Szolnok Megyei Néplap, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-07 / 263. szám

1961. november 7.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Az öntözéses gazdálkodás további kiszélesítésének lehetőségeiről és feladatairól

f

Irta: Csáki István

A második ötéves terv időszakában — 1965-ig — a mezőgazdasági termelés összhozama országosan áz előző ötéves időszak átlagához viszonyítva 22—23 százalékkal fog növekedni. Szolnok megyében — ahol a mezőgazdaság szocialista átszervezése az országosnál hamarabb következett be — a megyei pártbizottság és megyei tanács 1961. október 30-i ülésén hozott határozatoknak megfelelően, mintegy 27—30 százalékos növekedésre van lehetőség ebben az időszakban, akkor, ha a lehetőségeket gondosan számbavesszük és ki is használjuk. A mezőgazdasági termelés ilyen gyorsütemű fejlődéséhez a legalapvetőbb feltételt az a nagy forradalmi átalakulás teremtette meg, melynek során a régi kisüzemi gazdálkodásról parasztságunk áttért a szocialista nagyüzemi gazdálkodásra, s ezzel teljesen szabad utat nyitott a fejlett technika és tudomány vívmányainak a termelés területén való alkalmazásához.

Az ötéves terv mezőgazdasági termelésének emelésére vonatkozó célkitűzés nagy; megvalósítása rendkívül komoly erőfeszítést igényel, ehhez azonban sok tartalékkal is rendelkezünk. A sok közül egyik nagy tartalék és egyben lehetőség a mezőgazdasági termelés gyors emeléséhez az öntözéses gazdálkodás nagyarányú ki- terjesztése.

Az ötéves tervben foglaltaknak megfelelően az ország jelenlegi, mintegy 200 ezer kh. öntözött területe 1965-re több, mint kétszeresére — 460 ezer kh-ra — növekszik, s ezzel elérjük a csapadékban szegény, évről évre aszálysújtotta területeken is, hogy biztonságosabban, nagyobb eredménnyel folyhat a termelés.

Szolnok megye az öntözés fejlesztésének egyik fontos területe. A megyét 150 kin hosszan szeli át a Tisza, 50 km hosszú a Körös, 90 km-t meghaladja a Zagyva megyénkben lévő része. A Tisza, Zagyva és Körös mentén összesen mintegy 200 km-t kitevő holtág van. A Keleti Főcsatorna megépítése óta a Tiszalöknél felduzzasztott vízből is jelentős mennyiséget kapunk. Ezt kihasználva, továbbá új lehetőségek feltárásával a megyében jelenleg öntözött területet 1965-ig mintegy kétszeresére lehet és kell emelnünk.

0

Az öntözéses gazdálkodásnak Szolnok megyében nincsenek régi hagyományai. A felszabadulás előtt egyetlen öntözőrendszer — a tiszaörvényi — épült ki a megye területén, amely mintegy ötezer kh. területet érintett. Ennek az öntözőrendszernek használata azonban csak néhány nagybirtokos joga volt, paraszti gazdaságok csak elenyésző számiján és mértékben folytathattak öntözést.

A felszabadulás után nagy erővel indult meg az öntözés fejlesztése a megyében. Az akkori fejlesztés azonban szinte kizárólag a rizstermelésre irányult. Az állami gazdaságok létrehozása, a termelőszövetkezeti mozgalom kibontakozása után is ez jellemezte öntözésünket. Ezért van az, hogy jelenleg is jóval több az öntözésre berendezett területünk, mint amennyit ténylegesen használunk. Sok helyen amikor a terület rizstermelésre már alkalmatlanná vált, az öntözéses gazdálkodás is megszűnt. Nem egy helyen vízigyomok borították el a területet.

A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezéséig az öntözés fejlesztése nem volt — és nem is lehetett — elég tervszerű, ezért az ütem sem volt megfelelő. A legutóbbi két esztendőben ezen sikerült nemileg változtatni. Számszerűleg ezt a következők mutatják:

Öntözött terület a megyében:

All. Gazd. Tsz (tanácsi össz*»terület) sen

kh kh kh

1959. 19166 20 022 39 188

1960. 20 480 36 102 56 582

1961. 27 076 41 140 68 216

Két esztendő alatt a ténylegesen öntözött terület 74 százalékkal — ezen belül a tsz-ekben 105 százalékkal — növekedett. Ez a növekedés a lehetőségeknek csak egy részét merítette ki. Máris több a lehetőség az öntözésre, mint amit 1960-bafn, vagy 1961-ben kimerítettünk. Ennek egyik oka, hogy az öntözés jelentőségének felismerése még nem általánosan jellemző a megyében. Sok szövetkezeti vezető és szövetkezeti gazda vált barátjává és művelőjévé az elmúlt két esztendő alatt az öntözésnek, azonban még az idei aszályos nyáron is akadtak nemcsak aggályoskodók. de olyanok is, akiknek lett volna lehetőségük az öntözésre, csak azt nem használták ki.

Mindezeket figyelembe és számításba véve is, két esztendő alatt Szolnok megyében határozott fordulat következett be az öntözéses gazdálkodás területén, s ez a további előrehaladás feltételeinek megteremtésében is nagyon jelentős.

A fordulat nemcsupán az öntözött területek növekedésében jut kifejezésre. Az is fontos, de még fontosabb az öntözés ágazataiban bekövetkezett változás. Ezt a következő számok, adatok is mutatják 1959- től 1961-ig:

Rizs Kapás Szálas Rét- Kert Egyéb összesen tak. legelő

30 014 1380 5 483 1293 822 196 39188

24 641 12 531 11 955 4192 2302 961 56 582

19 506 21 289 10 428 9852 3627 3514 68 216

A rizsterület csökkent — egyes régi telepek kikapcsolása miatt — de az öntözött szálastakarmány területe két év alatt megduplázódott; az öntözéses kertészet négy és félszeresére; a rét és legelő öntözése hétszeresére; az öntözött kapások területe tizenötszörösére; az egyéb öntözéses kultúrák területe — aminek jelentős része másodvetésű takarmány és kapás — tizenhétszeresére növekedett.

Sikerült áttörni, leküzdeni azt a nézetet, hogy a szántóföldi növények — különösen a kapások — öntözéséhez csak akkor kezdhetünk hozzá, ha először nagy számban kiképezünk ehhez értő öntözési szakembereket. Az öntözés kiterjesztésével fokozatosan nőttek, nevelődtek, s ma már az állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben százszámra vannak lelkes, hozzáértő szakemberek. Munkájukat az eredmények dicsérik. Az 1960-as esztendőről sokat emlegettük a Tiszaszentimrei Állami Gazdaság 52,5 mázsás kh-kénti öntözéses kukoricatermését. 1961-ben ezt a rekordot több helyen megdöntötték. A sza- joli Vörös Csepel Tsz pl. több mint 200 kh-on kb. 55 mázsás májusi morzsolt kukori catermés eredményt ért el. A tiszaszentimrei, kunmadarasi és karcag—tilalmgsi területen sem maradtak el a tavalyitól, sőt egyikmásik helyen ennél jóval iobb eredményt értek el.

Az öntözés gazdaságosságát tényekkel, számokkal lehet bizonyítani. Megközelítően pontos számítás szerint egy kh. öntözött terület. 2300—2600 forint bruttó, ezen belül mintegy 1600—1900 forint tiszta többletbevételt jelent. Ennek középarányát véve 1960-ban mintegy 100 millió, 1961-ben mintegy 120 millió forint az öntözés tiszta bevétele az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek javára.

Ez a bevétel, ez az eredménynövekedés terményben — kukoricában, szálastakarmányban, zöldségfélékben stb. — jelentkezik, amire a gazdaságoknak és az egész népgazdaságnak rendkívül nagy szüksége van.

Az 1960-as esztendő öntözési eredményei és az a tény, hogy az öntözést a szövetkezetek is sok helyen megkedvelték, felbátorította a megyei vezetést minden eddiginél feszítettebb terv kidolgozására. E terv szerint 1961-ben mintegy 40 százalékos területnövekedést Kellett volna a megyében elérni. Sajnos, ezt nem sikerült megvalósítani. Egy év alatt mintegy 12 ezer kh-dal nőtt az öntözött terület, ami azt mutatja, hogy a fejlesztés terén az erőfeszítések csökkentek, a növekedésnek az üteme visszaesett.

Az 1961-es öntözési tervek teljesítését sok tényező akadályozta. Ilyenek:

— 1960 őszén hosszú, tartós esők következtek be, így a területek öntözésre való előkészítéséhez ősszel hozzá sem kezdhettünk.

— 1961 tavaszán a kiadós esők idején az állami gazdaságok, a tsz-ek vezetői esős nyarat remélve, csökkentették az előkészítés ütemét.

— A pártbizottságoknál tanácsi szerveknél és más területeken is erősen eluralkodott az a nézet: „most már jobban megy az öntözés”, az állami gazdaságok dolgozói, a szövetkezeti gazdák „megértették” ennek jelentőségét, s most már nincs is olyan szükség a széleskörű felvilágosító, szervező munkára, mint amilyen volt 1960-ban, vagy az azt megelőző időszakban. Ez a szemlélet elterjedt és leszerelte a párt- bizottságokat, pártszervezeteket. Az egész öntözési propaganda színvonala és szervezeti irányítása messze alatta maradt az előző évinek. Ez nemcsak az alsóbb szervekre, járási bizottságokra, szövetkezetekre vonatkozik, hanem ez jellemezte a munkát a megyétől lefelé.

— Amikor beköszöntött a nyáron az aszály, megnőtt a víz iránti igény, de akkor már nem lehetett pótolni sem beépítéssel, sem mással az előző hónapok mulasztásait. A víztartalékok lassan kimerültek, augusztusban már a Tisza vizének csökkenése sem tette lehetővé jelentősebb területek meg- öntözését.

Most, 1961 végén, birtokában vagyunk egy olyan esztendő tapasztalatainak, amikor minden területre kiterjedő öntözési propaganda és szervezőmunka folyt — ez az 1960-as év —, és levonhatjuk a következtetéseket olyan esztendő munkájáról, amikor az ütem visszaesett — s bár történt előrehaladás — a kidolgozott terveket nem teljesítettük. Nagyon fontos, hogy a két esztendő tapasztalatát és tanulságát felhasználjuk, hasznosítsuk az elkövetkező esztendőkben.

Az öntözés eddigi fejlesztésében, a jövő terveinek kimunkálásában nagy lelkesedésről, akaraterőről tettek tanúbizonyságot a Középtiszavidéki Vizügyi Igazgatóság dolgozói. Munkájukról nagy elismeréssel szólhatunk, bízva abban, hogy lelkesedésük, erőfeszítésük együtt nő a feladatokkal. Az 1961-es esztendőben sem rajtuk múlott, hogy nem sikerült a kitűzött célokat maradéktalanul valóravál- tani.

Az 1962-es esztendőben — megközelítően pontos felmérés és számítás szerint — mintegy 90 e^er kh. területen lehetséges öntözéses gazdálkodást folytatni a megyében, aminek kétharmad része a szövetkezetek, egyharmad része az állami gazdaságok területére esik. Ez egy év alatt mintegy 22 ezer kh. növekedést jelent. Ennek megvalósítása szintén nagy gondosságot, körültekintést és sokoldalú szervező munkát követe] a párt-, állami szervektől, szövetkezeti és állami gazdasági vezetőktől. A feladat sikeres végrehajtása megköveteli:

1. Az öntözés fejlesztéséért folyó harc most központi helyet kapjon a párt és gazdasági szervező munkában. Nem lehet csak arra építeni, hogy a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok előtt már van példa, van meggyőző tény. A dolgozókat újra és újra harcba kell hívni, harcba kell vinni az öntözési feladatok végrehajtására, az öntözött területek növelésére.

2. községenként a helyszínen kerüljenek felmérésre a lehetőségek, kialakításra a tervek. Az előző évek öntözésfejlesztése után sok olyan tartalék, sok olyan lehetőség van a már beépített csatornázott területeken, amelyet sokszor egész kis befektetéssel, egészen kis munkával hasznosítani lehet. Nem egyszer párszáz méter csatornával be lehet kapcsolni nagy területeket, száz holdakra lehet biztosítani a vizet. De ne feledkezzünk meg olyan tényekről sem, hogy a megyében lévő holtágaknak csak egy kis része van az öntözés szempontjából hasznosítva. Pedig a lehetőség igen nagy — különösen a Tisza és a Körös mentén. Mezőtúr területének nagyon jelentős részén egészen kis befektetéssel — főleg öntözőgépek beszerzésével és működtetésével — nagy területek öntözhetek a holtágakból. — Ezért kell most felmérni a lehetőségeket, most megtervezni azok kihasználását.

Ugyancsak most kell felmérni a cső- kutas öntözési lehetőségeket, amelyeket a Jászság északi részén gyors ütemben fejleszthetünk.

3. A mezőgazdasági munkák előrehaladása, a betakarítás közeli befejezése nemcsak lehetővé, hanem a tagság foglalkoztatása szempontjából szükségessé is teszi az öntözésfejlesztés földmunkáinak megkezdését és végzését. A tél beálltáig olyan előrehaladást lehet biztosítani az öntözés előkészítésében, ami megalapozd

az 1962-es fejlesztés célkitűzéseit, sőt jelentősen túl is haladhatja azokat.

4. Kormányzatunk minden esztendőben jelentős összegeket bocsát rendelkezésre az öntözés fejlesztésére, főművek, csatornák, levezető-csatornák stb. építésére. Aí így rendelkezésre álló anyagi alapok azonban nem elegendők a fejlesztésre. Most is, mint eddig, fontos, hogy a helyi adottságoknak, a legegyszerűbb öntözési módszereknek a kihasználását készítsük elő. Most is — és jövőre is — érvényben marad az, hogy „folyjon amerre folyik”, csak a növényekhez eljusson a víz minél nagyobb területen és pedig akkor, amikor arra a növényzetnek a legnagyobb szüksége van.

Az öntözés fejlesztésében a jövő útja nem a nagy állami beruházás — bár az állam kétségtelen segíti ezt —, hanem a helyi erők, a helyi lehetőségek minél szé- lesebbkörű felhasználása. Ahol egy termelőszövetkezet ereje kevés a helyi lehetőségek kihasználásához, közös erővel tsz-közi vállalkozással oldják ezt meg. Erre nagyon szép példát mutatnak a kisújszállási és a környékbeli termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, ahol egy nagy vízhasznosítási társulás keretében kívánnak több tízezer hold öntözést megvalósítani, és azt évről évre jelentősen növelni. Vállalkozásukat az állam támogatja, s így munkájukat máris nagyon komoly siker kíséri. Ennek éppen ellenkezője a túrkevei helyzet, ahol — bár létrejött több termelési ágazatban tsz-közi vállalkozás, azonban éppen ez, az öntözés — mint a termelés fokozásának egyik nagyon jelentős területe — maradt ki ebből. Eredménye pedig az lett, hogy a város termelőszövetkezetei mintegy 5200 holdas öntözési lehetőségüknek 1961-ben még 60 százalékát sem merítették ki. A víz ott volt a csatornákban és nem juttatták el a növényekhez, bár az aszályos időjárás ezt nagyon megkövetelte.

Az 1962-es esztendő az öntözésben a stabilizálás és a tervszerű blőrehaladás esztendeje kell, hogy legyen. Ennek feltételeit jórészt most ősszel kell megteremteni. Most kell hozzákezdeni a kijelölt területeken a csatornák megépítéséhez és most kell előkészíteni a szakkóderek téli képzését is. A siker most azon múlik, hogy az elkövetkező hetekben, hónapokban meg- t esszük-e azokat az intézkedéseket, amelyekkel valójában megalapozhatjuk az 1962-es esztendőre, a mintegy 90 ezer ka- tasztrális hold terület öntözését.

0

A második ötéves terv öntözésfejlesztési programjának igen jelentős része esik Szolnok megyére. Ezért már most meg kel) vizsgálnunk, milyen lehetőségek állnak előttünk annak maradéktalan végrehajtásához. A legfontosabb az, hogy évről évre időben biztosítsuk a következő esztendőre eső feladatok megoldását.

Bizonyos felméréseket már elvégeztünk, s így megközelitően pontos számítás áll rendelkezésünkre az ötéves terv megyei öntözésfejlesztésére vonatkozóan. Ezekből a következőket kell látnunk:

1. Az eddig kiépített és 1961-ben is működő öntözőrendszerek maximális és az eddiginél sokkal ésszerűbb kihasználásával mintegy 100—105 ezer katasztrális hold termőterületre tudunk vizet juttatni. Emellett a Jászságban a csőkutas öntözőrendszert kifejleszthetjük úgy, hogy mintegy 15— 20 ezer katasztrális hold területen hasznosíthatjuk azt. A kiépített öntözőrendszerek, a csőkutas öntözési lehetőségek kihasználásán keresztül tehát 1965-ig mintegy 115—120 ezer katasztrális holdra terjeszthetjük ki az öntözést. Ehhez szükséges az, hogy az állami eszközöket koncentráltan használjuk fel és maximálisan merítsük ki a helyi erőket, helyi lehetőségeket.

2. A második ötéves terv időszakában a Szolnok megyére eső öntözésfejlesztési program keretében feltétlenül szükséges kiépíteni a „martfűi 2-es” öntözőrendszert, amely a martfűi Tisza-kanyartól keletre eső területeket öleli fel. Ebből a rendszerből öntöző vizet kaphat a Mezőhéki Állami Gazdaság, a mezőhéki Táncsics Tsz, a tiszaföldvári és kengyeli termelőszövetkezetek többsége. Ennek az öntözőrendszernek a kiépítése jelentős anyagi beruházást jelent, azonban az érintett, mintegy 30 ezer katasztrális holdból közel 24 ezer katasztrális holdat lehet ilyen úton öntözni. Számításaink szerint ennek az öntözőrendszernek a megépítése rendkívül gazdaságos, mert a terület jó talajú, humuszban gazdag, most is bőven termő, s ha az itt termesztett növények kapnak annyi vizet, amennyi növekedésükhöz, termelésükhöz szükséges, azt nagyon meghálálják. Az öntözés következtében itt olyan termelési szintnövekedés érhető el, hogy a többlet termésből három-négy esztendő alatt a beruházás szinte teljesen megtérül.

A martfűi öntözési rendszer kiépftését 1962-ben feltétlenül meg kell alapoznunk, A megalapozás mindenekelőtt azt jelenti,

(Folytatása a 4. oldalon.)

800 000 forintnál többel gyarapította a szajoli Vörös Csepel Tsz gazdáinak munkaegységrésze- sedését a kertészet bevétele. Szorgalommal, szaktudással járultak a sikerhez a gazdák, vízzel a Holt-Tisza. Esőztető berendezésüket még ma is hasznosítják a szajoliak. Ebben az évben további 30 000 forint bevételre számítanak zöldségből és káposztából.