Szolnok Megyei Néplap, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-09 / 264. szám

1961. november 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Fából vaskarika? Hónapokkal ezelőtt öröm­mel üdvözöltük a törökszent­miklósi „Libresszó” megnyi­tását. „Ragyogó kezdeménye­zés — mondottuk, — fekete­kávé mellett, barátságos, hangulatos környezetben ol­vassák a betérők a könnyen, bonyodalom és várakozás nélkül átvehető könyveket. A kultúrház tágas földszinti helyisége így a könyvtár és az eszpresszó minden kelle­mességét együtt nyújtja majd." Ezt írtuk akkor, de ma kérdésünkre korántsem -ilyen bizakodó választ ka­punk a kultúrház munkatár­saitól. Nem működik, Illetve nem hivatásának megfelelő­en működik a Libresszó: lá­togatói akadnak, de bizony a könyvszekrény kulcsa igen ritkán fordul a zárban. Gyors pillantás a polcon sorakozó művekre, s már látszik is, hogy őket, s nem a munka­társakat kell vallatnunk to­vább. A 60—70 könyv között 2, azaz két, azaz kettő darab regényt találunk, Heming­way: Az öreg halász és a tenger, valamint Bóka Lász­ló: Alázatosan jelentem cí­mű művét. Akad még né­hány novelláskötet, érdekes prózai antológia (pl. a Hősök voltak c. összeállítás), vala­mint gyönyörű kiállítású fényképes útileírások, me- meiyekről elhisszük, hogy érdeklődéssel forgatja őket az olvasó; Ez az, ami jó, de ezek együtt sem tesznek ki 15 kötetnél többet, a gyűjte­mény egynegyedét. További, mintegy 15 kö­tet: verseskönyv. Egy-egy költőé, vagy egy nemzet köl­tőinek antológiája. A jövő, s nem is a távoli jövő a versolvasó, sőt verselő mun­kásé, de ma még az a hely­zet, hogy kevesen tartják ezt az elvont, s nagyon is ben­sőséges műfajt legkedvesebb olvasmányuknak. Semmikép sem vers az, mely alkalmas lenne, hogy becsalogassa, ra­bulejtse a gyakorlatlan ol­vasót. Ez tehát az a csoport, me­lyet ugyan nem száműznénk a polcokról, de vigyáznánk az arányokkal, s a költők megválogatásával is. Felesle­ges, hogy egy ilyen jellegű olvasóterem állományinak nagyrészét versek alkossák, s emellett: mit mondjunk arról, hogy Edgar Allan Poe, Fodor András és Pál József kötetét megtaláljuk, de Aranyt, Adyt, József Atti­lát, Majakovszkijt nem? A negyednyi jó és szaporí­tandó. a negyednyi megros­tálandó anyag mellett a könyvek másik fele adja a magyarázatot az érdeklődés hiányára. /Munka után, fáradtan nem­csak tsz-parasztok, kereske­delmi dolgozók, de bölcsész­végzettségű emberek sem szívesen olvasnának az Aka­démia Kiadó godozásában megjelent „Magyar drámai emlékek”-et, „Irodalmi ta­nulmányok"-at, „Csokonai emlékek”-et, a Kalevipoeg című észt eposzt, egy „Illú­zió és valóság” c. bonyolult filozófiai tanulmányt és ha­sonlókat. Márpedig ezek — valóságos súlyra és tartalom­ra nézve egyaránt nehéz mű­vek — jelentik a fennmara­dó részt. Többnyire könyvkia­dásunk reprezentatív termé­kei, drága és szépkiállítású művek, csak éppen nem ide valók. Az illetékesek talán azt gondolták, hogy a lib­resszó könyvkiállítás, vagy tudományos olvasóterem? Avagy az a meggondolás ve­zette őket, hogy itt biztosan« senki sem nyúl a könyvek­hez (hiszen nem azért jön­nek), tehát az értékes dara­bok itt vannak a legnagyobb biztonságban? Akárhogy is van, sürgősen el kellene szál­lítani az anyag nagyobb ré­szét és izgalmas, olvasmá­nyos, s ugyanakkor magas­színvonalú regényeket, s no­vellákat rakni a helyükre. Jókai, Mikszáth, Móricz, Ka­rinthy, Illés Béla, Jack Lon­don, Mark Twain, Steven­son, Hugo, Balzac, Alekszej Tolsztoj, Ehrenburg műveit, s könnyen forgatható olcsó könyvtári könyveket. Azt bi­zony! Mert a libresszó min­den ellenkező híreszteléssel szemben nem könyvkiállítás, hanem kitűnő dolog, mely egyesíti a kellemeset a hasz­nossal, a pihenést a művelő­déssel. S ez az egyesítés elv­ben megvalósítható, csak je­lenlegi formájában nem meg­oldott, inkább afféle fából vaskarika: Falai között köny- nyű, szórakozással egybekö­tött olvasást kínálunk, de szórakozva olvasni nem ta­nulmányokat, csak szórakoz­tató műveket lehet. Z. J. Búcsú Ő volt az utolsó mohikán. A szolnoki Kossuth téren egy másután rogytak a földre az öreg halálraítélt házak. He lyükben karcsú, izgató mo­dernségében magasodik két hatalmas lakóház. Emelő daruk, dömperek sokasága szorgoskodik itt, s andalgó fiatal párok állnak meg nap- nap után a tervrajzok előtt az új otthonba képzelik már magukat. Csak a Táncsics utca sar- kán lévő öreg, sárga ház tar­totta magát. S most ez az épület is ki halt, üres. Elköltöztek a ru haszalonok, elvitték a ház csillogó szemeit, a széles ki rakatüvegeket. Csontvázként mered az utcára a lebontott tető faváza. Az öreg épület néhány napon belül eltűnik, modern, soklakásos vidám pasztellszínekben pompázó bérháznak adja át a helyét. S ha a házak beszélni tudná­nak, az öreg sárga épület bi­zonyára ezt suttogná: jó van ez így. Szívesen adom át helyemet. — h. t. — Emelkedett a mezőgazdasági balesetek száma megyénkben A MEDOSZ munkavédelmi konferenciájáról A balesetek a következőkép­pen oszlanak meg: állami gazdaságok területén eddig 332 üzemi baleset történt, az ebből következő munkanap kiesés 4057. A megye gépál­lomásain ebben az évben 211, a munkából kiesett napok í száma 3323. A balesetekből ‘ három halálos volt. A víz­Munkavédelmi konferenciát rendezett Szolnokon a MEDOSZ megyei bizottsága, amelyen részt vettek a me­gye mezőgaadasági üzemei­nek szakszervezeti munkavé­delmi felelősei. Adamik Mihály; a Mező- gazdasági- és Erdészeti Dol­gozók Országos Szakszerveze­te megyei bizottságának munkatársa ismertette azokat az eredményeket, amelyeket mezőgazdasági üzemeink a munkavédelem terén elértek. Elmondotta, hogy ma már csaknem kivétel nélkül min­den üzemben megtartják az időszakonkénti balesetelhárí­tási oktatást. A vezető beosz­tásban dolgozók 90—95 száza­léka eredményesen tette le az üzembiztonság technikai vizsgáját. Megszigorították az üzemi ellenőrzéseket és több a felelősségrevonás. Munka- védelmi- és újítási kiállításo­kat rendeztek. Több üzem­ben megszervezték a munka- védelmi őrséget: Az eredmények mellett azonban egy elkedvetlenítő statisztikát is ismertetett. Idézzük szó szerint Ada­mik Mihály szavait: — 1961-ben nagymértékben emelkedett az üzemi balese­tek száma. Az esztendő har­madik negyedévéig 180 bal­esettel volt több, mint I960 hasonló időszakában. Ugyan­akkor, míg 1960 harmadik negyedév végéig 7127 munka­nap kiesés volt balesetek kö­vetkeztében, addig 1961-ben ez a szám 9672-re emelkedett. Levelemik MOU1V KAPOK-E JÁRANDÓSÁ­GOT? Fejes Férenc tiszatenyői lakos levélben az iránt ér­deklődött, hogy jár-e édes­anyja után földjáradék, vagy aáztáji a termelőszövetkezet­től. Mint