Szolnok Megyei Néplap, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-28 / 280. szám
1961. november 23. I SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 MERRE, FÉNYSZARUSIAK ? A jászfényszarui gazdákról joggal el lehetett mondani, hogy a felszabadulást követően úgy éltek, akár példabeszéd beli megyéjük lakosa: Marci. Az akkortájt fellendült zöldségtermesztés busás jövedelmet biztosított a parasztok számára. Megyénk mezőgazdaságának szocialista átszervezése idején a jómódú gazdák joggal számítottak arra, hogy a termelőszövetkezetek felfejlesztésével még seébb lesz életük, könnyebb munkájuk. A község lakosainak jelentős hányada számára nem okozott csalódást az előrelépés. A Lehel Kürt Tsz — például — mihamar legyűrte a kezdeti nehézségeket, s ma már a megbecsült közös gazdaságok sorába emelkedett Nem mondhatjuk el azonban ugyanezt a Haladás Tsz-rőL Ebben a szövetkezetben eddig egyetlen egyszer sem osztották a tervezett értékű munkaegységet Nem titok, hogy ebben az évben sem fogják. (A szomszédos Lehel Kürt Tsz ellenben 27 forintos munkaegységet fizet; amellett hogy tavalyi egymillióhétszázezer forintos mérleghiányából az idén egymilliószázezret kiegyenlít) A bajok: oka — egyetlen kivételtől eltekintve — az emberötben keresendő. A szövetkezet első, hozzáértő, hivatásszere tű elnöke a falu- szerte ismert családi okok miatt lemondott tisztéről. Utóda — a jelekből ítélve — sem magában, sem gazda társaiban nem bízik eléggé; az e’sö termelési kiesések láttán elkedvetlenedett Nehezíti munkáját hogy naponta más faluból jár a tsz-be. A tsz előző agronőmusa nem értett a munkaerőmérleg készítéshez; fgy született (halva) olyan terv, mely szerint nyolcvan tagra 50 kh. kertészet 50 kh. szőlő, 140 kh. kukorica, 30 kh. cukorrépa megművelése várt az egyéb feladatok mellet Ebben az évben javarészt területváülalás alapján dolgoztak a gazdák. Meg kell mondanunk, hogy már a vállalásnál sem igen erőltették meg magukat. Rendkívül káros, s egyáltalán nem haladó nézet harapózott el a Haladás Tsz-bem ,,Mindem erőt a háztájiba?*' Az asszonyok, nemritkán az emberek is fáradhatatlanul piacoznak háztáji termésével — értékes munkaórák tízezrest vesztegetve el. A Haladás Tsz számos tagja a kívánatosnál jobban ked- veli az italt s becsüli kevésbé a közöst. P. 1. sertés-,.gondozó’* például húsz elhullott jószágot a kútba (!) dobott Két u+óda egy alkalommal annyira lerttasodott, hogy mindkettő a moslékba esett, sőt ' gyikük majdnem belefúlt... Mindebből helytelen lenne arra a következtetésre Jutnunk, hogy a jászfényszarui Haladás Tsz életképtelen szövetkezet. Megvan ott is a kibontakozás útja, sőt a községi párt- és tanácsi vezetőség már meg is mutatta azt a szövetkezetieknek. A szükséges intézkedések elsői között máris növelték a kenyérgabona vetésterületét, nagyobbít- ják az évelő pillangósokét. Csak akkora kertészetet terveztek, amennyit meg is tudnak munkáim. A paprikát oda palántálják majd, ahol víz is van; nem úgy, mint legutóbb — hol nem találtak. (Ez az a bizonyos egyetlen, kivételként fentebb említett bajforrás.) Ma 1200 kfi. szántón dolgozgatnak a Haladás Tsz tagjai. Ha a rövidesen megkezdődő gazdasági évben már szövetkezetiekhez iOő igyekezettel dolgoznának is — nemsokára tisztázhatnák tartozásaikat, nagyobb értékű munkaegységre tehetnének szert — bz —* • •• A megye jövő evt zöldség-ellátásáért Lassan befejezéshez közeledik az 1962. évi zöldségfélék termelési szerződésének megkötése. November 20-ig — e munka során — a szövetkezetek Szolnok megyei Értékesítő Központja a következő eredményeket érte el. A zöldségfélék termelési szerződési tervét 80,3 százalékra teljesítették. Ezen belül 166 százalékot értek el az újburgonya szállítási terv megkötésében. A megyében a termelőszövetkezetek 118 százalékra szerződtek őszi burgonya szállítására. A mák termelési terv teljesítéséhez mindössze egy százalék van hátra, míg a seprűcirok termelési tervét 100 százalékra teljesítették a közös gazdaságok. Kiemelkedő munkát végeztek a törökszentmiklósi járás termelőszövetkezetet Legrosszabb a helyzet a tiszafüredi járásban. Itt még egyetlen zöldségféle szerződtetésében sem érték el a 100 százalékot. r Újfajta műszer A Karcagi Általános és Szerelő Kisipari Szövetkezetben egy újítás kivitelezését valósították meg. A debreceni TITÁSZ részére nagyobb mennyiségű földzárlatjelző műszert készítenek. Az új műszer segítségével vizsgálják ezentúl nagyfogyasztású üzemek ipari objektumokhoz vezető földkábeleket, amelyen gyakran jelentős mennyiségű energia szökik el. Képünkön Tarr Géza elsőéves iparitanuló a készülékeket szereli össze. Az egész megyében a legnagyobb lemaradás a szárazbab termelési szerződések megkötésében mutatkozik. Egyetlen kilogrammra sem kötöttek szerződést például a kunhegyesi, a kunszentmártoni’ járás, Kisújszállás, Karcag és Mezőtúr városok termelőszövetkezetei. Ha ezeken a helyeken is szívügyüknek tekintik majd a közös gazdaságok a zöldségfélék, s ezenbelül a szárazbab termelését akkor jövőre a MÉK megfelelően tudja majd biztosítani a lakosság jobb ellátását KISS JÓZSEF Újabb területrendezés a szolnoki járásban ? Szombat délelőtt egyik munkatársunk őrömmel írt a megyei tanács mezőgazdasági osztályának jelentéséről. mely szerint a szolnoki járásban nincs már töretlen kukorica. Másik kollégánk azalatt néhány tsz-nél érdeklődött, hogyan állnak a időszerű munkákkal. Az utóbbi elvtárs meg-, tudta, hogy a mezőhéki Táncsics Tsz-ben még hatvan hold kukorica töretlen. Térképünk szerint ez a közös gazdaság a szolnoki járásban található. Mivel sem a tsz-ről, sem a községről, sem a járásról, sem a megyéről nem tételezhetjük fel, hogy hivatalos jelentésében valótlant állított volna, csak egyre gondolhatunk: A két jász járás egyesítése után titokban újabb területrendezésre került sor. így jutott a mezőhéki Táncsics Tsz töretlen kukoricája valamely más járásba. Takarékoskodnak az árokszállási gazdák A takarékos- sági napok hírei A népfront kunhegyesi járási bizottsága, az OTP és az FJK közösen igen jól sikerült takarékossági ankétot tartott november 21-én Abádszaló- kon: Az abádszalókiak hívei n takarékosságnak: az an- éton másfélszázan vettek részt,, s a község mindenegyes családjára 600 forint takarékbetét jut * ’Ä takarékossági napok eredményeképpen a karcagi OTP fióknál csütörtökön kimagasló eredmény született. Ezen az egyetlen napon 140 7er forinttal emelkedett az OTP betétállománya. • Túrkevén a Hazafias Népfront rendezésében ma este hat órakor takarékossági an- Kétot tartanak a városi művelődési házban. Az ankétot kérdezz—felelek játék, majd táncmulatság követi. — Azt hittem, ismét revizor jön hozzánk! Ezekkel a szavakkal fogadott Szentpéteri Gyuláné, a jászárokszállási Takarékszö vetkezet pénztárosa, amikor beléptem irodájukba. — Csak nem félnek a revizoroktól? — Szó sincs róla. De éppen félórája ment el kettő tőlünk — hangzott az ártatlan felelet. Ami igaz, az igaz, a délutáni órákban csendes a Takarékszövetkezet irodája. A revizor érkezése sem okozott volna különféle problémákat, csakhogy a ^főnök” szabadságon van, s mintha a helyettes szervek ezt tudnák, szinte mindennap megjelent valaki közülük Árokszálláson. No, de azért Szentpéteriné és Móczár Margit mindent tudnak pontosan. így az újságírónak is csak sebesen jegyeznie kellett a hallottakat. Az árokszállási Takarék- szövetkezet 1958-ban alakult, 110 taggal, hatvanezer forintos betétállománnyal. Működésük negyedik esztendejében már 670 tagot tartanak nyilván egymillió háromszáz- ezer forintos betétállománynyaL S a takarékoskodók legnagyobb része a helyi termelőszövetkezetek tagja. — Most, a napokban tartottunk egy takarékossági ankétot — magyarázza Szentpéteriné. — Ott a termelő- szövetkezetek gazdái figyelmeztettek bennünket, jó lesz, ha mi is felkészülünk a zárszámadásra, mert ismét nagyobb összegedet akarnak takarékbetétbe helyezni. Egyébként az is kiderült a későbbiek során, hogy jelentős összegű kölcsönöket is folyósítanak, épületanyagvásárlásra és más egyébre. Havonta körülbelül 140 ezer forint értékű — hosszabb, rövidebb lejáratú — kölcsönt vesznek fel az árokszállásiak. S az itt őriztetett pénzekből már nem egy családi otthon épült a faluban. Takarékoskodnak az árok- szállási gazdák, takarékos- kodnak a falu lakói. S ez a takarékosság nemcsak az egyén, hanem valamennyiük hasznára válik. V. V, Szíveseit veit meghívás — eredményes délután Jászárokszálláson az I-es számú kerületi pártalapszer- vezet találkozóra hívta ösz- sze a község öt termelőszövetkezetének asszonyait, leányait. A meghívásra az asz- szonyok a legtávolabbi tanyákról is bementek a községbe, ezzel is kifejezve azt, hogy nagyon szívesen vették a meghívást Az asszonyok- leányok közt közvetlen, bensőséges beszélgetés zajlott le. Elmondták egymásnak, mit dolgoztak az év során a tsz-ben, mit vettek az eddigi* jövedelmükből, mivel töltik majd a hosszú telet stb. A beszélgetésekből kiderült hogy közülük sokan tanulnak. A lányok főleg ruha- és kelengyevarrással, olvasással teszik „rövidebbé" a téli napokat Eljárnak a különböző rendezvényekre is. Téves információ azonban néma, nem hallik semmi nesz, csak a lovak szerszáma zörren néha, amint mozdulnak. — Hol leheti — tolakszik elő a kérdés az elnökből, de mielőtt még tovább folytathatnánk a találgatást, már meg is leljük a választ. A puha, esőverte vetésen embernyomokat látni és mint a kopók, úgy vetjük magunkat a nyomra. Szótlanul dagasztjuk a puha földet, de alig megyünk vagy harminc lépést, egyszerre megállunk. Jp' lőttünk a ködben, a né- ma határban ott megy a mi fogatot brigádvezetőnk. Balkezében egy szakajtó, a jobb kezével bele-belenyul és tempós mozdulatokkal vet. Búzát szór a földbe és mi egyszerre nagyon elszé- gyeljük magunkat. Vonulnánk vissza észrevétlenül, titkolva felsülésünket, de már nem lehet, mert Mészáros bácsi észrevette. — Jóreggelt — jön felénk lassú, fáradt léptekkel, aztán _ leteszi a szakajtót és magyaráz.. — Néhol rosszul vetett a gép. Most, hogy kikelt, már látni. Nem akarom, hogy „ablakos” maradjon a tábla, így hát kifoltozom. Elszórom kézzel a magot és belegereblyézem. Nem szólunk semmit, csak helyeslőén bólogatunk és aztán amilyen gyorsan csak tudunk, megyünk visszafelé. A szivem könnyű, úgy érzem, mintha szárnyaim nőttek volna és akkor komoro- dik csak el egy kicsit a képem, amikor benn a faluban az öreg Burkával találkozunk. Meghajolva köszön az öreg, én azonban nem viszonozom a köszönését. Ügy teszek, mintha nem vettem volna észre. BALLAGÓ LÁSZLÓ A raktár zárva, a magtáros sehol és a tehenészek is csak annyit tudnak mondani, hogy kora reggel itt járt Mészáros, de aztán elment. A vetőgéptől vitt valamit kocsival. A 4 baljós sejtelem, a gonosz gyanú lassan bizonyossággá válik és alig szólunk egymáshoz az elnökkel. — Fogjon be a hintóba. Utána megyünk — préselem ki magamból a szavakat és az öreg eliramodik a istálló felé. Nem telik bele tíz perc, már jön is a fogat és elkeseredve vetem magam a hátsó ülésbe. — Hová menjünk? — néz rám az elnök tanácstalanul és a kérdésével még jobban felbosszant. •— A keréknyom után — mutatok a majorból kikanyarodó útra, amelyen tisztán látszik Mészáros szekerének nyoma. MJT ögottünk marad a ma- 1 M jor, majd a falu is és kinn járunk már a ködlepte földek között. Sehol egy lélek, csak a varjak suhognak felettünk lomha szárnycsapásokkal és én úgy érzem, olyan sötét az élet, mint a varjak fekete szárnya. Az utat fürkészem, de alig lehet húsz méterre látni. Így történik, hogy a sűrű ködben csaknem nekifutunk egy szekérnek. — A Józsi bácsi szekere — rebben belőlem a meglepetés és már ugróm is le a hintáról. Futok a kocsihoz, jön az elnök is, de a bennünk felgyülemlett feszültség még csak fokozódik. A kocsi körül nincs senki. A szekérderékban azonban ott a zsák búza, nyitva a zsák szája és csaknem egyharmada már hiányzik. Tanácstalanul nézünk egymásra, aztán a ködöt kezdjük fürkészni. A határ és most teljesen váratlanul itt ez a hír. Mészáros állítólag lopott. Egy zsák búzát a közöséből. Nem tudok napirendre térni a dolog fölött, de azért igyekszem összeszedni magam és elindulok a Mészáros-porta felé. A kutya meg sem ugat, ismer már, hisz oly sokat jártam itt az utóbbi hónapokban. A háziasszony azonban egy kicsit megrebben, amint meglát. — Józsi bácsit keresem. Itthon van? — kérdem közömbösséget színlelve. — Nincs itthon. Ügy tudom, az irodára ment — válaszol az asszony és ez nekem elég is. — Isten áldja — fordítok hátat az asszonynak és szinte futok az iroda felé. i Mihály bácsi, az elnök a kályha mellett melegszik és egyenesen nekirontok. — Hol van Mészáros Józsi bácsi? Mikor járt itt? — Ma még nem. Biztos a majorban van — válaszol az elnök és nem tudja mire vélni felindultságomat. — Akkor gyerünk a majorba kiáltom és már nyújtom is neki a kabátját. Engedelmes ember az elnök, nem kérdez egyelőre semmit, hanem jön velem nagyokat szusszantva. Útközben aztán elmagyarázom, hogy miről van szó. Elsápad, hápog, mint a megzavart lúd és már azt kezdi találgatni, kit teszünk majd Mészáros helyére, ha leváltjuk. Mert hogy a lopásért leváltjuk, az biztos. A majorban nem találunk mást, csak a tehenészeket, Hát ha rendes ember lenne, akkor pihenne is. De ő nem nem pihen — heher észik az öreg gúnyosan. — Hajnalban a dülőúton találkoztam vele. Egy zsák búzát vitt a kocsin valahová. Biztos a vetőmagból csórta el JP zzel vége Is a * esséd- nek. Én egészen megzavarodok, az ör-g kihasználja a meglepetésemet és volt, nincs, már ott is hagy a nép- telen utcán. A gyomrom émelyeg, valami kegyetlen csalódást, valami égető szívfájdalmat érzejc és hirtelen nem is tudom, mit termek. Mióta pártmunkás vagyok a faluban, talán Mészáros Józsi bácsit szerettem meg a legjobban. Csendes, szerény, de nagyon nyakas, nagyon egyenes jellemű parasztembernek ismertem meg és hosszas rábeszélés, meg győzködés után az én javaslatomra lett belőle fogatos brigádvezető, meg a szövetkezet területén dolgozó gépek csoportvezetője. Nem akarta az öreg vállalni a tisztséget, de miután máris ráállt a dologra, úy dolgozott, hogy öröm volt nézni. A fegyelmezetlen kocsisokat pár hét alatt megregulázta, aztán bámulatos türelemmel és hozzáértéssel rendet teremtett a traktorosok között is. A határból eltűntek a rosszul, felületesen szántott földek, nem maradtak műveletlenül a forgók, akkor a vetés is úgy ment, mint a karikacsavás. Elsők voltunk a környéken- A ~ egész falu elégedett volt az öreg munkájával, : "t még a járási szerv-k is emlegetni kezdték mir a nevét és mozi... \ t ftf apók óta köd borong * 1 * tájon, a szürke hideg eső szitái és a falusi házakból csak az mozdul ki, akinek nagyon muszáj. Durkó Mátyás bácsi, ez a pletykás, mindennel és mindenkivel elégedetlen vénember azonban naponta kimozdul. Kora reggel a fogai közé dugja kurtaszárú pipáját, vállára veti fölt hátán fölt nagykabátját és elbaktat a szövetkezet majorja felé, vagy a tanácsházára, ahol ivócimborájával, Szlop- lca Józsi bácsival, a sunyi képű hivatalsegéddel folytat hosszas beszélgetéseket. Most azonban úgy látszik, az én számomra is van mondanivalója. Már messziről integet, amint meglát az úton és a sárral mit sem törődve, egyenesen felém caplast a reggeli hűvösségben. — Jó regnelt, titkár elvtárs — köszön illedelmesen és sokáig szorongatja a kezem. —1 Szeretnék valamit mondani. — Csak H vele, mert sietek ■— szólok türelmetlenül és el vagyok rá készülve, hogy megint valami felesleges pletykával traktál majd. Ügy tűnik, ezt igazolja a magatartása is. Előbb körülnéz, nincs-e valaki a közelben, aztán egészen közel lép hozzám és szinte suttogva kérdezi. — Találkozott ma a Mészáros Józsival? ‘— Nem találkoztam én — válaszolok kelletlen•> '. — Nem is kellett vele találkoznom. Befejezték a vetést, pihenhet most már az öreg is egy keveset. — Pihenhet? . zt mondja titkár elvtárs, hogy pihenhet?.
