Szolnok Megyei Néplap, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-24 / 277. szám

1961. november 24. S70LN0K MEGYEI NÉPLAP 3 Tegnap kezdték, holnapra be fejesik! Farkas Sanyi valamit kitalál — Három fiú és kétmillió — A tűtőházi fiatalok kezdeményezése — Szocialista brigád után — szocialista műhely I Harsog a szolnoki állomás megafonja: „Abony—Cegléd —Budapest felé beszállás. Személyvonat indul a har­madik vágányról...” Özönlik a sokszínű forgatag, kalau­zok sípja sürgeti a búcsút, s a mozdony méltóságteljes döecenéssel nekivág a mesz- szeségnek. Igen, a mozdony. Csodála­tos alkotmány. Tíz éve ké­szült a MÁVAG-ban, s az­óta vajon — csak a vezetője tudná pontosan megmondani — hány kilométert futott, hány tonna terhet és hány százezer utast szállított to­vább? A három mozdonyorvos A szerelvény a fűtőház mellett csatrog. Mozdonyát nemrég még itt javították, s az a három fiatalember, aki most a „masiniszta” után in­teget, úgylátszik elégedett a munkájával. Mutassuk be őket. Igaz, nyakig olajosak, még az arcvonásaik is meg­változtak a zsíros korom alatt, de — úgy hisszük — nem is ez a lényeges. A brigádvezető: Farkas Sándor. Tulajdonosa a Ki­váló dolgozó jelvénynek. Mellette Tóth László áll, aki ugyancsak őriz egy hasonló jelvényt otthon. A harmadik tag: Danajka Kálmán „csak” egy oklevelet szerzett eddig. Most nincs jelen, elnyelte az egyik beteg mozdony. Hárman együtt alkotják a szocialista brigádot, amelyik már kétszer nyert vándor- zászlót — Mi javítjuk a mozdo­nyok légfékjét kenőberende­zését és a fűtőrendszert — tudjuk meg Farkas Sándor­tól a brigád feladatát — De ez csak a kötelező munka... Nem sokat kell kérdezős­ködnünk, hogy megtudjuk: mit csinálnak ezen felül? Résztvesznek minden orszá­gos kampányban. Ebben az esztendőben közel két és félmillió forintot tudnak fel­mutatni a szén. a túlsúlyos vonatok és a szolgálati mun­kaórákból származó megta­karításból. — Volt egy jelentős újítá­sunk is — halljuk Tóth Lász­lótól —, szerkesztettünk egy légfék-próbapadot amellyel évente tizenhat-tizenhétezer forintot érő munkaórát sza­badítunk fel. A javítás alatt álló berendezést nem kell ezentúl a mozdonyon kipró­bálni, hanem itt a próba- pádon keressük meg a hibát, végezzük el a konstrukción az ellenőrzést... Az emberi száz százalékért Lelkesítő érzés ezekkel a fiatalokkal beszélgetni. Ök Ánfomatizált tojóház, korszerű csibegyár A Földművelésügyi Minisz­térium kisállattenyésztési osztályán tájékoztatásul kö­zölték, hogy a mezőgazdasági kiállítás területén hamaro­san két modem baromfite­nyésztői epet létesítenek: az egyik nagy szarvasmarhais­tállót teljesen automatizált tojóházzá alakítják át, amely 5000 tyúk befogadására lesz elegendő, a sertésbemutató épületéből pedig 15 000 férő­helyes, korszerűen gépesített húscsibe-gyárat alakítanak ki. Itt évente 60—70 000 hús­csibét nevelnek fel korszerű tartási módok alkalmazásá­val. A két telep egész éven at üzemben lesz, és elsősor­ban szakoktatási célokat szol­gál. A kiállítás területén ugyanis állandójellegű, bent­lakásos baromfitenyésztő »»akmunkásképző iskolát lé- ttlTK már nem úgy akarnak bol­dogulni, mint ahogy a régi „életkódexek” hirdették: „kaparj, harapj, mért el­nyomnak!” A kollektíva szabja meg egyéni érdekei­ket és a kollektívát ezek az egyéni vágyak, tervek erő­sítik... Tavaly azt mondta Farkas Sanyi a többieknek: „Fiúk, mindent