Szolnok Megyei Néplap, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-15 / 244. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. október 15. Ülést tartott az SzKP Központi Bizottsága Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának Központi Bi­zottsága szombaton ülést tar­tott, amely meghallgatta és megvitatta Nyikita Hruscsov referátumát a Központi Bi­zottságnak az SZKP XXII. kongresszusa elé terjesztendő beszámolójáról és a program- tervezet országos vitájának eredményeiről. Az ülés ezen­kívül meghallgatta Frol Kozlovot, aki beszámolt az SZKP Szervezeti Szabályzat tervezetének vitájáról és an­nak eredményeiről. Ezt a re­ferátumot is vita követte. A plénum egyhangúlag jó­váhagyta Központi Bizottság­nak a XXII. pártkongresszus elé terjesztendő beszámoló­ját, valamint az SZKP prog­ram-tervezetét a benne esz­közölt kiegészítésekkel és változásokkal. A plénum ha­tározata szerint a program- tervezetet a párt XXII. kong­Szergejev professzor a világűrkutatás feladatairól Moszkva (TASZSZ) Szergejev professzor a Pravda szombati számában rámutat, hogy a kozmikus térség földkörüli területeinek meghódítása megbízható ala­pot szolgáltat az űrrepülés tovább fejlesztéséhez. Nyil­ván létre kell majd hozni a Föld körül keringő mester­séges holdak, űrállomások és egyéb berendezések jól át­gondolt rendszerét. Szergejev professzor véle­ménye szerint először auto­mata állomások szállnak majd le a Holdon, s csak ez­után következik az a lépés hogy az ember körül repüli a Holdat és kiszáll annak fel­színére. Amikor állandó tu­dományos állomást, később pedig ipari objektumokat is létesítenek a Holdon, akkor tudományos- és gazdasági cé­lokra felhasznáhatókká vál­nak a hozzánk legközelebb eső égitest erőforrásai. A szovjet tudós hangsúlyozza, hogy a Föld-l'úd távolság (mintegy 385 ezer kilométer) nem jelent leküzdhetetlen akadályt a mai rakéta- és űr­haj ótechnika számára. Igen érdekes lesz a Nap­rendszer közeli bolygóinak, a Marsnak és a Vénusnak a tanulmányozása. Automati­kus bolygóközi tudományos állomások felbocsátása ezek­re teljesen reális és a közeli években megvalósítható fel­adat, — írja Sergejev pro­fesszor. (MTI). German Tyiíov Bukarestben resszusa elé kell terjeszteni. Az ülész résztvevői meg­elégedéssel fogadták, hogy a program-tervezetet, amely­nek megvitatásában a párt több mint kilencmillió tag­ja és tagjelöltje s több mint 82 millió dolgozó vett részt, a pártszervezetek különbö­ző ülésein, pártkonferenciá­kon és a szövetséges köztár­saságok kongresszusain, va­lamint a dolgozók nagyszá­mú összejövetelein egyhan­gúlag helyeselték. Ilymódon — mint a plénum határoza­ta hangsúlyozza — az SZKP új program-tervezete teljes támogatásra talált a párt tag­jai és az egész szovjet nép körében. A plénum egyhangúlag jóváhagyta az SZKP Szerve­zeti Szabályzat-tervezetét is a benne eszközölt kiegészíté­sekkel és változtatásokkal s elhatározta, hogy e dokumen­tumot is a XXII. pártkong­resszus elé terjeszti. (MTI) Strauss sajtóértekezlete Bonn (MTI). Strauss hadügyminiszter pénteken este televíziós saj­tóértekezleten beszélt kor­mányának álláspontjáról. Nyilatkozataiból kitűnik, hogy ez az álláspont mit sem változott, továbbra is mere­ven elzárkózik az enyhülés minden lehetősége elől. A hadügyminiszter hangoztatta, hogy véleménye szerint az Egyesült Államok „nem hát­rálnak meg” sem Nyugat- Berlinben, sem Németország­ban. Ehhez azonban az szük­séges — mondotta — hogy európa szövetségesei, első­sorban pedig a Német Szö­vetségi Köztársaság az Egye­sült Államokkal közös politi kát képviseljen, „vállalva a? összes kockázatokat és kö vetkezményeket”. Űrhajós-jelöltek egy napja B u k a r e st (MTI). German Sztyepanovics Tvitov őrnagy, a világ máso­dik űrhajós pilótája, a Vosz- tok 2. hőse, szombaton a ro­mán—szovjet barátság hó­napja alkalmából a Román Népköztársaság miniszterta­nácsának meghívására Bu­karestbe érkezett. A baneasai repülőtértől a város központjáig vezető fő­útvonalat a bukarestiek tíz­ezrei lepték el. A környező falvakból is ezrek utaztak a román fővárosba, hogy sze-- mélyesen láthassák Tyitov őrnagyot. A German Tyitovot szállí­tó IL—14-es gép a rossz idő­járás miatt Moszkvából csak három órás késessel indul­hatott el és 13 órakor érke­zett meg Bukarestbe a repü­lőgép, German Tyitovot a repü­lőtéren Gheorghe Apostol kö­szöntötte, majd Tyitov őrnagy mondott köszönetét a meg­hívásért és a szívélyes fo­gadtatásért. Átadta a szov­jet nép üdvözletét a román népnek. Az ünnepi fogdtatás után German Tyitov a román kormány vezetőivel együtt nyitott gépkocsiba szállt, s a város felé indult. A gépko­csiban álló szovjet űrhajóst ezer és ezer torokból feltörő éljenzés köszöntötte. Virág­eső és szűnni nem akaró taps fogadta a szálláshelye felé vezető útvonalán. German Tyitovot megér­kezése után Gheorghiu-Dej, az államtanács elnöke és Gheorghe Maurer, a minisz­tertanács elnöke fogadta, s hosszú ideig szívélyesen el­beszélgettek vele. A Román Népköztársaság Államtanácsa German Tyi- tovnak, a világ második űr­hajós pilótájának magas ki tüntetést, „A Román Nép- köztársaság Csillaga” rend­jel első fokozatát adomá­nyozta. A kitüntetést Gheor­ghiu-Dej, az államtanács el­nöke adta át. Akrasznaja Zvezda rövid riportot közöl az űrhajósje­löltek egy munkanapjáról. Mint írja Gagarin és Tyitov társai pénteken csaknem egész nap tanultak, edzésben voltak. A délelőtti sportfog­lalkozások után tüzetes orvo­si vizsgálat következett, majd rövid pihenés után megkez­dődött az elméleti oktatás. Ebbe a jelöltek másik cso­portja is bekapcsolódott: ők ugyanis a délelőttöt sugár, hajtású repülőgépeken töl­tötték, hogy hozzászokjanak a mesterségesen előidézett súlytalansági állapothoz Igen nagy sikerrel halad a felső matematikában a hár­mas számú űrhajós, aki nem­csak jótanuló, hanem nagy népszerűségnek is örvend. Nemrég egy taggyűlésen párt­vezetőségi taggá választották. Pénteken este az űrhajó­sok gyűlésen megvitatták a kiképzés, a nevelőmunka és a fegyelem kérdéseit. A dolgos hétköznap ezzel végétért. Szombaton este mulatni fognak az űrhajós jelöltek: Egyikük megnősül, s a fiatal házasok meghívták lakodal­mukra valamennyi társukat. 4 párt vezetőség ú j jáválasztásán alt tiszteletére A Tisza Cipőgyár pártalapszervezetének októ­beri taggyűlése különbözött a szokásostól. Lovas elvtárs beszámolója a vezetőség új- jáválasztásának jelentőségé­vel az ezzel kapcsolatos ten­nivalókkal, a közeljövő leg­fontosabb feladataival fog­lalkozott. Hangsúlyozta, mennyire fontos a kommu­nisták helytállása, a politi­kai kérdésekben, a gazdasá­gi és termelőmunkában. Üzemünkben a termelés mennyiségileg és minőségileg visszaesett. A műhelyek lemaradása, az export tervek teljesítésének elmulasztása nagy károkat okoz népgazdaságunknak, üzemünknek, s nem utolsó­sorban saját magunknak. A vitában a tagságnak mintegy 15 százaléka vett részt. A felszólalók helyesen mondták el, hogy a kommu­nisták kötelessége a meggyő­ző, felvilágosító munka, a széleskörű agitáció. Az egyik párttag arról beszélt, hogy az irodai dolgozók és a műhely IV-es. munkásainak szorosabb egy üttműködése érdekébe n akalmazzák azt a módszert, hogy az irodaiak egy-egy mű­helyt patronáljanak. — Sok hasznos dolog születik a „több szem, többet lát”-elv alapján. A vita során szóba- került az ifjúság nevelése is. Bírálták a KISZ szervezeti életét Elmondották: a tag­gyűlés megszervezése, annak színvonala nem üti meg a kívánt mértéket. A fiatalok eddig is szépen kivették ré­szüket a társadalmi munká­ból, de nevelésükhöz, a KISZ szervezeti életének javításá­hoz a párttagoknak is segít­séget kell nyújtani. A taggyűlés résztvevői az SZKP XXII. kongresszusa, s az alapszervezeti vezetőség újjáválasztásának tiszteleté­re felajánlást tettek. Vállal­ták az elfekvő készletek érté­kesítését, a készáruk szállí­tásának programszerűvététe- lét, az általános vállalati költségek csökkentését és a társadalmi munkát. A baráti országokból kapjuk a téli tüzelőnk jelentős részét Ütemesen érkeznek a szállítmányok A kereskedelem 670 000— 680 000 vagon tüzelőanyagot hoz forgalomba, ez a meny- nyiség a tavalyinál 50 000— 60 000 vagonnal több. Mint ismeretes, a lakosság számá­ra szükséges tüzelőanyag je­lentős részét külföldről sze­rezzük be, s az importáló vállalatnál, a Lignimpex-nél az MTI munkatársa a kö­vetkező tájékoztatást kapta az idei vásárlásról: Különösen a tűzifánál szo­rulunk nagy behozatalra, de a választék növelésére vásá­roltunk az NDK -ból briket­tet, a központifűtéses házak számára lengyel borsószenet, a háztartásoknak a tavalyi­nál jóval több kokszot és Csehszlovákiából barna dió­szenet is. Az NDK-ból a ta­valyinál mintegy 25 százalék­kal több brikett érkezik. A megállapodásokat a baráti országok hiánytalanul telje­sítik. — A legtöbb tűzifa Ro­mániából érkezik, ezenkívül vásárolunk a Szovjetunióbó1 Csehszlovákiából, Lengyelor szágból és Jugoszláviából is. A szállítás ütemszerűen ha­lad és nem jelent különösebb akadályt az sem, hogy pil­lanatnyilag a Duna alacsony vízállása miatt nem tudják igénybevenni a víziutat. Csak kis mennyiségű fa szokott egyébként is uszállyal jönn és egyelőre azt is, amelyet vízi úton küldtek volna, vas­úton adják fel az exportáló országokban. — Az igények, a kereslet felmérésnél számoltak azzal hogy a vidéki lakosok, főleg a mezőgazdasági dolgozók több tüzelőt vásárolhatnak mint régebben. így előrelát­hatólag az ellátás itt is za­vartalan lesz. A külkereske­delem nemcsak ez év végéig, hanem a teljes fűtési idény tartamára, már 1962 első ne­gyedére is megkötötte a szál­lítási szerződéseket a külön­böző tüzelőanyag behozatalá­ról. — (MTI) csületes ember belőle, s az idők múltával majd t~lán a párt is megbocsájtja vétsé­gét Nem tudta kivárni. Az el­lenforradalom óta eltelt öt év felőrölte amúgy is bomló lelki egyensúlyát, önmagá­nak nem tudott megbocsá­tani. E z év júliusában több, mint 10 000 forintot ke­resett. Hány és hány ember akadna, aki fütyülne a világ­ra, zsebrevágja a pénzt, s az­zal sem törődik, milyen úton szerezte. Énei pedig törvé­nyesen, legálisan jutott hoz­zá, s méjis megundorodott tőle. A pénzt gyorsan szét­szórta, hogy szabaduljon tő­le. Azt mondta: csak még egyszer olyan boldog lehet­ne, hogy a tizedrészét keresi, de zsebében a párttagsági könyv. Nem sokkal utána kaptuk a megdöbbentő hírt. Ruhás­tól feküdt le az ágyba. Az orvos megvizsgálta, s megál­lapította: nincs mentség, szállítsák a gyöngyösi inté­zetbe. Mit tagadjam, megrendí­tett az eset. Jól ismertem Éneit. Fiatalos, minden súlyt elbíró vállai nem törtek ösz- sze a családi életéne'- össze­omlásakor. Igen sok. igen ne­héz helyzetben felülkereke­dett, csak egyen nem tudta túltenni magát. Azon, hogy elvesztette a pártkönyvét. Borzák Lajos agkönyv azzal is, hogy idő múltával keresse az utat vissza a pártba. És Énei kereste. A párt igazságosan kemény is szigo­rú volt vele szemben, s a városi-, megyei pártbizottság után a Központi Bizottság is elutasította visszaigazolását. Éneinek ekkorra már családi élete is felbomlott. Egyedül sétálgatott az utcán. Halk- szavú, magábazárkózó, elé­gedetlen emberré lett. Pedig anyagi helyzete sok­kal jobb volt, mint bármi­kor. Kétszeresét is megkeres­te, mint annakelőtte. Legyin­tett rá: a pénz nem boldogít. Az utóbbi időben már egyet­len rögeszméje párttagsági múltja volt. Kérés nélkül is hosszan-hosszan beszélt azok­ról az időkről, mikor állami . gazdaságban, s máshol a me­zőgazdaságban dolgozott. Vá- . .gyódva beszélt a párt 1945— l 46-os küzdelmeiről, s mindig felsorolta: kikkel dolgozott akkor együtt. A legjobban ez fájt neki, ha egyik vagy másik elvtársa nem köszönt • neki az utcán. Napokon át 1 búskomoran járt-kelt. — Utáltok! Ugye, útáltok? Mondjátok meg! Úgy is lá­tom, úgy bántok velem, mint ■ a bélpoklossal, — hajtogatta. : Vigasztalni próbáltuk: ne ■ keseredjen el. azért a pár- i ton kívül is lehet még be­ztett pártti meg, s hamarosan falusi ; pártmunkást választottak be- 1 lőle. Számára a pártmunka ] kisebb és nagyobb beosztá­sai nem szamárlétrát jelen­tettek. Teljes szívvel ott dol­gozott mindig, ahová állí­tották. Utolsó munkahelye, amelyet még párt megbízá- < sából látott el, a megyei ta­nács mezőgazdasági osztálya volt. Itt érte az ellenforra­dalom. Nem tartózkodtam akkori­ban Szolnokon. 1956 decem­berében, ahogy visszaértem szeretett Tisza-parti váro­sunkba, azonnal a régi bará­tok, régi elvtársak felől tu­dakozódtam. Akkor mondták: Énei levitézlett. Elárulta a pártot, a legnehezebb órák­ban cserbenhagyta elvtársait, sőt részt vett egy bizottság­ban, amelynek „magas forra­dalmi eszméktől átitatott” célja az volt, hogy az ellen- forradalmároknak meg nem felelő kádereket kiszanálja. Cajnáltam és csodálkoz­^ tam rajta, hogyan té­vedhetett meg ennyire. Az se vígasztalt, hogy később kiderült: ellenforradalmi te­vékenységét kissé felnagyítot­ták. Pillanatig se hittük, hogy tudatos ellenforradalmárá lett. Gyávaságáért magunk módján elítéltük és egye' r- i tettünk pártbüntetésével, de Az elves Azt hiszem ,a Nemzeti Étteremben ismerked­tünk meg egy hét-nyolc év­vel ezelőtt május elseje dél­utánján. Sörözgettünk, be­szélgettünk Énei elvtárssal, aki akkor egyik nagy állami gazdaságunk igazgatója volt. Csodálkoztam, hogy ilyen fiatalon — lehetett huszon­hat éves — valaki ilyen fe­lelős beosztásba került. S mint mondták róla: biztos­kezű vezető, a mezőgazdál­kodást is jól értő szakember volt. Énei elvtárs egyébként elegánsan járt, sokat adott a külcsínre, a megjelenésre és mitöbb — a gavallériára is. Ezért aztán társaságában sokmindenki megfordult. Olyanok is, akik az általa dotált pohár sörért azonosul­tak barátaivá. Énei elvtársat mindenki becsülte, s nem is annyira akkori beosztásáért, inkább munkásmozgalmi múltja kel­tett tiszteletet. Fiatalon, szin­te gyerekfővel került a párt­ba a felszabadulás első nap­jaiban. S meg kell hagyni: becsülettel, kitartó helytál­lással, tiszta szívvel ott volt a felszabadulást követő leg­nehezebb politikai harcokban szavával és tetteivel egy­aránt. A pártért lelkesedő, min­den akadályt leküzdő fiatal kommunistának ismerték Szaigonig sék a semleges, egységes Laosz alapjának lefekteté­séj:. Dél-Vietnamban persze, az ország sajátos körülmé­nyeinek áttételein keresz­tül — a fejlődés ugyan­olyan irányú volt, mint Laoszban. Dél-Vietnam néptömegei szembefordul­tak a kormány diktatúrá­jával. Ázsia legsötétebb önkénye tombol ebben az országban. Az 1954-es gen­fi egyezmény értelmében népszavazást kellett volna tartani az ország újraegye­sítéséről: ezt az Amerika zsebében lévő kormány el­szabotálta. Ám ha nem lehet sza­vazni cédulákkal — lehet puskagolyókkal. Nyugati újságírók szerint ma Dél- Vietnamban — körülbelül olyan a helyzet, mint az indokínai háború utolsó szakaszában volt. A kor­mány lényegében csak a nagy városokban úr: vidé­ken az est leszálltakor a partizánok veszik át az uralmat. A szabadsághar­cosok ellenőrzése alatt van­nak az ország fő rizstermő területei. Sokszor előfor­dul, hogy ötszáz vagy ezer partizán elfoglal egy-egy közigazgatási központot: mikor a kormánycsapatok megérkeznek, kiürítik a várost. A partizánok a nép széleskörű támogatását él­vezik: sőt a partizánok — maga a nép. Az éjszaka partizánjai nappal békés parasztok. Ezért látogat Taylor tá­bornok Szaigonba, ahelyett hogy tábornoki nyugdíját világkörüli túrista-utazásra használná fel. A dél-vietna­mi kormánnyal arról fog tárgyalni, szükség van-e amerikai csapatok bevetésé­re. Igaz, hogy a vietnami dzsungelben már a francia hadsereg is magának mond­hat egy Dien Bien Phu-t, és ezt talán Taylor tábor­nok is fontolóra veszi majd. Annyi azonban most is látható: Hin Hop tói Szai- gonig az események iránya ugyanaz: az erőviszonyok a haladás javára változnak, a Boun Oumok és a Diemek helyzete mind nehezebbé válik. És az is világos: a semlegesség és a demokrá­cia erőivel szemben Hin Hoptól Szaigonog mindenütt amerikai tábornokok, ame­rikai fegyverek segtíségével kísérlik meg „tartani a frontot”. — ar — KÜLPOLITIKA! Hin Hoptól Maxwel Taylor ameri­kai tábornok, a „korláto­zott” háború szakértője, akit nyugdíjas sétákból Kennedy elnök szólított is­mét munkába, Kennedy nevezte ki különleges ka­tonai tanácsadójává, az amerikai háborús gépezet legf elelősségtel j esebb posztjára, Taylor tábornok most népes csoport élén a dél-vietnami fővárosba utazik, hogy megkísérelje aládúcolni az ingadozó Ngo Dính Diem-diktatú- rát. Ugyanakkor Laoszban, ahol a Hin Hop-i hídon a három laoszi irányzat kép­viselői megegyeztek ab­ban, hogy Souvanna Phou- mát bízzák meg az új kor­mány vezetésével, szintén aggasztó új provokációk követik egymást, a Boun Oum-csoport a frontokon egyáltalán nem viselkedik „koalíciós partnerként”. Mi történik tehát Délke- let-Ázsiában, mi történik az 1954-es genfi egyez­mény körébe tartozó or­szágokban? A Távol-Keleten az el­múlt években megváltoz­tak az erőviszonyok és sorra kudarcot vallottak az amerikai és a többi NATO-hatalmak nyílt ha­talmi törekvései — de eb­be, úgy látszik, Washing­tonban nem akarnak bele­nyugodni. A Hin Hop-i hídon a Boun Oum csoport kény­telen vol beleegyezni Sou­vanna Phouma miniszter- elnökségébe. Ez történt a hídon — de közben a híd­tól nem is olyan messze még a megegyezés napján is ejtőernyős martalócokat dobtak le (a kormányban résztvevő) Boun Oum cso­port fegyveres erői a Ha­zafias Front Pártja és a királyi kormány csapatai­nak hátában. — Koalíciót ajánlanak — de ugyanak­kor amerikai fegyverek­kel tíz új zászlóaljat ké­peztek ki. Nem tudja a jobbkéz, mit csinál a bal? Erről szó sincs. Csak az történik, hogy a balkéz mozdulatai­val álcázzák a másik kéz­ben döfésre készen tartott tőrt. Ezért Laoszban to­vábbra is a hazafias erők legnagyobb éberségére és összefogására van szükség ahhoz, hogy megszülethes- sék egy valóban átfogó kormány és megkezdhes-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents