Szolnok Megyei Néplap, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-29 / 256. szám
Az EMSZ-bsn Suvernyák Bálint alanyi költő megválik a Néplaptól MEGYEI HÍREK TEHERARU 350 mázsa békát exportálunk megyénkből. — És tessék mondani retúrjegyet nem lehetne váltani? Nem lesz többé vásár Kenderesen. — Idesapám, oszt többé nem fogok vásárfiát se kapni? APRÓSÁGOK — Uraim segítsenek. Itt egy mérges pattanás van rajtam! A vajaskenyér két oldala Békés munkanap honolt a szerkesztőségben, amikor a levelezési rovat vezetője ha- lálsópadtan robbant be a kulturális rovathoz. — Borzasztó <— lihegte — olvassátok! A munkatársak izgatottan hajoltak'' a papírlap fölé. „Ez nem mehet így tovább — kezdődött a levéL — A Néplap csak öt-hat versemet közli. Nekem! aki a magyar alanyi költészet jeles művelője és vértanúja vagyok! Bezzeg más, költőknek nevezett tehetségtelen rímfaragók szemétládára való kín-zönge- ményei tömegével kerülnek a lapba! Mi lesz? Az én „Mély- lila hátgerinc” című neorea- lista-expresszionista remekművem már három hete a szerkesztő dossziéjában kallódik! Vegyék tudomásul, hogyha ez így megy tovább, megválók a Néplaptól, megvonom tőle a támogatásomat és levonom róla a konzekvenciákat. Mi van a legutóbb megjelent két versem honoráriumával és különben is!... Maradtam tisztelő hívük] Suvernyák Bálint alanyi költő és műfjordító” A rovat munkatársai sápadtan néztek össze: mi lesz most? Végűiig a rovatvezető erőt vett magán és kezében a vészterhes és végzetteljes írással bekopogott a szerkesztőhöz. öt perc múlva minden szobában csengett a telefon: össz-szerkesztóségi értekezlet. Az értekezlet rövid volt és drámai. A szerkesztő ismertette a levelet, a munkatársak hozzászóltak, ■ félórán belül megszületett a határozat: 1. Háromtagú küldöttség keresi fel Suvernyák Bálintot, bocsánatkérő levéllel és babérkoszorúval. 2. A következő vasárnapi számot teljes egészében Su- vemyák Bálintnak szenteljük. A 'vezércikket Ady Endrével íratjuk meg. A többi oldalakon csak Suver- nyák-verseket közlünk. 3. Elintézzük, hogy Suvernyák megjelenendő első verses kötetét a Magyar Helikon Klasszikusok sorozatában számozva, bibliapapíron egészbőrkötésben jelentessék meg. Az értekezlet után valamelyest megkönnyebbültünk. Talán ezen az úton sikerül megmentenünk a Néplapot — ht — Rossz az emlékezőtehetségük, — válniok kell A losangelesi válópere« bíró előtt a napokban megjelent Thomas Kelley és felesége. A házaspár elmondotta, hogy nem tudják folytatni a házastársi együttélést, mert képtelenek megegyezni a következő kérdésekben: 1. mikor kötöttek házasságot; 2. hol kötöttek házasságot; 3. mely napokon született három gyermekük. A házasfelek ugyanakkor pontosan emlékeznek arra, hogy mikor vásárolták első autójukat. Magyar órán történt. Az egyik diák Berzsenyi versét elemezte s közben mondotta ezeket az örökérvényű diák- igazságokat: — Akkoriban igen nagy szegénységben élt a dolgozó magyar nép. Oly annyira, hogy még a költő is szóvá- tette a nagy nincstelenséget. Mert nemes létére is elkeserítette, hogy a köznép számára, a nép egyszerű gyermekeinek nincs rózsás labirinth, s még egy nyomorult zefirse Lengedez a balzsamos illatok között. • Szolnokon, a Tünde előtt történt tegnap este. A szolgálatos rendőrhöz nagy pihegve odalép egy ifjú hölgy és panaszolja: — Rendőr elvtárs, már félórája követ egy magas férfi. Kérdi a rendőr: — Mit kíván, mit tegyek? — Adja kölcsön a fésűjét. • Logika órán a felelés bizony sehogyan sem sikerül Sárikának. A tanár rosszallóan csóválja a fejét és kertelés nélkül közli lángolószemű tanítványával csalódását. — Maga történelemből és magyarból kitűnő, mi az oka, hogy a logika a leggyengébb oldala? Sárika szemlesütve válaszol: — Nő vagyok! Ma egy hete olvastam a Néplapban — a Mesterházidarabról szóló cikkben —, miféle csúnya, karrierista, spekuláns jellem a „Pesti emberek” Gyurkája. Mint a cikkíró megállapítja, ez a fráter nem érte be azzal, hogy az élet könnyébb oldalát keresse, de még a vajas- kenyérbe is belekötött: keresvén annak ^.vajasabb felét’« Gondolom, a spekuláns Gyurkáéknak nem mehetett éppen rosszul, hogy a közönséges halandók gyakorlatától Tetszett megyénk moziiá* lógató közönségének a KATONAZENE. A fiatalok megtudták belőle, hogyan is festett a valóságban a hajdan nagy reverendával emlegetett tiszti becsület, s mennyit érő volt az. Azt, hogy menynyiben vala kifizető a tiszturakkal szembehelyezkedni — anyai nagyapám a maga bőrén tanulta meg, úgy hat évtizeddel ezelőtt. Nagyapó fiatál házas és pénzügyőri szemlész volt -a- nosházán. Egy napon fel- bőlyduU a csinnadratta: nagygyakorlatra érkeztek a Jc. u. k.-katonák. Nagy szüleim házába nem kisebb személyiség kvártélyoztatott be, mint Grenewill gróf huszár- főhadnagy. Természetesen az akkor kutyamosónak mondott tisztiszolgával egyetem. ben. A beszállásolást követő második nap reggelén éktelen csaholásra lett figyelmes az én drága nagyanyám. Beszalad a tisztiszobába s — Hadak Ura! — mit lát? A kutyamosó a gróf agarát sikálja egy, az udvarról beemelt dézsában. Szó szót követett, s a patália kellős közepén becsöppent a gróf. eltérően a kenyér mindkét oldalát megvajazták. Magam pusztán kíváncsiságból kipróbáltam a kettős-vajazást; majd a vastagabban vajazott kenyéroldal lerágását. Szép sikerrel vajaztam be orrorn- ruhám-tenyerem. Nem értem, hogy a spekuláns Gyurka miért nem inkább a vastagabban vajazott kenyerek után nyűlkált a duplán-kentek helyett Zéró Zénó szendvicskészítő, Lótáp-tér 13. Ich bin Graf von Grenewill, Und kann machen, tcass ich will! — jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangsúllyal. A véletlenül versbe-sikeredett önérzeteskedés hevenyészett fordításban igy hangzik: En Grenewill gróf vagyok, Azt teszek, amit akarok! Nagyanyám beérte azzal, hogy ékes rigmus helyett prózában válaszoljon: — Tehet ám a drágajó- méltóságos édesanyja portáján, de nem az én házamban! — Ezzel grabancon ragadta a meglepett agarat, s amúgy csuromvizesen Jápen- derítette az udvarra. Estebédkor tudta meg nagyapám a délelőtt történteket. Szomorkásán pödörte meg vékony bajúszát: — No, édes Józsám^ megcsináltad a karrieremet... Meg. Mint emlitém, nagyapám akkor fiatalember és pénzügyőri szemlész volt. A Bécsbe visszakozott Grenewill gróf jóvoltából annál többre sem vitte tizenkilenc esztendővel később bekövetkezett haláláig. Nyugodjék békében! — borváró — (Basler Nachrichteni PIACI HELYZETKÉP— Nem tudja miből megy ilyen jól Kovácséknak? — Az asszony ma is másfélkiló hagymát vásárolt! Kép szöveg nélkül. Qlayy,ap.ám kawiezfc Állatkerti történet
