Szolnok Megyei Néplap, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-28 / 255. szám

1961. október 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Az Erzsébet híd előtanulmányaként késsül a szolnoki híd Új, úgynevezett Orthotrop módszerrel Ismét felvonult Szolnokra a MÁ- VAG. Dolgozóinak jó munkáját is­merik a város ia- kói. Már akkor megcsodálhatták ügyességüket, mi­kor a régi pillé­rektől jónéhány méter távolságra vert vascölöpökre húzták át a híd­szerkezetet. Az­után elvonultak Szolnokról, mert munkájuk folyta­tásához előbb a Hídépítő Vállalat­nak kellett átépí­tenie a régi pillé­reket, elkészíteni a hídfeljárót. A MA VÁG hi­dászai azóta sem tétlenkedtek. Ez a csoport példáulj amely most Laka­tos József munkavezető irá­nyításával Bzolnokon dolgo­zik, eddig az algyői hidat sze­relte, s határidőre elkészítet­te, kifogástalan munkát vég­zett. Remélhetőleg Szolnokon is példamutatóan dolgoznak, s 1962 végére befejezik az új híd vasszerkezetének előre- gyártási és szerelési munká­latait. A szolnoki híd ugyanis Ma­gyarországon eddig még nem alkalmazott eljárással, úgy­nevezett Orthotrop módszer­rel készül, s az alkatrészek nagy terjedelme bizonyos mértékig szükségessé teszi az előregyártás helyszínen való elvégzését. E munka — mint Bors Ernő főmérnöktől megtudtuk — kísérleti jelle­gű. A főtartókat — az eddig alkalmazott szerkezetektől eltérően — bordázott vasle­mez köti majd össze, s a vas­lemez fölé nem kell beton, csak aszfaltburkolat. így a híd , súlya lényegesen kisebb lesz, mint a régi módon épí­tett, hasonló hosszúságú hi- daké. A szolnoki tapasztala­tok előtanulmányt jelentenek a budapesti Erzsébet-híd épí­téséhez. Ezek után felvetődik a kér­dés: hol tartanak most a MÁVAG szakemberei? — Tekintve, hogy csak a közel­múltban kezdték meg a mun­kát, még a kezdet kezdetén. Most szorgoskodnak a város felőli hídfőnél egy nagytel­jesítményű daru felállításán. Ennek a 15 tonna mozgatásá­ra képes szerkezetnek nagy hasznát veszik majd az elő­regyártás során. A hídszerkezet felső részé­hez tartozó alkatrészek ösz- szehegesztését decemberben WB*»*)» üli . Mmk : A hídfőnél szerelik a 15 tonnás darut. kezdik meg, a szerelést pedig csak a jégzajlás után — elő­reláthatóan 1962 áprilisában. Még az új év beköszöntése előtt a szolnoki hídfőtől az első pillérig megépítenek egy 20—25 méteres szerelőáll­ványt is. A vállalat felké­szült a Szolnokra kerülő többszáz tonna súlyú híd­szerkezet és a hozzávaló szer­számok fogadására. Jövőre tehát az új híd vas­szerkezetének beszerelése sze­repel a MÁVAG programjá­ban. Ezzel azonban még ko­rántsem tudták le a munkát Szolnokon. Rájuk vár még 1963-ban a régi híd szétbon­tása és elszállítása. s- sb —• Újfajta villany-írógép Az IBM Nemzetközi Iroda­gép Vállalat újfajta villany­gépet hozott forgalomba 1 (IBM—72 jelzéssel), amely­nek az eddig ismert mecha­nikus és villany írógépekkel ellentétben nincsen kocsija, sem betűkarja. A betűkaro­kat pingponglabda nagyságú „betűfej” helyettesíti, amely a szalaggal együtt futórúdon mozog. A betűbillentyű le­ütésekor a fej balról jobbra mozog, majd automatikusan visszaugrik kiindulóhelyére. A fejen a betűk, számok és jelek négy sorban egymás alatt vannak elhelyezve. A fej nikkelezett műanyagból készült A betűk útja a pa­pírig sokkal rövidebb, rfnnt a hagyományos írógépeknél. Elméletileg az új gép másod­percenként 16 leütést végez, tehát percenként 900 jelet ír. A hagyományos írógépek se­bessége maximálisan 600 le­ütés volt Az egész gép sú­lya 15 kg, az eddigi 25 kg he­lyett Óriási előnye, hogy a betűkarok nem akadhatnak össze, a keskeny betűknél a közök kisebbek. A gép ára 395 dollár. M. L. Már a jövő évi műszaki fejlesztési terven dolgoznak a Tisza Cipőgyárban A martfűi Tisza Cipőgyár­ban az idén is nagy eredmé­nyekre vezetett a műszaki fejlesztési terv valóraváltá- sa. E munka során kötötték be az új „trafót” a régi ka­zánházba, átszerelték a csiz­makört, több gépet — talp- bélés-bevonót, hidraulikus felsőbőr-szabászgépet, stb. — szereztek be, illetőleg alakí­tottak át a termelőmunka hatékonyabbá tétele érdeké­ben. Gondoltak a munkakörül­mények javítására is. Elkészítették — s még az idén kivitelezik — a 45-ös és a 47-es műhely présgé­peihez való elszívóberen­dezések terveit, beszereztek 50 öltözőszek­rényt. A termelékenység növelése és az önköltség csökkentése érdekében új technológiai el­járásokat alkalmaztak, — többek között a pumps ci­pőknél. Sort kerítettek új cikkek — így például a férfi bundacipők — gyártására. A jövőévi műszaki fejlesz­tési terv célkitűzései is nagy feladatok megoldását jelölik meg Tervbevették például a II. számú gyárépület megépí­tését. Ebben az épületben kap majd helyet az egyes és a négyes csarnok, a kísérleti műhely és a laboratórium. Kicserélik a II. számú munkásszálló te­tőszerkezetét, a tanműhely favázát, felépítik a textilkenő üzemet, s bővítik a bölcsődét. A jobb munkát biztosító átszervezések mellett 2 mil­lió 700 ezer forintot fordíta­nak a géppark korszerűsítésé­re. E célt nemcsak új gépek vá­sárlásával kívánják elérni. Kijavítanak például három törött szabászgépet, s új, kró­mozott hengereket készíte­nek: Figyelemreméltó a jövőévi műszaki fejlesztési terv munka- és egészségvédelem­mel kapcsolatos fejezete is. Aszerint a transzparens keverőgép­re teljes burkolást szerel­nek. Fejlesztik az ivóvíz-hálóza­tot, — a III. ártézi kútnál víz­medencét és szivattyúállo­mást létesítenek, hűtőberen­dezést szerelnek be. A mun- kásszálóknál megvalósítják a távfűtést, stb. Szociális célok­ra összesen másfélmillió fo­rintot fordítanak majd. A Tisza Cipőgyár kollektí­vája tehát idejében készül a jövőévi műszaki fejlesztésre, s ez munkasikereik záloga. Jó lenne, ha a többi vállalat is késedelem nélkül, már most gondolna a jövőévi mű­szaki fejlesztésre. SZERDÁN este az úttörő- házban tartották a Szolnok városi pedagógusok alapszer­vezetének vezetőségválasztó taggyűlését A pártvezetőség beszámo­lóját Tóth Tibor elvtárs, az alapszervezet titkára terjesz­tette elő. Már a bevezető­ben utalt arra, hogy most az oktatási törvény elfogadá­sa után milyen rendkívül sokrétű feladatok várnak a nevelőkre, s ennek illusztrá­lására idézte Kállai Gyulá­nak az országgyűlésen el­mondott szavait. Megjegyez­te, hogy pártmunkájuk kö­zéppontjába a kommunista pedagógusoknak a tanulók kommunista neveléséért és alapos tárgyi tudásáért való harcot kell állítaniuk. Ezután rátért az elmúlt két esztendő eredményeinek és hiányosságainak ismerte­tésére. Szólott szervezeti kér­désekről, a vezetőség és a pártcsoportok munkájáról, a taggyűlések látogatottságáról és tematikájáról, a pedagó­gus továbbképzés, ideológiai oktatás helyzetéről, a párt­csoportok és az iskolai ve­zetés, valamint a párttag és pártonkívüli nevelők kapcso­latáról. A beszámolónak ez a része igen alapos és körül­tekintő volt, de talán túlzot­tan is részletesre sikerült. Másrészről véleményünk sze­rint kevés konkrétumot mon­dott el arról a kérdésről, amely számunkra ma a leg­érdekesebb: hogyan halad az egyes iskolákban az oktatási reform valóraváltása, milyen átadásra érdemes tapasztala­tok születtek az egyik, s mi­lyen — közösen talán köny- nyebben kijavítható — hiá­nyosságok a másik helyen. Az előbbi hibából követke­zett az, hogy aránylag kevés idő jutott a nemzetközi hely­zet elemzésére, ötéves ter­vünknek és a soronlévő idő­szak feladatainak részletes ismertetésére. A második hiba pedig — a konkrét pél­dák említésének hiánya — legalábbis részben annak for­rásává lett, hogy a vita so­rán igen kevés pedagógus V Uj betonelemgyár épül Az Építésügyi Miniszté­rium betonelemgyártó ipara felkészült a korszerű elemek termelésének fejlesztésére. A jövő évben mér másfélszer- annyi feszített födémpanelt készítenek, mint az idén, hogy az építőipar mintegy tízezer lakás mennyezetét alakithaa­sa Id az újfajta szerkezettel. Felsőzsolcán megkezdődött egy új betonelemgyár építé­se, amely az ötéves terv vé­gén mintegy 150 000 köbmé­ter különböző feszített beton­szerkezetet ad évente az szágnak. (MTI) or­Szajoli történet.,. Belevágta villáját a takar­mánykupacba. Méregből vág­ta bele. Odahaza, Szolnokon Szilveszter éjszaka utáni másnapos hangulatban kö- szöngetnek boldog újévet az ismerősök. Meddig mehet ez még így? A tehenek bőgését nem tud­ta már hallgatni. S Vágó Mi­hály tsz-elnök néhány veze­tőségi társával újév reggelén nekilátott a tehenek etetésé­hez. Ügy, mint karácsony napján is. A takarmányosok, a tehe­nészek akkor se jöttek az is­tálló felé. Karácsonykor, új­évkor a tsz-elnök. Kozma Imre párttitkár, Lajkó Mi­hály, Kácsor Mátyás és Feny­vesi Péter növénytermesztési brigádvezető szolgálta ki az étlen-szomjan sorsukra ha­gyott állatokat. Ez a néhány ember, ha be­leszakad, akkor se tágít. Akár befalazni hagyják magukat a szövetkezetért, pedig azt sem tudják, miért dolgoznak. Be­csületből teszik, nem azért a kevesetérő munka egysé­gért. Munkaegységgel amúgy se lehet mérni ezt az önfel­áldozást. Mert ez már az. A süllyedő hajót sem hagy­ják ilyen csúnyán cserben, mint ezt a lezüllött, leromlott termelőszövetkezetet. Kiss Pál mezőgazdász például egyik napról a másikra tűnt eL Anélkül távozott, hogy valakinek egy szót is szólt volna. Még a fizetéséért se jött be. Azt hallani róla, hogy Vágó Mihály, a tsz elnök. vagonrakodó a. vasútnál. Nem látta tovább értelmét, hogy mezőgazdász legyen ilyen helyzetben, s inkább pályát cserélt. Hát tényleg nincs kiút a Vörös Csepelben? Mi lenne, ha én sem... A pártban azt mondták: — Vágó elvtárs, a legnehe­zebb helyre küldünk. Isme­rünk. De a szajoli Vörös Csepelt még ő se ismerte eléggé. Pe­dig ide járt a legtöbbet, amíg a szolnoki járási tanács mezőgazdasági osztályát ve­zette. — Rendet kell teremteni. De hogyan? Karácsony után előszedte azokat, akik szó nélkül fa­képnél hagyták az istállót, felügyelet nélkül a juhok el- lését. A leglógósabbaknak esett neki. Kolonics Frigyes­nek, Ladányinak, Eperjesi­nek. — Van magukban lelkiis­meret? — Ne azzal törődjön. Nincs pénz, nem dolgozunk. — Adják ki az éves sza­badságot. A birkák is ellenek. Mondják, rájuk fagy a mag­zatvíz a hideg télben. A nö­vénytermesztési brigádveze­tőt, Fenyvesi Pétert küldték oda. Találtak ugyan egy ideiglenes juhászt. Dezső Já­nos az apjánál látott birka- ellést. Azt mondja, nem ért, hozzá, de vállalja. Mit lehet tenni t Másként kellene kezdeni. Másként kezdték. A baj az volt eddig (a sok között) a teljesítményt írták, a munkát raem mérték. A negyven hold cukorrépa egy kapálást sem kapott, siló­kombájnnal vágták le a mu­hart, de a répakapálásért já­ró munkaegység ott szerepelt a növénytermesztő elszámo­lásában. Százötven holdnyi kukoricát be kellett silózni, mert kapálás nélkül termést nem adott. Hétszáz mázsa paradicsom, 400 mázsa pap­rika rohadt a földjén, nem volt, aki leszedje. A kukori­cát idegenek törték le. A bur­gonyát katonák és a szolnoki diákok szedték fel. Az embereket nem az ér­dekelte, miből mennyi terem, s hogy terem-e egyáltalán, csak az, mennyi munkaegy­séget kapnak a munkáért. Dehát így nem volt miből finanszírozni a munkaegysé­get. Közgyűlésre nemigen jár­tak itt. Most csak az új el­nök személye miatt mentek el. Kíváncsiak voltak, na, ez ugyan mit akar. Eljöttek ud­variasságból is, nem kell mindjárt az új elnök kedvét szegni, hogy még meg se hallgatják. Elkeseredett emberek gyü­lekezete volt ez. Az elnök vigasztalni se próbálja őket. — Amit főztünk, közös ebé­dünk lesz. Keserves falat, de én is segítek megemészteni. A gyomrom én sem kímélem, másnak is legyen gusztusa. Majd hamarabb túlesünk rajta. Akadtak hümmögők. — Sokat dolgoztunk mi lát­szat nélkül idáig is. — Elfáradtunk mi már az ígérgetésekbe. Az elnök meg se hallgatta. — Első feltétel, emberek: ki hol hajtja a legnagyobb hasznot a közösnek is, magá­nak is. Szortíroztak. Minden em­bert oda osztottak be több­nyire, ahova szakértelme, gyakorlata, tapasztalata alap­ján kínálkozott és kívánko­Dudás Mihály a szövetkezet­hez jóban-rosszban hű kis kanász. (Bokros László rajzai.) zott. Aztán hogy ki-ki helyre került, kiből növénytermesz­tő, kiből meg állattenyésztő, s a harmadikból fogatos lett, hozzákezdtek kiszámítani, mit is keres az új helyen a jövő esztendőben. Ezt eddig így nem mond­ták még ki, nem is tudták megmondani. De most ki- nek-kinek kiosztották, meny­nyi kukoricát, cukorrépát művel meg. Annak termésé­ből, ha kukorica 24 mázsán felül terem, minden mázsá­ból 33 kilogramm a gazdát illeti. Ugyanígy más növény, s ugyanígy a jószág és min­den. Premizálás. Pár napon be­lül a legközkeletűbb szóvá lett Szajolban, Mindez ter­mészetesen a munkaegységen felül. Nem nagyon hittek a gaz­dák. ígértek már nekik sok­mindent. Hátha ezzel is úgy járnak. Szőke Béláné el­szánta magát, lesz ahogy lesz, ő vállalkozik az újszerű munkára. Cselleng Lászlóné követte. Borhiné is. A női példa nyomán a férfiak bá­torsága is megjött. A terület­nek gazdája akadt. Napról napra kezdett sort bontani az emberek egységes tagadása. Már akadt, aki odáig eljutott a messzi látás- ban: _ — A földünk jó, majdcsak lesz valahogy. (Folytatjuk.) 3 Borzák Lajos 4 szolnoki kommunista pedagógusok f tagSYŰlésén szólt hozzá, s ők sem szóró san véve az oktatási reform kérdéseihez. A TAGGYŰLÉSEN részt­vevő pedagógusok csekély aktivitásról tettek tanúságot A tizenegy felszólaló közül mindössze hat volt tanár, vagy igazgató, a többiek a felsőbb pártszervek képvise­lői. Hack Márton elvtárs, a Verseghy Ferenc Gimnázium igazgatója szólott arról, hogy nem kielégítő még a peda­gógusoknak a bírálathoz va­ló viszonya. Beszélt ezen kí­vül az oktatási reform egyis kérdéséről, a túlterhelésről, s megemlítette, hogy vigyáz­nunk kell, nehogy e téren a ló másik oldalára essünk túlterhelés elleni harc címén megfeledkezzünk a kellő igé­nyességről. Több, a pártépítés, a bel­ső pártmunka problémájá­val foglalkozó hozzászólás után Maglódi Gyula, a Jár­műjavító tanműhelyének ve­zetője kért szót. Bíráló sza­vakkal fordult a pedagógu­sokhoz, mondván, hogy az általános iskolát végzett, ipari tanulónak jelentkező fiataloknak fogalmuk sincsen az életről, még arról sem, hogy valójában milyen szak­mát is akarnak választani. Ugyanakkor a legnagyobb elismerés hangján beszélt azokról a diákokról, akik a Járműjavítóba járnak poli­technikai oktatásra. Sándor László elvtárs, az MSZMP városi bizottságának képviselője a család-nevelés jelentőségéről szólt, majd arról, hogy otthonosabb, fel­szabadult, igazán szocialista légkört kell kialakítanunk az iskolákban. Javasolta, hogy a pedagógusok az ed­diginél szorosabb kapcsola­tot létesítsenek az üzemi pártszervezetekkel, mert ez megkönnyíti majd a törvény egyik legfontosabb pontjá­nak megvalósítását, a mun­kára nevelést. A TAGGYŰLÉS értékeléséi ben sajnos, egyet kell érte­nünk Tóth Tibor elvtárssal, a távozó alapszervi vezető­ség titkárával, aki a kérdé­sekre adott válasza során ezt mondotta: *Malinovszkr' marsall szavaira utalok, aki most az SZKP XXII. kong­resszusán kijelentette, hogy a szovjet légierő jelesre és kitűnőre vizsgázott. Pedagó­gusokról van szó, tovább- vihetjük tehát a hasonlatot, s elmondhatjuk, hogy ez a taggyűlés csupán jó-közepes- re sikerült”. Z. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents