Szolnok Megyei Néplap, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-22 / 250. szám
6 ar«^v T ~ '■»»»"' SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. október 22. Közük erőfeszítés = nagyobb eredmény Szovjet filmhét novemberben Hazánkban évről-évre növekszik a szovjet filmek népszerűsége, s milliókat vonzanak a hagyományos szovjet-filmünnepek. A szovjet film 12. ünnepének előadásaira 4 411 000 jegyet váltottak. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából az idén is rendeznek hazánkban szovjet filmhetet. A fővárosban és hat megyében november 2- ón, hét megyében november •9-én, hat megyében pedig november 16-án kezdődik a bemutatósorozat, amelynek előadásaira városok és falvak több mint 250 mozijában kerül sor. A filmhét alkalmából kerül a közönség elé az idei moszkvai film- fesztivál nagydíjával kitüntetett kiemelkedő alkotás, a Tiszta égbolt — Grigorij Csuhraj új filmje. Ezenkívül Két élet címmel bemutatják az 1917-es esztendő világtörténelmi eseményeit felölelő kétrészes szovjet filmet is. A szovjet filmhét újdonságait, a Tiszta égbolt-ot és a Két élet-et is szinkronizálják. (MTI) Lottótálékoztató A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztatása szerint a 42-ik játékhétre 4 173 092 darab lottószelvény érkezett be. öttalálatos szelvény nem volt. 72 fogadó ért el négy találatot, nyereményük 43 469 forint. A három- találatos szelvények száma 5581, nyereményük 280 forint. Két találatot 127 497 fogadó ért el. nyereményük 12 forint 20 fillér. — (MTI) — MEGJELENT a Magyar Bélyegek Katalógusa. A fila- telisták ebből megtudhatják, hogy első önálló bélyegsorozatunk színváltozásokkal, használatlanul 40 000 forintba kerül és hogy 1871 óta a Magyar Posta több mint kétezer fajta bélyeget adott ki. Aki a kanócot meggyújtotta A GLEIWITZI ESET Robog a vonat. Szédítő sebességgel. Fiatal Wehrmacht- katonák emelik poharukat egy ingerkedve mosolygó szép fiatal nőre. Két férfi vitatkozik, koccintanak. Egyesek énekelnek. Az ablak előtt állomások villannak el, sorompók, embercsoportok. A mezőkön búzakeresztek sora. Béke, béke mindenütt. S az lásnélküli kalandort bíztak meg. A film alkotóinak legnagyobb érdeme, hogy belülről mutatták meg, milyen is egy náci fenevad arcképe. Fanatizmusból, kegyetlenségből, mindenen keresztültaposó karrierizmusból van összeszőve ez a fotográfia. Félbemaradt egzisztencia, aki a nácizmustól reméli a társadah expresszvonat étkezőkocsijában ül egy „ember”, aki a halált, 50 millió ember halálrendeletét viszi magával. Hátborzongató az ellentét, amelyet a filmnek ez a jelenete mutat. A gyilkos békésen reggelizik. Helmuth Naujocks SS főrohamvezető elegáns civilruhában Gleiwitz- be, a lengyel határmenti kisvárosba utazik, hogy megszervezze az ottani német rádió-adó elleni provokációs merényletet. Ez a kanóc az. amelynek lángra kell lobban- tania a puskaporos hordói Mindent előre, mértani pon- osságeal megtérve)tek. s e orv végrehajtásával egy gát mi emelkedést, a félelmetes hírnevet, a pénzt, a rangot, mindent. Működésbe lép a gépezet. A kalandorbanda mgtámadja a német adót, s a lengyelek nevében kiáltványt olvasnak a mikrofonba. Naujocks még zajokat is kelt, lesodor egy virágvázát, betör egy ablakot. — vigyáz, hogy nagyobb kárt ne okozzon, hiszen a német vagyont óvni kell. Aztán eldördül egy fegyver, meghal egy lengyel ruhába öltöztetett, szerencsétlen áldozat rab az egyik német börtönből, S mire az