Szolnok Megyei Néplap, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-22 / 275. szám

1961. november 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Több mint ötszáz* millió forint állattenyésztésből Szolnok megye mezőgaz­dasági termelőszövetkezetei ben 1961-ben tovább fejlő­dött az állattenyésztés. Az idei szaporulatokkal együtt a közös gazdaságok ma már több mint egymillió szarvas- marhával, sertéssel, juhval, lóval és baromfival rendel­keznek. Különösen erőteljesen gaz­dagodott a szarvasmarha ál­lomány. A múlt évi ötven­egyezer helyett ebben az év­ben már ötvenötezerrel ren­delkeznek a közös gazdasá­gok. A Kunság híres juhte­nyésztő ' gazdaságaiban, — Karcagon, Túrkevénj Mező­túron, Abádszalókon, Kun­hegyesen — a juhszaporulat megközelítette a harmincez­ret. A száz holdra eső állat­sűrűség az év végéig szarvas- marhából meghaladja a ti­zenegyet, sertésből a har­minckilencet. juhból a hu­szonnégyet. Baromfiból száz holdra 65—70 jut. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy Szolnok me­gye termelőszövetkezetei reá­lisan terveztek és az állatte­nyésztés minden ágában tel­jesítik a. kitűzött szinteket. Előzetes számítások szerint minden hold szántó után az állattartás közel 1100 forin­tot eredményez a közös gaz­daságoknak. Ez az összeg megyei viszonylatban^ 533 millió forint bevételt jelent. — Önkéntes tanár a brigádban — A száműzött ital — Kialakulóban az újfajta brigádmorál A TRAKTOROSOK KASTÉLYA MÁR VAGY TÍZ PERCE | beszélgetünk. A szavak ud­variasak, kiszámítottak, mint­ha csak a Lehel eszpesszó- ban ülnénk. Aztán hirtelen elhangzik egy mondat: •— Tudja szakikám, nem mindig a meló a lényeg! Hivatalosan Tóth József­nek hívják. A gyárban, a szomszédok, barátok között csak Józsi. Pedig nem fiatal már, erősen deresedik a ha­lántéka körül. „Jókedélyű ember ő!” — pletykált, róla az egyik asszony. Munkahe­lye: a jászberényi Fémnyomó és Lemezárugyár/ Beosztása: brigádvezető. Feladata: mun­katársaival összeszerelni a Lehel hűtőszekrények palást­ját, lábkeretét. Amikor visszaér, kinyitja a brigádnaplót. Az első la­pon hat név sorakozik egy­más alatti — Velük dolgozom. Ko­vács Ervinnel, Hamar And­rással, Pócsai Jóskával, Ka­locsa Sándorral és Mizsei Istvánnal. Egy fiú elment tő­lünk, a Demeter. Máshová nősült: — Józsi bácsi az előbb mondott valamit. Hogy nem mindig a munka a lényeg. Mit értett ezalatt? — Ha majd bemutatom magának életben is a brigád­tagokat, meglátja, hogy mind felnőtt, értelmes ember. Ne­kik nem kell sokat beszélni amolyan szólamos feladatok­ról. Mind tudja a magáét. Aztán meg négy éve va­gyunk együtt. Nem mondom, az első hónapokban volt baj a selejttel, meg a térvtelje- sítéssel, de ma már hol va­gyunk, ettől! Most november 7-én múlt egy éve, hogy el­nyertük a szocialista brigád címet. Nagyon összeszoktunk. Ezért mondom, hogy nálunk már nem a meló a lényeg. Az megy magától ÉS TÓTH JÓZSI BÁCSI | valami olyasmit fogalmazott meg. amin érdemes lenne komolyan is elgondolkodni. A szocialista munkaver­senynek ma már hazánkban hagyományai vannak. Min­dén gyár és üzem el tud di­csekedni jónéhány kitűnő munkabrigáddaL S amikor már összeszoktak a munka­társak és kialakult egy egy­séges munkaszemlélet — és itt idézem Tóth Józsi bácsit — hozzá kell látni egy má­sik feladat megvalósításához. — Legtöbb gyárban, így nálunk is, sokat foglalkoz­Egyenesbe fordul az örvényiek útja A csatorna mentén „szedik” a szőlőiskolát a szövetkezet gazdái. Ha eladják ezeket a dugványokat, tetemes sum­mát kapnak érte. A pénz pe­dig mindig jól jön a házhoz. Különösen a Dózsa Termelő- szövetkezetben. Az elmúlt esztendő helyte­len gazdálkodása sok kárt okozott az örvényi gazdák­nak. Négyszer cserélt elnököt ez a közös gazdaság. Ennek következtében a munkák jó megszervezésének még a nyo­mát sem lehetett látni. Köl­csön vetőmagból éltek. A cukorrépát decemberben a honvédség segítségével szed- • ték fél a földből. Kukoricá­jukat januárban törték le, s a rizs cséplésére is ebben az időben került sor. Körülbelül kétmázsás termésük lett hol­danként. Amikor a szövetke­zet főkönyvelője összeszá­molta az évi veszteséget, a mérleg pontosan 913 ezer forint hiányt mutatott. Zár­számadáskor pedig a beter­vezett 38 forintos munkaegy­ség helyett 13,06 forintot kap­tak kézhez a tagok.- így indultak az 1961-es esztendőnek. Januárban, amikor a tag­ság meghallotta, hogy ismét új elnökük lesz, kijelentet­ték: Nékik ne hozzanak ide senkit. i1 is fogadták valami nagy c mel Tamási Andort, aki acmig a Kunhegyesi Gépállo­más igazgatója volt. Azonban csakhamar belátták, hogy ez az elnök más, mint akik ed­dig voltak. Bele kellett szok- niok a fegyelmezett munká­ba. Ma már minden brigád- vezető az ebédutáni eligazí­tásokon megtudja, hogy a kö­vetkező napon milyen mun­kát kell elvégezniük. És az eredmény? Annak ellenére, hogy feszí­tett tervük volt (éppen csak, hogy nem deficites), a múlt évi mérleghiánynak majdnem a felét kifizették. Négyszáz­negyvenegyezer forintot tör­lesztettek az adósságból, ugyanakkor visszaadták a hat vagon kölcsön kukorica­vetőmagot is. A tagok pedig minden hónapban megkapják a hat forintos munkaegység­előleget. Hogyan sikerült ezt a feszi­nak az új technológiai vív­mányok bevezetésével. Űj, nagyobb kapacitású gépeket, termelő eszközöket állítanak üzembe. Ez mind helyes, de nem szabad megfeledkezni az emberről sem. És az elhangzott mondat értelme vezetett el Kovács Ervinhez is. Mérnökként dol­gozik itt a brigádban — Hogy hogy nem maga a brigádvezető? Máshol az a gyakorlat, hogy a mérnök :.. — A vezetéshez Józsi bá­csi jobban ért. Én inkább ta­nítom a többieket. Szakrajz órákat tartok, anyagismeret­ből adok tájékozta'!:'st. s ál­talában segítek az emberek­nek előre jutni. Az az el­vünk, hogy a jó munka meg­kívánja a folyamatos tanu­lást. És Kovács Ervin elhapg- zott mondata ismét tovább vitt. Mizsei István így be­szélt erről: — Muszáj előre haladni. Reméljük, hamarosan sikerül ellátogatnunk a Dunai Vas­műbe. Sose árt a tapasztalat- csere! Persze szakkönyveket is olvasgatunk. A mérnö­künk mindig ellátja az egész brigádot olvasnivalóval. Ese­tenként hol ennél, hol annál összejövünk és sokszor éj­félig is vitatkozunk. — Néha azért borozgatunk is — szólt közbe Hamar András: Tóth Józsi bácsinak az a véleménye, hogy jó kollek­tívát csak akkor lehet kiala­kítani, ha a tagok a mun­katársi köteléken túl egyben barátok i. — HOGY CSAK EGY I PÉLDÁT MONDJAK: nemrég a mi Pócsai bará­tunk erősen italozott. Elő­fordult, hogy a műhelybe is szeszesen, késve jött. Mond­tam neki, te Jóska, nem félsz az asszonytól? Mert tudtuk, hogy erős a különb­ség emiatt közöttük; Azt mondja: nem. Hát a gépek­től félsz-e? Mert könnyen bekapnak, ha italtól nehéz a fejed. Azt mondja, attól' se fél, régi munkás ő, tud vi­gyázni magára. Erre csak úgy csöndesen megkérdezem tőlünk félsz-e, Józsi? Nagyot nézett, nem is tudta, mit gondoljon. Mondom erre: nohát úgy vigyázz, hogy ha így folytatod, könnyen kikö­zösítünk. És akár hiszi, akár nem, azóta egy korty italt nem ivott. És úgy dolgozik, hogy párját ritkítja. s. Benedek István { Beléptünk a klasszikus stí- {Iusú, szépmívű vaskapun, ha­jiadtunk előre a kastély épü- { lete felé. Megálltunk egy pil­lanatra, hogy megcsodáljuk a ♦ kastély szimmetrikus két ♦szárnyát, az őszi napsütésben ♦pompázó-fénylő falakat, abia- Jkokat, oszlopokat, s a tetőt. | Kenderes. Horthy-kúria. Az »idősebbek így emlékeznek az |„őfőrhéltóságú‘’ egykori vidé- tki pihenőhelyére. És emlékez- |nek itt a körös-körül emelke- fdő kőfal maradványaira. A fiaira, mely elválasztotta a { kastélyon belüliek életét a | külvilágtól, s a kerítés egy- Jkori őrtornyaira, honnan a ♦Horthy-testŐrök óvták-vigyáz- ♦ták a kormányzó úr őfőmél- Stósága becstelen élek... ♦ Köztudott már, hogy esz- ♦tendők sora óta parasztfiata- |lok népesítik be a boltíves ♦szobákat, hogy itt ütötte fel ♦ tanyáját, a Kenderesi Mező- 'gazadságí Gépészképző Szak­iskola. ' t Nemcsak a múltra, hanem la jelenre is (amely kissé a jö- f vöt is sejtteti) kíváncsiak Jvoltunk, Kenderesen. Arra: jhogy an; l miképpen élnek, ♦dolgoznak azoknak a generá­cióknak gyermekei e kastély­ában, amely generációk mun­I kája, vére, verejtéke vala­mikor éppen e kastély urai­nak életét boldogította. Meglepődtünk. Mindenfelé 1 csend, álmos őszi délután, az ♦ajtók zárva, visszhangzik a |folyosó, amint erőteljesen be­zörgetünk. Végre a gépszínek körül ,az egyik tanműhelyben rá­bukkanunk Imre Károly igaz­gatóhelyettesre és B. Tóth Sándor oktatóra, az iskola párttitkárára. — Jelenleg a kilenctagú ,műszaki előadógárdánk 114 {hallgatót oktat a négyhóna- ípos alapfokú traktorvezetői {tanfolyamon. Most éppen pár- fnapos szünetet tartunk, vége {az első „félévnek”, s jólesik ♦mindenkinek a kikapcsoló- tdás, a pihenés — ismertette ♦iskolájuk életét B. Tóth elv- őtárs. { — Gondolom, elég nehéz {négy hónap alatt megtanítani {valakit erre a tudományra.,. I — Valóban így van. Hall­gatóink többsége az ország minden részéből [érkezett, 19—45 éves átlag­áéi etkorú ember. Többgn vau­inak, akiknek nincs meg a ♦nyolc általánosuk, s a több­ség egyébként sem dolgozott még a szakmában. De mer’ akarnak tanulni, megtanulják a tananyagot, akármilyen ne­héz. A rövid tájékoztató után egy kis sétát tettünk a kas­télyban. Benéztünk a tanán szobába, ahova 1952 óta szin­te minden nap betér az óra­közi szünetekben Imre Ká­roly helyettes igazgató, aki az iskola megalakulása óta itt tanít. Palicska János, Ferenc József, Urbán Vince (az isko­la jelenlegi igazgatója) már hét esztendeje oktatja a szak­iskola hallgatóit, míg Nagy Béla és Nagy Sándor hat-hat éve, Lévai Zsigmond, Pájer Lajos és B. Tóth Sándor pe­dig 1957 óta. E tanári szoba dolgozószoba volt Horthy Miklós idejében is, a kor­mányzó dolgozószobája. Itt volt a híres titkos'lejáró, mert a kormányzó úr itt sem érezte magát biztonságban. A nagy ebédlő, az úri vendégek egykori orgiáinak színhelye és tanúja most bemutatóte­rem. Itt láthatók azok a gép- alkatrészek, szerszámok, me­lyeket 1952 óta készítettek az iskola hallgatói a gyakorlati foglalkozásokon. > Klubterem lesz majd itt, bővítik e ter­met, színpadot építenek, mert nemcsak a tanulmányi munka színvonalának általá­nos emelése, hanem a kastély még otthonosabbá való tétele is meghatározza az előadók és hallgatók munkáját Az erkély ablakán kitekint­ve elénk tűnt az egykori park, melynek egy részén gyakorol­nak ma áthallgatok, tanulják a gépek vezetését. Itt látható- a társadalmi munkában épített modern gépiszín. Távolabb, egy zsindelytetős ház mögött Horthy egykori uszodája fek­szik, ahol — az uszoda felújí­tása után — a község lakói fürödnek majd ... 1952 óta mintegy két és félezer traktorost képeztek ki Kenderesen. — így a jelenlegi alapfokú tanfolyam hallgatói után újabb 120 trak­torosjelölt veszi birtokába a traktorosok kastélyát január­ban, akik fél éven keresztül tanulják majd a mezőgazda- sági gépszerelő munkához szükséges tudnivalókat Öve­lük is megismertetik a kas­télyt, a kastély történetét az első napokban, mert hagyo­mány ez már Kenderesen. Utána aztán számukra is kö­vetkeznek a dolgos hétközna­pok, a tanulás, majd a szó­rakozás, a sportolás. B. Gy. munkálatait, ezek raktárak és istállók lesznek. Ezután Törökszentmiklóson építjük a Mezőgazdasági Gépgyár új részlegét, majd Budapesten és Ercsiben egy-egy épületet. Előreláthatólag december kö-■ zepéig leszek Magyarorszá­gon, s ha a soproni gyár be­válik, 1963-ban visszajövök, s egy hasonlót építek Szege­den. Hallottam egyébként, hor-i a magyar megr'iidriö, a Komplex Külkeresliedelmi sárréteg alatt nem is látszik rajta. Angol gyártmány, de én Ausztráliában vettem tíz évvel ezelő t. Ugyanis ott szü­lettem, ott végeztem az egye* temet. Szakmai tudásom gya­rapítására mentem London­ba, s itt léptem be a je­lenlegi cégemhez. Az ő meg- bízásukból aztán beutaztam a félvilágot. Jártam Iránban, Indiában, Pakisztánban, Tö­rökországban, Nigériában, Ghánában, Németországban Vállalat munkatársa azt mondta cégünk képviselőjé­nek: ragaszkodnak hozzá, hogy ha mi építjük a szegedi gyárát, akkor újra én jöjjek, s a Palacsinta. — Jó, hogy említi! Az ud­varban sokakkal együtt mi is megbámultuk a kicsit. Sze­retnénk most már többet is tudni róla, merre járt vele, s ki ragasztotta rá ezt a fnr- c.i nevet? — Óh, Palacsinta remek kis alkotmány, még ha a vastag és Franciaországban. Itt min­denütt építettem, de turista­ként megfordultam már a Szovjetunióban, Kelet-Német. országban is. Ja, a név? An­nak is külön története van. Sopronban megbarátkoztam egy festőművésszel, aki na­gyon örült, hogy én szeretem a palacsintát, ezt a finom ma­gyar ételkülönlegességet, és egyszer tréfás kedvében meg sem kérdezte, csak rápingál- ta a kocsimra. — Ügy látszik, elég sok él­ménye, ismeretsége van már ahhoz, hogy megkérdezhes­sem: mi a véleménye az or­szágról, s az emberekről? — Sosem hittem el a Ma­gyarországról Nyugaton ter­jengő meséket. Ezért nem volt olyan nagy meglepetésben részem, mint az angol vendé­geknek általában. Azt’azon­ban én is — mint többi hon­fitársaim — megállapítottam, hogy barátságos, kedves, ven­dégszerető nép a magyar, mellyel öröm együtt lenni kellemes együtt dolgozni. En nagyon szeretem a jókedvet, s a zenét — a cigányzenét is — és Magyarországon egyik­ben sincs hiány. Még a leg­eldugottabb kis falu éttermé­ben is jó cigányzenekar ját­szik. S ami még ennél is fon­tosabb: valóban sok ország­ban jártam már, építettem néger bennszülöttekkel és jól képzett nyugatnémet, francia szakmunkásokkal is, de el­mondhatom, hogy a magyar munkások bármelyikkel fel­érnek. Szorgalmuk, hozzáér­tésük, képzettségük lehetővé tette, hogy páratlan gyorsa­sággal fejezzük be az építke­zéseket. A híres-neves magyar konyhán, a szép lányokon, jó zenén is túltéve a velük való együttműködés magyarorszá­gi tartózkodásom legfőbb, legszebb élménye. Z. J. Rozzantnak látszó, agyon- sározott négyüléses sportko­csi áll a törökszentmiklósi fmsz vendéglő udvarán. Kor- \mánya jobboldalon van, mo­torházán pedig idegen rend-1 szám és néhány színes, se nem latin, se nem cirill betűs embléma ékeskedik. Minden­nél forcsább azonban, hogy az autó sárhányőján azt a csöppet sem idegen hangzású szót olvassuk: palacsinta. , Ki lehet ennek a titokzatos kocsinak a gazdája? Bent az étteremben hamar választ kapunk. A szomszéd asztalnál egy szürke pulóve- res, harminc körüli fiat'alem- j bér angolul beszél egy idő­sebb férfivel. Utóbbi, a tol- Imács, elárulja, hogy ifjabb asztaltársa a Palacsinta gaz­dája, Mr. Charles Rubin épü­letgépészmérnök. — Fi-zetni — szólal meg !váratlanul, cinkos mosollyal Jcérve elnézést tört magyarsá­gért az éléakmodorú, rend­kívül vonzó külsejű, napbar­nított arcú férfi. Majd felém fordulva folytatja: * I — Nem tudok sokat beszél- !ni magyarul, de már értek valamit. Július ,30-a óta va­gyok itt, cénem, a Taylor Woodrow Building Export Ltd. képviseletében. Sopron­iban textilgyárat építettem, melyei jóval határidő előtt adtunk át, most Bánhalmán vezetem hét épület szerelési Már elkészült a jövő évi gazdálkodási tervük is. Hu­szonöt-harminc forintot sze­retnének jövőre osztani. Hogy sikerül-e nekik? Az idei ta­pasztalatok feljogosítanak erre a reményre. S ha mindazok, akiket ugyan tagként nyilvántartanak a szövetkezetben, de ezideig még nem vették fel a mun­kát, szintén a gazdaság bol­dogulását segítenék elő, még könnyebb, még jobb lenne a tiszaörvényi gazdák sora. Több mint száz ember ma még — talán az elmúlt év rossz tapasztalatai miatt — nem akar részt kérni a kö­zös gondból, a közös örömből. A föld, a gyümölcsös, a szőlő­tőkék pedig várják a mun­káskezeket, hogy gazdag ter­mést adjanak a -tiszaörvé- nyieknek. V. V. tett terv ellenére is elémiök? Először is — mint már emlí­tettem — a jól szervezett munkával, ami meghozta gyümölcsét A tervezettnél úgyszólván minden növényfé­leségből magasabb átlagtermésük lett. Több mint hat vagon ter­ményt adtak el az államnak, amiért terven felül százezer forintot kaptak. A kapások — az aszályos nyár követ­keztében — nem fizették a tervezett mennyiséget Pótol­ta azonban az itteni kiesést a kertészet, ahol több mint 107 000 forintot hozott a szö­vetkezetnek terven felül a dinnye és a főzőtök. A szőlő­iskola is jól jövedelmez. Tu­lajdonképpen 440 000 forint bevételre számoltak, s most előreláthatólag 550 000 forint üti — a szőlőgyökereztetés! következtében — a szövetke-! zeti gazdák markát. Annak ellenére, hogy eb-; ben az évben kénytelenek; voltak a kukoricát részes mű-; velésre kiadni, mégis több; terményük lett ebből az ér-; tőkés szemestakarmányból,; mint az elmúlt esztendőben.; Ugyanakkor az állatállomány; részére minden szálas- és; szemes takarmány biztosítva; van. Nem kérnek az államtól; e tekintetben segítséget ; A szövetkezet főkönyvelője! — Daczó Ferenc — Tamási! Andorral együtt számolgatja! esténként: ki tudják fizetni a! 19 forintos munkaegység ér-j téketí Sőt a részesművelésből! — a különféle jutalmakból,! amit természetben fizettek ki! a tagoknak — megfejelik a' munkaegység értékét Nem! Ez még mindig nem! nagy összeg! De az elmúlt; évhez képest I óriási előrehaladás. ' i S ha mindehhez hozzátesz-! szűk, hogy ezen az őszön min­den munkát időre elvégeztek — hogy földbe került 500! hold kenyérgabona, százhúsz hold takarmánygabona mag­ja, hogy az őszi mélyszántást! is rövid időn belül befejezik, hogy a rizst elcsépelték, a cu­korrépát felszedték — akkor ei kell ismernünk, hogy egye­nesbe fordult a tiszaörvé- nyiek útja. / ■ ... r &a/acáínCa az országúton

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents