Szolnok Megyei Néplap, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-15 / 244. szám

Kép szöveg nélkül. filínclc a földekről J ó az, hogy mozijaink vásznára a paraszti, mai paraszti életről is vetíte­nek filmeket Így legalább a lábbelijét kockajíövön kop­tató városlakó is megtudja, hogy ma már nem nyereg alatt, hanem betonsilóban pu­hítják faluhelyt a szilázst; s hogy gulyást nemcsak kon­dorban rotyogtatnak, de kon­zerv formájában is vásárol­nak az fmsz-boltokban. Ke­vésbé jó, ha a városi ember a falusiak, a tsz-ek életéről olyat lát, ami a valóságban nincs, vagy ha van: nem kí­vánatos. A „Dúvad’’-ban például a brigádvezető azzal szerez te­kintélyt (?) magának, hogy előbb öt, majd tíz munka­egység levonásával fenyege­tőzik. Ilyen büntetéshez csak a vezetőségnek van joga; an­nak is évente öt munkaegy­ség felső határig. Ugyancsak a „Dúvad"-ban láttam jóko­ra istállót, melyben egyetlen — igaz: szemrevaló! — me­nyecske fejt. S mi van a „Dúvad”-beli istállóban ácsin­gózó többi tehénnel? Azokat nem fejik? Vagy valamennyi szárazon áll? No, tiszteltetem az ilyen tsz-tl Jó volna — ha volna! — ellenben olyan express-vetés, aminőt a legutóbbi, a 40. szá­mú Magyar Híradó mutat be Abonybóí A derék gépállo- • t,!J másiak reggeltől reggelig fel­szántják a talajt; abba pedig — állítólag! — nyomban vet­nek a szövetkezetiek. Se diszktiller, se gyürühenger, se fogas, se semmi.., Hát vetni éppenséggel lehet így is, következő nyáron azonban íratni — aligha. Tanulságul legyen szabad a rendezők figyelmébe aján­lanom: paraszti tárgyú film­nek sem árt, ha szakszerű. Zéró Zénó pártoló tsz-tag mozibérlet tulajdonos As én lányom vagy a mi lányunk —■ Idehallgass! Én megbú- bolom a lányodat, ha azon­nal le nem teszi a könyvet, — állt elém a feleségem és erőteljesen rámutatott Irén­re, amint a sezlon sarkában gubbasztott és talán még az orra hegyével is olvasott. Vállat vontam. Ez a dolog nem tartozik rám. Az asz- szony azonban nem hagyta annyiban a dolgot. — Szólj a lányodnak, hogy jöjjön azonnal törülgetni. Már a fele edény az aszta­lon van, elmosogattam. Hogy mi lett a vita vége, az talán nem is fontos. Sok­kal fontosabb az, hogy egy jó félóra múlva én álltam meg a feleségem előtt szét­vetett lábakkal. — A lányod, úgy látszik nem fér a bőrében. Látta, hogy lefekszem, hogy egyet szundítsak ebéd után. Erre fogja magát és bekapcsolja azt a vacak rádiót, ami még csak hagyján, de olyan erő­sen bömbölteti, hogy a hol­takat is fel tudná ugrasztani. Annyit mondok, szólj a lá­nyodnak, amíg jól van dolga. Nem lényeges, hogy a fele­ségem mit válaszolt. Tett-e egyáltalán valamit az én nyugodt szundikálásom érde­kében, de sokkal fontosabb az, hogy úgy négy óra felé a feleségem már nem bírt ma­gával. Kivágta a szobaajtót és indulatosan rámripako- dott. — Annyit mondok, térítsd észhez a lányodat, mert en nek holt biztos, nem jó vége lesz. Oda a féldélután, egyet­len oldalt nem tanult, egyet­len sort sem írt meg a házi­feladatából. Ha nem törődsz a lányoddal, én nem is tu­dom, mit csinálok. Hogy a feleségem mit csi­nált, az ebben az esetben Szörnyű állapotban van a Járműjavító büféje — Adjon gyorsan egy doboz Kossuth-ot szakikám! — Mi majd addig tartjuk a tetőt, hogy ránk ne szakadjon! nem tartozik ide, de annál inkább az, hogy hat óra táj­ban már én nem birtam ma­gammal. Irén egy negyedórá­ja ott állt a tükör előtt. Va­lami hallatlan nyugalommal fésülgette a haját, mintha a világon ez lenne a legfonto­sabb dolog, összeszorítottam a jobbkezemet és kirohantam feleségemhez a konyhába. — Tudod, mit csinál a lá­nyod egy félórája? Ott áll a tükör előtt és szépítgeti ma­gát. Először holmi csatokat rakosgatott a hajába, aztán kiszedte azokat a vacakokat és most egy negyedórája fé- sülködik, de olyan felháborí­tó nyugalommal, hogy a leg­szívesebben a falra másznék kínomban. Ez a te lányod! — csaptam rá feleségemre a konyhaajtót. Meg mernék es­küdni arra, hogy Irén min­den szót hallott és a legfel- háborítóbb az volt, hogy en­nek ellenére tovább fésülkö- dött. így adogatjuk nap, mint nap egymásnak Irént. Hol az enyém, hol a feleségemé. — Tegnap este azonban meg­változott a helyzet. Irén sápadtan jött haza az iskolából. Fájt a feje, émely gett a gyomra. Egyetlen falat le nem ment a torkán. Nagy nehezen belekönyörögtünk egy citromos limonádét. Fe­leségem gyorsan megvetette az ágyat. Én Irén hóna alá gyömöszöltem a lázmérőt. Pillanatok alatt felforgattuk az egész házat. Telefonáltam az orvosnak. Begyújtottam a szobába. Az orvos valami szokásos gyógyszert írt. El­rohantam a patikába. Mire hazaértem, Irén elaludt. Fe­leségem az ujiával intege­tett, hogy csendesen lépeges­sek. Letettem a gyógyszert az asztalra. Odaléptem a sezlon mellé. Irén mélyen, jóízűen aludt. Feleségem odahajolt hozzám és nagyon halkan a fülembe súgta. — Csak ne lenne semmi baja a lányunknak! Rossi Károly Apróságok A most érkezett skót ki- j vándorló a New York-i kikö­tő mólóján üldögél. Mellette J kimászik a vízből egy béka- l ember, leveszi sisakját és ci-' garettára gyújt — Ejnye, hogy ezt nekem senki sem mondta — morog a skót. — Én is jöhettem vol­na gyalog. Részlet egy tanúvallomás­ból; — A vádlott azt állítja, hogy a dolog extázisbán tör­tént de én pontosan emlék­szem, hogy a konyhában. * Egy fiatalember a követ­kező táviratot adja fel a pos­tán: „Szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek". A postáskisasszony azt mondja: *— Hozzáírhatna még egy szót Tíz szóért ugyanannyit kell fizetni, mint kilencért — De mit írjak még hozzá? — Talán mégegyszer azt hogy „szeretlek”. — Mégegyszer? Hiszen an­nak nincs semmi értelmei • Két nyúl találkozik. Az egyik bekötött lábbal sántá­kéi. — Vadásszal találkoztál? — Igen. — Rálőtt a lábadra? — Nem, rálépett „Hirdetés“ a templomtetőn Bath angol városkában a hatóságok megtiltották a baptista templom vezetőinek, hogy a renovált templom te­tejére ráfessék ezt a monda­tot: „Készülj fel arra, hogy találkozol Alkotóddal!” A vá­roska építési hivatala kije­lentette, hogy ez a felirat „hirdetésnek" minősítendő és ezért nem lehet helye a temp­lom tetején (A „Daily Heraldf-ból) FURCSA FELIRATOK Az egyik londoni utca gya­logjárójára a következő táb­lát állították: „Kérjük a já rókelőket, szíveskedjenek a felállított tábla mellett jobb­ra elhaladni.” A felirat alatt viszont balra mutató nyilat helyeztek el. Mondani sem kell, hogy kivétel nélkül min­denki balra tartott. Mint ki­derült, a táblát az egyik lé­lektani intézet állíttatta fel az emberi reakciók tanulmá­nyozására. Athén közelében az egyik parkban a következő felírás olvasható: „A fűre lépni ti­los! A rendelet megszegői 3 drachma pénzbüntetést fizet­nek. Nagyobb turista társa­ságok árengedményt kaphat­nak.’’. * A miami tengerpart egyik pontján a következő felírás olvasható: „Higiéniai okok. ból szigorúan tilos szappan­nal mosakodni”, CA „Presse"-bői) JltösolijQö Qiuiitia Rács mögött üldögélni nem kellemes; valamelyest tehát érthető, hogy a jogerősen el­ítéltek is minél később sze­retnék megkezdeni bünteté­sük kitöltését. Az alább el­mondandó „indokolások’ a szolnoki járásbíróságon hang­zottak el. — Azért kérek halasztást — mondotta egy, raktár fosz­togatásért húsz hónapra el­ítélt —, mert bűnömet már annak felfedezése előtt m,eg- bántam. Folyvást kértem fő­nökömet: Adjon több mun­kát, hogu ne legyen időm (!) lopni. Ha,dara Sándor négy évet kapott nyolc rendbeli, a vas­út területén elkövetett lopá­sért s más bűncselekményért. Az ötvenéves (!) elítélt így próbálta meglágyítani a bí­rák szívét: — Szíveskedjenek figye­lembe venni, hogy apátlan- anyátlan árva vagyok ... Mit tehet ilyenkor Justi­tia? Mosolyog — és a bírák­ra bízza a kérelem elutasítá­sát. Válogatott kosárlabda, csa­patunk, legyőzve múltkor a rilágbajnoksági döntőben minden ellenfelét, éppen in­dult hazafelé Chiléből. A Hói repülőtéren hozzám lépett ?qy rádióriporter. rámutatott Kruminsra, a mi hallgatag Másunkra, s azt kérdezte tő­lem: — Hogyan sikerült Önök­nek ilyen hatalmas robotem­bert előállítaniuk? Talán még beszélni is tud? — Kérdezze meg tőle! A riporter előretolakodott o Krumins körül kíváncsis­kodók gyűrűjében, s gúnyo­san végigmérte a kosárlabdá­zót. Szemmel láthatóan meg akarta tréfálni, nevetni sze­Szeilemes «robotember" retett volna Janiszon. — Bekapcsolta a mikro­font, eldarálta hallgatóinak a maga mondókáját, majd el­kezdte: — ön ugyebár két méter tizennyolc centi magas. Nem gondolja, hogy ez túlzás? Lenne szíves felsorolni, mi mindent eszik meg naponta? — Nincsenek nagy igé­nyeim — válaszolta Krumms a maga nyugodt basszus hangján. — Most például megelégszem égy ökörrel is... — Mondja csak, Krumins. ön nős? — kérdezte a ripor­ter s máris azt bizonygatta, hogy nem lehet könnyű dolga Krumins feleségének, mikor főzésre kerül a sor. Erre Janisz kijelentette: — Nőtlen vagyok. — Nem is készül megháza­sodni? — Dehogynem. — S a menyasszonya ugyanolyan magas mint ön? — Dehogyis. Két centivel alacsonyabb. Az éterlovag még most sem vette észre, hogy rajta mulatnak. — És önöknél odahaza akad-e még ilyen jól megter­mett legény? — Borzasztó, öregem! Még a többi talponállókból is k vendéglőket akarnak alakítani. KERESZTREJTVENY — Garmadával. Kacagás hullámzott végig a tömegem — Megengedi-e, hogy fog­lalkozásáról érdeklődjem? — Hogyne. Erdész vagyok. — De most, hogy ilyen tün­döklő siker koronázza lépteit, gondolom, felhagyott eredeti szakmájával? Krumins most egy kicsit bővebben válaszolt. — Hát fel tudok hagyni vele? Hiszen itt, külföldön, néha tuskókkal is összetalál­kozik az ember. B. J uzov (A Krokogyilból) i 2 * 4 4 i 1 9 M-üli n ü 12 ü n Ü 14 IS 14 Wü u i it 19 a:: :::: 20 Bfl 21 HU :ss 22 í 23 24 aa SS 26 24 H 27 j 2» 29 H 30 :u: HU 31 j fi 32 fi ü 33 fi 34 36 SSwí :sss 36 32 Bi! En 3« 29 * 40 Ü2E ns 44 42 ü 43 44 HU n:i 46 46 fi 47 1 ■■■a »S3 !“ mumu ■ KHB ■BBB ms« 49 50 ::ü ■■na & »1 ffü 52 • iát HU WOOD $3 64 m juS VÍZSZINTES: 1. Fontos tudnivaló Jószágte­nyésztők részére. (Második négy­zetben két betű; folytatása függ. 13, vízsz. 55, 45, függ. 17, vízsz. 14. ) 11. Bécsi sör. 12. Gyakorlat latinul. 14. A gügg. 17. folytatása. 18. Állami Biztosító. 20. Bizony, őst szóval. — 21. Kémlel. — 22. Invitál. — 23. Női név. — 25. Futásáról híres. — 27. Lég­nemű test. 28. Fényesítő anyag. 30. Keleti cím. 31. Ókori nép. 32. Életidő. 33. Jogi eljárás. 34. Mi­nőségi ellenőr. 36. EOA. 38. Női név. 40. Erdélyi szél mássalhang­zói. 41. Népszerűségét vesztett. 43. Fölé ellentéte. 44. A helyett Írható. 45. A vízsz. 55. folytatása. 47. Ukatya. 48. Hozzátartózól. 49. Plajbász. 51. Lent. 53. Esztendők. 55. A függ. 13. folytatása. FÜGGŐLEGES; 2, Szakszervezeti bizottság. (El­ső négyzetben két betű). 3. Ju­goszláv város. 4. Vissza: távirati „hogyishívják”. 5. Sofőrmi atyánk. 6. I11at feszit. 7. Rajzos szótár. 8. Két főnévképző. 9. An- s?ol nap hátulról. 10. Római kraj­cár. 13. A vízsz, L folytatása. 15. Osztrák kancellár volt. 1 Vissza: fegyvert használ ellen 17. A vizsz. 45. folytatása. 19. N név. 22. Alszik. 24. Amidőn. 2- Férfiú, kinek „nyakán kötél 27. Olasz tó. 29. Juhflú. 31. Göre földistennő. 35. Ama párja. 36. Ősei. 37. Antalka. 39. Eleven. 4 Sansz. 42. Vissza: ereinek tártai­mét. 45. Shakespeare városa. 4‘ Nátrlumklorlddá. 48. Gyilkolt. 50. Vissza: Ipari növény. 51. Rangjelző. - 52. Ellenérték. 54. Nem be. Megfejtésül beküldendő: Víz­szintes 1. és folytatásai. Bekül­dési határidő: október 20-ig be- érkezőleg. Múlt heti keresztrejtvénvüir; helyes megfejtése: Szarvas' Fc 'One, Ki jókor vet, jól arat. A keleszfő öntözés, Tizenkét éve; az NDK. Könyvet nyertek: Bollók Emil Kunhegyes, ötvös Ferenc V- szász. (A könyvet postán küld- iük el.) Szolnok megye! Néplap REJTVÉNYSZELVENVE, 1961. október U,

Next

/
Thumbnails
Contents