utolsó puskalövés eldördül, a rádióból már száll Hitler hangja: a lengyelek lőttek először, már mi is viszonozzuk a tüzet. A többit tudjuk. Halottak tízmilliói, lerombolt országok, koncentrációs táborok, gázkamrák, a szabad emberi gondolat kiirtása ... ez következett. S a film alkotói nemcsak a múlt egy darabját mutatták meg. Vájjon hány Naujocks él ma Nyugat-Ber- linben és Bonnban? Hány Müller SS-tóbornok szövögeti a sötét szálakat, hány Bundeswehr páncélos és rakétaágyú leselkedik bevetésre készen? Jól tették a film készítői, hogy az egész világ szeme elé hozták Naujocksot. Látni kell mindenkinek ezt az emberhez egészen hasonló szörnyeteget. Ismerjük meg mi lakik benne és nyugatnémet utódaiban. A gleiwitzi eset még egyszer nem ismétlődhet meg. Nem szabad megismétlődnie! Vigyázzatok az életre, emberek! A PESTI EMBEREK BEMUTATÓJA A SZIGLIGETI SZÍNHÁZBAN Ezt a mondatot, amely mónia csak véletlen volt, esetlegesség. A logikus, enaz egyik főszereplő szájából hangzott el, nyugodtan nevezhetnénk a mü alapgondolatának. Vigyázzunk az életre; otthonainkra, bölcsődéinkre, gyárainkra, vigyázzunk, mert már kétszer majdnem el játszottuk őket. Erről beszél ez az alkotás, amelyről elmondhatjuk, hogy a felszabadulás utáni színműirodalmunk egyik legjelentősebb darabja. Nem csak azért, amit mond, hanem azért is, ahogyan kifejti: Ki kell mondanunk az egyszerű igazságokat. A tények, amelyek a mi életünket meghatározzák, nem sematikusak; merjünk beszélni róluk. Két ember találkozik 1957 tavaszán, a Duna-parton. Évfolyamtársak voltak tizenhat évvel ezelőtt és szerették egymást. Aztán a férfi nem ment el egy randevúra és eltűnt a nő életéből. Azóta tizenhat év telt el és az akkor 22 éves fiatal lány most reményekben megfogyatkozott, fáradt asszony. Pedig nem ilyen volt. Kereste az élet értelmét, kereste a boldogságot, azt, ami az embert emberré teszi. S most Sándor, az élet célját és értelmét ismerő férfi megmutatja neki az utat. Visszavezeti őt a múltba. Az emlékek kínosak, nehezek, borzalmasak. De segítenek tisz- tánlátni, eligazodni, segítenek Mónikának szembenéznie önmagával. Mert ez a legnehezebb. önmagunkkal szembenézni. Nyolc fiatal indult az élet útján 1941-ben. Egy kollégiumban laktak, jóban, rosszban összetartottak. Aztán jött a vizsga és a fogadalom. Ezután is összetartunk, ezután is segítjük egymást. De ezt a fogadalmat nem lehetett valóraváltani. A sínek, amelyeken a nyolc élet fut, a világháborús évek rendezőpályaudvarán különböző irányba ágaztak el. Deskéből hivatásos katonatiszt lesz, a Horthy-tisztek minden gyűlöletes tulajdonságával felruházva. S az ellenpólus: Laci, akit randevúján tartóztatnak le, mert résztvett az illegális egyetemi pártszervezet munkájában, Sándorral együtt. Köztük a sorsok széles skálája. Tamás, a tehetséges zongora- művész, aki nem érhette meg a felszabadulást, el kellett pusztulnia üldözöttként, megalázottként, másodrendű polgárként. Béla, aki az értelmiség jellegzetes életútját futotta meg. S az élet könnyebb oldalát, a ke_ nyér vajasabbik felét kereső spekuláns, karrierista Gyula? ö is tagja volt a közösségnek. HOVÁ LETT a kis társaság szép harmóniája? — kérdi keserűen és kétségbeesetten Mónika. A felelet világos és egyértelmű: a harMai nem szégyenfolt Egy éve jelent meg lapunkban „A kenderes! kultúrotthon a község szégyenfoltja” címmel egy cikk, mely ismertette a kenderesi kultúrház helyzetét. Mint írtuk a szemetes udvar, az ütött-kopott bútorzat, fűtetlen, berendezetten helyiségek nem csalták oda a látogatót. Mindez már csak rossz emlék! A kultúrotthon szépen berendezett klubszobái, a tiszta, újjávarázsolt nagyterem kedves szórakozóhelyévé tettek a helyi fiatalságnak. Az új igazgató. Oláh Mihály. fiatal pedagógus telkesen látott munkához és lendületével magával ragadta a fiatalokat. Esténként azok tanulnak, szórakoznak most ott akik az új igazgatóval együtt súrolták a padlót még éjfél után 2 órakor is, hogy ne olajos padlón táncoljanak. Akik vállalták — épp a napokban —, hogy társadalmi munkában befestik az épületet kívülről, no meg az ajtókat, ablakokat is. A maguk erejébő jutottak idáig. Beszélgetéskor kicseng a szavukból, hogy milyen büszkék erre. — Mindent azért nem bírunk egyedül — jegyezte meg egyikük. — Mert bizony egy televízió nasvon hiányzik innét ... de hát... Ebben a ,,de hát”-ban nem lemondás rezgett. inkább a község fiataljainak ki nem mondott reménye, bizakodása: hátha észreveszi valaki a mnzii.-ánkat. Hátha gondolnak ránk Oiöa Tjtzsof tudósító nek a harmóniának a szét bomlása. Mert harmónia csak azok között tehet, akik azonos célért harcolnak, akiknek eszményeik vannak, akik az emberi létet többnek tekintik a létfenntartás és a fajfentartás egyszerű biológiai funkciójánál. Minden úgy történt a valóságban is, ahogyan azt az író elmondotta. Az a nemzedék, amelyik végig élte a világháborút, ráismerhetett önmagára. Aki valaha is utat keresett, akit valaha is igazságtalanság ért, ráismerhet saját gondolataira, saját kétségeire, elbukására és fel- emelkedésére. Az író úgy jelölte meg a színdarab műfaját: játék. De játék-e? Mi emberek szeretünk játszani. Emlékeinkkel, gondolatainkkal, azzal, hogy „mi tett volna, ha”, gyakran űzünk játékot. A képzelet játékát. De vajon ilyen játék-e halottak, az eltávozottak emlékének felidézése, a halottak megszólaltatása? Mit mondtak volna, ha tényleg meg lehetett volna őket szólaltatni? Több ez, mint játék. Több ez, mint a képzetet csapongása. Ez maga az élet. És ha mi nézők hasonló őszinteséggel fordulunk szembe az emlékekkel, hasonló következetességgel vallatjuk őket, mi is megkapjuk a feleletet. A legnagyobb dicséret hangján kell szólnunk a Szigligeti Színház előadásáról. A rendező, a színészek, a díszlettervező, a világító, a szabó, a maszkmester és a színház névtelen dolgozói tehetségük, igyekezetük legjavát adták. Példásan-pergő, színes, a sok villanó képet jól egységbe fogó rendezés Berényi Gáboré. Intellektuális oldaláról fogta meg a drámát. A sokoldalú, képzett, mélyenérző emberek jellemeit jól kidolgozta és kidolgoztatta. Az ő igyekezetén is múlott, hogy az ellenség sem torzult papírfigurává. Példásan oldotta meg a szín- változásokat, s jelentős része volt abban, hogy a zenei effektusok is szinte önálló szereplőként segítették a darab kifejlését. A szereplők méltatása előtt hadd szóljunk Fehér Miklós díszleteiről. A merész darabhoz merész lépcsős díszletmegoldásokat választott, sokhelyütt jelzéssel A díszletek így is rendkívül kifejező erejűek voltak. A szerepek közül a legnehezebb, a legbonyolultabb kétségtelenül Hegedűs Ágnesé (Mónika). Szinte emberfeletti feladatot kell megoldania azzal, hogy percenként változik át 22 éves fiatal lányból 38 éves érett, tapasztalt, szenvedésekben megedződött asszonnyá. Emellett őt érik a legváltozatosabb hatások, kudarcok és megpróbáltatások. Hegedűs Ágnes sokszínű egyéniség. Ennek köszönheti, hogy szerepét néhány apróbb gesztustól, egy egy halványabb hangsúlytól eltekintve szépen, hitelesen, magávalragadóan oldja meg. Gesztusai, kezének játéka, apró és tétova mozdulatok, az útkeresés, vagy reménytelenség kifejezői nagyon érzékletesen, nagyon szépen sikerültek. Különösen nagy hatást tett a közönségre az első felvonás záró jelen etében. amikor a háborús nemzedék egész jaját és kétségbeesését kiáltotta semmibe egy rombadőlt korszak végén. Sándor szerepe kissé hálátlan. Lényegében ő mondja ki az igazságokat, legalább is segít rávezetni Mónikát a saját útjára. Megmutatja az igazságot, de nem éli. ö a kívülrőljött ember, aki távlatból tudta áttekinteni a sorsot, nemzedékén k sorsát, de nem élte azt. A rolcot->- -nyes, de mégsem a darab középpontját jelentő figurát Somogy vári Rudoli játssza, sok kedvességgel egyszerű póztalan színész' eszközökkel. Ez az ő erős sége. Upor Péter játssza a meggyilkolt kommunista szerepét. ö az, aki aránylag a legtöbbször használja a mozgalmi terminológiát, mégsem érezzük egy pillanatra sem sematikusnak. Az igazsago mondja és a fiatal művész érzi is ezt az igazságot. Éppen ezért hangja őszinte, játéka magávalragadó. Valahogy így él az emberek szívében az igazi kommunista Az ember, aki nem a pártkönyvért, nem a jobb ál lásért, hanem azért kommunista, mert többet akar tenni embertársaiért. Upor Péter nagy erénye és színészi munkájának jelentős állomása ez a szerep. Nagyon rokonszenves ú. művészt ismertünk meg Lin- ka Györgyben. Bélát játsz- sza, a lelkesedő, jószándékú, de meggondolatlanul súlyos csapásokat felidéző gyötrődő, vívódó értelmiségit. Sok színnel formálja mep ezt az alakot, látszik, hogy szeretettel foglalkozott vele. Kifejező, szép orgánuma, jó mozgása, biztos fellépése remélni engedik, hogy sok sikeres alakításának lehetünk még tanúi. Gálfy László Tamást, a zongoraművészt alakítja. A hangverseny utáni jelenetet jól oldotta meg, hasonlóképpen a bunkerbeli kitörését. A banketten tó a zárójele- netben azonban kissé színtelennek, bizonytalannak éreztük. Sikeres Molnár Miklós Gyulája. Karrierista, önző. törtető, nagyképű. És ahol ezek a tulajdonságok kerülnek terítékre, igen jó. Mint hódító szerelmes *— azonban kissé merev, visszafogott. Egy olyan ember, mint Gyula, lényegesen kevesebb gátlással rendelkezik a nőkkel szemen. Hasonlóképpen dicsérhetjük Kiss László Andrását. Egyéniségéhez illő szerepet kapott, kedélyes, szerény kispolgárt játszik. Ö a nyugalom és a biztonság szobra Az egyszerű szürke pesti ember, aki mindig felépíti városát, akárhányszor rombol - ják is le. Szilárd pont Mónika életében és biztos pont ja az előadásnak is. Természetes, pózmentes, őszintér kedves. Tarjányi László horthystr katonatisztje hiteles színész alakítás. Az ő szerepfelfogő sában világossá válik a néző előtt: Az ilyen „keresztény úrfiúk” önzése, hamis illúziója s alapvető gyáva sága sokban hozzájár-.-nem zeti tragédiánkhoz. Ezt látj- és láttatja meg szerepébe,. Tarjányi László. A „nyolcakon“ kívül sok szereplőt mozgat a darab. Kis szerepek, de hiteles emberi életek. Nem i* sorolhatjuk fel mindet, csa.; egy-kettőt, amely különösei' tetszett. Mensáros László • férj szerepében a magatehe tetlen, béna, magát fölősi-, ges nyűgnek érző ember elkeseredését kevés eszközzel gazdagon tudta ábrázolni. Krasznói Klári Piriké szerepében hamvasan kedves bájos, természetes jelenséc. Markánsan megfogalmazó i r jellem Tatár Endre tizedese. A pribék vonásait kitűnően találta el. Villanásnyi jelenetében jót nyújtott Halász László, Kaszab Anna, Sebestyén Éva, Jánosi Olga. Vágó Nelly jelmezei, Dobos Ferenc kifejező maszkjai szerves részei az élőn-1 - feltétlen sikerének. Háromszor tapsolta ki színészeket a közönség. Hé romszor tombolt a taps percekig és várakozott a közönségre a ruhatár. Senki sem mozdult, mindenki örült a nagy élményt nyújtó, színvonalas, kitűnő plőpHásnak. Hernádi Tibor még olyan törekvés, hogy külön utakon jár egy-egv tömegszervezet. Az ismeretterjesztési tervek ellenőrzésénél például néhány helyen tapasztalható volt, hogy azonos témájú előadások szerepeltek a népfront, az ifjúsági akadémia, vagy éppen a nótanács programjában. E bben az évben — úgy véljük — megoldódik az együttműködés. Ugyanis olyan határozat született, hogy megyeszinten nem értékelik külön-külön egy-egy tömegszervezet kulturális nevelő munkáját. Azt nézik meg, hogy milyen egy adott község, járás vagy város kulturális nevelési helyzete. Hány embert sikerült továbbtanulásra, ismeretterjesztésre, kulturális munkára bevonni, hány ember kezébe juttatták el a könyvet az összes szervek és tömegszervezetek. Ezzel megszűnik a „ki jelent felfelé?” helytelen gyakorlata, hiszen egyik szervezet munkája a másiké nélkül nem ér sokat. Ha mindegyik jól végzi a feladatát, a község, a város egésze húz hasznot belőle. A tömegszervezetek megyei vezetőségei ilyen irányban informálták községi és városi aktíváikat. Felhívták figyelmüket a pártbizottsággal, a tanáccsal való teljes együttműködésre. Reméljük, a kulturális szemle ezévi kiírásainál nem szerveznek már külön szemléket a kisipari szövetkezetek, az fmsz-ek, vagy az MTH. . Együtt, az érdekek és az erőfeszítések tökéletes összehangolásával megsokszorozhatjuk az eredményeket. És a hangulat megyeszerte olyan, hogy ennek az együttműködésnek a jövőben egyre kevesebb akadálya lesz. H. T. em is olyan régen sú- lyos tehertétele volt a megye kulturális életének a „ki jelenthet felfelé?” felfogás érvényesülése. Ennek értelmében minden tömegszervezet — függetlenül a másiktól — igyekezett kultúr- csoportokat működtetni, előadásokat tartani. Hiszen a felettes szerv megkövetelte a részletes jelentést és hát ki ne akarna eredményeket felmutatni? Ehhez a törekvéshez hozzájárult az a hibás gyakorlat is. hogy az fmsz, a KTS7.ÖV és más szervek saját helyi szervezeteik részére külön kulturális szemléket, szavalóversenyeket, irodalmi pályázatokat írtak ki. Ebből sokhelyütt anarchia származott. Előfordult, hogy egy kultúrcsoport egyik héten az fmsz, másik héten a művelődési ház csoportjaként szerepelt. De az is sokszor megtörtént, hogy azonos, vagy hasonló témájú előadást hirdettek, lehetőleg egy napra, ugyanabban a községben különböző tömeg- szervezetek. Hadd tegyük hozzá, hogy ebben nem kis szerepe volt a rendezvények bevételeinek, amellyel minden szervezet a saját kasz- száját igyekezett megtölteni. 1961-ben ezen a területen nagymértékű javulás állott be. Ez elsősorban a népművelési tanácsok megalakulásának köszönhető, amelyekben minden szervezet képviselteti magát. Megritkultak az egymást keresztező rendezvények, minden tömegszervezet részt vesz az ismeretterjesztési tervek ösz- szeállításában saját igényeinek bejelentésével. S hogy mégis beszélünk róla, azért tesszük, mert egyes helyeken — s különösen kisebb községekben — tapasztalható
