Szolnok Megyei Néplap, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-31 / 257. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. október 31. HÍREK illllllllllllllillUIIIIIIUIIlllilllülllllllllilimiiiniiiiimim« Októb er 31 Kedd Farkas A Nap kél: 6.26 h-kor, nyugszik: 16.29 h-kor. A Hold kél: 22.57 h-kor, nyugszik: 13.06 h-kor. Időjárásjelentés Várható időjárás: erősen felhős, párás idő, többfelé eső. A Dunántúlon élénkebb északi szél. Várható legma­gasabb nappali hőmérséklet: 10—14 fok között. — A SZOLNOK megyei Tűzrendészet! Alosztály Pa­rancsnokság tegnap értekez­letet rendezett a megyeszék­helyen, a községekben és tsz-ekben működő önkéntes tűzoltócsapatok parancsnokai számára. Az összejövetelen, többek között, az önkéntes tűzoltókra háruló feladatok­ról beszéltek. — AUTÓALVÁZ modellel nyerte meg a szolnoki úttö­rők motorszerelő szakköre a fémmunkák második díját az ezermester szakkör országos kiállításán. — MEGYÉNK helyiségei­ben az ez évi 78 milliós köz­ségfejlesztési bevételből szep­tember 30-ig 53 millió 323 ezer forintot használtak fel különböző építkezésekre. — HOGY SZOLNOK ut­cái tiszták legyenek, úttisztí­tóink’ naponta 283 ezer négyzetméteren söprik fel az utakat. — „TELTHÁZA’-AKCIÓT szervezett november ötödi­kére a pedagógus szakszer­vezet. A szolnoki és Szolnok környéki pedagógusok a t.Pesti emberek"-et tekintik meg a Szigligeti Színházban. — MEGSZŰNIK a súly­hiány a Szegedi Sütőipari Vállalat által készített kenye­reknél a jövőben. A kenyér­gyár új, korszerű gépsor­ral lett gazdagabb, amely a mérést, gömbölyítést és a teljes formázást gyorsan és pontosan végzi. — ITTAS ÁLLAPOTBAN az úttestén haladó járművek elé állt, majd verekedni kez­dett Gy. A. Szolnok, Sashal­mi út 56. szám alatti lakos. A botrányokozó járókelőt a szolnoki városi és járási rendőrkapitányság szabály sértési előadója 400 forintra! bírságolta. — VÉSZ PUSZTÍTOTTi Törökszentmiklóson, a Dózsa; Tsz-ben. A közös gazdasági az Állami Biztosítótól 22 449 forintot kapott kártérítésül — AUTÓBUSZ különjárati indul november 6—7-én Pécs-f re. Részvételi díj, egy éjsza-í ka] szállással 125 forint. Je-| lentkezni lehet az IBUSZ | szolnoki irodájában novem-' bér 2-ig. || — A VÍZELLÁTÁS javu-fj lása céljából az elmúlt há- j romnegyed évben 26191 fo-Éi lyóméter vízvezetéket létesí-|| tettek megyénkben 3 milliói! 274 ezer forintos költséggel.« — EZERKÉTSZÁZ évesl avar sírok rejtőztek a gya-Ű logjárda alatt Pécsett, a Bu-É zsáki Imre utcában. Az elsőfj sír mélyén, amelyre a kábel-ki csatorna ásása közben buk-m kantak, bronz fülbevalókatM vaskéseket, bronz övverete-] [ két és ép csontvázat találtakM aiiiiiiHiiiiiniiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiimmiiiiniii* " Szolnok megyei NÉPLAP || A Magyar Szocialista Munkás- M párt Szolnok megyei Bizottsága» es a Megyei Tanács lapja í . Felelés szerkesztő: Varga József n Szolnok, Irodaház. I. emelet ff Telefon: SO—93. 23-20. 20—69 P Kiadja a Szolnok megyei Néplap,i Lapkiadó Vállalat § Igazgató: Fülemen Lajos f Kiadóhivatal­Szolnok Irodaház, földszint S. 1 Telefon: 20—94. A lapot előfizetésben és árust- ;t'| tásban a Szolnok megyei pos- 3 tahivatalok és fiókposták tér- ¥ Jesztik A lap előfizetési dija ® egy nóra 11.— Ft. Előfizethető Dármelv postahivatalnál rí; és kézbesítőnél. w Szolnoki Nyomda Vállalat * Felelős vezető: 3 Mészáros Sándor £ Két nap — két világ Korán zárnak a kisújszállási üzletek Sokan panaszkodnak Kisúj­szálláson amiatt, hogy korán zárnak a város élelmiszer szaküzletei. Este hatkor már az utolsó bolt is lehúzza ro­lóját. Ez annál is furcsább, mert a városban huszonöt élelmiszerüzlet működik. Ér­zékenyen érinti a munkába járó asszonyokat —- ha nem igyekeznek — o koraesti órákban már nem vásárolhat­nak be. A kereskedelem illetékesei megoldhatnák, hogy a város központjában lévő tejbolt, az önkiszolgáló élelmiszerüzle­tek, esetleg még néhány bolt legalább este 7-ig tartana nyitva. Korán zárnak a cuk­rászdák is, így 9 óra után a szórakozni vágyók csak a ven-1 déglőbe mehetnek. | A tanács kereskedelmi /el-t ügyelője arra hivatkozik: a J boltok vezetői még nem kér­ték a záróra meghosszabbí­tását. A földművesszövetkezet vezetője pedig a kicsi forga­lommal indokolja a cukrász­da korai záróráját. Mindkét indok elfogadhatatlan. A bol­tok vezetői önmagáktól nem kémek zárórahosszabbítást, s a cukrászda nyitvatartása sémi elsősorban üzleti, hanem kö- j zösségi érdek, A záróra ki- ‘ tolása béraláptúllépést sem jelentene, mert az üzletek nyitását is módosítani lehet­ne. Csak jóindulat és megér­tés kell hozzá. m. L Megkezdődtek a hidrobiológus napok Hétfőn reggel a Technika Házában megkezdődtek a Magyar Hidrológiai Társaság limnológiai szakosztálya ál­tal rendezett hidrobiológus napok. A kétnapos összejövetelen a vízen belüli élet jelenségei­nek legjobb szakértői 20 elő­adásban számolnak be a ma­gyarországi vizek biológiá- J jának kutatásában elért leg- J újabb eredményekről. £ A konferencia legfőbb cél- ♦ ja azoknak a módszereknek ♦ a keresése, amelyek a leg- » alkalmasabbak élővizeink í szennyeződésének megakadá- * lyozására. (MTI) £ Középblokkos lakásépítkezés Szolnokon Ujdonságszámba menő la­kásépítkezés kezdődött Szol­nokon, az első kerületi új bér- házak mellett. Kilencvanhat lakást építenek — teljesen előregyártott elemekből. Az új lakótömböt még az idén tető alá hozzák a Szolnok megyei Építőipari Vállalat dolgozói. Ilyen módszerrel még nem építettek lakást a megyében, pedig haszna az építési idő csökkentésében vitathatatlan. Ezért volna jó, ha a beruhá­zók előregyártott elemektől épített házakra adnának meg­bízást az építőipari vállalat­nak. Jövőre újabb negyven- i nyolc lakást építenek közép-* blokkokból. | NiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiimiHiiiiiimiiimiimmiiit ‘ Távirat Jelentjük, hogy a jászból-1 dogházi Aranykalász Terme­lőszövetkezet hétfőn kenyér- és takarmánygabona vetését j befejezte. Jászboldogházi Aranykalász Tsz vezetősége n erűs őszi vasárnapra ébredtünk. ““ Az embereket a Hruscsov-beszéd foglalkoztatta s a napfényes délelőttön CA betűjelű autók, fürge motorkerékpá­rok vitték utasaikat kirándulni, no_ meg látogatóba. A Ságvári Művelődési Házban a karnagyi klub tagjai hallgatták meg a Bartók-kamarakórus lányait, s egy szűk kis konyhában előkerült a papír, meg