Szolnok Megyei Néplap, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-15 / 244. szám
1 í>61. október 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Gördül a szalag Zúgnak a gépek* fürgén mozognak a finom ujjak, halomba sokasodnak a szalag végén a frissen kopasztott szárnyasok. Csak egy pillantás a belépőre. Mosolyognak a fényképezőgép lencséje előtt, aztán ismét munkához látnak. Helyt kell állniuk a szalag mellett \ Kinn a fogadó-állomáson csirke, kacsa rikácsolásától hangos a környék. Többezer szárnyas vár arra, hogy „a hagyományokhoz méltóan” befejezze pályafutását Naponta — két műszakban — többmázsa szárnyast dolgoz fel a Törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat — 24—26 mázsa sovány- és hízott baromfi érkezik hozzánk naponta teherautókon, — mondja Zombozi Jenő Sokat fejlődött az Szem. Tavasszal került átadásra a modern gépekkel ellátott tojás üzem, ahol jóformán minden munkát gép véges. Naponta egymillió tojás kerül ki innen. Gördül a szalag. Műszakonként többezer baromfit tapasztanak meg a fürgeujjú munkáslányok. áruforgalmi osztályvezető helyettes. — De szezon idején ennél sokkal több, közel 5—6 vagon. Néhány éve még a nyersanyag 80 százalékát a kisparaszti gazdaságok, 20 százalékát pedig az állami gazdaságok és tsz-ek szállították. Most fordított a helyzet. Nem beszélve arról, hogy két-há- rom év alatt sokat fejlődött az üzem. Termelése megsokszorozódott. A negyedik negyedévben például annyi árut dolgoz fel, mint 1958- ban egész évben. o tAZ4 s A KOMMUNIZMUSBAN írják a Néplap olvasói VL A bemutató után Bogdanov néhány kérdésre válaszolt, majd mindannyiok meglepetésére felkérte hallgatóságát, hogy — harminc percen belül hagyják el a kolhoz területét. Mintegy húsz nevet sorolt fel azzal, hogy tulajdonosaik maradhatnak. Az egyetemisták Orlova és a kerületi párttitkár vezetésével visszasiettek a Számvetés a kukorica mellett Melyik a község legrosz- szabb szövetkezete? Hát az Üj Élet! Nem is olyan régen még így válaszoltak a feltett kérdésre Jászapátiban. Aztán új elnök került a szövetkezet élére s vele együtt új tervek, elképzelések születtek, szigorúbb munkafegyelem lépett életbe. A tehenészek nem egyszer mire kiértek reggel az istállóba, már ott találták az elnököt, amint éppen az állatok körül foglalatoskodott A vetésnél, a növényápolásnál az elsők között járt, — s a példamutatástól valahogy a tagok is nagyobb kedvet kaptak a munkához. Az idei ősz már űj jelzőt hozott a szövetkezetnek: jól gazdálkodnak az Űj Életben — mondogatják a faluban. A tanácsnál például nem akarták elhinni, hogy kukoricából elérték a 33 mázsás átlagtermést A becslő bizottságnak kétszer kellett megnézni a földeket, míg végül is írásban adták mind a ti-' zenegyen, — meg van a 33 mázsa. És ehhez az eredményhez is sok gond, sok munka fűződik. Az elmúlt esztendőben — amikor a termelési tervek készültek — a régi vezetőség elszámította magát s mindössze csak 184 holdat hagytak kukorica vetésterületnek. Kz bizony nagyon kevés, különösen ha azt is figyelembe vesszük, hogy jelentős hizó- állománya vas a szövetkezetnek. Ezen a bajon azonban már nem tudtak segíteni. De gondoskodtak arról, hogy ez az aránylag kicsiny terület bőven teremjen. A tagok között nem osztották ki a háztáji kukorica földet, hanem együtt művelték azt is a közössel. így egyik gazda sem tudta, hogy melyik földről kapja majd a háztáji kukorica járandóságát, tehát egyforma gonddal műveltek minden területet S íme megszületett a nemvárt eredmény: a 33 mázsás kukorica termés. Az Űj Élet szövetkezetnek jelenleg 16 vagon kukorica a szükséglete, de ennél máris két vagonnal többet tartalékoltak. Pedig vissza kellett adniok a régről húzódó 260 mázsa adósságot is. Kell a szemestakarmány, — mert ebben az esztendőben 440, jövőre pedig 450 sertés hizlalására kötöttek szerződést. Ügyesen gazdálkodnak ma már a jászapáti Űj Élet Tsz gazdái. Megérdemlik, hogy lassan — Tajti László elnök vezetésével — a megye legjobb közös gazdaságai közé soroljuk szövetkezetüket. V. V. ROZSAKAT magastörzsű rózsafát, bokorrózsát, futórózsát 30 különleges fajtában gyönyörű színekben, őszi szállításra ajánl: Szálkái János rózsakertészete Budapest, Dalszínház út 10. Szállítás postán, utánvéttel. Kérjen díjmentes fajta Jegyzéket. Főszórakozásuk az otthon, s ebbőt következik, hogy a televízió és a rádió. Azt tartják, hogy a rádióból Jcell „megnézm" a híreket és abban lehet legjobban szórt* kozni. Meg kell hagyni, hogy az esti híradójuk a televízióban hihetetlenül eleven, friss, az aznapi eseményeket, bármilyen távol történtek is, este, vagy legkésőbb másnap este bemutatják képekben. Ehhez óriási külföldi tudósítói hálózat és rengeteg pénz kell. A műsor azért tele van alantas látnivalókkal is. Minden nap adnak cow-boy filmet, bár azt mondják, hogy ez olyan mese, amelynek „tanulsága" is van. Sok a rémtörténet és nem is csak a késői időben. Nem törődnek vele, hogy fiatalok is látják ezeket. A kultúrált angol közvélemény egyébként súlyosan bírálja a televízió műsorát és azt különösen a kultúra és a nevelés követelményei szerint tartják kifogásolandónak, sőt károsnak. Mégsem törtéi nik változás — akárcsak a többi nyugati országban. • A mozik zöme angol és amerikai filmet játszik. „Kontinentális”, vagyis európai, vagy más világrészről való filmet csak kevés mozi játszik. Viszont az igény ezekre nagy, ezért vannak külön mozik, amelyek ilyen filmeket hirdetnek. Van erre a célra külön „nemzeti film-klub” is, amelyben magam is láttam egy argentin és egy olasz filmet, ez utóbbi Visconti egyik alkotása volt. Viscontit nagyon becsülik és ennek van is oka. Ma kevesen beszélnek a film nyelvén olyan bátran és hatásosán társadalmi kérdésekről, nyugaton, mint ez az olasz művész. Vannak aztán „X” mozik, amelyek tizenhét éven felülieknek játsszanak, általában pornográf, vagy erősen a naturális szerelmi életet ábrázoló filmeket Ezekben lehet nudista propagandafilmet éppen úgy látni, mint sztrip-tizeket. Az angol filmek között nagyon sok a komédia, burleszk, amit a közönség nagyon szeret és speciális angol humoráért a külföldiek is lelkesednek. • A színházkultúra most is magas színvonalon áll. A színház magánvállalkozás elég nagy rizikó, mert ami megbukik, azt senki sem segíti. Van azonban olyan darab, amelyet ugyanabban a színházban nyolc éve játszanak. Ilyenek főleg az ún. „musical comedy”-k, ezek a zenés, általában vidám és sokszor revűszerű színdarabok, amelyekben a látványosság a fő. Megnéztem Osborne Luther-jét, a Phönix Színházban. A színház nagyon drága, a színészek elsőrangúak, a darab is figyelemreméltó. Albert Finney, a főszereplő — azt mondjak —, az egyik legjobb színész. Ami legjobban meglep, az a gyönyörű angol beszéd. Valamennyi színész főtörekvése szépen beszélni az angol nyelvet. Enélkül Angliában színész sem lehet senki. Az angol színházban nincs súgó. Tökéletes szövegtudást és szöveg- mondást követelnek minden színésztől A díszletek inkább csak sejtetik a környezetet, igen modern felfogásban rendeznek. Minden szék előtt, a másik szék támláján tokban messzelátó van, amit pénzbedobással szabadíthat fel magának a néző. Ez az automata nagyon jó rendszer, persze szükségeltetik hozzá a becsületesség is, hogy előadás után a néző visszategye a helyére a messzelátót. A színészek búcsúja a közönségtől, az előadás végén ugyancsak nagyon rokonszenves. A régi sha- kespeari hagyomány szerint minden színész a színpadon marad és a gyorsan felhúzott függöny mögött más és más csatarendbe állva, nagyon jókedvű komédiásokként köszöntik a közönséget, amely a helyén ülve maradva, hosszan tapsol. • Az angol életszínvonal elég magas. Rosszul csak bizonyos alkalmazottak keresnek, s persze az idegenek, akikből viszont nagyon sok lakik Londonban. Négerek, indiaiak teszik a legnagyobb részét. Ezek az angol munkás keresetének felét keresik — márcsak azért is, mert csak olyan állásokba jutnak, amelyeket angol nem igen vállal. A jelenlegi nemzetközi helyzetben a sajtó, a rádió és televízió a szokásos, de talán kicsit mérsékeltebb „idegháborút” folytatja, falra festi a háború ördögét. De a közönség nem nagyon ugrik ezek után. Ez már csak abból látszik, hogy a széles és egyre erősebb békemozgalom azzal érvel: „Anglia az egyetlen nyugati ország, amelyet nem kapott el a háborús hisztéria. Tehát cselekedni kell. Anglia kezdje meg egyoldalúan az „atom- lefegyverkezést”. Az egyoldali atomleszerelés hívei szaporodnak Angliában. Azt tartják, hogy ezzel szerezhetné vissza Anglia a függetlenségét is, hiszen most az Amerikai Egyesült Államok fegyverkezési hajszájának engedelmeskedik. És azt tartják, hogy a politikailag magasan művelt angol nép ezzel szerezhetne újra világtekintélyt. „Anglia a józanok élére állhatna!”: És ez méltó volna Angliához. Ez a nézet persze nem tetszik az angol hivatalos köröknek. De biztos, hogy az angol békemozgalomnak igaza van, amikor így érvel, és az is igaz, hogy ezzel az érveléssel az átlag angol ember temperamentumának megfelelően, sőt az angol önérzetre mélyen ható erővel beszél helikopterhez, mely percek múlva a magasba szállt velük. A titán-csavaros gép a felemelkedettek csodálkozására azonban nem indult el Moszkva felé, hanem nyugodtan körözött a kolhoz fölött. Odalenn személy- és tehergépkocsik sorakoztak, távolabb szarvasmarhákat, sertéseket hajtottak fel a járművek platójára. A telep szirénája hosszú, egyenletes búgásba kezdett, majd megszólaltak a nagyhangerejű me gafonok: — Figyelem! figyelem! A repülőgépek húsz perc múl va érkeznek. Figyelem! Minden csapat induljon azonnal kijelölt helyére; a felelősök tartsanak névsorolvasást; adjanak rádiójelentést. Vége. Megismétlem!... Mintegy varázsütésre kiürült a kolhoz-központ. Számos gépkocsin — gazdáik ölében — kutyák, cicák, ka lickában himbálózó tarka madarak utaztak. Az a csoport, mellyel Bogdanov tartott, a nyári mélyszántott bűzatarlón helyezkedett el. Milan Bogdanov megtartotta a névsorolvasást, majd rádiótelefonon jelentette: —■ Rendben! Az épületcsoportok körül kisvártatva színes rakéták röppentek fel, s mintegy húsz percig szakadatlan sorban követték egymást. Ez alatt hihetetlen lassúsággal helikopterek úsztak át és át a kolhoz fölött, látszólag mitsem végezve. Amint az utolsó rakétosorozat is ki- húnyt, elszálltak a gépek. Az elsőévesek értetlenül pillan tgattak egymásra, — majd felocsúdva Eogdanovot ostromolták válaszért: — Mi volt ez? Légiriadó? Ilyen lassan? — Majd Maruszja megfelel rá! — csillapította az izgatott kedélyeket Bogdanov. Márián ugyanaz a nyugalom vett erőt, ami valaha Karcagon, a Déryné Művelődési Házban, valahányszor felgördült a függöny, s ő megpillantotta közönségét. — Légiriadó már csak játékfilmben és a történelem- könyvben van, — kezdte. önök az évente megismétlődő őszi rovarirtásnak voltak tanúi. Mint mindannyian tudjuk, az élőlények alkalmazkodóképessége gyakorlatilag határtalan. így a legyek, szúnyogok ellen a vegyi védekezés, aminő például hajdan a DDT-porozás volt, nem sokat ér. A most látott helikopterek ugyanolyan sugarakkal pásztázták át az ember- és állatlakta területet, aminővel korábban az egyhelyben álló, híradástechnikai célokat szolgáló repülőgépeket véltük üzemeltethetni. A műholdak fejlett sége miatt ilyen gépekre már nincs szükségünk; felesleges tehát kockáztatnunk azt a veszélyt, hogy repülőgép kerül a sugárnyalábba, mely pillanatok alatt megöl embert, állatot. A növényekre nem ártalmas ez a sugárzás, a kellemetlenkedő állati kártevőket azonban elpusztítja. Az emberek, hasznos állatok védelméről a most tapasztalt módon gondoskodunk. Egy kijevi elsőéves megkérdezte, miért nem alkalmazzák ezt a módszert a földművelés alatt álló területeken is. — Sokan szeretnek vadász- nü — felelte Bogdanov, ki maga is híres puskás volt. — Kár lenne a nyuszikért, fácánokért, foglyokért... A hallgatók, kolhozparasztok (vagy munkások?) ezután visszatértek munkahelyeikre, lakásaikba. Az egyetemisták munkacsapatvezetöiknél jelentkeztek másnapi eligazításra. j A kommunista világban minden évről-évre tökéletesedett, fejlődött; természetesen az oktatás módja is. Sok és termékeny vita zajlott le afelől, hogy a különböző tanulmányi fokon állók menynyi időt töltsenek tanulással, mennyit munkával. 1981-ben középiskola már nem volt; helyét — az általánossal együtt — a tizenkétosztályos iskola foglalta el. Hatéves alsótagozatában heti két, felső- tagozatában heti három nap volt a gyakorlati munkáé. Az egyetemeken — fakultástól függően — három—egy nap között változott a heti munka. Az elsőéves medikusok ismeretterjesztése — például — a betegápolás alap-tudnivalóira korlátozódott; főleg a bánásmód, a türelem gyakorlása érdekében. A negyedévesek ellenben — ekkor már nyolc évet tanultak az orvosok — sok-sok órát töltöttek fizikával, különösen elektrotechnikával; aminek a gyógyítás hatalmas „gépesítése” volt az oka. Az üzemgazdászok minden hatnapos tanulmányi hétből hármat a kolhozban, szovhozban töltöttek. ■- • u Mária és Rózsaszín Hajnal estére randevút beszélt meg Péterrel és IvánnaL Találkozhattak volna a diákklubban is, mégis úgy döntötte]:, hogy eleget tesznek Bargyin korábbi meghívásának, s otthonában keresik fel. Ivan Bargyin nem szerette Moszkvát; pontosabban annak belterületét. Szívesebben lakott a déli peremvárosban, melynek házait kertek övezték. Kis társaságát Bargyin a házat övező kertbe kalauzolta. Negyedhektárra tehető területen kaktuszok sokasága pompázott. Volt közöttük mely teljes virágjában illatozott; volt, mely éppen nyito- gatta bimbóit. — Ez 02 én büszkeségem! — tárta szét karjait Iván. — Ezernyolcvannégy fajta kaktusz; — valamennyit magam neveltem. Mint tudjátok, az izotópgyárban dolgozom. Mikor igazgatónktól kísérleti anyagot kértem, első szóra adott. Lehet, hogy szép szemem tetszett neki, de valószínűbbnek tartom, hogy úgy vélte: „fuserálásomtiak” a mezőgazdaság látja majd hasznát... Bargyin rengeteg szabadidejének javarészét kertjében töltötte, —r Mint barátai mondogatták: kapanyéllel sem lehetne kipiszkálni onnan. Pihenés, kutatás, szórakozás, kísérletezés: ez volt Iván számára a kert. A kertecske egy részének fűtésén vitázott esztendővel előbb Máriával és Rózsaszín Hajnallal. A „földbirtokos” földgázfűtésen spekulált, a karcagi lány az elektromos megoldás mellett kardoskodott, Rózsaszín Hajnal pedig a legegyszerűbbet — a később megvalósítottat — ajánlotta: — A te kerületedben nincs szükség a házak villanyfűté- sére, mert itt a thermálvíz. mondotta. — Fütsd azzal c kerted talaiát. Édesapáméit is azt teszik a Győzelmes Sárkány Kommunában; igen jó eredménnyel... (Foltyatjuk). Társasregényünk folytatásának megírásához Veikéi Árpád (Jászberény) adta a legjobb ötleteket Számára postán küldtünk szerző- honoráriumot: többen Jutalom könyvet kaptak. Nem akarjuk korlátozni társszerzőink gazdag fantáziájának szárnyalását, Igv a .folytatásra vonatkozóan ötleteket nem adunk. Kérésünk: a cselekményt a továbbiakban a kolhozélet körül bonyolítsák.