bele!” Keményen dolgoztak. Látták ugyan az eredményét, de még sem vol­tak megelégedettek, összedug­ták a fejüket: „Hogyan le­hetne jobban csinálni a dol­gokat?” Eddig, ha valami műszaki problémájuk volt, elsiettek Pápai Pál műveze­tőhöz. Most egy emberi ta­nácsért fordultak hozzá. „Tanuljatok gyér ekek P* — válaszolta. És ma? Mindhárman elvé­gezték a „szakma ifjú meste­ré” tanfolyamot. Vizsgamun­kájuk kiválóan sikerült. Far­kas Sanyi most egy hat hetes Diesel-agregátor tanfolyamra jár, Tóth és Danajka pedig a marxizmus—leninizmus kör hallgatója. A legyőzött tunyaság — Nem a kiadott normákat nehéz legyőzni — vall a leg­Ha borsó, legyen Kelwedon! Segített a jásztelkieken a Földművelésügyi Minisztérium súlyosabb emberi gyengeség­ről a brigádvezető — hanem önmagunkat. A lustaságunkat és az önzést. Azt, hogy az esti mozi és kártya helyett ott­hon üljünk és tanuljunk. Ro­hamléptekben halad előre a technika, s ha mi nem hala­dunk együtt vele, értéktelen­né válunk. Lemaradunk, mint a rossz mozdofty' Az új mindig a régi ellfen- állásába ütközik. A fűtőházi fiatalok pedig ugyancsak sok új gondolattal álltak elő. Sze­rintük elérkezett az ideje, hogy a munkaverseny eddigi formáit felváltsák az új kez­deményezések. A szocialista brigád után megszületett az újabb cél: a szocialista mű­hely megteremtése. Hadd na­gyobbodjon a kollektíva, hadd tanuljon mindenki úgy, •— ahogy azt megkövetelik a holnapok feladatai. Erősöd­jék a munkáserkölcs, mert csak így lehet megvalósítani mindazt, ami előttünk-áll. És ezek voltak azok a ta­nulságok, melyeket a fűtőhá­zi fiatalok fogalmaztak meg. És az, hogy segítik a műhely többi brigádjait, s hogy azok örömmel vállalták a megnö­vekedett ' feladatokat, bizo­nyítja: a kezdeményezés si­kert aratott. Benedek István Épül a fegyvernek! vízmű Aki végighalad Fegyver­nek főutcáján, mindenfelé munkálkodó, ásóval, csá­kánnyal; lapáttal „felfegy­verkezett” embereket lát. Ók építik — ahogy itt nevezik — a fegyvernek! vízmű csator­narendszerét, amely végre megoldja a község vízellátá­sának problémáját. A fegy- vernekiek megértették a nagy munka fontosságát, lel­kesen, önfeláldozőan segíte­nek, s ahogy, megtudtuk, eb­ben az évben több mint száz­ezer forint lesz a lakosság által végzett társadalmi mun­ka forintértéke A község fölött már ott ma­gasodik az ezüstcsillogású hidroglóbus. Nemsokára be­fejezik a szükséges épületek felhúzását, s rövid időn be­lül megkezdődik a belső sze­relési munka. Az előzetes ter­vek szerint a jövő év júliu­sának végére befejeződik a több mint 3,5 millió forintos beruházással végzendő nagy­szabású munka, a vízmű épí­tésének első üteme. Lázár Mihály, a jásztele­ki Tolbuchin Tsz elnöke meg­írta lapunknak, hogy gazda- társai ebben az évben ötven holdon termesztették az igen jól fizető Kelwedon-borsót. Ugyanekkora területre kötöt­tek előzetes megállapodást a jövő gazdasági évre a KER- TIMAG Vállalattal. A járási tanács azonban ennek beter­vezését nem engedélyezhette számukra, mert a járás faj­taborsóra nem kapott kere­tet. A jásztelkieket kellemetle­nül érintette a hír, hiszen már szerves- és műtrágyával előkészítették a talajt. Azt is 'kiszámították, hogy étkezési borsó termesztésével mint­egy 200 OOO forinttal keve­sebb bevételt illeszthetnének tervükbe. A Kelwedom ter­mesztésében igen jártas gaz­dák elnöke lapunkhoz for­dult tanácsért Ez ügyben felkerestük a Földművelésügyi Miniszté­riumot. A tervfőosztály ter­melési osztályának vezetője, Gábor Mátyás élvtárs méltá­nyosnak találta a jásztelkiek óhaját Megyénk számára azonnal —- tíz percbe sem telt! — 50 hold pótkeretet engedélyezett a fajtaborsó termesztésére. Hasonló gyors, értékes se­gítséget remélünk a jászberé­nyi járási tanács mezőgazda- sági osztályának dolgozói ré­széről. Reméljük, a megna­gyobbodott járás területén nem lesz nehéz olyan tsz-t találni ok, mely szívesen vál­lalkozik a jásztelkiek helyett 50 kh. étkezési borsó megter­melésére. inmuiiiiimiiiHiHiiiimiiiiiitiiiiiiiimiiiiiiu — TANÁCSTAGI beszá­molót tart navember 26-án Pintér Béláné tanácstag Szolnokon, a Sípos téri is­kolában. Hazautaztak Moszkvából a magyar békeharcosok Moszkva (TASZSZ). — Szatmári Imrének, a Magva- Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárának vezetésé­vel körülbelül háromszáz magyar békeharcos tett láto­gatást a Szovjetunióban. Ti­zenkét napot töltöttek Le-' ningrádban és Moszkvában, tanulmányozták a szovjet dolgozók életét, látogatást tettek ipari vállalatoknál, megtekintették a Kremlt és Moszkva más nevezetessé­geit. A magyar vendégek talál­koztak a szovjet békeharco­sokkal és megvitatták a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit; A magyar látogatók szer­dán hazautaztak. — (MTI) Gumiparkett Az építészek, lakásberen­dezők, nagyon ajánlják a modren építőanyagok széles­körű használatát, mert ezek könnyűek és olcsók, szépek és praktikusak. A tallini „Pihjala” gyárban nemrégen megkezdték a „naprit” elne­vezésű színes gumiparkett gyártását A gumiparkett szép, higiénikus és tartós. Az észt parkettások már ki­dolgozták a gumiparkett ce­mentezett faalapra ^ történő lerakásának technológiáját. Már eddig is sok szovjet városból érkeztek megrende­lések gumiparkettre a tallini „Pihjala” gyárba. meg a többi ú] Tiborc iJSuzoff} csak vér, buzogj” — biztatja Bánk a rongyos, éhes, félszegen panaszkodó Tiborcot. S azóta o síró Ti­borc, — a panaszkodó Ti­borc, a szemlesütve, félénken mozgó Tiborc, a mindenkori magyar paraszt szimbólumá­vá lett. Csak multidőben. Tlészt- vettem az ezüstkalászos gaz­dák szolnoki találkozóján, ahol a magyar parasztok új Tiborcainak arckép-csarno­kából megjegyeztem néhá­nyat. A jegyzeteli! paraszt Külsőre hasonlíthat Tömör­kény István kaszát vásárló Téli taharmánykészités A jászfelsöszentfryörsryi Pe­tőfi Termelőszövetkezetben a közelmúltban nagy mennyi­ségű szilázst készítettek. A kukoricatörés után silózógép takarította be a szárat, ame­lyet a szövetkezet központ­jában földbeásott silózógö­dörbe helyeztek. A szilázsal a közös gazdaság teheneit, söréit takarmányozzák majd a télen, s a tavasszal. Ké­pünkön Sepsi István, Tóth Sándor, Farsang Imre és Sá­pi József sósvizet készít a silógödrök szélén, ezzel az oldattal locsolják az összezú­zott kukoricaszárat így ha­marabb megindul az erjedés és ízletesebb less a szilázs. Halasi László traktoros szállítja az összezúzott ku­koricaszárat, majd traktorral tömörí­ti a silót. törte a tradíciót Az asszony ' is lehet gazda. A bajszos brigadéros Szája fölött inkább r pa­macs, mint bajusz ez a férfias viselet. Nem is lehetne meg­határozni a bajuszféleségek melyik családjába tartozik. De az emberben, Bordács Lászlóban, a mezöhéki Tán­csics Tsz brigádvezetőjében nem is a bajusz az érdekes. Az egész ember. Olyan örömmel beszél arról, hogy negyven forintot osztanak az idén, s van akinek 6—700 munkaegysége van. Jó pénz, szép summa. És mégis még náluk is akad ember, aki szí­vesebben gazdálkodna egyé­nileg. — Nem értem. De sokait vi­tatkoztam velük — így mor­fondírozik. — Kellhet ahhoz még öt év is, hogy mindenki megértse. Arra gondolok, okos em­ber, meg arra biztosan agrár­proletár volt, akinek köny- nyebb az új gazdálkodást megérteni, megszokni. Szünet után tréfásan a vál­lára ütnek. — Hogy vagy, főkulák ba­rátom? — Menjetek már — hárítja el. Értetlenül nézhetek, mert megmagyarázták. A Bordács- család közel negyven holdon gazdálkodott, együtt a fiúk és az apa. S az egyik fiú, ez a Bordács László, mégis a szö­vetkezés odaadó híve. Nem a meghatározhatatlan bajusz érdekes benne. Íz egész ember. Belülről, Ida regénye A kőtelkiek egy csoportban söröznek. Olyan jóízű koc­cintással ütik össze a sörös­üvegek nyakát, hogy ihatnék- ja támad még az antialkoho­listának is. Ezek a kőtelkiek valami meghittséggel koccin­tanak. S nem hagyják meg­zavarni a jókedvű sörözést. Csak egy pillanatra. Vörös­hajú falubéli lép körükbe. Kínálják sörrel. — Nem ez az első. Megkap­ta-e mindenki a színházje­gyet? Előhűzkodják a felsőzseb- böl. Itt van. megkapták. A színházjegy. Huszon­nyolc kőtelki parasztember a színházba indul. Vállalják. a bennmaradást, vállalják a színelőadás utáni kései uta­zást. Az Ida regényéért. Egy új paraszti regény megírásáértt Borzák Lajos parasztjára. Frissen borotvált arca fehéredő üstökkel talál­kozik. Diagonált-csikos kabátja■ ban, kordbársony csizmanad- régban, fényes csizmában ül az utolsó széksorban. Kezé­ben kitépett irkalapokból összefűzött jegyzettömb és jegyzetel szorgalmasan. Nem néz se jobbra, se balra, csak az előadót figyeli. Elmerül- ten hallgatja, issza a szavakat és a gondolatokat felírja ma­gának. Még marokra fogja a ceruzát. Jegyzetel. Parasztember. Ügy, mint az egyetemisták, csak nem olyan gyorsan, csak nem olyan gyakorlottan, csak nem olyan kifinomult írással. De már jegyzetel A nevét is megtudom. On­dók József, a szandaszöllősi Vörös Mező Tsz tagja. Még azt kellene megtuda­kolni, tovább adta-e odaha­za az előadásból készült jegy­zet tartalmát? Asszonygazda Tiszajenőn Kétszázötven ezüst- és arany kalászos gazda foglalja el a széksorokat. Gazdák, akik éltesebb korukban egy­szerre tudományszomjasakká lettek. Egyszerre a szó ne­mes értelmében gazdálkodni akarnak. S közöttük, a két­százötven között, az egysíkú­ság megbontására, a szim­metria megsemmisítésére vagy tán új világunk szimbó- likájára, hat asszonyt látok. A hat asszony — éppen kis számuknál fogva — nem el­vész: kiemelkedik a férfi­rengetegben. Ezüstkalászos parasztasszonyok. Közülük egy még lány. A jászladá- nyiak csoportjában ül. De a legkarakterisztikusabb egyé­niségnek egy középkorú asz- szony látszik. Jellegtelen ru­házatában, fejkendőben, ko­molykodó arccal. Felszólal, s így kilétére is fény derül. Gajdos Sándor- né, a tiszajenői Új Tavaszból. Asszonygazda. Ezüstkalászos gazda. Még nem tipikus pa­rasztasszony. Mégcsak úttö­rő, aki megelőzte haladó ko­runk maradi, falusi női gon­dolkodását. Mennyi bátorság lehet ben­ne. Hiszen Tiszajenőn sze­rény számítás szerint is más­félezernyi nő élhet. S a más­félezerből Gajdosné másod- magával, barátnőjével meg-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents