Szolnok Megyei Néplap, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-29 / 281. szám

6 iZ/OLNOK MEGYEI NEPLAt 1961. november 29. HÍREK (November 29 Szerda Taksony A Nap kél: 7.08 h-kor, nyugszik: 15.56 h-kor. A Hold kél: 22.44 h-kor, nyugszik: 12.11 h-kor. Időjárásjelentés Várható időjárás: felhős, párás idő, éhány helyen eső, sokhelyen köd. Gyenge lég­áramlás. Az éjszakai lehűlés kissé erősödik. Várható leg­magasabb nappali hőmérsék- l.t 8—12 fok közöt — PUSZTAI JANOS, a szolnoki 14. választókerület tanácstagja tart ma 18 óra­kor beszámolót a Sípos téri általános iskolában. — ROMEO ÉS JULIA, III. Richárd és Hamlet jelentek meg hétfőn este a jászberényi Déryné Művelődési Ház szín­padán. Shake speare-ről tar­tott irodalmi estet dr. Stand Géza tudományos kutató, 3 a Shakespeare-i alakok meg­személyesítői Kohut Magda, a Nemzeti Színház és Tallós Endre, a Madách Színház tag­jai voltak. — NÉGY HŐNAP ALATT készült el egy negyven mé­ter magas szórötorony a Ti- szavidéki Vegyikombinát mű­trágyagyárában. A kényes munkát a Csatornaépítő Vál­lalat dolgozói végezték, s most hozzálátnak a második torony építéséhez* melyet december 30-ára ugyancsak negyven méterig emelnek. — AZ ÉLELMISZEREK tartósításáról beszélt tegnap este Pozsonyi Miklós, a FŰ­SZERT Vállalat igazgatója a Belkereskedelmi Szabad Aka­démia hallgatóinak Szolno­kon, a Ságvári Művelődési Ház Költői úti helyiségében. — FILMET VETÍT TÉL­APÓ! A jó öreg gondosan fé- sülgeti hófehér szakállát, s ol­vasgatja az Alföldi Állami Aruház dolgozóinak gyerme­keitől kapott leveleket. Nem­soká csomagolni kezd, hogy 5-én este időben megérkez­zék, 9 ne hogy az 56-ból egyetlen kisfiúról vagy kis­lányról is megfeledkezzen. A gyerekek műsorral várják, s Télapó üzeni nékik, hogy ha szépen szerepelnek, hálából mesefilmet vetít nekik. — KEDVES VENDÉG járt Békéscsabán, a Balassi tánc- együttesnél látogatóban: N. Sz. Szmirnov, az Orosz Szovjet Szocialista Köztársa­ság érdemes művésze, a szovjet hadsereg művész­együttesének balettmestere, több moszkvai színház ko­reográfusa. Szmirnov mester két hétre Csabára költözött ég nemcsak vállalta egy orosz táncszám betanítását, hanem 6 maga is dolgozta azt ki. Ezenfelül külön kul- túrális programot is csinált: találkozni fog a Jókai Szín­ház művészeivel, ahol elő­adás és vita keretében szó lesz a Szovjetunió kultúrájá­ról és a színpadi táncművé­szetről. — AMIT AZ ASSZONYOK­NAK TUDNI KELL — cím­mel 14 előadásból álló soro­zatot indít Mezőtúron a nő­tanács és a városi művelődé­si ház az MSZMP V. kerü­leti (újvárosi) helyiségében. Az első előadást december 1- én este 7 órakor dr. Kapdebő Ottó nőgyógyász, kórházi fő­orvos tartja „Leket —* nem lehet 2"- címmel. —> BEÉRT A PAPRIKA a szegedi Felszabadulás Ter­melőszövetkezet üvegházá­ban. Az öklömnyi nagyságú ceted csüngő édes-paprikát exportra szállítják. — 100 MILLIÓVAL nőtt a kárkifizetések száma az idén. Az Állami Biztositó összesen több mint 400 millió forint kártérítést fizetett ki. — JÁRÁSI-VÁROSI TIT­KÁRI ÉRTEKEZLET lesz pénteken a megyei Vöröske­resztnél. A szervezet ez év­ben végzett munkáját értéke­lik itt, és sor kerül a jövő évi tervek, feladatok megbeszélé­sére is. “ SZIGLIGETI SZÍNHÁZ mai műsora (november 29-én, szer­dán) este 1 órakor: IDA REGÉ­NYE, - ,V V ... V , Országos ankéton tárgyaltak az új KRESZ-ről A Belügyminisztérium, to­vábbá a Közlekedés- és Pos- taügyi Minisztérium képvi­selői, a közlekedés irányítói — mint ismeretes — kidol­gozták a KRESZ-re vonat­kozó módosító javaslataikat. Az első rész a közlekedés­rendészeti főhatóságok (Bel­ügyminisztérium, Közleke­dés- és Postaügyi Miniszté­rium), továbbá a közlekedés- rendészeti hatóságok • (rend­őrhatóság, illetékes tanácsok végrehajtó bizottságai) ha­táskörét ismerteti. A máso­dik rész forgalmi meghatá­rozásokat közöl, a harmadik pedig a közúti létesítménye­ket ismerteti. Az új KRESZ négyféle útvonaltípust álla­pít meg: az országos, a váro­si főútvonalat, valamint a nagyforgalmú és mellék-út­vonalat. Lakott területen be­lül megszűnik az eddigi el­ső-, másod- és harmadrendű főútvonal, ehelyett van vá­rosi főútvonal és nagyfor­galmú útvonal. Külön érdek­lődésre tarthat számot az 5. fejezet, amely a gyalogjárók­ra és az utasokra vonatkozó rendelkezéseket tárgyalja. Kimondja, hogy a gyalogo­sok még a gyalogátkelő-he­lyeken, valamint a járdaszi­getek és a járda közötti út­testen is csak akkor kelhet­nek át, ha meggyőződtek ar-| ról, hogy ezzel saját és má-; sok testi épségét nem veszé­lyeztetik. Ennek ellenére a gyalogosok előnye továbbra! is megmarad ezeken a helye-j ken. A módosítás 6. fejezete a| közlekedés általános szabá­lyait tartalmazza, s így kü­lönösen érdekli a járműveze­tőket, hogy például lakőtt területeken kívül az autóbu­szok 80, lakott területen be­lül a személyautók 60 kilo­méteres sebeséggel halad­hatnak. Megszűnik az eddigi 5—15 kilométeres sebesség- korlátozás, s ez lényegesen gyorsítja a forgalmat A részletes módosító ja­vaslatot már megtárgyalták a budapesti és a vidéki köz-; lekedési vállalatok értekez­letein, s kedden a Technika Házában rendeztek KRESZ- ankétot Az elhangzott javaslatokat a KRESZ szerkesztői átta­nulmányozzák, s amennyi­ben lehetőség nyílik rá, fl­Délután az úttörőházban ÍMitsem számít az esős, sáros idő s szolnoki úttörőknek. Délutánonként benépesülnek az Űttörőház szobái. Közel harminc különféle szakkör tagjai serénykednek szaktaná- jraik vezetésével. Képűnkön a Sípos téri iskola V—Vitt. osztályos tanulói Boros Zol­tánná vezetésével „Kata és a hét törpe" című mesejátékot próbálják. gyelembe veszik az új sza­bályzat végleges megszöve­gezésénél. A tervek szerint az új KRESZ 1962. első, vagy második negyedében jelenik majd meg. (MTI). JtevideifiU nyomán Egy hónapig tart az útiköltség elszámolás í, Férjem, Simon Pál, az ÉM Szolnok megyei Építő­ipari Vállalatnál dolgozik Karcagon. Én több mint egy hónapja be küldtem az úti­költség-elszámolást, amely 70 forintot sem tesz ki. Ne­kem ez is pénz. Azóta so­kat leveleztünk az együtt­élés igazolás ügyében. Ezt is elküldtem nekik, de a pénzt hiába várom, nem jön. Ké­rem, nézzenek utána.” • Az ÉM Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalata helyesen, de hosszú huzavo­na után válasz helyett a kért útiköltséget 1961. no­vember 14-én kipostázta. Kiraknak a lakásból Panaszos hangú levéllel keresett fel bennünket Si­mon Lajosné karcagi lakos. Mint írja, „a karcagi tanács tanyáján lakom, férjem ki­lenc éve dolgozik a tan ágy­nál. Mivel ebben az évben megszakadt a munkaviszony, így a szolgálati lakásból ki­utasítottak. Én kiköltözöm, mihelyt másik lakást bizto­sítanak. Kérem önöket, vizsgálják ki, hogy lakás nélkül is ki kell-e mennem?” * A Szolnok megyi Tanács VB Igazgatási Osztályától a következő választ kaptuk: „Az a tanyaépület, amely­ben Simon Lajosék laknak, csak 1962 tavaszán kerül más használatába. Addig az ideig benne lakhatnak, elhe­lyezésükről a tanács fog gondoskodni Cáfoljuk, hogy bő a választék A Néplap október 24-én megjelent cikkében közölte, hogy a tiszasülyi fmsz ön- kiszolgáló boltjában ma már nagy választékban, minden­féle élelmiszer kapható. Ezen megjelent .cikket cáfolni kí­vánjuk — írja Hajnal Mi­hály, Kiss Julianna, Mihályi János és Szi ráki Edit — Nyolc-tíz napja az élelmi­szerboltban semmiféle főze­lékárut, tejterméket nem le­het kapni. Községünkben naponként több vidéki dolgozó megfor­dul, akik igénylik ezeket az árucikkeket. Sajnos, a bolt­ból üres kézzel távoznak. Kérjük, intézkedjenek. * Az Fmsz-ek Szolnok me­gyei Központja a következő­ket közli: „A vizsgálatok so­rán kiderült, hogy az ellá­tási hiba a szállító vállala­toknál van. A panasz óta a húskészítmény ellátás igény szerint történik, bár választékban eltérés lehet. A mellékelt bizonylat azt árulja el, hogy valóban a Vágóhíd Vállalat nem min­dig tudja kielégíteni az igé­nyeket a kívánt áruféleség­ből. A Tejipari Vállalat a vajkeret leszállítása mel­lett nem teljesítette a sajt­áru megrendeléseket. Így a fentiek alapján a panaszt- tevők feltevései jogosak vol­tak. A Megyei Szövetkezeti Központ intézkedett a hiá­nyosságok megszüntetésére. €gy névtelen levél tanulsága Tószegről hozott a na­pokban levelet a posta. Egyszerű írás, panaszko­dik benne valaki, hogy csak tizenhármán vannak olyanok, akik hetedik ősz- tályt szeretnének végezni, azonban a felnőtt-iskolák osztályai legkevesebb ti­zenhat fővel indulnak. Se­gítséget kémek a laptól. Aláírás: „Mindnyájunk ne­vében egy tanulnivágyó.” Megkérdeztem a megyei tanács illetékesét, mi a le­hetősége a továbbtanulás­nak? Elmondotta, hogy osztályt nem indítanak ilyen esetben, hanem a já­rási tanács ad esetenként vizsgaengedélyt. A tanulás formája ilyenkor egyéni tanulás, de vizsga után teljesértékű bizonyítványt kapnak a résztvevők. A kijelölt iskolák pedig kon­zultáns tanárokat biztosí­tanak. Amikor a felvilágosítást megköszöntem, az előadó kicsit csodálkozva kérdez­te: Vájjon miért kellett ezt névtelenül megírni? A kérdés alaposan el­gondolkoztatott. A levélíró törekvése jó és becsüle­tes. Boldogok lehetünk, hogy egyszerű emberek eny­nyíre a szívügyüknek te­kintik a tanulást. Ugyan­akkor a névtelenség figyel­meztet: vannak még, akik nem merik nyíltan meg­írni az igazat. Pedig egé­szen ártatlan dologról volt szó, még csak meg sem kritizált benne senkit, A névtelen leveleknek elvi ellensége vagyok. Meggyőződésem, hogy író­ik zöme nem érdemli meg a figyelmet, mert nem egyenes úton jár. Soha sem tudom elfelejteni, hogy 1944. március 19-ike után, hány névtelen levelet ka­pott a Gestapo, amelynek nyomán igaz hazafiak, kommunista emberek ke­rültek a fasiszta pribékek kezébe. Ez a levél azonban szí- venütött Segítséget kért benne néhány becsületes ember, nagyszerű, nemes cél érdekében. Arra kérem őt is, meg a többi igaz szándékú levélírót, ne res­tell je aláírni ezentúl a le­velét Igazunk tudatában nyugodtan jelenthetem ki, messzemenő segítőkészség­gel foglalkozunk a beje­lentésekkel, és az igazság kiderítését is sok esetben nagyon megkönnyíti az, ha beszélni tudunk a le­vél írójával. Meg azután egy kicsit jellem kérdése is az ilyen. A ma dolgozó emberét ál­talában az jellemzi, hogy szavaiért vállalja a felelős­séget. Tudja, hogy mögöt­te áll a párt és az állam- apparátus teljes súlyával. S ha hátrányba kerül át­menetileg bejelentése mi­att, minden esetben teljes elégtételt kap. Szeretném, ha ezt min­denki megértené, át is érezné. Ha postánkból el­tűnnének a ma még meg­megtalálható névtelen köz­lések, mint egy régi világ utolsó rosszemlékű marad­ványai. — ht — Szolnok megyei NÉPLAP A Magyar Szocialista Munkás­párt Szolnok megyei Bizottsága ás a Megyei Tanács lapja FelelOs szerkesztő: Varga József Szolnok, Irodaház. I. emelet Telefon: 20—93. 23—20. 20—69 Kiadja a Szolnok megyei Néplap fcapkladó Vállalat Igazgató: Fülemen Wajos Kiadóhivatal: Szolnok. Irodaház, földszint 3 Telefon: 20—94 A lapot elófl2etesDen és árusí­tásban a Szolnok megyei pos­tahivatalok és fiókposták ter­jesztik. A lap előfizetési dija egy hóra 11.— Ft. Előfizethető bármely postahivatalnál és kézbesítenék Szolnoki Nyomda Vállalat Felelős vezető: Mészáros Sándor c Jaj de borzasztó 9 ben betessékelt az előszóiiá­ba. Bemutatott a feleségé­nek. A matlassé-selyem pongyo­lát asszony nagyon kedvesen fogadott, dé a harmadik mon­dat után 6 is keseregni kez­dett: — Így vagyunk, látja, ősz- szezsúfolva, a csoda vinné el aki kitalálta ezeket a kis szo­bákat, na nézze meg, egy fél szoba egy zongora. A kony­háról meg ne is beszéljek, beletettem a hűtőszekrényt, meg a mosogató gépet és alig tudok beme ni, olyan kicsi. Vinnyogi Kázmér a bár- szekrény körül :zorgoskodott. — Mit kér, Goldwassert, vagy Csinzánót — kérdezte, majd az asszonyhoz fordult: Jaj, te szivecském, olyan ta­pintatlanok vagyunk —* he­begte és egy hatalmas tálcát rakott az asztalra, libamáj­pástétom, szardínia, emen­táli sajt. Beszélgetni kezdtünk. Meg­tudtam, hogy rettenetes a helyzetük és hogy minden életkedvük elment, nem is tudják, hogy mi lesz, ha ez sokáig így megy tovább. El­mondták. hogy bérletük van az Operába, és hogy Kázmér- ka „Kiváló dolgozó” jelvényt kapott és a jövő hónapban fog doktorálni. Mondom megtudtam egyel- mást, de azt még most sem tu ■ dom, hogy ni a bajuk? Tiszai Lajos egy kis ez-az, szávait... “» és itt elhallgatott. Szótlanul ültem, éreztem, hogy melléfogtam. Már majd. nem hazaértünk, amikor Vinnyogi az órájára nézett: — Nocsak, még félnyolc sincs. Jöjjön, megiszunk egy kávét — mondta és nagyot csavart a volánon. Űjra be- fordultunk a főutcára. Elsu­hantunk egy-két-három cuk­rászda mellett, de Kázmér nem .fékezett. — Hol szokott kávézni — kíváncsiskodtam. — No, természetesen a la­kásomon, mert említettem ugye, hogy nem bírom az em­bereket — magyarázkodott. Közben egy sokszínűre má­zolt hérház előtt megállt a gépkocsi. — Itt lajcom az l. emeleten, csakh&t nagyon mostoha ez, sosem kap napot; dehát ac­kern a napos oldalból jut is, meg nem is. Ráadásul nagyon messzire van a munkahe­lyemtől. Azért is vettem ezt a kis kocsit, de még így is az isten háta mögött van. Per­sze nincst mit tenni, mit is csinálhat az ilyen ember, mint tn — kesergett, i fcöz­néhány vendéget, amolyan házibuli lesz nálunk, mert sose szerettem a nyilvános helyet; az árak is borzalma­sak, meg az emberek is. .. — hadarta. Hallgattam, de Vinnyogi újrakezdte: — Megette a fene ezt az egészet. Vegetálás ez csak, barátom, vegetálás — sóhaj­tozott. Az illendőség kedvéért én is megszólaltam: — Valami baj van, Káz- mérkám? — Baj, hát az mindig van, a nagyokat nem számítjuk, a kicsiket meg leszámítjuk, így aztán húzza az ember amed­dig tudja — búslakodott Megsajnáltam. Ez az ember nagyon boldogtalan lehet — gondoltam. •— A kedves család? ta­pogatózta. — No nem, öregem, de­hogy — ekkor mar tegezett. — Tudod, mi Málcsikámmal egészen jól élünk: már a há­zasságunk is eléggé megala­pozott. Nem tudom, ismer­ted-e az apósomat, egészen kiváló ember, volt, maradt Vinnyogi Kázmért tavaly láttam utoljára, de a napok­ban újra összefutottunk. — Áh, jónapot! Hová, mer­re sétálgatunk?' — üdvözölt kálaplengetve. Mondtam, hogy csak sétál­gatok, szellőztetem a fejemet — Bizony kell is a friss le­vegő, mert tönkremegy az ember egész szervezete — ka­pott a szón Vinnyogi, majd a szokványos kérdésre tértünk: hogy szolgál a kedves egész­sége? — Hagyja, ^barátom — íe- gyintett —, tönkremegy az ember. Felőrlődik érti, felőr­lődik — panaszkodott geszti­kulálva, majd újra szótlanul bdClagtunlf egymás mellett. Éppen kiértünk a parkból, amikor Vinnyogi hirtelen megállt; — Merre megy? — kérdezte és a hangjában valami fölé­nyes biztonságot éreztem. — Hazafelé, most már las­san hazafelé tartok — felel­tem. Ismerősöm az órájára pil­lantott: — No, jöjjön, hazaviszem — mondta és máris nyitotta a krémszínű Skoda ajtaját. Megdöbbentem, mert ekkor vettem észre, hogy eoy vado­natúj autó meUett álldogál­tunk. Beszálltam a kocsiba, Vinnyogi gázt adott és a ko­csi simán gurult. — Tudja, még van egy kis időm: estére ugyan várunk

Next

/
Thumbnails
Contents