégett a'háza. Tizenkét éve tagja a tsz-nek. Mindig nagyon szorgalmas, dolgos ember volt... A közösség segíthetne neki. Úgy maradt, mint a szedett fa. Csak a kollektíva adhatja vissza neki azt, amit a tűz elvett tőle.

Segítsenek, de hogyan?... Még aznap végiggyűrűzött a hír, bejárta a szövetkezet háromezer holdját. Másnapra megvolt a döntés. Mindenki lemond két-három munkaegységéről a Cs. Kissék javára. Arra minden terményt, s pénzt soronkívül kiadrr’-.

Ny égyszázhúsz munkaegység „jött össze”.

‘ y Adhatnánk a közösből is, a tsz pénztára sem érezné meg azt a néhány ezer forintot — vélték. De mennyivel más lesz, ha nemcsak pénzhez jutnak, hanem azt is érzik Cs. Kissék. hogy a tagok egytől egyig segíteni akarnak. Nemcsak a közösség, mindenki külön-külön is akarja, hogy boldoguljanak.

Cs. Kissék nagyot néztek, amikor újból elment hozzájuk két tsz-tag, s mondták:

— István bátyám, jöjjön, menjünk a piacra.

Az öreg egy ideig azt hitte, rettenetes kára és fájdalma mellé még kigúnyolják. Mit vinne a piacra,, hisz árpája, búzája, ötven mázsányi háztájin termett kukoricája mind egy szemig szénné égett a padláson.

A jövevények unszolására lassan, hitetlenkedve ment az irodára.

— Szégyen, nem szégyen, elsírtam magam, amikor megmondták, hogy milyen termény az, amit a piacra viszek. Nem akartam hinni senkinek, hisz úgy meg voltam törve, azt hittem, sose heverem ki —- em’ékezik Cs. Kiss bácsi.

A ztán a pénzből megvették az építőanyagot, tégn lát, palát, faanyagot. És akkor megint jöttek. Az épitőbrigád tagjai, fogatosok. társadalmi munkások. Nemcsak a Petőfi Tsz-ből, ahol István bácsi tag, a szomszédos Magyar—Mongol Barátság Tsz-ből is...

...És most Mezőtúron, a Klapka utca 2. szám alatt ismét áll a ház. A régi nádtető helyett pala fedi. Körülötte még égett, üszkös fadarabok, gerendák emlékeztetik a ház lakóit a két hónappal ezelőtti tűzesetre. De bent, a keskeny kis ablakok mönött, a kályha melegén túl az a gondolat is fűti lakóit. hogy a közösség szere- tete, segítsége határtalan jó dolog. Szeretnének mindenkinek külön-külön köszönetét mondani érte.

_ Szolgáljon ez az írás köszönet helyett elismerésül mindazoknak, akik nem hagyták magára bajbajutott embertársukat. >

’. ' Borsi Eszter

'•'ok a funkcionárius

Franciaországban jelenleg 225 kinevezett prefektus, vagyis megyefőnök van. de mindössze 118 prefektura. A francia parlamentben fel is vetették a kérdést, mivel foglalkoznak vajon azok a prefektusok, akiknek „nem jut hivatal”? Nem voltak hajlandók elfogadni azt a magyarázatot, hogy végeredményben Franciaországnak jóval több követe és nagykövete is van, mint ahány országgal diplomáciai viszonyt tart fenn.

Módszertani munka

a megyei könyvtárban

lom kérdéseit, stb. Nyáron egyhetes tanfolyamot tartottunk negyvenkét tiszteletdíjas könyvtáros számára. Jövőre ezt megismételjük.

— Ezenkívül is igyekszünk megtalálni a tapasztalatátadás legjobb formáját. A megyei könyvtár feldolgozó csoportjának vezetője, de más vezető beosztású dolgozóink is rendszeresen adnak vidéki útjaikon is tanácsokat a járási és városi könyvtárak munkájához. A későbbiekben az olvasószolgálat) csoport is többet foglalkozik majd a járási könyvtárakkal. Ez a részlegünk a kölcsönzés, az olvasóterem, a gyermekkönyvtár és a tájékoztató-szolgálat segítségére siet majd. Ugyancsak a jövő é\ terveihez tartozik szeminá riumok tartása, a járási könyvtárvezetők számára könyvtudományi kérdésekről,

— Mindent' megteszünk, hogy a megye járási, községi könyvtárai szakszerűbb, jobb munkát végezzenek a jövőben, mint eddig. Ehhez azonban az is szükséges, hogy módszertani csoportunkat minél kevesebb egyéb irányú munkával, költség- vetési, felújítási, anyagfel- felhasználási problémával terheljék meg.

— kiJó dete&tívre?ényíró kerestetik

Párizsban működik egy irodalmi zsűri, amely minden évben a „Quai des Or- fevres”-díjjal tünteti ki az év legjobb és legizgalmasabb detektívregényét. A zsűri az dén bajba került, mert egyetlen új detektívregényt sem

Kisautó!

Részleíek a Musts (ián I%Tépfrmtí mewyei munkatervébol

talált „méltónak” a kitüntetésre. Ezért úgy határoztak. hogy első ízben egy bűnügyi színdarabot tüntetnek ki a díjjal. A „Nyolc asz- szony” című darabot Robert Thomas írta és nagy sikerrel játsszák a párizsi Theatre Edouard VII.-ben.

levelekből

néhány sorban

Kuncsorbán láttuk — írja Berta Gyula törökszentmiklósi levelezőnk —az általános iskola hirdetőtábláján, hogy a takarékbélyeg gyűjtésben Saboltász Imre 216. Gergely József 176, Szabó István és Kovács András tanulók 123 forinttal járnak az élen.

;v .:, „ \*. _ . á"

Lődi Pál a szolnoki tüdő- kórházból ártól ír, hogy jól esett neki a Földművesszövetkezetek Szolnoki Járási Központjának gondoskodása. Mint írja, köszöni Nemes Mihály, elvtársnak a csomagot és azt, hogy nem feledkeztek el- beteg- szövetkezeti tagtársukról.

*

Közös összejövetelt tartottunk a fiú rajjal — írja Ignácz Emma, a 45,80. sz Kállai Éva úttörőcsapat tagja —, és megbeszéltük' a tanulási és mozgalmi feladatokat. A rajösszejövetelre eljött Asztalos Ferenc elvtárs. a Járműjavító KISZ-títkára is.

Tlsz!efe!beli

zsoldFranciaországban 294 15? kitüntetettje van a becsület- rendnek. Ezek közül 174 07- személy „tiszteletbeli zsoi- dot” is élvez. Ez a zsold va lóban csak „tiszteletbelinek” mondható, mivel a különböző francia inflációk során mindössze évi 10 újfrankra zsugorodott össze.

Illik? Nem Illik!

Kenderesre kellett utaznom fontos ügyben. Mfg vonatomra vártam a kisújszállási 'állomáson, bementem a kulfúr-várőle- rembe. Néhány diákot találtam ott, lányokat, fiúkat vegyesén. \ kömvezd községekből Ide járnak Iskolába, s mnát hazafelé utaztak. Hangoskodtak, rendetlenkedtek a vrtrőteremben, s a vonatban — mert egy kocsiba szántam velük — mégínkább.

Két bácsi mellett jutott hely nekem a fülkében, mert a diákok minden ülőhelyet lefoglaltak. Olvasni akar* am, de képtelen voltam a lárma miatt könyvemre figyelni. Ehelyett őket néztem. A két bácsi csendesen bes-éieeiett, s egyikük odaszólt a lányokhoz:

— Legyenek már egy kicsit hMknbban. kislányok!

Mire goromba megjegyzések röpködtek:

— Mi maga? Nem parancsol nekünk!

— Különben Is, ez . diákszakasz

A bácsi megszeppent a durvz

szavak hallatára és félénken körülnézett.

— Hol a tábla, mely jelzi, hogy diákkocsi?

— No, nézzétek, még ezt Is

meg kell szegénynek mutatni... nyelvelt egy lény. ,

Nem folytatom.

En megértem a diákokat, hiszen magam is az vagyok, negyedikes gimnazista. De nekünk már tudni kell: hol, hogyan viselkedjünk. Tudnunk kell: ml illik, ml nem.

Palknsak, szeleburdiak vagyunk és hangoskodunk - néha. Ez igaz. De embertársainkat ilyen goromba megjegyzésekkel megbántani — nem csak Illetlenség, de nagyon szomorú bizonyítvány magatartásból egy Intelligens diáknak.

r- LOttt •m

adványaink az úgynevezett ajánló bibliográfiák. Eddig a színműtár-jegyzéket, az ateista propagandához és a német kérdéshez szükséges ajánló könyvjegyzéket bo- j csájtottuk közre. Ügy véljük, hogy ezzel nemcsak könyv- j tárosainkat, hanem a kul- I túrmunkásokat, az előadókat, kutatókat is támogattuk. Ilyen bibliográfiákat a jövő esztendőben is készítünk.

— Hogyan képezik tovább a könyvtárosokat?

— Elöljáróban azt kell megemlítenem, hogy mi a járási könyvtárak vezetőit és munkatársait képezzük ki. Ök foglalkoznak azután a községek könyvtárosaival. Rendszeresen tartunk könyvtárvezetői értekezleteket. Ezeken részletesen megvitatjuk az olvasótoborzást, a könyv- barát-mozgalom propagandáját, a József Attila-mozgaKisfaludi Sándortól, a megyei könyvtár vezetőjétől arról érdeklődtünk, milyen ez a módszertani munka?

— A könyvtárak módszertani munkáját a budapesti Széchenyi Könyvtár irányítja. Onnan kapjuk az elvi irányítást, esetenként a jegyzeteket. Egy másik igen értékes támogatás számunkra, az úgynevezett törzsanyagjegyzék. Ebben azok a legfontosabb könyvek fordulnák elő, amelyeknek minden községi könyvtárban meg kell lenniök. Sajnos ebben a tekintetben még nem állunk valami jól, mert ez a jegyzék olyan könyveket is tartalmaz, amelyek már nem kaphatók. A könyvtárak ellátása tehát ilyen szempontból a könyvkiadás ügye Is.

— Melyek a megyei könyvtár módszertani feladatai?

— Sok mindent adunk ki magunk is. Legfontosabb kiA megyei művelődési tanács legutóbbi ülésén a könyvbarát mozgalomról. tárgyalt. A többi között kiemelte, hogy a megyei és járási könyvtárak irányító munkáját, a községi könyvtáraknak nyújtott módszertani támogatását különösen fontosnak tartja.

ménybeszámolókat rendeznek. Ezeket kiállításokkal és filmvetítésekkel is összekötik. Megemlékeznek a népi demokráciák nemzeti ünnepeiről.

A társadalmi és tömegszervezetekkel közösen, haladó írók, költők, zeneszerzők életéről, munkásságáról tartanak előadásokat, megemlékezéseket. Többek között Komjáth Aladár, Juhász Gyula, . Zalka Máté, József Attila, Puskin, Goncsarov életéről, munkásságáról.

Augusztus 20-ára több járásban helyi jellegű, néhány helyen pedig a Szolnoki Művésztelep közreműködésével kiállítást rendeznek a megyei festők és szobrászművészek alkotásaiból. Vándorkiállítást Indítanak egy-egy népi demokratikus ország életéről, fejlődéséx’ől is.

A mezőgazdasági szakoktatás segítésére megyei akcic bizottságot alakítanak. Ez a bizottság az ezüstkalászos tanfolyamok, s a kihelyezeti technikumi osztályok munkáját könnyíti főképpen. — Ugyanakkor segítséget ad a termelőszövetkezetekben dolgozó technikumi levelező hallgatók tanulásához.

Különös gonddal készül a népfront mozgalom a termelőszövetkezetek nyári munkájának segítésére. Többék között tovább szervezik a 20 munkaegységes mozgalmat, a szocialista munkaversenyt és tapasztalatcseréket, szerveznek a bemutató termelőszövetkezetek eredményeiről is.

tásának néhány elvi és gya- > korlati kérdését vitatják meg.

A megyei elnökség 1982 februárjában arról tanácskozik. hogyan segíti a társadalmi munka az emberek gondolkodásának formálódását Ugyanekkor tanácskoznak ar- ! ról, mit tehetnek a népfront bizottságok a falusi sport- munka érdekében.

Áprilisban az ifjúság internacionalista nevelését, általános és szakmai műveltségének .emelését, a falusi ifjúság politikai nevelését beszélik • nfie^v Tanácskoznak arról is. mit tehet a falusi értelmiség az egységes, művelt paraszti osztály kialakításáért.

— Jelentős események Is lesznek. Megyei, járási és városi béke aktiváltat tartanak Majd orvosok, egészség- ügyi dolgozók, pedagógusok, kisiparosok, műszaki szakemberek. stb. részére rendeznek rétegtalálkozókat.

A, népi demokratikus országok követségeinek segítségével barátsági esteket, élA Hazafias Népfront me-| gyei bizottsága elkészítet-} le jövő évi munkatervit. Aj mozgalom egyik alapvető feladataként jelölte meg: ismertetni a megye lak "9- j sásával az SZKP XXií.; kongresszusának határozatait, országunk második j ötéves tervét, s azt, hogy tőle telheiőleg mindenki segílse a termelőszövetkezetek inegszi'árdítását. Az átfogó, nagy célok rrfellett a program többek között azt is hangsúlyozza: szakmájához, tudásához mérten legyen megbízatása ä népfront munkába tevékenykedő embereknek.

A megyei népfront bizottság 1992 első negyedében megvitatja a mozgalom legfontosabb feladatait, valamint azt. hogyan segíthetik i a termelőszövetkezetek termelési terveinek megvalósítását. Későbbi időpontban a megyei műszaki aktíva csoport munkájáról tanácskoznak. majd a mozgalom vejre- i tésér.ek színvonalát, irányítrhat. Azután arról, hogy útközben mindig a szerepemre gondoltam és az én szereteti közönségemre... Itt vegye bele, hogy váayom a fővárai kőrengetegéből a vidék csendesebb tájaira. Igen, ez széf gondolati Leírta? Jó... Akkor leírhatja azt is, milyen ruhában érkeztem. FmH'sc meg, hogy szeretem a zöld szint, és így tovább, és így tovább. és íg*t tovább, tudja maga mit kell írni... Mi? Mit mond? Művészeti problémák. Hát erről majd a kísérőm. Ö ismer minden ilyet, lytioskám! Mat A üljenek le a sajtóval... Hm... hogy is hívják magát* Kázmér? Igen? Aranyos... Hát akkor, kedves Kármér maradiunk eny- nyíben. Két nap múlva írhat arról is. hogy nagyon megszerettem. a vánost, sok emberre'1 meoismonkprltnyi Fo'orivorte. rí?k r<av? Küldje maid el hozzám .. Szós-al írion sok. iól rólam. De hát mit is írhatni': Mana olyan kedves. Igazár, aranyos... Ja. a meghívás. Pgjnns. näheren meny. Talár később... Azt hinnék, le akarom venni a lábáról a sai tót. Nem mondom hn a Kivié rán volnánk. De itt. Rio Df Mvasán? . ., Nos, azt hiszem, mahetünk. PA...

S a nagy Ta*ai Szidónia finoman beszáll* a színházigazgató kocsijába., s a hátsó ábigi-on inteaetett vissza a sritő boldoa kónv:eplá*Anok.

Szerényen, keresetlen egyszerűséggel. Mint ahogy fényképeiről néz az emharckre.

Dér Ferenc

Mucsa.

arccal, mv.strálgató bizalmatlansággal nézte a várakozókat. Mögötte — az ablakkeretbe látszott — kísérő álltak.

A kulturális rovatvezeti

— minden akadályt legyőzni.

— az ablak alá fy rakod ott s integetett, magyarázott is üvegen keresztül. Mögötte mellette a színháziak tolongtak, szedték le a művészne bőröndjeit, s amikor Tatai Szidónia megjelent a kocsi ajtajában, tízen is nyújtották kezüket

Amikor a művésznő parányi lába a földet érte. jegyzettöntbjévA a kezében a sajtó képviselője — mit sem várva — odalépett.

— Drága művésznő! Sok szeretettel üdvözlöm a sajti és városunk egész társadalmi nevében, itt nálunk. Boldogok vagyunk hogy eljött hozzánk hogy itt van. és hogy átadhatom azt a szeretetteljes meg- hívást...

— Ah. maga újságíró... — szólt közbe azzal az elragadt Szidónia-mosollyal az arcár Tatai Szidónia művésznő. — Interjút akar biztosan.. Tudja mit? Hagyjuk a szószt végezzünk röviden. Maga U siet, hogy leadhassa az anyagot. Amikor a fesztiválon elnyertem az Aranygallyt, n újságíróknak csak három percet adtam. Maga kap kettőt. Jó?... Szóval, jól utaz tata, erről

BHoaiu#- tijétniw'■ i*tglBl- riínia>J>Yn"

Rio De

rendezővel és a kórista- lányokkal. Nagy tétről volt

szó

/xzcan rohant is a szerkesztőségbe, elmondani a nagy újságot: „Sajtófogadás a helyi lap szerkesztőségében”’

— Tatai Szidónia baráti beszélgetése lapunk munkatársaival." — „A világhírű filmszínésznő interjúja a lap kulturális rovatvezetőjével.”

— A címek csak úgy áradtak a fejében, amíg haladt a szerkesztőség felé. S már néhány mondat meg is fogalmazódott benne a majdani nagy riportból: „Tatai Szidóniát egyszerű közvetlenségéből, keresetlen egyszerűségéből fakadó magas- ihletésű tehetsége és művészete tette világhíressé...” — „A siker, a hírnév nem ragadtatta el, megmaradt a maga egyszerűségében; annak,' aki volt, amikor még nem kapta szárnyra nevét a ‘ világsiker szele...”

Szóval így valahogy.

A színház úgvszólván teljes létszámmal kivonult az állomásra, egészen elállták a kijáratot. A kulturális rovat vezetője nem tudott előre fura kod ni.

— A sajtó... Szabad! Szabad... A sajtó...

De már meg is érkezett a vonat.

Tatai Szidónia művésznő a harmadik kocsi egyik elsőosztályú fiilké’dnek nbla kában állt. Egy kicsit faA kis vidéki lapban megjelent hír úgy futott szét a városban, mint kőpadlóra ejtett higanycsepp: a nagy fővárosi művésznő, Tatai Szidónia fellépést vállalt a helyi színházban és ide utazik. Mindenki, akinek csak egy egészen kicsi köze is volt a színházhoz — a jegyszedőktől az állandó bérleteseken keresztül a kakasülő örzsközönségéig —, izgatottan tárgyalta az eseményt, lobogtatva a kommünikét tartalmazó lapot. Órrrriásssi szennnnzáccccióóó

Tatai Szidóna neve a köz- tudatban eggyéforrott a színház — és filmvilág oly sokszor publikált megújhódásá- val. Fiatal volt és a lapok áradoztak róla. „Ügy robbant bele tehetségével a filmvilágba, mint egy mesebeli meteor...” — írta róla a színházi hetilap, s a riportban háromhasábos fénykép a művésznőről, arcán „a reá oly nagyon jellemző, hamvas báját, keresetlen közvetlenségét, egyszerűségét tükröződve ragyog*ató Sztdő- nia-mosollyal..." Amikor a nagy külföldi, nemzetközi filmfesztiválon elnyerte az Aranygallyat, nem volt egye* len lap sem az országban, amely ne közölte volna hal- lelujázva a hírt: „A mi Szidóniánk...”

Es most jön ide, a kis város színházába, a vidéki közönség elé.

A lap kulturális rovatvezetője állandóan a színházban tárgyalt. Jó kapcsolatai voltak az igazgatóval, a fő-