Szolnok Megyei Néplap, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-01 / 258. szám
1961. november 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Bábúk művészei Sűrű, fekete füst gomolyog ott elő a kályha torkából, a csöppnyi szoba megtelt kesernyés szaggal. Csípte, marta szemüket, torkukat. Nevettek rajta. Sarkig tárták az ajtót, aztán mindenki fogott egy széket és körülülték az asztalt. Ismerkedtünk. Mosolygós, barna asszonyka Iván Györgyné, a kilenctagú bábcsoport vezetője. Nagy hozzáértéssel, művészi érzékkel foglalkozik a játékosokkal. Maga tervezi és kivitelezi a bábukat, persze a többiek segítségével. A bécsi Képzőművészeti Akadémia oklevelét őrzi otthon, s nemrég Veszprémben végzett tanfolyamot, amelyen a bábjátszás technikájának, művészetének legújabb módszereivel is megismerkedett. — Éppen most egy éves a csoportunk — meséli. — Készülünk a jubileumi előadásra, melyet Télapó ünnepe alkalmából rendezünk, december harmadikén, itt, a tiszti klubban. Mert a helyőrségi klub kebelén belül működik a kis együttes. — Most össze kell szoknunk az új tagokkal — folytatja a beszélgetést, — mert a tavalyiak közül négyen maradtunk. Az új lányok a Gépes Gyorsíró Iskola tanulói. Aranyosak, lelkesek. Két fiúnk is van, fejlődünk, hiszen tavaly nem Volt egy fiú tagunk sem... Kuszái Laci a gépipari technikum diákja, tavaly az irodalmi színpad tagja volt. Jelenleg itt éli ki művészet iránti ambícióját, ö a naplófelelős és az új darabban a Mikulás. Erzsiké az asztal közepén „trónol”. Erzsikének szabad, mert „ő” egy édes, bájos kis bábú, aki most debütál majd a „Peti felébreszti Télapót” című darabban. Aki megszólaltatja, életet visz égszínkék ruhája mögé, Lakatos Irénke, éppen most lépett be az ajUUII tón. Kissé elkésett. A szabályzat értelmében meg kell tanulnia egy verset. — így fegyelmezzük egymást. Ez a „büntetés“ igen hasznos, hiszen fejleszti, csiszolja beszédtechnikánkat, s nem utolsó sorban műveltségünket is gyarapítja — magyarázzák. — Zeneszerzőnk is van! —- dicsekszik egy kislány. — Dani szintén a techiíi- kumból jár közénk, ő a zeneszerzőnk — mutatják be Répái Danit. — Ezermester. Villanyszereléshez is ért, díszletez is ... A tisztaságnak is van itt felelőse: Madura Józsefné, aki halmozza a poziciókat, mert tréfamester is egyben. Ha a társaság rosszkedvű, addig mesterkedik, míg hangulatot teremt, megnevetteti őket. De fúr és farag, ha úgy hozza sora. Szűcs Gergelyné egy beugrással tűnt ki tavaly a szereplők közül. Nem jelent meg valaki az előadáson, s ő vállalta annak a szerepét is, és két bábúval játszotta végig az előadást, ügyesen, temperamentumosán, — Van valami, ami időnként letör bennünket — jegyzi meg Ivánné. — A mezőtúriak nem tartják művészetnek a bábjátszást s nagyon kevés megértéssel ; találkoztunk, már a gyerekek körében is. A múltkor például bementem egyik iskolá- | ba és meghívtam a gyereke- j két előadásra, ötödik osztá- j lyosok voltak. Kinevettek. ! Őket már nem érdekli a báb- í játék... Hogy lehet az? Azt ! mondják, inkább elmennek ! a moziba :.. Aztán a köny- j vesboltban nem lehet bábját- 1 szással, bábtechnikával kapcsolatos könyvet kapni, s nincs bábdarab sem. De a könyvtárból is hiányoznak ezek, mindössze két ilyen jellegű könyvet találtam. Kellene pedig... És ha egy kis erkölcsi támogatást kapnánk, még sokkal több lelkesedéssel dolgozna ez a kis csoport Betanulnánk darabokat felnőttek részére is. Nagyon ügyes, szép dolgokat lehetne összeállítani.;. Azt hiszem mi meg is próbáljuk — zárja le a beszélgetést és 1 megkezdik az esti próbát. — rónai — c ötszázötvennel szaporodóit a pártoktatásban résztvevők száma a kunhegyes! járásban A pártoktatás előkészítését Kunhegyesen a párt járási végrehajtó bizottsága két alkalommal — augusztus 9-én és szeptember 5-én tárgyaiéi épek a Vegyiművek építkezéséről •vw'iw Nagyteljesítményű szállítószalagok sokaságán majd az anyag. „utazik” ta. A vb tagjai, valamint a községi pártbizottságok titkárai a propagandisták kiválogatásában is részt vettek, s nagy gondot fordítottak arra, hogy kikre bízzák a párttagok, az oktatásba bevont pártonkívüliek marxista nevelését. Az első időben volt olyan hiba, hogy a függetlenített pártiunkéi o- náriusok nem akarták vállalni a propagandamunkát. Arra hivatkoztak, hogy ők az oktatás ellenőrzésében vesznek részt. Ezt a téves nézetet sikerült leküzdeni, amit misem bizonyít jobban, mint az, hogy a hetvenkilenc propagandista a függetlenített pártmunkások és termelőszövetkezeti vezetők közül került ki. A kunhegyesi járásban az j 1961—62-es oktatási évben huszonegy tanfolyammal , több lesz a tavalyinál, s a j pártoktatásban résztvevők i száma ötszázötvennel növekedett. Tizenhárom helyen | előadássorozatot szerveznek, hat-nyolc tanyaközpontban pedig a téli hónapokban tartandó tanfolyamon tanulhatnak a párttagok és pártonkívüliek. A pártoktatási év sikere, a tanulás színvonala a hallgatók akaratán, igyekezetén túl jórészt a propagandisták felkészülésétől függ. A pártoktatás szép, de felelősségteljes munkájával megbízott párttagok és vezetők négynapos bentlakásos tanfolyamon gyarapították marxista tudásukat. A végrehajtó biz. tagjai és más, vezető beosztásban dolgozó párttagok tartottak előadásokat, konzultációkat a propagandisták részére. A pártoktatásban résztvevőkkel az alapszervezetek vezetői, a pártcsoport'bizal- miak és propagandisták beszélgettek. S csak ezután készítették el a különböző tanfolyamok hallgatóinak névsorát. Helyes módszernek bizonyult az is, hogy az oktatási anyag árát előre osz- szegyűjtötték és megrendelték a szükséges könyveket. Fontos feladatának tekintette a végrehajtó bizottság a KISZ-oktatás megszervezésének segítését is. A párt- szervezetek több helyen nemcsak a KISZ propagandisták kiválogatásához adtak segítséget, hanem gyakorlott propagandistákat is megbíztak KISZ-tanfolyam vezetésével. A járásban huszonöt tanfolyamon tanulhatnak a fiatalok. A kunhegyesi járásban megvan az erő és a lehetőség ahhoz, hogy mind a párt-, mind a KISZ-oktatásban résztvevőket a tavalyinál is eredményesebben tanítsák, neveljék. Türke ve a magyar és szovjet nép barátságáért A budapesti Láng Gépgyár kiszesei Bácskái Mária technikus, valamint Deák László, Buzgó László és Janda Ferenc előrajzoló. Részesei annak, hogy a Tiszamenti Vegyiművekhez időben megérkeznek a turbinák. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság munkájának nagy hagyományai vannak Túrke- vén. A városi elnökség idei tervében is néhány igen érdekes rendezvény szerepel. Az MSZBT a városi művelődési házzal közösen 1962." I. negyedében Népek barátsága címmel egy, nyolc előadásból álló sorozatot rendez. Az ezüstkalászos tanfolyamok tematikájába az MSZBT olyan előadásokat illeszt be, mint a nagy termőképességű szovjet búzafajták ismertetése és a nagyüzemi sertéstenyésztés a Szovjetunióban. A tervben szerepel a Szovjetunióban járt túrkevei dolgozók tapasztalatcseréje, a városi könyvtár szovjet anyagának bibliográfiában való feldolgozása. Október 20-án megkezdődött az orosz nyelvtanfolyam. Januárban, vagy februárban — városunkban először — orosznyelvű szavalóversenyt rendeznek az iskolák. Nagy Sándor tudósító !IUI!llll!lllll!liliUilUIIIIIIIUIHUiiill!il!lll SZÉP PÁRIZS...! Ezen a címen egyéni hangú, érdekes, villanásszerű mozaikokból összerakott úti- jegyzet jelent meg a Táncsics Kiadó gondozásában, Párizsról. Szerzője Lindner László új oldaláról mutatja be a fény, a művészetek városát. A francia embermilliók lakhelyét, tízmilliók fővárosát vetíti elénk. A francia kisember hétköznapjait és ünnepeit, bánatait és örömeit, életének fényes és árnyékos lapjait ismerhetjük meg ebben a színes, érdekes könyvben, amelyből alant egy kis ízelítőt adunk. Építkezés Párizsban igen súlyos a lakáshelyzet. A „Les Echos” szerkesztőségében kaptam emlékül egy jubileumi albumot (a lap ötvenéves fennállása alkalmából ad—k ki), ebből idézem a következőket: „A második világháború erősen súlyosbította a lakás- helyzetet Franciaországban. Mielőtt építkezhetnénk, újjá kell építenünk. 1944 és 1950 között nem sokkal több mint 100 000 új lakás építését fejeztük be; 1950-ben 71 000, 1953-ban 115 000, 1956-ban pedig 240 000 lakás épült. És a szükséglet... 7 millió új lakás. Ezek az adatok önmagukban tanúsítják, hogy építkezési módszereink elavultak. 250 különböző típusú vízcsap, 213 000 építési vállalat... Helyénvaló ez az iDarosodás idején? A huszadik században a sokoldalú szociális gondoskodás ellenére a lakás olyan luxus marad, amely a lakosság csak kis hányadának jut osztályrészül. Pedig semmi sem halad, ha az építkezés nem halad előre...” Egy másik újságban, a „La Vie des Métiers” című iparoslapban olvasom, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban fele annyi építési vállalat van, mint Francia- országban, az építkezés üteme ott mégis (vagy talán éppen azért?) kétszer olyan gyors. A problémával lépten- nyomon találkozom. De az épületek nagyon tetszenek. Igaz, magában Párizsban kevés az új, modern épület. Ez természetes, mert hiszen a város „be van építve”, a háborúban épületkárt nem szenvedett. Ami új házat lát az ember, az túlnyomó részben a város szélén van. Erre azonban nagyon büszkék a franciák. Két kolléga a „L’Humanité” szerkesztőségéből egy napon kivisz Ver- sailles-ba. Délután indulunk, s bár tudják, hogy világosságban szeretnék odaérkezni, útközben több ízben megállítják a kocsit azokban a külső városrészekben, ahol modem épületeket látni. így az Olasz Kapunál és a Cité Universitaire, az egyetemi városrész új épületeinél. S mikor udvariasan, de nógatom őket őket, hogy siessünk, mert este lesz, mire Versailles-ba érünk, azt a választ kapom, hogy Versa- illes-t már láttam (huszonhárom éve!), de ezt még nem. Csak akkor szerzem vissza könnyelműen kockára tett tekintélyem egy részét, amikor kijelentem, hogy becsülöm és sokra értékelem a modern francia építőművészetet. Le Corbusier, a világhírű francia építész alkotásait is több ízben alkalmam volt már megcsodálni. Legutóbb éppen mielőtt Párizsba jöttem volna, Berlinben, a város nyugati övezetében, ahol a kiváló építőművész által tervezett hatalmas lakóépületben belső feljárattal ellátott — kis családi ház illúzióját keltő — lakások vannak. Azután Sceaux-n szágul- dunk keresztül; ez szép, kertes villákból és modern épülettömbökből álló „banlieu”- je (peremvárosa) Párizsnak, ahol magam is sajnálom, hogy nincs már több időnk megállni. Nem tudom, hogy ide visszajövök-e még. — Igen, a körülmények úgy hozzák, hogy eljutok még egyszer Sceaux-ba. Egy grafikus barátomhoz megyek látogatóba, aki feleségével és két kis gyermekével három éve költözött ide, új lakásba. Ekkor látok először belülről igazi modern, francia lakást. Robert büszke is lakására1 Maga a ház is tetszetős, impozáns és amellett szép. A kis kétszobás lakás praktikus. Dicsérem. Igen — mondja Robert —, errefelé van építkezés, terjeszkednek Párizs peremvárosai. Csak az a baj, hogy lassan. Az építési vállalkozók sok munkát vállalnak, belekezdenek itt is, ott is, és nem győzik, nincs elég munkás. Az egyik helyen belefognak, aztán abbahagyják, máshova mennek át, aztán ott is félbeszakítják... Hogy mik vannak!.« Reklámok, plakátok Megállók az Opera téren, a Café de la Paix, a Béke kávéház előtt, nézem a szemközti házakat. Fényképezek, de gépem lencséjét ezúttal nem az Operaház, hanem ezek felé a házak felé fordítom. Nézzük csak, mi mindent hirdetnek itt, Párizs — sőt sokak szerint a világ — közepén: Mercedes-Benz (autó), Suchard (csokoládé), Grand Marnier (likőr), Larousse (szótár), Bata (cipő), 1958. évi szén-kölcsönjegyzés (!!), hogy csak a legkiemelkedőbbeket említsem. Nappal is elárasztják, beborítják a házakat, hát még este, amikor kigyulladnak! A plakátok pedig minden szabad helyet beborítanak. Az épülő házakat kerítés veszi körül, ezek mindenütt tele vannak plakátokkal. De lényegesen kevésbé „stilsze- rű” helyeken is felbukkannak. Végigmegyek a Rue de la Paix-n, a Béke utcán, a „párizsi Váci utcá”-n, és megcsodálom a híres Coty és Cartier kirakatát. (Előbbi illatszer-, utóbbi ékszerüzlet.) S akkor egyszerre megpillantok egy plakátot. Mosolyognom kell, mert eszembe jut egy barátom levele, amelyet olaszországi útjáról írt. Lelkendező szavakkal emlékezett meg a milánói dómról, majd hozzátette: „Mellette, mint valami felkiáltójel, óriási fogpasztareklám. Micsoda ízlés(telenség)!” Nos, most nyugati utazásom során én is megtaláltam az én fogpasztareklámomat, Párizsban, ebben az „előkelő” utcában. Két plakát egymás mellett* óriási tubus, női arcból kivillanó hófehér fogak és „Vademecum” felirat... Gyorsan elő a fényképezőgéppel! Persze úgy állítom be, hogy háttérben látni lehessen a Vendome tér híres obeliszk- jét. Utazom az ilyen groteszk- ségekre. Egy más alkalommal sikerült olyan felvételt készítenem, amely az „Arc de Triomphe”, a Diadalív és a „Gitanes” cigaretta plakátja közötti „összhangot’* szemlélteti. A régi szállodában Néha rászánok egy-két órát arra, hogy emlékeim után menjek. Roule-i Szent Fülöp templománál lakom most, a „Faubourg Saint Honoré” utcában, amelynek nemcsak a neve ilyen hosz- szú, egyébként is Párizs vég nélküli utcái közé tartozik. Ha elsétálok rajta felfelé, a Ternes tér után utcám egyenes folytatása a Ternes út, s ennek egyik sarkán laktam annak idején a Pierre Demours utcában... Ide okvetlenül el kell mennem. Pár centiméter a térképen, s az út valóban nyílegyenes. Kényelmes léptekkel fél óra alatt elérem a Ternes teret, ismerős környék! Még tíz perc, s ott a sarok, a szálloda... Tegnap laktam itt? Hogy is volt? A taxi megállt a szálloda előtt, bementem... Csomagjaimat kint hagytam, egyelőre... Hatalmas. testes férfi szólított meg: -„Vous désirez, jeun’ hőmmé?”. Mit óhajt, fiatalember?”. S azután itt laktam tíz hónapig, a ferde mennyezetű padlásszobában — az volt a legolcsóbb... Átmegyek a kis kerten a hotel előtt, belépek a hallba... Kis sovány férfi szólít meg: „Vous désirez, Monsieur?”. „Mit óhajt, uram?” Mintha álomban járnék; nem vártam, hogy megszólítanak. „Itt laktam...” — dadogom, de mondhatom, roppant el- fogódott hangon”. És elveszített valamit nálunk, uram?” — kérdi az emberke. Erre magamhoz térek már és tréfásan válaszolok: „Igen, sajnos. A fiatalságomat vesztettem el”. Franciávál akarok szellemeskedni? Persze a rö- videbbet húzom: „No, de uram, miért nem írt, hogy elvesztette? Haladéktalanu ön után küldtük volna, s akkor ma is ifjú volna még” Tessék? Hogy én... no, err inkább nem válaszolok. Ezzel szemben előadom kérésemet: szeretném megnézni régi szobámat. Hányas volt? A legfelső emeleten a sarokban, ferde a meny nyezete... „Ó kérem, szívesen.” A *,patron” leakaszd egy kulcsot, beszállunk a liftbe és megyünk felfelé.. Már meg is érkeztünk. Akkor mintha magasabban lel volna... Azután benyitunk a szó bába. Szép, világos, tágfa1 hotelszoba. Akkor, minth kisebb lett volna... Az ágyra pillantok; az pedig minth szélesebb lett volna... Azután megállapítom, hogy >- szekrény kopottabb volt, f szék rozogább, az asztal jobban repedezett. És ferdéb volt a mennyezet.«
