Szolnok Megyei Néplap, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-03 / 260. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. november 3. A megyei együttes pártbizottság és megyei tanács ülésén elhangzott felszólalások Használjuk ki jobban az öntözéses lehetőségeket Semsei Imre elvtárs, a kisújszállási városi pártbi­zottság titkára felszólalásá­ban ezeket mondotta: —- Az országgyűlés által el­fogadott második ötéves terv nagyszerű célkitűzéseket tar­talmaz. Olyan célokat, ame­lyek eléréséért érdemes küz­deni. örvendetes a megye iparának ilyen irányú fej­lesztése. A mezőgazdaságot illetően is úgy vélem, bátran lépünk előre az átlagtermé­sek emelésével. — Mi is többször beszél­tünk arról, hogy a 32 száza­lékos termelésemelés célul- tűzése meggondolandó do­log. Ügy érzem, reálisabb cél­kitűzés az, amit most Csáki elvtárs javaslatként előter­jesztett. ■— A takarmány — főleg a széna átlagtermésének — ilyenarányú növelését azon­ban kicsit feszítettnek tar­tom. Ügy gondolnám, hogy az emelkedés tényszámait arányosabban kellene elosz­tani az ötéves terv idősza­kára. Nagyon helyeslem viszont azt. hogy az öntözést már jövőre is gyorsabb ütemben nőt éljük. Bár mi, kisújszállásiak azok közé tartozunk, akik nem használták ki eléggé az öntö­zésadta lehetőségeket, mégis mondhatom, hogy tevékeny­ségünk e tekintetben ered­ményes volt — Azt is tapasztaltuk, hogy nemcsak az öntözött terüle­tek mennyiségének a növe­lése a döntő. Gondolni kell arra is, hogy a beépített te­rületeket jól ki is használ­juk, s megfelelően emelked­jenek ott a termésátlagok. Nekünk már most elég sok beépített területünk van. A tápanyagpótlás, a jó vetés- szerkezet kialakításának hiá­nyában azonban még ezek a területek sem adják azt, amit adhatnának. A víz nagyon sok, de még nem minden, a talajerő-utánpótlás legalább annyira fontos. — Ha jól akarunk öntözni, a munkaerő biztosítása is na­gyon fontos az adott idő­szakban. Nálunk az aratás közben gondot okozott, hogy honnan vonjanak el erőt az öntözéshez. Gondoltunk egy merészet, s jórészt a nőkre bíztuk. És mondhatom, na­gyon derekasan helytálltak a nők, s az idős tsz-tagok. A továbbiakban Semsei elvtárs a vezetésről szólt, s többek között hangsúlyozta: — Pártszervezeteinknek is van etekintetben javítani va­lójuk. Egyes esetekben hely­telenül értelmezik azt, hogy foglalkozzunk a gazdasági kérdésekkel. Sokszor — ha nem megy másként — meg­csináljuk magunk. Ez egész­ségtelen és nem vezethet mindenkor jóra. Az emberek helyett nem meg kell oldani a problé­mákat, banem megtanítani őket arra, hogy ők maguk tartsanak rendet területü­kön. — Nagyon fontos a párt­munkában jó eredményt elért dolgozókkal foglalkozni. Nem­rég összehívtunk élenjáró dolgozókat, s megkértük, mondják el tapasztalataikat. Mondhatom, kincsesbánya egy-egy ilyen tapasztalatcse­re. Sokat tanulunk belőle, s mi valljuk is, hogy többször össze kell hívni őket, ezen túl pedig népszerűsíteni, ter­jeszteni jó módszerüket. A termelőszövetkezeti tervek elkészítésében is nagyon ajánlatos figyelembe venni, meghallgatni minél nagyobb arányban a tagság hasznos tanácsait. Alkalmazzuk az új módszereket Brezvai István, a Szolnok városi pártbizottság munka­társa hozzászólásában azt hangsúlyozta: abban, hogy hároméves tervünk időszaká­ban ipari termelésünket az előirányzott 22 helyett 42 százalékra teljesítettük, a szolnoki üzemek szorgalmas munkája is benne van. Már ez is utal arra, hogy a célki­tűzéseinket, amelyet új öt­éves tervünkben megyénk ipara elé tűzünk, teljesíthet­jük. Űj beruházásaink is lesznek, amelyek még köny- nyebbé teszik a tervek telje­sítését. A Tiszamenti Vegyi­művek termelése például há­romszorosára, a Bútorgyár, a kőolajfúrási üzem, a Papír­gyár termelése is megkétsze­reződik. A helyiipari vállala­tok ez év első kilenc hónap­jában elért eredményeit érté­kelve sincs különösebb okunk az aggodalomra. A város he­lyiipara első három negyed­évi tervét 100 százaléknál jó­val többre teljesítette. Jelen­tős szerepe volt a növekedés­ben a termelékenység emel­kedésének. Ugyanakkor meg kell mon­danunk: nem sok jóval ke­csegtet bennünket Szolnok szövetkezeti ipara. Nyolc ktsz nem teljesítette első három negyedévi tervét, ugyanakkor a létszámkeretet túllépték. Különösen gyenge eredményt ért el a Vas- és Faipari, a Ruházati és a Bőr­ipari Ktsz. Az építkezési feladatokról szólva Brezvai elvtárs hang­súlyozta: nem elég csak az építkezéseknél figyelembe venni az új, korszerű techno­lógiai eljárásokat. Már a ter­veket úgy kell készíteni, hogy azok lehetővé tegyék az új eljárások alkalmazását. A Ti­szamenti Vegyiművek új erő­mű építkezésénél amely több mint 60 millió forintos költséggel épül — az előre­gyártott elem felhasználása nem éri el a 2 millió forin­tot. Nagypál Béla megyei ta­nácstag többek között ki­hangsúlyozta: nocsak kizáró­lag a modern öntözési mód­szerekkel számoljunk. Hasz­náljanak fel a termelőszövet­kezetek minden lehetőséget az öntözésre. A továbbiakban Nagypál Béla a szakember- képzés, valamint a társadalmi tulajdon óvásáról, megbecsü­léséről szólt. Gönczi Lajos, a túrkevei Vörös Csillag Tsz elnöke el­mondotta, hogy az ő szövet­kezetükben már több min­dent elértek abból, amit most a terv a megye elé kitűz. Ilyen például a 100 holdra eső tehénlétszám — Van azonban olyan te­rület, ahol nekünk is nagy erőfeszítést kell tennünk — mondotta —, hogy a kitű­zött célokat elérjük. Ilyen a , búza átlagtermésének nőve- j lése. Vagy a sertéshús előállí- j tás. Van ötszáz fehérhúsú tenyészkocánk. Ha évente j csak tizenhat darab szaporu­latot számítunk is egy anya­koca után, nyolcezerrel nö­vekszik sertésállományunk. Ezek meghizlalásához — ha csak öt mázsa takarmányt számítunk is darabonként — 30—33 százalékos gabonater­melés-emelést kell elérnünk. Emellett még hízómarhát is, baromfit is többet akarunk nevelni. Tehát sok takar­mány kell, s ezt csak öntözés­sel tudjuk előállítani. A kukorica öntözését eb­ben az évben kezdtük meg. Tavaly 40 holdat öntöz­tünk, idén 360 holdat. „Megdolgoztat” bennünket a föld, de meg is fizet ezért a munkáért. A továbbiakban Gönczi Lajos azt hangsúlyozta, hogy az egy holdra eső termelési értéket jelentősen növelik, s a jelenlegi tempóval több ál­lami gazdaság termelési szintjét utolérik, sőt amely állami gazdaság nem „igyek­szik”, azt el is hagyják. Jobb munkával el keli érnünk, hogy a termelés szilárd alapja legyen a növekvő fogyasztási igények kielégítésének Kökény István elvtárs, a megyei pártbizottság titkára többek között ezt hangsú­lyozta felszólalásában.: •— Mind az ipari, mind a mezőgazdasági termelés te­kintetében a tanácskozás elé terjesztett tervezet növekvő felelősségérzettel, nagyobb erőfeszítésekkel, s növekvő lehetőségekkel számol. Sok­kal tervszerűbben kell össze­állítani a vállalatok, az üze­mek éves terveit is. Ugyan­is a hároméves terv idősza­kában elég sok lazaságot ta­pasztalhattunk. Amikor a termeléstervezet emelését másfélszeresére és kétszere­sére is teljesítették egyes vállalatok, az azt jelentette, hogy a tervek nem voltak elég reálisak. A lazább terv teljesítésével, túlteljesítésé­vel egyes vállalatok, egyes üzemek nyereségrészesedés­hez, jogtalan anyagi- és er­kölcsi előnyökhöz jutottak. — A második ötéves terv célkitűzései között nagyon fontos, hogy közelebb kerül­jünk a fejlett műszaki szín­vonalhoz, hogy megyénkben is közelebb kerüljünk az egyes baráti országokban már fejlettebb technikai szín­vonalhoz, s egyes gyártmá­nyokban elérjük a legkorsze­rűbb színvonalat. Ugyanak­kor a jobb munkával el kell ér­nünk azt is, hogy szilárd alapja legyen a termelés a fogyasztási igények kielégí­tésének. — Tovább növekszik az ipar százalékos aránya a me­gye termelésében. A jelenleg beruházásra kerülő összegek még ha összegszerűségben ugyanannyi volna is, — mint a régebbi, hatékonysá­gában nem azonos a korábbi­val. Ugyanis a gépi beruhá­zások összege növekszik, lé­nyegesen több gép kerül be a termelésbe. Azzal is szá­molunk, hogy növekszik a dolgozók politikai öntudata, szakmai képzettsége, művelt­sége, a munkások hozzáérté­se, begyakorlottsága. Ezek mind a termelékenység to­vábbi növelésének összetevői lehetnek. Az ezévi első há­rom negyedév eredményeit biztató kezdetnek tekinthet­jük. Az ipari termelés emel­kedésének 72 százalékát nyer­tük termelékenységből, s csak 28 százalékát létszámnövelés­ből. Mindezek mellett lét­számnövekedéssel is számo­lunk az ötéves terv során, különösen a fiatalok, s a női munkaerők fokozottabb fog­lalkoztatásával. Ugyanakkor a helyiipar tartalékait, lehe­tőségeit is jobban fel kell használnunk. — A mezőgazdasági ter­melés szervezésében, irányí­tásában még nagyobb a fele­lősségünk. Növelnünk kell a takarmánygabona termelést. Az 1961. évi tényszámhoz vi­szonyítva mintegy négy má­zsával kell növelnünk a ku­korica átlagtermését. A siló­kukorica-termesztésben meg­kétszereznünk az ezévi átla­got. Az állattenyésztés to­vábbfejlesztésének csak ez az alapja. Meggyőződésem azon­ban, hogy ehhez a tervhez is adva vannak a feltételek. — Csáki elvtárs három gondolatkörben határozta meg a legfontosabb tenniva­lókat: a politikai- és gazda­sági vezetés színvonalának emelésében, az öntözés szé­lesítésében, valamint a kö­zös gazdaságok szakosítása ban. Az öntözéssel valóban hadat üzenhetünk az aszály­nak. Ugyanis talaiadott-á gaink olyanok, hogy ha mm den vezető meggyőződéses híve, szervezője lesz az öntö­zésnek, meg tudjuk tervein­ket valósítani. — Ennek azonban nagyon fontos feltétele az, hogy — feloldjuk és leküzdjük az öntözés iránt tapasztalható közönyt, közömbösséget. Van ilyen. Ezt azzal bizonyí­tanám, hogy ebben az évben a tanácsi szektorban mint­egy 70 000 hold öntözését ter­veztük,. a járási- és városi szervek már csak 54 000 hol­dat vettek tervbe, a gyakor­latban viszont 41 000 holdat öntöztünk. Ismételten hang­súlyozom, hogy a gazdasági szervező munka mellett e szemlélet megdöntése egyik legfontosabb feladatunk. Felszólalása befejező részé­ben Kökény elvtárs még hangsúlyozta: — Célunk valóraváltásában számolnunk kell olyan jelen­tős tényezőkkel is, mint a pártszervezetek egyre javuló munkája, a szövetkezeti fe­gyelem erősödése, a szövet­kezeti tagság fokozódó fele­lősségérzete, a jobb munka- szervezés stb. Véleményem szerint az ötéves terv célki­tűzései ezekre alapozva reáli­sak, megvalósíthatók. Kökény István elvtárs fel­szólalása után Bozsik Tibor, az Állami Gazdaságok Igaz­gatóságának vezetője a ter­melékenység növelésének egyik alapját a tudományos gazdálkodás kialakításában, a specializálásban jelölte meg. A technika, a tudomány alap­ján fejlődő eszközök felhasz­nálásával, a dolgozók szak­mai- és politikai nevelésével valósíthatjuk csak meg ter­veinket. Ugyanakkor hangsú­lyozta, hogy a túlméretezett és gazdaságilag megalapozat­lan specializálás sem hoz­hatja meg a várt eredményt. Szigorúan a helyes üzemi arányok beállításával érhe­tünk el megfelelő eredmé­nyeket — A szakosítás az állami gazdaságokban megindult — mondotta befejezésül —, s már ez is lehetővé tette az erők összevonását, a gé­pek teljesítőképességének növekedését, a különböző vegyszerek kiterjedt alkal­mazását, stb. Gyűjtő Imre, a kunmada­rasi községi pártbizottság rit­kára többek között arról be­szélt: náluk ezévben 250 holddal növelték az öntözött területet. Főleg a kapásokat öntözték. Termésátlagaik így magasan meghaladták az ön- tózetlen területek átlagát. A gyakorlati tapasztalatok alap­ján a Hunyadi Tsz saját erőből 160, a Táncsics Tsz 100 holddal bővíti a jövő évben öntözött területét. így a köz­ség öntözéses területe két év múlva eléri a 2000 holdat. Ugyanakkor Gyűjtő elvtárs hangsúlyozta, hogy a szakem­berek felelősségérzetét is jobban fel kell kelteni az ön­tözés megszervezéséért. A következő felszólaló Bá­nyai János, a Jászberényi Városi Tanács elnöke volt. Egyetértett a beszámolóval. Majd a jászberényi tsz-ek helyzetéről számolt be. Mint mondotta: „öt termelőszö­vetkezetünk ebben az eszten­dőben egészségesen fejlődött, j Tsz-eink jelentősen megszi­lárdultak, javult a vezetés, 1 javult a választott szervek munkája. A szövetkezetek tagjai fokozott érdeklődéssel fordulnak a közös gazdaság ügyei felé. Eredményesen halad a betakarítás, a vetés és az egyéb őszi munka vég­zése. Előreláthatólag e hét végére befejezzük a vetést Jászberényben is”. Csáki elvtárs beszámolójá­hoz kapcsolódva a jászberényi tanácselnök a vezetés fontos­ságáról szólott. Utalt arra, hogy az 1959—60-as év meg­tanította Jászberény vezetőit arra, hogy milyen hibák adódhatnak abból, ha a ve­zetők elnéznek a hiányossá­gok felett, vagy halogatják a szükséges intézkedések meg­tételét. Ez olyan bajokat eredményez, mint amilyenek előfordultak a Március 15 Termelőszövetkezetben is. A következőkben a szakembe­rek munkájáról szólott, és hangsúlyozta, hogy a közös gazdaságok alsóbb parancs­noki karát is tovább kell ké­pezni szakmailag, mert mun­kája kihat a gazdálkodás eredményeire is. Szóvátette, hogy továbbképzésük a Jász­ságban nincs megnyugtatóan megoldva. Jelenleg különbö­ző tanfolyamokon vesznek részt a brigádvezetők. Azon­ban a fejlődés megkívánja, hogy már magasabb fokon képezzük őket, mert ennek következtében a gazdálkodás színvonala is javulni fog a szövetkezetekben. Majd ja­vaslatot tett arra, hogy mi­vel a Jászságban nincs me­zőgazdasági technikum, Jász­berényben a méntelep he­lyén létesítsenek mezőgaz­dasági technikumot. Ezután a specializálásról szólott. Ki­fejtette, hogy mivel Jászbe­rény határa erősen futóho­mokos terület, amelyet a ga­bona és a kapások nemigen kedvelnek, így célszerűnek tartaná a szőlő- és gyümölcs­telepítés továbbfolytatását. A második ötéves terv végrehajtásához eddig még ki nem használt tartalékokkal rendelkezünk Nyíri Béla, a megyei ta­nács vb elnökhelyettese fel­szólalásában az elmúlt év gazdálkodási eredményével kapcsolatosan beszélt azok­ról a hibákról, — melyek az irányító szervek mun kájában előfordultak, — s mint mondotta, ezek­ből a megfelelő tanulságot levonták. Majd elemezte azo­kat a tartalékokat, amelyek a második ötéves terv célki tűzéseinek eléréséhez rendel­kezésünkre állnak. Az elsők között szólt a jelenleg még gyengén gazdálkodó szövet­kezetekről. Mint mondotta, minden beruházás nélkül a vezetés megjavításával, a ta­gok szorgalmas munkájával ezekben a szövetkezetekben is nagy eredményeket lehet produkálni. Alaposan fel kell mérni ezeknek a közös gaz­daságoknak a lehetőségeit és meg kell keresni azokat a szövetkezeti tagokat, akik szívvel-lélekkel hajlandók dolgozni szövetkezetükért és az eredmények nem marad­nak el. A gyenge szövetkezetek gazdálkodásának megjavítá­sa mellett fontos feladatunk, hogy a tsz-ekben általánossá te­gyük a bevált agro és zoó­tcchnikai módszereket. Példával is alátámasztotta, hogy mit jelent ez a sertés- hizlalás esetében. Jelenleg még a fejlett módszerek el­terjesztésében a maradi szemlélet a legfőbb akadály. Az anyagi ösztönzést is fel­adataink szolgálatába kell állítani. A megyei pártbizott­ság és a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága erre vo­natkozóan az elmúlt évben megjelölte a helyes módsze­reket. Általában rendkívül jó tapasztalatok vannak ezzel kapcsolatban. Az, hogy 3—5 százalékos a baromfielhullás, vagy 180 holdról 260 hold fölé emelkedett a kombájn­munka, ez az anyagi ösztön­zésnek köszönhető. Mégis ar­ra hívjuk fel a figyelmet, — mondotta az elnökhelyettes, hogy ezeket a módszereket úgy alkalmazzuk, hogy a kö­zösség érdekét ne tévesszük szem elől, mert olyan tapasz­talatok is vannak, hogy né­hány tsz-ben a közösség ká­rára premizálták a tsz tago­kat. Ezután a takarékosságról, a közös tulajdon védelméről, az öntözésről és a szakembe­rek szerepéről szólott. Az utóbbinál megjegyezte, hogy a mezőgazdasági szakembe­rek közül még nagyon sokan nem a mezőgazdaságban vannak foglalkoztatva. Ezen a helyzeten változtatni kell. A betakarításról, a vetés­ről kijelentette: ,,Az igaz. hogy országosan nem állunk rosszul, de ez nem megnyug­tató nekünk. Ha azt vesszük, hogy az őszi mélyszántásból 71 százalékon felül vagyunk, de a törökszentmiklósi járás­ban és városban még csak 57—58 százaléknál tartanak a mélyszántásban, akkor ért­hető az aggodalom”. Nyíri elvtárs azt is elmon­dotta, hogy a kenyérgabona­vetést ellenőrizni fogják a termelőszövetkezetekben, — mert tavaly előfordult egy­két helyen, hogy becsapták a felsőbb szerveket a vetés­ről szóló jelentésekben. Az elnökhelyettes válaszol- arra a bírálatra, hogy a já­rási és városi tanácsok me­zőgazdasági osztályai sok je­lentést készítenek. Kevesebb, de alaposabb jelentésre van szükség, elemző munkára — jelentette ki Nyíri Béla. A .«szövetkezeteknek nagy szükségük van a jólképzett szakemberekre rül a tsz tagságának megmu tatni, hogy a tsz-ből meg le hét élni, ott a tagok «zívese: dolgoznak és általában nincs nagyobb probléma. Budai tsz elnök ezután ismertette hogy a tsz pártszervezetének vezetőségválasztó taggyűlé­sén milyen feladatokat szab­tak meg az elkövetkező öt évre. A párttagok helyeselték a javaslatokat, a tsz vezető­sége is megtárgyalta, most a szövetkezeti tagság elé fog­ják tárni. Kiss Ferencné elvtársnő a megyénket patronáló buda pesti XIV. kerületi pártbi­zottság küldötte is felszólalt a tanácskozáson. Elmondotta, hogy a megye ötéves tervfel­adatainak ismeretében úgy gondolják, nekik is el kell ké­szíteniük egy olyan tervet, amely alapján a patronáló üzemek az ülésen ismertetett célkitűzések megvalósítása (Folytatás a 3. oldalon) Budai Kálmán, a zagyva- rékasi Béke Tsz elnöke a vezetésről szólva saját ta­pasztalatai alapján elmon­dotta, hogy szinte felmérhe­tetlen jelentősége van a munka jó megszervezésének a szövetkezetekben. Majd be számolt arról, hogyan készül­tek fel a szövetkezetükben a vetésre, hogy október 20-ra végeztek vele. Budai elvtárs felszólalásá­ban csatlakozott azokhoz, akik azt hangsúlyozták, hogy a szövetkezetek nem nélkü­lözhetik a jólképzett mező- gazdasági szakembereket. Majd így folytatta: Az ötéves tervben szereplő célkitűzéseket, feladatokat nagyon fontos, hogy a szö­vetkezeti tagok megismerjék, mert elsősorban rájuk vár azok végrehajtása. Ezért a felvilágosító munkánkra eb­ben az időszakban nagy szükség van. Mert ha síké-

Next

/
Thumbnails
Contents