írja, édesanyjával, annak haláláig, közös háztar­tásban élt. 0 ápolta. Édes­anyja a tiszatenyői November 7. Termelőszövetkezetbe 9 kát. hold földdel lépett be. Az a kérdésem — írja: „Ne­kem jár-e valami a termelő- szövetkezettől, háztáji föld, ■ agy földjáradék?” A Termelőszövetkezeti Ta­kács Szolnok megyei Irodája járási tanács VB mezőgaz- 'asági osztályához küldte a nnaszt kivizsgálás végett. V?egállápítottájc, hogy a pa­nasz jogos és a November 7. Termelőszövetkezet az örö­kösök részére kifizeti a fö járadékot, valamint az hunyt édesanya áltál sz< zett munkaegység értékét. JÁR-E ÖREGSÉGI? Én már 20 éve nyomorék vagyok — írja özv. Szinics Andrásné TiszaroffróL Azt szeretném megtudni, hogy férjem után jár-e öregségi vagy sem. Két hold földdel léptünk be a termelőszövet­kezetbe és mióta férjem meg­halt, semmit sem kaptam. * A tiszaroffi községi tanács megvizsgálta Szinics András­né panaszát, s megállapította, hogy kérelme -jogos. Ügy dön­töttek, hogy 1961. október 31-től kezdődően a tanács szociális kerete terhére 150 forint havi segélyben fogja részesíteni. Pénteken tartják a gépkocsi nyereménybetétkönyvek második sorsolását Az Országos Takarékpénz­tár november 10-én, pénteken este 6 órai kezdettel a Ma­gyar Néphadsereg Váci utcai központi klubjában rendezi a gépkocsi nyereménybetét­könyvek második sorsolását. Ezen a húzáson azok a július 31-e előtt váltott tízezer fo­rintos, valamint az április 30-ig váltott ötezer forintos gépkocsi takarékbetétkönyvek vesznek részt, amelyek októ­ber 31-ig érvényben voltak. A sorsolást vidám műsor kö­veti. — (MTI) ügyi igazgatóságnál 89 bal­eset volt, ennek következté­ben 982 munkanap a kiesés. A gépjavító vállalatnál 67 baleset történt, 876 munka­nap kieséssel. íme, ezek a számok beszédes bizonyítékai annak, hogy az üzemi mun­kásvédelem még nagyobb- mérvű megszervezésére van szükség; Meg kell jegyezni, hogy bár az állami gazdaságok ve­zetnek a baleseti statisztiká­ban. igazgatóságuk részéről mégsem jött el senki erre a konferenciára. Úgyszintén nem jelent meg. a vízügyi igazgatóság, a Baromfikeltető Vállalat, az Állatifehérje Feldolgozó Üzem és a Török­szentmiklósi Tangazdaság munkavédelmi felelőse sem. Pedig ezeknek az üzemeknek sem ártott volna, ha képvi­selőik meghallgatták volna azokat a tapasztalatokat, amelyeket a többi üzemben már hasznosítottak és még­hozzá eredménnyel. így pél­dául a Szolnoki Állami Gaz­daság küldötte elmondotta, milyen segítséget ad a bal­esetek megelőzéséhez a most megszervezett munkavédelmi őrség. Az erdőgazdaság küldötte pedig arról szólt, hogy amig gazdaságuknál nincs egész­séges szakszervezeti élet, ad­dig nem igen beszélhetnek szervezett munkavédelemről sem. Mindenképpen hasznos volt, hogy a MEDOSZ meg­rendezte ezt a munkavédel­mi konferenciát, mert itt is világosan bebizonyosodott: a balesetek elhárítása érdeké­ben nem elegendő beszélni, hanem sürgősen intézkedni kell. Nemzetközi színház Moszkyában A szovjet főváros legfiata­labb színháza, a Nemzetközi Színház, amelynek társulatá­nál 30 ország diákjai működ­nek közre, az „Örök nyár or­szágában” című indonéz da­rabbal nyitotta meg kapuit. A darab szép és érdekes útra kalauzolja el a nézőt az In­donéz szigeteken. Érdekes megjegyezni, hogy a színház kollektívájának olyan fiata lók a tagjai, akiknek hazájá­ban a mai napté sem műkö­dik nemzeti színház (Nepal, Szudán, stb.). A szinház né­hány idei előadása nemzeti művészeti monográfiái jelle­gű lesz. Például Szudán be­mutatja majd az „Afrika szabadsága” című darabot. • í x Szülök iskolája ZSUZSI TAKARÍT... — JAVÍTJÁK a nagykörűi Tisza-kompot. A javítómun­kálatok előreláthatólag no­vember 15-ig tartanak, addig csak gyalogos és kerékpáros átkelőforgalom lesz Nagykö- rünéL \ Ju A a? ctf/a/aMoj’ nápfadaJ? B ármilyen különösen hangzik is, a szülőnek már kétéves kortól a játék és szórakozás mellett gyer­mekét fokozatosan munkára, önállóságra kell nevelnie. A „munka”, a „kötelesség” fo­galma relatív. Ami nekünk, felnőtteknak játéknak, sem­miségnek tűnik, az sokszor a kisgyermeknek „komoly” munkát jelent. A munkára nevelésnek a játékból kell kinőnie. A kötelességeit általános vonásokban vázoljuk a gyer­mek előtt. Legyen tisztaság, rend, ne legyenek porosak a játékok. Megmutatjuk a ta­karítás, rendezés ’ bizonyos fogásait, | de jó, ha egyes fo­gásokra magától jön rá: pl. hogy portörléshez külön, er­re szánt rongyra van szük­sége. Amint nő, fejlődik a gyer­mek, egyre nehezebb mun­kamegbízatásokat adhatunk neki és — bár ezek észrevét­lenül nőnek ki a játékos munkából — később válasz- szűk külön a játéktól. Ezzel megkezdődik a gyermek részvétele a család munká­jában. Apróbb feladatokat, megbízásokat adunk ame­lyek teljesítését következete­sen ellenőrizzük, értékeljük. Fontos, hogy világosan, ha­tározottan jelöljük meg a munkát, amit rábízunk. A gyermekre bízott feladatnak könnyen teljesíthetőnek kell lennie, olyannak, amely ere­jét és ügyességét nem múlja felül, tehát aminek a telje­sítésére nagyobb erőfeszítés nélkül képes. A jól elvégzett munkát mindig el kell is­mernünk. A kezdeti sikerte­lenségnél nem szabad letör­nünk a gyermek munkaked­vét: „Jaj, de ügyetlen vagy!” Hogy áll a kezedben az a habverő (vagy kalapács)”, — Add ide, megcsinálom én te úgysem tudod” vagy ha­sonló megjegyzésekkel. Az ilyen megjegyzések az amúgyis ügyetlen gyermek­nek gyakran hosszú időre elveszik a kedvét a munká­tól, bátortalanná, önállót- lanná teszik. Nem fejlődik ki benne a kezdeményező készség, a munkakedv, meg fogja gyűlölni a munkát, mert öröm helyett csak fájdalmat, csalódást okozott eddig, ha bele-belefogott valamibe. Túlzásba sem kell men­nünk a dicsérettel. A feladat maga és annak elvégzése le­gyen az, ami a gyermeknek kielégülést, örömet szerez. Munkájának egyszerű elis­merése, a kijelentés, ho£y jó munkát végzett, legyen a legszebb jutalom. Egy-egy balsikerrel végzett munka után így biztassuk: „Máskor majd sikerül” vagy „Más­kor majd jobban sikerül!” Hogyan vehet részt a há­rom—hatéves gyermek a család munkájában? Milyen „kötelességeket” bízhatunk rá? Segíthet édesanyjának a takarításnál, ő készítheti elő a takarítószereket, ő rakhat­ja rendben vissza a takarí tás után a helyére. Ö igazít­hatja helyre a szőnyegrojto­kat és ennek rendességéért folyamatosan, napközben is felelős lehet. kát, folyóiratokat. Legyen az ő kötelessége, hogy megha­tározott helyre egymásra te­gye azokat, rendesen össze­hajtogatva. Kertes házban, különösen vidéken segítsen a konyhá­kért gyomlálásánál. Legyen két-három négyzetméteres külön kis területe, amit ő gondoz, ahova ő ültet kony­hakerti növényt vagy virá­got, amelynek fejlődését fi­gyelemmel kísérheti. A be­vetés, gondozás, öntözés, — „terménybetakarítás’’ is le­gyen az 6 kötelessége. Ezek csak kiragadott pél­dák. A család életkörülmé­nyeinek megfelelően más feladatokat is adhatunk. Ö öntözze meg a virágo­kat, segítsen az asztal megtérítésénél, leszedésénél. Később segítsen a főzésnél: borsót, babot fejteni, burgo­nyát hámozni, befőzésnél gyümölcsöt szemezni, tészta­sütésnél a kiszaggatott tész­tát sütőlapra helyezni, tete­jét tojással megkenni, habot verni, tésztát keverni. Bízzuk meg takarékossági felelősi tisztséggel: ügyeljen arra, hogy a lakásban ne ég­jen sehol hiába a villany, ne szóljon a rádió, ha senki sem hallgatja, jól el legyenek zárva a vízcsapok. Bízzuk meg a hulladék­anyagok osztályozásával. — gyűjtse külön a papír- rongy-, fém-hulladékot (üres kon­zervdoboz), a barackmagct stb. Tartsa rendbe az újságo­T ermészetesen egyszerre csak egy-két feladattal bízzuk meg a gyermeket. — Többgyermekes családban ügyesen oszthatjuk el a tiszt­ségeket és helyes szervezés­sel az egészséges verseny- szellemet is felébreszthet­jük. A munkára-nevelés kérdé­sénél beszélnünk kell az ön­állóságra nevelésről is. Az elsőosztályos tanulók között nagyon sokszor találkozunk olyan gyermekkel, aki még öltözködni sem tud. Nem tudja felvenni, begombolni a kabátját, befűzni és beköt­ni a cipőjét, iskolaorvosi vizsgálat után pedig képte­len fehérneműjét, ruháját egyedül magára venni. Meg­figyeltem, hogy mennyire szenvednek ezek a gyerekek, hogy szégyellik magukat ön­állósághoz szokott társaik között Egyik édesanya panaszko­dott nekem, hogy kisleánya kedden és pénteken (akkor volt testnevelés-óra), még decemberben is szandálban akart iskolába jönni és reg­gel komoly harcba került a magasszárú, fűzős cipő fel­adása. A szülő nem tudta el­képzelni ennek okát s még kevésbé érezte, hogy ő a bű­nös. Kisleánya ugyanis a szandált be tudta kapcsolni, de a magasszárú cipő befű­zése, bekötése még mindig nem ment neki. Szégyenke­zés helyett inkább fagyosko- dott volna. Ebben a szülő volt a hibás. Már négyéves kortól kezdve, türelemmel, fokozatosan meg kellett vol­na tanítania a teljesen önál­ló öltözködésre és nem a ké­nyelmesebb és gyorsabb utat választani: az öltöztetést, ete­tést és mosdatást. Megjegyzem, hogy az ilyen önállótlan gyermekek mind „egykék”, akiknek édesany­ja nem dolgozik és akik nem jártak óvodába. A többgyer­mekes családok gyermekei feltűnően ügyesek, önállóak. Hogyne ügyeskednének, ön- állóskodnának! Hiszen etet­ték, öltöztették, mosdatták a kistestvéreiket. Egész „kis­mama” szerepet töltöttek be édesanyjuk mellett. K evés szülő gondol arra, hogy a munkára, önál­lóságra neveléssel mennyire ügyesíti a gyermek kezét. Milyen komoly kézügyesítő gyakorlat egy gomb begom- bolása, fésülködés, hajelvá­lasztás, hajbefonás, cipőfű­zés, csokor (masni) megköté­se, vagy az önálló evés, he­lyes bánás az evőeszközök­kel. Ot—hatéves gyermeknek adhatunk már apróbb „vá­sárlási” megbízásokat is. Természetesen csak a közeli üzletbe küldjük és csak egy­két megbízást adjunk. Na­gyon büszke a gyermek az ilyen feladat teljesítésére, s egyben önállósodik, megis­meri a mérleg működését, a súlyegységeket és a pénzne­meket. Észrevétlenül megta­nul számolni. Dr. Gergely Károlyné

Next

/
Thumbnails
Contents