a ceruza: hogyan is fizetjük a szép új szö­vetkezeti lakás részleteit a Bálvány utcá­ban. Ha valaki belelapozott egy vasárnapi újságba, az ólomsorok ezt az életet tük­rözték vissza. Magyarországon, 1961 októ­berének utolsó vasárnapján tervekről, jövőről, helytállásról, emberi életről ír­tak a lapok. S a külpolitikai rovat helyen­ként baljós hírei sem tudták megingatni az egyensúlyt: Bizakodunk, mert erősek vagyunk, mert mindenkinek van mit ennie, mert nincs senki fedél nélkül, mert a cukorgyári munkások, a szanda- szöllősi tsz-gazdák ünneplőruhájukat ve­szik fel: színházba mennek a „Pesti em- berek”-hez. A barátságos csöndben az íróasztal mellett kirándulást tettem a múltba. Előttem öt újság: a Népszabadság, a Ma­gyar Nemzet és a Szolnok megyei Nép­lap vasárnapi száma és két vaskos régi sárgultpapírú sajtóorgánum: az Újság és az Esti Kurír 1938. október 30-iki pél­dánya. A jelen és a múlt; októbervégi va­sárnap a Magyar Népköztársaságban — és az utolsó „békeévben” a lovastenge­rész úr „Ofőméltósága” felemás magyar királyságában. Valljanak hát a lapok az akkori és a mai életről. Az Újság vezércikkírója egész olda­lon állít emléket Tisza István grófnak. Ügy festi le a monarchia oszlopát és a feudális társadalmi rend elkeseredett vé­delmezőjét, mint olyan államférfit, aki kivezethette volna a nemzetet a katasz­trófából. A két országos napilap a kongresszus anyagát közli, a jövendő társadalmának alapkőletételéről ad számot. A Néplap a béke rakétáiról, a szovjet nép eredmé­nyeiről beszél. Az Újság természetesen nemcsak napi politikával foglalkozik, hanem a ter­méseredményekkel is, amelyeknek neme­sen egyszerű címe: vIsten áldása volt a termésen". Fel is sorolja mindjárt, mit eredményezett az áldás: többi között a kukorica a kisbirtokon átlag 12,19, a. nagy­birtokon átlag 13,95 mázsát termett hol­danként. fi Ivassuk csak el a Néplap „Kengye- len nincsenek trükkök” című írá­sát. Szemesben huszonöt mázsa a termés a kengyeli Dózsában. Áldást nem vártak, ellenben a kukoricában háromszor járt a kultivátor háromszor a kézi kapa”. „Szivárvány Fájsz felett”. Erről meg a Magyar Nemzetben olvashatunk. A mi aszályos időjárásunk által legjobban súj­tott vidékén csőkutasan és szivattyúval öntöznek a Vörös Csillagban. Az ered­mény: 55 mázsa lucerna, 200 mázsa para­dicsom egy holdról. Ügy kétszerese az 1938-as „rekordtermésnek”. A két lap részletesen ír az emberekről, akik ezt ke­resztülvitték. Emberekről, akik dolgoztak, néha kétségek gyötörték őket, de győz­tek. S az Újság? Ó is ír emberről, hogyne. Három nagy hasábot szentel Mótusz Jó­zsefnek, aki egy téves ítélet miatt 10 hó­napot ült a gyűjtőfogházban. Ezenkívül két teljes oldalt egy hazánkfiának, aki Uj-Zélandon tányérmosással kezdte s áru- háztulajdonosként látogatott haza. A tipi­kus tőkés mese. így elterelődik a figyelem azokról a kivándorolt százezrekről, akik­nek nem sikerült áruházat összehozniuk— Azért mi is írunk hazatértekről. Ha­zaérkezett az ötéves kis Virágh Józsika, akit diplomáciai úton sikerült csak kisza­badítani az imperialista emberkúfárok karmaiból. Az ő szülei Ausztráliában nem szereztek szállodát. Csak útiköltséget, s egy ócska motorkerékpárt, hogy hazajö­hessenek az édes hazába. Nekik nem si­került, szerencsétlenség áldozatai lettek. Mi legalább annyira örülünk Virágh Jó­zsikának, mint az Újság riportere a mil­liomos hazánkfiának, aki még a gyors meggazdagodás újzélandi receptjét is el­mondta. A történelmi eseményekre is reagál­nak az újságok. A Népszabadság Károlyi Mihály emlékiratait közli a polgári forra­dalomról, a Habsburg-uralom bukásáról. Az Újság Vándor Kálmán gyűlölettő• szikrázó, acsargó, rágalmazó írását közli ugyanerről az eseményről. Nála a hábo­rúba beleunt kivérzett néptömegek leg­enyhébb jelzője: csatornatöltelék. S az Újság büszkén nevezte magát a Horthy* rendszer ellenzéki napilapjának.., Az Esti Kurír legnagyobb szenzációja: „A vizsgadíjak miatt szélhámosságok so­rozatát követte el egy diák’1, s a mienk? Olvassuk csak el a Magyar Nemzetet! Van benne egy cikk: Tíz zongora egy tsz-falu- ban. Megtudhatjuk belőle, hogy a tenge- lici szegényparasztok fiai-leányai ma már zongorát kapnak a zenetanuláshoz, s Zsíros János évvégi bizonyítványáért tan- góharmonikát kapott jutalmul. Aki járt már miazmás gőzt, levegőt lehelő mocsár partján, az érezhette ma­gát úgy, mint jómagam a sárgult újság­lapok olvastán. A ztán belemerültem a Hruscsov-be- széd tanulmányozásába, s ha a2 előbbi hasonlat érvényes: kristálytiszta hegyi levegő áramlott felém a sorok kö­zül. Éles, tiszta, félreérthetetlen fogalma­zás, az erő és biztonság tudata, az embe­riség egyetemes jólétének, biztos jövőjé­nek sziklaszilárd épülete rajzolódott ki előttem. És visszavonhatatlanul elsíily- lyedt a tudatomban az 1938-as békeév fullasztó légköre. — Meg kellene gyújtani a konyhában a tüzet — zavar meg gondolataimban a feleségem. — Nincs valami papírod kéz­nél? — De van. — És nyújtom feléje az Esti Kurírt, meg az Újságot. Hernádi Tibor II. Kopácsy Béla igazgatóhe­lyettessel beszélgettünk a jászberényi Tanítóképző Fő- skolában arról, milyer „gyü­mölcsöt” milyen végzős diá­kokat érlelt az elmúlt három esztendő. — Érdekes, izgalmas szá­munkra ez a kérdés, h'szen negyedik éve működik az in­tézet, most kerülnek ki majd az első „fecskék”. Huszon­hármat féligmeddig már szárnyra is eresztettünk, hi­szen féléves kötelező szak­mai gyakorlatukat töltik a Szolnok és Heves megyei fal­vakban. Levelezünk velük, meglátogatjuk őket. Legtöbb úgy megszerette gyakorló- helyét, hogy már közölték is velünk: itt szeretnék folytat­ni a gyakornokságot, mint tanítók. Leveleik, melyeket a bennlévő társaiknak írnak, ismét csak erről tanúskod­nak. Remélem, hogy az őket felváltó évfolyamtársak (ők, huszonnégyen február 1-én kezdik a gyakornokságot) folytatják majd ezt a szép hagyományt. — Elégedettek a gyakorló­évesekkel? — Igen. A múltkoriban Túrán Béla kenderesi iskola- igazgató írt levelet a főisko­lára: előre sajnálkozott, hogy meg kell válni Túróczi Teréz és Vad Mária gyakornokok­tól. Tiszavárkonyban egy­aránt gyökeret akar ereszteni Túri Mária és Bertalan Ste­fánia, Szabó Margit pedig Poroszlón. * — Nehogy azt gondolja azonban, hogy csak diákok, iskolaigazgatók 'írnak hoz­zánk „iskolaügyben”. tAz abádszalóki tanácselnök is írt. Arról, hogy valósággal szöknek a községből a taní­tók, s hogy emiatt igen nagy gondban vannak — folytatta • az igazgatóhelyettes. — És? — Erre összehívtuk a nö­vendékeket, közöltük velük az abádszalóki pedagógus­helyzetet, nem hallgatva el a 1 nehézségeket sem. Félóra múlva négyen jelentkeztek: ' Dernóczi Cecilia, Papp Anna, ‘ Balogh Ilona, s akit elsőnek ‘ kellett volna említeni, az is- " kola KISZ-titkára — " Major Erzsi, öt választottuk, ' ő kapja majd másfél évig az 1 abádszalóki tanács havi 400 - forintos társadalmi ösztöndí­ját, aminek fejében legalább ennyi ideig tanít Abádszaló- kon, ha majd végez. De ő azt mondta, ki is akar ott tartani végleg. # Persze, gondok is akadnak a főiskolán. „Kevés a férfi”, a százhatvanegyes létszámból mindössze tizennyolc. Az öt­venöt. elsős között is mind­össze négy fiatalembert ta­láltunk. Persze, akik aztán itt vannak, azok miatt sem kell szégyenkeznie az intézetnek. Sőt... Tóth Fekete László, mint nős ember hagyta ott a Középtiszai Vízügyi Igazga­tóságnál lévő jó állását. Bar­na Gyula szintén a jól fizető TEFU->ofőri foglalkozást, hagyta „cserbe”, hogy tanít­hasson. Kovács Pál, a Jászbe­rényi Aprítógéngyárban lévő állásának mondott búcsút, a lényegesen kevesebb javadal­mazással járó pedagógus pá­lyáért. • Az Iskolában, és a szintén itt lévő kollégiumban Timár Mihálvné kalauzolt, öröm­mel újságolta útközben, hogy a nyáron 1 millió forint költ­séggel átalakították a kollé­giumot. — Most már csak négy-hat . személyes szobák vannak, ahol a diákokat nem évfo­lyamok szerint helyeztük el, hanem vegyesen. Egyik ilyen „vegyes”-szoba lakója, az I. emelet 5-ben a harmadikos Farkas Marika az elsős Kovács Marika, va­lamint két másodéves: Ker­tész Erzsi és Mezei Mária. — Ha végeznek, hová men­nének a legszívesebbn taní­tani? — kérdeztük a csinos . növerőókektől. — Én Szolnokra, Török- ] szentmiklósra, vagy Tisza­püspökire — válaszolta a „rangidős” Farkas Marika. Kertész Erzsébet: — Jászfelsőszentgyőrgyre, a szülőfalumba. Mezei Mária: — Heves megyei vagyok, így Vámosgyörkre, vagy Gyöngyösre szeretnék kerül­ni. Az elsős Kovács Marika pedig: „Valahová, a kun­szentmártoni járásba”. — Tanyára elmennének-e? összenéznek, a kérdés mintha meglepte volna őket. Egy pillanat azonban, és máris kész a válasz. Kórus­ban: — Miért ne? Természete­sen! Szolnok és Heves megyei érettségizett fiatalok a kép­ző növendékei. A levelek, a csomagok zömmel a kisebb- nagyobb kézségekből érkez­nek ide. Az otthon, a szülő jelentős forint-summákkal is „üzen” a leendő tanítóknak. Ám, a leendő tanítók sem szakadnak el otthonuktól, a községüktől, a családtól. A szünidőt otthon töltik, segí­tenek a háznál, a földeken. Távollétüket nem tekintik véglegesnek, legtöbben a szü­lővárosba, a szülőfaluba akar­nak visszatérni. Ahonnan küldte őket a nép, ahonnan indultak. — De ha máshová, esetleg tanyára kerülünk, azt sem érezzük majd tragédiának. Sőt... Búcsúzáskor mondták ezt az I. emelet 5-ös szoba lakói, majd hozzátették: — Ezt nemcsak sajátma­gunk, hanem a többiek ne­vében is nyugodtan megír­hatja... Bubor Gyűl» m e 9 9 S I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents