Szolnok Megyei Néplap, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-12 / 267. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. november 12. íábián Zoltán: * C/EP MELLETT * Az író a rövid, szinte villanásnyi élességgel papírra vetett történetek mestere. Mindennapi életünkből meríti ihletét és az emberi erőfeszítéseket, a feszült drámai helyzeteket kedveli. Néhány vonással mutatja be a legmélyebb problémákat. Kisregénye a Három kiáltás és novellái most jelentek meg a Táncsics Kiadó gondozásában. A szolnoki könyvhónap során november 16-án este hét órakor az építőipari munkásszállodában beszél majd írói élményeiről Fábián Zoltán. Az itt közölt novella most megjelent kötetéből való. * A fiatal gépész odament a kapcsolótáblához, megnyomta a jelzőcsengő gombját. Hátrább lépett, s várta, hogy a malomból visszacsengessenek. Olajpiszkos, izzadságtól csomós kócot gyűrö- getett egyik markából a másikba; tömör, de izgékony ujjai voltak. Háta mögött a feje magasságában volt a túlhevítő csapja. Az ampermérő tükröző üveglapján látta a lendkerék mellől feléje kinyúló, hosszú, fekete szárat, végén a nyitókereket. A biztosító- szelepekből vékony gőzpászmák szisszentek ki; ezek is odatükröztek az ampermérő üvegéről. Te! — mondta magában a gépnek. Félt. Az volt az érzése, hátulról mindjárt ráugrik, s maga alá tapossa a hatalmas, fekete test. Legszívesebben elszaladt volna. Rövidet, rekedtet berrent fölötte a csengő. Sarkon fordult. Két kézzel belekapaszkodott a túlhevítőcsap forró kerekébe, s a főgépészre pillantott. Az felemelte széles, Kövér tenyerét, hogy várjon; régimódi, ezüstveretű zsebóráját nézte. Néhány másodperc múlva intett: most. A fiatal gépész megrándult s moccantott egyet a csapon. Valahol a kazánban tompa sustorgás támadt. Először alig sussant, később nőtt, hatalmasodott a zaj, a csövek jajongtak, zengtek belé, azután elcsitult, csak a gép behemót, félelmetes teste remegett, s az ő két karja, megfeszülő gerince. Akkor ráengedte a gőzt teljesen. Szaladt az indítócsaphoz, fel a dugattyúpadra. — Maid én — döccent eléje a lépcsőn a főgépész. Azzal rövid, tömzsi lábain csoszogott is felfelé. ö ott maradt. Az olajtól fekete, nedves kócot tépdeste, s nézte a főgépész lépésről lépésre föléje kapaszkodó, fényesre suviszkolt, fekete bakancsát. Akkor jött vissza a fűtő az udvarról, zörgött utána az üres salakos-targonca. Mindjárt az ajtó mellett leült a lócára. Odakiáltott a fiatal gépésznek: — Ma is megszalasztja a gép, szaki bácsi?! — Kormos, verejtékpatakos arcából kinevetett fehér fogsora. Ma ma van, nem tegnap — akart neki visszakiáltani. De nem szólt, csak rávillantotta zöld-szürke, kissé széj- jeltekintő szemét. A kócot zubbonya zsebébe gyömö- zsölte. A gőz bezúdult a hengerbe. Sivítot.t befelé a szelepek szűk száján, s nagyot lökött a dugattyún. A két lendkerék meglódult, lomhán belekalimpált a kétfelől kisistergő gőzbe. A főgépész már lent volt, a kondenzátor mellett guggolt; a vaku- ummérő ugrándozó mutatóját figyelte, s állítgatta be a kondenzátor-szivattyú csapját Tegnap! — gondolta keserűen a fiatal gépész, s ha tehette volna, ököllel ugrik a gépnek. A szelepek már szapora, hegyes szuszogással kattogtak odafent a dugattyún; a két szíj mind élesebben csattogtatta a lendkerekek fényes, gyantázott hátát A kondenzátor-szivattyú még nem dolgozott rendesen; néha vízütést kapott: kopogott keményen. A fiatal gépész álla tövéből minden koppá íásra vé- gigrándult egy idegszál vékony, inas nyakén. — Fül kell a géphez, kolléga úr — szólt fel a főgépész. — Fül, akár a hegedűhöz. A kéz nem elég. Megszűnt a kopogás, a vákuummérő mutatója megnyugodott, kezesen ráállt a piros vonalra. A főgépész nehézkes szuszogással felegyenesedett: — Akinek nincs füle a hallásra, azt elveri magától. — A fiatalemberre nézett. — Mert rögtön észreveszi. A gép mindent észrevesz, akár az asszony. — Azzal otthagyta, ment kifelé az udvarra, levegőzni. Menet közben megnézte a kazán elején a feszmérőt. A karcsú, nyílhegyű mutató alig észrevehető, finom remegéssel éppen a tizenkettes szám egyesén libegett. — Jól van — intett a fűtő felé. Az ajtóból visszaszólt: — Nézze végig az olajozó- kat, kolléga úr! — És kiment. A fiatal gépész szó nélkül vette a hosszúcsőrű olajozókannát, mászott fel a dugattyúpadra. „Fül kell a géphez, kolléga úr” — visszhangozta belül a főgépész szavait. — „A kéz nem elég.” Szeretné az öreg — gondolta, ha olyan keze lenne, mint nekem. S látta maga előtt a főgépész elhízott, idomtalan kézfejét. Félhangosan a gépcsattogásba mondta: — Arra való csak, hogy mutogasson vele. — Ezen mosolygott, de nem esett jól. Odalent a fűtő felállt a lócáról, megropogtatta széles, erős derekát, azután odament a kazánhoz, s benézett a tűzbe. A kicsapó fény bronzba öntötte olajos-izzadt arcát, nyitott ingéből kife- ketéllő mellkasát. Csattant a kazánajtó, ment a szeneskamrába. Csikorgó lapáttal tolta, hányta ki a szenet a kazán elé | Mi az?! — figyelt fel aj fiatal gépész. Talpa alatt* idegesen rezdült a vaspadka; a zajok megpuhultak, mintha vattában forogna a gép. Leszaladt. A lépcső aljában megállt, hallgatózott, azután az ablakpárkányra vágta^ az olajozókannát, sietett előre. Á fűtő meglátta a szeneskamrából: — Mi az, már fut is?! — kiáltott ki nevetve. Füléhez emelte a nagy szeneslapátot: — Nem kopog. — Nem — kiáltotta a fiatal gépész. Nézett a fűtőre; izgalmában egészen széjjel- kanesalított zöldszürke szeme. A gép lassult. A fűtő is észrevette; kiugrott: — Valami nem pászol. — Már nem nevetett. A fiatal gépész erre nem mondott semmit. A feszmé- rőhöz szaladt: megvolt a nyomás. Futott a kondenzátorhoz; a vákuummérő mutatója eszelősen ugrált ide- oda. — Most nem fogsz ki rajtam — mondta neki. Leguggolt, megmarkolta a kondenzátor-szivattyú csapját. A fűtő elzárta a huzatot a tűz alatt; tompán zöröm- bölt a kéménysuber. A fiatal gépész meghallotta. — Nem állunk meg — kiáltott oda. — Jobb lesz. — Nem. Nyissa rá! — Magában megismételte: nem. Keményen markolta a csap remegő, forró karját; nyitott rajta egy kicsit. A fűtő félig visszahúzta a subert, odament a fiatalember háta mögé: — Szóljak az öregnek? — kérdezte. ö csak a fejét rázta, hogy ne, ne! A gép gyorsult. Még nyitott a csapon. Még... Víz- iités, a szivattyú kopogni kezdett. Keményen, ijesztően. Viss-' yomta a csap karját Tövig. A Szigligeti Színház bemutatója Az Ida regényének előadása ismert áprilisi tréfát jut- j tat eszünkbe. Kap valaki egy nagy csomagot, hófehér, zi- zegős selyempapírban, ara- j nyos szalaggal átkötve. Izgatottan bontogatni kezdi, s a papír alól újra csak selyempapír kerül elő, az alól pompás lakkdoboz, de benne újra csak papír, s így tovább. Legbelül található egy ékszerdobozka, s abban egy szépmívű, cizellált, de már rozsdásodó kulcs, amely nem illik bele semmilyen zárba. Nos, a darab maga, az Ida regénye efféle régi kulcs, amely semmiféle ajtót nem nyithat mai életünkben, mert problematikája teljesen elavult. Földbirtokos, hozományvadász, váltóhamisítás, zárda, érdekházasság: olyasmik ezek, amelyekről a mai közönség egy része már szinte semmit sem tud. De a hasonlat másik fele is igaz. A pompás, fényűző csomagolás feledteti a darab ürességét. A kulcs nemcsak régi, de valóban szépmívű ötvösmunka — vagyis a darab gazdag fordulatokban, remek színpadi helyzetekben, szellemes, csattanós párbeszédeiben, nem utolsósorban fülbemászó, pezsdítő melódiákban. A színház igen jólsikerült előadása kihasználja a darab minden megélvő jó tulajdonságát, sőt gyarapítja azokat. A rendezés legfőbb erénye, A gép kettőt-hármat üresen fordult, fulladozott. — Szólok én — indult a fűtő. — Nen.. — Tengelytörés lesz a vége. — Az én bajo-om. — A hangja megcsuklott, de keze a csap karján maradt. Rövidet lökött rajta; a gép meglódult. Figyelte. Még egy moccanás. A fűtő félbeszakadt lépéssel ott maradt mögötte. Még! — biztatta magát belül a fiatal gépész, s nyitott a csapon. Nemcsak a fülével, a kezével is hallgatózott. A gép gyorsuló rezgése végigkúszott a karján, gerincén; zengett a csontja, mint valami xilofon. Érezte, még kijjebb kell nyitnia a csapot, de... de nem merte. A vákuummérő mutatója lecsillapult, csak... Leheletnyi mozdulat. ... és ráállt a piros vonalra. Járt a gép. Szisszent, kattogott, a szíjak harsogtat- ták maguk körül a levegőt. — Jól van, szaki bácsi — nevetett a fűtő, erős fogait ragyogtatta. A fiatal gépész rávert a kondenzátor fekete vastestére: — Te! — kiáltotta. Halkan megismételte: — Te! — Bejött a főgépész. Körülnézett: — Minden rendben, kolléga úr? A fiatal gépész lassan előre ment: — Minden — felelte. — Most már minden. — Kezét törülgette a kóccal, és nevetett. Az öreg nézett rá értetlenül, kövér, tuskó fejét csóválta. Azután elővette mellénye zsebéből láncon lógó, ezüst veretű óráját, felpattintotta a tetejét: — Hét óra huszonhat perc — mondta. Eltette az órát. Még egyszer megcsóválta fejét, s leült az ajtó mellé a lócára. Rövid, tömzsi lábait tapogatta, fájósán sziszegett, nyögdécselt hozzá. hogy a kínálkozó szentimen- talizmust kellő helyen alkalmazott finom iróniával hidalja át. Miszlay Istvánnak sikerült kulisszás faba- bás operettvilág helyett egy darab vidám, pezsgő — ha nem is mai —, de valóságos életet vinnie a színpadra. S mindez a színészek érdeme is, akik kedvvel, lelkesedéssel és gonddal formálták meg szerepüket. Balogh Rózsa Ida szerepében szemünk előtt válik lesiitöttszemű zárdanövendékből határozott, harcias, féltékeny, s mindenekfelett szerelmes asszonnyá. Elragadóan játszik, énekel, de még ennél is jobban táncol. Méltó partnere Gálfy László, Balogh János alakítója: kellemes hangja, vonzó lénye hihetővé teszi, hogy a hozomány mellé ráadásul kapott feleség végül belészeret. Az est egyik legragyogóbb alakítása Péter Gizié. Szikrázó, sodró temperamentumától megtelik a színpad, ha belép. Tánca könnyed, mesteri, vérbő játéka, humora maradandó élményt nyújt. Ismét meggyőződtünk róla, hogy Forgács Kálmán kitűnő jellemszínész. Több egyszerű nevettetőnél. Szatirikus eszközökkel formálja meg Bogár Vincét, a kisemberek egyik nagyon is ismerős típusát, a hajbókoló, könnyelmű, a gazdagok kö0 PÁLYÁZAT a Szolnok megyei pedagógusok részére Az MT Művelődésügyi Osztálya a Pedagógus Szak- szervezettel és az MSZBT Iskolai Bizottságával együtt pályázatot hirdet Szolnok megye valamennyi iskolatípusában működő pedagógus részére „Hogyan készítem fel az ifjú nemzedéket a kommunista életre?” címmel. A pályamunkában foglalkozni rül kedvesen sürgölődő élősködőt. Nem tudunk elég sok változatos jelzőt találni, ezért kell együtt említeni három felejthetetlen, humoros karakter alakítást. Linka György fontoskodó, nőcsábász Csorba doktora, Sebestyén Éva süket-néma Pannija és Szedc Lajos „gyönyörűszép lapterjesztőbe páratlan egyéni ízekkel gazdagítja a? előadást, s mégis mindhárom harmonikusan illeszkedik a darab egészébe. Eredeti, kedves, rokonszenves volt Fehér György, Julcsa néni szerepében. — Molnár Miklós, mint Bisi, a néptanító, Krasznói Klári, mint Fazekas Boriska, Juhász János, mint Ú Péter, borkereskedő és atya, János: Olga, mint a szép és titokzatos Jolán megbízható, kellemes alakításokkal szolgálták az est sikerét. Csupán jót írhatunk a Biró Attila karmester vezette zenekarról, Fehér Miklós modern, hangulatos díszleteiről, Sallay Eta koreográfiájáról, s a tánckarról, mely különösen a második felvonás revűjelenetében remekelt. összefoglalva: a darabban csak keresve lehetne gyenge, vitatható vagy egyáltalán bírálható pontot találni. A színház egész kollektívája kitett magáért, rengeteg tehetség, lelkesedés, akarás sűrűsödik össze az est sikerében. Mégis elgondolkodtató, hogy talán lehetett volna ezt a sok fáradozást, ezt a káprázatosán szép csomagolást érdemesebb tárgyra fordítani. Zilahi Judit KERESZTREJTVENY i 2 3 4 H 7 3 9 10 — ■■■■ ■■■■ ■■■■ ■ ■■a 11 sss: aaaa MMMM MMMM • ■•« 12 «■■■ ■■MM ■ *■■ 13 ■ MMB »H MfsMM RStl 14 16 16 ■ Bit ■MMB MMMM tanain 17 18 19 :::: ■ MBS oaet20 ■ HM ÍBMM ■ MMMM 21 •.soaa ■ ■MM ■ ■■■ ■ ■■■ 22 23 24 H3 26 24 m 27 28 29 UK MMMM • SM 30 MMMM MMQSM aaaa 31 MM ■■<*■ ■MM ■ SH 32 aaaa :!:! ■ HEH ■ MM* aaaa 33 ••na awua ha 34 36 :üi VOM 3‘ 1 37 «... sss: Ml« 38 39 40 un US 41 1 42 m 43 44 ■ ■■a MMMM MMMM SUM 46 46 ■SSS BIMM MM 47 ■ ■MM |4jS BMMB BBSS 1 .MM- , aaaa MH MB MMMM MM 49 50 ■aas ■■MM ■ ■MM IBIM f tfaSS öl fül 62 ■ IBI ■■MM ■■MM ■ na 63 54 un UH jss VÍZSZINTES: 1. A vízsz. 45 folytatása (első és httodik négyzetben kettős betű.) 11. Apóka. 12. Hegycsúcs. 14. Itt további nagy lehetőség nyílik az öntözésre. 20. Visszasír! 21. Romos mássalhangzói. 22. Névelő. 23. Női név. 25. Sorsistennő a skandináv mitológiában. 27. Helyhatározó. — 28. Olosz pénz. 30. KE A. 31. Dara. 32. Vonatkozó névmás. 33. Női név. 34. Bányaváros. — 36. Tömeg angolul. — 38. Nemes ital. — 40. Vaj készítésnél keletkezik. 41. E-vel végén: olasz helység Como tartományban. 43. ZIS. 45. Ennyi lesz megyénkben az öntözött terület 1965-ben. (Folytatása vízsz. 1, 48.) 47. Máz szélei. 48. A vízsz. 1. folytatása. 49. Erdei állatok. 51. Amerikai politikus. 53. Női név. 55. A függ. 13. folytatása. FÜGGŐLEGES: 2. Egymást előző magánhangzók. 3. ZTM. 4. Szerencséje van. 5. Kerámiagyártásnál használt festék. 6. Magot hint. 7. Teljesítmény. 8. Amor görög megfelelője. 9. O-val elején: oxigén rokona. 10. Mássalhangzó fon. 13. i Ezt is hasznosítjuk az öntözésnél I (fo1v:- + $sa vizez. 55.) 15. Legrék glbb előidéző. 16. Szavazásnál használják. 17. Ennyi miiló forint többletbevételt értek el az idén megyénk állmai gazdaságai és tsze-i öntözés révén. (Utolsó négyzet üres.) 19. Lapu is lehet ilyen. 22. Aladárka. 24. Betakarító. 26. Ilyen termést érhetünk el öntözéssel. 27. Kéznél lévő mérték. 29. Vonatkozó névmás. 31. Földanya a görögöknél. 35. Menyasszony. 36. A jövőben. 37. Férfinév. 39. Szovjet gépkocsi márka. 41. Irodalmi körökben ismert szolnoki tanár (Mihály). 42. Visz- sza: nedves. 45. Ebben a pillanatban. 46. Van bátorsága hozzá. 48. HU A. 50. Testrész. 51. RS. 52. Megszólítás. 54. Áhított névtoldalék lányok részéről. Megfejtésül beküldendő: vízsz. 14, 45, függ. 13, 17. 26. Beküldési határidő: november 17-ig beérkezőleg. MúPheti keresztrejtvényünk helyes megfejtése: a Nagy Októberi Forradalom Napja, Megalakult a Kádár kormány, Tisza Antal. Könyvet nyertek: Tóth József Szolnok, ötvös Ferenc Üiszász. (A könyvet postán küldjük el.> kell a kommunista erkölcs elemeivel, ezen belül elsősorban a gyakorlati életre, a munkára és a szocialista erkölcsre való nevelés kérdéseivel. A pályázó pedagógus tanulmányát az eddigi nevelői munkája során szerzett tapasztalatok alapján, módszertani jelleggel készítse el. A pályamunka elkészítésénél a pályázó vegye figyelembe az SZKP XXII. kongresszusának határozatait, a magyar oktatási reformtörvényt és a szovjet oktatási reform vitaanyagát. A pályamunkát 1982. április hó 15-ig, az MSZBT Iskolai Bizottságának címére (Szolnok, Irodaház) kell beküldeni. Pályadíjak: I. díj: turistautazás a Szovjetunióba; — II. díj: 1000 forint; — III. díj: 600 forint. A szolnoki g3S*> radio'd OS®/ NOVEMBER 12. VASÁRNAP 9—19 óráig, 222 méter Hangszerek búcsúja. Zené: álomlátás. Petőfi: A négyölcrir szekér. Előadja: Gellei Kornél a Nemzeti Színház tagja. — A muzsika szárnyán. Zenés összeállítás. — Asszonyok a festőé!! vány mellett. Riport. — Gyér mekműsor. — Műsorzárás. NOVEMBER 13, HÉTFŐ 18—19-ig, 222 méter Ha szereted a dixielandot. tánczene. — Néhány perc tudó mány. — Híres operaáriák. - Halló 04! riport. — Sporthírei: — Filmzene. — Amiről a céhiád mesél. — Jászkunság! krónik^ — Műsorzárás. — SZIGLIGETI SZÍNHÁZ ma műsora: (november 12-én. vasár nap) délután 3 órakor és* este T órakor: IDA REGÉNYE, Nag' ivánon: GÖRBEHATI PERPAT VAR. Szolnok megyei Néplap REJTVÉNYSZELVÉNYE, 1961. november 12. SZOLNOK MEGYEI I színhazak műsora ■ M fc'B M tfWa h áll H~ttTTVF¥-> i! I ■ MT niütM fTTí ■ M WIÍM h'M mrüT~B~h~a ■ i liii& UH i NOVEMBER 13—15-IG. Abádszalók 14—15 Napfény a jégen — Kn, Besenyszög 13—15 Serdülő lányom — 14 Cibakháza 13—15 Katonazene —14 Fegyvernek 13—15 Szurkolók lesen — 10 Homok 13—15 Hintónjáró szerelem — Kn, Jánoshida 14—15 Kővirág — Kn. Jászalsószentgyögy 14—15 A vár titka — Kn. Jászapáti 13—15 Bum, a katona — Kn. Jászárokszóllás 13—15 Puskák és galambok — Kn. Jászberény Lehel 13—15 Naplemente előtt — 14 Jászberény Déryné 13—15 A szél — 10 Jászdózsa 14—15 Állami Aruház — Kn. Jászfényszaru 13—15 Megmérgez a családom — 10 Jászjákólialma ÍS-^IS Dúvad — 18 Jászkisér 13—15 Feltámadás — 14 Jászlad&ny 13—15 Soha többé (Mein Kampf) — 14 Kenderes 13—15 Kihívás — 14 Kengyel 13—15 Tisztes úriház — 18 Kisújszállás 13—14 Az ifjúság keresztútjai — 14 15—16 Az áruló bankjegy — 10 Kunhegyes 13—14 Küldetés Bahcsiszerájba — 10 15—16 Bum, a katona — Kn. Kunmadaras 13—15 Ludas Matyi — Kn. Kunszentmárton 13—14 A szép Inkeri — 14 15—16 Bölcsődal — Kn. Mezőtúr Béke 13—15 Napjainkban történt — 10 Mezőtúr Dózsa 13—15 A szultán fogságában — 10 Mezőtúr Szabadság 13—15 Oz, a csodák csodája — Kn. Öcsöd 13—15 Dr. Faustot elvitte az ördög — 10 Rákóczifalva 13—15 Orvos a válaszúton — 10 Szolnok V. Cs. 13—15 Vörös tinta — 14 Szolnok Tisza 13—35 Búcsú — 14 Szolnok MÁV 14—15 Orkán — Kn. Tiszaföldvár 13—15 Az ismeretlen férfi — 10 Tiszafüred 13—15 A gleiwitzi eset — Kn. ^zakttrt 14—15 Balti égbolt I. — Kn. Tószeg 13—15 Akasztottak lázadása — 18 Törökszontmiklós 13—15 80 nap alatt a Föld körül — Kn. Túrkeve 13—15 Az esőcsináló — 10 Üjszász 13—14 Fsterina — 10 15—16* Asch őrvezető kalandos lázadása Karca* 13—15 öt töltényhüvely — 14 io=m <*ypn alul n°m ajánlott! 14=14 éven aiul nem ajánlott 1 18=Csak 18 éven felülieknek! Kn.=Korhatr nélkül.
