Szolnok Megyei Néplap, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-17 / 245. szám

1961. október 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Levelezőink írják MA MÁR SZERETIK Cserkeszöllőn is, mint any- nyi más helyen, meghódította a lakosságot az új kereske­delmi forma. Igaz, nálunk az első önkiszolgáló boltot ide­genkedve fogadták az embe­rek. Ez nem is csoda, mert ahhoz voltunk szokva, hogy kértünk és a boltos adta az árut. Szinte félve nyúltunk a kirakati portékához — még majd azt hiszik, hogy lopunk — mondogatták sokan. Ma községünk lakói büszkék az önkiszolgáló boltra és hogy kedvelik az új formát, annak elősegítője az előzékeny bolt­vezető. Pinczés Pál ÖREGEKET KÖSZÖNTÜNK Mezőtúrról özv. Csete Bá- lintné írja, hogy e hó elején kedves ünneplésben volt ré­sze az időseknek. Kerületen­ként köszöntötték az örege­ket. A IV. kerületben Tóth Mihály és Huszár Sándorné mondta az üdvözlőbeszédet. Mi öregek többen könnyes szemmel, de igen jóleső ér­zéssel köszöntük meg a meg­emlékezést és az ajándékot. Jászkiséren is megrendez­ték az öregek délutánját. — írja Balogh István. — Már jóval az ünnepség megkezdé­se előtt feketeruhás nénik és bácsik ballagtak a kultúrház felé. Több mint 200-an gyűl­tek össze az öregek, az ízlé­sesen terített asztalok mel­lett. Az első kedves megle­petést az ajándékműsor kel­tette. Majd Gócza József, a jászkiséri Kossuth Tsz elnö­ke köszöntötte őket. A nőta­nács és a Vöröskereszt tagjai vendégelték meg a meghí­vottakat. EZ MAR EMBERTELEN­SÉG Rizscséplés volt a kisúj­A TÖRÖKSZENTMIKLÓ­SI MEZŐGAZDASÁGI GÉPGYÁR felvételre keres kereske­delemben Jártas, nagy gyakorlattal rendelkező adminisztratív dolgozókat raktárvezetői és fo­lyamatos leltározói munkakörbe. Felveszünk továbbá mázoló és festő szakmunkásokat. Jelent­kezni lehet személyesen, vagy Írásban a vállalat munkaügyi osztályán. szállá$i Búzakalász Tsz 11. üzemegységénél. A kévéket szállító kocsik egyike elakadt az ingoványbán. Mivel a lo­vak nem bírták kihúzni, ko­csisuk vasvillával ütötte- verte a szerencsétlen állato­kat. Egy férfi szóvátette a bántalmazást, a hajtó azon­ban durván visszautasította szavait Gondoljunk csak arra, hogy az állatok védelmével közös vagyonúnkat védjük. Helyes volna, ha a tsz ve­zetősége foglalkozna ezzel az üggyel, mert mi tsz-tagok embertelenségnek tartjuk az állatok durva bántalmazását. D. P. SZÉPÜL A JASZALSÓ­SZENTGYÖRGY1 FILM­SZÍNHÁZ Bővítik nálunk is a mozit. Nagyobb lesz a nézőtér és korszerű előcsarnok is ké­szül. A helyi ktsz dolgozói jó munkát végeznek. Hal­lottuk, hogy hamarosan át­adják a filmszínházat ren­deltetésének. A község fej­lesztésével a lakosság is egyetért, s mi sem bizonyít­ja jobban, mint az általa végzett társadalmi munka. Bertalan István Mégegyszer: „sons 1B A szolnoki Vörös Csillag Filmszínház négy napon át nagy sikerrel játszotta a „So­ha többé!’* című, kiváló svéd dokumentumfilmet, mely a nácizmus rémtetteiről szól. Bizonyára sokan voltak, akik­nek e rövid' négy nap során nem volt alkalmuk a filmet megtekinteni. Az MSZBT és a TIT keze­lésében lévő moziban októ­ber 19-én és 20-án 5 és 7 órai kezdettel ezért ismét le­vetítik HiiiiHiiiiiiiiiiiiiHiitmiiiHiiiiiiiminiiiHiiiii E szám állandóan változik Hétről hétre jelentősen növek­szik megyénkben a járműtulaj­donosok száma. Jelenleg 600 ma­gánautó és 14 és félezer motor­kerékpártulajdonost tartanak nyilván a rendőrkapitányságon. Ez a_ szám azonban állandóan változik. Minden hétfőn vizsgáz­tatnak új gépjárműtulajdonoso­kat. Tegnap is hatvan személy szerezte meg a jogosítványát. Miimiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiimimiiiiimiiii — SZÜNETEL a felnőtt és gyermek betegek számára a rendelés, valamint a tüdő­szűrés október 23-tól 28-ig, tatarozás és festés miatt a Szolnok megyei tbc gondozó­ban. (Hősök tere, 2—i. sz.) Fallada, Hans: HALÁLODRA MAGAD MARADSZ — Magvető — A regény hősei — a Quan- gel házaspár — kisemberek. A politika, a társadalom egyáltalán nem érdekli őket, különösen, mivel a férfi amúgyis magának élő, zárkó­zott ember. De a háborúban egyetlen fiuk elesik. És ek­kor rádöbbennek, hogy akar­va, nem akarva, ők is függ­vényei a társadalomnak. Va­lamit tenniök kell, hogy a Fryd, Norbert: ÉLŐK DOBOZA — EURÓPA — A fiatal cseh író regénye a náci uralom alkonyán, 1944 végén játszódik egy kisebb koncentrációs táborban. A regény főhőse egy prágai ér­telmiségi, a rabirodába kerül, ahol az „élők dobozát”, a foglyok kartotékjait kezeli. többiek is lássák: nem jó a világ, amelyben élnek. És a két gyenge, idős ember röp­cédulákat kezd gyártani, kéz­zel írott levelezőlapokat he­lyeznek el lépcsőházakban, utcákon, s felhívásaikban til­takoznak a háború, a Führer módszerei ellen. A regény megrázó tükre a náci világ­nak s egyben jel és figyel­meztetés: a fasizmus ellen minden becsületes embernek harcolnia keLL, Az addig tépelődő ember vá­laszút elé kerül; szabad-e passzívnak maradnia az élet és a halál, a fasizmus és az antifasizmus harcában? A műben jelentős szerepet ját­szanak a Gigling táborba in­ternált magyarok, különösen a magyar lányok. Arany diploma — C arany szív Ősz a haja egy cseppet gyors a beszéde. Ahogyan vastagkeretes, sokdioptriás szemüvege mögül az öregkor szelíd, halk derűjével tekint fel, valahogyan Rózsahegyi Kálmánt juttatja az ember eszébe. Az ő sajátja volt ez a kicsit kópés derű, ez a ked­ves beszédmodor és az örök ifjúság az öreg arc mögött. Ez a Kálmán bácsi is örök­ifjú. Dr. Holló Kálmán öreg jászberényi orvos néhány napja vette át. az Eötvös Lóránd Tudományegyetem aulájában az aranydiplomát, az ötvenéves orvosi munkás­ságot elismerő oklevelet. De helytáll ma is, fiatalosan, fürgén. Amikor dr. Holló Kálmán 1911-ben a kezébe kapta a „Nos rector” kezdetű ékes latin írást, amely az orvos- tudományok gyakorlására jo­gosította fel, aligha gondolta volna, hogy milyen változa­tos, izgalmas, küzdelemes életet él majd. Egyelőre bol­dog volt és nagyon büszke. Nem magára, hanem a szü­leire. Édesapjára, a hatvani mozdonyvezetőre, aki hősi halált halt szolgálata telje­sítése közben egy havas téli éjszakán. Meg anyjára, aki özvegyen három gyereket nevelt fel varrótűjével. Há­lás volt nekik és háláját úgy akarta leróni, hogy minél szélesebbkörű ismeretekre akart szert tenni. Tanulni so­kat, sebészetet, szülészetet, gyermekgyógyászatot, ideg- gyógyászatot. És büszkén be­számolni az Édesnek. A szűk kis rendelőben ül egy ősz orvos és mesél. — Az első világháborúban ezredorvos voltam. Sokszor mentem ki az első vonalba, a segélyhelyekre, de soha nem tudtam megszokni a vért, közömbös maradni az emberi szenvedés iránt. Kint is kísérleteztem, jobban akar­tam gyógyítani, tökéleteseb­ben. 1918-ban jött haza. El­ment a Rókusba szülésznek. Aztán elérkezett 1920, és az addig kedveskedő kollégák hamar kitették a szűrét a bátor, szókimondó orvosnak. Holló Kálmán nem kellett a Horthy-rendszernek. — Hazajöttem Jászberény­be. Megürült a pályaorvosi állás. Nem jelentett volna sok pénzt, de biztos kerese­tet igen. Az állást — annak ellenére, hogy apám vasu­tas volt és a vasút szolgála­tában érte el a halál — nem én kaptam meg, hanem va­laki más, akinek harmad-, vagy negyedik állása lett. — Szülész lettem. Ilyen szakorvos ekkor nem volt Jászberényben. Le kellett győznöm azt a betegséget, amely ellen Semmelweiss küzdött valamikor. S amikor 1930-ban megjelent Jászbe­rényben az első szülész­szakorvos, ügy adhattam át neki a várost, hogy ez a rettegett betegség már jó­formán nem is fordult elő. A munkás éveket beár­nyékolta a fasizmus. Holló doktort és családját elhur­colták az egyik legszörnyűbb táborba, Birkenauba. Vasutat építettek itt. „Csak túlélni!” — szorította össze fogát. Ne­héz volt. Dolgozhatott volna a hírhedt kísérleteknél, mint orvos. Mégsem tette. 1945-ben felszabadult. Két fiával hazagyalogolt Jászbe­rénybe. A felesége ott pi­hen kinn, egy jeltelen tömeg­sírban. De előre kellett néz­ni. A háború örökségeként sok volt a nemibetegség. Itt volt szükség segítségre, és Holló doktor saját megma­radt műszereivel két éven keresztül fizetés nélkül lát­ta el a rászoruló betegeket. 1947-ben nevezték ki a meg­szervezett nemibeteggondozó intézet élére és máig is a bőr-, nemibeteggondozó in­tézet vezetője. Hogyan telnek napjai? Reggei beül az intézetnek csúfolt kis helyiségbe és el­látja a beérkező betegeket. Átlagban nyolcvanat. Ha­vonta kétezer beteget kezel két asszisztensnőjével. He­tenként kétszer kimegy a város szélére, a Fémnyomó­ba, hogy a munkások a hely­színen kaphassák meg a ke­zelést. Hetvenhárom ? s. Sa­ját bevallása szerint nem is érezné a kort, ha naponta három-négyszer nem kellene digitálist bevennie. Mert hiába a lendület, ha a mo­SZABÁLYTALAN INTERJÚ SZIL VESZI RO TOmZZOVAL Az asztalon párolgó fekete, s velem szemben egy mosoly­gó, kedves olasz vendég: Szilvesztro Tonizzo elvtárs. Igen! Elvtárs! Huszonkét éve tagja az Olasz Kommunista Pártnak, s most a SZÖVOSZ meghívására érkezett ha­zánkba, hogy közelebbről is megismerkedjék a magyar szövetkezeti mozgalommal. Ö maga „társadalmi” munká­ban látja el a monfalconei fogyasztási szövetkezet elnö­ki tisztét. Egyébként Olaszor­szág legnagyobb hajógyárá­ban munkás. — Tudja kié az a hajógyár ahol dolgozom? Fanfanié! — S jót nevet amikor látja cso­dálkozásomat. — Mennyi ideje tartózko­dik hazánkban? — Második hete. Hárman jöttünk. Ez az utolsó nap, amit Magyarországon töltök. De remélem mégegyszer el­jöhetek önökhöz. — Akkor talán nem va­gyok szerénytelen, ha azt mondom: jól érezte magát nálunk, — Pompásan. Egy könyvet írtam tele tapasztalataimmal, s azt szeretném majd odaha­za Olaszországban közzéten­ni. Elmondani mindenkinek, hogy milyen derűs, nyugodt és gondtalan az élet Magyar- országon. — Nekünk is vannak gond­jaink ... — No igen, de egészen má­A szolnoki földművesszö­vetkezeti énekkar híre-neve már rég túljutott városunk, megyénk határain. Az ének­kar legutóbb Békéscsabán, a szakszervezetek dalostalálko­zóján szerepelt sikerrel. Rész­ben az eddigi sikerek, részben pedig az énekkar augusztusi külföldi túrája indokolta azt, hogy végre „énekkaron kí­vül”, tehát