Szolnok Megyei Néplap, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-16 / 270. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. november 16. Súrlódások a bonni koalíciós partnerek között Bonn (MTI). Az Adenauer kormány még csak egy napja lépett hivatalba, de máris jelent­keznek az első súrlódások a koaliciós partnerek között. A szabaddemokraták az eskütétel napján ugyanis meghökkenéssel vették tudo­másul, hogy a kancellár — megkérdezésük nélkül — „becsempészte a kormányba a CDU parlamenti frakciójá­nak eddigi elnökét, Heinrich Kronét, aki tárcanélküli mi­niszter lett. Ezzel még tovább növelte a koaliciós kormá­nyon belül a CDU túlsúlyát az FDP-vel és a CSU-val szemben. A CDU most — Adenauert is beleszámítva ■— 12 szavazattal rendelkezik az új kormányban az FDP 5 és CSU 4 miniszterével szem­ben. Külön pofon az FDP számára, hogy Krone utóda CDU parlamenti frakciójá­nak élén a lemondott kül­ügyminiszter, Brentano lesz, aki éppen az FDP ellenállása miatt mondott le a külügyi tárcáról és így aligha fog harmonikusan együttműköd­ni a Szabad Demokrata párti frakció elnökével. Kronénak a kormányba való felvételéhez Adenauer állítólag azért ragaszkodott, mert őt szánta utódjává a hivatalos trónörökössel, Er- harddal szemben. Amint kitudódott, az FDP frakciónak az eskütételt meg­előző ülésén Dehler javasla­tot terjesztett a frakció elé, hogy azonnal bontsák fel a kialiciós szerződést, amelyet a kancellár az új miniszter önhatalmú kinevezésével máris megszegett. Dehler in­dítványát azonban elvetet­ték. Finn kormányközlemény Gromiko és Karjalainen tárgyalásairól Helsinki (TASZSZ). — Helsinkiben hivatalos közle­ményt hoztak nyilvánosságra a finn kormány jóváhagyásá­val; A közlemény a szovjet— finn kapcsolatokat érinti, részben az október 30-i szov­jet jegyzék, részben a no­vember 11-i Karjalainen— Gromiko találkozó fényénél. — A közlemény rámutat, hogy Karjalainen és Gromi­ko november 11-i találkozá­sán Gromiko kifejtette a szovjet kormány álláspontját, mégpedig abban a szellem­ben, ahogyan azt a finn kor­mányhoz intézett szovjet jegyzék tartalmazta. A szov­jet külügyminiszter utalt ar­ra. hogy a jelenlegi nemzet­közi helyzetben a Szovjet­unió kénytelen gondoskodni biztonságáról, s hogy már most konkrét következtetése­ket kell levonni határainak biztonságát illetően. Rámuta­tott, hogy a Szovjetunió ka­tonai körei ennek kapcsán már régóta sürgetnek kato­nai tárgyalásokat Finnország és a Szovjetunió között az 1948-ban megkötött barátsá­gi, együttműködési és kölcsö­nös segélynyújtási szerződés keretében. Gromiko szovjet külügymi­niszter megjegyezte, hogy a Szovjetunió kormányának a legcsekélyebb mértékben sem szándéka beavatkozni Finnország belügyeibe. Azt mondotta, hogy a Szovjetunió teljes bizalommal van Finn­ország jelenlegi külpolitikai irányvonala iránt. A Szov­jetunió azonban kénytelen felfigyeli arra, hogy a finn­országi politikai helyzet bi­zonytalanná vált, és hogy Finnországban jelentkeztek bizonyos olyan polititkai cso­portok, amelyek a jelenlegi külpolitikai irányvonal foly­tatásának megakadályozására törekszenek. A jelenlegi hely­zetben a szovjet kormány szeretne mielőbb bizonyossá válni afelől, hogy Finnország jelenlegi külpolitikai irány­vonala folytatódni fog, és hogy semmi sem zavarja Finnország és a Szovjetunió baráti kapcsolatainak fejlő­dését. Ha a Szovjetunió ha­marosan bizonyossá válhatna efelől, valószínűleg mellőzni lehetne a katonai tárgyaláso­kat. Karjalainen miniszter azt válaszolta, hogy Finnország­ban tényleg különböző cso­portok vannak, de, amint ez bizonyosan ismeretes a Szov­jetunióban is, az összes finn­országi csoportok a paasikivi- vonalat követik. Tolmácsolta azt a véleményét, hogy Finn­ország a barátság és a biza­lom politikáját kívánja foly­tatni a Szovjetunió vonatko­zásában. A külföldi laptudósítók számára rendezett sajtóérte­kezleten, ahol ezt a közle­ményt kiosztották, a finn külügyminisztérium sajtóosz­tályának vezetője bejelentet­te, hogy ezt a szöveget eljut­tatják a parlamenti csopor­tokhoz is, -amelyek még a keddi nap folyamán tájékoz­tatják véleményükről a kor­mányt. — (MTI) Harmadik hetébe lépett as algériaiak éhségsztrájkja Párizs (MTI). Szerdán harmadik hetébe lépett az algériai hazafiak éhségsztrájkja. Ben Bella és minisztertársai éppen úgy, mint a Franciaország-szerte fogvatartott algériai férfiak és asszonyok ezrei, továbbra is visszautasítják az élelmet. II. Hasszán király követei­nek szerdán este De Gaulle- nál tett látogatása egyelőre nem hozott eredményt. A marokkói miniszterek azon­ban még ma is Párizsban maradnak. Mint az újság­írók előtt mondották, bíznak benne, hogy sikerül „az ál­láspontokat közelebb hozni”. Párizsi politikai körökben úgy tudják, hogy Hasszán ki­rály De Gaullehoz intézett Szovjet tábornok nyilatkozata a Hitler- ellenes merénylet hátteréről Moszkva (TASZSZ). — Mihail Milstein szovjet ve­zérőrnagy. „A burzsoá hadtudományról” című könyv szerzője befejezte az 1944-es Hitler-ellenes összeesküvés körülményeinek tanulmányozását és vizsgálati eredményé­ről nyilatkozott a TASZSZ munkatársának. Milstein tábornok szerint a Hitler-eilenes összeesküvés vezetői abban reménykedtek; hogy Hitler megsemmisítése után tárgyalásokba bocsát­koznak az angolokkal és amerikaiakkal, megpróbálnak olyan fegyverszünetet kötni, amely kielégíti a német im­perialisták összes területi és egyéb igényeit. A Herdeler —Beck csoport erőfeszítései főképp a szövetségesek egysé­gének megbontására és a né­met imperializmus megmen­tésére irányultak. Nyugaton elterjedt az a vé­lemény — mutat rá Milstein —, hogy az összeesküvés cél­ja Németország demokratizá­lása volt, és hogy az összees­küvés igen nagy szerepet ját­szott a második világháború­ban. Az 1944. július 20-i ras- tenburgi sikertelen merény­let és az azt követő esemé­nyek azonban valójában sem­miféle hatással nem voltak a háború menetére. A szovjet tábornok vélemé­nye szerint az Egyesült Álla­mok reakciós köreinek szán­dékukban állt külön fegyver­szüneti szerződést kötni a hitleri Németországgal. Allen Dulles, az Európában működő amerikai titkosszolgálat veze­tője találkozott Hohenlohe herceg német megbízottal, akinek Hitler és Himmler azt a megbízást adta, hogy te­remtsen kapcsolatot befolyá­sos nyugati politikusokkal. FELHÍVÁS A Kőtelki Községi Malom 1961. november 5-én leállt. Kérjük a vámőröl tetőket, hogy a malommal szembeni esetleges követelésüket leg­később 1961. december 15-ig jelentsék- be. Községi Tanács VB. Kőtelek Allen Dulles csak később élénkítette fel a kapcsolatait az összeesküvőkkel, amikor a hitleri Németország összeom­lása már nyilvánvaló volt. Az amerikai kémfőnök az ameri­kaiak számára kedvező me­derbe igyekezett terelni az összeesküvést. Milstein tábornok rámutat, hogy az amerikai stratégiai szolgálat célja a németekkel egy külön szerződés megkö­tése volt. hogy azután még elkeseredettebb ellenállásra lehessen őket kényszeríteni a keleti arcvonalon. Az ameri­kai titkosszolgálat akciói va­lójában szintén a szövetsége­sek egységének megbontását célozták.­A Hitler-ellenes összeeskü­vők között voltak a hitleri rendszer tényleges és látszó­lagos ellenfelei egyaránt. Heusinger tábornok, aki je­lenleg a NATO állandó kato­nai bizottságának elnöke — Milstein feltételezése szerint —. igen kétes szerepet ját­szott az összeesküvésben. Mint ismeretes, Hitler meg­hagyta őt főhadiszállása had­műveleti osztályának élén. A szovjet tábornok nyilat­kozatában utal arra, hogy a párizsi csoport’* egyetlen életben maradt részvevője Speidel tábornok, aki jelen­leg a NATO közép-európai szárazföldi csapatainak főpa­rancsnoka. Speidel már 1934- ben kapcsolatban állt a hitle­ristákkal, amikor Barthou francia külügyminiszter és I. Sándor jugoszláv király meg­gyilkolását megszervezte. Aligha volt véletlen — fűzi hozzá Milstein —, hogy Spei- delt Rommel tábornagynak, az összeesküvés tekintélyes részvevőjének vezérkari fő­nökévé nevezték ki; Milstein tábornok nyilat­kozatában kiváló emberként és a hitlerizmus elleni harc üzenetében nem hagyott két­séget aziránt, hogy Benn Bella és társainak sorsa dön­tő hatással lesz Franciaor­szág és Marokkó viszonyára. Miért rendelték vissza Kroll-t ? A nyugatnémet sajtó izga­tottan és aggodalommal tár­gyalja a Német Szövetségi Köztársaság Moszkvába akk­reditált nagykövetének, — Kroll-nak feltűnő körülmé­nyek között történt hazaren­delését. A nagykövet „bűne”, hogy állítólag saját szakállára új gondolatokat pendített még egy Hruscsov miniszterel­nökkel folytatott megbeszé­lés során. A nagykövet „egyéni véle­ményként” a többi között azt az elgondolást fejtette ki, hogy a négy nagyhatalom kössön megállapodást, amely újra szabályozná Nyugat- Berlin státusát, és biztosíta­ná a nyugatberliniek szabad­ságjogait, a várossal való szabad ’ összeköttetést, vala­mint a nyugati csapatok to­vábbi ottmaradását. A szer­ződés kiegészítéseként az NDK megigérné, hogy tiszte­letben tartja majd Nyugat- Berlin új négyhatalmi státu­sát. Az ügy érdekessége, hogy a megrozzant tekintélyű Adenauer kormányának hi- vatalbalépésekor, tehát a legrosszabb időben esetleg feszültséget teremthet Bonn és Washington között. Az amerikaiak máris felháboro­dásukat fejezték ki, hogy Kroll kezdeményezőleg lép fel Moszkvában. Ugyanakkoi az Egyesült Államok moszk­vai nagykövete csak azért nem lépett még érintkezésbe a szovjet vezetőkkel, mert Adenauer arra kérte az amerikaikat, hogy a további „puhatolózó megbeszélése­ket” szüntessék be addig, amíg ő nem tárgyalt Ken- nedyvel. Az amerikai fővá­rosban úgy fogják fel a dol­got, hogy i Bonn kétszínű já­tékot folytat: Adenauer „ke­mény magatartása” biztat­ja amerikai szövetségesét, s hátuk mögött puhatolózik Moszkvában. A bonni kormány ezek' után szükségét érezte egy, az amerikaiak számára ren­dezett látványos demonstrá­ciónak, hétfőn délutáni saj­tóértekezletén a kormány szóvivője hangsúlyozta: a bonni kormány továbbra is kitart eddigi álláspontja mell.tt a nyugat-berlini kér­désben és nem azonosítja magát moszkvai nagyköveté­nek „magánvéleményével”. igazi DajnoicaKent emtekeziK meg Von Stauffenberg ezre­desről. aki szabadnak és de­mokratikusnak akarta látni Németországot. Életét nem kímélve harcolt az ország és a nép érdekeiért és ezzel a kiáltással ajkán halt meg: „Éljen a szabad Németor­szág”. A szovjet tábornok törté­neti kutatásait a moszkvai katonai kiadó bocsátja közre. A tanulmány rövid változata az OSZSZSZK írói központi folyóiratának, a „Moszkvá”-J nak februári füzetében jele­nik meg. — (MTI) BERLIN KAPITULÁL Visnyevszkij gyorsírói jegyzeteiből Hírek az ENSZ-ből re, a politikai foglyok sza- badonbocsátására, s a gyar­mati lakosság függetlenségé­nek megadására. A két függetlenségi politi­kus hangoztatta, hogy népük nem ellensége a portugál népnek, csak a diktátor Sa­lazar kormányának. Portugál-Guinea lakossága nem akar vérontást, békés eszközökkel szeretné kivívni önrendelkezési jogát. Mint az AP és a Reuter közli, a délnyugat-afrikai helyzet kivizsgálásával meg­bízott ENSZ-bizottság ked­den újabb jelentést tett köz­zé és ebben elítéli a Délaf­rikai Köztársaság kormányá­nak embertelen, fajüldöző politikáját. A jelentés felhívja a dél­afrikai kormányt, szüntesse meg a fajüldöző politikát, s mondjon le a könyörtelen erőszakos eszközökről, bo­csássa szabadon a független­ségükért küzdő évek óta be­börtönzött afrikaiakat. Végezetül az AFRO—ázsiai csoport nyilatkozatban szó­lítja fel a francia kormányt, hogy a! nemzetközi jog és erkölcs szellemében tegye lehetővé, hogy a bebörtön­zött algériai foglyok szüntes­sék meg éhségsztrájkukat. szakította a gyarmati kérdés megvitatását Ceylon, Libéria és az Egye­sült Arab Köztársaság ked­den bejelentette, határozati javaslatot'terjesztettek a Biz­tonsági Tanács elé. A javas­lat sürgeti Csőmbe pártütő tevékenységének megszünte­tését és felhívja az ENSZ ál­lamait, tartózkodjanak a ka- tangai rezsim katonai megse­gítésétől. A határozati javas­lat támogatásáról biztosítja a kongói központi kormányt a rend helyreállítására tett erőfeszítéseiben Az AP arról tájékoztat, hogy ülést tartott az ENSZ gyámsági bizottsága is, s úgy döntött, hogy meghall­gatja Portugál-Guinea füg­getlenségi mozgalmának ve­zetőit. Ezután Henri Labery, vala­mint Jean Ko Gomis, a gui- neai felszabadításért küzdő mozgalom vezetői tájékoztat­ták a gyámsági bizottságot a portugál gyarmaturalom szörnyűségeiről és kérték az ENSZ-et, bírja rá Portugáliát, az elnyomás megszüntetésé­New York (MTI). Nyugati hírügynökségek közlése sze­rint az ENSZ-közgyűlés ked­den ismét szavazott a Bizton­sági Tanácsban megüresedett helyek betöltéséről. Kedden a küldöttek összesen három ízben szavaztak, Románia csekély szavazattöbbséggel megelőzte a Fülöp-szigeteket, de a kétharmados többséget most sem sikerült megszerez­nie. Ezért Monzsi Szlimnek, az ENSZ-közgyűlés elnökének indítványára a döntést ké­sőbbre halasztották. Az ENSZ-megfigyelők arra számítanak, hogy a korábbi gyakorlathoz hasonlóan most is kompromisszumos megol­dás születik, azaz Románia és a Fülöp-szigetek megoszt­va, egy-egy évig lesznek a Biztonsági Tanács tagjai. Ezután a közgyűlés a gaz­dasági és szociális tanácsban megüresedett helyek betölté­séről döntött. 74, illetve 72 szavazattal Indiát és Jugosz­láviát választották meg. Ezután az ENSZ-küldöttek az esti ülésen folytatták a gyarmati kérdés megvitatá­sát. Magyar idő szerint hajnali fél hatkor a közgyűlés meg­gyon helyes. Nem tudom, nem volt itt. Még nem. Na­gyon helyes. (Szünet.) Csujkov (Krebshez): Nem fázik, tábornok? Nem akar egy köpenyt a vállára terí­teni? Krebs: Nem. Csujkov: A marsall szeret­né a javaslatait részleteseb­ben ismerni. Krebs (oroszul): Meghatal­mazásomat Göbbels írta alá. Csujkov (a marsallnak le­olvassa): „Felhatalmazzuk Hans Krebs tábornokot... (hatáskörének meghatározá­sa). Értesítjük a szovjet nép vezetőit, hogy a Führer ma 15 óra 50-kor önkezével vé­get vetett életének. Törvé­nyes joga alapján a Führer végrendeletében minden ha­talmat átruházott Dönitzre, rám és Bormannra, aki fel­hatalmazott, hogy kapcsolatot keressek a szovjet nép veze­tőivel. Erre a kapcsolatra szükség van a békétárgyalá- sok megkezdése érdekében ama hatalmak között, ame­lyek a legnagyobb vesztesége­iét szenvedték. Aláírás: Göb- aels.” (Katyuskák döreje.) (Folytat)- k.) — hernádi — Remélem, hogy ez hozzájárul­hat a megoldáshoz. (Cseng a telefon.) Csujkov (a készüléknél): Halló, halló. Igen. (Felteszi a szemüvegét és jegyez.) Igen. Igen. Az asztalon Berlin térképe, nyitott cigarettatárca, két- három német okmány, egy hamutányér... Valami fon­tosat jelentenek Moszkvából? Az éjszaka csendjében Csuj­kov szavai kurtán, élesen hangzanak: „Igen. Igen.” Krebs karbatett kézzel ül és vár. Csujkov ismét jegyez. „Igen.” Két oldalt teleírt. „Hogyan? Mit?” A térképre néz. „Értem. Nem. Guderian helyettese.” Csujkov jegyez. A katonai Tanács tagja mel­lette áll, az asztal fölé ha­jolva olvassa a jegyzeteket. Csujkov: Halló, igen, je­gyeztem. Értem, marsall elv- társ, jelentem, hogy Gude­rian beteg, és március 15. óta Krebs a vezérkar főnöke. (Szünet.) Itt, nem messze (ne­vet). Igen. igen. (Szünet. Kint­ről csendes zümmögés szűrő­dik be.) Jól van. Igen. Igen. (Ismétli): Igen, igen, Értem. (Mindenki csendben várako­zik.) Igen, helyes. Értem. Ide talál? Én is azt hiszem. Na­Krebs; Borzalmas volt. Sze­rencsétlenségünk ott kezdő­dött. ön hadtestparancsnok volt Sztálingrádnál? Csujkov: Nem, hadseregpa­rancsnok. Krebs: Olvastam egy köny­vet Sztálingrádról, ön ki­csoda? Csujkov: Csujkov vagyok. Krebs: Csujkov? Ah, Tsuj- kov! Oh! (Hosszú szünet.) Csujkov: Hitler miért lett öngyilkos? Krebs: Katonai vereség — a német nép jövő reményei­nek pusztulása. A Führer megértette, milyen nagy ál­dozatot hozott a nép. Csujkov: Kissé későn. (Üj jelentéseket hoznak; Csujkov elégedett.) Csujkov: Csináljuk talán így: mi önt összekapcsoljuk telefonon dr. Göbbelsszel. Krebs: Nagyon örülnék ne­ki. Jawohl! Akkor önök is beszélhetnek dr. Göbbelsszel. 4. Mindent feljegyzek. Zsib­bad a kezem. Szünet. Tele­fonhívást várunk. Feszültség, így esik a történelemben: idegen szobában, idegen asz­tal körül tárgyal a győztes a legyőzött ellenséggel. Valami súlyos van az egészben. Krebs sikertelenül kísérlete­zik könnyedebb beszélgetés­sel... Csujkov: ön mindvégig a főhadiszálláson volt? Krebs: A Kiképző Osztály főnöke voltam. Katonai atta­sé is voltam Moszkvában 1941 májusáig, azután egy hadcsoport vezérkari főnöke lettem a keleti arcvonalon. Csujko •; Hol volt a sztá­lingrádi hadműveletek ide­jén? Krebs: A front középső szakaszán, Rzsev közelében Csujkov: Mindent összevet­ve, Sztálingrád nem lehetett valami „kellemes”.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents