Szolnok Megyei Néplap, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-21 / 274. szám

1961. november 21. S7QLNOK MEGYEI NÉPLAP Előzzük meg a villamossági baleseteket Rohamos léptekkel halad hazánkban a napi munkánk­hoz immár nélkülözhetetlen villamosenergia hálózatának építése. Az egyre inkább bő­vülő hálózatok azonban a villamosberendezésekhez va­ló kellő értelmet és szakkép­zettséget, hozzáértést is mindinkább megkívánják. A TITÁSZ ilyen okok miatt ipdított telepkezelői tanfolya­mot. Sikeresen halad a villa­mosipari tanulóképzés és a szakmunkások átképzése is. A villamoshálózat bővülé­sével egyidőben azonban, szomorú, de való, hogy egyre inkább növekszik a villamos­balesetek száma, melyek kő­ül nem egy halállal végző­dik. A halálos kimenetelű villa­mos-balesetek főként akkor következnek be, ha a laiku­sok otthon, önmaguk akarják a belső berendezéseket sze­relni, a vezetékeket megtol­dani, s a konnektorokat javí­tani. Mert vannak emberek, akik azt hiszik magukról, mindenhez értenek. Tehát a villamossághoz is. Ezért következett be Tisza- földváron október elején egy súlyos baleset. P. István „U”- szeggel akart PVC-vezetéket rögzíteni. Az egyik szeget szi­getelés nélküli harapófogó­val szedte ki. Közben azon­ban átvágta a feszültség alatt lévő vezetéket és így azon­nali, halálos kimenetelű áramütés érte. Fegyverneken B. Ferenc szabálytalanul szerelt villa­mossági belső berendezést és hozzá nem értése miatt öt is halálos áramütés érte. Távvezeték vasoszlopára mászott fel Kengyelen K. Sándor 14 éves fiú. — Az egyik fázist megérintette és ő is meghalt. Az elmondottak mind-mind bizonyítékai, hogy részben a kíváncsiság, részben pedig a szakmai hozzá nem értés szörnyű tragédiákat idézhet elő. Bár számtalan balesetel­hárítási plakát, igen sok elő­adás és kiállítás igyekszik óvatosságra inteni a lakossá­got, a balesetek száma alig- alig csökken. Szlama Ferenc levelező ütszáz hold gyümölcsös Szolnok megye termelőszö­vetkezetei — elsősorban a jászsági és a tiszamenti ho­mokon működő közös gazda­ságok — az idén is nagy te­rületen, ötszázötven holdon telepítenek új gyümölcsösö­ket. Az új gyümölcsösök he­lyének kijelölése, sőt legtöbb tsz-ben már a telepítés is megkezdődött. A közös gaz­daságok ezekre a munkála­tokra 1,6 millió forintot köl­tenek és ebből az összegből mintegy nyolcvan csemetét ültetnek e’ A legnagyobb terület a jászberényi járás termelőszö­vetkezetei telepítik be gyü­mölcsfákkal. A jászberényi Március 15. Tsz például egy negyven holdas összefüggő almást telepít. A jászberényi Lenin Tsz tagjai negyven holdas almaterülettel és hat­van holdas barackossal ala­pozzák meg a gyümölcster­mesztést. A Vörös Csillagban pedig ötven holdon diófákat ültetnek el. Tiszazugban a ti­szamenti gyümölcsösök is to­vább bővülnek. A tiszasasi Rákóczi, a tiszaugi Tisza- győngye és a szandaszöllősi Vörös Mező Tsz-ek főként alamafákat telepítenek. „Édes“ emberek között Éjjel esett az eső, nagy még a sár, s a Szolnoki Cu­korgyár vaskapuja kicsit ne­hezen nyílik. Aztán, hogy szabad lett az út, újra fel­berreg a jászkarajenői Űj Barázda vontatója, s a púpo­zott répakupacokkal megra- kottan