a fehér asztal mellett is találkozzanak a lelkes dalosok, hozzátarto­zóik és a meghívott vendé­gek. E találkozóra szombaton este került sor a földműves­szövetkezetek szolnoki klub­jában egy napon kellemes hangulatú klubest keretében. Mint minden színvonalas klubestnél, itt is műsorral kezdődött a program. Nagy tor, az oly sokat átélt szív akadozik... Büszkesége a két fia. Mind­kettő hírneves orvos már, István, az egykori évfolyam- társ: Rusznyák professzor mellett dolgozik, a másik, Tamás, a koraszülött rész­leg vezetője az Orvostovább­képző Intézet gyermekosztá­lyán. Holló Kálmán doktor továbbadta a stafétabotot. S a kívánsága? Korszerű bőr- és nemibeteggondozót Jászberénynek! — Nem az én személyem a fontos — ragad karon —, ne rólam írjanak! Erről tes­sék írni. Hogy egy szűk kis helyiség egyben a vetkőző-, kezelő-, rendelőhelyiség is. Hogy a használt kötszeres tálat jobb híján a kezelőszék alatt tartjuk. Hogy ha vala­kit lefektetek a díványra a vizsgálathoz és ha föléhajo- lok, árnyékot vetek rá, mert csak így tudom elhelyezni! Igaza van. A helyiség va­lóban kicsiny és korszerűt­len. És én mélységes tiszte­letet érzek a hivatását sze­rető orvos iránt, aki ilyen körülmények között másfél évtizede kifogástalanul végzi nehéz, felelősségteljes mun­káját. • Négyszázan Iratkoztak be az egyetemre annakide­jén dr. Holló Kálmánnal. Harmincötén jelentek meg most, az aranydiploma átvé­telére. Telik az idő. Mi azt kívánjuk a jászberényi öreg doktornak: jó erőben vegye majd át a hatvanadik mun­kás évben a gyémánt dip­lomát is. Hernádi Tibor sok, mint a mieink. Én a múltkor Budapesten bemen­tem egy eszpresszóba, két fiatalember ült le az aszta­lomhoz. Amikor megtudták, hogy olasz vagyok, megkér­dezték mennyibe kerül ná­lunk egy gépkocsi. Itt a fiata­loknak ez a legfőbb gondjuk. Nálunk az, hogy egy diák miből fizesse ki az ötszázezer lírás évi tandíját az egyete­men. Én itt Magyarországon nagyon sok városban, falu­ban jártam a két hét alatt. Beszélgettem munkásokkal, s összehasonlítottam egy kicsit az olasz és magyar munkás életét. Nálunk a hajógyárban az átlag kereset ötvenezer lí­ra, ezzel szemben csak lak­bérre 15—20 ezer lírát fize­tünk, de megjegyzem, hogy egy ugyanilyen kétszobás la-, kás havi bére Rómában 40— 50 ezer líra. Ugyanakkor itt Sztálinvárosban. ahol sok munkással beszéltem a fize­tésük — s erről meggyőződ­tem — 2500—3000 forint. És mindössze 180 forint lakbért fizetnek. — Az élelmiszer áraknál is ilyen nagy különbség van? — Érdekesen alakul ná­lunk a felvásárlási és az el­adási ár. Nálunk a termelők­től például a bor literjét 40—50 líráért vásárolják fel. Ugyanakkor az eladási ára 140—160 líra. A hús kilójá­ért 240—250 lírát fizetnek a termelőnek. De a húsnak az üzleti ára nálunk 1600—1700 sikert aratott Balázs Ildikó, aki Váczi Mihály egyik ver­sét szavalta el, majd az énekkar lépett fel a Régi táncdal és a Baráti kör című számokkal. Budai Péter kar­nagy, s az énekesek egy­aránt kitettek magukért. Mi­előtt azonban erről szólnánk, számoljunk be egy közbeeső műsorszámról. Ez pedig az ötletes élőújság, melynek összekötőszövegót Tánczos László írta, aki egyúttal já­tékmester is volt. Hamar Pál, Abonyi Mária, Márvány Jó­zsef és Humli Dezső játszot­ták el, elevenítették fel új­ból a cseh- és lengyelországi utazás megannyi kedves él­ményét. Ezután következett Budai Péter vezetése alatt a vidám fejtörő. Legügyesebb­nek Nagy Ferenc és Hamar Pál bizonyult, akik egy-egy üveg bort nyertek. És megint csak kitört a tapsvihar, amikor az ének­karnak járó jutalmat, a szép serleget átadták, aminek tar­talmát — a finom, zamatos barackpálinkát — mindenki szívesen kóstolta meg A vállalat vezetősége ez­után csendes sörözgetésen látta vendégül az énekkar tagjait és a vendégeket, s nem hiányzott természetesen a zenekar sem, amely éjfél után két óráig húzta a talp- alávalót... líra.:. Mezőtúron a Petőfi Termelőszövetkezetben meg­látogattam egy sertésgondo­zót lakásában. Farkaséknál mennyei illatok fogadtak a konyhában. Kíváncsian fel­emeltem a fedőt a lábasról. Pörköltet főztek négy kilo­gramm húsból. S mennyiért vették? 17 forintért kilóját, annak a finom birkahúsnak. — Szeretném a véleményét hallani földművesszövetkeze­teinkről is.., ■— Nem hittem volna, hogy az 1956-os ellenforradalom után ilyen jól szervezett ke­reskedelmi hálózatot, ilyen nagy árubőséget találok Ma­gyarországon, s hogy a költ­séggazdálkodás terén ilyen eredményeik vannak. Igaz önöknél az állam hathatósan segíti a szövetkezeteket. Ná­lunk is van állami segítség, de csak papíron. A gyakorlat­ban ebből a baloldali szövet­kezetek semmit sem kapnak. — Elmondana valamilyen kedves emléket azokból, ame­lyeket magával visz? — Amikor Heves megyé­ben bementem egy szövetke­zeti borozóba, egy öreg bácsi jött oda hozzám, s elmondta, hogy ő fiatal korában, mint katona járt Olaszországban. Azóta sokat gondolkodott rajta, hogy a két ország né­pének miért kellett háborús­kodnia egymással. Mondtam néki: „mi kommunisták nem akarjuk a háborút, s hogy mi reméljük azt, hogy az olasz és magyar nép egymás elleni harcára soha többé nem kerül sor”. — Még egy utolsó kérdést. Milyen benyomásokkal távo­zik tőlünk? =» Azzal, hogy itt az em­berek derűsen, nyugodtan és jól élnek. Azzal, hogy a ma­gyar munkásnak összehason­líthatatlanul jobb élete van. mint az olasz munkásnak. Csak köszönetét tudok mon­dani a SZÖVOSZ-nak, ezért a meghívásért, ezért a meleg baráti vendéglátásért. S még búcsúzóul annyit, önök nem tudják Magyarországon, hogy milyen jó életük van. Varga Viktória «iiuiiHiiiiiiiiiiimiiiuiiiimiuiuMintumi« ÖH SZENT BÜROKRÁCIA Az olaszországi Piacenza városka hatóságai szolgálati úton kérték a minisztériu­mot, utaljanak ki számukra egy új írógépet a hivatalos akták elkészítéséhez, miutáh a használatban lévő gép már nem képes hat olvasható át­ütést készíteni. A beadvány­ra négy hét múlva a követ­kező szövegű válasz érkezett: „Kérelmük, sajnos, nem ve­hető figyelembe, mert nem az előírásos hat példányban nyújtották be...” (A „Schweizer Illustrierte”-bői) MŰSZAKI BECSLÉST TART SZOLNOKON a Magyar Hirdető kirendeltségén Kossuth tér 10. sz. alatt — telefon: 19—50 október 19-én, csütörtökön délelőtt 10 órától a MŰSZAKI ANYAG ÉS GÉPKE­RESKEDELMI VÁLLALAT. írásbeli bejelentések a fenti címre küldendők. (Budapesti cím: VI., Népköz- társaság útja 28. sz. telefon: 127—731.sz.) FIGYELEM A KUNSZENTMÁRTONI VEGYES KTSZ mindenféle építőipari munkát, új családi házak épí­tését, régi lakóházak javítását, átalakítását kedvez­ményes árakon végzi. VÁLLAL: asztalos munkát, újat és javítást, bútorfé­nyezést, rádió és háztartási kisgépek javítását, vil­lanyszerelést. Egy kellemes klubestről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents