Szolnok Megyei Néplap, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-04 / 234. szám
19CT. október 4. SZOLNOK. MEGYEI NÉPLAP 5 Hadjárat a csempészek ellen • • Manapság igen sok szó esik Brazíliáról az újságok hasábjain és a rádiók híreiben. Az alábbi cikk egy má sík Braziliát mutat be, nem a politikai harcok színhelyét, hanem a csempészek eldo- rádóját. Másfél hónappal ezelőtt a 'braziljai parlamentben éles vita támadt a csempészettel kapcsolatban. Gabriel Hermes szenátor, a csempészek problémájával foglalkozó bizottság elnöke, elmondta: meggyőző adatokkal tudja bizonyítani, hogy Brazíliában zavartalanul működik egy csempész-szervezet. A New Yorkban székelő bandának kirendeltségei vannak Venezuelában, Brazíliában és Hondurasban. Az Interpol adatai szerint ez a szervezet 200 hajóval, számtalan, a part mentén közlekedő kis hajócskával, 20—30 motoros jachttal, stb. rendelkezik. Az érdekelt államok minden eddigi törekvése, hogy ezt a kiterjedt hálózatot felszámolják — eredménytelen volt. A kormányzó döntése Kitűnt ugyanis, hogy a szervezetben számos politikai személy, tekintélyes üzletember és vámhivatali főnök is közreműködik — nem beszélve a hadseregnyi fizetett alkalmazottról. A bandának saját repülőgépe, titkos rádióhálózata és jól szervezett tájékoztató szolgálata van. Nem csoda tehát, hogy „tevékenységükkel” óriási károkat okoznak az országnak. A számítások szerint a becsempészett áru évente eléri a brazíliai külkereskedelem évi összforgalmának 30 százalékát. Gabriel Hermes felszólalását a parlament tagjai különféleképpen fogadták. Egyesek szigorú intézkedéseket követeltek, mások bölcsen meghúzódtak — elárulva ezzel, hogy félnek a szervezet hatalmától, vagy pedig maguk is kapcsolatban vannak vele. Csak egy ember lépett oda Herrneshez, és elismerése jeléül melegen megszorította a kezét. Ez Carlos Lecarda volt, Rio de Janeiro kormányzója, az az ember, aki elhatározta, hogy megsemmisíti a csempészhálózatot. Halállal fenyegették Lecarda már három éve, amióta kormányzó, radikális harcot folytat a korrupció és a törvénytelenség ellen, amely Brazíliában, mint az előző rezsim hagyatéka, még mindig létezik. Sajnos kísérletei gyakran kudarcba fulladtak, mert mindig akadt jónéhány befolyásos politikus, iparmágnás és pénzember, akik megtalálták rá a módot, hogy a túl határozott Lecardát egy kicsit lehűtsék. Nem volt ritkaság, hogy névtelen levelet kapott, amelyben halállal fenyegették. Lecarda mindezt nyugodtan tűrte és várta egy sorsdöntő akció pillanatát És ez augusztus második felében el is érkezett. Egy napon, úgy hajnal tájban, a kormányzó palotáját elhagyta egy alacsony ember. Figyelmesen körülnézett, aztán eltűnt a fasorban. Rio de Janeiró alvilágában Pók néven ismerték. Emberünk nem vette észre, hogy követik. Amikor rájött a mulasztásra, már késő volt. Leszúrták. Az ügyeletes rendőr későn érkezett a helyszínre. A haditengerészet közbelép A „Pók” elárulta a kormányzónak a csempész szervezet egyes titkait. Ezért életével fizetett, de a banda sem úszta meg szárazon. Lecarda akcióba lépett. Azonnal megbeszélésre hívta régi, megbízható jó barátját, Rio de Janeiró rendőrfőnökét. — Három nap múlva egv csempészhajó érkezik: El kell fogni Ä feladatot a leg- meebízhatóbb embereknek kell elvégezni — adta ki az utasítást. Aztán kapcsolatot teremtett a haditengerészet parancsnokságával. ' — Szükségem lenne a támogatásukra. Holnapután készítsenek elő két rombolót és néhány torpedóvető csónakot. A kérdéses éjszakán Rio de Janeirótól 200 kilométerre, egy fürdőhely közelében igen élénk volt az élet. A banda egyik birtoka terült el itt, körülvéve tüskésdróttal, amelyben magasfeszültségű áram keringett. S mintegy 30 ember feszülten figyelte a tengert. A távolban fényjelzést vettek észre. — Ez Aleta — figyelmeztette őket Horge Estrade, tekintélyes Rio de Janeiro-i kereskedő. — Percnyi pontossággal érkeznek. A sötétből hamarosan előbukkant a várt hajó. Egy elegáns jacht. Ekkor váratlanul egy kifulladt ember érkezett hozzájuk és jelentette: — Valaki elárult bennünket. A kijáratot már elfoglalta a rendőrség. Herge villámgyorsan intézkedett. — Jelezzék a hajónak, hogy meneküljön. Ök már tudják, hogy ilyen esetben mit kell tenniök. A titkos kikötőben rakják ki majd az árut Erős fényszóró gyulladt ki, és sietve adta le a jelzéseit. A jacht megindult az öböl kijárata felé, de akkor már késő volt. A homályból előtűnt a romboló. Erős fényszórói belehasítottak az éjszakába Amikor a csempészek menekülni próbáltak, a romboló parancsnoka tüzet parancsolt A főnök megszökött A csempészhajót körülfogták a haditengerészet hajói, egyiken ott állt Lecarda is. ö irányította a hadműveletet. Az Aleta rakománya elképesztette a jelenlévőket. Gyomrában találtak 12 amerikai luxus személykocsit, 1500 láda wishkyt, 5000 láda televíziót, tranzisztoros rádiót és magnetofont, 2000 láda nylon alsóneműt és 7000 láda cigarettát Az általános zűrzavarban egy embernek sikerült megmenekülnie. Horge Estrade, a banda főnöke eltűnt. Azonnal körözvényt írtak, és most az Interpol nyomoz utána. A rendőrség szinte nem tud magához térni. A letartóztatott csempészek egyre több parlamenti képviselő, vámőr, stb. nevét árulják el. Közöttük a vámőrszolgálat főellenőrének nevét is. MEGÖLTEK EGY LEÁNYT MAGYAR FILM Egy kibontakozó tiszta szerelem tragédiája és egy történelmi feladatra hivatott társadalmi osztály sorsdöntő kérdése olvad egységbe ebben a balladai hangvételű filmben. Az idő, amelyben a történet kibontakozik, rendkívüli: az első világháború a végét járja. Ki emlékszik rá miért, — talán az urak jobban tudják — már a század eleje óta kibékíthetetlen viszályban élnek az acélgyár munkásai és a bányászok. S most, a mélységes gyűlöletet még jobban felszítja egy esemény: megviselt, átlyuggatott páncélvonat gördül be a városba; olyan rozzant, mint azoknak a hatalma, akik a harcot vívják vele. Az acélgyáriak nem vállalják a vonat megjavítását, sztrájkot kezdenek. Élelmet nem kapnak. Sem az urakra — s úgy látszik — a gyűlölködő bányászokra sem számíthatnak. És ebben az izzó légkörben találkozik Ilonka és Sanyi. Tiszták és ártatlanok, mint a költő veronai szerelmesei, félelemmel, értetlenül állnak szemben a feszülő esemé nyekkel, az esztelen viszály- lyal. Az események sodrában azonban mindketten rádöbbennek, — Ilonka az éhező, beteg munkások láttán, Sanyi az osztályterror tanújaként — szüleiknek, munkástársaiknak nem egymással szemben, hanem vállt váltnak vetve kell egymás mellett állniuk. S ez a történelmi szükségszerűség — a munkásság egysége — a páncélvonatból kiröppenő golyótól talált Ilonka ravatalánál ölt testet a kisvárosban. A fiatal rendező, Nádasy László figyelemreméltó stílusban dolgozta fel a témát. A háborús nélkülözésektől sújtott munkások életének realisztikus rajza, a lírai, bensőséges szerelmi képsorok, s a balladai, drámai meját teremti meg. Bizonyos, hogy ez a képsor helyet kap majd filmművészetünk történetének lapjain. A „Megöltek egy leányt” fő alakját, Szerencsés Ilonkát a fiatal színésznő, Papp Éva formálja meg. Megható egyszerűséggel, mély átéléssel kelti életre a kis proletárlányt, kifejező szemében a sok „miért”-tel és a szebb élet utáni vággyal. Érezzük, milyen mélyről tör fel ez a vágy halk szavaiból: „Anya, varr jón nekem egyszer egy fehér ruhát”. Sanyi szerepét MUNKÁBAN AZ (JTŐRÖK Évente kétszer; tavasszal és őszszel, megtisztítják, átfestik az útszéli botlóköveket, kerékvetőket és korlátokat a megye útőrei. A 32-es közlekedési út mentén Dóra Gá bor, Borsányi Mi hály és Alapi Sándor útőr a jászsági útelágazásnál fekete-fehérre festi a kövesutat szegélyező betonkorlátot. EGY KÖNYVBARÁT vallomása KELLEMES, barátságos, otthonos a jászberényi járási könyvtár így délelőtt. A kölcsönző-teremben tízen-tizen- ketten is vannak. Az asztal mögött sötétkék köpenyben magas, széparcú lány áll, Merész Irén, könyvtáros. Érdeklődve néz az előtte álló 50 év körüli nénire, aki kosarából eléje rakja a kiolvasott könyveket. — Most mit adjak? Melyik tetszett? — kérdezi a könyvtáros. S már perdül is egyet-kettőt, visszatér és a néni elé rakja a kívánt könyveket. Gondosan kiszedi a kartonokat, beírja és már nyújtja is aláírásra az olvasójegyet. A néni megigazítja fejkendőjét, kosarába rakja a kedves könyveket és fura- kodik kifelé. Helyére sokan várnak. — Valami szép, szerelmes könyvet kérnék — hangzik bátortalanul egy iparitanuló sapka alól. Irénke mosolyog, bólint és már hozza is — Móra Ferenc: Aranykoporsó című regényét. A fiatalember rajtafelejti szemét a szép könyvtároslányon, aki ezt újabb kérésnek veszi, s átnyújtja neki Stendhal: A Pármai kolostor című művét. Néhányan válogatnak a polcon, vagy otthonosan, a polc mögött megbújó könyv- állványhoz kerülnek, s a keresés izgalmával lapozgatnak bele a könyvekbe. Közben az új, szépen festett ajtó új- ra-újra nyílik, a várakozók sokasodnak. De nem mindenki áll meg a kölcsönzőben jobbra ugyanis kényelmes ol- í vasóterem áll. Én is ide lépek be, s úgy érzem, Eldorádóba érkeztem. A nyitott szekrényeken több mint 80 féle folyóirat, napilap sorakozik, szépen elrendezve. Minden asztalnál ül valaki, főleg fiatalok. Ide járnak a tanuláshoz szükséges könyvekért, aztán, ha a könyvön túl még magyarázatra is szükségük van, Móra Sándor, a könyvtár fiatal, jólképzett vezetője szívesen segít. Az olvasótermet sokan látogatják. Található itt értékes képzőművészeti könyv, szótár és lexikonok, melyeket kölcsönözni nem lehet, hiszen akkor elvonnák hosszabb időre a forgalomból. AZ IFJÚSÁGI könyvtárba megyek azután, hiszen két fiam kívánságának is eleget kell tennem. Ahogy belépek, úgy érzem, madárkalitkába hozott a véletlen, nemcsak a tisztasága, pedáns rendje miatt, de a benne csivitelő sok-sok gyerek is arra emlékeztet. Nemes Andrásné, a gyerekek kedves „Mancika néni”-je csendben, mosolyogva figyel. A gyerekek ugyanis saját maguk válogatnak az ízlésesen elrendezett polcokon. Igv többet tud a gyerekekkel foglalkozni, beszélgetni. A gyerekek érdeklődése a technika felé fordult. Otthon aput is bevonják az olvasásba. — Persze, előfordul ilyenkor, hogy az apu járatlanabb, mint a gyereke. így a felnőtt olvasók száma is nő. Hiszen gyerek kérdez ... Én a kisfiam számára válogatok mesés könyveket. Ám, elárulom, hogy a munkás nappalok után magam is szívesen olvasgatom őket. Egyszer, tréfásan ezt jegyeztem meg a könyvtárban: — Ha én könyvtáros lennék, egész nap olvasnék. Ügy érzem magam, mint az éhes ember, aki egyszerre szeretne mindenből enni. Richárd of Bury angol író mondása jutott eszembe: „Örömet okoznak a könyvek, ha ránkmosolyog a szerencse, vígasztalnak, ha balsors ér. Oktatóink ők, akik vessző és bot, gúny és harag nélkül tanítanak. Nem alusznak, ha hozzájuk fordulsz, nem hagynak ott, ha kérded őket; nem mordulnak rád, ha tévedsz, s ha tudatlan vagy, nem nevetnek ki". MENNYIRE IGAZ! Mégis, sokan vannak még, akik a jó könyv vigasztalása helyett az italhoz fordulnak, és sokan olyanok is, akik felkutatják poros zugaikból a ponyvákat, pedig ezek sem különbek az italnál: mámoruk könnyű és gyors, megmérgezik a lelket, nem tanítanak, de elzsongítják a jó felé törekvőt. Nem adnak semmit, de rabolnak időt, lelket. Miért olvassák hát ezeket? Miért, amikor olyan írók vannak, mint Hemingway. Stendhal, Tolsztoj, Zola. Csehov. Balzac, s a mi Jókaink és Móra, Móricz, s az újak legjobbjai. E könyvtár mindent megtesz azért, hogy az olvasók ezeket vegyék kézbe. Csuta Lajosné Jászberény netű jelenetek sajátos hangulatot teremtenek. A film több képsora emlékezetes élményt hagy a nézőben: a fiatal lány sorra járja a bányásztelep házait, élelemért könyörög, de a meg nem értők elutasítják, tiszta szívébe durva szavakkal szúrnak sebet, arcát bemocskolják, ruháját megtépik. Álmában is zaklatottan hánykolódik. E jelenet mély drámaisága — a színészi játék hitele, a kiváló operatőri munka és a sebes sodrású vágás — Arany János balladáinak atmoszféráVégvári Tamás f. h'. alakítja sokatigérően, de játékán érződik: először áll a felvevőgép lencséje előtt. Mind á munkások (Páger Antal, Egri István, Görbe János, Molnár Tibor) mind az elnyomó hatalmat képviselő tiszt (Gre- gus Zoltán), az újságkihordó (Tordy Géza) — megannyi életteli figura. Somogyi Erzsi bányászasszonya és a csak villanásnyira feltűnő proletár asszonyok portréi, Máthé Erzsi, Horváth Teri és mások alakításában; a színészek és a rendező dicséretére válnak. Mikor váltható meg a betegség miatt ki nem vett szabadsági Szolnokról kérdezi egy vállalat: Egyik dolgozónk 1959. július 14-e óta táppénzes, keresőképtelen beteg volt. Most, táppénzjogosultsága leteltével a dolgozó rokkantsági nyugdíjazása folytán felmondta munkaviszonyát. Felmondását tudomásul vettük és ez év nyolc hónapjára szabadságát pénzben megváltottuk. A dolgozó ezt sérelmezi és kéri a ki nem vett 1959— 1960. évre járó szabadság- idejének megváltását is. Mi a helyes álláspont?” A Munka Törvénykönyve végrehajtási rendelete előírja, ha a dolgozó az évi rendes, fizetett szabadságát huzamosabb betegség miatt az előírt időben nem tudta kivenni, akkor a ki nem vett szabadságot a betegsége megszűnését követő 30 napon belül kell kiadni részére. Ha pedig a szabadságot a betegség után azért nem lehet kiadni, mert a dolgozó munka- viszonya megszűnik, a ki nem vett szabadságot (adott esetben tehát az 1959—1960. évit is!) a munka viszony megszűnésekor pénzben meg kell váltani. Ez a szabály arra az esetre is érvényes, ha a dolgozó munkaviszonya nem felmondás vagy kölcsönös megegyezés következtében, hanem halála folytán szűnik meg; ez esetben a szabadságmegváltást az örökösök részére kell kifizetni, mint munkabér jellegű járandóságot Módosították a Vendéglátóipari Üzleti Szabályzatot A belkereskedelmi miniszter most kiadott rendelkezésével több vonatkozásban módosította az 1958-ban kibocsátott vendéglátóipari üzleti szabályzatot. A módosítás a többi között kimondja, hogy az éttermi vendégek részére lehetőleg mindenütt ruhatárat kell biztosítani. A ruhatár használata az I. osztályú, vagy ennél magasabb kategóriába sorolt helyeken kötelező: itt a ruhatári díj személyenként 1 forint. Az I. osztálynál alacsonyabb besorolású vendéglátó egységekben — ameny- nyiben van, illetve kötelező a ruhatár — azt díjtalanul kell a Vendégek rendelkezésére bocsátani. Kategóriára tekintet nélkül díjtalan a ruhatár a déli közétkeztetés alatt a közétkeztetési jegyet felmutatók részére. A módosítás az előzetes aszta! rendelés kérdésével is foglalkozik: . kimondja, hogy előzetes asztalrendelés csak az első osztályú, vagy ennél magasabb kategóriába sorolt éttermekben stb. fogadható el. Az asztal foglalásáért kü-* lön díj nem számítható fel, de az előzetes megrendelés elfogadását minimális fogyasztástól lehet függővé tenni. A módosítás a továbbiakban utal arra hogy a nem palackozott italokat hitelesített mérőeszközökkel, illetőleg hitelesített üvegekben, vagy poharakban kell kiszolgálni;