begördül a nagy ud­varra. Kövessük a répa útját? Egy iskolai tankönyv azt ál­lítja, hogy legalább húsz bo­nyolult művelet szükséges ahhoz, hogy a répából cukor legyen. Ez tehát egyelőre nehézkes útnak ígérkezik. Inkább próbáljuk megkeres­ni a gyár főmérnökét, Viczi- án elvtársat. Ö talán vál­lalkozik a kalauzolásra. Amikor kezet fogunk, s a hatalmas zajban a fülébe kiálthatom jövetelem célját, a szemén látom: nem lesz könnyű feladat. Sok munká­ja van, s ilyenkor vajon ki szereti, hacsak egy percre is «feltartóztatják? A cukorforrásnál . így kerültem aztán Mészá­ros Sándor vegyészmérnök szobájába. =» Ez a ml legmelegebb Hőszakunk — mondja, s természetesen nem a gyári hőmérsékletre érti. ■—■ Na­ponta kétszázharminc vagon cukorrépát dolgozunk fel, ami a mostani gépparkkal majdnem maximális terme­lést jelent. Jövőre kicseré­lünk néhány répamosót, új kazánt is kapunk, s a terve­zett évi feldolgozás már lé­nyegesen emelkedik. Alapos sétára indulunk. Megállunk a gőzmeghajtásos gépek. között, s a vegyész- mérnök — tizenegy éve dol­gozik itt — a tulajdonosok otthonosságával mutat maga köré: — Néhány év múlva nem ismer a gyárra. Villany­gépeink lesznek és új turbi­náink. Hogy mennyi cukrot adunk majd akkor? Bizonyá­ra a mai termelés kétszere­sét: Az egyik vastartályból vas­tag folyamként ömlik a ká­vébarna melasz. Megállunk egy pillanatra. Az emlékezet 1945-re ugrik. Emlékszel, kedves olvasó, hogy mit ad­tunk annak idején egy kilő melaszért? Egészséget jelen­tett és életet... És a Szol­noki Cukorgyárban az ömlő melasztól alig pár méterre az egyik nyolcszáz vagonos raktárban hatalmas cukorhe­gyek tornyosulnak... 24x120 óra — Százhűszas tempóval dolgozunk — mondja vissza­felé jövet Mészáros Sándor. •— Százhúsz napon keresztül napi három műszakban gyártjuk a cukrot. Meg kell mondani azonban azt is, ez a felelőtlen megsértése nagyon sok igazolatlan napot jelent. — Szigorú rendszabályo­kat léptettünk életbe — hal­lottuk a bérosztályon. — A második napi hiányzáskor levélben szólítjuk fel az ott­hon maradottat, amelyben közöljük, hogy ha nem je­lentkezik, négy nap múlva automatikusan megszűnik a munkaviszonya; És a mulasz­tott napok száma arányában megvonjuk a fegyelemsértő­től a túlórát és a vasárnapi dupla bérösszeget. — Szeretnénk megértetni az igazolatlan mulasztókkal, — mondotta Tisza József, a bérosztály vezetője — hogy a fegyelemsértésen túl elkö­vetnek egy másik bűnt is. Az ő munkájukat ugyanis azoknak kell elvégezni, akik becsületesen teljesítik a sa­ját kötelességüket is. Vége a műszaknak. Még néhány perc és a kapun ki­gördülnek a munkások ke­rékpárjai. A gyári szirénával egyidőben megszólal egy mozdony sípja is: tömött cukroszsákokat visz Buda­pest felé. A felírat pedig: Szolnoki Cukorgyár. Benedek István 104-iUvzuletfotoOft Faragó Jánosné I hazánk legöregebb termelőszövetkezeti asszonya A jászfényszarui cukrász- mester ugyancsak nagy gond­ba kerül, ha azzal bízza meg válaki, készítse el Faragó néni születésnapi tortáját. 1857. november 19-től min­den évet egy gyertyával je­lölve is óriás torta kereked­nék belőle, hogy minden gyertyaszál loboghasson raj­ta. S ha a születésnapi tor­ta el is maradt, születésnapi kedves meglepetésekben nem volt hiánya Faragó néninek. A késő reggeli órákban ünneplőbe öltözött kis cso­port tartott a külső faluszél­re vasárnap. Sindely Mátyás, községi tanácselnök és Ko- lozs János tanácstitkár, Ger­gely Rezső, a Petőfi Tsz könyvelője, Péter Lászlóhé, a községi nőtanács titkára, Sindely Mátyásné, a nőtanács aktívája virágcsokorral, íz­lésesen dekorált kis csoma­gokkal lépte át a tán még lakójánál is éltesebb ház küszöbét. S az ünnepelt, a száznégy­éves Faragó Jánosné máris meglepetve hallgatta a köz­ség népének köszöntését Sin­dely Mátyás tanácselnök szájából. — Több mint egy évszá­zadot mondhat magáénak Faragó néni. Olyan évszáza­dot, amely háborúval, harc­cal, keserűséggel teli. Már bölcsője felett ott lebegett egy vesztett szabadságharc fájdalma, az egész magyar nép bánata Nagy csend van a szobá­ban, csak a tanácselnök kö­szöntő szavai hallatszanak. ■ — Szívből örülünk, hogy megérte ezt a kort és sze­retnénk, ha a múlt hibáiért minden napját bearanyoz­hatnánk. Szeretnénk, ha a száznégyéves kezével, élet- tapasztalatával még sokáig figyelmeztetne bennünket, mint élő történelem. Szívből kívánjuk, még sokáig éljen erőben és egészségben. Zokogás tört fel a szoba csendjében, ahogy Sindely Mátyás tiszteletcsókkal il­leti a születésnapját ünnep­lőt. — Köszönöm édes gyer­mekeim, ezer áldás rátok. Ezer áldás gyermekeim. Simogatja szeretettel a fe­hér krizantém virágcsokro­kat, a meleg cipőt, a fejken­dőket, a kötényeket, a me­leg szoknyát, amivel a köz­ség népe meglepte. Beszélni kezdene, de újabb vendégek kopognak az aj­tón. Fehér blúzukról, égő­vörös nyakkendőjükről nem nehéz megítélni, kik lehet­nek. S az öt kislány felváltva szavalja a Hess Ernő tanító tollából papírra vetett alkal­mi köszöntőt. Míg ők, az életből mit sem sejtő kislá­nyok is elérzékenyülten em­lékeznek a koldúsbotra, me­a ke­koldulással segítette nyérkeresetben. S emléke rengeteg. Emlék­szik még a hatvani vasút megnyitására, s arra is, ami­kor a kiegyezés utáni „bé­kés időszakban” hogy. vertek szét a fényszaruiak egy por- tyázó osztrák katonacsapatot. Emlékszik, de nem szíve­Generációk ha találkoznak. Csépány Sanyika éppen száz­három évvel fiatalabb születésnapját ünneplő dédnagy- anyjánáL JZendez'áíhk ífyáU hogy nem volt mindég ilyen jó kedvünk. Szeptemberben ugyanis nagyon rossz répát kaptunk; Bár a szárazság -miatt a cukortartalom elég jelentős volt, a répák minő­sége mégis nagyon igénybe­vette a berendezéseket. Most kezdjük csak pótolni a le­maradást.' Később a tervosztályon megismerkedünk a szám­adatokkal is. Egy nap alatt 32 vagon kiváló minőségű kristálycukor készül, s az eddigi felmérések arra en­gednek következtetni, hogy nem lesz már baj a répa szállítmányok mennyiségével, de a minőségével sem. Orbán Jóskát sehol sem találni Persze a számok üres és szürke adatok maradnak, ha nem keressük meg mögöttük létrehozójukat: az alkotó embert. Ez a gondolat veze­tett, amikor benyitottam a szakszervezeti bizottság szo­bájába. — A titkár élvtárs a gyá­rat járja — mondja valaki, a benttartózkodók közül. — Kicsit később tessék;.; Hát akkor próbáljunk sze­rencsét Orbán Józseffel; A személyzeti osztályon beszél­tek róla, mégpedig igencsak dicsérőleg. Asztalosként ke­rült a gyárba, a nyári állás­idő alatt a • karbantartási munkálatok egyik vezetője, s most a nagy kampány alatt szakmunkási feladatokat lát el, technikusi szinten: — A Jóskát keresi? — kér­dezte egy jóképű legény a főzőknél és nagyot nevetett. — Öt aztán hiába! Munkás­őrségen van. — Délután? Vagy estefe­lé a lakásán? — Nohiszen — hangzott a válasz. — Nem beszél az mostanában senkivel. Tanul. A cukoripari technikumban vizsgázik. a. Igazolatlan mulasztás — szüret miatt De egy súlyos hiányossá­got mindenki megemlített, akivel csak beszéltem. A cu­korgyár munkásgárdája két részből áll. Az állandó mun­kások egész esztendőben dol­goznak, üzemálláskor ők vég­zik a karbantartási munkála­tokat. Másik részük — s ezek vannak többen — al­kalmi munkások, akik a kör­nyező falvakból járnak be dolgozni. S bizony sokszor előfordul, hogy egy-egy mun­kás néha két-három napot is mulaszt — igazolatlanul. Mi­kór aztán újra munkába áll­nak, egyszerűen közlik, hogy disznótorban, szüreten vol­tak. £s a munkafegyelemnek A jászalsószentgyörgyi Bé­ke Termelőszövetkezet dol­gozói november 7-e tisztele­tére tett vállalásukat teljes egészében teljesítették. A kitűzött határidőig 30 kát. hold őszi keveréket, 140 kát. hold őszi árpát, 500 kát. hold Őszi búzát elvetettek. A be- takartíási munkáknál 500 kát. hold háztáji és közös tengerit takartottak be, majd 110 kát. hold cukorrépát szedtek ki és elszállították azt. E munkálatok mellett 460 kát. hold földet trágyáz-^ tak meg és 8600 métermá­140 millió zloty szociális célokra A Lengyel Szakszerveze­tek Központi Tanácsa ez év első 9 hónapjában szociális­jóléti célokra több mint 140 millió zlotyt, a testnevelés fejlesztésére 74' milliót, kul­turális és népművelési cé­lokra 17 milliót, üdülési cé­lokra 14 milliót, a nemzet­közi kapcsolatok erősítésére csaknem 3 millió zlotyt köl­tött. A Lengyel Szakszerve­zet Központi Tanácsa elnök­ségének jelentéséből kitűnik, hogy ez év első 9 hónapjá­ban különböző célokra ösz- szesen 279 millió zlotyt for­dított zsa szilázst készítettek. Az 1000 kát hold mélyszántás­ból már 800 holdon végez­tek november közepéig. A termelőszövetkezet 80 hold öntözéses kertészetében is végeztek a betakarítással, így a fagyveszélyes termé­nyek szakszerű tárolása is megtörtént Köszönetünket fejezzük ki a traktorosoknak, akik szinte éjjel-nappal a földeken voltak. Különösen kiemelkedő munkát végzett Kertész János traktoros, aki fáradságot nem ismerve nap­pal vetett, éjjel pedig ta­lajt készített elő. HalIa János levelező. lyet Faragó néni keze érin­tett, évekig kéregetvén ala­mizsnát a vásári néptől. „Nincs is már meg a bot, de emlékszik rája, Emlékét megőrzi sok-sok unokája.” Aztán röppennek is ki a kicsi lányok: Szilágyi Erzsi, Juhász Erzsi, Penczner Ica, Kiss Marika, Farkas Teri — ahogy jöttek. És Faragó né­ni botjára támaszkodva kí­séri útjára az úttörő vendég­sereget. Megkapó látvány. Majd egy évszázaddal több nyomja vállát, a töpörödött kis öregasszonynak köszön­tőinél. Szóhoz is alig jut, pedig lenne mit mesélnie. Annyi terhet kevesek vállára rak az élet, mint a Faragó né­nijére. Korán árvaságra ju­tott s özvegy édesanyja nagy nélkülözések között nevelte őket. Az öccse már akkor sen emlékezik azokra az évekre, mikor az utcára ke­rült s mint öreg koldúsasz- szony könyöradományból te­remtette elő a mindennapi falatot. Most megbecsülik Faragó nénit. A Petőfi Termelőszö­vetkezet szociális juttatások­kal kedveskedik. Termelő­szövetkezeti nyugdíjat élvez, s az egész község közmeg­becsülése, tisztelete veszi körül. Sőt, nemcsak a. falué. A Petőfi Termelőszövetkeze­tet patronáló (amelynek tag­ja Faragó néni) Budapesti Telefongyár kisfilmet készí­tett Faragó néniről, s szüle­tésnapi ajándékként nemré­giben levetítették a község­ben a Faragó néni életéről szóló filmkockákat. Talán ez volt a legstílu­sosabb ajándék. Egész élete olyan, mint egy megrázó filmdráma. Borzák Lajos Van pénz — befejezik a Lomb utcai iskola építését Szolnok, Domb utca. üj épület emelkedik itt, nem is olyan régen készült el. Négy- tantermes, modern iskolát kapott a VIII. kerület, hogy a gyermekeknek ne kelljen messzire járni a tudomá­nyért Eredetileg a Csallóköz ut­cára tervezte a megyei ta­nács, hogy alsótagozatos diá­kok részére két tantermet építtet állami beruházásból 1963-ban, de a szülők a mi­nisztériumhoz fordultak ké­résükkel, s megkapták az en­gedélyt. Az idei év első mun­kanapján, január 2-án meg­kezdték az építkezést a Lomb utcában. Egy mezőtúri négy­Felújítják az ószöllői művelődési otthont Már befejezéséhez közele­dik Tiszaföldvár külterüle­tén, az Öszöllő nevű részen lévő művelődési otthon fel­újítási munkálata. Az építkezéshez 30 ezer fo­rintot biztosítottak a község­fejlesztési alapbóL Ezenkívül a község lakossága is nagy­arányú társadalmi munkát végez. így többek között a Szabad Nép Tsz többezer forint értékű munkával és építkezési anyaggal járult a költségekhez. Sőt, rádiót és lemezjátszót is ad a termelő- szövetkezet a művelődési ott­honban megnyíló klub részé­re. A felújított művelődési há­zat november végén adják át rendeltetésének. tantermes iskola mintájára A 900 ezer forintból — ami az épület teljes költsége —. akkor mindössze 300 ezer fo­rint volt együtt, meg az alap­rajz. (Az Abonyi úti 4 tan­termes iskola 1 500 000 Ft-ba került.) Építkezés közben köz­ségfejlesztési alapból és egyéb forrásokból sikerült a pénz nagyrészét előteremteni Az iskolát angol. WC-vel tervezték, azonban a Körösi úti csatornába, amely csak esővíz elvezetésére szolgál; nem köthették be. 250 000 fo­rintra lett volna szükség a derítő építéséhez, de erre már nem futotta a pénzfor­rás. Szeptemberben megkezdő­dött a tanítás az új iskolában, annak ellenére, hogy víz sem volt és hiányzott az a bizo­nyos mellékhelyiség is. A gyerekeket a szomszédos óvo­dába vitték át szünetekben. A szülők reklamáltak, de hát... pénz az nem volt. Most, két hónap után, vég­re afelől tájékoztatott ben­nünket Ladányi Imre, a vá­rosi tanács művelődési osztá­lyának munkatársa, hogy si­került a pénzt megszerezni, s a múlt héten, szombaton hoz­zákezdtek a derítő építéséhez. Rövidesen bekötik a vizet is az iskolába.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents