Szolnok Megyei Néplap, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-01 / 232. szám

* 1861. október 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Kihelyezett osztályban Megszokott kép, hogy a diákokat elnyeli tanítás kez­detekor az iskola kapuja. — így volt ez mindig. Ma azon­ban sokfelé megváltozott a helyzeti A Kénsavgyárban, a Járműjavítóban, a Bútor­gyárban az esti iskolára igyekvő -„öregdiákok” már nem ülnek autóbuszra, hogy beutazzanak a város köz­takarosan berendezett Szép asztalok, kényelmes pa­dok, nagy fekete tábla. Igazi iskolai hangulat. Idősebb munkásember fo­gad: A tanár még nem érke­zett meg, de ő sok minden­ről fel tud világosítani. — Szabó Mihály SZB titkár, a tanfolyam Miska bácsija, a bizalmi. Nyilvántartja a hiányzókat, beszerzi a tan­könyveket, összekötő az osz­tály és a tanárok között: Szabó Mihály elmondja, hogy 20-an kezdték a hete­dik osztályt a Bútorgyárból, ebből fl7-en járják az idén a nyolcadikat. Tizenegyen a Papírgyárból járnak ide. Ez a harmadik tanítási napjuk és már alig várják a tanárt, mert s,elég nehezen gyúrjuk, de azért gok örömünk van benne.” Mosolygó fiatal férfi Ri- vasz Béla gépházi művezető, egy hatodikos kislány és egy harmadikos fiú apja. — Legalább segítünk egy­másnak. Nyelvtanból össze­dolgozunk, mert ez nem a legjobban megy — mondja vidáman? Kálmán Sándor gépmunkás már előrelátó, ötéves kisfiá­nak akar segíteni, ha az is­kolába kerül. Meg lehet, hogy tovább tanul: Érdemes, bizo­nyítványában csak jéles és jó osztályzattal találkozhatunk. Megérkezik Csontos Sán­dor tanár a Beloiannisz út­ról. ö a bútorgyári nyolcadi­kosok osztályfőnöke. Felál­lással üdvözlik. Amíg adminisztrál, kezem­be nyerni egy köteg felmérő dolgozatot, hogy se unat­kozzam. JÓI számított: Érdekesek ezek az írások, a címük; Egy napi munkám. Dobos Antal, a Papírgyárból szép kerek mondatokkal fo­galmaz, jó a helyesírása is. Takács József bútorgyári dol­gozó még küzd a mondat- szerkesztéssel, de többet, részletesebben ír. Szabó Mi­hály egyszerű, de szép sza­vakkal ír munkájáról. ^Sze­retem a munkámat. Az én munkám sokoldalú, egész brosúra kellene, hogy leír­jam.* Rivasz Béla; „Azért ■szeretem a szakmát, mert minden bútor friss öröm egy családnak.* WÄ.VU raKOiclJUIKDa. Egyszerűen besétálnak mű­szak után az üzem területén berendezett tantermekbe és az iskola — azaz a tanár — jön ki hozzájuk. Ezért láthatunk minden csütörtök délután három óra­kor a kazánház felé igyekvő embereket a Bútorgyárban. A kazánház mellett ugyanis tanterem várja őket A dolgozatokban néhol még baj van a helyesírással, de a szabatos fogalmazásra való törekvés mindegyiken látható. A táblán közben megjelennek a kőtelező ol­vasmány feldolgozásának szempontjai. Aztán csengetés, vége az első órának: A csen­gő egyébként az egyik hátsó padban szólal meg, eredeti foglalkozása: kerékpár-csen­gő. A napost bízták meg az­zal, hogy óra végén megszó­laltassa. Csontos Sándor nagy sze­retettel, megbecsüléssel szól növendékek — Bebizonyosodott, hogy a kihelyezett osztály jó és szükséges — mondotta. Egy­más között vannak, kitűnő közösség alakul ki, segítenek egymásnak. Ennek következ­ménye volt a múlt évvégi A kunhegyes! Lenin Tsz gazdái az idén túlteljesítet­ték öntözési tervüket Nem bánták meg hogy hallgat­tak a párt szavára: Ugyanis az előzetes számítások sze­rint a 400 katasztrális hold öntözéses kukoricájuk hol­1962-ben szeretnénk jól el­látni a lakosságot zöldség­félével. Ám ehhez az kell, hogy a termelőszövetkezetek már most megkössék a zöld­ségtermelési szerződéseket. Ügy, ahogy a csépai Oj Barázda, a tiszajenői Tisza- gyöngye, a szajoli Vörös Cse­pel, a pusztamonostori Búza­kalász, a tiszaörvényi Dózsa termelőszövetkezetek a múlt év őszén tették. S nem is fi­zettek rá. A csépai Új Ba­rázda Termelőszövetkezet öt hold uborka, hat hold para­dicsom, két hold zöldpapri­ka, hat hold fejeskáposzta és három hold saláta-termés átadásáért 306 000 forintot kapott. A tiszajenői Tisza- gyöngye Termelőszövetkezet eredmény: 27 százalék kitű­nő, 20 százalék jó, 40 százalék közepes. Bukás mindössze egy volt A tanulók szorgalmán és lelkesedésén kívül még egy fontos tényezője van a si­kernek: a gyári vezetőség példás segítsége. Bármire volt szükségük, a legnagyobb készséggel bocsájtották ren­delkezésükre. A szakszervezet 100 forintos tankönyv és tan­szer segélyt adott a tanulók­nak: Németh elvtárs, az igazgató, gyakran beült az órákra, meghallgatni, hogyan haladnak a dolgozók. A bi­zonyítvány kiosztáskor is je­len volt az egész gyárveze­tőség. Ilyen körülmények között nem csodálatos, hogy jóformán alig van lemorzso­lódás és igazolatlanul senki sem marad távol: Vége a szünetnek, kezdődik a második iroda­lom-óra. Mikszáth Kálmán elbeszélését a Néhai bá- rány-t beszélik meg. Bátor, jó feleletekkel elemzik a szép alkotást, a kis Baló Borcsa könnyes-bús históriá­ját. Tanul, fejlődik, tudásban gazdagodik a kihelyezett nyolcadik osztály. Hernádi Tibor dánként 12—15 mázsával többet terem. Ez előrelátha­tólag több mint 600 000 fo­rint többletjövedelmet jelent a szövetkezetnek; Oláh József tudósító tizenöt holdas uborkájából 200 mázsányi termést a jég elvert, s még ezen felül is 120 000 forint bevételre tet­tek szert A szajoli Vörös Csepel Termelőszövetkezet holdankénti bevétele paradi­csomból majd 8000 forint. A pusztamonostori Búzakalász Tsz pedig főzőtökből ért el több mint 10 000 forintos holdankénti bevételt E példák mutatják: a zöld­ségtermesztés a szövetkezet­nek kifizetődő, a közellátás­nak pedig nagyon hasznos. Vegyék ezt figyelembe a szö­vetkezeti gazdaságok ezek­ben a napokban, amikor me- gyeszerte kötik a jövő évi termelési szerződéseket Borbély Kálmán MÉSZÖV Jogos a dicséret Szinte már hagyománnyá vált, hogy a jászberényi já­rás asszonyainak képviselői aktívaülésen teszik mérleg­re munkájukat és határozzák meg tennivalóikat Most —4 a nőtanács járási végrehajtó bizottságának szervezésében —t e szokásos rendezvényre pénteken került sor. Brun­ner Istvánná, a nőtanács já­rási titkára köszöntötte me­leg szavakkal a résztvevőket. A beszámolót — amely ele­mezte az eddigi munkát és meghatározta a feladatokat — Pádár Jánosné tartotta. Jóleső érzés volt arról hal­lani, hogy a járásban egyre több asszony kapcsolódik be a nőmozgalomba. Tizenhat termelőszövetkezetben meg­alakult és mintegy négyszáz­ötven fővel működik a nő­bizottság. A közös gazdasá­gokban dolgozó asszonyokat joggal illeti dicséret, hiszen a növényápolás jelentős ré­szét, a 2700 hold kertészeti növény ápolását pedig majd­nem teljesen a nők végezték. Százszámra sorolhatnánk azoknak a nevét, akik 200, vagy ennél több munkaegy­séget teljesítettek. Nemcsak a termelési fel­adatok megvalósítását segí­tik az asszonyok, de arra is futja erejükből, hogy kis- gyűléseket, politikai tájékoz­tatókat szervezzenek, csa­ládlátogatásokat végezzenek. Turóczi Pálné, Nagy La- josné, Péter Lászlóné, Szadai Zoltánná, Cs. Nagy Sándor- né, s a többi felszólaló is arról adott számot, milyen eredményeket hozott az asz- szonyok munkája. Borsányi Jánosné, a nőtanács megyei titkára és Déri Dezső elv­társ, az MSZMP járási bi­zottságának titkára további lelkes munkára serkentette az aktívaülés résztvevőit. A szolnoki VASÄRNAP »—10 óráig 222 méter Utak, emlékek.Zenés riportmfisor. — A csalhatat­lan ember. Tiszai L. írása. — Nótacsokor. ■— Műsorzárás. HÉTFŐ 18—19 éráig 222 méter Hol van az a nyár... köny- nyűzene. — Néhány perc tu­domány. — Énekel Breitner János. — Az utak szétvál­nak ... riport. *— Horváth Jenő szerzeményeiből. — A vasárnap sportjából. — Jász­kunsági krónika. *>» Műsor­zárás. '' Hatszázezer forint többletjövedelem az öntözött kukoricából Csépa, Tiszajenő és Szajol példája = 1; :IS kettő egyszemélyben: a kom­munista társadalom dolgozó embere. — A mezőgazdasági-ipari termelés egységesülése szé­lesebb látókörű, nagyobb fel­készültségű vezetőket, szak­embereket kíván. Ilyen ter­melési viszonyok között az igazi üzemgazdász szinte vo­lánja a munkának — foly­tatta Katyerina Orlova. — Ezért az üzemgazdász jogi tekintetben az első helyet­tese a kolhoz-elnöknek, ille­tőleg a szovhoz-igazgatónak. Az a tény, hogy munkájuk­ért, annak eredményeiért, esetleges fogyatékosságaiért kollektív felelősséggel tartoz­nak a tagságnak — szovho- zokban az üzemi tanácsnak —, fokozott együttműködés­re, megértésre ösztönzi őket. Jurij, kérlek, száltjunk le! Az utolsó szavakat a heli­kopter pilótájához intézte. . A gép a Termelékenység Kolhoz főtere felé indult. Mária tágranyilt szemmel köszöntötte az ismerős épü­leteket s kereste a település jellegének megfelelő szót, de nem tudott választani a „vá­ros” és a „falu” között. A kettő különbsége itt már el­mosódott. Az érkezőket a kolhoz fő- agronómusa, Milan Bogda­nov fogadta rajonszerte is­mert széles mosolyával. A bolgár földről a Szovjetunió­ba került, s ott végleg meg­telepedett férfi mindannyi­ukkal kezelt; noha a kéz­fogás apránként divatját múlta. Mosoly, könnyed fő- bólintás lépett a helyébe. — A legjobbkor, hihetet­lenül jókor, soha jobbkor! — hangoztatta. Orlovával el­lentétben nem volt erénye a szűkszavúság... Mint haj­dan a vásári kikiáltók, tel­jes hangerővel, széles, szinte pantomimikus mozdulattal invitálta a művelődési ház­ba a jövevényeket. — Tes­sék, tessék, csak beljebb, beljebb! Itt látható a Ter­melékenység Kolhoz leg­újabb vívmánya, az agro­technika kilencszázkilencven- kilencedik csodája, ha jól számoltam... Mai műsorunk: Traktortánc, programzenével. Fellépnek legkisebb traktor- modelljeink. Komponista és karmester: csekélységem... — hunyorított, majd komoly­ra fordította a szót: — Ez a kilyuggatott PVC- szalag vezérli a tíz-egységes kukoricakombájn gépcsopor­tot. A gép munkája igen kényes. Legegyszerűbb fel­adata, hogy közvetlenül a tő felett levágja a szárat; sokkal bonyolultabb azon­ban, hogy arról a csöveket is letörje, a csuhétól meg­tisztítsa. Ezt a műveletet ta­valy még kézierővel végez­ték. Az 1981-mintájú kom­bájn infrasugárzója lehető­vé teszi, hogy a gép a tnor- zsolást is elvégezze. Bogdanov hatalmas mar­kában majdnem elveszett a keskeny szalag, mely — mint kiderült — rendkívül „Szak­képzett” jószág volt A ku­koricakombájn „szerveinek” egy része elektronikusan mű­ködött, azokat viszont olykor kellemetlenül befolyásolta a szemekbe felszívódott — bár minimális mennyiségű — su­gárzóanyag. A radioaktív be­sugárzás nélkülözhetetlen volt: segítségével 70—80 mé­termázsás szemestermést biz­tosító vetőmagvakat állítot­tak elő. — Az elmondottak gondo­lom megindokolják, miért próbáljuk ki a programozás helyességét előbb traktor- és kombájnmodelleken — foly­tatta Bogdanov. — Most el­helyezem a vezérlőműben a szalagot, s megindítom a gé­peket. Előrebocsátom, hogy ez a kísérlet nem pótolja a kukoricabetakarítást közvet­lenül megelőző próbajáratot. * Mária s Péter este a diák­klubban találkozott. A tan­év első napjának élményei mindkettőjüket szokatlan bő­beszédűségre késztették. A lány számára sok megszo­kott volt, a fiúnak majdnem minden új. — Napirendedet elkészítet­ted már? — kérdezte Péter­től. — Nem. Minek? A tanren­det kinyomtatva éppúgy megkaptuk, mini tt Még az egyéni tanulás ideje is ben­ne van... — Benne. Es mivel töltőd a szabadidőt? — Veled... — Nem „kivel?”, hanem „mivel?”— Igaz, kevesebb a szabadidőnk, mint a dolgo­zóknak. Ma már munkából elég o napi négy óra; de ta­nulásból talán sosem lesz elég. Jó, a hét első napja eltelik tanulással, ötletszerű szórakozással. És a Szombat? Es a vasárnap? Kispajtás, az kétszer huszonnégy óra egyhuzamban...! — A te heti programod már kész? — Igen. •— Szeretném látni... — Tessék/ (Folytatjuk.) * Társasregényünk e heti folyta­tását elsősorban Bódi Béla (Szol­nok, Tisza Antal utca 16.) ötletei nyomán állítottuk össze; számára szerzői honoráriumot folyósítot­tunk. Figyelemre méltó elképze­lésekkel segítette munkánkat Pi- kács Pálné (Budapest, Könnyű­ipari Minisztérium) és Fecske Er­zsébet (Törökszentmiklós, Sza­badság út 54.) velkei Árpádnak a későbbiek során felhasználandó ötleteiért, Bállá Gábor Tamásnak pedig ugyanezekért és hasznos kritikáinkért köszönetünket fe­jezzük ki. Mint az elmúlt hetekben most is pénteken reggelig várjuk ol­vasóink Írásait, a regény foly­tatását. Fényképezőgéppel a határban Hónapok óta nem volt eső. A föld nagyon száraz, s szán­tás közben szakítja, töri a gépet. így a napi karbantartást sokkal nagyobb gonddal kell végezni, mint bármikor. Ezt teszi Gulyás Ferenc és Szint ai Ferenc, a Szolnoki Gépál­lomás dolgozója is. A szolnoki Lenin Termelőszövetkezet IL sa. üzemegységében búzának készítik a vetőszántást a traktorosok. A zagyvarékasi Béke Termelőszövetkezetben a cukorrépa még a földben van. S hogy az eső előtt kint legyen, a szö­vetkezeti gazdák családtagjaikat is segítségül hívják. Bor­sányi Istvánnénak édesapja segít Jól fizet a vöröshere a jászberényi Kossuth Termelőszö­vetkezetben. A napokban kezdték meg cséplését, s kide­rült hogy holdanként 7—8 mázsa jóminőségű maggal vi­szonozta a gondos talajmunkát. Péli István és Mizsei Ár­pád kombájnra adogatja a csépelnivalót

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents