Szolnok Megyei Néplap, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-14 / 268. szám
1961. november 14. aas SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tudósítás helyett ^ a Szolnoki Gépállomás taggyűléséről tanára: a televíziós oktatófilm Nem szokás tudósítást az esemény közepén kezdeni. Mégis úgy * kívánkozik, hogy a leköszönő titkár, Zsigmond Gyula elvtárs vita utáni ösz- szefoglalójával kezdjem: Jó, hogy az elvtársak ilyen felelősségérzettel beszéltek a gépállomás gondjairól. Én is sokáig úgy gondoltam, hogy Kalmár elvtársnak, a zagyvarékasi Béke Tsz brigádvezetőjének mindenben igaza van és Blahó Imre elvtárs, a brigádszerelő csak ágál ellene. Most már én is úgy vélem, hogy Kalmár elvtárs többet mégenged magának, mint amit egy brigádvezető megengedhet. Kell a fegyelem, tartsa is meg, de ne egyoldalú eszközökkel. Mindig vegye figyelembe, hogy a munkát emberek végzik, s tőlük függ minden. Egyszóval: nevelje is őket. Gondoljon arra: a szép szó hamarabb megfogja az emberek szívét. S a mi munkánkhoz szív is kell. — Burda eTvtárs azzal érvel, hogy míg beteg volt, addig bomlott fel a brigádjában a rend. örülünk, hogy fel-' gyógyult, s újra itt van közöttünk. De hadd mondjuk meg nyíltan: Ügy nevelje az embereit, hogy ha ő nincs ott, akkor is helytálljanak, vagy a szokottnál is jobban vigyázzanak a rendre. Azt nem fogadjuk el, amit Juhász elvtárs mond. Igenjs, törődünk azzal is, hogy a párttagok közül kinek jár hittanra a gyermeke. Igaz, ez a gyerek ma még nem tesz semmit a mi gépállomásunkon, de 10—15 év múlva, ha majd azok is itt dolgoznak... Mindegy-e hát?... így szólt, s így folytatódott az összefoglaló. S ez nem egy kiszakítható része volt a taggyűlésnek. Csak tanulsága és tükre annak, amiről és ahogyan a Szolnoki Gépállomás kommunistái felmérték kétéves munkájukat. A nyílt és számonkérő hangot a vezetőség kezdeményezte beszámolójában. Kereken, felesleges óvatoskodás nélkül mondták meg egymásnak, ki mikor hibázott, kitől mit vártak volna még..’* Sok dicséret, elismerés is illetné pedig az üzem dolgozóit. Hisz a tavalyihoz halearassanak. Néhány nap és az őszi vetéssel is végeznek. Azt fogadták ezen a taggyűlésen is, hogy nem hagynak mélyszántást tavaszra... Mégis ... ... Ök ezekről az eredményekről alig szóltak. Azokat mondogatták, amelyeknek elkerülésével még előbb tarthatnának. Filó Ferenc, a műszaki vezető például így beszélt: A gépkiesések még jórészt a tavalyi javításokra vezethetők vissza. Sok gép kint telelt, az idő ette. Csak a nyári szárazságban láttuk, mennyi baj származott ebből. A gépkezelők felelősségét sem hangsúlyoztuk eléggé. Voltak, akik néhány csavarhúzás elhanyagolása miatt napokig álltak. Pedig ha időben ellenőrzik a gépet, elkerülhetik a kiesést. Épp ezért javaslom: A legközelebbi javítást azok végezzék majd elsősorban, akik a gépen dolgoznak. Mindenki ellenőrizze, segítse saját gépe javítását. — Van a felelősségérzetnek más módja is ... — folytatta ezt a gondolatot Blahó Imre. — Sokszor azok a nagy gépek, amelyek két műszakban is dolgozhattak volna, álltak, mert nem volt jó a világító felszerelésük, nem kaptak ekevasat, üzemanyagot stb. Szüntessük meg azt is, hogy traktorosok felelőtlenül elhagyhassák a gépeket, s hogy a 4Ö—50 centiméter mély szántásra alkalmas gépek 25—30 centis szántással „bíbelődjenek” ... Szabados Ferenc igazgató: Egy gondolat vezessen bennünket: A szövetkezetek boldogulásáért kell dolgoznunk. Ezért már sokat tettünk, de nem eleget. Elfogadható magyarázatokat adhatunk a hibákra, a mulasztásainkra. De a szövetkezetek tőlünk mindenekelőtt munkát, sok és jól felszántott, bevetett területet várnak. Ebben pedig mindannyiónk közreműködésére szükség van ... ...így zajlott a vita. Kemény, esetenként kíméletlen, de igazságos szavakkal fedték fel vezetők, traktorosok egyaránt, hol a gyorsabb előrelépés kisebb-nagyobb gátja. Nehéz volna írásban hűen visszaadni mindazt, ami ott elhangzott. Talán nem is sikerült eléggé élethűen. De ami a fontosabb, megmaradt ez a vezetőségválasztó taggyűlés jegyzőkönyvében, az ott résztvevők tudatában, emlékezetében. S ahogy a Szolnoki Gépállomás kommunistáit megismertem, hiszem, hogy hétköznapi munkájuk során hasznosítják is e tanulságokat. A rákóczifalvai papír- és játékboltban valamennyi al- vósbaba influenzában szenved. A játékmajmok, csipogó babák orrát nem győzi törül- gctni a sajátjával együtt Szigeti Sándorné, a bolt vezetője. Ugyanis még az idén semmi tüzelőanyagot nem kaptak a földművesszövetkezettől. A legutóbbi esetben a boltvezetőt azzal az örömhírrel fogadta' Kovács kariárs, az fmsz főkönyvelője, hogy nem fog már megfagyni, kaptak jó „tűzoltó” szenet. Tudniillik ez olyan szén, ami még az égő tüzet is eloltja. Ennek A * •• rr I OVO A Szovjetunió Kommunista Pártja. XXII. kongresz- szusának határozatából kirajzolódott magas színvonalú* fejlett jövőt csak olyan társadalom teremtheti meg, amelynek minden tagja sokszorta képzettebb a mai embernél. A Magyar Távirati Iroda munkatársa dr. Korach Mór Kossuth-díjas egyetemi tanárt, a Magyar Tudományos több mint egy hete és Szigetiné még „tűzoltó” szenet sem kapott. Annak ellenére, hogy alapos átfázás miatt a bolt az elmúlt heten három napig zárva volt. A többi üzletben kivétel nélkül biztosítva van a téli tüzelő, sőt a központi irodában szeptember vége óta brikettel tüzelnek. Úgy látszik, a rákóczifalvai földművesszövetkezet vezetőségének nem érdeke a dolgozók egészsége. Inkább vállalják azt, hogy az üzletet újabb három napra, esetleg egy hétre bejárják. Akadémia tagját kérdezte meg, milyen lehetőséget lát arra, hogy egy egész nép minden tagja megszerezhesse ezt a magas képzettséget. ■ — A programból kibontakozó fejlődés — hangzott a válasz — valóban példátlan feladatokat hárít az oktatásügyre. Az, elkövetkező évtizedekben a legkisebb települések, tanyák gyermekeinek is meg kell adnunk ugyanazt az oktatást, amelyhez a legnagyobb városok tanulói hozzájutnak. Sőt, valószínűleg félévszázad sem telik bele és már az egyetem elvégzése lesz az általános tankötelezettség követelménye. Ugyanakkor a tudomány soha nem látott ütemű fejlődése minden iskolatípus tananyagát is Befejezés előtt • . • ... áll Szolnok megyében a vetés — adta röviden hírül a rádió. A hír — lényegében — megfelel a valóságnak, hiszen megyénk majdnem kétszázezer holdnyi kenyérgabona területéből már csak mintegy tízezer hold a vetetlen. Mint ismeretes, sem a szövetkezetiek, sem a gépállomásiak nem hibásak abban, hogy — a kedvezőtlen időjárás miatt — képtelenek voltak október végére befejezni a vetést. Megyénk területén ma még százhat termelőszövetkezet nem vetette el kenyérgabonáját. Nagyon-nagyon sürget bennünket az idő; hiszen bármikor lerobbanhat egy heteseső, ránkköszönhet a fagy. Néhány tsz-ben még különösen sok a vetnivaló. Így a jászszentandrási Petőfi Tsz- ben, a kunhegyesi Lenin Tsz- ben kétszáz; az újszászi Szabadság Tsz-ben kétszázötven, a mezőhéki Táncsics Tsz-ben négyszáz, az abádszalóki Lenin 'Ész-ben ötszáz holdnál több. Ezekben —• s még néhány — tsz-ben tehát igen sürgető a vetés. Rövidesen beszámolunk arról, mit tesznek á gazdák a mielőbbi befejezésért jelentős mértékben felduz- zasztja majd. — Hány általános iskolai, középiskolai és egyetemi tanárra lenne szükség ilyen körülmények között, és hogyan lehetne biztosítani ennyi pedagógus munkájának megfelelően magas színvonalát és együttfejlődésüket a tudományokkal? Milliószámra egyetemi tanárokat kiképezni mégsem látszik lehetségesnek. — Következőképpen már most hozzá kell látnunk azoknak az új oktatási formáknak a kereséséhez, amelyekkel mégis megteremtjük a kiművelt emberfők korszakát. Egyiknek-másiknák a körvonalai máris kezdenek kibontakozni. Ilyen például az oktatás központosítása, vagyis annak a lehetővé tétele, hogy egy-ögy kiváló pedagógus vezetésével valóban százezrek tanulhassanak. — Ma ugyanis már megvan az eszköfc ahhoz, hogy egyetlen tanár szavai akárhány tanulóhoz eljussanak. Ez az eszköz a televízión közvetített oktatófilm. A tantermekben a nevelőknek csak a rendet kell. fenntartania, az előadást, a magyarázatot és a szemléltetést is a televízió képernyőjén pergő film „szállítja”. Milyen más lesz például a földrajz, a fizika, általában a természettudományok tanítása, ha a diák megláthatja a filmen a föld bármelyik táját, a legjobb laboratóriumok fizikai és vegyi kísérleteit, illetve ha a tökéletes kiejtést hallja minden egyes nyelvórán. Ezzel a módszerrel a legeldugottabb tanyai iskolában is meg lehet tererpteni a legkorszerűbb pedagógiai elveknek megfelelő oktatást; Ma már világszerte számos kitűnő oktatófilmet forgatnak, pedig ez a műfaj még nem érte el fejlődése csúcspontját. A játékfilm ma még évtizedekkel jár az oktatófilm előtt, de biztosra vehető, hogy a jövő „kollektív tanára” rövidesen műfajilag is kifogástalan öltözékben jelenhetik meg a tantermek katedráin, a televízió képernyőjén — fejezte be szavait dr. Korach Mór professzor. (MTI) B. E. Meglelt a siSógötiör-Híg két hónapja fogyott el a tavalyi siló a kungyalui Zöld Mező Termelőszövetkezetben. Ez évben ismét nagy- mennyiségű tápanyagokban gazdag silótakarmányt készítenek a szorgalmas szövetkezetiek. Képünkön: Fekete Péter silózó munkacsapatának tagjai melasszal locsolják és traktorral tömörítik a frissen hordott szilázst. SZÓVÁTESSZÜK sonlítva nagyobb erőfeszítésekkel dolgoztak. Ezév nyarán a gépek átlag három-négy kát. holddal műveltek meg. .vagy arattak le többet az előző évinél. Néhány komból nősük a megye legjobbjai közé küzdötte fel magát. Szó szerint értve ezt a küzdést, mert éjt fellett nappallá tenni, hogy mindenütt időben Ausztria legköltségesebb o r sz á gátja Most van építés alatt egy 111 kilométer hosszú autósztráda, amely átvezet a Brenner-hágón és hozzákapcsolódik majd a München— Modena tranzverzális autóúthoz. Az épülő osztrák autósztráda Európa első magashegyi autóútja, s egyben Ausztria legköltségesebb útépítési vállalkozása lesz. A 111 kilométeres út megépítésének összköltségei becslések szerint 1 milliárd svájci frankot fognak kitenni. A szolnoki ®.PÄDlO'rtÜ$% 18—19 óráig 222 méter Tiszamenti hétköznapok (zenés riportműsor). Tartalmából: A szolnoki múzeum Téli Tárlatáról. — Ida regénye: ahogy a riporter és a kritikus látja. — A szovjet filmhét elé. — Faluról jelentjük. ff A VISSZAHÚZÓ ERŐ A z öreg Semetka bizony- isten áldott jó ember. Szinte olyan, ahogy mondani szokták, mint egy falat kenyér. A téeszben mindenki szereti, becsüli, a munkája ellen sincs panasz, a gondjára hagyott két ló mindig olyan, hogy az ember gyönyörűséggel néz rájuk. Hanem! No, ez az a hanem, amit most szóvá teszek és hiszem, hogy ez a kis pletyka nem jut az öreg fülébe. Szóval egyszer egy esztendőben viselkedett eddig mindig úgy az öreg, mintha egy kicsit küllőhijjas lenne. Mégpedig akkor, amikor elsőnek rakták meg a táblás kocsit a tele gyümölcsösládákkal. A gyönyörű jonathánalmák pirosán mosolyogtak szép sorjába rakva s a felvásárlóban már várták a külföldre szánt remek gyümölcsöket. Semetka fellépett a kocsira, balkézzel meghúzta a hajtószárat. Jobbkezében az ostort sittyentette. A ködös őszi reggelben komótosan megindult a két szürke és Semetka bácsi vidáman fütyülte a nótáját. Jó tizenöt kilométerre van a város és annak is a leg- közepén a 'szövetkezeti raktár, ahol szépen sorjára át szokták venni és csinos ládákba ágyazzák a selyempapír közé a piros almákat. ^ zóval az út hosszú, csen- ^ des trappban megtart vagy jó két órát, lépésben, kényelmesen pedig könnyen belefér a négy óra. Semetka egyre / idegesebb lett, ahogyan haladt a tett- helyről. Egyre gyakrabban tekintgetett jobbra-balta, meg hátra. A kisteleki pálinkaház előtt meghúzta a hajtószárat. — Hóha! hegyes! A lovacskák szépen csendesen megálltak. Az öreg frissen lelépett a kocsiról. Nem mulasztotta el, hogy jól körülnézzen. Amikor1 látta, hogy a környék csendes, megkopbgtatta a pálinkafőző ajtaját. A mester álmosan dugta ki a fejét. — No, maga az? Az öreg ijedtében a két válla közé kapta a fejét. Rémülten csittította a mester. — Ne kajbáljon, az isten szerelmére. Meghallja valaki! — Ugyan, ki hallaná meg! Semetka érre megnyugodott és fürgén a kocsihoz farolt. Gyors mozdulattal lekapott egy ládát s már tolatott is befelé a házba. Nem telt bele egy-két perc, már egy háromdecis üveggel. lépett a kocsira és hátra se nézett, arra me'g semmit se adott, hogy a főző utána kiabált. A lovak csendesen lépe- gettek az út közepén. A féderes kocsi puhán ringatta a rakományt. Semetka bácsi pedig a szájára illesztette a pálinkásüveget és két kurta pihentetés után elnyelte az italt. Még a hasát is megsímogatta a gyönyörűségtől, s ahogyan körülrengte a homlokát az a finom szédülés, úgy ingadozott az ülésen. Mély hangján dúdolta a nótáját. A Kisasszony-dűlő sarkán a Föld-szöv kocsma sittje mosolygott rá. Meghúzta a sárga felől a hajtószárat és a két okos állat odakanyarodott az épület elé. A kimérő éppen akkor vágta ki az ajtót és farkasszemet nézett az öreggel. — Bort-e vagy pálinkát? — Bort! — vetette oda kurtán az öreg s már emelte is le a kocsiról a húszkilós ládát. Gyorsan benyomta a kocsmaajtón. A ícocs- máros kiadta a literes üveget. Semetka bácsi a kabát alá vágta és már lépett is fel a kocsira. A kisteleki fűszerboltban butellás bort cserélt. A Felső- erdő soron rumot, az ötfánál vodkát s így vég'Q az úton. Mire a város alá ért, már csak egy láda alma volt a kocsin, az is erre-arra vetődött, . mert az öreg felvágva hajtotta a lovakat. Kalapját betyárosan félrecsapta, balkezében az ostornyéllel hadonászott és torkaszakadiából énekelt. A járókelők fejüket csóválták. Meg van ez a vénember tisztára gár- gyulva. A szövetkezeti raktár előtt toporzékolva álltak meg a lovak. Az öreg letámolygótt a kocsiról. Alig tudott néhány szót kivakkantani. Az átvevők szótlanul oldalogtak a kocsihoz, leemelték az egyetlen ládát és röhögve rátették a mérlegre. Semetka bácsi pedig, 'mint aki nagyon jól végezte a dolgát, visszamászott a kocsira és szépen lépésben megindult hazafelé. A fiatal Semetka egy órával az édesbpja után egy másik táblás kocsin üresen indult a város felé. A pálinkafőzőben kifizette a három deci pálinka árát és feltette a kocsira a láda almát. A Kisasszony-dűlő sarkán is megállította a kocsit, kifizette az üveg bort és átvette a vezetőtől a másik láda almát. Így haladt rendre végig az úton, tudta pontosan, hogy az öreg hol áll meg s a boltosok mindenütt készséggel adták vissza a tele ládákat. Egyetlen szem alma sem hiányzott. A város alatt jobbra kanyarodott a fiatal és egy kis kerülővel hajtott a felvásárló telepre. Az átvevők nevetve fogadták, frissén lepakoltak a kocsiról s leszámolták a fiatalember kezébe a vételárat. B gy csinálta ezt az öreg * Semetka minden esztendőben, amikor az első fuvarral megindult a szövetkezeti raktár felé. A téesz elnöke valamit sejtett, de miután sose hiányzott semmi, hát, elhalhatta az egészet. Az idén azonban maga elé állította az öreget is, meg a fiatalt is. — Mondják, mit csinálnak maguk, a kutya hétszázát? Az öreg lehajtott fejjel hallgatott, a fiatal csekély gondolkodás után felkapta a fejét. — Semmi különöset. A papa ezt már így szokta. — Micsodát? — Hát még egyéni korában. Az első fuvar mindig az övé volt. Azt 6 megitta, ha a féne fenét evett is. A mama hamarosan rájött a nyitjára. A szomszéd fogatával mentünk a papa után és összeszedtük az elherdált portékákat. Így csinálja, ö ezt a szövetkezetben is, én pedig szokás szerint megyek utána és eligazítom a dolgot. — Igaz ez, tata? Az öreg bólintott. — No, dehát, ember! Magának egyéni korában nem állt a bor meg a pálinka a kamrájában. A szövetkezetben tavaly is több mint tíz hektó bort kapott, meg vagy negyven liter pálinkát. Hív nincsen magának abból már egy csepp se ? — Van nekem. Pálinkám is van vagy öt liter, borom is majd két hektó. — Hát akkor miért nem otthon iszik? Az öreg megcsóválta a fejét és csak nagy szünet után bökte ki. — Tudja, elnök elvtárs, a múltkor azt Hallottam a rádióban, hogy még miniig vannak visszahúzó erők n parasztság körében. Nahát énnálam ennyi az a visszahúzó erő. De majd csak leszokom róla! Rossi Károly
