Szolnok Megyei Néplap, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-14 / 268. szám

1961. november 1

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAí

EüB52i2i^iűi

5

Tájékoztató az új prémiumrendszerről

Naponta 1200 előfízetéses ebéd

Szolnokon, az Alföldi Étteremben néhány hónap alatt megduplázódott az- előfizetéses ebédek száma. Jelenleg több mint ezerkétszázan étkeznek ilymódon az Alföldi Étterem konyhájáról, tavasz- szal csupán ötszáz körül volt a számuk;

Az étterem vezetői azt tervezik, hogy a jövő év első negyedében már háron-négy menü között választhatnak az előfizetők, s a várható nagy érdeklődés miatt szükségesnek látszik az étterem bővítése is. Most negyven üzem dolgozói részére szállítanak ebédet, jövőre előreláthatóan újabb üzemek dolgozói jelentkeznek, iimiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiimiiiiiiiiiiim

Hatalmas kínai könyvtár drágában

Kínától eltekintve, Prágában van a szocialista országok legterjedelmesebb kínai könyvtára. A könyvtár, amelyet Lu Hszün-ről, a leghíresebb újkori kínai íróról (1881—1936) neveztek el, 52 ezer 833 kötetet tartalmaz.

Az átfogó gyűjtemény magvát az a 30 000 kötet képezi, amelyet Jaroslav Pru- sek csehszlovák professzor 1950. évi kínai látogatásakor hozott magával. A Lu Hszün könyvtár szoros kapcsolatban áll a pekipgi Állami Könyvtárral és az Academia Sinica könyvtárral és állandó könyvcserét bonyolít le velük.

A könyvtár legértékesebb darabja a kínai irodalom ama kiváló alkotásai, amelyek az i. e. XIX. századtól az i. u. XII. századig keletkeztek. A könyvtárban olyan kínai drámák is megtalálhatók, amelyekkel semmilyen más európai könyvtár nem rendelkezik. Értékes ritkaságnak számítanak a prágai könyvtárban megtalálható tibeti szent könyvek is: a „Kangyur”, ,,amely a buddhista vallási törvényeket és a „Tengyur”, amely e törvények magyarázatát tartalmazza.

(Prague News Letter)

A munkaügyi miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben újra szabályozta a vállalati alkalmazottak 1962. január 1-től érvényes prémiumrendszerét. Az új prémiumrendszert szabályozó utasítás fontosabb rendelkezéseit az alábbiakban ismertetjük.

A premizálás irányelvei

Az új rendelkezés alapvető irányelvként leszögezi, hogy a jövőben szorosabbá kell tenni a kapcsolatot a gazdasági munka és a prémiumok felhasználása között. A prémiumot mindig az adott iparág vagy vállalat népgazdasági érdekből legfontosabb feladatainak teljesítésére kell kitűzni. Ennek megfelelően különösen a kiemelt fontosságú konkrét műszaki feladatok leghatékonyabb megoldását, illetve a műszaki fejlesztési tervek teljesítését, a gazdaságosság javítását, a termelékenység emelését, az export tervék teljesítését és indokolt túlteljesítését, a reális tervek készítését és ezzel a vállalati tartalékok feltárását, továbbá az üzemi munkásvédelem előmozdítását kell figyelembe venni. A rendelkezés a továbbiakban hangsúlyozza, hogy a kiemelt fontosságú műszaki fejlesztési feladatokért kitűzött prémium fel- használását a folyó termelés eredményeitől függetleníteni kell. A műszaki fejlesztés premizálásánál a prémium- feltételek között nemcsak a határidőnek, hanem a megoldás színvonalának is szerepelnie kell. A gazdaságosság javításáért, az önköltség csökkentéséért járó préfniu- mokat a készletek forgási sebességétől függően növelni vagy csökkenteni kell.

Szabad keret vállalati hatáskörben

A minisztériumi szinten engedélyezett prémiumkeret egy részét a minisztériumok külön feltétel előírása nélkül a vállalatok rendelkezésére

bocsáthatják. A vezetés színvonalának emelkedésével párhuzamosan a vállalat rendelkezésére bocsátott keret mértéke — legfeljebb feléig — növelhető.

