Szolnok Megyei Néplap, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-18 / 246. szám
1961. október 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megkezdődött as SZKP XXI/. kongresszusa A nemzetközi munkásmozgalomról A nemzetközi munkásmozgalom problémáiról szólva, Hruscsov ezeket mondta: a kommunisták folytatják a jobboldali szociáldemokrata vezetők elvtelenségének szakadár akcióinak leleplezését, ugyanakkor együtt akarnak működni a szocialisták körében minden egészséges erővel, közösen akarnak harcolni velük a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért. ,,Ez nem ideiglenes taktikai jelszó, ez a kommunista mozgalomnak a munkásosztály alapvető érdekei által diktált általános irányvonala.” Az SZKP Központi Bizottságának titkára kiemelte, hogy a munkásmozgalom fejlődésében kivívott sikerek elválaszthatatlanul összefüggnek a kommunista pártok tevékenységével. Közölte, hogy az elmúlt öt esztendő alatt a kommunisták testvéri családja még 12 párttal, a kommunisták létszáma pedig hét millió fővel növekedett Az SZKP Központi Bizottságának első titkára rámutatott, hogy a XX. kongresz- szusnak a testvéri pártoktól támogatott határozatai megsokszorozták a kommunista mozgalom hatalmas alkotóerőit, előmozdították: a testvéri pártok életében, kölcsönös viszonyukban visszaálljon a lenini szellem. Hruscsov kijelentette: „fontos mérföldkövek voltak a kommunista világ- mozgalom fejlődésében a kommunista és munkáspártok képviselőjnek a legutóbbi években tartott tanácskozásai. A nemzetközi kommunista tanácskozások a testvéri pártok által feltalált olyan formák egyike, amelyek a mai körülmények között biztosítják harcos együttműködésüket A ma rxisták-leninisták számára kétségtelen — mondotta Hruscsov —, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom gyökeres érdekei megkövetelik a következetes és lankadatlan akcióegységet, s a kommunista és munkáspártok hűségesen kitartanak emellett Csak a jugoszláv kommunisták szövetségének nemzeti korlátoltságától sújtott vezetői tértek le a közvetlen marxista- leninista útról olyan görbe ösvényre, amely a revizio- nizmus posványába vezette őket. Revizionista eszmék hatják át a jugoszláv kommunisták szövetsége vezetőségének nemcsak elméleti, hanem gyakorlati tevékenységét is, Az általuk vett és a szocialista világközösségtől elszigetelt, elkülönült fejlődési irány káros és veszedelmes. Ez az imperialista reakció kezére játszik. Nacionalista Irányzatokat táplál és végeredményben a szocialista vívmányok elveszítéséhez vezethet abban az országban, amely leszakadt az új világ építőinek baráti és egységes családjáról Pártunk — mondta Hruscsov — bírálta és bírálni fogja a jugoszláv vezetők revizionista koncepcióit. Mint internacionalistáknak, okvetlenül aggódnunk kell a testvéri jugoszláv népek sorsa iránt, amelyek önfel- áldozóan harcoltak *» fasizmus ellen és a győzelem után a szocialista építés útját választották Ezzel kapcsolatban Hruscsov kiemelte a kommunista és munkáspártok képviselőinek 1960 novemberében tartott moszkvai tanácskozásán hozott útbaigazítások óriási jelentőségét a munkásosztály pártja összetartásának további megszilárdítása szempontjából. Ezek az útbaigazítások elengedhetetlennek nyilvánítják minden párt részére a kollektív módon hozott közös határozatok teljesítését és minden olyan akció megakadályozását, amely megbonthatja a kommunisták sorainak egységét, A szocializmus a marxiz- mus-leninizmus zászlaja alatt haladó tömegek alkotó tevékenységének eredménye — mondta Hruscsov. Hozzáfűzte, hogy a kommunisták ellenzik az ilyen vagy olyan társadalmi-politikai rendszer erőszakos, mesterséges rá- kényszerítését más országokra. Meggyőződésünk — hangsúlyozta Hruscsov —, hogy a szocialista rendszer végeredményben diadalt arat mindenütt, de ez egyáltalán nem jelenti, hogy ezt a győzelmet más országok belügyeibe való beavatkozással fogjnk kivívni „Eszméket nem lehet szuronyokkal szállítani, mint azelőtt mondták, most pedig helyesebb lenne így mondani: rakétákkal.” Hruscsov azt is hangsúlyozta, hogy ennek vagy annak az országnak harcra kelt népe nem marad egyesegyed ül a világimperializmussal szemben. Oldalán vannak hatalmas nemzetközi erők, amelyek rendelkeznek minden megfelelő eszközzel, hatásos erkölcsi és anyagi támogatás nyújtására. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára kijelentette, hogy a kommunisták ellenzik a forradalom exportját. Mi azonban nem ismerjük él az ellenforradalom exportjának jogát, a nemzetközi csendőr funkciójának betöltéséhez való jogot. A forradalmat indító népek ügyeibe való imperialista beavatkozási kísérlet nem esvéb, mint agresszió, az általános béke fenyegetése. Kötelességünk nyíltan kijelenteni — mondotta Hruscsov —, hogy a kommunisták az ellenforradalom imperialista exportja esetén összefogásra szólítják fel valamennyi ország népeit, mozgósítják erőiket és a szocialista világrendszer hatalmára támaszkodva döntő ellenállást fejtenek ki a szabadság ellenségeivel, a béke ellenségeivel szemben. „Egyszóval: amilyen az adj isten, olyan a fogadjisten!” A legutóbbi hónapokban az imperialisták tudatosan veszélyes helyzet megteremtésére törekedtek Európa közepén. A nemzetközi helyzet kiéleződése közepette — mondta Hruscsov — kénytelenek voltunk megfelelő intézkedéseket tenni, hogy megvédhessük hazánkat az agresszorok mesterkedéseitől és megmentsük az emberiséget egy új világháború veszélyétől. Ezeket az intézkedéseket egységesen támogatták népeink, helyesen értelmezték más országok néped, amelyek tudják, hogy a Szovjetunió sohasem lép elsőnek a háború kirobban tásáinak útjára. Hruscsov rámutatott, hogy Nyugaton most egyesek olyasmit állítanak, mintha a szovjet kormánynak az ország védelme megszilárdítására hozott intézkedései a békés együttélés politikájának feladását jelentenék. A békés együttélés elvei — hangsúlyozta Hruscsov változatlanul a szovjet külpolitika általános irányvonalát jelentik, — A háborús veszélyt azonban — folytatta Hruscsov — nehéz egyoldalúan elhárítani, miként nehéz eloltani a máglyát is, ha az egyik ember vizet önt a tűzre, a másik pedig olajat. ,,A nyugati hatalmaknak, amelyeknek nem kevésbé érdekük, mint nekünk, a termonukleáris katasztrófa elkerülése, a maguk részéről szintén keresniük kell a módot a vitás kérdések kölcsönösen elfogadható alapon történő rendezésére”. Az SzKP külpolitikai teYékenységének igen fontos alkotó eleme a harc az általános és teljes leszerelésért — folytatta Hruscsov. — Nem arról van szó, hogy a szocializmus egyoldalúan szereljen le az imperializmus előtt és viszont, hanem arról, hogy egyetemesen mondjunk le a fegyverekről, mint a vitás nemzetközi problémák megoldásának eszközéről. Igen nagy jelentőségű a béke megőrzése és megszilárdítást szempontjából a második világháború maradványainak felszámolása. Mi ma i« hajlandók vagyunk arra, egyik félre nézve veszélyes? — Mi úgy vélekedünk, hogy a szocializmus erői, azok az erők, amelyek a békéért való harc álláspontjára helyezkednek, most hatalmasabbak az agresszív imperialista erőknél. Ha azonban egyet is értünk az Egyesült Államok elnökének nemrég elhangzott kijelentésével, hogy erőink egyenlők, akkor is teljesen ésszerűtlen dolog háborúval fenyegetőzni. Miután elismerik az egyenlőséget, ebből le kell vonni a kellő következtetéseket NapgB^BBilBiS filÉI N. SZ. Hruscsov megnyitja a kongresszust hogy a nyugati hatalmakkal karöltve, tárgyalások útján keressük a kölcsönösen elfogadható és megegyezésen alapuló megoldást. Gromiko külügyminiszternek az amerikai külügyminiszterrel és az Egyesült Államok elnökével, valamint az angol miniszterelnökkel nemrég folytatott megbeszéléseiről szólva Hruscsov ezt mondta: — Az a benyomásunk alakult ki, hogy a nyugati hatalmak bizonyos megértést tanúsítanak a helyzet iránt és hajlandók arra, hogy keressék a kölcsönösen elfogadható alapon a megoldást a német probléma és Nyugat-Berlin kérdésére. — Egyes nyugati politikusok, hogy úgy mondjam „jó tanácsot” adnak nekünk, azt mondják, hogy a békeszerződés aláírása veszélyes a Szovjetunióra és a többi szocialista országra nézve. Hogy értsük ezt? Mióta gondolják úgy, hogy a háború csak az jainkban veszedelmes dolog az erőpolitika. Hruscsov kijelentette: — A német békeszerződést alá kell írni és meg is történik majd az aláírás a nyugati hatalmakkal együtt* vagy nélkülük. Hruscsov újból kijelentette, hogy a német békeszerződés alapján fogják rendezni Nyugat-Berlinnek, mint demilitarizált szabad városnak a helyzetét is. Rámutatva arra, hogy a Szovjetunió nem nyújtott semmiféle ultimátumot, amikor azt javasolta, hogy kössék meg a német békeszerződést, Hruscsov kijelentette: „a szovjet kormány ma is ragaszkodik a német kérdés mielőbbi megoldásához, ellenzi a megoldás végtelenségig való halogatását. Ha a nyugati hatalmak késznek mutatkoznak a német kérdés rendezésére, akkor a német békeszerződés aláírása határidejének nincs olyan nagy jelentősége; akkor mi I nem fogunk ragaszkodni ab hoz, hogy a békeszerződést 1961. december 31-ig feltétlenül alá kell írni. A fő dolog megoldani a kérdést, megszüntetni a második világháború maradványait, aláírni a német békeszerződést. Ez az alap, ez a lényeg.” Hruscsov hangsúlyozta, hogy már régóta megérett az ENSZ-gépezet lényeges megjavításának kérdése, mert az ENSZ gépezete „a hidegháború évei alatt berozsdásodott és azóta hibásan működik”. Itt az ideje, hogy végre elismerjék a Kínai Népköztársaság törvényes jogait az ENSZ-ben. A kialakult helyzetben a legésszerűbb lenne megkötni a békeszerződést mindkét német állammal és felvenni őket az ENSZ tagjai közé. Itt az ideje, hogy a világon kialakult három államcso- port, a szocialista, a semleges és az imperialista államok csoportja teljesen egyenjogúvá váljék az ENSZ minden szervében. Hruscsov kijelentette! a pépek életbevágóan fontos érdekeivel összhangban meg kell oldani a gyarmati elnyomás végleges megszüntetésének problémáját, minden formájában és megnyilvánulásában meg kell szüntetni a gyarmati elnyomási Az egész nemzetközi helyzet javulása szempontjából, nem kevésbé fontos szerepet játszhat a megérett regionális politikai problémák megoldása. E problémák közé sorolta Hruscsov az atomfegyvermentes övezetek megteremtését elsősorban Európában és a Távol Keleten, meg nem támadási szerződés megkötését a varsói szerződés szervezetéhez tartozó országok és az északatlanti katonai tömb országai között, elválasztó övezetek megteremtését a katonai csoportosulások fegyveres erői között és az idegen területeken állomásozó fegyveres erők csökkentését — Jelentette ld Hruscsov. Az Egyesült Államokkal való kapcsolatokról szólva kijelentette, hogy az Egyesült Államok politikája az utóbbi években változatlanul a nemzetközi helyzet kiélezésére irányult, ez sajnála- latot kelt minden békeszerető népben. Ami a Szovjetuniót illeti* a Szovjetunió mindig úgy vélekedett és ma is az a véleménye, hogy nincs más mód az egyetemes pusztító háború elhárítására, mint az államok közötti kapcsolatok rendezése, tekintet nélkül társadalmi rendszerükre. — A fö dolog az — hangsúlyozta Hruscsov —, hogy az Egyesült Államok mondjon le a vitás kérdések háború útján történő megoldásáról és nemzetközi kapcsolatait a békés gazdasági verseny elvein építse. Ha a realizmus kerekedik felül az Egyesült Államok politikájában* akkor elhárul az egyik komoly akadály az egész nemzetközi helyzet javulásának útjából. Ez nemcsak a mi országaink népei számára lenne nyereség, hanem más népek, a világbéke ügye szempontjából is. Hruscsov hangsúlyozta azt a nagy szerepet, amelyet a gazdasági kapcsolat, mint a békés együttélés egyik legfontosabb eleme, a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésében játszik. Rámutatott, hogy a beszámoló által érintett időszakban a Szovjetunió külkereskedelme mintegy megkétszereződött. Több mint 80 országgal vannak szilárd kereskedelmi kapcsolatai, és több mint száz országgal tart fenn kulturális kapcsolatokat. Évenkint 700 000-nél több szovjet ember utazik külföldre és több mint 700 000 külföldi látogat a Szovjetunióba. Hruscsov kijelentette: *,a íelenlegi feltételek között megnyílt annak lehetősége, hogy arra az egész időszakra megvalósítsuk a békés együttélést, amelyben meg kell oldódniok a világot jelenleg megosztó szociális és politikai problémáknak. Az ügy úgy halad, hogy még a szocializmusnak az egész földre kiterjedő győzelme előtt, a kapitalizmusnak a föld egyrészén való megmaradása mellett, reális lehetőség van a világháborúnak a társadalom életéből való kiküszöbölésére”. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára hangoztatta, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet a következő feladatokat állítja a Szovjetunió külpolitikája elé: Tántoríthatatlanul és következetesen meg kell valósítani a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélését, mint a Szovjetunió külpolitikájának fő irányvonalát; erősíteni kell a szocialista országok egységét a testvéri együttműködés és kölcsönös segítség alapján, hozzá kell járulni a szocialista világ- rendszer hatalmának megerősítéséhez; fejleszteni kell a kapcsolatokat és együtt kell működni a világ minden békeharcosával; erősíteni kell a proletárszolidaritást az egész világ munkásosztályával és dolgozóival, sokoldalú anyagi és erkölcsi segítséget kell nyújtani azoknak a népeknek, amelyek az imperialista és kolonialista iga alól való fel- szabadulásukért, s függetlenségük megerősítéséért küzdenek; széleskörűen fejleszteni kell a nemzetközi üzleti kapcsolatokat, a gazdasági együttműködést és a kereskedelmet minden olyan országgal, •— amely ilyen kapcsolatokat akar fenntartani a Szovjetunióval; AktÍT és rugalmas kfiipolitikát kell folytatni tárgyalások útján el kell érni a megérett világproblémák megoldását, le kell leplezni a háborús gyújtogatok kísérleteit és mesterkedéseit Azzal összefüggésben, hogy a Szovjetunió a kommunizmus kibontakozott építésének szakába lépett, Hruscsov ki- jelenetette, az ország nagy utat tett meg annak az alapvető gazdasági feladatnak a megoldására, hogy elérje és túlszárnyalja a legfejlettebb kapitalista országokat az egy főre jutó termelés tekintetében. A Szovjetunió, amely jelentősen túlszárnyalja az Egyesült Államokat a termelés növekedésének ütemében, a legutóbbi évek folyamán kezdte maga mögé utalni az Egyesült Államokat sok fontos termelési ág abszolút növekedésének tekintetében U , Jelenleg a Szovjetunió állítja elő a világ ipari termelésének csaknem egyötöd részét. Minden lehetőség megvan rá, hogy ne csak teljesítsék, hanem túl is teljesítsék a hétéves tervet. A Szovjetunióban a nemzeti jövedelem háromnegyed része a dolgozók szükségleteinek kielégítését szolgálja. 1965 végére semmilyen adót nem szednek a lakosságtól. Az építkezések mennyiségének és ütemének tekintetében a Szovjetunió első helyet foglal el a világon. A szovjet tudósok széles fronton folytatnak kutatómunkát korunk egyik legfontosabb problémája megoldására, — az irányítható termonukleáris reakció megvalósítására. A Szovjetunióban jelenleg a munkások 40 százaléka, a kolhozistáknak pedig több mint 23 százaléka rendelkezik közép- és főiskolai végzettséggel. Az osztályviszonyok a Szovjetunióban fejlődésük új (Folytatása a 4. oldalon.) (Folytatás a 2. oldalról) regeivel való további együttműködéstől. Ezek magukévá szeretnék tenni a nép harcának gyümölcseit, meg szeretnék fékezni a nemzeti forradalom fejlődését Ezek az erők a külső imperializmussal és az országukon belül a feudalizmussal való megalkuvás irányában haladnak, s diktátori módszerekhez folyamodnak. Hruscsov ilyen politika példájaképpen Pakisztánra utalt. Pakisztán szomorú sorsa — mondta — elgondolkodásra készteti néhány olyan más ország közvéleményét, ahol befolyásos erők feldúlják a nemzeti egységet, meghurcolják a haladó vezetőket, elsősorban a kommunistákat. -,,A kommunista- ellenesség útjára térni a nemzeti erők megbontását, az imperialisták és gyarmatosítók javára való gyengítését jelenti.” Hruscsov arra is rámutatott, hogy minél szilárdabb ■) rlemnlcratikus nemzeti erők ( egysége, minél következetesebben hajtják végre a megérett társadalmi és gazdasági átalakulásokat, annál erősebb a fiatal állam. Erre Kuba példáját hozta feL Az imperialista ügynökség mind gyakrabban fordul a felszabadult országokhoz olyan tanácsokkal, hogy ne hamar- kodják el az átalakulásokat. Azt állítják, hogy nem kerülhetik el azt a hosszú utat, amelyet az európai és az amerikai tőkés országok megtettek. Ezzel kapcsolatban Hruscsov kijelentette: a kommunisták véleménye szerint a népek felszámolhatják évszázados elmaradottságukat a szocializmus útján. Mi azonban senkire nem erőszakoljuk eszméinket és azt az őszinte meggyőződésünket, hogy előbb-utóbb minden nép megérti: nincs más út a boldogság és a jólét felé.