Míg a vállalati prémiumkeret feltételekhez kötött része felett az igazgató csak a felügyeleti szerv által előírt feltételek teljesítése esetén rendelkezhet, addig a vállalatot megillető szabadkeret felhasználásának rendszerét és a prémiumfeladatokat saját hatáskörében — a szak- szervezettel egyetértésben — állapítja meg. A vállalati prémiumkeret felhasználása során kötelező irányelvként kell figyelembe venni, hogy prémiumban csak azok a műszaki és gazdasági alkalmazottak részesíthetők, akiknek munkája a vállalat eredményességével szorosan ösz- szefügg.

Nem premizálhatók az olyan célkitűzések, amelyek nem haladják túl a dolgozók alapvető munkaköri kötelezettségét. A rendelkezés nyomatékosan aláhúzza, hogy a prémiumfeladatoknak érthetőknek, mérhetőknek, továbbá olyanoknak kell lenniük, hogy azok teljesítése a dolgozók munkájától függjön. Fokozni kell a konkrét célfeladatok teljesítéséért kitűzött prémiumok körét. Széle síteni kell azt a gyakorlatot, hogy egyes fontosabb műszaki és gazdasági feladatok megoldására a saját alkalmazottak részére — a pré- miümkeret terhére — ösztönző pályázatokat írjanak ki.

A minimális és maximális összeg

A prémiumkeretek elapró- zásának megakadályozása céljából elő kell írni'a kitűzhető minimális prémium ösz- szegét. A minimális prémium nem lehet kevesebb az alapbér 10 százalékánál. A rendelkezés ugyanakkor — a korábbi szabályokkal azonosan — meghatározza az egy dolgozó részére kifizethető prémium legmagasabb összegét is. Az egy dolgozó részére fizethető legmagasabb prémiumösszeg az egy évi alapbérének legfeljebb 40. bányászatban pedig az 50 százaléka lehet. A főfelügyeleti szerv vezetője azonban, elsősorban a műszaki fejlesztésben kiemelkedő teljesítményt nyújtó dolgozóknak, ennél magasabb összegű prémium kifizetését is engedélyezheti.

Mikor kell a prémiumot kifizetni?

A rendelkezés kitér a premizálási időszak szabályozására is. Hangsúlyozza, hogy a premizálási időszakot általában az egyes területek sajátosságainak megfelelően kell megállapítani. A célfeladatok teljesítéséért járó prémiumot a szokásos naptári időszak helyett a célfeladat teljesítésekor, illetőleg az elbírálhatóság időpontjában kell kifizetni. A prémium — egy kivételtől eltekintve — csak előre kitűzött feladatok ösztönzésére használható, kifizetésére pedig csak a kitűzött feladatok teljesítése esetén kerülhet sor. Éves premizálás esetén az időközi teljesítésekre előleg folyósítható. Az említett kivétel, amely lehetőséget nyújt az előre ki nem tűzött feladatok premizálására is, csak a vállalati prémiumkeret legfeljebb 10 százaléka erejéig terjedhet és csak olyan munkára vonatkozik, amelyeknek prémiumfeltételként való kitűzése nem volt lehetséges.

Csökkentés és megvonás

A prémiumcsökkentéssel, illetve megvonással kapcsolatban a rendelkezés kimondja, hogy arra csak akkor kerülhet sor, ha a dolgozó egyéb, nem premizált feladatai ellátása terén súlyos mulasztást követ el. A prémium kifizetését megtagadni vagy azt utólag csökkenteni azonban nem lehet azon a címen, hogy a vállalatnak a szükséges prémiumkeret nem áll rendelkezésére. A prémiumfeladatokat, a

prémium mértékét, az esetleges csökkentő tényezőket, valamint a prémiummegvonás vagy csökkentés indokolását a munka megkezdése, illetőleg a prémiumok kifizetése előtt írásba kell foglalni és az érintett dolgozóval közölni kell. A prémiumok kitűzésével, kifizetésével stb. kapcsolatos szabályokat külön szabályzatba kell foglalni. Ez a szabályzat a bérsza- bályzat mellékletét képezi.

A vezetőállású dolgozók prémiuma

Az új prémiumrendszert szabályozó utasítás külön rendelkezik a vezetőállású dolgozók (vállalati igazgatók, főkönyvelők, főmérnökök stb.) prémiumával kapcsolatos kérdésekben. így a többi között hangsúlyozza, hogy a vezetőállású dolgozók prémiumát továbbra is a felügyeleti szerv vezetője állapítja meg. A vezetőállá- súak prémiumát éves — esetleg több éves — szinten mérhető vállalati eredménytől kell függővé tenni; a számszerűen nem mérhető feladatok teljesítését azonban indokolt esetben növelő, illetve csökkentő tényezőként kell figyelembe venni. A vállalat vétkessége alapján megállapított kötbér miatt a vezetőállású dolgozók prémiumát csökkenteni kell. — Ugyanígy csökkenteni kell a prémiumokat a vállalatot megillető kötbérigény érvényesítésének elmulasztása esetén is.

Hétfőn délelőtt a Technika Házában megkezdődött az

1. országos kutatófilm ankét.

Az ankétot, amelyen 500 szakember vesz részt, köztük a kutatófilmezés legkiválóbb csehszlovák, angol és francia képviselői is, a műszaki fejlesztési bizottság, a Műszaki és TermészettudoÚj gépek ,

— gyakorlati oktatáshoz

A mezőtúri gépésztechnikum elkészítette a gyakorlati oktatás jövő évi költségvetési tervét. A tervben szerepel többek között legújabb típusú Zetor, magyar gyártmányú traktor, munkagépekből a legújabb magyar kuko- ricakorribájn és más fontos és korszerű gépek.

A gépek vásárlásával elérik, hogy a technikum kitűnő szakembereket nevel, biztosítják a jó gyakorlati felkészültségüket.

iimiHIIIIHIIIIIIIIIIIIIMHIIIIIIHIINIIIHIIllllItt

Szépirodalmi

könyrkiadók

ankétja

Debrecenbe»*

Érdekes esemény színhelye volt a debreceni megyei könyvtár olvasóterme hétfőn este. A szépirodalmi könyvkiadók — Európa, Magvető, Magyar Helikon, Móra, Szép- irodalmi — nyilvános ankétot rendeztek, melynek során az ötéves terv és az 1962-es esztendő terveit ismertették. Az ankéton a kiadóvállalatok képviselői meghallgatták az olvasók észrevételeit, kívánságait A javaslatok felhasználásával alakítják majd ki a könyvkiadók terveiket

mányi Egyesületek Szövetségének Központi Filmbizottsága és a Magyar Tudományos Filmbizottság kutatófilm szekciója hívta össze. A kétnapos megbeszélésen ismertetik és megtárgyalják a kutatófilmgyártás legújabb fejlődését és bemutatják a legjobb hazai és külföldi kutatófilmeket. — (MTI)

Megkezdődött az első országos kutatófilm ankét

Amikor Szolnok megye szállította a legtöbb „házi rabszolgát44 a pesti polgárnak

Családok és cselédek

A harmincas évek elején, amikor kezdték felfedezni az ismeretlen Magyarországot és egymás után jelentek meg Erdei Ferenc, Veres Péter, Szabó Zoltán könyvei a Matyóföld cifra nyomorúságáról, a futóhomok és a Viharsarok, a gyepsor szegényeitől, Czeglédi István szociog- tafus két döbbenetes könyvben. a „Tengődök” és „Szegény ember gazdag városban” művekben tárta fel a nagyváros, aszfaltján kínlódó, felszivárgott nincstelenek, mindenesek, napszámosok, alkalmi munkások, ágyra járók sorsát. A két könyvet mindjárt megjelenésük után elkoboztatta az ügyészség, felkerültek a tilos művek listájára. A két megrázó erejű vádiratban a harmincas évek társadalmi rendszere ellen számos utalás található az akkor súlyos problémát jelentő cselédkérdésről, a nagyvárosban tengődő, sok esetben testileg- lelkileg tönkremenő édes annák sorsáról. Van a „Ten- gődők”-nek egy érdekes adata, mely kimutatja, hogy a különböző közvetítők, munkáselhelyezők, cupringerek adatai szerint Szolnok megye szállította a legtöbb házi rabszolgát Budapestnek. Mikor beálltak a téli hónapok, szűk lett a megélhetés, fogyni kezdett a kenyér, a Szolnok megyei falvakból megindult a fiatal lányok áramlása a nagyváros felé. hogy keserves keresetükkel könnyítsenek a család sorsán. 1932 januárjában például 412 cseléd állt munkába pesti házaknál Szolnok megyéből.

Cselédsors

Napjainkban, amikor a szocializmus építése közben felszámolt problémák között ott van a cselédkérdés is, szinte elképzelhetetlen, menynyi tragédia rejtőzött a cselédsors mögött. Az a küszöb, mely a cselédszobát a polgár előszobájától elválasztotta — két világot választott el. A magyar mindenes valódi helyzete az volt, hogy bent élt a családban és mégis kívül azon, részt vett életében és mégis ki volt re- kesztve belőle. Kiszolgáló és kiszolgáltatott volt egyszerre. A cselédszoba a polgári család gyarmata volt, a cseléd pedig a család bennszülöttje, a polgár rabszolgája. Polgári írók írásaiban ez megdöbbentően lepleződik le: mi volt a cseléd helyzete egy fedél alatt a polgár családjával.

Kiszolgáltatottak

A cselédek a konyhában aludtak. Akármily tágas volt is különben a lakás, a szakácsnő és a mindenes szobalány ott aludtak a konyhában, ahol naphosszat főztek és mosogattak. Reggel ott mosakodtak a konyha vízcsapjánál, melynek leöntőjé- be a moslékot és a szennyvizet is öntötték. Következésképp áporodott bűz terjengett a legtöbb polgári konyhában. akármennyit

„szellőztettek” is napközben. Ocsmány és érthetetlen helyzet volt ez, de senki nem törte a fejét rajta, a társadalom így rendezkedett be. Az uraságok öt, nyolc vagy tíz szobában lakták, a szobákban volt zongora, bronzdísztárgyak, csipkefüggönyök, szekrények tele könyvekkel, ezüsttel és porcelánnal, s minden ragyogott a tisztaságtól, a cselédek naphosszat port töröltek a lakásban és toliseprűvel űzték a „bacilusokat”, az asztalt tisztán és gonddal terítették, az étel, mely az asztalra került, ízes volt és különös műgonddal készült — de a cselédek ott főttek és aszalódtak életükhosszat a konyha ételgőzében, s testi kipárolgásuk elvegyült az ételek párájával. Senki nem gondolkozott ezen. A cseléd „szociális helyzete”, a pol- gáriasuló, századelei magyar családban a legkülönösebb volt. Nem volt „öntudatos bérmunkás”. Egyszerűen cseléd volt. Nagyon rosszul fizették — rosszabbul, mint akármilyen munkást, gyalázatosabban, mint a napszámosokat —, agyondolgoztatták, s a legelső veszekedésnél kitették a szűrét, „kétheti felmondással” útilaput kötöttek talpa alá, mégha húsz esztendőt dolgozott is elébb egyhelyben. Cserébe „megvolt mindene”, mint a polgári háziasszonyok monr dották, „kosztja, kvártélya” — mi kell több?

A kvártély az a fiókos láda volt, mely a konyhában

állott, megrakva vörös és csikos-cihás „cselédágyneművel”. Éjszakára kinyitották a láda tetejét, kihúzták az alsó fiókot, s ebben aludtak a cselédek. A koszt minősége persze helyenként változott, de még az első világháború előtti élelmiszerbőségben is „kiadtak” legtöbb helyen a cselédnek. Megjelölték a falatokat, melyeket elfogyaszthatnak a tálak maradékaiból, levágták számukra a napi karéj kenyeret, kimérték a tejet, kávét — persze, a cseléd csak pótkávésat kapott —, s kiszámolták hozzá a cukorkadarábkákat. Befőtt, tortaszeletek általában tabu volt a cseléd számára. A spájzot legtöbb helyen csukták. Ha a cselédet kidobták, a „gondos háziasz-' szony” utolsó pillanatban számbavette a távozó holmiját, valóságos testi motozást tartottak, még akkor is, ha a szolgálatból kilépő alkalmazott évtizede szolgált a háznál és keze alatt soha egy varrótű sem veszett el. Ha testi fenyítésre került sor, a hatóságok soha sem a cselédnek adtak igazat, ezért nem is igén mentek később ilyen panasszal igazságot keresni. A kiöregedett, munkára képtelen cselédet minden további nélkül elbocsátották és ezt egészen magától értetődőnek tartották. „Hasznavehetetlen kenyérpusztítót nem tarthatok a háznál” — mondta ilyenkor szinte természetesnek tekintve a 'dolgot a ház úrnője. Olyan polgári család egyébként, ahol megöregedett a kiszolgált cseléd, már a harmincas évek táján ezer közül ha egy akadt.

A cseléd és a gazda közötti viszonyt szabályozó 1876. XIII. te., mely minden cselédkönyv harmadik oldalán olvasható volt, meghatározta ugyan, hogy a cseléd „szolgálatba lépésével a gazda, illetőleg háza népének tagjává válik...” — ez azonban meglehetősen furcsán érvényesült gyakorlatban. A különös szabályrendelet 45. paragrafusa keresetlen őszinteséggel ki is mondta, hogy „a cseléd a gazda parancsait tisztelettel és megadással tartozik fogadni, kifejezések és cselekmények, melyek a család és háznép keretén kívül más személyek között sértőnek tekinthetnek — a gazda irányában nem támasztják azt a védelmet, hogy a cselédet becsületében érinteni szándékozott volna”. Magyarul: a gazda szidhatta a cselédet, mint a bokrot, belegázolhatott becsületébe, becsmérlései nem voltak sértésnek tekinthetők. Ilyen „rabszolga-törvény” feltételei mellett lakott az uraság közös fedél alatt cselédjeivel.

Sok polgári családban elvárták a fiatal cselédektől, hogy a ház úrfiait átsegítsék a pubertás idején, s rendelkezésükre álljanak mindenfajta megkívánt szolgálattal. Egyes polgári szülők a maguk társaságában gyakran elégedetten adták elő, hogy serdülő fiuk mellé sikerült csinos, fiatal cselédlányt szegődtetni ...mert ezek „mégis egészségesebbek”, mint azok a mindenfajta nők, akikhez a kamaszodó fiúk első szükségükben fordulni szoktak. Ha aztán a kis falusi lány szégyenbe jutott az úrfitól, kitették az utcára, mert m'égis az a polgári család, amelyik valósággal előre megfontoltan, a leggyalázatosabb kerítő szerepét játszva tette szabad prédává serdülő fia számára a cselédet, nem tűrhette, hogy a történték után a házban maradjon. A „gavallér” pplgári nagyapa, ha volt benne valami kis jobb ér

zés, bizonyos kacér és mosolygó büszkeséggel fizetget- te a néhány forintos tartásdíjat. De ha meg akarta spórolni ezt is, akkor kijelentette, hogy „biztosan a bakájától van”.

Mi lett a cseléd gyermekéből ?

így nézett ki a cseléd helyzete a letűnt rendszer társadalmában, polgári írók önvallomásai alapján. „Pokol a földön” — így jellemezte egyik író a magyar mindenes helyzetét.

Egy könyvből vett adatokkal kezdtük ezt a cikket és most egy készülő könyvre való utalással fejezzük be. Fiatal írók munkaközössége Csabai L. Ernő irodalmi munkacsoportja most állítja össze a kontrapunktos magyar irodalom egyik legérdekesebb alkotását, „Eltűnnek a rémek ...” című munkájában szembeállítja a harminca? évek társadalmi problémáival, hogyan oldotta meg azokat az elmúlt tizenhét év alatt szocializmust építő társadalmunk. Egyik legérdekesebb fejezete lesz a könyv nek az, amelyik „Mi lett f cseléd gyermekéből?” cíir alatt életből vett adatok sorozatán mutatja be, hogy gazdasági- és háztartási cselédek, az akkori társadalom tengődő kivetettjei, páriaként sínylődő rabszolgái gyermekéből hány orvos, tanár, termelőszövetkezeti elnök, agro- nómus, mérnök képvisel lett rendszerünkben. Hány szellemet szabadított fel, hány életet mentett ki a legszörnyűbb nyomorúságból, a cselédedet rabszolgaságából

megváltozott helyzet.

Kiss István